Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-15 / 38. szám
1954. május 15. oi moste Szavazatommal én is hozzájárulok a béke megőrzéséhez Nem szívesen emlékszem vissza a Norvégiában fekvő haarstadi német koncentrációs táborban töltött időkre. Akkoriban meggyűlöltem a németeket. Nem tettem különbséget köztük, az én szememben mind egyforma volt. Most már megváltoztattam véleményemet, több mint hé1: évvel ezelőtt azt hittem, hogy ez nem történhet meg. Az oswiecimi koncentrációs táborban tett látogatásunk után tört meg bennem először a jég. Voltak velünk elvtársak a Német Demokratikus Közt rsaságból is. Az volt a benyomásom, mintha a halálra kínzott és a kemencében elégetett áldozatok ezreinek csontjai vádiratként nehezedtek volna rájuk. A német elvtársak nem akartak hinni a szemüknek. Hogy ezt a velük egy nemzethez tartozó emberek tették volna? Könnyes lett a szemük. Néma szemrehányást éreztek. Ekkor láttam meg először, hogy más németek is vannak. Berlinben négy ízben jártam — a békekonferencia 's a Világifjúsági Találkozó alkalmával, és még máskor is — addigi éleményemet, hogy „a német az német” teljesen megváltoztattam. Megismerkedtem a boldog német fiatalsággal, láttam, hogy szinte a keze alól nőnek ki az építés újabb és újabb remekművei. Egyidejűleg azonban megismertem a másik Németországot is. Egy fiatal, körülbelül 16 éves fiú kijátszotta a nyugatnémetországi amerikai őrséget, átúszta a folyót és így résztvehetett a Világifjúsági Találkozón. Már maga az öltözete is szomorú látványt nyújtott, s szá- nalomraméltó külsejét még betetőzték saját zavai. Munka nélkül áll, nincs betevő f-latja Cigarettavégeket szed fel és ebből tartja el magát. De a fiatal'németek már az ország nyugati < észében is alakítanak szervezetet, békét követelő falragaszokat rag.i.ztanak, ők is harcolnak a jobb hol apért. Száz és száz fiatallal találkoztam. Amerikai diáklánnyal, francia munkással, afrikai néger-el. Mindegyik panaszl dott a hazáiéban uralkodó viszonyokra. Megláttam a mély ellentétet a mi életünk és a nyugati élet között. De egy találkozás mindig emlékezni fogok. Arra, amikor Meresz- jevvel, u Szovjetunió Hősével találkoztam. 1949-ben találkoztunk Budapesten, a vilá -''ongresszus alkalmával, amelyen több mint 90 ország fiataljainak képviselői vettek részt. A magyar elvtársakon kívül, én voltam az egyetlen bí i; ász a Kongresszuson. Mereszievet azelőtt nem ismertem, de képzeletemben rögtön megjelentek az „Egy igaz ember” című könyv és hasonló nevú film képei. Leültünk egy parkban, a magyar képvi'előház közelében. Me- reszjev életem felől kérdezősködött, érdeklődött, hogy hogyan lettem bánvász és hogy miképpen jöttem rá a módszeremre, továbbá, hogy segítenek-e munkánkban a szovjet tapasztalatok? -öbb mint egy óráig beszélgettünk. hasem felejtem el ezt a találkozást, de különösen mindig emlékezni fogok Mereszjev utolsó szávaira: „Eljön a nap, amikor mindenütt, ahol még most máskép • Is van, úgy fognak élni a bányászok, ahogyan nálunk, maguknál, vagy a többi népi demokratikus államban élnek. Higyje el, a becsülete^ emberek érdemeként, megőrizzük a békét.” Ezzel a gondolattal lépek majd május 16-án a szavazóurna elé. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire leadott szavazatommal én is hozzájárulok a béke megc séhez. JAROSLAV MISKA áliamdíjas, Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett bányász, Ostrava. Gyermekem boldog életére szavazok Polgáraink millióival egyetemben, május 16-án én is a választási urnák elé járulok. Először fogok választani. Büszke vagyok, hogy szavazatommal én is hozzájárulok a Nemzeti Arcvonal jelöltjének megválasztásához. aki értem és gyermekemért, az összes csehszlovákiai gyermek békés életéért fog dolgozni. Mindenki, aki a parkokon keresztülmegy és látja a piciny