Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-15 / 38. szám
fim'» rtTOTUft ID. üjifjüsäg r r r Elmúltak már azok az idők, amikor a burzsoázia egymás ellen uszította az ország nemzetiségeit Ma már azokban az országokban, amelyekben a nép kezében van a hatalom, ilyesmi nem létezik A mi népi demokratikus end- szeriinkben is a eseh, szlovák, magyar és ukrán nemzetiségek teljesen egyenjogúak és baráti egyetértésben élnek. Ifjúságunk is egyetér.ésben és barátságban él. MOSQ»iDSQ«£HP*fc>SP TESTVEM DAMTSAGDAN Azelőtt cselédek voltak . . . Me választópolgárok s néhány nap múlva a falu választott képviselői. Történelmi távlatot betekinteni nem tudó embernek ez sokat nem ielent annak meg, aki legalább egy emberi élet két határa közt se nagyon tudja észrevenni az élet igazsáqait — éppenséggel semmit. De annak, akit az élet nehezebbik oldalától érték a tapasztalások, akinek élete deléig cselédsorsot kellett állnia, annak a legtöbbet jelenti, valami olyant, amire az ember azt mondja: nem éltem hiába, nem küz- ködtem, nem verekedtem hiába. Nem kell végigmenni az egész Csallóközön, hogy megtaláljuk ezeket az embereket, hogy megbizonyosodjunk afelől: a valamikori cselédek nagy utat tettek meg. Nem kell három faluját sem ismerni ahhoz, hogy meglássa, megérezze az ember: a- valamikori cselédek újfajta ragaszkodással szeretik a földet, a közös földet, a szövetkezetét, egyre inkább a gazda gondoskodásával dolgoznak rajta, hiszen ezek a cselédélet legnehezebb megpróbáltatásain átesett emberek a szocializmus közgada- ságtanát hamarabb tudják a szivükkel, mint az eszükkel. aallóköz életét a jelenben és a múltban egy csallóközi faluban meg lehet látni, nem lényegbe vágó az a különbség, ami mondjuk Csicsó és Mihályfa között, Csallóközarenyos és Alistál élete között van. Nem másai egymásnak, de egy volt a sors Komáromtól Pozsonypüspökiig: kis vígságok, nyomasztó félelmek, sztrájkig menő lázadások közt eltöltött emberélet a Csallóközre jellemző kerítésnélküli, nádfkiélés kiseblakú vál-'ogházacskák- ban, vagv az ólszerű uradalmi cselédlakásokban és egész életen át tartó kényszerű robot a földbirtokos vagy a gazdag paraszt s'.olgálatában. Diósförgepatony szegénységének is van mire visszagondolni, s az emlékekben sem kel! egy emberöltőn túlra menni, hogy megszállja a megebiztos- sáo érzése, az igazságos ügybe vetett hi* akár Koszorús Pétert, akár Kalmár Jánost vagy Viderman Józsefet. Ők jelöltek, a Nemzeti Arcvonal jelöltjei, akik a felszabadulásig cselédek, földmunkás napszámosok, béresek, ostoros gyerekek, kulákszolgák voltak. Csak három ember, Je szóba lehetne hozni Fodor József agroncmust, Bernát Cecilia tanítónőt, Horváth Mihályt, a sajátján gazdálkodó kisföldművest, Nagy László állatgondozót, kis háztartásában dolgozó Bohunyioky Annát, Hodosi István községi kézbesítőt, Diósförgepatony mind a tizenkilenc jelöltjét, de akkor id k.vánkoznának Csécsény-, Benke-, Lőgér- és Előpatony jelöltjei, az egész járás, az egész Csallóköz valamikori c-zegénysége, hogy lássuk: ők választják, maguk közül. De ez sem példázná szebben a mostani vále-~tás jellegét, a multbf sokat szenvedett, a