Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-26 / 41. szám
oufiösäs Szervezeti élelünk Az instruktor munkájáról ötszáz kilométerre Bratislavától Felelősség, odaadás, pontosság any- nyira közhasználatú szavak, hogy már 6okan unatkoztak ettől. Mindig ezt hallottuk és az újságokban is ezt olvassuk, mondják a fiatalok, különösen akkor, ha valamilyen gyűlésen az előadó túl sokszor használja ezeket a szavakat De he a CsISz járási instrukto- ro’ munkájáról beszélünk, akkor mégsem lehet ezeket elkerülni. Nem baj, ha egy kicsit reszeli is a fület, a fülkagyló azért megmarad. A CsISz-járási instruktorai, a szervezet és a fiatalság katonái, fizetés nélkül, sok esetben sárban, vízben, fázva járják az utakat, falvakat. Találkozhatunk velük, amint elkerékpároznak mellettünk, vagypedig valamilyen gyűlésteremben beszélnek. Némelyek azt gondolják, hogy milyen szamár ember ez az instruktor. Semmi haszna belőle és mégis zuhogó sőben jött el cs.'• ezért, hogy sikerüljön a kultúrelőadás. Hát igen, különös emberek a CsISz járási instruktorai, sokat dolgoznak, fáradtan térnek haza, de hasznúit mégis v m a szervezési munkából. A fáradtság az semmi, ellenben a szervezés eredménye ez minden. Ez az Ifjúsági Szövetség vérkeringése, enélkül pedig megszűnne az élet. De milyen nagy haszna van a járási instruktorriak az eredményes munkája után! Hiszen a munkájával egyet csavar előre a társadalom fogaskerekén. Az ő léte pedig szorosan összefügg a társadalom létével, mindannyiunk létével. Ha a társadalom erősödik, akkor gazdagodik, mindenki gazdagodik, mindenki erős és boldog lehet. Már pedig az élét úgy szép, ha táncos és v.d. . és akkor erre megvan a lehetőség is. A CsISz járási instruktora pedig azért van, hogy a lehetőségeket segítse megszerezni a jobb élethez. Csak hát nem minden instruktor egyforma. Nem azért, mert az ujjunk sem az, hanem azért, mert az egyik instruktor jobban törődik a szervezet munkájával, mint a másik. Azt sem lehet mondani, hogy az a jó instruktor, aki résztvesz ugyan a tagsági gyűléseken, ott ragyogóan látja el feladatát, de azonkívül aztán kezét törli, ha hibát észlel. Az instruktoroknak nemcsak az a feladatuk, hogy gyűléseken vegyenek részt és ott ismertessék azokat a feladatokat, amelyekkel a járási vezetőség őket megbízta. Aki ezt a munkát jónak tartja, nem jár el helyesen. Sokkal nehezebb az egyéni, személyi egitálás, de éppen ez a kemény munka teszi a járási instruktort, instruktorrá. Ehhez alapos általános é6 politikai tudásra ven szükség. Az instruktornak sokat kell tudni, mert jaj neki, ha a tömeg a fejére áll. Akkor már nem hallgatnak rá, semmibe se veszik, nevetnek a kezdeményezésein még akkor is, ha helyes úton halad. Ez azért van, mert észrevették, hogy a fiatalok közül 6okan 6okkal többet ’nak, mint maga az instruktor. Ez beszél nekünk — gondolják magukban a fiatalok, hiszen sem a munkában, sem a tudásban nem jár előttünk. Ha a fiatalok észreveszik ez instruktor tudatlanságát — már pedig, ha így van, okvetlen észreveszik — akkor jön a kutya be a kertbe. Nem hallgatnak rá és az instruktor nem jön rá, hogy rmért nincs szerencséje. Azt hiszi, hogy a fiatalok, vagy a vele szembenálló tömeg a hibás, pedig hát nem, mert benne lakozik a méreg, csak nem