Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-04-17 / 30. szám
4 T954. áprítis 17.------------------------------------ÜIIFJttSAC ól (asiszia uralom eltiyoma&a. aLait Nem is tudom, hogy megkapjátok-e levelemet, de mindenesetre szeretném tudatni veletek gondolataimat, beszélgetni arról, hogy milyen körülmények között élünk mi, Spanyolország fiataljai, a fasiszta hóhér, Franco véres uralma alatt. Az „Arriba” chníl franco ista folyóirat, a spanyol fiatalokhoz intézett felhívásában a következüket írta: „Ha egy kicsit elgondolkoztok rqjta, rájöttök. hogy a halál nem is olyan borzalmas valami, mert fent az égben egy új, jobb. eddig ismeretlen világ nyűik meg számotokra”. Ezzel a folyóirat akarva-nemakarva leleplezte a spanyol nép valódi helyzetét: az élet Spanyolországban igen nehéz, jobb életre pedig csak a „földöntúli életben” lehet számítani. A francoista újságok természetesen nem mondják meg az igazat a dolgozó nép életéröl. Sosem írnak a nép lélektelen kizsákmányolásáról és kihasználásáról. Sosem említik, hogy immár ezrekre és ezrekre rúg a munkanélküliek száma. Tegyük fel, hogy mégis sikerül egy fiatalnak munkát találnia, mit gondoltok. milyen az élete akkor? Húszhuszonhárom éves koráig, bármilyen foglalkozást is uz, — lehet napszámos, vagy szakmunkás — csak tanonc. fizetést kap. A fémfeldolgozó iparban például 5—15 pesett át keres naponta, a bányákban pedig csupán 7—8 pesrt- tát kap egy napi munkájáért. És még ebbel a pár krajcárból is levonják a „szakszervezeti" és az úgynevezett „biztosítási alap" díját. A spanyol bányák óriási sírokra emlékeztetnek, ahol csapatostul pusztulnak el a fiatalok. A hivatalokban jól tudják, hogy a fiatalok nem akarnak a bányákbu menni dolgozni, viszont még jobban félnek a katonai szolgálattól. Ezt a francoisták kihasználták és azokat a fiatalokat, akik a bányákban dolgoznak, felmentették n katonai szolgálat alól. A fiatal bányász verejtékes munkájáért sokkal kevesebbet kap, mint a felnőtt bányászok pedig ae 0 nyomorúságos bérük sem halbdja.meg még ae életminimum telét sem. Ugyanígy áh a helyzet a vasútnál is.-4 lányok is a lélektelen kizsákmányolás áldozatául esnek. Egy katalíniai lányismerősöm így beszél: „Egy kö- télgyárbon dolgozom, 12 órát naponta. Amikor munkába léptem, 50 csomag fonatat készítettem és 00 pesettát kerestem egy héten. Most 400 csomagot csinálok és csupán 75 pesettát kelesek.”' A falvakon, a szezonmunkák idején 9—>2 órás munkanapért egy lány aHg három pesettát kap. A spanyol munkások bére már régen egy és ugyanazon színvonalon áll, m*g az életszükségletek az 1936-os évhez viszonyítva 1600 százalékkal emelkedtek. Sok családban a húsnak mar ae ízét is elfelejtették. Egy fiatal mun(Spanyolországi létéi.) kás ezt meséjte nekem: „Gyermekkoromban sokszor kérdeztem nagymamámat: „Nagymama, miért nem veszel nekem húst?" És ö mindig ezt válaszolta „Az orvos megtiltotta, hogy húst együnk.” Felnőttem, és most már tudom, hogy ki az az „orvos”. — A hóhér Franco." Nem könnyebb a fiatal parasztok helyzete sem. A tizenhatezer földbirtokosnak kétszer annyi földje van, mint a három millió parasztnak és bérlőinek, akik mind többet szenvednek az adók. bírságok, kötelezi1 díjazások terhe alatt és a fasiszta banditák. az úgynevezett „adó taxa” inspektorainak zsarolásaitól. Az ország 3 millió 700 ezer mezőgazdasági munkásából csak 5 ezer számára van eqész évre munkalehetőség biztosítva. Nézzük csak, mit