gyermekeket, amint első lépéseiket teszik a brigádmunkások által rendbehozott utakon, vagy aki látja, apiint az iskolából, a tanítás befejezése utón jól öltözött és jól táplált gyermekek sietnek haza, önkényteienül vágyat érez. hogy ezeknek a boldog gyermekeknek békés életet biztosítson. A békés élet biztosításához azzal is hozzájárulunk, ha szavazatunkat a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire adjuk. Régebben mint szociális dogozónő dolgoztam és most ismét dolgozni megyek. A vysoéani Nemzeti Egészségügyi Intézetben fogok dolgozni, és mindent megteszek, hogy jelöltjeinknek segítséget nyújtsak azon feladataik teljesítésében, amelyek az egészségügy terén iájuk hárulnak. V. SToviCkov A, Praha, 9. Az egész nemzet boldogságáért Szilárdan hiszem — és a történelem is arról tanúskodik — hogy a legnagyobb erő az egységben van. Kormányunk az egység legyőzhetetlenségébe vetett hittel készítette el'ő az elkövetkezendő választásokat. A választásoknál kinyilvánítjuk egységességünket, s ez, a szocializmusért folytatott munkánkkal egyetemben, tartós békét és boldog életet biztosit egész nemzetünknek. RUZENA NÁSKOVÁ, nemzeti művésznő. Mi is örömmel várjuk a választás napját A Bök pusztai CsISz-szervezet tavalyi munkájáról nagyon keveset beszélhetünk. Azt is lehet mondani, hogy majdnem semmit nem tettünk a tavalyi évben. Az idén azonban megjavult a munkánk, mert olyan elvtársnőt választottunk a CsISz- szervezet elnökének, akinek valóban szívügye áz Ifjúság. A közelmúltban is vállaltuk, hogy hat kultúr- fellépés sztrvezünk és 200 brigádórát dolgozunk le az állami gazdaságban. Május elseje tiszteletére is kultúrestet rendeztünk a dolgozók számára. A á.asztásra is készülünk nemcsak agitációval, hanem ünnepélyessé tesszük a választás napját, kultúrműsorral lépünk fel. Mi *fezzel s munkával nem dicsekedni akarunk, de ha mégis tekintetbe vesszük a helyi viszonyokat, akkor aránylag nag • lépésekkel haladunk előre. \ CsISz új vezetőségének is sok hibát kellett leküzde- nie. Az alapszervezetünkben például eleinte Kovács elvtárs is helytelenül viselkedett és hátráltatta a munkát. De ma már szépen dolgozik és az elsők közé lehet sorolni. Horváth Aranka és Póló Ferenc elvtársak is az alapszervezetünk élén járnak. Nagyon sokat tesz az alapszervezet érdekében Kosa elvtárs. Sajnos a CsISz komáromi járási bizottságára erős kritikát kell gyakorolnom, mert azt sem tudja, hogy mi hogyan dolgozunk és az eredményeink nemcsak papíron szerepelnek-e? Jó lenne, ha a CsISz járási bizottságáról többször ellátogatnának közénk. Már lassan két éve lesz, hogy megalakult nálunk a szervezet, de meg csak kétszer látogatott meg bennünket instruktor. A további jobb munkánk érdekében pedig nagyon fontos, hogy a járási bizottság több gondot fordítson ránk. MARTINCSEK RUDOLF Bök puszta <Jgy látják jónak Sajaton Épül a Béke-negyed Kajaion. Bada Mátyást, a szövetkezet agronó- musát, jó munkája alapján jelölték a kajállak. szórakozzanak szombaton és vasárnap. A kultúrmunkát akarja megjavítani a faluban. A párt- és az ifjúsági sajtó terjesztésénél is segít. Vígh Vilmos, mint proligyerek került politikai iskolára, Jól tanult, igyekezett. A múlt évben a helyi nemzeti bizottság titkára lett. Népszerű volt, a dolgozók megszerették, most is javasolták. — Az ifjúsági szervezet munkájának megjavításánál szeretnék segíteni. Nem i.agyon tartanak össze. Igaz, ennek részben az volt az oka, hogy eddig nem volt megfelelő helyiségük, kultúrtermük. Tehát ennél kezdjük majd, — mondotta többek között. Ilyen embereket javasoltak a keja- liak. Ilyeneket, akik dolgozni, segíteni akarnak. Bíznak bennük. Ezért szavaznak rájuk 16-án. így látják helyesnek, így látják jónak. KARDOS ISTVÁN. Düledezö, nádfedeles, hajdani halászviskó. Egymagában. Mintha csak őrséget állna. Különlegesen, kitagadottén, szomorúan. A K.