Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-04 / 70. szám
8 Ol IFIÚSÁG 1054 S7prvtember a V. Masszmak és M. Cserviszkij: Ps így se volt jó, úgy se volt jó NEUMANN JÁNOS: Ég a napmelegtől A dolgozók arca. Xikkadt szúnyognyájak Legelésznek rajta. Hiába verdessük Egymást mellbe, orrba, E szörnyű csatában A szúnyog van „fórba”. Aki pedig mégis Megállja a sarat. Az páncélinget hord A ruhája alatt. így aztán Pozsonyban Uccán lenni máma, Nem is kellemetlen, De egyenest dráma! Ores is a város, Mindenki otthon ül, S vakaragtja testét Napestig veszettül. Aki pedig mégis Szórakozni akar, Nyári örömök Az vendéget hív meg, S kollektiven — vakar! De nini, mi történt? Mi ez a nagy lárma? Minthogyha valaki Mégis csak kint járna? S tényleg, nem csalódnak A megdöbbent népek, Mert íme, az uccán Egy dalia lépked. S ami még ennél is Elképesztőbb látvány, Szörnyű nagy horgászbot Reng qraszos vállán! Megörült ez ember?-* Kérdezik a népek. — Hisz e szerencsétlen A halálba lépked! Ám a hős dalia Megy bátran előre, Egy kis szúnyogcsípést Fel sem vesz a bőre! Ki hát ez a vitéz? S merre van hazája? S az átkozott szúnyog Miért nem száll reája ? Nehéz kérdés bíz ez, De meg lehet oldni, Nem hős ez a legény, Még csak nem is Toldi! Egyik gyógyszergyárban Dolgozik őkelme, S „Repudin” gyógyszerrel Van teste bekenve. Ez a „Repudin” meg Olyan csodás lőre, Hogy a bősz szúnyoghad Megbolondul tőle! Ám egy kérdés mégis Feleletet kíván: Vajh, e csodaszerből, Mért van olyan hiány? iiiiiiiiimiiiimimuiiiiiiimiMiiiiiiMiiOii imiiuiiimmiii Horgász kaland A nyári horgászok egyik legkedvesebb szórakozása a horgászás. Nincs is kellemesebb dolog annál amikor a hűs folyó vártján elüldögél az ember és izgatottan lesi, mikor kapja be a hal a horgot. Jómagam nem űzöm ezt a sportot, de kebelbarátom, Vizközi Péter él-hal a horgászásért. Az elmúlt szombaton engem is magával hívott, kijelentvén, hogy velem is megkedvelten a horgász mesterséget. A meghívást elfogadtam, s miután a halászkellékeket és egy hétre való ha. rapniualót felpakkoltunk, elindultunk a folyópart felé. Barátom útközben halászkalandjairól beszélt és én ámulva hallgattam, milyen hőstetteket vitt véghez a pisztrángok, pontyok és a többi halnépség sorában. E sikerek hallatára sajnálni kezdtem, hogy nem űzöm ezt a nemes sportot, s irigységében elszorult a szívem. Ahogy a folyópartra érkeztünk, barátom rövid piszmogás után, nagy szakértelemmel ve. tette ki a horgot, s intőleg a szájára illesztette ujját, ami azt jelentette, hogy ezután „hallgass a nevem”, mert a hangos szóbeszédtől elijednek a halak. Én ezen szerfelett elcsodálkoztam, annál is inkább, mivel gyakorta hallom art a szólás.mondást: „olyan süket, mint a hal”. — Ám lehet, hogy ennek ellenére, barátomnak van igaza. Közel fél óráig halálos némaságban üldögéltünk, s barátom egy óvatlan pillanatban az izgalomtól fuldukolva hatalmas lendülettel rántotta ki a horgot. Csodák csodája, a horgon egy ócska papucs ficánkolt. Barátom lesújtó pillantást vetett felém, mintha csak én lettem volna az oka balszerencséjének. Elfordultam, ér- csendesen röhögtem. Üjabb félóra, vagy talán egy óra elmúltával, barátom újra kirántotta a horgot. De milyen nagy volt megint megrökönyödésünk. A horgon egy rozsdás konzervdoboz fityegett. Péter dühében az öklét rázta, és néma undorral 'hajította . vissza a furcsa halai’. S harmadszorra, amikor viszont egy ócska, kalap ékesítette fel „harci fegyverét”, olyan kacagás fogott el, hogy csakúgy vissz, hangzott belé a folyópart. Barátom vérbenforgó "szemekkel meredt rám, de nem szólt. És nem szólt akkor sem, amikor a sok sikertelenig után felkerekedve, hazafelé bandukoltunk. Mielőtt belépett házuk kapuján, még egy utolsó dühös pillantást szúrt az arcomba és szó nélkül, dühösen bevágta orrom előtt a kaput..., Persze, azóta már kibékeltünk, de megfogadtam, sohasem leszek többé horgász-kíbic. DÉNES GYÖRGY mrrasÄG Szín: Vinné el a fene azt az órát, A fene azt az órát, de lassan cammog de gyorsan megy .....IMII ...........................