mond életéröl egy fiatal paraszt: „Minket, fiatal spanyol parasztokat lelketlenül kizsákmányolnak. Iskolába nem járhatunk, apáinkkal együtt látástól-vakulásig kényszerítenek dolgozni, és egy nap 6 peset- tánál nem keresünk meg többet. Az év nagyobb részében bogyókkal ps makkokkal táplálkozunk és alamizsnát kérve, kinyújtott kézzel járunk Sokan a városba mennek és ott n munkanélküliek seregét gyarapítják.” A kultúra és sport a spanyol fiatalság nagy része számára elérhetetlen A francoistákat csak a kaszárnyák építése érdekli nem törődnek iskolák és sportterek létesítésével. A kultuszminiszter beismerte, hogy az országnak 35 ezer iskolára lenne szüksége. Körülbelül 3 és fél millió gyermek nem jár iskolába, és azok akiknek sikerült bejutni az iskolába, egészségtelen körülmények között a tanításhoz legszükségesebb eszközök hiányában tanulnak. Vernünk például egy madridi középiskolát. Az orvos megállapítása szerint 252 gyermekből 192. tékát a tanulók majdnem háromnegyedrésze tüdübajos. És mit mondjunk a diákok helyzetéről, hogy ha az „El Eraldo de Ara- gon" című francoista folyóirat igsj ír: — Boldog lehetsz barátom, ha diák- fiád van. aki tanul, iskolába jár és pénze van. Ha két vagy három diák- fiad van . .. iidvözöl'lek, mert feltételezem. hogy gazdag ember, talán milliomos i'agy". Ugy-e ebből világoson látjátok, hogy ki előtt állnak nyitva a spanyolországi egyetemek kapui? - Ezek csak egyes tények a fiatal spanyol nemzedék életéből, de elég ahhoz, hogy megértsétek a spanyol nép nyomorúságának és jogtalanságanair szomorú képét. Mit is nyújtanak Franco és társai a fiatalságnak? Legyenek katonák és haljanak kősi halált a háborúban. - Maga Franco kijelentette: „Nem lehetünk békeszeretők”. Az „Arriba” to. lyóirat a következő tanácsot adta a fiatalságnak: „Tudjuk. hogy háborús korszakban kell ébrünk Tudjuk, ho>iy a fiatalság életét veszélyezteti az atombombázás, igen, mi tudjuk, hogy a béke megvalósíthatatlan, ezért készülődnek a háborúra ...” De a falangista vezetők demagóg ra- i beszélései annyi csak, mintha falra ■ borsót hánynának. — Az ö primitiv j elképzelésük, hogy a „fiúknak félig i katonáknak kell lenniök", ifjúságunk részére kolostorokat, kaszárnyákat háborút, lelki és testi rabszolgaságot jelentenek. A falangisták semmitől sem riadnak vissza: sem a fenyegető- j sektöl. sem a botoktól, ha télnek ki- tárják karjukat és remegő kezükben pálcát tartanak. Az eredmény azonban mindig egy és ugyanaz, a fiatalság hátat fordít nekik. ifjúságunk megértette, hogy jogait csakis közös igyekezettel védheti meg. A néppel együttesen harcol a békéért, a nemzeti függetlenségért, a frúncoiz- mms eltörléséért és a demokratikus Spanyolország felújításáért■ A munkásosztály, és annak legjobb fiai — a kommunisták példája ni/omán, a lányok és fiúk mind elszántabbon harcolnak a fasizmus ellen. Sem a terror, sem a fenyegetések, sem a hazug kijelentések nem képesek meggyőzni a spanyol fiatalságot arról hogi/ támogassa azt a rendszert, amely mint sebhely ékeli be magát hazám sokat- szenvedett testébe, és új háborús veszedelmeket rejt magában gyönyörű hazánk számára. A francoizmus hiába igyekszik elfojtani az ifjúság antifrav coista mozgalmát. Nem képes hallgatásra kényszeríteni sem a fiatal munkásokat. parasztokat, sem az értelmiséget, sem a katonákat. A fiatal nemzedék soraiból áj harcosok nőne le akik sohasem egyeznek bele az ország mai helyzetébe, sem olyan