Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-05 / 35. szám

Öl IFJÚSÁG

Mi történt hétfőn Genfben

Hétfőn délben a genfi repülőtéren kényelmes utasszállító repülőgép szélit a magasba. A gépen Amerika külügyminisztere Mr. Dulles távozott a konferencia színhelyéről. Nem akadt senki Genfben. aki könnyet ejtett volna utána. Az ember főleg diákkorában gyakran megpróbálta elképzelni, vájjon hogyan távoznak a megvert hadvezérek a csatavesztés színhelyéről. Most Genf városa tanúin volt egy ilyen távozásnak. Igaz, hogy Mr. Dulles nem hadvezér a szó katonai értelmében, de mindenki tudja, hogy azoknak a hadaknak, melyek ma nem a békét, hanem a háborút akarják, Amerika külügyminisztere egyik vezérli! téh trnoka.

Az emberölés és a pusztítás

hadserege a genfi konferencia első hetében vereséget szenvedett.

Ha az ember három percig elbeszélget egy nyugati újságíróval, vagy akár belenéz egy párizsi, londoni vagy newyorki újságba, az első ami szóba kerül, vagy ami a szemébe ötlik. Dulles amerikai külügyminiszter veresége és futása Géniből Az okfejtések és vad találgatások váltják egymást. Ma már abban mindenki megegyezik hogy Dulles Genf számára külön köszörűvel kiélezett bicskája a vietnami háborúba tört bele. A genfi értekezlet küszöbén az amerikai külügyminiszter felvetette a közös akció tervét azt a tervét, hogy Anglia. Amerika és más országok is küldenek csapatokat Vietnamba a megszorult franciák támogatására.

Ma már köztudomású, hogy az indokínai partok közelébe Amerikai repülőanyahajók sorakoznak fel beavatkozásra készen. A közös akció terve azonban megfeneklett. Anglia nem volt hajlandó belemenni, nem akart vagy nem mert belemenni egy második számú koreai kalandba. Úgy látszik Dullesék még nem tanulták meg eléggé a koreai leckét. A szövetségesek tanulékonyabbak. Mr. Dulles megérkezett Genfbe, elment a konferenciára, mindkét kezével magasra emelte és verte egyEgy bolgár fiatal

Petkova Vera ápolónő elvégezte az Önkéntes Védelmi Szervezet által rendezett búvártanfolyamot.

Képünkön látjuk — mielőtt a tenger mélyére leszállna.

máshoz a csatabárdokat. És a liszinmanista bábuk kivételével nem akadt ember saját szövetségesei között sem, aki hajlandó lett volna betársulni a fegyver- csörgetésbe. Az amerikai újságírók nem csinálnak titkot oe- lűle, hogy Mr. Dulles vérig sértette partnereinek enyhénszólm tartózkodó magatartását. Először történt meg — írja a New-York Times című amerikai lapban Mc. Cormick. hogy

Dullesnek nem sikerült szövetségeseit külpolitikai vonala támogatására megnyerni

Különösen fájt az amerikai külügyek vezetőjének az, hogy az elmúlt héten sem Eden, sem Bidault nem iratkozott fel a szónokok listájára, egyik sem állt fel és egyik sem állt ki Dulles mellett. Ez a hallgatás mindennél többet elárult. Mr. Dulles tehát megsértődött. Olyan szép. hogy alig lehet igaz. Az az ember, aid a legdurvább szavakkal szokta sértegetni a Szovjetuniót, az új Kínát, a népi demokráciákat, az az em- ler, akit saját szövetségesei mindig könyörtelennek, rámenősnek, etCszakosnak festenek le. most érzékeny mimozalelkévei nem tudja elviselni, hogy akadnak, akik nem akarnak a kedvéért a vágóhídra ’ menni. Említettük. hogy a komoly hely- zetellemzés mellett nem egy találgatást is hallani Genfben. Az egyik ilyen, egyébként nyomtatásban is megjelent, a Sunday Express közölte, Dulles a lemondás gondolatával foglalkozik. Az ok — írta az angol lap, — hogy az utolsó két hétben súlyos csapások érték a politikájában. Lehet, hogy a lemondás híre túlzott s nem egyéb kitalálásnál, de a közhangulatra jellemző ezekután

senkise lepődnék meg, ha a

béke egyik elsőszámú közellensége eltűnnék a süllyesztőben.