földhöz, a hazához, az új élethez hű dolgozó em- b< győzelmét. Honnan nőtt ki ez a három ember? Koszorús Péter, akinek a közmegbecsülés a Péter bácsi nevet adta, a helyi nemzeti bizottság elnöke és a helyi pártszervezet elnöke. Már 62 éves, de a közügyek intézéséből a legnagyobb részt vállalta. Se gondolkodásmódján, se téteményein nem látszik meg a hatvankét év. Első látásra nem néz ki többnek ötven évesnél, de az első látás az első pár szó meggyőz mindenkü arról, hogy Kosáarus Péter elvtárs — Péter bácsi — becsületes ember, akiben van szív és ész és van akarat. megtanította Öreg kommunista, aki már 1923-ban a kommu. sták szilárd men.oyöződésé- vel állt ki a falu szegényeinek érdekeiért. jogainak védelmében. Meg is hurcolták, de erről keveset beszél, — mert még hive’ »dásnak venném — mondja. Inkább a falu múltját beszéli el halk szóval, amiből csak ezt írom le A falu határa az a földterület, amin a szövetkezet dolgozik, nincs egészen 2000 hektf- S ez a földterület nyolcvan családnak se nyújtott biztos megélhetést. Körülbelül kétszáz család alkalmi munkából, napszámból, cseléd- kommencióból, kólák Jóslásból tengette életét. Még a pár-holdasak is kénytelenek voltak elszegődni időszaki vagy alkalmi munkára uradalomhoz, nagygazdához. oszorus Péter innen, a falu legmélyéről jött. De neki még annyi . tu. munkalehetősége ff sem volt, mint máiknak, mert megbélyegzett kommunista volt, akit még alkalmazni sem alkalmaztak szívesen s így a szükség sokegyébre A földmunka mellett valóságos falusi ezermester lett, aki tudott tetőfedést, értett a kő "vesmunkához, ács- és asztalosmunkához, egyszóval, minden olyan unkához, amiből meg lehetett élni, mert meg kellett élni. Az első elbeszéléséből és egy "választás előtti beszámolóból rajzolódott ki a falu régi és mostani képe. De segítettek meglátni a feh> életét Kálmán László, a falusi Ifjúsági Szövetség elnöke, Hodosi István, a községi kézbesítő és Viderman József, a szövetkezet sertésgondozóje. Egy-egy közbevetett me9Jegyzéssel, beleszólással. így tudtam meg, milye nem volt a falunak, mit kapott, s mit fog kapni. A felszabadulás előtti időkről keveset beszéltek. Az rpondták, he meg akarom látni a negyvenöt előtti Patonyt, akkor nézzem meo Rétét meg Bögölyt, a vályogviskókat, a sár06 utcákat. Szétszórt település, sok belső telekkel, rendetlen . k al. Három falu: Bögöly-, Förge- és Dióspatony. Ma már összeépült: Diósförgepatony. Az új falut a szövetkezet s a háború után épült családi házak jelentik. A ff badulas után harmincegy családi ház épült. Szinte csodálatot ébreszt ezek iránt az emberek iránt, harmincegy családi ház két kezek munkájából. Ha csak ez lenne új a faluban, ez is eredmény lenne. De történt itt több minden s épülni > érült más is. Vegyük számba. 1949-ben áthozták Mihályiéról a közigazgatást. Ebben az évben alakult meg magyar nemzeti iskola és a Csemadok is. 1950. tavaszán a község volt cselédei, kisparasztjai megalaktíották az egységes földműves- szövetkezetet. 1951-ben már az Ifjúsági Szövetség is dolgozott. 