Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-30 / 51. szám
Bratislava, 1954. június 30. Az ekecsi szövetkezet vezetősége a tagokkal együtt közös tervet dolgozott ki. hogy az aratási és cséplési munkákat minél hamarább elvégezhessék. -- Szeretnék a járásban az aratást és » cséplést elsőnek befejezni. A szövetkezetben négy mezőgazda sági csoport működik, akik megművelésre felosztották egvmás között a hatást és a gazdasági szerszámokat. A tagok kötelezettséget vállaltak hogy a tervezetnél rövidebb idő alatt elvégzik az aratást és a cséplést. A munka jó megszervezésétől függ. hogy ezt mennyire tudják teljesíteni. A CsISz tagjai is kötelezettséget vá1- laltak, hogy az aratásban és a cséplés- ben segítséget nyújtanak a szövetke zetnek. ha szükség lesz rá. A pionírok kultúrműsorral látogatják meg az egyes munkahelyeket és vizet, valamint ebédet hordanak az aratóknak, A begyűjtési, valamint a tarlóforgatási tervei, is elkészítették. A tarló- hántást “57 hektáron július 25-ig oe- feiezik. a másodnövénveket 80 hektáron július 20-ig elvetik A cséplést előreláthatólag iúlius 27-ig befejezik A gabonabeadást azonnal a cséplőgéptől teljesítik. A helvi nemzeti bizottság dolgozói ig'retet tettek, hogy mindenben segítenek a szövetkezetnek, hogv tervüket sikeresen teljesíthessék. Az agitációs köznont a sikeres munkákról és az esetleges hiányosságokról villámúisá- got szerkeszt hogy ezzel is serkentse és segítse a dolgozókat Az ekecsi dolgozók boldogan készülődnek az idei békearatásra. A ba.jcsi állami gazdaság dolgozói ünnepre ébredtek hétfőn. Beérett az új termés. A lágy szellő hullámokban ringatta a hatalmas ősziárpa-táblát és az aranyosan csillogó búzát. Hétfőn mentek ki először a kombájnisták, hogy megkezdjék az aratást. De utánuk mind többen és többen kapcsolódnak be a kenyérért folytatott harcba. A bajcsi állami gazdaság mindhárom udvara Landor, Anyaié és Jánospuszta. hétfőn megkezdte az aratást. Hétfőn Jánospusztán borús volt az ég, komor esőfelhők fenyegettek. Ezután a párnapos tikkasztó hőség után, közvetlenül az aratás megkezdése előtt esne? Nem fog, A kellemes szellő, melytől szinte susog a kalász, szét- ksrgette a felhőket és fokozatosan felcsillant az ég tiszta '-ék színe. Úgy tűnik, hogy az idő meggondolta magát és nem okoz az embereknek különösebb kellemetlenséget. Ma mindazoknak, akiknek keze alatt megnőtt az új termés, kell, hogy szép napjuk legyen. Jánospusztán Seifert Ferenc, a nyit- rai járás legjobb kombájnistája kezdi az aratást. Tavaly Sz’lovákiában és Csehországban több mint 500 hektár gabonát aratott és ezidén bizonyára még többet. Kötelezettségvállalása: 400 hektár. Az anyalai állami gazdaságban 302 hektárt és ha itt befejezi, akkor elmegy segíteni a cseh szövetkezetesek- nek. Sokat kell ám addig még learatni. Ma kezdte kaszálni az első hektárt. Gyakorlottkezű kombáinista, aki már harmadik éve arat kombájnnal. Most vadonatúj gépet kapott, csak most érkezett a Szovjetunióból. Néhány napig, amíg „bemelegszik”, még egy kicsit bajlódik vele, de aztán majd megy. A kombájn méltóságteljesen halad előre. Előtte hullámzik az árpa, maga mögött hagyja az alacsony tarlót, a szalmakö- tegeket és a tele zsákokat a gabonával. Már tavaly is kötözött jól bevált a módszere, így sokkal hamarább kerül a szalma a csűrbe. Ugyanazt a munkaOtt, ahol az idei termés sorsáról döntenek, ott találjuk Kollárik Pál elvtárset. a gazdaság vezetőjét. Gondosan, figyelemmel kíséri a kombájn munkáját, nézi az ege és figyeli a szél irányát. Mint a gondos gazda, mindenre ügyel, mindent szem előtt tart. ami az aratási munkáknál fontos lehet. Jó! felkészültek az aratásra, jobban, mint az előző években és ezért nyugodtan nézhet a jövő elvbe. Semmi se vész kárba. Az emberek jó! felszerelt