Ugyanakkor persze senki sem gondol arra, hogy Genfben már minden a legteljesebb rendben van és hogy a megegyezés útjában nincsenek már többé akadályok és akadályozók. Duties búcsúbeszédében a genfi repülőtéren továbbra is a délkeletázsiai támadószövetség mellett szállt síkra, s azzal, hogy üdvözletét küldte az indokínai francia csapatoknak a további vérontás mellett tett hitet. A háború megszállottjai nem nyu- qodnak meg egykönnyen. Tegnap délután a genfi tárgyalóteremben a liszinmanista külügyminiszter Korea további katonai megszállásáért esedezett és olyan elvetemült rágalmazó és gyíílölködő hangot használt, ímely szinte páratlan a diplomáciai tárgyalások történetében. Ell’nber szenátor Amerikában sürgette, hogy vessenek be csangkajsekista csapatokat a vietnami háborúba.

A New-York Herald Tribune szerint Amerika akarja kényszeríteni Angliát, hogy bizonyos határidőn túl ne folytassa a genfi tárgyalásokat. Folyik a küzdelem. Este ismertették részletesen a hétfői ülés lefolyását és két nagyjelentőségű megnyilvánulást, Nam ír és Csou En-laj elvtársak beszédeit. Mind a két beszédet áthatja a Korea békés egyesítésére való törekvés, amely békevágy a megoldás útjának a keresése. A háborús gyújtogatok első veresége, éppúgy mint a javíthatatlanok folyamatos rikácsolása megkettőzött aktivitásra további kezdeményezésekre, éberségre és kitartásra serkenti a béke harcosait. Folyik a küzdelem. A béke minden híve előtt világos, a start jó volt Genfben, de a célig nem rövid az út.

Aláírták az 1954 évi magyar—kínai kereskedelmi egyezményt

A Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság képviselői Budapesten április 30-án aláírták az 1954. évre szóló — két ország közötti — kereskedelmi egyezményt.

A szerződés keretében — a- mely lényeges fejlődést mutat az 1953. évvel szemben — Kína különféle érceket, színesfémeket, bőröket, gyapjút, tollat, beleket, textilanyagokat, dohányt és más ipari célra szolgáló kípai termékeket szállít Magyar- országnak, amellyel szemben Magyarország tehergépkocsikat, autóbuszokat, hűtőberendezéseket, erőműveket, rádió-adóállomásokat, távközlő-berendezéseket, mérőműszereket, orvosi berendezéseket és orvosságokat szállít Kínának.

Az aláírás után Bognár József bel- és külkereskedelmi miniszter vacsorát adott a részvevők tiszteletére.

5

t

Árleszállítás Lengyelországban

A Lengyel £)• esült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság minisztériumainak határozata értelmében 1954. május 1-től leszállítják számos élelmiszer és iparicikk kiskereskedelmi árát, valamint néhány közszolgáltatás díját.

Az élelmiszerek közül a cukor átlagosan 7.8 százilékkel, a vaj 9 százalékkal, a sajtok 12, a liszt, a dara, a tésztafélék és a péksüten lények 4.5—7 százalékkal, a cukrászkészítmények és a csokoládéáruk 5—12 százalékkei, a különböző hentesáruk 4—10, a húskonzervek 8—20 százalékkal,

a hal- és halkonzervek 7—15, a tápszerek 15, a dohánykészítmények 4.5—8.8 százalékkal lesznek olcsóbbak.

Az iparcikkek közül a gyapjú- szövet 10—35 százalékkal, a pa- mutszöve. 5—35 százalékkal, a selyemszövet 12—40, a készruhe

7—17, a fehérnemű 10—28, a kötszövöttáruk 10—30, a hazai gyártmányú lábbeli 5—15, a motorkerékpár és a kerékpár 5—10 százalékkal, a mezőgazdasági gépek és szerszámok 5—10 százalékkal, a díszműáruk 10—15 százalékkal lesznek olcsóbbak.

