Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-09 / 45. szám

4 1954. iúnius Q OUFlDS&e Nem feledünk! Az új Lidice (Jj-Lidice — hirdeti a -poron ország­út melletti egyszerű tábla. Kissé he­vesebben dobogott a szívem, amikor a hazánk fiainak ártatlan vérével ön­tözött Lidice talajára léptem Mint­ha még most is a fasizmus sötét szel­leme lebegne e- történelmi hely fölött A régi Lidice két egymással szem­közti enyhén emelkedő dombun terült el A két latika völgyhöz hasonlítható mélyedést fog közre. Az egyik domb teteíén állok s nézem a kietlen, pusz­ta tájat, amelynek egyhangúságát csak a valamikori házak romjai szakítják meg. A völgyben zöldéit! bokrokkal és virágokkal díszített tömegsír fölött ha­talmas. mégis egyszeri! kereszt emel­kedik Az emlékezés, a fájdalom ke­resztfája ez! Némán, mozdulatlanul álluk, valami a torkomat szorongatja. íme. ez a pusztaság, rom és tömegsír is emberek műve. Azonban olyan embereké, akik­nek lelkét a fasizmus mételyezte meg és sodorta Őket állati sorba. A• tömegsír mellett 20—30 cm ma­gasságú kőfal maradványa Itt volt a Horák-tanya pajtája, a német fegy­verek itt oltották ki 173 lidicei lakos életét. Nem messze látható a Horák- ház pincéjének romja, ahová azon az emlékezetes éjjelen behajtották az ál­dozatokat. Azután innen vitték tíze­sével a pajta falához, kivégzésre. A romok közt vezeti! mezei úton idősebb munkás közeledik, kerékpárját maga mellett tálja. Közelembe érve, megbiccenti kalapját. — Ügy-e maga nem idevalósi! — Nem — válaszolom halkan. Hamarosan összebarátkozunk. Új is­merősöm lidicei őslakos. Úgy mene­kült meg a katasztrófától, hogy a tö­megmészárlás éjszakáján távol volt otthonától. Ő meséli, hogy a falu la­kosságának kiirtása után a németek napokon át dolgoztak, hogy a falut a földdel egyenlővé tegyék. A házakat felrobbantották, a romokat eltávolí­tották, majd a falu helyét felszántot­ták és gabonával vetették be. hogy a falucskának még emléke se maradjon. Ám a sors ez esetben is megcsúfolta az újkori barbárokat. A dombról nézve a vetés silányan sárgított, minden egyes ház helyén A felszabadulás után örök emlékeztetőül kiásták a romokat. A szemközti domboldal tövében új ház áll, múzeum, amelyben a régi Li- dicéből megmaradt néhány emléktár­gyat őrzik. Ott láttuk a régi templom hatalmas ajtaját, néhány bányász munkaruháját. A községből többen dolgoztak a közeli Kiadná bányáiban, akik naponta hazajártak. Az eqi/ik reggelen azután már nem mentek munkába. Társaik emlékül elrejtették munkaruhájukat. Megtaláljuk ott a pusztítás ponto­sabb adatait is. A férfiakat kivétel nélkül legyilkolták, 60 nő és 82 gyer­mek pusztult el a koncentrációs tá­borban. A pusztítás egyik szemtanújának, Josef Grospicnak vallomásáról készült jegyzőkönyvet is itt őrzik, Grospic a cseh rendőrség szolgálatában működött s szolgálatilag küldték őt Lidicébe. A pusztítást Wiesmann német tiszt pa­rancsnoksága alatt végezték. A pusz­tán maradt házakat kirabolták, felrob­bantották. A barbarizmus nem, kerülte el a temetőt sem. A legszebb virágo­kat. főleg pálmákat elvitték a sírok­ról, azután a sírokat is felrobbantottak. .4 legszebb sírkövekből. emléktárgyakat készítettek, hogy kegyetlen tettükön kézzelfogható emlék is maradjon. Nehéz e romok között meghatódott- ság nélkül járni. Az egyik romhalmaz fölött kicsi tábla: „Itt volt az iskola’’ Kicsit távolabb: „Itt volt a templom." A