Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-04-28 / 33. szám

2 mt 1954. április 28. r : _ ^ Az elsőpioní Csak az olyan országban, ahoi már nem léteznek földesurak es gyárosok, csak ott liehet a gyerme­keket szeretettél és gondoskodással elhalmozni. Csak ott lehet a gyer­mekeknek valóban örömteljes, gond­talan, szép gyermekkoruk. 1945-ig gyermekeinknek nem volt gondtalan gyermekkoruk. A burzsoa rendszer csak a kiváltságos köröknek nyújtott gondtalan és boldog gyermekkort. — Ilyen volt a helyzet a Junák-nevü gyermekszervezetben is, amely csak­is a magasabb társadalmi rétegek gyermekeit vette fél a szervezetbe. A munkásgyerekekre csak az éhség és a nyomor várt. A szervezet a fel­szabadulás után se tudta megoldani a gyermekek megszervezését. To. sok akadállyal kellett megküzdeni. Elsősorban el kellett távolítani u cserkészmozgalom káros hatásait és az új egészséges gyermekszervezet­nek utat kellett tömi. Másodsorban sok nehézséget okozott a szülök hely­telen állásfoglalása a pionírszerve­zettel szemben. Amikor azonban a szülők közelebbről megismerkedtek a pionírszervezet életével, akkor megtört a jég. A pionírok szülei nagyban segítették a pionírvezetoket és gyakran tanácsot nyújtottak ne­kik. A szülök is nagyon megbecsülik a pionírszervezete. A csoport mun­kájában, a tanítók is nagyon segí­tettek, a pionírvezetők állandóan vábbra is ugyanaz a merev gyermek- szervezet maradt, amely elvonta a gyerekeket a valóságos élettől és nem teljesítette azt a feladatot, amelyre a felszabadulás után a nevelés terén szükség volt. Ezért ezt a szervezetet, sürgősen más szervezettel kellett pó­tolni- Csehszlovákia Kommunista Pártja azzal a megtisztelő feladattal bízta meg a Csehszlovákiai ifjúsági Szövetséget, hogy gondoskodjék a legifjabb nemzedék neveléséről és alapítsa meg a pionírszervezetet, melynek az a hivatása, hogy segítsen az iskolának és a gyermekekből mü­veit, szorgalmas és becsületes új szocialista embereket neveljen. Ez a valóban megtisztelő feladat a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség számára azt jelentette, hogy meg­bízta legjobb tagjait azzal, hogy ala­pítsák meg a (pionírszervezetet és vegyék át a vezetést. 1949 elején Bratidavában alapí­tották meg az első pionírcsoportot. A legjobb CsISz-tagok elsősorban u munkásnegyedekben lévő iskolák­ban szervezték meg a pionírcsopor­tokat, mégpedig a Kvacsala-utcai XIII. számú ás a XV. számú közép­iskolában. A csoportnak csak 32 tagja volt, de mi azért bátran tovább dolgoztunk. Szervezetünk napról- napra nőtt és terebélyesedett. Jól ment a munka habár természetesen összeköttetésben álltak a tanítókkal is, Jfikérték tanácsaikat. A csoport fölött a „Slovenské rafinerie”-üzem vállalt védnökséget. Az üzem dol­gozói szép világos tiszta klubhelyi­séggel lepték meg a pionírokat. A pionírok itt töltötték minden sza­badidejüket és itt tartották a gyű­léseiket is. Színes faliújságot szer­kesztettek, amelyek visszatükrözték a pionírok életét. Sok szép mozgalmi dalt és népdalokat tanultak itt be. A fiúk különösen a néptáncokat kedvelték meg. >1 klubhelyiségekben szavalatokat adtak dő és egymás között megkritizálták a fellépéseket. Télen is őcözös játékokat rendeztek. Esténként a védnöki üzemből gyakr ran jöttek át az elvtársak, hogy a pioníroknak saját gyermekkorukról beszéljenek és rámutattak arra, hogy milyen óriási a különbség az ő gyer­mekkoruk és a mai gyermekek élete között. A pionírok nagy érdeklődés­sel hallgatták az idősebb elvtársakat és emlékezetükbe vésték szavaikat- Az iskolai előmenetelük és a magn- viseletük is állandóan javult. A pio­nírcsoport nagyon elősegítette az iskola munkáját és tevékenysége állandóan kiszélesedett. Ma már azok a fiúk, akik öt évvel ezelőtt pioní­rok lettek, megtisztelő helyeket töl­tenek be a bányákban, üzemekben és iskolákban. Példás tagjai a CsISz- szervezetnek. Sokan közülük pionír- vezetők és az első pionír csoportok ha­gyományai szerint dolgoznak tovább. R. Roháckovö\ , Megmunkálják a parlagon heverő'földeket Bodor István kommunista, a rumincei EFSz brigádvezetöje, Viliam Siroky miniszterelnöknek az árleszállítás alkalmából tartott beszéde után, beszélge­tésre hívta össze brigádja tagjait. A járásban fekvő 500 hektár parlagon he­verő földről beszélt nekik. „Hogyan szállíthatták volna le az élelmiszercikkek árait, hiszen csak a mi járásunkban mennyi föld hever parlagon?” — mondot­ta. A traktoristák megszívlelték szavait, éjjeli műszakot is szerveztek és már április elsejére mindkét műszakban 220 százalékra teljesítették a tervet. Bodor István (balról) Kis Mihállyal, a gép- és traktorállomás legjobb trak­toristájával beszélget. Kis Mihály a tavaszi munkák tervét további 50 hektár parlagon heverő föld felszántásánál 231 százalékra teljesítette. Fiatalok, férjék közénk A rozsnyói bányásztanulóotthon nö­vendékeinek egy része az idén már elhagyja az intézetet. A bányásztanu­lók felelős munkahelyre kerülnek, ahol majd érvényesítik a tanulóotthonban szerzett tudásukat. Lassanként már új bányásztanulók kellenek a régiek he­lyébe. A fiatalok sok helyen máris örömmel jelentkeznek bányásztanuló­nak. A mostani rozsnyói bányásztanu­lók azt akarják, hogy sok fiatal jelent­kezzen és ezért toborzókörútra indul­tak. A toborzókörút alkalmából meglá­togatták a királyhelmeci nyolcéves magyar és szlovák középiskolákat. In­nen Nagytárkányba, Bélybe, Borsiba, Bolyba és Bodrogszerdahelyre tovább­folytatták az útjukat. A tanulók mindenütt nagy lelkese­déssel fogadták a bányásztanulókat. Kikérdezték őket, érdeklődtek a bánya berendezése iránt, a bányaélet minden mozz nata nagyon érdekelte őket. A bányásztanulók készségesen megma­gyarázták a fiataloknak, hogy ma már a bánya más, mint valamikor volt és hogy a modern technikai felszerelések megkönnyítik a bánvász feladatát. Ar­ról is beszéltek, h »^y mennyi gondos­kodás történik a bányászok egészsége és biztonsága érdekében. Kihangsúlyoz­ták, hogy milyen fontos a , bányász munkája és mennyire összefügg a bé­keharccal. Sokat beszéltek a tanulási lehetőségekről is. Ha a bányásztanuló szorgalmasan tanul, akkor mérnök, technikus is lehet belőle. A bányásztanulók lelkes beszédének hatása alatt sok fiatal örömmel jélent- kezett a rozsnyói bányásztanulóotthon­ba. Ezek a fiatalok nagyon helyesen cselekedtek, mert nagy érdemeket szereznek a szocializmus építésében. PUSZTAI PÄL 6.- sz. bányásztanulóotthon Rozsnyó Örülök a nép bizalmának Sokszor megfigyelhetjük, hogy mi­lyen szerények az olyan emberek, akikben pedig annyi az érték, mint a hegyben, amelyben aranybánya van. A szerénység mutatja meg leginkább az ember igazi értékét, belső tartalmát. Mégis előfordul — hacsak rövid ideig is tart — hogy az ember túllépi a sze­rénység határát. Ilyenkor aztán külö­nös szokatlan világba téved és rövid ideig nagyon jól érzi magát. De nagy árat kell fizetni ért . Nagy ára van annak az útlevélnek, amellyel ebbe a szokatlan világba kerülhetünk. Nem minden nap lehet ily« t szerezni. De mostanában sokan megkapták, talán azért, mert örökké szerények, ismeret­lenek akartak maradni, nem ismertek mást, mint a munkát és csak a mun­kában találtak kielégülést. Ezek közé tartozik Meleg Kálmán is. Melen Kálmánt, a kamocsai CsISz- szervezet részéről javasolta a Nemzeti Arcvonal akcióbizottsága a nemzeti bizottság jelöltjének. A nemzeti bizott­ságba jelöltek — gondolta magában ezerszer is. Nagy szeget ütött ez a fejébe, hiszen ilyesmire sohasem szá­mított. Nem azért tanította be a szín­darabokat Kemocsán, nem azért vesz részt a község sportéletének irányítá­sában és nem azért végzett jő munkát a CsISz-szervezetben és a Csemadok- ban, hogy ezzel hírnevet szerezzen magának. Dehogy várt ő jutalmat, csak azt akarta, hogy munkájának gyümöl­cse legyen. A közvélemény azonban másképpen határozott, márpedig a közvélemény szava nagy erőt jelent. Meleg Kálmánt jelöliük a nemzeti bi­zottságba, — határozták el Kamocsán. Munkája után ítélve eddig