veszi észre. Igaz, mindenki nem tudhat mindent, de olyan lében ne legyen kanál senki, amihez nem ért, mert megégfti a kezét. Inkább mondja meg őszintén a fiataloknak mit nem tud, mihez nem trt és kérjen tőlük segítséget. A segítség ilyenkor nem marad el és a bizalma, is magával hozza. Ha az instruktor segítséget vár a fiataloktól, akkor már bíznak benne, elhiszik a szavát. De, ha valamit rájuk akar 'erőszakolni, amivel saját maga sincs egészen tisztában, azt nem szeretik a fiatalok és előbb-utóbb, valamilyen formában visszaütnek. Egyszóval nemcsak tanítani kell a közösséget, hanem tanulni is kell tőle. Megállapítottuk, hogy nem jő instruktor az, aki csak gyűléseken vesz részt. Ha a gyűlésen valamit megbeszélünk és elhatározunk, még nem jelenti, hogy meg is teszik a fiatalok és szavunknak állanak. Legtöbbször ez a sikertelenség oka. A gyűléseken elmondjuk azt, amit me" kellene tenni, de az instruktornak törődni kell azzal is, hogy mi lesz a szavainak és a kezdeményezéseinek a további sorsa. Az instruktornak az a feladata, hogy az ifjúság valóban megtegye azt, amit ő elmondott. Márpedig ehhez nem elég csak a gyűlés, ezt már tapasztalhattuk, hanem állandóan kapcsolatban kell lenni a fiatalsággal, a szervezetlenekkel is, mert a kapcsolat még a gyűlésnél is fontosabb, i. z instruktor nelyes magatartásával, munkájával, tudásával hasson a fiatalokra, mert csak így érheti el a célját. Az instruktornak minden fiatalt ismernie kell a rábízott alapszervezeteknél. Ismernie kell a fiatalok testi, lelki képességeit, szokásukat, jó és rossz tulajdonságaikat. Amíg az instruktor nem tudatosítja ezt ma: gában, addig nem tud eredményt elérni és nem tud jó munkát végezni. Ha minden fiatal, vagy legalább is a legtöbbje közelebbi kapcsolatot tart fenn vele, akkor a gyűléseken kívül is foglalkozhat azzal a fiatallal, akivel szükséges és ez a leghelyesebb. Például, ha egy fiatal hajlam js a kocsmázásra, a gyűléseken keresztül alig lehet őt meggyőzni arról, hogy milyen káros ez ránézve. Talán még a legjobb előadás sem segít rajta, először is, mert el sem megy az előadásokra és mert bizony nagyon ritkán kerülnek jő előadók a faluba. Csakis eoyénileg beszélhetünk, vitatkozhatunk vele. Ezt minden kihívás, minden feltűnés nélkül kell megtenni. De előbb alaposan, jobb- ról-belról kell őt megismerni. Az instruktor munkája nehéz, eleinte nem is kiséri siker. A siker sokszor csak későbben jön meg. De, ha az instruktor munkát követel a fiataloktól, akkor saját magának kell jól dolgozni és mindenben példásan eljárni. B. I. ______' __ Bratislavában, a Dunapart környékén parkot létesítenek, melynek „Kultúra és pihenés parkja" nevet adnak. — A bratislavai üzemek, hivatalok, iskolák dolgozói segítenek a munkálatokban. Hogyan helyezkednek el a szakintézeteket elvégző diákok A munkaerőtartalékok szaktaninté- zeteinek utolsó évfolyamát végző diákok a gyakorlati vizsgákra készülnek. Néhány hét múlva a záróvizsgák után szétszéleditek az egész országban, hogy megkezdjék munkájukat a bányákban, üzemekben és a mezőgazdaságban. „Odamegyek, ahol hazámnak a legnagyobb szüksége van rám” jelszó jegyében a szakintézetek CsISz-szerve- zetei arra mozgósítják a fiatal munkásokat, hogy idejében elfoglalják a kijelölt helyeiket. A kladnói 32-es számú építészeti szakintézet diákjai a CsISz-csoport közvetítésével már előre elosztották a munkahelyeket. Sokan a fiatalok közül, főként a gépészeti szakintézetek diákjai, megértették a mezőgazdaság fejlesztésénél nagy jelentőségét és elhatározták, hogy a rnező- gazda.