mártírfalu minden talpalatnyi földje ezt a kérdést szögezi a világ fe­lé: „Miért kellett ez a kegyetlenség?” .4 barbár fasizmus elrettentő példaként vitte véghez kegyetlen cselekedetét, hogy megfélemlítse a cseh népet. Á cseh nép azonban túlélte gyilko­sait. Lidice romjai mellett új házak, új falucska épült. A házacskák mel­letti kertekben virágba borultak a fák A májusi verő fényben méhecskék züm­mögnek. A domboldalakon szorgos munka folyik Üi tavasz, úi gyümölcs érlelődik a vérrel áztatott Lidire földjén. zsjt.ka lászlö V (Dcséntliez Eleven, vékonycsontú fiú; Azt mondják, olyan mint én. Nincs ebben semmi huncutság, hiszen 6 az én öcsém. Nincs benne semmi hiba, kedves, szeretetreméltó, mint a tizennégyévesek: arca piros, szeme vágyó. Pedig — tudod — hiába a dai, ha a fizikát nem állhatod számtanhoz csak sejdítesz nem Neked találták ki mondod. Hidd el öcsém nem jól van ez így, mert végül „félember” leszel, pedig épülő szép hazánknak, okos, jóiképzett ember kell. Tudni szeretne ő mindent, de tanulni nem mindent szeret Kedveli az irodalmat és a sok-sok vidám éneket. Táborozás előtt a gyermekek szüleivel és kérje segít­ségüket a nyári táborozás sikere érde­kében. A nyári munkaterv elkészítésébe vonjuk be a pion'rokat is. A tervben szerepeljenek sport, kultúr, játék, szakköri foglalkozás, társadalmi mun­ka. kirándulások e környékre — és sok más, hiszen az egyes falvak, vá­rosok adottságéi, a vezetők szaktudása, alapos kórnyékismerete, ötletessége sok színt, élményt vihet a programúi­ba. Ne feledkezzünk meg a sportver­senyekről, tábortüzekről sem, amelyek színessé teszik a tábori munkát. Gon- Rajta hát! Elő a könyveket! 2 doskodnunk kell arról, hogy a falusi. Tanulj — legyen az bárm'ly nehéz. í, vagy városi tábornak az egész nyár S ha a vizsgán kitünően felelsz, ^ folyamán legyen vezetője. A nyári tá­boldog, dalos jövő int feléd. ■ borozás munkájába vonjuk be a tanító KOVÁCS ZOLTÁN ' elvtársakat is. Ők nagy segítséget tud­nak nyújtani a különféle szakkörök <^OScSK®C^ct<^OScSK®C®OH^CSOH^iCSOKaiC@c!K^C®CHkKi&OrUscaOr<^caor'^tCscr<a*c megszervezésében és irányításában. Időben biztosítani kell a foglalkozási Pionírve/elők rovata eszközöket, sportszereket, játékokat, könyveket stb. Ne tévesszen meg senkit ez a szó: falusi tábor. Itt nem valami központi, naponta reggeltől estig tartó, sátrak­kal vagy különböző kiváló eszközökkel felszerelt táborra tondolunk, hanem arra, hogy legyen a gyermekeknek t yáron egy állandó kiépített találko­zóhelye, ahol különösen hétvégén, szombat, vasárnap összejönnek a pio­nírok és táborszerü életet élnek. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy ahol erre iehetőség nyílik, nem szer­vezünk egy-két hetes állandó tábort is. A múlt év folyamán is voltak már ilyen táborok (Párkány). A tábor tervét meg kell beszélni a csapattanáccsal is. A gyermekek ré- j szere annál értékesebb a tábor, minél több munkát végeznek létrehozásában. Ezért az iskolaév folyamán már szíve­sen hozzálátnak leendő táborhelyük előkészítéséhez A helyi táborok elő­készítésében nagy segítséget nyújta­nak a járási pionírházak is. Ez abban nyilvánul meg. hogy rendelkezésre bo­csátják felszerelésüket, segítenek a vezetésben, felkeresik az egyes tábo­rokat. Nagyobb kirándulások megszervezé- s is az előkészítő bizottság feladata. El kell dönteni, hová, milyen céllal, mennyi dőre fognak kirándulást