Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-12 / 46. szám
4 1954. június 12.----------------------------01IFJ0SÍU-----------------------------Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója szágok nemzeti felszabadító mozgalmát. A Szovjetunió politikája a német néppel szemben, amelyet a jaltai és potsdami nemzetközi egyezmények szelleme hát át, lehetővé tette a Német Demokratikus Köztársaság létrejöttét, amely történelmi határkő nemcsak a német nép, hanem egész Európa történetében is. A Szovjetun.ó e barátság és a testvéri segítség politikájával a legnagyobb mértékben hozzájárult a demokrácia és a szocializmus táborát alkotó valamennyi ország megerősödéséhez és fejlődéséhez. Mialatt az egész világon feltartóztathatatlanul gyarapodtak és szilárdultak a demokrácia és a szocializmus erői, a kapitalizmus egész rendszere tovább gyöngült. A második világháború után a kapitalizmus általános válsága új szakaszba lépett. Ebben a szakaszában a kapitalizmus még esendőbbé vált. Az imperialisták abbeli hiú igyekezetükben, hogy megszabaduljanak a kapitalizmust jellemző sajátos nehézségtől, a gazdaság mi- litarizálásának, az új háború előkészítésének és kirobbantásának útjára léptek. Az imperialisták e szándékaival szemben legyőzhetetlen gátként állt és áll a Szovjetunió és a többi demokratikus ország következetes politikája, amelynek célja a béke és a nemzetek közötti barátság. Ez a politika nemcsak az említett országok érdekeinek felel meg, hisz erőiket a békés gazdaság fejlesztésére fordítják, hanem ugyanakkor a kapitalista országokban élő dolgozók érdekeinek is, akik számára a milita- nzáiás és a háború politikája egyre növekvő kizsákmányolást, nyomort és határtalan szenvedést jelent. A Szovjetunió vezette demokratikus és szocialista országok békeszerető politikája ezért mélységes rokonszenvre, egyre növekvő támogatásra talál az egész világ népei között A nemzetek életes kívánsága, hogy megtartsák a békét, kifejezésre jutott a béke védőinek világraszóló mozgalmában, amelyben különböző fajtájú, különféle politikai és vallás, nézeteket valló emberek fognak össze minden világrészben. A Béke-Világtanács hatalmas méretű akciókat szervez az imperialisták azon gaz törekvései ellen, hogy az emberiséget ú„ és még borzalmasabb háborúba döntsék. Ezek az akciók forró helyeslésre találtak száz és százmillió ember szivében és tovább terjesztették a békevédők mozgalmát. A történelemben mindez ideig páratlanul álló békemozgalom szilárd támasza a -demokrácia és a szocializmus táborának, amely az emberiség egyharmadát képviseli. Az elmúlt időszakban a demokratikus tábor belsőleg tovább szilárdult, óriási eredményeket ért el a szocializmus és a kommunizmus építésében. Növekedett és elmélyült e tábor országainak kölcsönös gazda sági és kulturális együttműködése. E tábor vezetője ereje, a Szovjetunió az elmúlt időszakban jelentős lépéseket tett meg előre, a kommunizmus fennkölt céljaihoz 1953-ban csakúgy, mint a megelőző évek ben, a Szovjetunióban teljesítették és túlteljesül ették a népgazdaság fejlesztésének állami tervei 1953 végén az ipari termelés 45 százalékkal volt nagyobb, mint 1950-ben. a háborúutáni első ötéves terv utolsó évében. 1940-nez képest a szovjet ipar két és fé'.szerte több árut termelt. Ez meggyőzően bizonyítja a szovjet rendszer kimeríthetet len lehetőségeit és a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja vezette szovjet nép alkotó ereiét. 