1951 őszén megalakult az önálló magyar nemzeti iskola, az óvoda és a napközi otthon, 1952-ben felépült a HNB épülete, egy tűzoltószertár s a tűzol' 'k is új egyenruhát kaptak és egy motorfecskendőt. 1953. május éloején avatták fel a kultúrházet, ami azelőtt volt már juh- akoh csendőrlaktanya és L kőház. Most szépen renoválva kultt' ház. A szövetkezet épített két tehénistái- lót, három tyúkfarmot három sertéshizlaldát. Persze ezek csak vázlatos feljegyzései az új falu épülésének, sokkal több történt is s élettel telítve sokkal szebb, jobban gyönyörködteC az emberi szívet. Vagy ha mondjuk elmondhatná élő szóval "almár János. ■> szövetkezet űnöke. Pei beten szép, boldog lesz az élet aki pedig — Koszorús Péter szerint — nagyon vonakodva fogadta el az elnöki tisztséget, akkor zt mondta, hogy nem lesz ö ura inak. ma pedig a járási versenyzászló bírt »kose a szövetkezet. Beszélhetne arról hogy a múlt évié. i zárszámadáskor munkaegységen- kért 4 kg kenyérqebon 1 kp krumpli, cukorrépa után inkaegységenként kb. 13 q cukor volt a szövetkezeti tagok természetbeni juttatása. Még talán azt is: 2 korona 86 fillért kaptak normán felül munkaegységenként Ő elbeszélhetne mindent, hiszen neki ven a legtöbb joga ehhez. Neki és társainak. Kalmár Jánosnak, akinek a gyermekkorát kulákostor kísé-te végig, aki egész ifjú korát, mint részesaretó élte, akit 42-lyn frontra vittek, aki majdnem életét adta olyan célért, amihez semmi köze sem volt. s mindezért köszönetképpen a sebesült Kalmár Jánost a nyilasok mun' atáborbe cipelték. Neki. Kalmár Jánosnak. Koszorús Péternek, Vid°rnen Józsefnek, Csiba Ágnesnek. Fodor Józsefnek és a többieknek van most joguk beszélni és tenni. És milyen tervek! 1 s1lnak elő Koszorús Péterek, a je'öltek. Nem mennek messze terveikben, C6ak addig, ».mit belátható időn belül meg tudnak valósítani. De hogy megvalósítják, arra garancia eddigi munkájuk s a falu bizalma. Koszorús Pété»- az ujjain számolgatva sorolta el, hogy m., tervez az új nemzeti bizottság. — Először is ezt a régi nyavalyát kell megszüntetni, hogy itt egy ház, ott egy ház, közbül telek ... Ügy terveztük, hogy nem adun! ki építkezési engedélyt csak belső telekre, hogy beépüljön a falu. Ha ez sikerül, akkor kevesebb költség kell az utcák rend- behozására is. Elmondják, s mayam is láttam, hogy van vagy tíz-tizenkét utcája a községnek. — Ezeket három-népv éven belül rendbe tudjuk tenni, ahol nincs kövezés, kövezünk, árkot ásunk. Üj széntelep épül, ami még ebben az évben kész lesz. De sokkal nagyobb jelentőségű a falu számára a vasúti raktár felépítése. Három éven belül az is kész lesz. Kikövezik a 12 km hosszú Réti utat. — Rét még előbb való. mint mi — mondja Hodosi István. Jobban el volt hanyagolva, unt a falu. Ott kint ven vagy 4? ház, oda építtetünk egy ötosztályos iskolát. Annak készen kell lenni 55-ig. Az ifjúság sportpályát kap. Kap a felu új kultúrházet és ú„ tűzoltószertárt is. ■g egy ember. Viderman József. A szövetkezet ». -tésgondozója, s azt mondta, hogy a pénzbeváltáskor 300 darab téglája volt. Most már ott tart, Sívtv ősszel beköltözik az új :saládi házba Nem kell róla sokat írni, mindent kifejez az, amit mondott. — Apám azt mondta: „Csak egy vi- tyillót tudnék építeni magamnak.” Én nem viskót, de tíz méter hosszú lakást építek. Feleségemmel együtt dolgoztunk, ő is seriésgondozó, s , kettőnk keresetéből van a .