ág különböző szakaszán fognak dolgozni. A tmavai 3-as számú szakintézetben az esztergályosok, karbantartók, marósok és műszerészek közül sokan önként jelentkeznek a kombájn- és traktorvezető tanfolyamokra. Nagyszekuenc nem túlságosan nagy falu, közel nyolcszáz lakosa van. Szegényen élt itt a nép mindig. A nincs- telenségnek farkasfogú éhe van, majd meg ette a szegény népet. Ha a Latorca beszélni tudna, sokat beszélhetne erről, a horgászó emberekről, meg a partján gellyatszedő asszonyokról. Sok mindent látott. Halat horgásztak, hogy legyen ebed, vacsora. így volt ez régen a Masaryk köztársaságában. Ma persze mindenki letett a horgászásról, dolgoznak a nagyszelmenciak, van munka elég. A múlt rendszer méregfájának azonban még élnek a gyökerei, bár törzs és korona nélkül, de mégis élnek. Sok szellemi elmaradottsággal találkozunk itt, melynek gyökereit a múlt rendszerben keressük. Az alkoholizmust sem lehet egészen bűnül róni az itteni lakosoknak, hiszen az agyongyötört népnek alkoholon kívül más nem jutott, csakis az alkoholban keresett vigaszt. Eddig azonban keveset tettünk azért, hogy leszokjanak erről a káros szokásról. Nagyon hiányos népnevelés folyik itt. A fiatalság azonban sokat változott, új világ új hajtásai ők. A katonaélet is elősegítette ezt a változást. Kárpátalja közeléből, — hiszen Ungvár ide tíz kilométer — messzire mentek katonának, ki Prágába, ki Pilzenbe. A nagyvárosok emléke még él bennük. Elmondják, hogy jó volt ott, rájuk fért a tanulás. A csallóköziek, mátyusföl- diek sokkal bátrabbak, sokkal okosabbak voltak, midenben hamarább kiismerték magukat a katonaságnál. Pedig hát mi is magyarok vagvunk, fiatalok és Csehszlovákiában élünk, mint a csallóköziek, akkor hát azok miért fej- letebbek, miért módosabbak? Szinte rossz hallani ezeket a vágós szavakat, inkább szíjat hasítanának a hátomból. Itt még él az ezeréves szomorúság, megrázó, vérfagyasztó: az öka a szellemi elmaradottság. Mirólunk miért nem írnak az újságok, kérdezik. A nagykaposi járásról talán még nem is írt egy újság sem, talán Bretislavá- ben azt sem tudják, hogy létezünk. Az alkohol újra' szerephez jut. Hárman is hoznak nekem két-két deci bort, úgy tiszteletből — mondják, mert hogy Bretislaváfoól jöttem el, megnézni őket. Ha a Csallóközben is így tennének az emberek, akkor a korcsmáros naponta sokkal több bort adna el, mert a csallóközi falvakba sokkal többször járnak ki Bratislavából. Itt még újságíró nem járt, — mondják. Rajtunk nem segít a sajtó, Nagy- kaposról jönnek ide csak néha. De — írja meg azt is, — mondják nekem, hogy ezért most már sokkal jobb itt az élet, mint régen volt, van munka elég, van ennivaló, már nincs nyomorúság. A faluból legalább kétszázan dolgoznak távol — Csehországban. Pedig Csehország milyen irdatlan messze van innen! És a szántóföldön ki dolgozik — kérdeztem. Nehezen válaszolnak. A szövetkezetnek tizenöt tagja van, — mondják. Rossz gazdasági alapokon áll, az itteni