Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-22 / 40. szám

01IFIÚSÁG Ügy történt, hogy a héten Duneszerdahelyre, Csallóköz szi­vébe kellett utaznom hivatalo­san. Bevallom, logy a Csalló- <özben még sohasem jártam és még sohasem indultam útnak a kisállomásrói. Nem lehet csudál- Kozn tehát, ,iogy lámpalázat saptam. Ennek tulajdonítom, hogy bár negyedórával az indu- ás előtt kinn topogtam már a jerronnn, a vonatról mégis majdnem lemaradtam, mert csak az .utolsó percben vettem észre, bogy a vonat, — amelyet min­den pillanatban órámra tekint­hetve türelmetlenül vártam, — hosszú percek óta az állomástól vagy télkilométernyire, — no ne túlozzunk, — vagy száz méter­be már készenlétjen áll. Erre úgy sikerült rájönnöm, hogy ál- andóan láttam az embereket eltűnni abban az irányban és gyanút fogtam, hogy a ködben szinte elvesző asszörnyeteg. hátha az én vonatom. Nosza, nyakamba szedtem e lábamat és az utolsó pillanatban sikerült is felkapaszkodnom a magasban álló els lépcsőfokra, miközben a szoknyám divatos nyílását összefogó gombok diszkrét, de fájdalmas szisszenéssel egymás után a porbahuütak. Felszedni már nem volt időm, mert a vo­nat indult, így hát egy bizonyos ideig emlékjelként fogják őrizni első csallóközi utamat. (Máskor mégsem hagyom majd, hogy e szabónö befolyásoljon. Szegény gombok, az ő vasakaratának let­tek áldozatai.) A vonat valóban példás pontosságul indult. Meg­lehetősen zsúfolt volt, de még sikerült ülőhelyet kapnom.* Egy mama mellé telepedtem, aki cse­metéjének a '.is Építőből olvas­gatott mindenféle épületes és mókás történetet. A kis buksi fiúcska odaadó figyelemmel hall­gatta. Végül a rejtvényekre is sor került. Mikor a megfejtést kezdték keresni, lassan az egész fülke e fülét hegyezte és pár perc múlva olyan kollektív rejt­vényül goldó munka alakult, hogy akármelyik brigádnak be­csületére vált volna. így történt azután, hogy a velem szemben- ülö pipás, őszbajuszos bácsi egy állomással tovább/átázott, mint szándékában állt. Mikor észre­vette, hoyy a vonat továbbment, egyszerre minden érdeklődése megszüni.' látszott a rejtvény iránt. Igaz ugyan, hogy észre­vettem, amint néha halk szava­kat mormol pipafüstös bajuszá­tól elrejtett fogai közül. Nem tudom hogy vájjon mégis a rejtvényre gondolt és azon rá­gódott-e vagy pedig valami má­son. mert némely kivehető sza­va. mint: „mennykő” és „ke­resztanyád” sűrű homályt ha­gyott efelöl. Mikor izgalmunk a tetőfokra hágott és már-már a nyelvem hegyén volt, hogy diadallal odakiáltsam a megfej­tést, a pálmát az utolsó pilla­natban egy göndörhajú. barna kis oionirlány ragadta el tőlem. Azután a fülke elcsöndesedett paszkodott. De ezt is oly ügye­sen csinálta, hogv két keze szimmetrikus formában hagyte rajta piros . ózsákhoz hasonló nyomait a szvetteren. Ez az úti- társakból nagy elismerést váltott ki. Most történt először, hogy nem voltam egy véleményen a többséggel, de ezt nem mertem nyíltan kifejezni, mivelhogy mégi6 a többsén szava