Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-02-20 / 14. szám

4 főm fpVlT-,iXr ■)(). Az utcákon a falragaszok már egy hónapja közük a járókelőkkel, hogy Prága után Bratislavában is megnyílt a Lenin-múzeum. Szinte hihetetlen, hogy ez alatt a rövd idó alatt már jóval több, mint tízezer dolgozó tekin­tette meg s tanulmányozta át a mú­zeum gazdag anyagát. Pedig így van. A múzeum vendégkönyve — mely több száz lapos — lassan megtelik aláírá­sokkal és bejegyzésekkel. Ahogy lapoz­gatjuk a könyvet, remegő kezek írása, kiforratlan gvermeklrás, bizonytalan és gyakorlott, magabiztos írás váltakozva vonul fe! előttünk. „A Lenn-múzeum anyagát nem elég egyszer átnézni. Ha meg akarjuk is­merni Lenin elvtáns ifjúságát, eqész é'etét és müvét, ekkor ide többször el kell látogatnunk” —, mondja nagyon helyesen az egyik olvajhatatlan e’álrá- sú bejegyzés. A könyvben némely név kétszer, háromszor, sőt négyszer is szerepel. Legcélszerűbb, ha a látogatók cso­portosan mennek a múzeumba. Ilyen­kor a múzeum három lektora a képek és más szemléltető anyag sorrendjét követve megmaava-ázz.a Lenin tanítá­sának és művének lényegét. Nagy örömfne! és s retettel teszik ezt, mert lépten-nyomon a látogatók tu­dásszomjával találkoznak, akik a Le- nin-p-űvéböl tanultakat fel akarják használni mindennapi munkájukban, a 'Cializmus sikeres építésében. A'z ecvedüljövő látooató kénytelen meg­elégedni azzal, hogy magára hagyatva nézze át a termeket. A múzeum főbejáratánál mindjárt Vaszljev kiváló szovjet szobrász mü­vével, Leninnel találkozik a látogató. Innen az emeletre süppedő vörös sző­nyegek vezetik fel a látogatót. Az emeleten hat teremben helyezték el a múzeum gazdag anyagát: a fényképe­ket, -produkciókat, festménymásole- tokat, térképeket, statisztikái kimuta­tásokat, levélmásolatokat, Lenin-mű- veinek, bizonyítványainak másolatait, szobrokat, domborműveket és egyéb anyagot. A k állított anyagot szlovák és magvar szövet magyarázza. Az el­fáradt látogatókn k a szobában elhe­lyezett kényelmes karosszékek kínál­nak pihenést. Az első terem Lenin gyermekkorát, diákéveit és forradalmi tevékenységé­nek első szakaszét ismerteti meg. fe- hát Lenlr születésétől 1870-től 1904-ig terjedő időszakot mutatja be. A má­sodik terem az 1904—1907-ig terjedő időszakot öleli fel, a harmadik pedig az 19u5. februári forradalom utáni idő­szakkal. a sztolipini reakc ó éveivel, az első világháború előtti időszakával, va­lamint Lenin, ez imperialista háború ellen vívott harcával ismertet meg bennünket. A negved'k teremben az 01IFJÚS&G Egy délután ^ bratislavai V. I. Lenin Múzeumban 1917-es év tárul elénk. Az ötödik Le­nin elvtárs egy munkanapját mutatja be, e hatodik pedig Lenin elvtárs éle­tének utolsó időszakát és halálát. Most menjünk vissza az első terem­be, Lenin elvtár6 Ifjúságához. A terem közepén Cicié' szobra: Lenin gimra­V. I. Lenin (Uljanov) mint gimna­zista (1887-ben) zista korában. Kezében könyv, arcvo­násaiból sz lárd akarat, bátorság és komolyság suoároz. Nézzük sorba a kiállított képeket, okleveleket és egyéb anyagot. Az első kép Lenin szimbirszki szülőházát tárja elénk. Mellette szülei­vel, testvéreivel ismerkedünk meg. A következő képről aranyszöke, qöndör- hejú kis gyermek mosolyog ránk. Alat­ta a felírás: Lenn négyéves korában. Különféle bizonyítványok, oklevelek és érmek Lenin kitűnő tanulmányi elő­meneteléről tanúskodnak. Vegyük csak sorba őket. Itt a szimbirszki gimná­zium negyedik osztályának elvégzését igazoló bizonyítvány: végig kitűnő. Mellette az ötödik osztályban elért ki­tűnő tanulmányi eredményéért kü’ön dicsérő bizonyítványt. 