Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-11 / 72. szám
V 8 ÓI IFJÚSÁG 1P54 ^zPi't^rnbO' 11 W. W. ASCHENBACH: J AROSLAV HASEK: HOGYAN KERÜLT HUROKRA PERUNKOAPO A míg Dudra kerülő élt, jó dolguk volt a *1 podlehniceieknek. Dudra kerülő ugyanis azt hajtogatta a pod- lehnicei kocsmában: — Én kerülő vagyok, mégpedig jó kerülő, mert már jónéhány éve szolgálom az uraságot, de azért azt mondom : minden uraságnál elObbrevalók a földijeim. Ti podlehniceiek vagytok én is podlehnicei vagyok, édestestvéreknek számítunk. Hát látok is mindent, meg nem is. Az efféle kinyilatkoztatások után egyideig bölcsen hallgatott, aztán odafordult a falubeliekhez, mintha hirtelen valami más jutott volna az eszébe : — Emberek, holnap a kereszt felé kerülőm az erdőt. így aztán nem volt csoda, hogy a túlsó oldalon tucatjával hánytak bukfencet a nyulak meg az özek és a podlehniceiek képe egy hétig fényiéit a pecsenye zsírjától. Az is egész tér. mészetes volt, hogy Dudra kerüld egy este se ment tiszta fejjel haza, az urasági erdészlakba, amelynek kissé viseltes teteje festőién kukucs. kait eld a fenyők friss zöld ágai közül. De mindez csak télen volt szokásban Nyáron a homloknak nem jut idejük a vadászatra. Elég gondjuk van azzal hogy beérjék a meglépett jószágot Nyuqhntik tOlük minden nyúl. riadtszem'd őz. Nyáron, ha őzike kerül a korai szeme elé, azt mondja magában. — Ha a birkáinknak is olyan ugrás lába volna, mint neked, beleöszülnénk. amíg egyet a karámba terelünk. Télen azonban a wd láttára feldobog a szíve suba alatt, felvillan a szeme köp egy nagyot, úgy dünnyögi: — Bárcsak az özek is olyan lassan csellengenének, mint a birkáink. A legutóbbi télen azonban nagy változás esett. Dudra kerülő a nyáron beadta a kulcsot. A kelleténél többet öntött fel a garatra és haza. felé menet eltévesztette az utat Az erdő ne- lyett a betyár-sziklára vitte a lába, lezuhant és nyakát szegte. Kár érte. jó ember voll. Az uraság új kerülőt fogadott, Sascsar Sztan- kót. Ö már nem Podlehnicében látta meg a napvilágot, hanem Vazsnában. Ez volt az oka annak is, hogy hiányzott az egyik füle, mert a podlehnicebeliek ádáz ellenségeskedésben él. tele Vazsná lakosaival és ka összeverekedtek ve. lük, arra törekedtek, hogy Ősi szokás szerint levágják az ellenség fülét. Sascsaron akkor teljesedett be a vázsnai végzet, amikor beleszeretett Perunké gazda lányába. Maga az öreg Perunké kanyarította le szőrös hallószervét. Mihelyst a se?e begyógyult, Sascsar elkeseredetten fogadkozott — Egyszer még leszánvAok a vén Perunké, vall Ellátom a baját, még azt is megbánta, h' gy az anyja világra szü'te! No meg a lánya, val, azzal a naayfogú boszorkánnyal. . . Ezen a télen szomorú volt. az élet Podlehni c ében Perunké apó vági/ó szemmel vizslatott a kemence felé. amelynek padkáján a derékaljul szolgáló suba alatt húzódtak meg a hurkos nyúlcsapdák. — Máskor télen jobb idők jártak. Alighogy lehullott a hó és pendült odakint a fagy, én voltam az első, aki este óvatosan lemásztam a kemencérd, fogtam a hurkokat és a csikorgó havon elindultam az erdőbe. Tudtam n minden csapást, amerre a nyulak jártak a falu felé! Fölállítottam a csapdákat, visszamentem a kemencére aludni. Pityrruilatkor mindig tókora füles fickándozott a hurokban. Volt pecsenye bőven. De az idén ?