1953-ban és 1954-ben a kommunista párt és a szivjot kormány fontos határozatokat hagyott jóvá a mezőgazdaság további fejlesztéséről. Míg a kapitalista országokban a háború után agrárválság tört ki, a Szovjetunió mezőgazdaságában helyrehozta a háború pusztításait és feiiijjpnulta a mezőgazdaság' termelés háborúelőtti színvonalát Jelen- lag a szovjet állam mezőgazdaságának óriási támogatást nyújt gazdasági, műszaki tekintetben és káderek tekintetében is. hogy lénvegasen előmozdítsa további fejlődését A kapitalista országokkal ellentétben, ahol a néptömegek vásárlóképessége állandóan csökken, a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban a vásárlóképesség egyre nő. 1948 óta a Szovjetunióban hétszer szállították le az árakat, mégpedig az élelmiszerek és az iparcikkek árait eeyaránt. A legközelebbi évekre szóló tervek azzal számolnak, hogy lényegesen tovább emelik a szovjet nép anyagi és kulturális színvo nalát. Nagy gazdasági felvirágzáson megy keresztül a Kínai Népköztársaság, valamennyi európai népi demokratikus ország és a Német Demokratikus Köztársaság. A hős kínai nép a Kommunista Párt vezetésével óriási országában nagy szociális és gazdasági változásokat hajtott végre A földreform megvalósításával a parasztok százmilliós tömegei kaptak földet. Rövid öt év alatt helyrehozták a polgárháború okozta károkat és a nagy Kína megindult a szocialista országépítés útján. Hála a Szovjetunió testvéri segítségének, a népi Kína húsz év alatt megvalósíthatja szocialista iparosítását, noha a kapitalista országokban az iparosítás száz, sőt ennél is több évig tartott. Rohamos iramban fejlődik Lengyelország, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népgazdasága. A szomszédos testvéri Lengyel- országban az ipari termelés 1953-ban az 1938. év színvonalához képest 3.6-szorosára. Magyarországon köze] háromszorosára, Ro mániában két és félszeresére nőtt. Bulgáriában az ipari termelés 1939-hez képest négy és félszeresére emelkedett. A demokrácia és a szocializmus táborának minden országa eredményesen építheti új életét, hála a Szovjetunió szüntelen és önzetlen segítségének. Ami a kapitalista világban lehetetlen, az a demokrácia és a szocializmus országaiban természetes és megvalósítható. A Szovjetunió óriási anyagi támogatást nyújt barátainak, önzetlenül rendelkezésükre bocsátja gazdag tudományos, műszaki és termelési tapasztalatait. A népi demokratikus országok iparukat a legfejletebb technika alapján építhetik és a Szovjetunió segítsége révén megtakarított anyagi eszközöket a gazdaság további fejlesztésére, a nép életszínvonalának emelésére fordíthatják. , A népi demokratikus államok együttműködésének egyik legfontosabb formája a hosszúlejáratú gazdasági szerződés. A népi demokratikus országok, amelyek a Szovjetunióval együtt új világpiacot alkotnak, e piacon vásárolják be a fejlődésükhöz szükséges árukat. A demokratikus tábor országainak külkereskedelme rohamosan gyarapodik. Az elmúlt öt év alatt a demokratikus államok között az árucsereforgalom több mint háromszorosára nőtt A legutóbbi időben kiszélesedik ezeknek az országoknak a külkereskedelme a kapitalista piacokon is. minden akadály ellenére, amelyeket az amerikai monopolisták állítanak mesterségesen az egyes országok gazdasági kapcsolatainak útjába. A kapitalista országok zömének gazdasági érdekei, túlságos és számukra kedvezőtlen függőségük az USA gazdaságától arra késztetik ezeket az országokat, hogy legyőzzék az amerikai imperialisták által a demokrácia és szocializmus táborának országai felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok útjába emelt mesterséges gátakat, A kapitalista országok zöme szükségesnek és kívánatosnak érzi. hogy kiépítse kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval, a Kínai Nép- köztársasággal és a többi, gazdaságilag hatalmasan fejlődő népi demokratikus ország gal. A béke és a szocializmus táborának országai egyre jobban szilárdítják kölcsönös kapcsolataikat a testvéri barátság és együttműködés alapján, eredményesen fejlesztik gazdasági életüket és emelik a nép