szer­vezni. Biztosítani kell • kirándulások anveqi •’eltételeit is. Az ilyen nagyobb- szabású kirán l' láson kívül helyes és fontos, ha egynapr; vagy esetleg más- félnapos kirándulások keretében bejár­ták lakóhelyük környékét, a közelben lévő érdekes, nevezetes helyeket. Fontos, hogy ahol eddig még nem láttak hozzá a nyári munka tervének előkészítéséhez, mielőbb kezdjék meg a munkát. Csak « ió előkészítés bizto­síthat értékes, élményekben oezdag nyári foglalkozást. Egy újabb, eredményekben gazdag iskolaév vége felé közeledünk. A gyer­mekek'egyre gyak, abban gondolnak a nyár örömeit' , a vidám, élményekben teli táborozásra. Az ország különböző helyein sok pionírtábor várja a pihe­nésié szórakozásra vágvó pionírokat. A gyermekek nyári táborozása egész társadalmunk ügyévé vált. A , CsISz minden funkcionáriusa, minden pionír­vezető legfontosabb kötelessége, hogy jó! készítse elő a gyermekek táboro­zását, gond -kodjék minden faluban és vártisban arról, hogy a gyermekek hasznosan, jól szórakozva töltsék a nyarat. Ez nagy felelősséget ró min­den vezetőre. A nyári táborozásnak nagy jelentő­sége van. Hazánk, társadalmunk iránti kötelességünk, hogy erö6. edzett ifjú­ságot neveljünk. A táborok biztosítják, hogy gyermekeink a szabad levegőn, a napfény, o jó levegő, a rendszeres és tervszert testedzés hatására szerveze­tileg erősödjenek, az évi munka után felfrissüljenek és újult erővel kezdjék a következő tanévet. A táborokban folyó nevelőmunka nyomán pedig erő­sítik a haza szeretetét, a közösségi élet szokásai . fegyelmezettséget. Ezért kell olyan nagy gonddal, lel­kiismeretességgel előkészíteni a nyári táborozást. A nyári táborozásnak sokféle formá­ja van. A legnagyobb» súlyt a falusi és a városi táborok előkészítésére keil fektetni. A gyermekek legnagyobb tö­megét a falusi ás városi táborok fog­ják foglalkoztatni. A gyermekek jelen­tős része állandóan odahaza ven a nyár folyamán. Éppen ezek számára kell megszervezni a falusi és városi táborokat Ennek a tábornak az a leg­fontosabb feladata, hogy lehetőséget ad- lon az otthon tartózkodó gyermekeit együttes látékára. megtalálják szó­rakozási lehetőségüket, s érdeklődé­süknek megfelelően tudják eltölteni szabad idejüket. Ezeket a táborokat az iskola udvara,:, a faluhoz közel lévő szabad térségen, vagy más megfelelő helyen állítsuk fel Ezeknek e táborok­nak nem az a feladatuk, hogy a gyer­mekeket az egész hét folyamán fog­lalkoztassa, hanem a lehetőség szerint 2—3 na-ion át hetenként, vagy estén­ként. A pionírok nyári munkájának nem egyedüli formája a fáborozás. Széle­sebb körben kell megvalósítani csapa­taink többnapos kirándulásait szülő­földünk megismerésére. Ennek meg­szervezésére is sok lehetőséget nyújt a nyári tábor. A pionírok nyári foglalkozásának megszervezése sokoldalú, gondos mun­kát követel. Ezért fontos, hogy időben hozzákezdjünk a nyári munketerv el­készítéséhez és biztosítsuk a megvaló­sítás előfeltételeit. Fontos lenne, hogy minden csapa1 mielőbb alakítana táborozási előkészí­tő bizottságot, amelynek fel idata, hogv a csapatvezető irányításává' kidolgozza a nyári foglalkozás pöntos tervét. Az előkészítő bizottság munkájába vonjuk be az iskola igazgatóját, e Szülői Mun­kaközösséget, a CsISz vezetőségét és a csapatvezetőt. Az előkészít" bizottság állapítsa meg milyen időtartamú, milyen formájú tábort tud mepsz rvezni a faluban, vagy a városban. E