Az árleszállítás a közétkeztetési vállalatokra is kiterjed.

Hét kormány képviselőinek soronkívüíi tanácskozása Genfben a koreai kérdés rendezéséről

A genfi értekezleten részvevő kínai küldöttség óvivője szombaton este sajtóértekezleten közölte, hogy az érdekelt felek megegyezése alapján szombaton délután 15 óra 30 perckor hét kormány képviselői az ENSZ genfi székiházában tárgyalásokat kezdtek a koreai kérdés békés megoldása érdekében.

A genfi értekezlet e soronkívüM ülésén a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea genfi küldöttségének vezetői vettek részt.

A rendkívüli ülésről, amely este 18 óráig tartott, nem adtak ki hivatalos jelentést.

Tibetre vonatkozó egyezményt írtak alá Pekingben

1953. december 31. és 1954. április 29. között a Kínai Nép- köztársaság és az Indiai Köztársaság kormányainak megbízottai tárgyalásokat folytattak Pekingben a két ország közötti kapcsolatokról, Kína Tibet körzetének kérdésében. A szívélyes légkörben lefolyt tárgyalások befejezésekor kiadott közlemény szerint a két ország kormánya elhatározta, hog. a Kína Tibet- körzete és India közötti kereskedelmi, kulturális és egyéb kapcsolatok megjavítása céljából az egyenlőség és kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés elvei alapján egyezményt köt.

Az egyezmény szerint India kormánya hozzájárult ahhoz, hogy Kína kormánya kereskedelmi ügynökségeket létesítsen Üj-Delhiben, Kalkuttában és Ka- limpongban, Kína viszont hozzájárul indiai kereskedelmi ügynökségek létesítéséhez három kínai városban.

Ki lépteti elő az ezredeseket?

Eisenhower tábornok egyik legutóbbi sajtóértekezletén egy szenzációra éhes riporter a következő kérdést intézte az elnökhöz:

— Szavaimat most nem az államfőhöz, hanem az öreg katonához intézem. Mit csinálna ön az indokínai francia főparancsnok helyében?

Eisenhower mosolyogva válaszolt:

— Ha én volnék a főparancsnok, akkor ma már nem De Castries ezredes védené a Dien Bien Phu-i erődöt.

Az általános csodálkozás után az elnök így folytatta:

— Hanem De Castries tábornok, mert én nyombaji előléptettem vóLna.

A hatásvadászó kijelentés talán tetszett az újságíróknak, de nagyon kellemetlenül hatott Franciaországban. Kiderült, hogy Navarre tábornok éppen előreléptetésre terjesztette az 51 éves katonatisztet.

— Még csak ez kellett nekünk — mondotta egy „szóvivő”. — g.A közvélemény ugyanis azzal vádol bennünket, hogy Washington dirigálja a hadügyminisztériumot, most még csak az hiányzik, hogy Eisenhower nevezze ki a francia tábornokokat.

Egy választási jelölt örömei

A berlini konferencián Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere kellőképpen megvilágította, hogyan festenének az Eden, angol külügyminiszter által javasolt, úgynevezett „szabad választások." Hogy milyenek szoktak lenni a választások az Egyesült Államokban, azt már Mark Twain, a híres amerikai humorista jó- néhányszor nyilvánosságra hozta. Ha ma élne, akkor „Amerika ellenes” magatartásáért bizo. nyára bíróság elé állítanák az itt következő szatírájáért:

Néhány hónappal ezelőtt New York államban a Függetlenségi Párt képviselőket jelölt. John Smithet és J. Biankót állították fel ellenjelöltnek. Határozottan úgy éreztem, hogy előnyben vagyok velük szemben, mert választási körzetemben valóban közszeretetnek örvendtem. — Amint az újságokból értesültem, ellenfeleim a legelvetemedettebb gaztetteket követték el az uióbbi években. Mialatt azonban az ellenfeleimmel szemben érzett fölényem tudatában ringatóztam. lelkem legmélyén már valami bizonytalansági érzet kezdett elhatalmasodni felettem Nagyon bántott a gondolat, hogy nevemet állandóan olyan aljas emberekkel hozták ^ összefüggésbe. Nyugtalanságom egyre nőtt. Végül még a nagymamámnak is írtam erről. A következő választ kaptam. „Még sohc életedben nem követtél el olyasvalamit, amiért szégyenkezned kellene. Pillants csak az újságokba és be kell látnod, hogy nem alázhatod meg magad anyagira, hogy egy napon említsék nevüket a te neveddel.” Gondolatban igazat adtam a nagymamámnak. Álmatlanul töltöttem az éjszakát meghánytam vetettem a dolgokat, de semmiképpen sem tudtam már visszalépni, ezzel már tartoztam a választóimnak. Kénytelen voltam folytatni a harcot. Amikor másnap reggel átfutottam a lapokat, érdekes cikkre bukkantam és majd elhült a vér bennem, mikor egyszerre csak a következőket olvastam:

„Miután Mark Twain urat a. választásoknál nyilvánosan képviselőnek jelölték, reméljük, nyilatkozni fog arról is. hogy 1863-ban Waka- wakban. Codhinkínában hogyan tudott rászedni 24 embert arra, hogy a bíróság előtt hamis tanúvallomást tegyenek. Ezekre a hamis tanúvallomásokra azért volt szüksége, hogy efjy szegény özvegy bennszülött asszonyt megfosszon egyetlen kezecskéjétől. Ebből a kertből tengették életüket. Twain úr ezzel a nyilatkozattal tartozik a választóknak és önmagának. Kíváncsian várjuk, hogy nyilatkozzék.”

Azt hittem megüt a guta. Micsoda hallatlan rágalmazás! Hiszen én még soha életemben nem voltam Cochinkínában és arról a Wakawakról még csak nem is hallottam. Eltelt egy nap — két nap és nem nyilatkoztam, Másnap ugyanaz az újság a következő kis megjegyzést hozta: „Jellemző, hogy Twain úr az említett cochin- kínai himis tanuvallomási ügyben sokatmondó hallgatásba burkolódzik.” A választási kampány alatt -z az újság másképpen nem is írt rólam, mint „az a gyalázatos, hamistanu",

Egy másik lap meg a következőket hozta: „Mark Twain jelölttől —- a választói, akik olyan könnyelműen r-á akarják adni szavazatukat, elvárják, hogy egy egész apró körülményről nyújt majd felvilágosítást. Mégpedig hogyan történt, hogy azok, akikkel Mark Twain Montanában volt elszállásolva, minduntalan kisebb-nagyobb értéktárgyakat vesztettek el és mindannyiszor Mark Twainnél vagy az ő kofferében találták meg. a végén kénytelenek voltak megrovásban részesíteni és eltanácsolni az iskolából." Hát el lehetett ennél nagyobb rosszmájúságot képzelni, hiszen én még életemben nem jártam Montanában.

Ez a lap már mindig csak mint „Twain — a Montana-tolvai” írt rólam. Már nem mertem újságot a kezembe venni. Egy szép napon mégis csak a következő újsághír jutott kezemhez:

„Lelepleztek egy notórikus hazudozót" Bíróság előtt is bebizonyították, hogy Mark Twain gyalázatos állítása, mely szerint a mi fennkölt. lelkületű jelöltünk (Blank J ) Blank úr nagyapját rablógyilkosság miatt felakasztották volna, szemenszedett hazugság rgen hitvány dn.

log, hogyha valaki csak azért, hogy politikai sikereket érjen el, ilyen aljas eszközökhöz folyamodik. Felkérjük a mélyen megsértett és félre, vezetett választóközönséget, hogy bosszulják meg magukat. De nem, inkább hadd kínozza a lelkiismereti Ha mégis bekövetkezne az a helyzet, hogy a választóközönséget magával ragadná, a harag és a felháborodás és netalán tettlegességekre kerülne a sor — természetesen nincs olyan esküdtbíróság, amely bűnösnek tartaná a tetteseket és nincs olyan bíró. aki elítélné őket.”