a döntő, így hát rendjén minden ment tovább, míg a vonatnak egy ala­pos zökkenése i tornászbajnok fejét jó! odakoccantotte az egyik vasrúdhoz. Ekkor egy pillanat­nyi hökkent csend után e tor­nászbajnok egyszeriben opera­énekessé változott. Egyöntetűen meggyőződtünk róla. hogy szé­les hangterjedelme a legmaga­sabb igényeknek is megfelel. Megadással átadva magunkat a zenei műélvezet gyönyörének, megérkeztünk Dunaszerdahelyre Búcsúzóul egy „zelet csokoládét nyomtam a tornászbajnok-ének- művész kezébe, amit az elcsön- desedve majszolni kezdett. Köz­ben elfogtam anyjának egy há­lás, a többieknek pedig szemre­hányó pillantását, amely ezt lát­szott mondani: „Nem jutott előbb eszedbe?” Mivel nem akar­tam úgy járni, mint a pipás bá- osi, nem magyarázhattam meg nekik, hogy gyávaság tartott vissza, mivel féltem, hogy eset­leg a barna csokoládépaonik nem sikerülnének olyan szimmetri­kusan, és ez rontaná a hatást. Én pedig — önkritikát gyako­rolva beismerem, — elég hiú vagyok. Vígan léptem le a vo­natról, miután a gombok már nem akadályoztak a szabad mozgásban. Arra indultam én is, amerre a kiszállók zöme tar­tott, így hamarosan bejutottam, már a nap eranysugaraiban süt­kérező Dunaszerdahelyre. Két kislánytól érdeklődtem, merre van a Csemadok, hogyan jutok el a legrövidebb úton oda Kész­séges udvariassággal el is vezet­tek egy serokházig: íme. Szíves­ségüket megköszönve, beléptem a kapun s szerencsésen a CsISz- titkárságán találtam magam. Csemadok és CsISz ugyan ko­rántsem ugyanaz, de talán a kis pionír-lányok tudták azt. amit még akkor nem tudtam, hogy a Csemadokban úgysem találok otthon senkit. A kis tévedés még azért sem jött rosszul, mert a CsISz-titkárra! is volt meg­beszélni va'óm. amit el is intéz­tem. Később, dél lévén, meg­éheztem, s Dunaszerdahely di­cséretére mondom, hogy jól megebédeltem, (bizony nem tu­dom, melyik étteremben, csak azt, hogy 3 sarkon volt) a ki­szolgálás 'vors és figyelmes, az étel velóban ízletes és — olcsó. Csak az nem tetszett nekem a városban, hogy pl. ilyen cégtábla díszeleg a Fő-utcán: Cukrázda. Ejnye, dunaszerdahelyeik, ezt nem veszitek észre, vagy nem bántja a szemeteket? Mikor ezt beszélgetés közben megemlítet­tem, bevallották, hogy bizony ez nem az egyedüli eset. De hát miért nem segíttek rajta? A várost különben nemigen vehet­tem szemügyre, mert dolgaim végeztével si mem kellett az ál­lomásra. Már arra sem volt időm, hogy egyik ismerősömet felkeressem, akivel szintén kel­lett volna beszélnem, de mivel három-négy esetben sem tudtak kérdezősködésemre. hogy hol la­kik. kielégítő választ adni, nem mertem megkockáztatni, hogy elbolyongjak, és lekéssem a vo­natot. A fülkében a tizenegyéves magyar középiskola két nagy diáklányával kerültem együvé. A két lány fesztelenül beszélgetett. Azon izgultak, hogy Pista váj­jon idejében eléri-e a vonatot. „Nem. ki van zárva, hiszen csak most indult, s a vonat öt perc múlva megy." „Igen, de viszont Pista nagyon jó futó.” „Már csak