kérdések eldöntése után a táborozás tervét beszélje meg HAJDfi ANiDRÁS tudósítónk írja: Zseíízröí a zseliziekrivk A: ember megy. mendeyél az ut­cán. Közben észre sem veszi maga sem tudja, hogyan az utca egy­ben előadóterem kiállítási helyiség m könyvtái■ is. Csak akkor tudná meg, na a zaj varázsütésre elnémulna, a kira­katok eltűnnének és a plakátok csak semmitmondóan fehérlenének. De nincs is a világnak olyan varázslója aki az épülő, gyarapodó város zaját le­inthetné, ipari termelésünk gazdag távlatait eltüntethetné a kirakatokból vagy éppen letörölhetné a falakra ra­gasztott közleményeket. Ezért aztán, ha hosszabb útról is érkezünk Zselízre, még akkor is meg­szokott minden hang, kép. szó és az ember szinte figyelmetlenül csak megy, mendegél tovább, ügi/es-bajos dolgai után. Megszólal a hangszóró. Vidám in­duló hangzik fel utcahosszat. Szinte élénkebben lépked az ember. S kedve mén csak virágosabb lesz, ha az állo­más mellett felpillant az épülő gabo­naraktár karcsú, vakolatlan falaira. Öröm nézni, hisz csak nemrég kezdték építeni.' Közben az induló végétért. Kelle­mes női hang köszönt ránk jóreggelt a hangszórón keresztül és rögvest hí­reket ad tudtunkra. így tudjuk meg, hogi/ vasárnap járási verseny lesz Zselízen a tűzoltó csoportok számára. 4 verseny győztes csoportja résztvesz majd az „egész szlovákiai” versenyben is. Hisz komoly küzdelem lesz, „nehéz diszciplínákat” kell teljesíteniük a résztvevőknek! Az ember meghökken. Rádöbben hogy útón-útfélén tanítja, neveti, szórakoztatja az utca. A tűzoltók meg­becsülésére helyesen nevel a zselizi hangszóró, de helytelenül oktat a ma­gyar nyelv szabályainak megbecsülé­sére. Vájjon miért nem összszlovákioi versenyről és nehéz versenyfeltéte­lekről beszélt a bemondó elvtársnö? Érthetetlen. De ez aztán kiváncsivá teszi az embert. Most már gyakrabban „nevel.” Megfigyel mindent. Kritikus lesz. Az utcai távlat kritikusává. — Mire a középiskolába ér az ember, mai- bizonyos szakértelemmel néz végig az utcán. Az útszéli fák, ha beszélni tudnának bizony csak jajgatnának. Alaposan megnyesték őket. Csontjaik szinte fe­nyegetően merednek ránk. Soruk is nagyon méltánytalan. A fák alatt gyep- és virágágyak maradványai lát­hatók. Már amennyire ez megítélhető az ágyakat szegélyező, letaposott szétszaggatott huzalokból. Egyedül d párttitkárság előtt hat szívderítő oázis­ként egy kis gondozott rész. Szinte példázva mutatja: így kellene... lé- hát az emberek észre sem veszik ezt a figyelmeztetést■ Még a pionírvezetők sem! A középiskolákban minden diák pio­nír. Nagyszerűen működik a biológiai szakkörük. Jelenleg terráriumot ren­deznek be. Csak éppen azt nem ve­szik észre, amit pedig kellene. Jól dolgoznak ők egyenként, hisz a csa­pat fennállása óta 1.500 mázsa vasat. 87 mázsa gesztenyét. 42 mázsa papírt, 207 mázsa rongyot, 17 mázsa alumí­niumot gyűjtött össze. De. hogy még egyetlen fácskát sem ültettek, a vá­rosi virágágyak közül, egyet sem gon­doznak. hát arra csak fejét csóválja az ember. Pedig milyen szép lenne, ha jöttében-mentében gyönyörű virágos­ágyak mellett haladna el az ember Egészen bizonyos, hogy elismeréssel bólogatna mindenki ha a virágok kö­zött észrevenné a táblácskát: „Ezt a virágágyat a Petőfi-örs gondozza”. De mien ne lehetne ez így? A járókelő most azonban továbbmegy s egy fali­újság elé érkezik. Szívesen olvasna, ia a faliújság üvegje alatt