Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-11 / 72. szám

1954. szeptember 11. 5 ÚJ IFJÚSÁG Szeptember kilencedikén múlt tíz éve, hogy {elszabadult Bul­gária a német fasizmus és saját monarchofasiszta kormánya alól. Az elmúlt tíz év alatt nagyszerű eredményeket ért el a felszaba­dult bolgár nép hazája felvirá­goztatásában. Az új hazáért foly­tatott hősies küzdelemben nem kis áldozatvállalással vett részt a bolgár ifjúság A bolgár fia­talok merész, odaadó, ország­építő munkájának egy szép epi­zódjáról szól az alábbi írás. A „SZTAMBOLSZKIJ-BATALION"­BAN 6300 fiatal fiú és lány dolgozott, akik mind önként jelentkeztek a nem­zet-építő brigádba. Tizenkét osztagra osztották fel őket, a csoport egész hosszában; ez osztagokat pedig szaka­szokra, a szakaszokat egységekre és ez egységeket csoportokra osztották. Min­den alakulat élén egy felelős parancsnok áll. Az ő feladatuk, hogy gondoskodja­nak a brigádmunkások teljesítmény- képességéről, fegyelméről, egészségé­ről, művelődéséről és neveléséről. A parancsnok, akire 6300 ember '/an bízva, tárgyilagosan fogadott, mini minden olyan ember, aki valóban na­gyon elfoglalt. És én egy percig sem kételkedtem abban, hogy ez a huszon­hatéves fiatal ember érti a módján hogy bánjon sokezer tagú hadse­regével. Amikor megérkeztem, ez író­asztalánál ült, a hordozható sátorban Kamen Kalcsev: A batalion szíve-lelKe — É6 hogy megy a munka? — kér­deztem. — Ogy-ahogy, megy... — vetette oda és végignézett az isztalon fekvő papirosokon. — Ogy-ahogy megy ... — Még olvasásra is marad ideje? — Egy kicsi... marad. Éppen most kezdtem el oroszul tanulni. Ismét csengett a telefon. Ojabb hosszú beszélgetés következett, újabb félreértések. Ekkor behozták az enge­délyt és távozni készültem. De a pa­rancsnok megállásra Intett kezével s miután befejezte a beszélgetést, fgy szólt: — He magának is megfelel, halasz- sza délutánra a tábor megtekintését. Majd együtt elmegyünk valamelyik sza­kaszhoz. Ott les .ünk az esti sorakoző- nál. — Természetesen, egész biztosan itt maradok. Összehajtottam az engedélyt, eltet­tem és a „Napilap” szerkesztősége fe­lé tartottam. A szerkesztőség a sátor mellett volt. DE KI IS EZ A PARANCSNOK, akit mindannyian Így tisztelnek és feltétle­nül engedelmeskednek neki? Cyril Donev, a karovszki járásban lévő Vaszil Levszki falucskában szüle­és telefonált. Leültem a székre, amely­re rámutatott és vártam. Amíg e parancsnok beszélt, körül­nézegettem a sátorban. Az íróasztal fö­lött Dimitrov képe függőt, az asztalon, fehér abroszon feküldt az SzK(b)P tör­ténete, az „Ifjú gárda” és egy orosz- bolgár szótár. Ezek közül a könyvek közül óriási gombaként emelkedett ki egy porcellánernyős petróleumlámpa. Miután a parancsnok befejezte a te­lefonbeszélgetést, letette a kagylót és hozzámfordult: — Beszéljen, elvtársi — Szeretném megtekinteni a munka­helyeket. — Ez azt jelenti, hogy engedélyre van szüksége. Ezzel már vette is a kagylót és meg­hagyta a gépírónőnek, hogy állítsa ki az engedélyt. Azután rámnézett és elne­vette magát: — Jóleső érzés, látni a mi fiainkat... tett. Arra a kérdésre, hogy kik a szü­lei, egyenesen vetette oda: — Régi párttagok! Büszkén hangzottak ezek a szavak ajkáról. Ezek a „régi párttagok” nevel­ték. Megától értetődik, hogy a fiatal Cyril korán megtanulta, hogy mi a nép, és hogy miért kell harcolni a nép füg­getlenségéért. A középiskola harmadik osztályának befejezése után Plovdivba ment, ahol kitanulta az öntő mester­séget. A negyedik osztályt magántanu­lóként végezte el, de a művelődés utá­ni vágya sok ezer fiataléhoz hasonlóan, akik a népből kerültek ki, félbeszakadt. 