három perc van az indulásig.” „Mégis csak lemarad." „Jaj, nem lett volna szabad elenged­nem,” tett magának keseregve szemrehányást a szőke Kati. Már csak eg.v perc! A két kislány ijedt tanácstalansággal néz ösz- sze. Mégis! Az utolsó pillanatban verejtékesen, pirosra hevült arc­cal, győzelemittas Hhegéssel be­ront e fülkébe a kreolbőrü, bar­naszem Pista, kezében a kér­déses pirosbabos fejkendőt lo­bogtatva. Nagy a. öröm. Kati kék szeme mosolyog, szemérmes pirulással köszöni meg a lovagi szolgálatot és mindjárt a fejére köti a kendőt. Ránéz Pistára, Pista visszanéz a kendőbe kere­tezett szőke fejre és barna sze­me csillogásán eltegadhatatlanul látszik, hoa.y nagyon tetszik ne­ki a — kendő. Azért is volt haj­landó érte az állomásról vissze- szaladni az iskolába, ahol a sedre Kati ottfelejtette. — Ejnye, ejnye Kati, miért vagy oly feledékeny, korholom magamban. — Aztán hárman be­lemerülnek az iskolai feladatok megvitatásába, én pedig kinézek az ablakon a szép, munkálásban lévő tavaszi földekre. Hiába, itt a tavasz, és ez a kendő-ügy sze­relem, állapítom meg magamban. Elmélázve, engedve a hangulat­nak. arra gondolok, hogy vájjon az én „Pistám” is hajlandó len­ne-e ilyen lovagi áldozatvállalás­ra? Játszom a gondolattal, hogy majd egyszer próbára teszem. „Néni kérem, szabad kinyitni az ablakot?”, szól hozzám udvaria­san e pillanatban Kati. Miután az engedélyt készségesen megadom, eszembejut: persze, persze. . . Mi már nem vagyunk ilyen fia­talok. Meg kel! elégednem, he „Pista" azzal kedveskedik ne­kem. hogy a Mihály-kepu alatt egy csokor ibolyát vásárol szá­momra, ezzel .jelezve, hogy ne­künk is tavasz van és mind a ketten szeretjük az — ibolyát. Mikor a három gyerek kiszáll, valahogy üresnek érzem a fülkét nélkülük. Elégedetten összege­zem aztán magamban, hogy a rámbízott munkát jól elvégez­tem s e vonat lassan, egy színes nap emlékével hátam mögött be­fut velem az alkonyaiban a po­zsonyi állomásra. ORDÖDV KATALIN és mint akik dolgukat jó! végez­Régen: Választások előtt, ígyen szólt a nóta: Álljunk már meg testvér, néhány okos szóra. Jó bor s gulyás mellett megértjük mi egymást, teremtek én nektek munkát, bő aratást ... ♦ Választások után más lett ám a hangnem: — Bitang senkiházi, mit bosszantok engem! ★ ★ ★ Sz. Mihalkov: Görögdinnye Súlya napról napra gyarapodott. Mohón szívta a talajnedveket, A göröodinnye sok napot kapott, Hatalmassá nőtt És társai előtt Fennhéjázóan eként dicsekedett: — A legnagyobb én vagyok közietek Izem pedig egyenesen — remek! Az emberek Ha meglátnak így beszélnek: „Ezt nevezem én görögdinnyének!” De mikor egy napon Gazdája felvágja Dühös lesz nagyon S mérgesen kiáltja: — Hogy óriássá nőttél, fabatkát sem ér, A beled nem piros és nem is fehér Ized? — mintha tököt enne az ember, Megmondom mi vagy — disznóeledel! * Arra tanít ez a kis mese: Ne higyj annak, aki mellét veri, Mert ha jól megnézed a belseje Olyan, mint ennek a mesebeli Görögdinnyének a bele. Fordította: GERÉNY1 