jövőbe, amilyet a fasiszták készítenek eiö. A fiatal munkások részvétele az ors&íg különböző részein folyó szabotázsokban, sztrájkokban, diákmanifesztáeió- kon megmutatja, hogy kivel tart ae ifjúság. A haladó fiúk és lányok egymás után lérmek be az Egyesült Szocialista Ifjúság (HSU) — a sokesztendős tapasztalattal rendelkező harcos szervezet soraiba. A HSU igyekszik megalapítani az if júság nemzeti szövetségét, amelynek hazafias programme napról-napra több követőt vonz a republikánus ifjúság, a katolikus fiúk. a. fiatal munkások, parasztok, diákok és katonák — tehát az egész ifjúság soraiból. Míg Franco és társai azt áfáit jók hogy „a béke egy szakadék, amely megnyílik a lábatok alatt”, ifjúságur-k tudja és hisz benne, hogy a béke «2 02 élet hogy a béke megakadályozza a fasizmus útját és megvédi Spanyol- ország fiatal nemzedékét a haláltól amelyet Franco és társai készítenek etö. L. A kijevi opera épülete, melyet T. H- Sevcsenkóról neveztek ai. CslSz-tagok a közös célért A párkányi könyvtár olvasótermében, melyet most agitációs központnak rendeztek be, már a koredélutáni ó- rákban nagy e forgalom. Tanítók, rendezők, tanulók, CsISz-tegok, egymásnak -<<i iák at a ki mesét A tu.na cn négy óra felé érte el csúcspontját. A terem vegében elhelyezett asztalokon fali újságok, a múltat és jelent ábrázoló fényképek vannak és most készülnek a feliratok. Az agitációs központ céljaira értékes szemléltető- anyag áll rendelkezésükre. A központot látogató dolgozók sok értéke- dokumentumot ’áthatnak itt, a burzsoa köztársaság idejéből, sztrájkokról, munkanélküliségről, amelyek arról tanúskodnak, hogy a „demokratikus köztársaság" hogyan gondoskodott a dolgozókról Ez a szemléltető myag nagy segítséget nyújt az agitátorok számára is. A terem másik felében asztalok mellett fiatalok ülnek, olvasnak, sakkoznak, szórakoznak. Eddig is szorgalmasan látogatták e könyvtárat, de most, mióta itt rendezték be az agitációs központot, még jobban vonzódnak ide. Az egyik sarokban a szlovák tl-éves iskola tanulói g-'ü’lekeznek. Betanultak egy kultúrműsort és ezzel . látogatják majd a járás községei' Ma este lépnek fel először ez egyik kaszárnyában, ezért most megbeszélést tartanak. Közeleg e hét óra, az indulás ideje. A tanulók készülődnek. Megérkezik az autóbusz, felszáll a vidám diáksereg. Indulnak a kaszárnya felé. Kísérjük el mi Í6 őket. Az autóbusz tülkölésére a kaszárnya kapuja engedelmesen kitárul. Lent az udvaron zömök, barna nevetőszemű hadnagy fogadja a vendégszereplőket. Bevezet minket a kultúrterembe. A folyosót, az előszobát faliújságok, képek, jelszavak díszítik. Érdekes, a leányokat a nagy teremben elhelyezett faliújság érdekelte a legjobban, amelyen különböző alakulatok harci gyakorlatairól készített fényképek voltak láthatók. Gyorsan megtelt a terem. Az alakulat CslSz-szervezetének elnöke üdvözölte a tanulókat. — Remélem, — mondotta — hogy ez a n ■’ est nemcsak szórakoztatást nyújt majd számunkra, hanem mép iobben elmélyíti a hadsereg és a nép közti barátságot. Végeredményben egy a célunk, elősegíteni a választások sikerét. Azt hiszem, ehhez ez e mai est is hozzájárul. Az elvtárs nem csalatkozott, mert e CslSz-tagok igazán értékes, tanulságos műsort készítettek elő. A tánc- c'oport, valamint Clovecová és Badá- viová elvtérsnők által előadott orosz népdalok különösen megnyerték a katonák tetszését Sok tapsot kaptak az „Egészséges beteg” és a „Pótvizsga” című