életszínvonalát. Ugyanakkor a kapitalista világban a helyzet éppen fordítottja. A kapitalista világot a monopolista csoportok kiéleződött kölcsönös harca, a válságjelenségek növekvése, a proletariátus kizsákmányolásának és a paraszttömegek megnyomorításának fokozódása jellemzik. Kiéleződik az ellentét a töke és a munka között, aminek következménye a kapitalista országok néptömegeinek fokozódó harca a kenyérért, a békéért és a demokráciáért. E harc élén a kommunista és munkáspártok állnak. Az imperialisták a gazdaság militarizálásá- val és háborús előkészületekkel igyekeznek kitérni a gazdasági válság elől. A kapitalista országokban a nemzeti jövedelem túlnyomó részét fegyverkezésre fordítják, amint azt állami költségvetéseik igazolják. A kapitalizmus válságjelenségei legélesebben az USA gazdasági életében nyilvánulnak meg. Az amerikai imperializmus, amely az elmúlt háborúban valamennyi kapitalista állam közül a legtöbbet keresett, jelenleg a nemzetközi kizsákmányoló és leigázó szerepében lép fel és arra törekszik, hogy a fenyegető gazdasági válságot minden eszközzel a többi kapitalista országra hárítsa át. Az úgynevezett kölcsönök politikájával aláássa ezeknek az országoknak a gazdaságát, szétzúzza az egyes országok között fennálló hagyományos gazdasági kapcsolatokat, rájuk kényszeríti áruit, elfoglalja azokat a területeket, aho^ fontos kőolaj, színesfém és más nyersanyagforrások vannak. Ez a kapitalista or. szágok között egyre elmélyülő ellentétek alapvető oka és a legélesebb ellentétek Anglia és az USA között állnak fenn. Az USA uralkodó körei abban a törekvésükben, hogy kiterjesszék hatalmukat és világuralomra tegyenek szert, lépten-nyomon az úgynevezett ..eröpolitikával“ fenyegetödz nek. Az amerikai imperialisták megtámadták a békeszeretö Koreát. Az egész világ előtt rosszakaratú békebontókként leplezték le őket. Politikai presztízsük elvesztéséhez katonai presztízsük elvesztése is járult, hisz a koreai nép és a dicső kínai népi önkéntesek súlyos vereséget mértek hadseregeikre. Üj- ból bebizonyosodott, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely országának szabadságát és füg. getlenségét védelmezi. A koreai nép győzelme tovább serkentette az elnyomott népek hatalmas szabadságharcát. A gyarmati és félgyarmati országokban, amelyeket még a közelmúltban az imperializmus megbízható hadtápterületeknek és támaszpontoknak tekintett, Indiában, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken és más ázsiai országokban, a Közép-Keleten, Afrikában és Latin. Amerikában a nép harcolva mutatja meg az egész világnak, hogy szabadon, idegen beavatkozás nélkül akar dönteni jövőjéről. Szemünk előtt bomlik fel az imperializmus gyarmati rendszere. Az USA uralkodó köreinek agresszív politikája magukban a kapitalista országokban is ellenállásba ütközik. Számos kapitalista állam kormánya népének nyomására egyre nyíltabban kénytelen követni az úgynevezett semlegesség politikáját, ami azt jelenti, hogy ezek az államok visszavonulnak az amerikai agresszív körök háborús politikájától. Mindezen vereségek ellenére az „erőpolitika“ szerzői megkísérlik, hogy tovább fenyegessék a világbékét. Ilyen fenyegetésnek szánták azokat a hidrogénbombakísérleteket is, amelyeket a közelmúltban hajtottak végre az amerikai imperialisták. Megmutatkozott azonban, hogy ez a fenyegetés is szervezői ellen sült el. Nem sikerült megfélamlíte- niök a népeket az USA erejével, ellenkezőleg, hatalmas mozgalmat idéztek elő minden nemzetben, amelyek fokozott erővel harcolnak az atom- és a hidrogénbomba, valamint a többi tömegpusztító fegyver azonnali betiltásáért. Különösen megerősödött ez a mozgalom a nyugati kapitalista országokban, beleértve az Egyesült Államokat is. A Béke-Világtanács nemrég megtartott ülésén határozatot fogadott el, amely ezeket mondja: „Fejébred az emberiség lelkiismerete. Tiltakozó szavukat hallatják az országgyűlések, az államférfiak, a legnagyobb szellemi és erkölcsi tekintélyek. A nemzetek nevében követeljük, hogy rendkívül sürgős intézkedésként kössenek nemzetközi megegyezést, amely a szerződő feleket kötelezi, hogy nem hajtanak végre több kísérletet atom- és hidrogénbombákkal és nem alkalmazzák ezeket a fegyvereket.