TIBOR MAJAKOVSZKIJ: Ballada a bürokratáról és a munkáslevelezőrél Újfajta balladát zeng most a dalnok Ügyelj, ügyelj! Légy fülhegyező! Volt egyszer egy intézmény, ott egy hivatalnok s egy bíráló munláslevelezö. Meséket mesélni nem kell sok ész — csakhogy ez nem mese tata! A munkást úgy hívták, hogy Petrov és Vaszkin volt a bürokrata. A munkás bírált írta a levelet a cikkhalom egyre nőtt, Vaszkin meg ... hallgatta csupán és evett. Kit evett? A munkáslevelezőt. A munkás koptatott amennyit csak lehet ceruzaerdőt és papírmezőt, Vaszkin meg hallgatta csupán és evett. Kit evett? A munkáslevelezőt. A munkás felsorolt néhány tucat nevet ez részeg, az tolvaj sőt... Vaszkin meg hallgatott csupán és evett. Kit evett? A munkáslevelezőt. Elsorvadt a műnk; sápadt és beteg a dús levélhegy előtt. Vaszkin meg hallgatott csupán és evett. Kit evett? A munkáslevelezőt. A munkás meghalt. Kereszt sírja felett. Elásták az okvetetlenkedőt. Vaszkin meg hallgatott csupán és evett. Kh evett? Egy másik levelezőt. És hogy hasznosíthasd mindezen tényeket eme balladából szűrd le a lényeget. Először: ha igazságos a kritikád s egy bürokratára emeled kezed kövesd nyomon hová jut, mit ér el a vád. miféle eredményre vezet? Másodszor: ha társadnak szemére hányják hogy bátran •ártotta magát — vedd el a bürokrata étvágyát köpenyege alatt szorítsd meg a nyakát (RADÖ GYÖRGY FORDÍTÁSA) p«ítwi3iiilH I MIT HAUGASSUNK ték megelégedetten szívtuk ma­gunkba az üde tavaszi levegőt. (A p pa közben kialudt.) Nem sokára többen kiszálltak. Az ösz- bajűszos bácsi is. Több hely lett, szabadabb volt a mozgás, így a kisfiú is megkezdhette reggeli tii: ncgvakorlatait. A padok te­tején, támláin, a csomagtartókon és az ezeket tárté vesrudakon végzet* valóbei figyelemremél­tó. néha szinte hátborzongató gyakorlatokat. De a kis nuncút bebiztosította magát legalább némileg a lepottyanáz veszélye ellen, mert kis kezeit előző­leg lekvárra! kente be, hogy ne Csússzon meg, jobban tapadjon, ha megkapaszkodik. Erre a tur­pisságé úgy jöttem rá, hogy mikor mégis leesett és éppen az én ölembe pottyant, a további esést megakadályozni célzó moz­dulattal fehér szvetterembe ke­MÄJUS 24. — HÉTFŐ. KOSSUTH-RÁDIÓ 4.40— 8.20-ig: Reggeli zenés műsor a munkába induló dolgo­zóknak 9.20 Orosz nyelvlecke 9.40 A Békéstarhosi Zenei Gim­názium kórusa ént kel 12.40 Mai zenesr'—”k operettjeiből. 13.00 Mi történt a nagyvilágban 14.re Heti zenés kalendárium 16 00 Most iégv okos, Domokos. 17.15 Hogvan alakult ki a Föld? Elő­adás. 17.45 Jókai Mór élete és művei. 19.00 Közvetítés a kon­gresszusról. MÁJUS 25. — KEDD 4.40— 8.20-íg: Reggeli zenés műsor a munkába induló dolgo­zóknak. 11.00 Nagy mesterek indulóiból. 11.30 Szeretlek Költemények. 12.45 Déli hang verseny. 13.35 Zenekari hang­verseny. 14.25 Népek dalaiból és táncaiból. 14.55 Népdalok 15.15 Részletek Rimszki.i-Kor zakov operáiból. 17.15 Szív kü1 di szívnek szívesen 17.45 Édes anvanyelvünk. 20.30 Közvetítés a kongresszusról. 