vidám jelenetek szereplői is. Szép sikert aratott az énekkar, melyet Barte G .u‘á vezényelt, ivanics János, a nagyér 11-éves iskola tanulója, szép hármon ikejátékávat tűnt ki. Értékesek voltak a rövid jelenetek, főleg a párbeszédek, amelyek arról szóltak, hogy a múltban honvan vettek meg pénzért a választókat s a választás után már senki sem törődött e választók érdekeivel. Később a katonákkal folytatott beszélgetés során megtudtuk, hogy e régi választásokkal foglalkozó jelenetet s a párbeszédet sokra értékelték. Az egyik szőke katona, szakaszagitátor, ír nyilatkozott: „Nagyon fontos, hogy mi, a fiatalok előtt állandóan beszél- j jünk a régi Időkről. Mert azok az em- 5 berek, akik nem élték át a múlt rendszer gyötrelmét, nem tudják kellően értékelni azt a sok jót és szépet, amit népi demokratikus államunké biztosít számukra ! A kultúrműsor befejezése után még van egy röpke fél óránk az eutóbusz j megérkezéséig. Rázendít a zenekar. I Néhány perc s a tanulók és katonák máris ott táncolnak a terem közepén, vígan járják e csárdást. Mikor vége volt a táncnak, a búcsúzásnál ez egyik lean-' meg is jegyezte. — Kár. hogy ilyen rövid volt, hemer eljött a kilenc óra. Kísérőnk, s nevetőszemű hadnagy, most is csak mosolygott, . ezt felelte: — Nem baj. vasárnap föl tatjuk, most s mi zenekarunk megy el tihozzátok. Nem akadálv többé a zöld ruha. a magas kaszámyakepu, egyek vagyunk mi mindnyájén. CslSz-tagok. szép hazánkban élő boldog fiatalok. Cs. J. a rendes temetőbe teszik, ahová ** mindenkit tesznek. Hátul, a hatalmas kerítés mellé. A koporsója gyenge fenyödeszkából van megtákolva.- Festetlen és rések vannak rajt' melyeken keresztül lesni lehet a feltámadást. Sírja nem mély és a föM is puhán nyomja. Nag\ papokkal és nagy urakkal, gazdagokkal és szegény boldogokkal fekszik együtt Énekes Ferenc. Fekszik és vár. Csendesen, bej ndkül és zaj nélkül múlnak a napo\. Várja az örök fény derengését é6 az igazság eljövetelét. A színe mindegyre sötétül és e vágytól fokozatosan és állandóan sorvad. Menthetetlenül esik összefelé. Erjed az átváltt-ás törvénye szerint. A peték' kikelnek ez arcán és vidám gyermeki életet élnek. Férgek botorkálnak, futkorásznak és dongnak az arcán, mint valami kies, hegy-völgyes vidéken. A füleire és az orrára másznak és pajkosan ugrálnék le onnan arcának völgyeibe Sokan, vannak és sokfélék, mint az emberi társadalomban. Vannak szürkék, foltosak, kockásak és csíkosak. De a legszebb közöttük egy cifra, zö'dfényü légy. Gőgös és sokat röpköd, hogy tüntessen gyönyörű színével. Finnyásan és ki6étúen, mintha ö is megvetné parasztvolta miatt Énekes Ferencet. Annnál mohóbban lakmároznak a többi fajták. Asztaluk illata szétillan a koporsó résein a földbe Főleg fölfelé illan a ahol megrészegíti a szabad lelOamási /Qróti ; jleudzs ßUm gyeket is. Kivált a termékeny anyák seregszámra csődülnek oda. Kábulten kicsinyeket raknak, amelyek a göröngyök között a résen és a giliszták útjain Énekes felé törnek. A vöröstorú és feketecsíkos bogarak alulról törnek neki és mint a temető pionírjai, úgy vágják és kaparják a földet. Ádáz támadások idejét éli az öreg. Bál van. Kecses kis pillék táncolnak ugrálva rajta. Aztán a fülledt és ammóniáé szagban, kemény munkára szántán, szövetrágó rovarok jönnek. Majd fürge kicsi atkák csontvázzá f parálják az öreget. É6 beáll a csend. Csupán az idő ketyeg, mint egy mérhetetlen és tökéletes óra. melynek központi kereke