fiatalok inkább távolra mennek dolgozni, ott többet kereshetnek. A CsISz-szervezetnek tizenhárom tagja van, ebből négy tanító. A fiatalok — mondja Kozma Teréz, a CsISz- szervezet elnöknője, nincsenek idehaza, e szervezet nem is dolgozik, éppen hogy csak létezünk. Az iskolában azonban rend fogad, virág és díszítés. Az iskolaudvaron tornaeszközök vannak, a tanulók tornáznak. Balog István igazgató-tanító beszél. Idevalósi, ismeri a falut. Az asztalon újságok vannak, ő éppen az Üj Szó pénteki számát olvassa. Visszafelé mégy az életbe — mondom neki. Ma szerda délután van, te pedig a pénteki Oj Szót Olvasod. Megfeledkezel arról, — mondja mosolyogva, hogy a nagykaposi járásban vagy. Ide a madár is csak akkor repül, ha eltéved. Itt nem újság már az újság, ha ideér, mert a pénteki Üj Szót szerdán kapjuk meg. így van ez a modem technika, a repülőgép korszakéban is. Érdekesnek Malom én is, mert a moszkvai Pravdát másnap megkapjuk Bratislavában. Pedig Bratislava sokkal messzebb van Moszkvától, mint Nagy- szelmenc, Bratislavától. A faluban még nincs villany, de azért van négy telepes rádiókészülék. Ha valami f„- osabb esemény van, az egész falu ezt a rádiót hallgatja, mutat rá Balog István az iskola rádiójára. A gyerekek is jól tanulnak, nyolc tanító van itt, mindannyian jó nevelők. A tanítókat valóban dicséret ületi. A tantermek egészségesek, tágasak, de a felszerelés gyatra. A padok, a szekrények olyan állapotban vannak, mintha az árokban találták volna őket. Ilyen pádon nem tudnak rajzolni a gyerekek, mert rovátkás és nem egyenes. Azt mi is tudjuk — feleli az igazgató, dehát mit tehetünk? Pedig méais kell valamit tenni, mert innen kezdődik el a falu új élete. A tanulók — szemtanúja voltam — veszekednek a könyvért, mind olvasni akar. A felnőttek pedig nem törődnek azzal, hogy jó padok legyenek az iskolában. Eperjesről sokszor jár ki vándormozi a községbe. A legjobb filmeket mutatják be és tódul a níp a filmelöadásra. Tanulni, tudni akarnak az emberek. Ötszáz kilométerre vagyunk Bratislavától. Ez a távolság semmi a korszerű technika világában, de az ötszáz kilométeres távolság mégis sokat rombol, mert ez újságokat csak egy hét múlva kapják meg a nagyszelmenciek. De így van ez mindennel, nem véletlen itt a szellemi lemaradás. Kevés gondot fordítottunk a nagykaposi járásra, ezt el kell ismerni. BAGOTA ISTVÁN ★ ★ ★ A Nemzetközi Zenefesztival keretein belül, pénteken, május 21-én ünnepélyes keretek között Dvorzsák V. szimfóniáját, valamint Beetnoven Es-dur koncertjét és Csajkovszkij Francesca di Rimini fantáziáját adták elő — Ar- vid Krirsnyovics Jauson, a Szovjetunió Sztálin-díjjal kitüntetett karmestere vezényelt és mint szólista Fischer Anni, a Magyar Népköztársaság Kos- suth-díjjal kitüntetett művésze is fellépett. Képünkön Fischer Annie zongoraművésznő, az őt körülvevő érdeklődő fiataloknak aláírásokat ad. ★ ★ ★ l 1 A falut választom Négy lány ülte körül az asztalt. Ljuba Panova tizennyolcadik születésnapját ünnepelték. Panova néni, az ünnepelt édesanyja, szüntelenül hordta az asztalra a sok finom falatot. — Lányok — szólalt meg Panova néni, miután végigtekintett a négy vidám nagylányon — két hónap múlva kezetekben lesz az érettségi bizonyítvány. Határozzátok el, hogy öt