22.20 Szabad­ságról daloltak. 23.05 Éji zene MÁJUS 26. — SZERDA. 4.40—8.20-ig: Reggel) zenés műsor a munkába induló dolgo­zóknak 9.20 Ott. ahol a cukor terem. 12.45 Szól a muzsika, száll a dal... 15.10 Az épüli! kommunizmus nagy országában 17.15 Szív küldi szívnek szíve­sen. 19.10 Népművészeink kö szöntik a Pártkongresszust. 19.30 A virágzó mezOgazdaság útján 20.10 Jó munkáért szép muzsi­kát. 20.30 Közvetítés a kon­gresszusról. Május 24-től május 30-ig. MÁJUS 27. — CSÜTÖRTÖK 4.40— 8.20-ig: Reggeli zenes műsor a munkába induló dolgo­zóknak. 10.10 A Magyar Rádió népi zenekara játszik. 10.30 Kossuth-díjasok a mikrofon előtt. 12.15 Hangos Újság. 15.3J A porcellán története. Előadás 15.45 Magva: mezők virágai. V 16.00 Szerelemre gyújtád szi­vemet. 17.15 Jó munkáért — szép muzsikát. 18.00 Szív küldi szívnek szívesen. 19.00 Közve­títés a kongresszusról. 23.30 Éji zene. MÁJUS 28 — PÉNTEK. 4.40— 8.20-ig: Reggeli zenés műsor a munkába induló dolgo­zóknak. 10.10 Fények a vizen .. Dalok és hangszerszólók. 11.30 .Egy boldog nap 13.30 Népek dalai. 16.00 Orosz nyelvlecke 16.40 Régi dalok és virágéne­kek. 17.40 A proletámemzet- köziség zászlaja alatt. 18.20 Jó munkáért — szép muzsikát. - 19.00 Köo-etítés a kongresszus­ról. 20.10 Tegnaptól-holnapig 22.10 Tíz perc külpolitika. MÁJUS 29. — SZOMBAT. 4.40—8.20-ig: Reggeli zenés műsor a munkába induló dolgo­zóknak. 9.10 Hanglemez. 10.40 Zenekari hangverseny. 11.40 Né­pek munkadalai. 12.15 Hangos Újság. 13.00 Tíz perc külpoliti­ka. 15.25 Szív küldi szívnek szí­vesen. 16.00 írók a mikrofon előtt: Tamási Áron Kossuth- díjas. 17.15 Hangszerszólók. 18 CO Egy falu — egy nóta. 19.00 Közvetítés a kongresszusról. 20.10 Szivárvány. 21.10 A mo­dern oümpiász 60 éves évfordu­lója. MÁJUS 30. — VASÁRNAP 6.00—8.00-ig: Reggeli zene. 8.15 Egy falu — egy nóta. 9 60 Hangverseny gyermekeknek. 10.00 Vasárnapi levél. 11 10 Épültl szép hazánk 12.15 Ma­gvar Rádió ajándékmíísora Kis­láng község dolgozó parasztsá­gának 14.45 Egv hét, a külpoli­tikában. 15.00 Szív küldi szív­nek szívesen 16.50 Tánczeni a Német Demokratikus Rádió mű­sorából. 17.40 Kincses Kalendá­rium.19.30 Az 'épülő kommum •- mus nagy országában. 21 ?'> Vasárnap sportja, 22.10 .Mes "• muzsika.” 23.00 Budapest és a vidék hangversenvterm'ibfli ...... " ......... 1,1 1 ..................... ■ *. 1 ... "1 ' ■ ..... C.) IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központ) Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai r yi Ui/.Hisdyj nak kiadóhivatala. Bratislava, Pra/sk» 9. — Szerkeszti 8 szerkesztő bizottság Főszerkesztő Szőke József. — Szerkes/rö'-ég és kiadóhivatal. Bratislava Prazska 8- ion 227-17, 237-01. —■ Nyomja Merkantil n v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kés, félévre 15.— Kés. — SbCS Bratislava száma «9-214-0617 - Hirlapbélyeg engedélyezve t>í cttislava 2. Kör iiletí Postahivatal. Feladó ir^n\itó nnctoiilvatal Bratislava 2. — Irányító szám 1400-L D—50922

Next

/
Thumbnails
Contents