1941-ben Cyril Donevet üldözte a ren­dőrség. A hegyekbe szökött és parti­zánná lett. Ettől fogva, egészen a fa­siszta rabszolgaság végéig, szeptember kilencedikéig, a partizán-ösvényeken bolyongott, verekedett a csendőrökkel, szervezte az ifjúságot. A felszabadulás után ugyanilyen odaadással folytatta munkáját az új népi állam kiépítésé­ben. Most szívvel-lélekkel bekapcso­lódott az országos építő mozgalomba. Ez e parancsnok rövid életrajza. Mi­nél jobban szeretem volna kiismerni vi­haros sokoldalúságát, annál inkább lát­tam, hogy ez lehetetlen. Az az egy biz­tos, hogy nem véletlenül került a pa­rancsnoki állásba. Ehhez sem az anyja, sem az apja nem járultak hozzá. Hozzá­illőén verekedte ki magának ezt a he­lyet. Ilyenek voltak ez ő első segítőtársai, ilyen volt az a sok-sok fiatal Itt, a szo­rosban: a népért velő gondoskodásnak, munkának és fáradalomnak áldozták életüket. A „TÁJÉKOZTATÓ LAP” „szerkesz­tőségében” és „nyomdájában” szorgal­masan dolgozott két szerkesztő — az energikus Blagorodne Cvetanova és Isak Síd., a fiatal újságíró. Blagorodna gurította a hengert a viaszkos lapon, majd átadta a nyomtaványt társának, aki világosság felé tartva, hosszan és szigorúan nézte ? sorokat: „Nem min­den eléggé világos és olvasható, de mit lehet csinálni, rosszak a gépek”. Ő is, és a szerkesztőnő is megmutatták ösz- szemocskolt újjaikat! Ez azt jelenti, hogy dolgoznak, igyekeznek, de a gé­pek ... Felvettem egy számot és olvastam: „A batalion parancsnokságának hatá­rozata értelmében a mai naptól kezd­ve, naponta tájékoztató folyóiratot a- dunk ki, amely sokoldalúan foglalkozik majd az összes osztagok, szakaszok, egységek és csoportok életével, vala­mint az egyes élmunkások teljesítmé­nyeivel. írunk majd a verseny pontjai­ról is. A folyóirat célja feílobbanten. a dimitrovi-versenyt, hogy teljesítsük és túlteljesítsük ígéretünket, amit ta­nítónknak és vezérünknek, Jurej Di- mitrovnak fogadtunk.” Azon a napon, 1947. június 12-én, el­sőnek a második vracsani osztagot üd­vözölték. Mennyi örömre, mennyi nemes célki­tűzésre serkentett ez az újság! A szerkesztők igyekeztek, hogy a lep mindig időben megjelenjen. De mit is jelent ez, hogy „első a ba- talionban" ? Figyelmesebben olvasom: „229 százalék az ásásnál, a 3, és 4. kategóriában, a szállításnál, az elrak­tározásnál, a kőtörmelékek kiválasztá­sában, átszállításában és formálásá­ban” ... Ez ezenkívül még száz és száz köb­méter anyagot, követ, fát és gyökeret jelentett. Lejjebb ezt olvasom: „Az első plov- divi osztag június 7-én az első he­lyen volt, de ma a másodikra került. Nem kételkedünk abban, hogy az osz­tag elvtársai hamarosan ismét becsü­lettel megszerzik az első helyet. Mun­kára, elvtársak!” És másnap, így ír a boldog szerkesz­tő a „Tájékoztató Lap” egy feltűnő helyén: „Üdvözöljük Jordenka Csankova első plovdivi osztagát, amely ma első a ba- talionban!” Van-e még szerkesztőség, amely az­zal dicsekedhet, hogy az olvasóira gya­korolt hatása ilyen gyorsan mutatko­zik? Valóban, a „verseny szélesedik”. Nézzük csak, mit olvastam a „Tájé­koztató Lap”-ban június 14-én: „A Chainbozban megkezdet munke- offenzíva mindjobban szélesedik 6 en­nek következtében a következő ered­ményekről számolhatunk be: Az első povdivi osztag továbbié is tartja ez el­ső helyet... A második vracsani osz­tag, ez első osztag kitartó ellenfele, szorgalmasan közeledik az első hely felé ... A második plovdivi osztag bá­tor ellentámadásba ment át és elfog­lalta a harmadik helyet a batalion- ban... A második zágori osztag a ne­gyedig helyen áll. A sztarozeg&iak már azelőtt is megmütatták, hogy még ez első helyre