év múlva ugyanezen a napon összejöttök nálunk Krasznodarban és beszámoltok, hogyan alakult az életetek. A javaslatot harsány hurrá fogadta. — Én akkor már a kraszno- dari középiskola tanárnője leszek — kiáltotta az ünnepelt. — Mása, te talán az Uraiban dolgozol majd, valamelyik nagy gyárban, ugye? — Én pedig, Vál'jával együtt, éppen akkor végzem el az orvosi egyetemet — jegyezte meg Alek- szandra Sapilova. — Nem. lányok, én nem leszek orvos. Másként határoztam! — szólalt meg Válja, azaz Valen- tyina Verba. A lányok is. Panova néni is meglepetten kapták fel fejüket. Válla elpirult zavarában és csak hosz- szas nógatás után indokolta meg elhatározását. — A téli szünetben odahaza voltam. Sztarominszkben. a szov- hozunkban. Sokat beszélgettem a 'anyokkal. a szovhoz vezetőivel és főként apámmal, akit az ősszel tüntettek ki a Lenin-renddel... Arról esett szó, hogy micsoda változások lesznek a gazdaságunkban. No meg arról is. hogy a párthatározatból csak akkor lesz valóban jólét, ha minden ember fegyelmezetten megfogja a munka véget. Barátnőim, apám és a szovhoz igazgatója mind-mind azt magyarázták, hogy a gazdaságokban nagyon sok főiskolai végzettségű vezetőre van szükség. Ez egyébként benne van a párthatározatban is ... És meggyőztek arról, hogy — mezőgazdasági főiskolára kell mennem. Döntöttem. Öt év múlva nem orvos, hanem mezőgazdasági szakember leszek és talán éppen a mi szov- hozunkba küldenek munkára. Válja benyúlt retiküljébe és egy köteg fényképet húzott ki. — Nézzétek, ezeket a képeket adták útravalóul. Látjátok, itt apámmal állok a kombájn kormány kerekénél A nyáron, az iskolai szünetben együtt dolgoztam vele. megtanultam a kombájnvezetést és nagyon megszerettem a földet Még jobban, mint azelőtt. .. Talán eljön majd az idő, amik >r a Vzrba-családban két Lenin-ren- des lesz: Verba kombájnvezető és leánya, Válentyina Verba főagro- nómus. . Ezen a másik képen Ligyija G'i- rát. volt iskolatársnőmet láthatjátok a rsirkefarmcm Talán ő a legboldogabb lány a szovhozban. Tavaly háromszázezer tojást adott be az államnak. Rekorderedmény. Olyan prémiumokat kap, hogy mindenki arról beszél. Aztán itt van egy másik kép. Almaszüret. Barátnőmet, Klávát ábrázolja, akit vándorzászlóval tüntettek ki, mert ö nyerte meg a kerület gyümölcs- termesztőinek versenyét. Be én is rajta vagyok a képen, igen, az a lány, ott hátul — én vagyok. Éppen akkor készült a felvétel, amikor segítettem Klávának.. — És nézzétek a többi képet. Ezek a fejőnők géppel fejik a teheneket. Ezt a másikat Szása Glus- ko ajándékozta nekem ... Tudjátok, hiszen már beszéltem róla eleget — mondta és elpirult — ő a teherautó-részleg diszpécsere. Éppen a napi feladatokat osztja ki. És a többi kép mind arról beszél, hogy milyen szépen, milyen jólétben élnek az emberek a szovho- zunkban. Pedig „mindössze” harmincezer katasztrális holdon dolgozunk. És amellett Sztarominszíc a Kubány legaszályosabb vidékén van. De olyan emberek dolgoznak itt, akik még ezen az aszályos vidéken is virágzó gazdaságot teremtenek. És ha sok jólképzett vezetője lesz a szovhoznak és minden szovjet gazdaságnak, akkor még szebb lesz az életünk Ehhez én is hozzá akarok járulni, ezért kérem majd felvételemet a Tyimirjazer Mezőgazdasági Akadémiára.