is értékes munkát végzett a faluban, dolgozzon ezután is a falu és a nép érdekében, még többet mint eddig. Nagyon helyes gondolat, hogy őt jelölték a nemzeti bizottságba. Ezt mutatja az is, hogy a választó körzet, amelyet majd képvi­selni fog, egyhangúlag elfogadta a je­lölését. Meleg Kálmán képvisel majd ben­nünket — örülünk neki mondják a vá­lasztók, bárcsak olyan képviselőt ad­nának minden választó kerületből a nemzeti bizottságba, mint a mi Kálmá­nunk. Rövid időn belül másképpen néz­ne akkor ki itt minden — beszélik a választók. Meleg Kálmánnak valóban megvan­nak a tervei. Még csak jelölt, de máris sokat gondolkodik rajta, hogy mit is végezne, ha valóban megválasztanák. A kultúrház kérdése is égetővé vált a, faluban. Erre vonatkozólag is megta­lálja a megoldást. Akkor aztán meg­nézheti bárki, milyen kultúráiét folyik majd a faluban. Lesz itt mit nézni. Bár most sem beszélhetünk lekicsiny­lőén a kamocsai kultúréletről. De most még sok más feladat vár megoldásra. Ha valaki végigmegy a faluban, olyan szép házakat lát, hogy majd megszó­lalnak, az utcák is szélesek, tervsze­rűen vannak befásítva. Csak az a baj, hogy esőzések idején akkora sár van itt, hogy szinte közmondásossá vált. Mocsaras vidék ez, különben jó föld, jól megterem itt a vöröshagyma, amit tréfásan kamocsai sajtnak is neveznek. Egy ízben már negyven vagon követ utaltak ki a községnek utcakövezés céljából. De nem volt, aki a követ ki­szórja a vasúti kocsikból, pedig milyen nagy kár. Ma sokkal kisebb lenne a sár. Ez a mi fájó pontunk — beszéli Meleg Kálmán. Szeretném keresztül­vinni, hogy már ne legyenek sárosak a mi utcáink. A kamocsai kisparasztok híres jó gazdák. Szívükhöz nőtt a föld, a falu és jó nemzeti bizottságot akarnak vá­lasztani. De a kulákoknek ez sehogy sem tetszik. A választók közé mertek, mint a kutya az eleven húsba. Sokat kellett itt agitálni és alapos meggyőző munkát kellett a községben kifejteni. De meggyőztük az embereket, megvi­lágítottuk a helyes utat — mondja Meleg Kálmán. Mert én nemcsak jelölt vagyok, hanem agitátor is, népnevelő, sőt én vagyok, mint ahogy a faluban mondják ,,a helyi hangszóró nyelve”. A hangszóró műsorát tervszerűen állí­tom ö&Sze. Megszerveztem azt is, hogy a pionírok is énekelnek egy-egy szép nótát vagy pedig verseket szavalnak. Ilyenkor aztán az egész falu a hang­szórókat figyeli. Olyan szép műsort adunk elő, hogy mindenki azon vígad. — örülsz annak, hogy téged jelöltek a nemzeti bizottságba — kérdezik tőle. — — Nem vártam ezt a kérdést, de örü­lök neki. Talán nem is annak, hogy jelöltek, hanem annak, hogy a nép megbízik bennem. Jóleső érzéssel tölt el, hogy a nép megtisztelt bizalmával. A választók minden nap beszélnek ve­lem. Előre megtárgyaljuk, hogy mit fogunk ma , megvalósítani. Esténként az agitáoiós központban jövünk össze és ott beszéljük meg a választás sike­rének biztosítását. De napközben ► sokszor megállítanak az utcán és már most is sok kérdéssel fordulnak hoz­zám a választók. Kamocsa népe is választ. A legjöb« bakat választják a nemzeti bizottságba és Meleg Kálmán a legjobbak közül való. BAGOTA ISTVÁN A kassai pionírok megünnepelték a pionírszervezet fennállásának 5. évfordulóját A kassai pionírok is megünnepelték a pionírszervezet fennállásának ötödik évfordulóját. Az ünnepségek április 22-én kezdődtek, amikor az iskolák pionírcsapatai' ünnepélyes gyűlése­ket tartottak. Baloldali képünkön: A kassai II. ti­zenegyéves iskola „Vologya Dubtnyin” pionírcsapatának ünnepélyén 136 pionír tette le a pionírfogadalmat. A „Vologya Dubinyin” pionírcsapat pionírjai már néhányszor tartottak megbeszélést An­tonín Zápotocky köztársasági elnök és Klement Gottwald életéről és művéről, leveleket írtak a szovjet pioníroknak és most pedig ajándékokat készítenek a X. pártkongresszus küldöttei szá­mára. Jobboldali képünkön: A pionírokat meglát jgatták a védnökségi alakulat katonái s, akiket a pionírok igen szí­vélyesen fogadtakj —-

Next

/
Thumbnails
Contents