“ Éppen az USA kormánya utasít vissza nyakasan minden kezdeményezést, amely megegyezést igyekszik létrehozni ebben a nemzetek sorsa szempontjából oly szerfölött komoly kérdésbén. A legutóbbi hírek azt bizonyítják, hogy az amerikai stratégák „Marshall-atomterv" megvalósításának gon. dolatával foglalkoznak és arra törekszenek, hogy segítségével szekerük elé fogják e tekintetben is a többi kapitalista államot. Ha az agresszív körök nerft tanulnak a történelemből, úgy még a hitleristákénál is keservesebb sors vár rájuk. Malenkov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén világosan megmondta a támadóknak: „Ha azonban az agresszív körök az atomfegyverben bízva arra az őrültségre vetemednének, hogy próbára tegyék a Szovjetunió erejét és hatalmát, úgy biztosak lehetnek felőle, hogy a támadót ugyanazzal a fegyverrel verjük vissza és hogy az ilyen kaland elkerülhetetlenül a kapitalista társadalmi rend összeomlására vezet.“ A Szovjetunió, noha ismeri az atom. és hidrogénbomba gyártásának titkát, fáradha. tatlanul küzd e fegyverek, valamint a többi tömegpusztító fegyver föltétlen betiltásáért és e tilalom hathatós nemzetközi ellenőrzésének megvalósítása mellett foglal állást. A Szovjetunió megmutatja az egész világnak, hogy az atomerő gyártása az emberiség szempontjából óriási jelentőségű találmány, ha a békés termelés céljaira használják fel a gazdaság fejlesztésének és a nép jóléte gyarapításának érdekében, E nemes törekvésében a Szovjetunió a nemzetek forró támogatását élvezi. A béke erőinek sikere volt a berlini értekezlet összehívása. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy többesztendős szünet után ismét találkoztak a négy nagyhatalom képviselői és tárgyaltak a nemzetközi politika fontos kérdéseiről. Az értekezlet eredménye volt többek között az is, amint azt a genfi érte. kéziét összehívásáról hozott megállapodás tanúsítja, hogy gyakorlatilag elismerték a Kínai Népköztársaság törvényes jogát a nemzetközi értekezleteken való részvételre az öt nagyhatalom egyikeként. Nem a Szovjetunió bűne, hogy a berlini értekezleten nem jött létre megállapodás a német és az osztrák kérdés megoldásáról, amely oly hallatlanul fontos az európai biztonság problémáinak megoldását tekintve. A Szovjetunió a berlini értekezleten ismét következetesen harcolt a német militarizmus felújí. tása ellen, az egységes, demokratikus és békeszeretö Németország megteremtéséért. Az amerikai imperialisták németországi politikája azonban nyíltan támogatja a nácizmus és a német Wehrmacht felújítását és ezzel megakadályozza Németország egyesítését békés alapokon. Az amerikai imperialisták védnöksége alatt Nyugat-Németország háborús támaszponttá alakul át. Az ország nyugati részében nácisták, szudétanémetek és revansiszták tartanak kongresszusokat, törekvések nyilvánulnak meg Ausztria újbóli bekebelezésére. , Az amerikai imperialisták végső célja az, hogy e rendszert egész Németországra kiterjesszék. Politikájuk azonban a német nép és valamennyi európai nemzet egyre növekvő ellenállásába ütközik. Európa népei, amelyek a maguk bőrén ismerték meg, mit is jelent a német militarizmus, nem nézhetik tétlenül a Nyugat-Németországban végbemenő eseményeket, mint például az utóbbi időkben a demokrácia hívei ellen egyre fokozódó terrort és a hadkötelezettségnek a bonni