nap és kisebb kerekei a csillagok. |U ásodperceive] évszázadot mér. 1 Percei az ezredévek Tíz perce millió. És órája mérhetetlen. Ketyeg és óráról-őráre halad a mutatója, mint az üstökös. Halad a tizenkettő felé. Elér: és üt. Kong a végtelenen keresztül. Az angyalok sorbaverődnek, mint a riadóra. A csillagok ‘énednek, mint a her- matcseppek a reggeli orgonáién. Az Isten áll a vüág közepére. Itt ven az Ítélet napja. A föld átgurul egy másik világba, mint valami labda. Víg és szép angyalok jönnek rá ils trombitálnak. Világzengetően trombitálnak. Szakad a fény, mint a zápor. A sírok megnyílnak, és örömet kiáltanak. Harsog a trombita, mint az el nem rontható kacagás. Fölebrednek a halottak és ujjongva tódulnak kifelé. Péternek is km tton a szeme, félti. Valami csodát sejt és körülvigyázkc- dik gyorsan. Észreveszi hogy ott feh - szik mellette az 'pje és nagyon mec- örvend Egyenesre feszíti a derekát és megint körülnéz. Látja a megnyílói:! sírgödór falait, amelyeken soha netn látott virágok nyílnak. É. látja, hogy felülről ömlik be az illatos puha fény A tromb ‘"harsogást is hall ja. — No. most lesz. am nem vöt! — mondja Aztán megragad az apja vállpere- cét éf rázza. — Édesapám! Az öreg nem akar mozdulni semmi: Pétt jobban kezdi rázni: — Édesapán» keljen fel, mert erősei trombitálnak! Végre kinyílik lassan az öregnek is a szeme Látja . <hogő fényt és meg - ijed. hogy szolga létire ennyire elaluvék. Rögtön keresztet ve+, ahogy életében Í6 szokta — No, most jól tette ezt az egyet — mondja neki Peter. — Mit? — kérdi a’ öreg. — Ezt a keresztvetést. — Hát miért? — Azért, mert ennek most hasznát vesszük. Az öregnek sejtelme sincs arról, hogy müven nagy na-ra ébredt. ID éter kacag neki és gyönyörködve r nézi. — Szép üdő van, ugye, édesapám? Énekes csodálkozva tekerqeti a fejét. — Ilyen szép még sohasem volt — ismeri el. — Ezután már ilyen lesz örökké — állapítja meg Péter. — Honnét tudod? — Onnét, hogy azt trombitálják. Nem hallja ? — Hogyne hallanám! — mondja az öreg. — Csak azt gondoltam, hogy vadászatra mennek az urai . — Most nem ók. hanem mü megyünk vadászatra. — Hogv-hogy? — Hát úgy. hogy ez nem az urak napja, hanem e mü napunk. \z öreg még mindig kábuii és nem tud létrejönni Péter megfogje mmd a két vállát é* meg ?zza istenesen. — Feltámadás van édesapám! — kiáltja neki. Énekes tátog és megtelnek könnyel szemének üregei. Sir örömében, mint a gyermek. — Most nem bc"ni kell. hanem örvendezni! — oktatja Péter Az öreg törli csontkezeivel a szemét, majd megkérdi vé - re. — Hol van t isten ? — Valahol odakünn lesz. — ékkor most ' veresen eleji btmegyünk. — Oda egyenesen! — mondja Péter és feláll. Aztán a hóna alá nyúl az ö- regnek és őt is felemeli. — Hát innét hogy jutunk ki? — nézi Énekes a sírgöde- faleit. — Innét jól — ' 1 Péter és köny- nyedén kitólja az öreg t. Aztán kiugrik ö is és megindulnak az üres sírok között Mennek és meg-megállnek. Ömlik róluk csoda és az öröm. Mert olyan a föld. mint a Daradi- csom. — Osztón én azt a kocsist megöltem. vöt — mondja Péter. Az öreg megütődve néz rá: — Tán nem ? — Én meg biza. — S aztán mi lett: — Húsz esztendeig a tömlőében voltam. — Akkor kiállottad a büntetést. — Én ki. de azért most, he ítélet lesz. nem muszáj emlegetni. A hogy mennek áta! a temetőn, hát ' egy örült mber futkos keresztül- kasul s minden sírba betekint. — Maga kit keres, atyafi ? — kérdi Péter. — Én a feleségemet — mondja az Őrük.