-- Az első hó már leesett, — foé/tatta. — Parnasun fekszik u földön. Vadban se volna hiány. Az őzek úgy megbátorodtak, hogy a csűrből lopják az eleséget Hej más évben ilyenkor már megszólalt volna a puskám, öreg fegyver, de jó fegyver. Sok puskapor kell belé. az igaz. de legalább biztosan célba talál. Rúg is akkorát hogv mást a földhöz verne, de ne. kém meg se kottyan. Hányszor volt nuír foga. natja a szavának, még hozzá zsíros, pecsenyés foganatja. Most ott porosodik a sarokban. A puskapoi nedves a fegyver rozsdás. Az az ebszülte Sascsar meg egyre csak itt szaglászik a házam körül Ha felkel a hóid. beszökken az ablakon az árnyéka Ki a fene merészkedve ki ilyenkor vadászni! Imigyen kesergett Perunké apó a bírónak meg a szomszédoknak ha vasárnap este eljöttek hozzá egy kis tereferére. — Holnap végre felvirrad a mi napunk is, — mondta kappanhangon Szvaka Fojtó. — Via reggel a kocsmánál találkoztam egy vazsnai asszonnyal, ti is ismeritek a Kmnhék Marájával, pálinkáért ment Megállók. e’be<zélaetek vele. Hát azt mondta hogy holnap Sascsar elmegy a városba, a lengyel oldalra az urasáéhoz valami levélért. Végre hát mi is meglátó, gathatjuk a nyulainkat! A kerülő oda lesz, 'tiles meo annyi ran hogy csoda ’ A városba hosszú az út, másnap estig nem ion vissza Ebben mind megegyeztek Holnap este találkoznak Perunkó apónál, onnan mennek az erdőbe. Hisz annyi az erdő. hogy se szeri se száma, teli vaddal és mind az uraságé. Hát a parasztok meggebbed jenek éhen ? JVfásnap este nyolc szúrsubás horal bújt ki lr-í i erünké apó vityillóiának ajtajún Perunkó ment legelöl, kezében a hurkos csapdákkal. Csendesen lépkedtek a mosolygószavú havon, néha-néha végigfuttatták pillantásukat a hóid fényében ezüsttel fénylő (ehérköntösü vidéken. Sehol sem látszott egy fekete pont. Mindenfelé csend honolt Szerencsésen eljutottak az erdőig. A fekete fák hirtelen szökkentek magasba előttük. Átsurrantak a fák között hamarosan kijutottak egy tisztásra. — Itt maradjatok, — rendelkezett Perunkó apó, — én azalatt fölállítottam a hurkokat, a legjobb lesz amott annál a vörcsfenyönéi mutatott egy csenevész fácskára a tisztás közepén. Már indult is előre. A többiek elbújtak a bokrok közt. Megy Perunkó, elérkezik a vörösfenyőhöz. Kifeszíti a hurkokat, a fa meg a csenevész borókabokrok között, hirtelen azonban valaki, erős kézzel nyakon csípi. Hátranéz... Az erdész áll mögötte, komoran fenyegetően a rettegett. félfü’ü Sascsar — Te meg mit keresel itt? — mennydörgi Perunkó fülebe Puskája csillogó csövén meg- csusszan és bukfencet vet a holdsugár. — Én. én. — dadogja magánkívül Perunkó, — hát én .., — Beszélj, gazember, — ordít a kerülő. Perunkó ősz fejében a nagy erőlködés csodálatos ötletet csiholt ■ — Hát én éppen azért jöttem, hogy idehur- koljam. felkasszam magam a fára, — nyögte ki nagykeservesen — rossz a vüág, egyre csak baj éri az embert.. . A kerülő hallgatott. „Túljártam az eszén” — gondolta Perunkó és folytatta ■ — Bizony rossz a világ, egyre csak adóval, porcióval nyagg.it- nak, de miből fizesd, ha öreg vagy, elfogyott az erőd? A család csak azt hajtogatja, mit csináljunk az api val, a munkája fabatkát sem ér, megúntam már a sok nyavalygást, kát eljöttem ide, dróthurkot kerítek a nyakúm köré, aztán vége mindennek... Perunkó szipogba elhallgatott, várta, mit szól mindehhez Sascsar. A kerülő elvigyorodott: — Perunkó apó. mondok egyet. Ez a vörösienyő úgyse bírná a súlyodat, amott lejjebb van egy jól megtermett ágas lucfenyő, ha nem éred föl, megemellek, hadd segítek rajtad ■. ■ Perunkét annyira meglepte a fordulat, hogy ellenszegülés nélkül tűrte, amint a kerülő karonfogva vonszolta az agyondicsért lucfenyő felé. Az út öt percig se tartott, de aealatt az öreg Perunkéban nyilván feltámadt az élet vágya, mert megszontyolodva ismerte be a kárörvendően vigyorgó Sascsamak, hogy a hurkot bizony nem a maga ni/akára, hanem nyúlcsapdának szánta. Azt persze már fölösleges is elmondani, hogy a hurokra került Perunkó öt napot ült balul sikerült vadászatért a bírósági fogházban. Fordította TÓTlf TIBOR mm ■<•. . ■ • Qj IFJÚSÁG _ _____ __________ ____r___ _________ 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kos, félévre 15.