nemcsak papírzászlócskakat, hanem valami mást is látna. A Felvásárlúsügyi Mi­nisztérium zselizi kirendeltségének fa­liújságja úgylátszik ilyen. Az ember megcsóválja a fejét itt is, aztán to­vábbmegy: a következő a harmadik, a negyedik faliújsághoz. Sehol egy cikk, fénykép, vagy rajz. A gépállomás fa­liújságján már látható néhány fény­kép is, persze felírás nélkül. Ahol pe­dig felírás van, ott kép nincs. I gy hát ismét csak fejcsóválva *■ továbbmegy az ember, míg a sarokra nem ér. Kicsit bosszankodik közben, hogy a moziplakát csak szlo­vák szövegű, holott magyar filmet ját­szanak és hogy a piacot közvetlen « járda mellé telepítették, holott tíz lé­péssel tovább, a téren is árusíthatná­nak. Dehát, ha már a sarokra ér az em­ber, hát megáll. Feltekint a JNB ‘épü­letére. Széttépett esőáztatott felírás lóg a homlokzatán. Nem is felírás, csak betűk. Valószínű a választási dí­szítés maradványai. Az ember itt is csak nagyokat bólogat, mert eszébe jut, hogy azok a fiatalok, akik a JNB-én dolgoznak otthon, a falujuk­ban mindig arra hivatkoznak, hogy Zselízen vesznek részt a mozgalmi munkában. De ha ránézünk az épü­letre, az üres faliújságra, már szinte halljuk, hogy Zselízen meg arra Hi­vatkoznak, hogy a falujukban vesznek részt a mozgalmi munkákban. Már nem is bosszankodunk, hátat fordítunk a JNB épületének, elme­gyünk a közművelődési otthonba, a könyvtárba könyvet cserélni. Az ud­varon észrevesszük a nyilvános WC-t. Mikor kijövünk a könyvtárból, jobban szemügyre vesszük. De. hogy mit lát óit az ember, arról jobb nem is beszélni. Elég az hozzá: nem válik Zselíz di­cséretére. Ballagunk a CsISz járási bizottságá­ra. Jóleső érzés, ha az ember elmond­hatja észrevételeit. Hozzá is kezdene de tekintete megakad az ablaküvegen. Tegyük hozzá: a füstös, szürkén pisz­kos. alig átlátható ablaküvegen. Oda­lépked hát kitárja az ablak szárnyait és már-már magyarázna ... De ész­reveszi, hogy az ablak elé virágáll­vány van szerelve és benne cserepek .. . csakhogy csupán az egyikben „len­gedez” egy elszáradt aszparágusz, a többi tele van szórva cigaretta „csik­kekkel” ... — — Nos!? — Szól a titkár elvtárs. Valamit mondani kellene és meré­szen megkérdem. — Mikor volt utoljára tisztítva a* ablak és mikor tisztítjátok meg? Mikor .. De csak leintenek: ej, majd a jövő héten, ha meszelnek. Különben vala­mit mondani akartál. — Igen, igen azt, hogy Zselízrdl írek majd, de úgy kritikusan. — Jó lesz, jó lesz — bíztattak. EJ át íme, megírtam. Az elején m­11 lahogy azt írtam, hogy nincs a világnak olyan varázslója, aki a mi kis városunk építő zaját leinthetné, kirakatait eltüntethetné, felírásait le­tör ülhetné. Ehhez még csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy mindez apáink munkája, az ő tetteiket di­cséri és éppen ezért azt szeretném, ha ifjúságunk ehhez méltóan tiszta­ságot, üdeséget. virágoságyakat, iá­kat, ügyes faliújságokat teremtene a mi kisvárosunk épüld, szépülő utcáira. De a mandolinzenekar ... a zselizi nyolcéves magyar középiskola mandolinzenekara „a járás egjobb ifjúsági kultúrbrigádja "címet kapta. Ez rácáfol a zselizi ifjúság hellyel-közzel megnyilvánuló közönyösségére, hiszen — Tóth és Urbán ta­nító elvtársai vezetésével — a helyi hangszóróban a zenekar 307 előadá­sát közvetítették ebben az évben és általában minden kéthétb«« rendez­tek vidám esteket más és más községben.

Next

/
Thumbnails
Contents