áz. A tér ménv'Ölöslegből, » eladtunk, meg a felülfizetesből. Viderman József elvtárs, a járási nemzeti bízót' ' jelö' je. Erőt. egészséget neki a munkájához, s megelégedettséget az új laka ban. Neki ’s. Koszorús Péternek Í6. meg Dióspatony összes jelöltjeinek, 1. xiy meg tudják alósítani terved et Diósförc. »tony jövőjéért, a diósför- »atonyiak szebb életéért. MIKUS SÁNDOR. No fiacskán». f foqd meg a szerencse anyját! — oiztat atta az öreg Matvon elulibb fiát. amikor újra megjelent az a hirdető cé ula a községháza kapuján. No, most.... Janó se sokáig teketóriázott, hamarjába összeszedte sátorfáját, beiratkozott és elment tanulni. így lett annak idején Matvon Janóból traktoros. Már jócskán sötétedett Valamelyik nap, mikor elnéztünk ezekhez a Met- vonékhoz a Nagyköz végére. Janó, a legény, még nem volt otthon. — 'qy ven ez. minded istenáldott nap — panaszkodott is egy alacsony, barna arcú, fal.ulóhajű anyó az édesanya, akiből — minden szavából éreztük, — dús patakban áradt az a mindennél nagyobb, mélyebb, őszintébb szeretet, amit egyszerű ht Jcöznapiasan anyai szeretetnek nevezünk. Az öreg Matvon bácsi a divány szélén ült, a kerékpár- belső foltozgatásával bíbelődött, morogva olyankor-olykor az orra alá, ha nem úgy sikerült, mint ahogy szerette olna, ami éppenséeqel előadódott. Várakoztunk. Idegesen, türelmetlenül. Valahányszor megcsallant az utca sara a járókelők talpa alatt, vagy heves vakogásba k'zdett a kutya, — máris ugrottunk az ajtóhoz, hogy ez már ő, ez már biztosan ő. Persze nem ó volt. Egyszer aztán, valóban ő jött. Nagy darab, fekete, göndörhajú, markos gyerek: uano. Huszonnégy éves. Barátságos, csendes kinézésű. Beszélgettünk. Ű, az öreg Matvon bácsi és mi. Az édesanya csak hallgató'' Miről volt szó? Janóról. Arról, hogy öt is javasolták a nemzeti bizottságba, mert hogy rendes fiú, nem iszik, aztán a szántásban is mindig százhúszon felül van és hogy szereti -z igazságot. — Ezeket persze az apa, Matvon bácsi mondta. Janónak az esze már máshol járt. Azon, hogy mi kell, hogyan lesz, mi lesz, he majd 16-án megválasszák őket. Mi lenne a legfontosabb? Kút! Legalább is kettő a faluban, mélyfúrású! Mert eddig rendes, jő vizű, csak egy van. — Ügy vagyunk mi azzal, — mondj; — hooy ki ki hirdetjük, hogy nem szabad más ''mákból vizet inni, mert szennnyes. közben meg mi is széjjel iszunk, meg mindenki a faluban. Hiába, kellemetlen soknak küo- .étereket menni, egy ivóvízhez jusson. Tehát kút kell, az kell. Azután meg. hu már meo lesz és jő lesz, víztornyot is szeretnénk, meg pumpát hozzá, hop-’ bevezethessük a házakhoz is. Ö, a nemzeti bizottságba jelöltek közül a le ietalabbik. Nyilvánvaló, hogy az ő kötp'es'-'qe lesz a perbetei ifjúsági szervezet segítése is. — Szét kellene szedni azt az óc&ka, emeletes vendéglőt is. amit még, úgy mondják, Mária Terézia építtetett kereskedőinek megszállása céljából. Az anyagból, ha még felhasználható a tégla, eov kultúrh'»et . veretnénk építeni. Rendes vásérhelvröl is