is kerülhetnek ... A ve men - csaniak lassan, de biztosan mennek e- lőre.. Ilyen a mindennapi krónika — har­cias és izgató. „A nap hősei Chainboazben” című ro­vatban pedig a következőket olvassuk: „Marin Karalbrjamov elvtárs az első plovdivi osztagból, 2150 0/o-os teljesít- ménvével továbbra is tartja az első hé­ttő helyet a betalionben. Christo Chris- tov és Sztancso Zorcsev elvtársak a ru- szenszki osztagból, a negyedik kate­góriájú ásatásnál, 1500 százalékos tel­jesítményükkel továbbra is az első he­lyen állnak. Tenju Georgijev elvtárs, az első sztarozagori osztagból 928 szá­zalékra dolgozik. Radka Konsztantyi- nova elvtársnő, a második plovdivi osz­tagtól 51 köbméter hármas kategóriá­jú agyagot hordott tíz méter távolság­ra, összesen 1132 fúrikkal, vagyis 410 százalékos eredményt ért el. & mindezt nyolc óra alatt! ÉS MÉG SOKAN, nagyon sokan van­nak, akik hasonl'an dolgoznak. Ezek mögött a számok mögött halljuk a ka­lapácsok, csákányok, lapátok ütését, a fúrikok csikorgását, lelkesedést, kiál­tásokat ... Ezek mögöt a kiáltások mö­gött rejlik az egész fiatal, új nemze­dég gigantikus lelkesedése. Szófiában nem hisznek a mi szá­mainknak. Azt hiszik, hogy nagyzo- lunk .. Nos, győződjön meg róla egye­dül. Beszéljen a mérnökökkel... Túl­léptük az összes eddigi rekordokat. Chainboaz nem tréfál... A fiatal újságíró, aki éppen olyan ki­tartó, mint élmunkás-elvtársei, kezem­be nyomja a „Tájékoztató Lep” utolsó számát és megjegyzi: „Hát, ha nem akarnak, ne higyjenek: Chainboz már áttért a győzelmes tá­madásra a dimitrovi-versenyben! Chein- boaz Parnik-Volujakkal versenyez és a versenyben győznie kell! Ekkor telefonált a parancsnok. Kérte a lap utolsó számát. Bár már látta, mégegyszer végig akarta olvasni. Ezek a hírek kell, hogy pontosak legyenek, hiszen 6.300. ember tevékenységét fog­lalják magukban. Előttük van az egész szoros, semmit sem lehet elrejteni, vagy megmásítani. E napilapon kívül megjelenik itt még a „Chainboazi brigádmunkás” — amely hetenként közli a Sztambolszkij-foata- lion híreit. E hetilap állandó jelszója: „Győzelmes támadással előre — hogy idő előtt kiépítsük Cheinboazt!" Az 1947. június 11-i számban olvasom a parancsnok parancsát, amely így hang­zik: „Elvtársak! Egy hónapja kemény versenyt folytatunk Pernik-Volujakkal. A verseny során olyan élmunkások tűn­tek ki, mint Morozov, Zsizsev, Karaibr- jamov, Bunker, Graciani, Christo To- dorov, Sztancso Zorcsev, Pangarov, Dambov és mások, akik túlteljesítették Peruik Volujak normáit és új csúcs- eredményeket értek el, naponta 180— 200_ százalékos normatúlteljesítménnyel dolgoznak. Nálunk olyan egységek ala­kultak, mint a második popovi egység, olyan szakaszok, mint a lányokból álló sztarozagori szakasz, olyan csoportok, mint a „Makarenko” és „Öntudat” lány­csoport, és még több más csoport, amelynek tagjai valóságos munka-hő­siességet tanúsítottak. Június 9-e óta dimitrovi-versenyt folytatunk. És éppen ez kell, hogy hozzásegítsen minket a Pernik-Vole jukkái folytatott verseny­ben való győzelemhez. Ebből az alka­lomból elrendelem, hogy: 1. Tudomás-a hozni az összes brigád­munkásoknak, hogy megkezdődött a dimitrovi-verseny és ennek sikere ér­dekében általános munkaerő mozgósí­tást létesíteni. 2. A parancsnoki konferencia értel­mében minden brigádmunkás, szakasz, egység és osztag, kell, hogy legalább 30 százalékra teljesítse túl normáját. 3. Naponta 10-től 12 óráig a batalion parancsnokságán jelenteni kell az osz­tag elért sikerét, a legjobb szakaszt, egységet és az élmunkások 500 szá­zalékon felüli teljesítményét. 4. Az esti sorekozőnál minden osztag számoljon be az elért sikerekről. 