1887-ben pedig e gimnázium elvégzése után Lenin elv­társ aranyérmet kapott a nyolcévi (1879—1887) kitűnő tanulmányi ered­ményéért. Lenin elvtárs nem elégedett meg azzal, amit a gimnázium adott neki. Többet akart tanulni, főleg olyant, amit a gimnáziumban nem ta­nítottak. Szorgalmasan tanulmányozta a forradalmi demokraták műveit. Né­hány fényképmásolat Lenin gimnazis­takori kedves olvasmányait árulja el. Itt szerepel Puskin, Nyekraszov, Tur- genyev, Szaltvkov-Scsedrin, Lermontov, Csemiosevszkij, Dobrolubov, Csekov és mások. 15—16 éves korában már Marx Tőkéjét is tanulmányozza. Ezenkívül idegen nyelveket tanul. Egy fénykép- másolaton a francia igék ragozását láthatjuk. Érthető, hogy az ifjú f enin figyelme mindjobban a munkásmozgalom és a politika felé terelődik. Figyelemmel kíséri bátyja, Alekszander politikai tevékenységét, akit III. Sándor cár el­leni merénylet előkészítésében való részvételért a cári önkényuralom ki­végeztet. Belousz festményének re­produkciója nagyszerűen ragadja meg ezt a pillanatot, amikor a 17 °ves Lenin és édesanyja megtudja a fájdal­mas hírt. Lenin nem követte bátyja útját, ö ez igazi forradalmi harc, a dolgozó tömegek harcának útját választja. A gimnázium elvégzése után 1887-ben a kazáni egyetem hallgatója. Itt lép kap­csolatba a forradalmárokkal és az egyetem hallgatói között forradalmi munkát végez. Ezt tolmácsolja Al- jakrinszki: Lenin a kazáni egyetem hallgatóinak gyűlésén című festménye. Forradalmi tevékenykedéséért még be­iratkozásának évében kizárják az egye­temről és Kokuskino falube számüz'-k Két év múlva 1889-ben a szamarai marxista körben dolgozik, majd Péter- várra megy. 1892 előtt Lenin többízben adott be kérvényt az egyetem jogi karára, hogy megánvizsgáíát engedé­lyezze. Többszöri elutasítás után 1892-ben végre engedélyezik az össze­vont magánvizsgát. Egy év alatt kény­telen négy év anyagából vizsgázni egy­szerre. A tanárok nem fogadták szíve­sen az „ellenséges forradalmárt", de Lenin elvtárs tudása előtt meg kellett hajolnlok. Lenn elvtárs a jogi karon minden vizsgáját kitüntetéssel tette le. A múzeum anyaga nyomon követi a nagy forrede’már életének minden I mozzanatát. Egy fényképmásolarán a j pétervéri „Harci Szövetség a Munkás- i osztály Felszabadítására” tagjai között látjuk. A múzeum további anyaga Le- J n.nnek a marxista párt létrehozásáért folytatott munkáját és kemény, céltu­datos harcát ismerteti. Különös érzést vá. ki ez 1900. február 28-án kiállí­tott útlevél a nézőből, amellyel Lenin külföldre ment, hogy ott kiadja az újtipusú marxista lapot, az Iszkrát, melyből később forradalmi láng pat­tant ki, s felégette az egész cári nagy­birtokos és burzsoá hatalmat. Az útle­vél mellett az Iszkra első számát, majd a lapba küldött leveleket ’áthat­juk. Ezzel bezárul mögöttünk az első terem ajtaja, Lenin elvtárs ifjúsága s átlépünk a második terembe. A követ­kező termekben — helyszűke miatt — már nem állhatunk meg minden kép előtt, csak a legfontosabbak előtt tölt- hetürk egy-egy percet. A második teremben vagyunk, Vla- gyimirov festményének reprodukciója előtt, amely az 1905. január 9-1 Véres vasárnapot örökíti meg. összeszorftott ajakkal nézzük a képet. A cár pribék­jei ezen a napon több mint ezer bé­késen felvonuló munkást öltek meg a Téli Palota előtt. A kép tehát a for­radalom kezdetét eleveníti meg. Ebben a teremben találjuk a fellázadt Po­tyemkin cirkáló és hős parancsnoka Matyuscsuko tengerész fényképét is, melynek sorsa a nagy magyar költőt Ady Endrét is foglalkoztatta. Igen érdekes a harmadik terem anyaga is. Több másolat ad hírt az OSzDMP IV. konferenciájáról, melyet 1912. januárjában hazánk fővárosában tartottak meg. Itt találjuk Lenin Makszim Gorkijhoz intézett levelét is, amelyben rámutatott a konferencia jelentőségére. Egy másik fériyképmá- solet e prágai Népház Lenin-termét tárja elénk, amelyben Lenin elnöksé­gével a konferencia ülésezett. A negyedik terembe belépőnek Ma- nizer szobrász: Lenin beszédet mond békéről szóló dekrétumot hirdető fal­ragaszokat visz. Nyomában az Ujjongó tömeg. Néhányan a kezéből kapnak ki egy-egy falragaszt. A sugárzó arcokon leírhatatlan öröm. Tovább haladva az ötödik terembe érünk. Itt Lenin el. .