revansiszták által történt bevezetését. Európa népei ezért fokozzák harcukat a németországi amerikai politika ellen, amely közvetlenül fenyegeti létérdekeiket. Az amerikai imperialisták tervei szerint a militarista Nyugat-Németországnak kell alkotnia az úgynevezett „Európai Védelmi Közösség“ magját, amellyel ki akarják terjesz. teni az amerikaiak zsoldjában álló európai támadó tömböt. A Szovjetunió viszont azt javasolja, hogy az egyes országok egymással szemben álló tömbjeinek kialakítása helyett fogadjanak el egész Európára kiterjedő szerződést a kollektív biztonságról és e szerződést írja alá valamennyi európai állam, tekintet nélkül társadalmi berendezésére. E javaslat lehetőséget nyújt arra is, hogy a szerződésnek az Egyesült Államok is részese legyen. Ezek a szovjet javaslatok egyre növekvő támogatás, ra találnak az európai országokban, különösen azokban az államokban, amelyeknek az amerikai imperialisták a nyakára akarják rakni az úgynevezett „Európai Védelmi Közösség“ jármát, noha ez a közösség sem európai, sem pedig védelmi. Németország békés és demokratikus elvek szerinti egyesülésének fontos alapja a Német Demokratikus Köztársaság. A Német Demo, kratikus Köztársaság békés fejlődése és baráti kapcsolatai szemléltetően mutatják, mekkora jelentősége volna az egységes, demokratikus Németország megteremtésének. Ezért tekintjük oly fontosnak, hogy tovább’ szilárdítsuk kölcsönös kapcsolatainkat, mert hozzájárulnak a békeerök harcának 'sikeréhez egész Németországban. A szovjet» kormány nyilatkozatában, amellyel olyan kapcsolatokat létesít a Német ’ Demokratikus Köztársasággal, mint bármilyen más független állammal, további hozzájárulást látunk a német kérdés megoldásához és őszinte jó. kívánatainkat fejezzük ki a német népinek új sikereihez. A német kérdés fejlődése ismét rámutat a Szovjetunióval fennálló szövetségünk jelentőségére. Azok az európai államok, amelyek az USA szövetségére támaszkodnak, ma azt látják, hogy „szövetségesük“ rájuk kényszeríti a német imperializmus fennhatóságát, ezzel szemben a mi barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval lehetővé teszi, hogy olyan politikát folytassunk, amely megfelel népünk érdekeinek és biztosítja, hogy soha többé nem ismétlődik meg egy új München. Szilárd szövetségünk a Szovjetunióval és a demokratikus országokkal oly mértékben kezeskedik biztonságunkról, amilyenre országunk történetében még sohasem volt példa. A legutóbbi hetekben tanúi vagyunk azoknak a fontos eseményeknek, amelyeknek célja az ázsiai két háborús tűzfészek megszüntetése. A jelenleg folyó genfi értekezletről van szó, amely a Szovjetunió kezdeményezésére jött létre és amelynek összehívását az egész világon örömmel üdvözölték a békeszerető emberek széles tömegei. Itt is kezdettől fogva két irányzat nyilvánult meg a nemzetközi kérdések megoldása, nál. Az egyik minden áron igyekszik megmenteni a gyarmati uralmat az ázsiai országokban, tekintet nélkül a világ e részén végbement történelmi átalakulásokra. Ez az USA.beli reakciós és militarista körök képviselőinek politikája. A másik irányzat védelmezi minden nép jogát a függetlenségre, hogy azok a nemzetek, amelyek békében akarják építeni életüket, maguk dönthessenek sorsukról. Ez a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság, a demokrácia és a szocializmus táborához tartozó többi ország politikája. Az ázsiai nemzetek egyre fontosabb szerepet játszanak a nemzetközi eseményekben, maguk kezdenek dönteni sorsukról és nem akarják tovább tűrni az idegen elnyomást, kizsákmányolást. A keleti népek feltámadásának e nagy folyamata korunk egyik legfontosabb jelensége. Az USA uralkodó köreinek politikája, amelyek nem akarnak beletörődni ezekbe a vál- »ozásokba, s nem akarják tudomásul venni