5. Tudomására kell hozni az összes brigádmunkásoknak és brigádmunkás- iányoknak, hogy a legjobb élmunkások június végén kezet szorítanak Dimitrov elvtá issei. Éljenek a Köztársaság-szoros dicső fiatal brigádmunkásai és munkásnői!” A FIATAL DONEV PARANCSNOKNAK ezt a parancsát 1947. nyári hónapjai­ban valósították meg. Teljesítésén 6.300 fiatal fiú és lány dolgozott. Ez egész parancsnokság is bekapcsolódott ennek az összetett gépezetnek a munkájába. Donevnek elsősorban a mérnökök és a technikai személyzet, Siskov főmérnök­kel az élén, nyújtottak segítséget. E- zenkívül segítettek neki Partelev és Sztambolov parancsnok-helyettesek, továbbá Rosen Oljanov, a kultúr- és művelődési osztály vezetője, Cveta Va- sziieva, a politikai művelődés vezetője, Pejcso Uzonov, az agitációs szekció vezetője, Ivan Redojev, a művészi te­vékenykedések vezetője, Golusev adju­táns, Decsko Decsev, transzportfelelős, Mária Szlavova, sajtó- és élelem elosz­tó, Pencso Ovcsarov és Paunka Dicseva gépírók, Kuchar Badaszarova és Mária Prodenova telefonkezelőnők, Vaszil Sztamenov, a testnevelés vezetője, és még sokan mások, köztük ez öreg (az egyetlen öreg) Fiiipa Martinovval, e tapasztalt, hallgatag könyvtárossal, a- kivel később gyakran találkoztunk a szorosban, ahol járt mint Krisztus, pálcával és könyvekkel a hátán, a ehein- boazi nap alatt, megszervezte az osz­tag könyvtárait és könyvkötészetre ta­nította az ifjúságot... A szoros lakosai nem gondolkoztak és nem beszéltek másról, csak a ver­senyről, a minden irányú győzelemből, — tervteljesítésben, művelődésben, ne­velésben, testnevelésben és erkölcsben. CSENDES SZÉL KEZDETT FUJDO- GÄLNI, a szemben lévő oldalon hullám­zott a magas rozs, zizegtek a bükkfa­levelek, illatozott a széna a naptól per­zselt virágoktól és növényektől. Valahol a messzeségben, a fákkal teli hegyi or­mon, a sík tisztáson látható volt a pro­filja annak az embernek, aki minderre lelkesítette népét Juraj Dimitrov fe­hér kövekből készíteti profilját, a ba­talion művészének, Szimeon Chalacsev- nek a művét. Mellette öttagú csillag, lapát, és csákány ... és a mélységből idehangzott az aknák robbantása, a kompresszorok zaja ... Milyen anyagból formálták ezeket a gyerekeket, ez új világ gyerekeit? Milyen büszke erő ü- lepedett le lelkűkben? Kinek a paran­csára írták minden sziklára, minden fára: „A munka az dal”? Mentem és gondolkoztam. Egyszerre csak ismerős hangot hallottam: — Ez az alak pompásan megfelel az alkotásom részére... Élmunkásnő lesz... A sátor felé néztem, s megláttam egy ismerős festőművésánő rajztábláját. Egy fúriko6-lány állt neki modellt. Bol­dogan elmosolyodtam, amint elmentem mellettük. lembe vetett hite a tűzharcot vivő par­tizáncsoportot ábrázoló kép és nagy elszántságot a partizánőrséget ábrázoló kép. Egy másik képciklus, amely megra­gadja a látogatók figyelmét Dubey Orest „Testvéri segítség” című ciklusa. A három képből álló ciklus — „Ejtőer­nyősök”, „Rajtaütés” és „Harc után" — hű művészi kifejezője a Szlovák Nemzeti Felkelés diadalmas harcának. Az első képen szovjet ejtőernyősök szállnak le, a másodikon rajtaütéssze­rű támadással a partizánoszteg meg­semmisíti az ellenséget, a harmadikon pedig a győzelem utáni ünnepi hangu­lat uralkodik. Nagy ideológiai tartalommal telített mű Mudroch Ján „Partizán lány” című olajfestménye, amellyel Mudroch má­sodik díjat nyert. A festmény elmond­ja, hogy a partizánharcokban a nők is résztvettek, éppen úgy mint a férfiak. Ennek a gondolatnak ezért van nagy jelentősége, mert a kiállított anyag túlnnyomó része a nőket, mint a par­tizánok segítőtársait s nem