„Iliim,Ilim mm „„„„„„„„„„„mm Irodahelyiség. íróasztal, telefonna1, székkel, kis asztal, ralta írógép, két kép a falon, — amint az minden irodában lenni szokott. Idő Amikor lets tik Mikor a cselekmény indul, ketten vannak a színen. Az Első és A Második Mindketten az íróasztal mellett ülnek s a függöny egy korábban megkezdett beszélgetésre nyílik. AZ ELSŐ (kopaszkodó hízásra hajlamos öt- venkörüli férfi abból a fajtából, aki irtózik mindentől, ami: kritika): No. no. no, e'vtárs ... előbb talán arról beszéljen valamit.-miiven eredményeket értek el eddig és hogy is állunk azzal a bizonyos művészi fejlődéssel. Különben nem kell ezt magának mondani. Ön is tudja, mit kell ilyenkor ... A MÁSODIK (fiatal, könyökvédős tisztviselő): Megbocsásson, de én azt hiszem, hogy pontosan az eredményeket fe'esleges dobra verni. A sikereinket maguk az elvtársak is megítélhetik... A hibák azok. amelyekről beszélni kell. AZ ELSŐ: A hibákról?... Hát egve fene, beszéljen akkor a hibákról. A MÁSODIK: Engem például azzal vádolnak °s teljes joggal — hogy nem jól végzem a társadalmi munkámat... Igen, a társadalmi munkámat. AZ ELSŐ: Egy pillanat... Mi is az elvtárs társadalmi munkája? Ha nem csalódom, a faliújság, ugye? A MÁSODIK: Nem csalódik ... A faliújság.... De édes istenem, mit csináljak, ha senki sem akar segíteni? I ... AZ ELSŐ: Nem akarnak segíteni?.;. Kicsodák ? A MÁSODIK: Például ön sem. AZ ELSŐ: (meglepetten): Én? A MÁSODIK: Hányszor ígérte, hogy ír valamit és fájdalom, ez mind csak ígéret maradt. AZ ELSŐ: Igaz ... Ígértem, csakugyan ígértem, egyszer feltétlenül teljesítem is. Á MÁSODIK: Legjobb lenne, ha mindjárt ma megírná. AZ ELSŐ: Hát jó. Nem bánom. — Ha egyszer megígértem, — hát legyen. — Megírom . Habár Őszintén szólva, miről írjak?. Úgysem olvassa senki azt a faliújságot, úgy elmennek mellette, mintha nem is lenne. Egyetlen felelős, funkcióban lévő elvtárs sem írt még faliújságcikket, egyetlen egy sem. Akkor meg . . . 9 'Á MÁSODIK: Hogy nem írt?... Tyimofej Nyikolajevics Pavlovics éppen most küldött nekünk egy ragyogó karcolatot. AZ ELSŐ: Tyimofej?... Hát igen, az szellemes ember ... Karcolatot, azt mondja? ■ .. A Faliújságra? ... Biztos kedve szottyant rá .. . Olyan az .. De, hát.. . úgysem veszi észre - senki, ... kérem ... írhatna oda Shakespeare is, akkor is úgy mennének el mellette az emberek. (Legyint.) Á. .... Aztán miről írt Tyimofej? ’A MÁSODIK: Igen találó karcolat... Mondhatnám remekbe szabott karcolat. Hallgassa csak: Ita elhangzott — övé a szó Ö addig mesterkedett, Míg minden mondatban benne volt: igen, én nem és meglehet.. . • AZ ELSŐ: áradozva): Óriási!... Remek, én mondom, hogy remek ... Hogy is van? Míg minden mondatban benne volt: igen és nem és meglehet!... (tele szájjal hahotázik.) Kérem ez nagyszerű... És mondja, kire írta? A MÁSODIK: — Magára. AZ ELSŐ: (szájára fagy a nevetés) r Tessék? A MÁSODIK: Magára írta ... A legutóbbi felszólalására. a termelési értekezleten. Emlékszik? 'AZ ELSŐ: (sértődötten): De kérem!... Már bocsánatot kérek, ez, ez rágalom! Közönséges rágalom! ... Belém akarnak kötni! ___És.... És maga ezt ki akarja tenni a faliújságra? Á MÁSODIK: (nagy nyugalommal):. . Öhöm .;.. Már ki is tettem. AZ ELSŐ (egyre dühösebb): ... Azért, tiojjy gúny tárgyává tegyen? Hogy az egész vállalat előtt megalázzon... Hogy (halkan) ... Képes volt csakugyan kitenni ezt az ostoba förmedvénvt? A MÁSODIK: No, no... Elsősorban is: miért ostoba? ,, . Másodszor- miért förmedvény-' Harmadszor: épp az imént mondta, hogy a mi faliújságunkat senki sem olvassa, hogy ügyet sem vetnek rá. még akkor sem ha maga Shakespeare írna »érv drámát . Hát akkor, szabad legyen megkérdeznem: Minek ez az izgalom? AZ ELSŐ’ (csaknem kiált): Vegye tudomásai, hogv nem vagyok izgatott... Honnét vette, hogy izgatott vagyok? . .. Nevetséges . . Tökéletesen nyugodt vagyok. Abszolúte nyugodt... Csak felháborító mégis, hogy az embert csak úgy, uk-muk-fuk gúny tárgyává tegyék, kérem. A MÁSODIK: És, ha így igaz? AZ ELSŐ: Éppen erről van szó! Ha nem lenne igaz. akkor szerkeszthetnék egv cáfolatot! .... Akkor elégtételt követelnék!... De így?... Kezem, lábam megvan kötve, A MÁSODIK: így is tehet valamit ... AZ ELSŐ Micsodát? A MÁSODIK: Megjavul. AZ ELSŐ- Ugvan kérem! Hagyjuk ezt a . ■ t\ Demagógiát... (Gúnnyal). Megjavul!... Gerincesebben szólal fel . Ismerem ezt a receptet!.... De csak én vegyem be? ... A faliújság különben is azért van, hogv nevelje az embereket! Hát tessék engem megnevelni! .. Emeljék a kulturális színvo. nalamat! Vegyenek körül gondoskodássá!, figyelemmel, kérem, vegyenek körül, amivel akarnak, semmi kifogásom ellene! De kigúnvolni? ! A MÁSODIK: Hiszen hallotta, hogy nekünk szatíra, könyörtelen, szatíra kell. Gogolok és Scsedrinek. AZ ELSŐ: Igen, valóban szükségünk van. Go- gólokra és Scsedrinekre, de azt senki sem mondta, hogy szükség van Tvimofejevre is. Hót kicsoda ez? Gogol? Minek képzeli ez magát? Hát-izgatna engem, ha Gogol, vagy Sfsedrn írna rólam? Nekik szabad, ők klasszikusok, de ez a Tyimofejev? Hol van ez Gogoltól? Várja . meg. amíg Gogol ’esz belő e. hozzon igazolványt, hogy valóban ő az, akkor nem bánom, egye fene, veheti magának a bátorságot és írhat. De itt most mindenki Gogolnak képzeli magát! A MÁSODIK: Tehát, ha jól értettem, ön ellene van a szatírának? AZ ELSŐ: (felháborodottan ):'Én. hogy én ellene vagyok a szatírának? Kikérem magamnak! Igenis vallom, hogy szükség van szatírára és ha parancsolják, írásba is adom, hogy örömmel üdvözlöm a szatírát, a mi szatíránkat. Amely segít bennünket. Például jómagámat. Mindig híve voltam az igazi, éles, maró. jóindulatú, enyhe, tapintatos és kellemes szatírának. Á MÁSODIK: Szóval olyannak, ami enyhén éles és kellemesen .maró. Mondja meg nyíltan: a szatírával vagy a szatíra ellen? AZ ELSŐ- (kis gondolkodás után): Mellette j és ellene, habár, persze meglehet... A MÁSODIK: Hm, hm . .. ezek szerint Tyi- mofejev mégis fején találta a szöget es maga szerint ma nincsenek Gogolok? AZ ELSŐ- (tűzzel): És nagyon jó. hogy nincsenek! (Észbekap.) Izé. akarom mondani, micsoda kár, hogv nincsenek. Á MÁSODIK: De lesznek! AZ ELSŐ: (rémülten): Csak nem ette meg a fene? ! Á MÁSODIK: Lehet, hogy máris ott ül az íróasztala mellett egy fiatal, kezdő, lobogó-: hajú Gogol, aki könyörtelenül tollára tűzi mindazokat, akik arról fecsegnek, hofíy szeretik a bírálatot és önbírálatot, de valóságban .a faliújság egy sorára vérig sértődnek, AZ ELSŐ: Na, na. csak hagyjuk a célzásokat, A MÁSODIK: Tudja mit? Beszéljünk ma csakugyan célzások nélkül. AZ ELSŐ: Nagyon jó, célzások nélkül, nagyszerű!. Á MÁSODIK: Beszéljünk őszintén és egyene sen. mint férfi, a férfival. Az összes hí bakról és mulasztásokról, amelveket a... ELSŐ: (közbevág): Már megint kezdi (Feláll). Tudja mit? Én megyek, szükse gem van a magányra. (Miközben roska dozva kifelé indúl) ... Nagyon kimerítő ez a könyörtelen szatíra. AZ Függönv ÜJ IFJÜSÁG — a CsISi Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsIS, Szlovákiai Központi Bizottsága nak kiadóhivatala. Bratislava, Prazska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazska 9. Telefon 227-17. 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kcs, félévre 15.— Kcs. — SBCS Bratislava száma 419-214-0617 -- Hírlap hétvég engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2. — irányító szám 140Ó-1. D-51364