— Kds — SBÖS Bratislava száma 419-211 -0617 - Hírlaphélveg engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. nostahlvatal Bratislava 2. — irányító szám 1400-1. — Terjeszti a Postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. a CsTSi Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Stnena a CsISz Sztovákta. KSzpoml nak rr-/sh; o cst,o,i,oc,tí tröiiP József — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bratislava Prazska 9. Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. Feladó és irán.vitó E—53072 GUSZTÁV: Kész. Már beírtam (Belép Staddmann) STADELMANN: Elnézést kérek, de a lakáshivatalból még elfutottam a szülői munkaközösség elnökéhez a holnapi értekezlettel kapcsolatban. OSZKÁR Idefigyelj. Mi már befejeztük a gyűlést és ennyi határozatot hoztunk. STADELMANN: Rengeteg. OSZKÁR: Az „Üj kenyér” ünnepségeinek elnökévé választottunk. GUSZTÁV: Megszervezed a felvonulást. ERVIN: Felelsz a kultúrműsorért. PÁL: Az egész falu feldíszítéséért. OSZKÁR: A plakátokért. GUSZTÁV: A terem dekorálfáSTADELMANN: Hát ezt fénye, sen kigondoltátok megint. (Kopognak az ajtón.) BERNARD (Belép, mindenki az ajtóra tekint). Szabadság!’ OSZKÁR Ej ha, befutott a gép- és traktorállomás. BERNARD: Miért, talán más valakit vártál? GUSZTÁV- (Vállat von). Már minden feladatot szétosztottunk. STADELMANN: Szétosztottatok? Mindent rám toltatok PÁL: Azt gondoltuk . . ugvan is ... BERNARD- Ugyanis Stadelman. nak épp elég feladata van .... ugvanis Ervin kártyázni óhajt, ahogv látom ERVIN: És Guszti? BERNARD: Hát igv aztán nem megy. (Rosszalólag int.) Mindent a tanító vállára tóitok, hogy ti kényelmes kedjetek. OSZKÁR: Bemard, mi határozatot hoztunk! STADELMANN Jól van, de addig te fogod tanítani a gyerekeket BERNARD: Egészen egyszerű, a régi határozatok lehetetlenek, ezért újakat hozunk. GUSZTÁV: Lehetetlenek? BERNARD: Már elfelejtettétek a tavalyi „Üj kenyér” ünnepet? OSZKÁR: Hagyjuk az egészet. kudarc volt. BERNARD: A kudarc szó még túl enyhe. Cirkusz volt az egész. STADELMANN.’ Ugyan miért? BERNARD: Azért, mert ugyan- igv csinálták akkor is. Röviden: E!ödödnek éppen a kezdés előtt felmondták idegei a szolgálatot, de ... Oszkár esténként a bélyegetekéit ragasztgatta, Ervin kénytelen volt kártyázni és 1 Guszti olyan beteg volt, hogy nem tehetett mást, esténként fel öntött néhány • pohárral a garatra. (Ervin, Gusztáv, és Ofssóár feL ugrik.) BERNARD: (megnyugtató mos. dulatot tesz feléjük.): Lassan a testtel ... ae ' nem volt az „Űi kenyér” ünnepe, hanem bohóckodás. OSZKÁR: Épp énért... BERNARD: Mindegyikünk részt í vállal a szervezés munkájában Stadelmann nem a ti gondtalan düzsöléstek biztosításának eszköze. (Függönyj GUSZTÁV. Akkor hát — Stadelmann? (írásra készíti a tollat). OSZKÁR Rendben van, fele lös Stadelmann PÁL: Szerencsére egy nézeten vagyunk valamennvien. OSZKÁR (Az előtte heverO jegyzetfüzetben böngész): Ezenkívül kellene valaki, aki törődne a dekorációval . isa. ) Az egész faluban. b. ) A plakátok elkészítésében. c. ) A teremben, ahol este a kultúrműsor lesz. ERVIN Einve. makk kilences. Ettől rosszabb se jöhetett PÁL: Ezt talán hárman is csi- volna. nálhatnák. Egyik az egész falut, másik a plakátokat, a harmadik pedig a termet. GUSZTÁV: Ez jó ötlet. Egy embernek úgyis sok lenne az egész. OSZKÁR: Egyetértek. Szóval, ki vállalja az egész falut ? ERVIN: Hm. hm, — erre nem olvan egyszerű vá'aszolni. No, ne húzzátok, ne