gépeikkel mindenről gondoskodnak. Mindnyájan türelmetlenül várták ezt az ünnepélyes pillanatot, amikor megkezdődött a harc az időjárás ellen, a harc a napokkal, órákkal, az idővel — amikor eldől, hogy lesz-e elég kenyér hazánk dolgozói számára. Mindenről gondoskodunk. Nem vész el egyetlenegy szem se. Idejében ellátják az ipari növényeké' és a kepáenövényeket, most minden erejüket latba vetik harcba a kenyérért. A dohányszáritókbarv szárítjuk a kombájnnal kicsépelt gabonát. Rögtön, amint összehordták a szalmát, azonnal elvégzik a tarlóhántást, hogy idejében gondoskodjanak a takarmányról. Tger hasznosnak bizonyultak azok az újtípusú gépek, amelyek egyben eke is és vetőgép is. Mégcsak kísérleteznek velőik — de sok reményre jogosítanak. Ezen gép segítségével egyidejűleg szántanak és vetik a takermányféléket. azáltal megkímélik a dolgozókat, akikre az aratás idején annyi munka vár. Hiszen az aratás nem vár és az győz. aki idejében végzi el. Kollárik elvtárs máris tovább megy. most nincs idő a sok szóbeszédre. A szomszéd földeken már vasárnap önkötözőgépekkel kaszáltak — ma már feketéink ott a föld. Stelák József egymaga szántotta fel a hatalmas táblát. Svarc József elvtárssel két műszakon együtt dolgozik DT-54-es hemyótalpas traktorával. Következetesen megvalósítja a jelszót: a kasza után jön ez eke. Megkezdődött áz- aratás'. . . 1 + ★ ★ Azelőtt, ha aratásra készült az ország, a városi ember nem sokat tudott róla. Legfeljebb azok, akiknek valami rokonuk volt falun, s leakartak menni nyaralni. Ezek se mentek ilyenkor falura, mert a falusi ember bármennyire is vendégszerető, ilyenkor aratás alatt, nem sokat tudott törődni a sütkérező városival, nem tudott annyit forgolódni körülötte. Elmúlt az aratás hajdan anélkül, hogy varoson tudtak volna róla. Még csak azt sem vették észre sokan, hogy július végétöl új, idei gabonából készült kenyér került a boltok polcaira. Ha kivételesen rossz volt a termés az újságok megemlékeztek róla, s ilyenkor a városi proletárnak ráncbafu- tott a homloka. Tudta: nehezebb lesz az adót nyögni falun, drágább lesz a kenyér városon. Mert a proletárnak városon szerelmesekről, akik csak messze a párjuktól találtak munkát. De harc is volt, kemény harc ilyenkor. Sztrájk, s néma ellenszegülés. Erről is sok szép dal, vidámabb, vagy gúnyosabb dal született. Íme egy a sok közül arról, hogy hogyan nézték a sztrájkolok uradalmuk vezetőit: „Tarcsa pusztán megy az aratás, A számtartó az első kaszás, A nagysága a marokszedő, Az ispán úr a kévekötő”. Ma az aratás nem csak a falu ügye. Az ország, a haza ügye s egyre inkább az lesz. Mert így van ez rendjén. A kenyér az élet alapja. Azt védeni, gondozni, az egész társadalomnak kell. Meg kell menteni minden szemét. Munkások, városi dolgozók, ma már nem csak újságokból figyelik leghűségesebb társuknak, a dolgozó parasztságnak küzdelmét az ország kenyeréért. Segítik azt munkával, Búza, búza, de szép tábla búza is nagy szó volt mindig a kenyér. Az asszonyaik a piacokon és a vásárokon naponta találkoztak a falusi elárusítókkal s így ők mindig mindent tudtak a faluról, rettegve figyelték a falusi dolgozó emberek küzdelmét a kenyérért, az életért. Tudták már akkor, ha lesz a parasztnak, több jut nekik is. De azok a városi polgárok, akik csak a cselédjükön keresztül voltak a piaccal is kapcsolatban, azok mitsem tudtak a faluról, az aratásról, az emberek vad küzdelméről a természettel. Ha tűzött a nap, a városi azt mondta „jó idő van” s a strandra, a jó hideg sörre gondolt. Dámáik kacér félmezítelen testük fölé kifeszítették a rikító napernyőket s rótták a sétányokat, az utcákat, vagy ténfereg- tek a strandokon. géppel, jó szóval, tanáccsal. Nehéz, még mindig a legnehezebb munka az aratás, a cséplés. De ott már a gépek az ember leghűségesebb segítőtársai a mezön is, az aratásban. S ez a nagy segítség az, amit a város a munkásosztály küldött a parasztságnak De ha kell, ha veszélyben a mag, a termés, az élet, kivonul ebben az országban minden épkézláb ember a tarlóra, hogy segítsen az ádáz harcban a természet erői, az időjárás ellen. A gépek egész karavánja készült tel az aratásra. Az acél segítőtársak, a nagy, hűséges gépek a parasztok legjobb segítői, küzdőtársai lettek. Traktorosok, kombájno- sok az élen küzdenek, a legtöbbet vállalták, s vállalják a nagy munkából. De nem minden az ember és a gép. Kell módszert vezették be, mint e bajcsi állami gazdaságban, mert a kombájnokat még módosították. Jó munkaszervezés mellett is megtörtént, hogy nem állt rendelkezésükre elég traktor és nem volt szekér, hogy elszállítsák a zsákokat. A kombájnok it egyszerű módon úgy állíthariák be, hogy a gabona menetközben a zsákokba ömlik és a zsákokat azután csak össze kell szedni. A kombájn körül négy ember foglalatoskodik — alig győzik a munkát Seifert elvtárs segítőt a Székéi Ottó. Fiatal, még nincs is húsz éves, de Javában folyik a munka, gondoskodni kell emberekről, hogy szállítsák el a szalmát és a kicsépelt gabonát, hogy ott. ahol délelőtt még a kombájn aratott — éjjeli műszakon már elvégezzék a terlószántást. *** A földeken percről percre változik a kép. A kombájn minden fordulatánál kevesebb a kalász, annál több a teli Z6ák. Az emberek valamikor azt mondták hogy a gépek a gyárakba valók — de a mezőkön nem váltak be, a madarak A dolgos paraszt meg küzdött, verejtékezett. Még csak dalolni sem volt kedve munka közben. Mert az aratás nehéz, a legnehezebb munka volt a legnagyobb melegben. S a tűző nap elől nem lehetett a hüsbe bújni, a vízbe húzódni Menteni kellett a termést is a naptól, a hőségtől. Ilyenkor falun csak este csendült nóta a fáradt, marokszedő lányok ajkán. De csodálatosak voltak ezek az énekek A magyar ember, a dolgos magyar paraszt, a legnehezebb munkában, más tarlóján, az aratásban szülte legszebb, legszomorúbb dalait. Farkas Julcsáról, aki a dobba esett, messze a szülőfalujától, ahol aratott, a fiatal legényről, aki beleszakadt a kaszálásba, búsuló és szomorú a szervezettség is! A jó gazda, a jó szövetkezeti vezető agronómus, tudja, hogy kell bánni az erőkkel, tudja, hogyan lehet a leggyorsabban elvégezni az aratást. Mert most minden perc számít! Számít, mert az. ország kenyeréről, a parasztság jólétéről van szó. S az ifjúság ? Az ifjúság ott van mindenhol, ahol a nép küzd, verejtékezik. S ott is a helye, az élen! Hosszú heteken keresztül minden szem falura szege- zödik Figyeljük tele büszkeséggel falusi fiataljaink kemény munkáját A rajtuk a sor. hogy megmutassák a hazának, az egész országnak, hogy legények a talpukon, hogy a haza sorsát a szivükön viselik. a kombájnokhoz aztán ért. Jól ismeri e gépeket, ez aratás előkészületeiben alaposan rósztvett. egymaga elvégzi a kisebb javításokat A kombájn-osztaghoz tartoznak a jánospusztei gazdaságban dolgozó fiúk mint Just’ák József és Lelák Pál Az egyik a teli zsákokkal törődik • másik pedig a szalmaköte- gekről qondrskodik. A munka nagyban folyik A kombájn csak úgy falja *z érett árpát — hátrarmirednak a szal- makötegek és e teli zsákok ez idei árpával. is menekülne., előlük. És mégis — ha egy kicsit elhallgatunk, fent ? magasban megszólal a pacsirta, halljuk dalét, amelyet a kombájnok és a traktorok zakatolása megzavar. Ma mindez együvé tartozik. Ez a mi költészetünk. Ma már az ember nem gürcöl annyit, mint valaha — hiszen a legfárasztóbb munkát elvégzik helyette a gépek. A gépek kaszálnak, csépelnek és újból felszántják, előkészítl a földet az új termésre. • • OrömmeJ készülnek az aratásra Keresztekben az első gabona