ársat munka köz­ben találjuk. Egy nagy táblán Lenin dolgozik. A tábla minden szónál töb­bet mond. Kifejezi Lenin fáradhatatlan munkásságát, óriási energ áját, akara­tát, példáját. Fáradhatatlanul vezeti a fiatal szocialista állam sorsát. S min­den elfoglaltsága mellett talál időt ar­ra is, hogy a dolgozókkal együtt ge­rendát cipelve személyes példaadással hangsúlyozza a kommunista roham­munka fontosságát. Ezt a jelenetet Szokolov festménye őrzi az utókor szá­mára. A hatodik terem egyik falán dom­bormű: Lenin . ravatalon. Alatta arany betűkkel a sztálini eskü. Ez e gyászterem. A éi.yképek sokasága mu­tatja be a világ munkásosztálya zse­niális vezérének utolsó útját. A prágai gyászünnepségről készült fénykép első a páncélautóról című müvén akad meg először a 6zeme. Temérdek anyag öleli fel a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalmat és a világ első szocialista álla­mának megalakítását. A falaikon felso­rakoznak a Központi Bizottság hatá­rozata, a békéről és a földről szóló dekrétumok és más okiratok. Az egyik képen idősebb katona a hóna alatt a soraiban köztársaságunk elnökét, Zápo- tooky elvtársat láthatjuk. Kilépve a teremből a folyosón Lenin összes müvei vannak elhelyezve. A múzeumot elhagyva akaratlanul is Vla­dimir Majakovszkij, a nagy proletár költő szavai jutnak eskünkbe; „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog”. (sz:ó.) Befejeződött a szokásos sajtóbeszá­moló Minden úgy történt, mint más­kor. Az egyik felolvasta az újságokból kijelölt legfrissebb híreket a többiek Vedig hallgattak. A végén azután a felolvasó megkérdezte, — inkább szo­kásból. mint sem jelentővé get tulajdo­nítva az esetnek. — kinek ran hozzá­szólása a beszámolóhoz. A mar ismert kép: a tekintetek olyan célpontot ke­resnek. hogy ne keilten a kérdező te­kintetével találkozniuk Hirtelen min­denkinek miami le'entéktelen fogla­latossága akadt: az egyik mehfltn el- merüi zsebeinek kutatásában, a másik a talon lügaő pókhálót szemléli nagy áhítattal, a Harmadik kimért mozdu­lattal cip'itű-.őiet köti meg stb. Am mégis történt valami szokatlan ezen a reggelen. Az ablaknál álló fiatal megszólalt — Említetted a berlini értekezletet. Űay hiszem ez olyan esemény, amit nem lehet csak egy-két szóval elin­tézni. A csodálkozó tekintetek mind a fel­szólaló fele fordultak Ez aztán ért a politikához, meg felszólalni is van bátorsága' A felolvasó atkába harap maid na­gyot nyel hápogva megszólal. — Az elvtársnak igaza van. De . ^ de ez a néhány perc nem elegendő arra. hogy méltóképpen méltathassunk ilyen hata'mas íelentősegú eseményt Különben is minden politikailag ön­tudatos ember olvassa a napi «altot- . ■ — vágta rá a meodónthetetlev érvet. Utána győztesen nézeti körül hal'. - gatóin. varva a hatast s tan még a tapsot is. Nem így történt. Egy csoport születése — De hisz akkor meg minek a saj­tóbeszámoló? — szólalt meg ismét az előbbi. A felolvasó arcát halvány pír ön­tötte el. Nem tudni a pillanatnyi za­var. vagypedig a düh festettg-e ezt a színt. Mindenesetre a felolvasó igazi érzelmeinek leplezésére édeskés mo­solyt erőltetett magára. — Hát... hát... Közben nyílt az*ajtó és a káderosz­tály vezetőle lépett be két kekinges fiatallal. — Vége a sajtóbeszámolónak? — Igen. igen. Éppen most fejeztük be — szólt a felolvasó hálás pillan­tást vetve az érkezőkre és megköny- nyebbülése teléül melyet sóhajtott. — Elvtársak, bemutatom o Csl Sz járási vezetőségének kiküldötteit, akik ellőttek hozzánk hogy üzemünkben is