gondolkozzatok annyit, ajánl- jatok valakit és kész. PÁL: Talán, talán,. . . GUSZTÁV: (rejtelmesen): Stadelmann? ERVIN: Ügy van. Stadelmann. OSZKÁR- írjad Guszti. — A ^■iiiiihiiiihiiii,),ii,Ilin,,,,,iiHimmmmiiiMiiHiiH | LADISLAV MNACKO: A henye | Kétszer találkoztam vele, ! reggel és estidön. | Röpült, suhant el mellettem: I | „Szervusz! Jaj, nincs időm!” ! | Lépni tanult, vagy hangszínét ? |gyakorolta, midőn = száz „barát” mellett elrohant:? ],.Szervusz! jaj, nincs időm!” j | Hétfőtől szombatig jon-megy, = ! s szalad mindenkitől, |nap süthet, fagyhat, döröghet:? | „Szervusz! Jaj, nincs időm!” Fordította: SÍPOS GYŐZŐ ! un ii um um mit mi mii mi imiiiiiiiiiiiiiiiMimiiiuiiimiHun,,),' falu díszítéséért felel Stadelmann. PÁL: No és a plakátokért? OSZKÁR: (latolgat): A plakátokért? (Egymásra néznek.) ERVIN: Szóval, én úgy gondolom, hogy a legegyszerűbb megoldás, ha már valaki az egész falut díszíti, a plakátokat is megcsinálhatja. GUSZTÁV: Igaz! Ervin helye, sen látja. Miért is kell azt különválasztani!? PÁL: Természetesen, hiszen a plakátok is a faluhoz tartoznak. OSZKÁR: ügy gondolják hogy... GUSZTÁV: Már fel is írtam, e plakátokért felel, Stadelmann. OSZKÁR: Marad hát még a te rém. (újra kopog az asz : talon): Javaslatokat kérek : ERVIN: A terem, az különösei , fontos. Jó lenne két ember, re bíznk i GUSZTÁV: Az bizony nen lenne rossz, de,...- PÁL: Stadelmann. : ERVIN: Ügy van. OSZKÁR: Íriad Guszti. A történet a kultúrotthon Klubtermében játszik, röviddel az aratás befejezése előtt. Személvek Oszkár, a helyi nemzeti bizottság elnökhelvette. se Pál, földműves Stadelmann. tanító, Gusztáv, községi titkár. Ervin, földműves, Bernard traktoros. Szin: Klubhelyiség. Közepén asztal áll. öt székkel. Négy hely foglalt, az ötödik, Stadelmann helve üres. GUSZTÁV: (Az órájára pis. lant) Öt perc múlva negyed kilenc. Ügy gondolom Oszkár, hogy megkezdhetnénk. ERVIN Minden további nélkül. Albin és Max úgyis várnak már a harmadik partnerre. • PÁL: Már megint játsztok? ERVIN: Természetes, hogy verjük a blattot. Tizennyolc, húsz, pasz. (Szavait kártyázásmozdulataival kíséri.) GUSZTÁV: Nem szállhatnék be ón is? Esténként nem tudok mit kezdeni. ERVIN: Ha időd' engedi, miért ne Tgaz, hogy így négyen leszünk és egynek mindig ki kell maradni a 'játékból kíbicnek. GUSZTÁV: Ej, ha mindenben olvan iói állnék, mint idő dolgában. OSZKÁR: (Kopog az asztalon): A kártyázásra majd később kerül sor. Ahogy tudjátok, most azért jöttünk össze, hogy _ megválasszuk az „Üj kenyér” ünnepének élőké szítő bizottságát. PÁL: Én is úgy tudom. ERVIN: Hol van Stadelmann? GUSZTÁV: Bizonyára még a könyveket osztja ki a köz. ségj könyvtárban. OSZKÁR: Csak tizenkilenc óráig Gusztikám. csak hétig. Most a lakáshivatalban fogad, de később minden bizonnyal eljön. PÁL: Persze, hogy eljön, ha nem megy a sporttelepre, összerendezni a felszere- lést. ERVIN: Azt már összeszedte. Az előbb láttam, hogy a sportpálya felé futott. GUSZTÁV: Mondjátok csak, nem tart ma szülői értekezletet?’ PÄL Nem, a gyerekeknek azt mondta, hogy az holnap lesz. OSZKÁR (Újra kopog az asztalon): Akkor hát megkezdjük.^ GUSZTÁV: Ki legyen az elnök? ERVIN Mi szükség van arra ? PÁL Kell, hogy valaki irányítsa az egész megmozdulást. GUSZTÁV Az talán Stadelmann lehetne. OSZKÁR: Helves, — Stadelmann. De ... vagyis én úgy gondoltam, hogy ő szervezné a felvonulást. ERVIN: Azt is megcsinálhatja egy füst alatt. GUSZTÁV: Természetesen. OSZKÁR: Guszti jegyezd: Az „Űi kenyér” ünnepségének megszervezéséért felelős, Stadelmann. PÁL: No és ki veszi kezébe s kultúrműsort? ERVIN: (Elmereng): Hm, — úgy gondolom, hogy ahho; a legjobban ért..