mint segí­tő harcosait ábrázolja. A festmény elő­terében fiatal lány áll őrséget kezében géppisztolyt tart, a háttérben hegyek és erdők. A kép egyetlen hibája, hogy az arc feszülten néz egyirányba, ami veszélyes helyzetet fejez ki, ezzel el­lentétben azonban a lány keze nem a ravaszon, hanem a géppisztoly tusán van, s a csöve sem néz szembe a kém­lelt iránnyal. Az összhang hiány elle­nére is a festmény nagyértékű. A második terem közepén Strelko Ivan és Chríán Pavol közös alkotása:, „Partizán járőr” című szobra áll, amely a harmadik díj nyertese. A szobor két lovat és három partizánt ábrázol. A partizánok maguk elé szegezett gép­pisztolyokkal szemlélik a terepet. Az egyik ló, mintha segítene gazdájának, oldalra nézve figyel. A második terem falán függő képek közül Kudlác Frantisek: „Útközben az ütközet után" című olajfestménye von­ja magára a látogatók figyelmét, amely második díjat nyert. A képen egy szov­jet, egy szlovák partizán, egy idősebb asszony és egy gyerek látható. A szov­jet katona alszik, de a cigarettája még ég. A szlovák partizán falatozik, a ven­déglátó asszony elégedetten néz maga elé, a gyerek pedig az ablak előtt ül és figyeli az utat. A festmény igen ki­fejező. Kifejezi azt a gondolatot, hogy Szlovákia népe féltette a partizánokat, ellátta őket élelemmel és rejtekhelyei nyújtott nekik. A ház férfitagjai nem láthatók, nyilván ők is harcolnak va­lahol. A folyosón a Szlovák Nemzeti Felke­lés több hősének a portrétját láthat­juk Itt van például Habereknová-Bel- lusová Helena: Szabó István, Steiner Gábor, Alexander Márkus, Kukorelli őrnagy, Osmolov tábornok portréja és Schumann Maximilian kapitány Nálep- ka olajfestménye is. A képeken, festményeken, szobrokon, rajzokon kívül népművészeti alkotáso­kat láthatunk a kiállításon. Több por- cellánmű, fafaragvány, rézmetszet és üvegtárgy dicséri népünk művészi te­hetségét és a Szlovák Nemzeti Felke­lés emlékéhez való ragaszkodását. A politikai karikatúrák, könyvborító­lap és bélyegrejz javaslatot a kiállítási csarnokban láthatók. Néhány szobor és kép itt is el van helyezve, de nagyobb részük a szlovák egyetemen van. itt a festmények közül Balogh Gyula: „In­dulás a Szlovák Nemzeti Felkelésbe” Című olajfestménye a legértékesebb alkotás. A képen hozzátartozók bú­csúznak el a felkelő partizánoktól. Igen sikerültek a politikai karikatú­rák. Élük főleg a hitleri járom ellen for­dul. A bélyegtervrajzok közül Bélán Cti- bor, Medvecká Mária, államdíjas, Kaj- lich Aurél és Bednár Stefan adták be a legjobb bélyegtervrajz javaslatokat. Valamennyi népünk dicső partizánhar­caival kapcsolatos. Megdöbbentőek Fodara Jozef: „Váz­latrajzok a koncentrációs táborból” című vázlatrajzai. Igen szép Bártfay Tibor emléktáblá­ja, melyet a Szlovák Nemzeti Felkelés­ben elesett három művésztárse, — Varga Lajos, Arnold Weiss-Kubincan, és Ján Novák — emlékére készített. A kiállítást ez elmúlt 10 nap alatt több mint tizenötezer látogató tekin­tette meg. Ez nemcsak azt bizonyítja, hogy dolgozó népünk érdeklődik a mű­vészet iránt, hanem azt is, hogy meg­becsüli művészeink alkotását. A művészet terén tájékozatlan láto­gatókat a bölcsészeti fakultás művé­szettörténet-szakos hallgatói .kalauzol­ják a kiállítás termeiben. Ezt a segít­séget különösen a tanulóifjúság hasz­nálja ki. A kiállítás betöltötte küldetését, mert elnyerte dolgozó népünk elismerését és háláját. BARTHA TIBOR A Szlovák Nemzeti Lelkeles forró napjaira emlékeztet ez Hlozník Ferdinand: Barbárok című olajfestménye. 1954, a rádiókészülék, amely sokezer harcost hívott a hegyek közé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents