Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-16 / 47. szám

6 19M ffinfu* 1' (.sehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa , Viliam Siroky elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának ■----------------------oi ipiüsie zonyitja, mekkora sikereket értünk el szocia­lista országépitésünkben. A jegyrendszer megszüntetése után a szocialista kereskede­lem széleskörű fejlődésnek indult. Jel­lemző, hogy a közszükségleti cikkek mellett különösen a legutóbbi árleszállítás óta je. lentösen fokozódik a kereslet motorkerékpá­rok, gépkocsik, rádiókészülékek, jégszekré. nyék, mosógépek és más hasonló gyártmá­nyok iránt. Társadalmunkban, ahol a termeléssel és a munka termelékeny­ségével arányosan növekedik a dolgo­zók jövedelme is és ennek következté­ben jelentősen kibővült a fogyasztók köre. A szocialista kereskedelem hivatott kiszol­gálni a dolgozók széles tömegeit, akiknek igé. nyeik és követelményeik az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan szüntelenül nő­nek és sokrétűbbekké válnak. A dolgozók joggal követelik, hogy jóminöségü, ízléses árut kapjanak. A közszükségleti cikkeket termelő ipar és a szocialista kereskedelem fontos feladata, hogy biztosítsa ezeknek az igényeknek a kielégítését. Közel egyévesek azok a tapasztalatok, amelyeket a szabad kereskedelemmel kapcso­latban szereztünk. Ez év leforgása alatt, kü­lönösen pedig a legutóbbi hónapok során megmutatkozott, hogy termelővállalataink és kereskedelmünk munkájában még jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók. A legfontosabb a minőség kérdése. Válla­lataink még nem törekednek eléggé arra, hogy megjavítsák a gyártmányok minőségét, betartsák az előírt átlagokat, tovább javít­sák az áruk minőségét és harcoljanak az üzem nevének becsületéért. Gyárainkban sok dolgozó még nem érti meg, hogy,nem a gyár- tott áru mennyisége a legfontosabb, sőt sok esetben egyáltalában nem a termelt áru mennyisége, hanem minősége a döntő. Csupán április folyamán a kereskedelmi vállalatok 11 millió korona értékű árut küldtek vissza a gyárakba. Emellet ez az összeg távolról sem fejezi ki a selejtes áruk értékét, amely tovább jut a kereskedelmi hálózatba, mert mmdezideig a kereskedelmi dolgozók kevés gondot fordítanak a fogyasztók érdekeinek védelmére. A minőség problémája elsősorban a mü. szaki színvonal és a technológiai fegyelem kérdése. Szorosan összefügg továbbá a meg­előző, gyártásközi és befejező ellenőrzéssel. A minőség megjavítására irányuló törekvő, seknek teljes mértékben kifejezésre kell jut- niok a bérezés és a külön jutalmak rendsze­rében, hogy a szocialista munkaverseny egyre jobb eredmények elérésére összpontosulhas­son és hogy a minőség megjavítására mozgó, sitsák a munkások, művezetők és műszaki dolgozók széleskörű alkotó kezdeményezését. Kutatóintézeteink dolgozóitó] megköveteljük, hogy felhasználják a nyersanyagok minden meglévő tulajdonságát, amelyek hozzájárul, nak a kgsz áru minőségének megjavításához Az élelmiszeriparban nagy jelentősége var az adagolás, valamint valamennyi egészség ügyi előírás pontos betartásának. A kereskedelmi vállalatoknak biztositaniok kell az áru átvételénél a minőségi ellenőrzést nagyobb igényekkel kell fellépniök és az ed. diginél nagyobb gondot kell forditaniok a valóban szakképzett árúszakértők nevelésére. Gondoskodni kell arról is, hogy a piacot bő­ségesen ellássák minden árufajtával, mégpe- dik a kívánt választékban és a kívánt mére­tekben. Kereskedelmi vállalataink még ke­vés tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy jó! ismerjék a dolgozók szükségleteit és he­lyesen becsülhessék fel a keresletet. Ezért meg kell javítani a fogyasztói kereslet kuta­tását és gyorsabban, cselekvőképesebben kell kifejleszteni a kereskedelem munkájának e fontos ágazatát, hogy idejében juttassák el a rendeléseket a termelő vállalathoz, a ke­reskedelmi hálózat pedig mindazon árufaj­tákkal rendelkezzék, amelyeket iparunk elő­állíthat és fogyasztóink igényelnek. Továbbra is hiányos a lakosság ellátása apró fémárúval, a falusi lakosság sem kap elegendő mennyiségű gazdasági szerszámot. Az ezen a téren kitűzött feladatokat nem teljesítették és a szeptember 15-i kormány, nyilatkozat óta az ellátás ezekkel az áru. cikkekkel csak kevéssé javult meg. Ennek fő okát abban kell látnunk, hogy a termelő vállalatok lebecsülik az efféle áru gyártásá­nak feladatait és emellett nem kielégítő a kereskedelem és a termelés együttműködése. Pártunk joggal kívánhatja a gépipari, a ko. hóipari és ércbányaügyi, a helyi gazdálkodási minisztériumok dolgozóitól, valamint az erdő­gazdálkodási és faipari dolgozóktól, hogy a legrövidebb időn belül megszüntessék az apró fémárukban, valamint a mezőgazdasági szer­számokban tapasztalható hiányt. Az áruforgalofn rohamos emelkedése mel­lett komolyan akadályozza a szállítások és a fogyasztás zavartalanságát az, hogy az áruszállítási szerződések tervezését és megkö­tését túlságosan központosítottuk. Meg kell találnunk az utat, amely biztositja, hogy ezen a téren rugalmasabban, kezdeményezőb­ben dolgozhassunk. Ezért az árualapok ter­vezésének, az áruszállítási szerződések meg­kötésének, a kereskedelmi és ipari vállalatok kölcsönös kapcsolatainak kérdését rugalma­sabban, a helyi viszonyok alapos ismerete alapján kell intézni. Az üzemi étkezdék jelentik a további fon­tos szakaszt, amelyen a legrövidebb időn be. lül lényeges javulást kell elérnünk. A felszol­gált ételek minősége gyatra, a választék nem kielégítő és a dolgozók jogosan panaszkod. nak. Az üzemi étkezdék dolgozóinak felada­ta. hogy lényegesen megjavítsák a felszolgált ételek minőségét és ízletességét, amivel jelen­tősen hozzájárulnak a dolgozók életszínvona­lának emeléséhez és mentesítik az asszo­nyokat a házimunkáktól. A helyi gazdálkodás szakaszán a legna­gyobb fogyatékosságok a javítómunkák terén tapasztalhatók. Itt egyáltalán nem teljesítik az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat kitűzte feladatokat. A dolgozók továbbra is jogosan panaszkodnak a végzett munka és a szolgáltatások rosgz minősége, a magas árak és a végetnemérö huzavonák miatt. Sok já. rási építövállalat munkájának alacsony a színvonala, bár fontos feladatot kellene telje­síteniük a házak tatarozásával és karbantar. tásával. Jelentős fogyatékosságok tapasztal­hatók a helyi gazdálkodás egyéb ágaiban is. Ezen a téren hálás feladatok nyílnak az újon­nan megválasztott nemzeti bizottságok előtt. A dolgozók joggal követelik választott kép­viselőiktől, hogy gondoskodjanak valamennyi helyi gazdálkodási vállalat jó és lelkiismere­tes munkájáról. A dolgozók életszínvonalának egyik legko­molyabb kérdése a lakásépítés. A rohamosan növekvő igényeket mindez ideig még nem va­gyunk képesek teljesen kielégíteni. Ez még csak növeli a lakásépítés jelentőségét. A párt és a kormány a többi intézkedés mellett már tavaly elhatározta, hogy lényegesen fokozza a lakásépítést és ezt a feladatot továbbra is a legjelentősebbek egyikének tekinti. Ezért építőiparunk kötelességévé tettük, hogy az állami építkezések keretében 1953-ban 30 ezer lakást, az idén 40 ezer lakást fejezzen be, jövő évre pedig az irányelvek javaslata 48 ezer lakás építésével számol. Emeüett az állam kiadós támogatásával egyéni lakásépí­tő-akciók is folynak. Meg akarjuk teremteni minden előfeltételét annak, hogy tovább fo­kozhassuk a lakásépítés iramát. E fontos fel­adat teljesítésében azonban egyelőre még komoly fogyatékosságok tapasztalhatók Nem kielégítők az anyagi alapok, különö. sen téglában, tetöcserépben, valamint épület- fában. Ezt a hiányt nem küszöbölhetjük ki csupán ezeknek az anyagoknak fokozott ter­melésével, hanem kitartóbban és rendszere, sebben kell gondoskodnunk az épületalkatré­szek. formatéglák és egyéb pótanyagok alkal­mazásáról. A lakásépítés fejlesztése érdeké­ben ezért a téglagyártás lehető legnagyobb mértékben való fokozása mellett —• bele­értve az egyszerű felszereléssel dolgozó he­lyi téglaége'ők termelését is — gondoskod­nunk kell az előgyártott elemek. forma- ‘égiák és egyéb teljesértékű pótanyagok szélesebbkörű felhasználásáról. A lakásépítés további akadálya az építőipar elégtelen műszaki és szervezési színvonala. Nem akalmazzák eléggé széles méretekben a folyamatos munkamódszert, a lakásépítés túlságosan költséges. Az építőiparnak ezért az a kötelessége, hogy messzemenően bizto­sítsa az új, haladó munkamódszerek, neveze. tesen a folyamatos munkamódszer alkalma­zását és csökkentse a lakásépítés önköltsé­geit. Nem lehetünk elégedettek a lakásépítés keresztülvitelének módjával és minőségével sem. Népi demokratikus köztársaságunkban a lakáskultúra sokat fejlődött. Az ötéves tervben felépített új lakóházakat gyakorlati­lag mind felszereltük villanyárammal, vízve­zetékkel, csatornázással, fürdőszobákkal, több mint kétharmad részüket központi fűtéssel is. az új lakások átlagos mérete megfelel egy kétszoba.konyhás lakás méretének. Sok azon­ban a panasz a lakásépítés minőségére, kü. Ionosén az iparosmunkákra. Ez az építőipari szerelövállalatok munkájának alacsony szín­vonaláról tanúskodik. A tervező és építőipari szerelövállalatoktól meg kell követelnünk, h°gy javítsák meg a lakásépítés minőségét, nevezetesen a befejezömunkák minőségét és folyamatosságát. A népgazdaság további fejlődésének bizto­sításában továbbra is fontos szerepet ját­szanak: a beruházási építkezések. Ezzel kap­csolatban legalább két új fontos körülmény­re kell felhívnunk a figyelmet, amelyek a be. ruházási építkezések terén tapasztalhatók. Elsösoi-ban a beruházások irányzatának megváltozásáról van szó, amely, különösen ab. ban jut kifejezésre, hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági beruházásokat ’ és hogy to­vábbfokozzuk a lakásépítést. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk, hogy a beruházási építkezések általá­nos keretét ne szélesitsük ki, hogy a beru­házások megmaradjanak az 1954. év szín­vonalán. Ez azt jelenti, hogy a beruházások­ban igen következetesen kell érvényesítenünk a takarékosság elvét. A beruházások tervezé­sében és megvalósításában felmerülő fogya­tékosságok a múltban súlyos károkat és veszteségeket okoztak azáltal, hogy az épít­kezéseket felaprózták, hogy a megkezdett építkezések hosszú időre jelentős anyagi ösz- szegeket kötöttek le, hogy a beruházási épít­kezéseket megfelelő tervezési felkészültség nélkül hajtották végre és hogy néha a szó- banforgó beruházásra tulajdonképpen szűk. ség sem volt. A beruházási építkezések fen­tebb említett és egyéb fogyatékosságait már gyakran bíráltuk és legfőbb ideje, hogy ha­tározottan végezzünk velük. Ahhoz, hogy lényegesen megjavítsuk beru­házási építkezéseink minőségét, hogy bizto­sítsuk a beruházásokra fordított összegek minél hatásosabb és takarékosabb felhaszná­lását, jól kidolgozott reális beruházási tervre van szükségünk. Ezért nem tűrhetjük többé, hogy a beruházási építkezések tervébe félváll­ról vett. vagy felemás adatokat közöljenek az építkezés egész költségigényéről. Szerfölött megfontoltan kell eljárni a tervteljesités becs. lésénél és a folyamatban lévő építkezések állapotának megállapításánál, hogy a szük­séges költségeket helyesen irányozhassuk elő. Végül nem engedhetjük meg, hogy olyan be­ruházási akciókat javasoljanak, amelyek je­lentőségét nem tisztázták megfelelően és amelyek tervrajzait, költségvetéseit nem ké­szítették elő részletesen. Az új termelési létesítmények beruházási javaslataival kapcsolatban gondosan számba kell vennünk mindenekelőtt azt, vájjon nem érhetünk-e el a meglévő berendezések jobb kihasználásával, esetleg helyreállításával a beruházás révén javasolt hatással azonos eredményt. A beruházási javaslatoknál ügyelni kell a lehető legnagyobb takarékosságra. A terme­lési berendezésekkel kapcsolatban gondosan számba kell venni a rentábilis számításokat és szükség lesz arra is, hogy e számítások módszerét a gazdálkodás szocialista elveinek tekintetbevételével elmélyítsük. Meg kell je. gyezni, hogy a gazdaságosság elve a beruhá­zási építkezésekben nem jelenti és nem is je­lentheti azt. hogy az épületeket megfosztjuk művészi jellegüktől. Nagy gondot kell fordí­tani az építkezések architektonikái oldalara és építészeinktől megkívánjuk, hogy a gazda­ságosság elvének teljes tiszteletbentartásával fordítsanak figyelmet a tervbevett építkezé­sek megfelelő művészi megoldására is. A beruházási építkezések gazdaságosságá­nak szempontjából óriási jelentősége van an. nak, hogy csökkentjük az építő- és a gépipar önköltségeit. Jelenleg az a helyzet, hogy az építkezések és a bonyolult gépi berendezések költségeit csak igen nyers mutatószámokban tartják nyilván — amennyiben egyáltalában figyelembe veszik őket — és nem töreksze­nek konkréten az önköltségek csökkentésére. Beruházási építkezéseink éppen ezért igen költségesek, szerfölött megterhelik nemzeti jövedelmünket és a jövőbeli üzemi költsége­ket is. Az építőiparnak le kell vonnia a kö­vetkeztetéseket az eddigi fejlődésből, konk­réten kell hozzáfognia ennek az oly komoly és fontos kérdésnek a megoldásához és évről évre biztosítania kell az önköltségek csők. kentését. A dolgozók életszínvonalának emelésére irányuló politikánk különösen nagy súlyt he­lyez termelésünk gazdaságossá tételére. Vi­lágos. hogy minél nagyobb megtakarításokat érünk el a termelésben és az építkezéseken, annál gyorsabban biztosíthatjuk a fogyasz­tás emelkedését. Meg kell azonban állapíta­nunk, hogy noha ez az elv elméletben talán minden egyes gazdasági dolgozó előtt világos, a gyakorlatban távolról sem tartják be mind­nyájan. Ez évben az egész ipar önköltségeit 2.3 százalékkal kell csökkenteni, az 1955. évre szóló irányelvek további 3 százalékos önkölt­ségcsökkentést vesznek tervbe. A kitűzött feladatokat legalsó határértéknek kell tekin. teni és az egyes gazdasági ágakban működő dolgozóinknak biztositaniok kell teljesítésüket. E feladatok valóraváltására megvan minden feltételünk. Sőt, nem kevés az olyan iparág, amely megfelelő igyekezet mellett további megtakarításokat érhet el. Az önköltség összegezett mutatószám, amely a vállalatok egész munkájának minő. ségét jellemzi, összegében pedig rámutat nép­gazdaságunk, nevezetesen ipari termelésünk munkájának minőségére. Az Önköltségek színvonala megmutatja, milyen gazdaságosan használjuk ki a nyersanyagokat, segédanya­gokat, gyártási berendezéseket, rámutat to­vábbá a munka termelékenységének, a mun­kaidő kihasználásának fokára, valamint arra, hogy milyen mértékben foglalnak teret a tér. melésben az új technika és az új munkamód­szerek. Az önköltségek színvonala egyben megbízható mutatószáma a munka szervezé­sének is és visszatükrözi a termelési folya­matban tapasztalható minden fogyatékossá­got. zavart és rendetlenséget. Az önköltségek mutatószámainak gondos elemzésével és a ki­tűzött feladatok szorgos teljesítésével tehát nemcsak az illető vállalat pénzügyi kérdéseit oldjuk meg, hanem biztosítjuk szervezési és műszaki színvonalának emelését is. Sajnos, mégis nem kevés az olyan vezető dolgozó, üzemi igazgató, sót föosztályve. zető, aki közömb.ös, figyelmetlen a gazdasá­gosság mutatószámai iránt, vagy csak for­málisan törődik velük. Ügy vélem, a párt nem tűrheti tovább az efféle magatartást, mert a termelés gazdaságossá tételében ki­tűzött feladatok teljesítése múlhatatlan fel­tétele annak, hogy tovább haladjunk előre a szocializmushoz. Az egész párt, minden párt- szervezet tekintse a maga ügyének a terme­lés gazdaságosabbá tételének feladatát. Ne­vezetesen a következő kérdésekre keil figyel­met fordítanunk: ^ A bérköltségek csökkentése érdekében gondosan kell figyelni a munkatermelé­kenység s az átlagbérek és fizetések emel­kedése közti kölcsönös viszonyt és minden munkahelyen biztosítani keli a helyes arány betartását. A prémiumrendszer szolgáljon a személyi költségek csökkentésére, vagy pedig vezessen kimutatható és ellenőrizhető megtakarításokra más költségtételéiben, pl. anyagmegtakaritásra. Mindenütt, ahol az csak lehetséges, nemcsak a vezető dolgozó­kat, hanem a művezetőket és a munkásokat is anyagilag érdekeltekké kell tennünk a megtakarítások elérésében. Az anyagi költségek leszállítása érdeké­ben gondoskodni kell arról, hogy a legfon­tosabb nyersanyagok és tüzelőanyagok fo­gyasztására nemcsak bevezessék a progresz- sziv fogyasztási normákat, hanem hogy ezek a normák valóban az anyagmegtakari- tás biztosításának eszközeivé is váljanak. Ez azt jelenti, hogy a munkások és a mű­vezetők ismerjék a normákat, ellenőrizhes­sék saját fogyasztásukat és ösztönözzék őket az anyagmegtakaritásra. Ha valamelyik üzemben túllépik a fogyasztási normákat, azonnal meg kell vizsgálni ennek okait és rendet kell teremteni. A selejtokozta veszteségek csökkentése érdekében következetesen életbe kell lép­tetni a párt és a kormány határozatát a technológiai fegyelemről és gondoskodni kell arról, hogy egyetlen üzemben se szeg­jék meg a selejtgyártás elleni előírásokat. A selejtokozta veszteségek 1953-ban meg­haladták az egy milliárd koronát, ebből csak a gépipari minisztériumra 669 millió korona jutott. 1954. első negyedévében e vesztesé­gek összege 249 millió korona volt, ebből a gépipari minisztérium hatáskörében 148 mil­lió. Nincs komoly akadálya annak, hogy ezeket a veszteségeket, amelyek oly komoly kárt okoznak dolgozó népünknek, lényegesen ne csökkentsük és a legkisebb mértékre ne szállítsuk le. A rezsi- és egyéb nem produktiv költsé­gek csökkentése érdekében különösen szigo­rúan kell felülvizsgálni a költségkeret túl­lépésének minden esetét és meg kell bün­tetni minden visszaélést. Nagy figyelmet kell fordítani a nem ipari tevékenység költ­ségeire, amelyek szüntelenül emelkednek és amelyeket mindezideig nem tartunk nyilván és nem ellenőrizzünk megfelelően. Nem elég az, hogy általában számontart- juk az önköltségeket, hanem külön-külön figyelemmel kell követni minden egyes költ­ségtételt és biztosítani kell, hogy minden egyes költségtételben teljesítsék a tervet.- Nem elég az, hogy az önköltség mutatószá­mait csak az egész iparág vagy az egész vállalat viszonylatában tartjuk nyil­ván, hanem minden egyes üzemben, lehetőleg minden egyes részlegen utána kell járnunk, hogyan teljesítik az ön­költségek tervét. Minden egyes üzemben biztosítani kell, hogy teljesítsék az önkölt­ségek tervét és nem szabad tűrni, hogy a rosszul dolgozó üzemek veszteségeiket a jól dolgozó gyárak rovására egyenlítsék ki. Ebben az értelemben kell megszervezni az alsóbbfokú szerveknek a felsőbbek által tör­ténő cselekvőképes ellenőrzését. Nem olyan ellenőrzést akarunk, amely csak a hibákat állapítja meg. azt is jelentős késéssel, hanem olyan ellenőrzést, amely idejében közbelép és orvosolja a bajokat. A további önköltségcsökkentés tartalékai­nak feltárásában és a dolgozók mozgósításá­ban fontos szerepet játszik a vállalaton belüli hozraszcsot szélesebbkörű alkalmazá­sa üzemeinkben, építkezéseinken és állami gazdaságainkban. A vállalaton belüli hoz-

Next

/
Thumbnails
Contents