megalakítsák a CsISz-csoportut. Az idősebb elvtársak eltávozhatnak, a fiatalokat kérem maradjanak még né­hány percre. Hogy ne húzzuk az időt. át is adom a szót az elvtársak­nak. A járási kiküldött megkezdte be­szédét. Magabiztosan hangsúlyozta a szavakat, látszik nem először alkal­mazza őket. A CslSz jelentőségéről beszélt. A k lerosztály vezetője megelége­detten húzódott a háttérbe. Megtette kötelességét. Igazán nen, mondhatja senki, hogy nem gondoskodik a káde­rek neveléséről. íme, CsISz-csoport Is alakul, még hozzá az ő kezdeménye­zésére. A járási kiküldött közben befejezte az Ifjúsági Szövetség rövid ismerte­tését. — Hát akkor elvtársak, megalakít­juk a CslSz-csoportot? A kilenc fiatal csak nézte a kikül­döttel, mintha nem értenék miről van szó. Néhányan tétován bólintottak, mások vállukat vonogatták. — Amint az arcotokról leolvasom, egyetértetek az ajánlattal. Az első te­endőnk az. hogy vezetőséget válassza­Búcsúzás Még egy perc s indul a vonat, az ablakomon szél kopogtat... az állomás zaj-zsongásán át hozza szép szíved búcsúzását. * Mély sóhajjal indul a vonat szavaid l-ssan szétfoszlanek. Az út fölött síró akácfák osonjanak búcsúmmal hozzád! * Oly nehéz volt e válás . . . Már csak lelkem tavának tükrében látlak; mint hattyú ülsz a tő közepén és integetsz még most Is felém. SZITTYA OLIVÉR.' tok. Talán mindjárt hozzá is láthat­nánk. Elsőnek elnököt választunk. A fiat"1ok egymást méregették, majd rövid szünet után az egyik lány állt fel. — Én Kádas Lacit ajánlanám. A többiek is helyeslőén bólintot­tak. Kádas Laci felállt, bemutatkozott. A járási kiküldött a káderesre pillan­tott, aki alig észrevehetően nemet intett. — Kádas elvtárs hány éves? — ér­deklődik a járási kiküldött. — Tizenkilenc. — Én azt ajánlanám, hogy Kádas elvtársat egyelőre ne válasszuk ilyen nagy funkcióba. Majd előbb tapaszta­latot szerez a mozgalomban. De talán az elvtárs elvállalhatná az elnöki tisz­tet — mutatott Süttő Lajosra a járási kiküldött. — Én .. én .. — hebegett a java­solt — de hisz én nem is vagyok a szervezet tagja, meg hát én már hu­szonnyolc éves vagyok. — — Az nem tesz semmit, az alap­szabályok értelmében huszonhat éven felüliek is tiszteletbeli tagjai, vagy funkcionáriusai lehetnek a Szövetség­nek. Süttő Lajos agyában egymást ker­gették a gondolatok. — Alig négy hó­napja vagyok a hivatalban. Politikai munkában nem vettem részt, amit már néhányszor szememre is vetettek, — Alig hány napja maga a káderes is kifogásolta, hogy kivonom magam mindennemű közösségi munkából. Azt beszélik, hogy fizetésemelés is lesz, Nem szabad visszautasítanom! Ebből a. funkcióból csak előnyeim lehetnek. Itt lakunk a határszélen, lehet, hogy még a magyar-angol mérkőzésre is átmegyünk, ha jól dolgozunk, S ha valaki átmegy, az elnök az elsők kö­zött lesz. Mennyi idő is van még hát­ra addig? Március, április — két hó­nap. Addig igyekezni kell valami mu­tatós dolgot csinálni, hogy felfigyel­jenek ránk. — Hát nem bánom, elfogadom. A káderes mosolyogva bólintott. — Nagyszerű! — helyeselt a járási kiküldött. — Alakuló gyűlésünkről készítsetek jegyzőkönyvet és juttas­sátok el a járásra. Megszületett hát egy csoport. A fiatalok félórányi késéssel munka­helyeik felé igyekeztek. A káderes a járási kiküldöttek kíséretében irodája felé indult. — Tudjátok, az a Kádas Laci amúgyis nagyon tevékeny fiú. Ezért helyesebbnek tartom Süttő elnökké választását, aki eddig még semmiféle munkában nem vett részt. így kell az emberek politikai neveléséről gondos­kodni! A két járási kiküldött bólintott s a jól végzett munka tudatában vettek búcsút a káderestől. — Holnap jelentést küldhetünk egy újabb csoport megalakulásáról járá­sunkban. ZS1LKA LÁSZLÓ V. I. Lenin és J. V Sztálin Gorkib an (1922-ben).

Next

/
Thumbnails
Contents