-wtyáti mocsaras partján, a füzek alatt. Tegnapi évek maradéka. Nézzük meg jól. Nem is olyan régen, még ilyen volt itt az élet; nád- f ed eles. Talán az első kajeli halászlegény is ilyesfajtában lakott. És nézzük meg jól azért is, mert — holnap már nem láthatjuk. Csillag Bálint, az öreg Csillag András fia, nem kegyelmez tovább neki. Oj ház kell, köböl 6 téglából. Mert hiába, ilyenek ez emberek. Valahogy kiszegoiják. megsejtik, megérzik a jobbat. A szebbet, a kényelmesebbet. Ebben az esetben becstelen a régi hagyomány. Az új soron járunk. Béke-negyed, így hívják az otthoniak. Üj 6or. Igen, itt jobban, melegebben ver az ember szive. Nagy, egészséges, szép lakóházak. Egy, kettő, három,.. tíz,.. húsz, harmincnégy. Harmincnégy új ház' Megszámlálni is öröm. Hátha még az épülőket nézzük ... Ez Kajel. Kedves, épülő, szépülő falucska. S az emberek? A kertekben gyümölcsfák virágoznak. Az egyik ablakban, az új soron, viruló muskátlit látunk. A túlsó végén kuitúrház épül. Idejében befejezték a tavaszi munkákat. — Tehát ilyenek az emberek! ♦ A községháza udvarán vagyunk. Vá- rady Józsi bácsi, a falu kézbesítője, élete történetét meséli. Sok viszontagság áldozata ez az alacsony, kopaszodó, ideges ember. Cseléd volt az apja. Kilenc éves korától ő is tehenéshkedett. Azután beállt maiterosinasnak. Már családja volt, mire kitanulta a kőmüv .sséget. De hiszen mit segített Munka kellett, nem. mesterség. 1934, februárjában törVíg Vilmos elvtárs, kisfiával. helyen, meg épp oly” szép, nagy házat, mint ,a többi. Ők meg erre; jó van no, Józsi bácsi, majd csak megszokjuk azt is,.. Tehát ebben is segíteni akarok, ♦ Beszélgettünk Bode Mátyással is, a nemzeti bizottság eoy másik jelöltjével. Harminc körüli, oótét, eimahajű, barátságos szlovák ember. A helyi egységes földművesszövetkezet agronómu- sa. Mezőgazdasági vonalon akar dolgozni a nemzeti bizottságban. Az egyéni gazdálkodóknak is segít majd. A szövetkezetben a magyar és a szlovák tagok szétszakíthetatlan barátságának a védelmezője. Akarja, hogy sok és sok olyan becsületes dolgozó legyep a faluban, mint Osztényi Jenő, Hronec Mihály és felesége, Gőce Géza, Zelenák István, Korún István és mások. Kis Pista bácsit, a levélhordót is munkája alapján javasolták a nemzeti bizottságba. Nemesei, a levélhordás munkáról van itt szó, hanem a mozigép kezeléséről is. Ű, Kis Pista báC6i, ez a nagycsontú, vastagszemöldökű ember az, aki hétről-hétre szorgalmasan gondoskodik új filmről, hogy a ke- jaliak é. a szomszéd községbeliek jól tént, amikor a kenyér már teljesen kifogyott, hogy tüntetést szerveztek a járási székhelyen, Galántán. Őt is elfogták utána. L°csukták és egész életére tönkretették. Utána kórház, hetemért épü ni akarnak, méghozzá, ahol eddig ... Én meg erre; hát jó no, építkezni kell is, de ám barátom János, többé nem abba a pocsolyába, ahol eddig, hanem ott ni, kint a jó száraz geskedés, orvoshozjárás. Múltak az évek. A vesebejt máig sem tudták kigyógyítani. így fonódnak történetek, a szomorúságok. Várad” bácsit mindenki ismeri a faluban. Tudják, hogy mifajta ember, tudják, hogy az igazságért soha Váradi Józsi bácsi, a Nemzeti Arcvonal jelöltje. és sehol nem resteli kinyitni a száját. Ezért javasolták a helyi nemzeti bizottságba. Milyen tervei vannak Vá- rady bácsinak? — Ügy van az fiam, hogy ne üsse az -mber olyasmibe z orrát, amihez nem ért. Ezért én is a magam dolgában szeretnék segíteni. Értek a gyümölcsfák gondozásához. Olyasfajta „növénydoktor" is voltam egy darabig, hát oda. Talán nevetséges? Biz’ nem úgy van az. Nálunk, már mint a mi falunkban, fontos- az, hiszen nem mindenki ért hozzá. Persze más munkát is elvégzek én. Éppen a bemutatkozásomon felhoztak egy nehéz dolgot. Az én utcámban cigányok is laknak. Aztán mondták, hogy járjam ki az engedélyt, «