kell majd gondoskodnuiTehát lesz munka elég. Későre járt az idő mire abbahagytuk a beszélgetést Jó érzéssel, forrón 1 ivántunk az elbú’súzáskor sok-sok sikert az ifjú Matvon Jánosnak tervei teljesítéséhez. * * Matvon Janó, a fiatal szlovák traktoros, Seszták Bélám , három kis gyerek édesanyja. Sütti Józsi bécsi, a ge- lambőszfejű régi párthercos, Jakab Gyula bácsi, a ri aszavú, józan magyar paraszt, aki életében sosem pár- toskodott. de azért tudja, hogy mi a jó és mi a rossz és a többi jelöltek terve nyomán egy új Pr hete, a holnapi .oldogabb Perbete vonalai rajzolódnak ki. A rendbeszedett utak, ez akácsorral végigültetett főutca, a szövetkezettel való ;zoros együttműködés, az egyén, gazdálkodók legmesz- szebbmenő támogatása, lakóházak építése, a helyi szódagyár üzembehelyezése a lakosság ellátása éljábői, áruház építése, stb., — ez a jelöltek terve Perbetén. Ezért szavaznak t perbeteiek 16-án a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Perbetén szép, gazdag, boldog, tartalmas élet lesz. —ki— Uk rin testvéreink életéből Szocialista építésünkben nagy .egítségünkre vannak a Szovjetunió gazdag tapasztalatai. Ezek a tapasztalatok segítenek bennünket különböző nemzetiségű dolgozóink gazdasági és kulturális színvonalának állandó emeléséért folytatott harcukban is. A nemzetiségi kérdés sztálini megoldásának szellemében megalakult Eperjesen az Ukrán Dolgozók Kultúregyesülete, amelynek az a feladata, hogy hathatósan segítse Szlovákia keleti részén élő ukrán dolgozók politikai és kulturális fejlődését.| Ukrán testvéreink büszkesége az Ukrán Nemzeti Ének- ‘‘ Táncegyüttes. Az együttes tagjainak kitartó és céltudatos munkája lehetővé tette, hogy az együttes már több mint ötvenszer fellépett az eperjesi kerület városaiban és falvaiban. Ukrán testvéreink büszkék színházukra is. Az Ukrán Nemzeti Színház közvetlenül a felszabadulás után alakult meg. Fellépéseivel csakhamar megnyerte az ukrán, szlovák és magyar dolgozók tetszését. Sokatigérően fejlődik a népművészeti alkotó munka is. Az ukrán ifjúság körében eddig 42 színjátszócsoport, 34 énekkar, 25 zenekar, 35 tánc- és 10 bábjátszócsoport működik. Az ukrán népet 1945-ig a magyar, cseh és szlovák, valamint a saját burzsoáziája is elnyomta. Ma már mindez a soha vissza nem térő múlté. Ukrán testvéreink is a szlovák és cseh néppel karöltve egyenlő félként építik boldogabb és örömtelibb életüket. jjaloqli igáról, log Ogy kérdezem mint régi ismerőstől kérdezi az ember, ügyét és baját. Kutatom szemén a régi barátság föl-föl csillanó, őszinte igazát. Áll, néz, lassan felel, nem hebehurgyán, meggondolja a szót, — mert a gondolat, sok apró hibából okulva tanul mig elkészíti a jövendő utat. ciroly Lassan felel. A választások ízét először kóstolja életében. Kezére mindig ráütöttek durván, s jog helyett kapa volt kezében. Most beleszól az ország dolgába. Választ maqának okos képviselőt. — Mert kell a köút, villany, iskola - így mondja. — s hogy összetartsuk az erőtLassan mondja, hogy kellenek a bátrak, akik megorvosolják a bajt, hibát; hát erre szavaz holnap Balog Károly, lassan tanulgatva a politikát. GYURCSÓ ISTVÁN