Az ügyesen megfogalmazott befejezőmondat azt a hatást váltotta ki+hogy még azon az éjjel kénytelen voltam kiszökni az ágyamból és a hátsó • kijáraton kimenekülni, mialatt a „becsapott és félrevezetett választóközönség lakásom előtt tombolt, beverte az ablakaimat, behatóit a lakásomba, tört, zúzott, ami csak a keze- ügyébe került és tökéletesen kirabolták a lakást. Becsületemre kijelentem, hogy. Blank > úr nagyapjáról semmit sem mondtam, — és a valóságban akkor hallottam először a nevét. — Meg szeretném még említeni, hogy a lap, amelyben az idézett hír napvilágot látott, rólam ezen. túl csak mint „Halottbecsmérlőről" beszélt. — Nemsokára rá a következő újságcikk keltette fel figyelmemet- .Jó pipa ez a Mark Twain, a képviselőjelölt! Tegnap este ahelyett hogy zenqzetes beszédet tartott volna — távollétével tündökölt Kezelőorvosa azt sürQönyözte hogy Twain mindkét lábát súlyosai, kificamította, bordatörést szenvedett. A választói még sajnálkozni is igyekeztek, hogy lenyeljék a kegyes füllentést, nem is sejtették hogy képviselő- jelöltjük a valóságban miért nem jelent meg a gyűlésen Tegnap este a járókelők egy tök. részeg emberre lettek figyelmesek, aki csak nagynehezen támolygott el a szállodáig ahol Mark Twain van elszállásolva. Hogyan bizonyítják be a választók hogy nem maga Mark Twain volt az a tökrészea lehetetlen alak?"

Hallatlan — felháborító hoav iyesmivel Qva

nusítanak, amikor én évek óta egy korty alko. költ sem fogyasztottam. Már teljesen eltompultam a sok rágalommal szemben és még csak egy izmom sem rándült meg, amikor az újságok csak úgy írtak rólam, hogy „a delérium treméns- ben szenvedő Mark Twain.”

Szerepeltettek még egy nagy megvesztegetési ügyben, máskor meg mint szélhámos, csempész, csaló, rabló szerepeltem és így újabb jelzőkkel láttak el. Közben már annyit zaklattak egy nyilatkozatért, hogy a szerkesztők és pártom vezetői is arra a meggyőződésre jutottak, hogy teljes csődöt jelentene, ha továbbra is hallgatnék. Hogy még szemtelenebbé provokáljanak, másnap ezt hozták a lapok: „Figyeljétek csak meg. Mark Twain még mindig hallgat! Nem mer szóhoz jutni! A sokatmondó hallgatása csak alátámasztja az igazságot. Minden bizonyíték a kezünkben van. Vizsgáljátok meg alaposan, hogy leire adjátok szavazatotokat! Nézzétek csak meg közelebbről azt a bolond hamistanut, Montana tolvajt, a halottbecsmérlőt. Kísérjétek figyelemmel azt a delirium tremenstől reszkető csábítót, azt az alias gazembert! Alaposan gondoljátok meg, hogy vájjon nyugodt lelkiismerettel arra a csirkefogóra adhatjátok e szavazatotokat, arra, akit gaztettei annyira megpecsételtek és még csak ki sem meri nyitni • Száját, hogy nyilatkozzon.”

Elhatároztam, hogy nem türtőztetem magam és megadom a kellő választ erre a sok szemtelen rágalomra. De aznap egy újabb rémhistória jelent meg az egyik lapban. Most a legkomolyabb hangon azzal gyanúsítottak meg, hogy egy őrültek házát gyújtottam fel és vagy száz ember odaveszett. Ezt csak azért tettem, állítólag, mert az épület elvette előlem a kilátást.

Ezenkívül még egy nagybácsimat is meggyilkoltam. Kétségbeesésem egyre fokozódott, hát még amikor kilenc toprongyos gyereket — mindenféle fajút és színűt, alcik még alig tudtak járni arra tanítottak be — hogy egy nyilvános gyűlés alkalmából nekem rontsanak és apjuknak nevezzenek.

Azonnal benyújtottam a lemondólevelemet.