Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-20 / 22. szám

ŰI IFJÚSÁG Muzsvai Anna, az iskola kiváló tanulója. , Bizonyára így gondolkoztak a zselizi nyolcéves magyarnyelvű is­kola tanulói is, amikor készülődni kezdtek az ünnepélyre. Igazi feled­hetetlen ünnepéllyé akarták tenni azt a napot, mikor elhagyják a pionír-szervezetet, s az Ifjúsági Szövetség tagjai lesznek. Az ünnepélyt gazdag kultúrmű­sorai kezdték. A szavalatok, a mandolin-zenekar és p onír ének­kar számai a tanulok felkészültsé­géről tanúskodtak. Megfigyelhettük, hogy a Micsurin- és rádiókörön kí­vül az énekkar és a zenekar is szorgalmasan tanul és sokat fejlő­dik. A műsorszámok után végre elér­kezett a várva-várt pil'anat. Htven- öt rózsásarcú pionír emelkedik fel a helyéről. Szemükben ott bujkál az öröm, az izgalom. Hangjuk eleinte még gyenge, később egyre erőteljesebb ... szemük fényük, .. arcuk kipirul s a végén az egész termet betölti csengő hangjuk ... Fogadom ... A padoktól az emelvényig crak néhány lépés s máris kezükben szo­rongatják a kis könyvet. Agyukon átcikkázik a gondolat.. . mától kezdve... s az új életre gondolnak. Veszelei Vilmos lép az emelvény­re. Felolvassa az új CslSz-tagok kötelezettségvállalását: A pionír­szervezetet továbbra is vezetni és segíteni fogjuk ... Kivesszük ré­szünket a közelgő választások elő­készületeiből, kultúrműsorral láto­gatjuk meg a szomszédos falvakat Eder Imre, a CsISz-szervezet új tagja. Fogadom,... Bensőséges és rendkívül felemelő érzés egy olyan közösséghez tar­tozni, mint az Ifjúsági Szövetség és egy úton haladni ezer és ezer ifjú­val. Ez az érzés magával ragadja a fiatalokat, határtalan örömet okoz, akaratot, bátorságot és kitar­tást kölcsönöz. Az iskola padjaiban szorongó diá­kok számára a kis kék könyv meg­jelenése az öröm mellett, újabb feladatokat is jelent. „Az Ifjúsági Szövetség a párt tartaléka" már nem közömbös jelszó számukra. Megértették, hogy milyen felada­tok, milyen felelősség hárul a fia­talságra. és a helyi hangszórót műsorral lát­juk el. Mindannyian megelégedetten hallgatjuk... jó úton indult el a kis szervezet. Az ünnepély befejezéshez közele­dik. Még egy megható jelenet. Dóka Károly VIII. o. tanuló feláll, elindul az emelvény felé. Fürkésző, kiván­csi gyermekszemek kísérik, vájjon mit akar Karcsi, ez az örökké han- curozó s az utolsó időben bizony elég gyengén tanuló fiú. Karcsi iz­gatottan megszólal: Elvtársak én mától kezdve CsISz-tag vagyok, azért kötelezettséget vállalok, hogy eddigi magaviseletemet megváltoz­tatom és tanulmányi eredményemet megjavítom ___ A teremben felzúg a taps... íme az első lépések bi­zonyítékok arra, micsoda erőt rejt magában a kis kék könyv, a közös­ség, az Ifjúsági Szervezet. —es— A két magas hegy között húzódó keskeny síkságot ólom színű köd bo­rítja. A reggeli nap azonban áttöri a vastag, gomolygó leplet. Az aranysár­ga sugarak végigpásztáznak a hegy­alján. Házak, munkába induló emb'‘ rek körvonalai bontakoznak ki a fél­homályból. Megmozdult a falu. Min. denki munkába megy. aki csak bír. Körülöttünk hangos lett a táj. A hegy­oldalról fülsiketítő robbanás reszket, teti meg a levegőt. Bányászaink követ fejtenek. A másik oldalon lapátolt, csákányok csörrenése hallatszik. Utat építenek. Lent a Sajó rohanó vizéneK csobogása, tehenek bőgése. ácsok ko- pácsolása, autók, traktorok, berregése zavarja meg a csendet. így megy ez napról-napra. Nem újdonság ez a sz-j lóciaknak. így volt ez régen is. György János bácsi már 30—40 évvel ezelőtt is a kőbányában dolgozott. Fúrt, rob­bantott. Később, Andrássy gróf bir­tokára kerü’t. Most ugyanott egy épü- 1 let alapját ássa. Az istállókban akkor ; is bőgtek a tehenek, olykor-olykor au. ! tóberregést is lehetett hallani. Az ud­varban még most is megvan az ital- mérésre szolgáló kis kamra. Itt mér­ték a bundapálinkát. A gróf úr nyak­ra-főre mérette az italt, nehogy a cse. lédek messze vigyék keresetüket. Még talán a szalmakazlakat is odarakták ahová régen. Innen vitt valamikor egy köteg szalmát János bácsi, amikor Lakner „intéző úr” félvállról oda­szólt neki: „farsang után jön a böjt János”. Nem is merészelt onnan más­kor elvinni senki még egv szál szal­mát sem. Az út is ugyanott kanva rog még, ahol Andrássy gróf és cin­kosai autóversenyt rendeztek. Kin°k az autója a leggyorsabb. így szóra­koztak. Nagy dolog volt ez ám abban az időben, hiszen akkoriban mégcsaK a grófnak volt autója a környéken. A munkásnak csak a robotból jutott. A dolgozók mégcsak á'modni sem mer­tek autóról. A versenyt is csak mes­sziről nézhették. Igv ment eiz hosszú éveken keres/, tül Szalócon és Gombaszegen. Végű1 aztán beteljesedtek Lakner intéző úr azon szavai, hogy „farsang után jön a bőit.” — „Ami késik, nem múlik”. Felszabadulásunk végetvetett a vér- szopók pazar életének. Eljött az idő, amikor a község pa­rasztsága lerázta magáról a béklyót, 1951-ben közösen elhatározták, hogy könnyebben, jobban akarnak élni. mint eddig. Ettől az időtől fogva az Egy­séges Fö'dmüves Szövetkezet teheneit fejik a gróf istállójában, közös fö’de. ken zúgnak a traktorok. Nagy lépes volt ez a szalóciak életében. A szo­cialista mezőgazdálkodás útjára lép. tek. A reakció azonban itt se néz­hette ezt tétlenül. Aknamunkával igye­kezett tévútra vezetni az Egységes -Földműves Szövetkezet tagjait. Akta a kezdeti nehézségektől meginogtok, visszavonták elhatározásukat. A be­csületesek semmitől sem riadtak visz- sza. Ezt már az e'sU évi eredményen is látni lehetett. Az évvégi elszám il­lésnél már megállapították, hogy nem fizettek rá a közös gazdálkodásra. Igv ment ez tovább, fejlődtek, erősödtek. A második évben már jutalékot is kaptak a tagok. Az 1953-as évben az­tán valóban megmutatták a szalóciak. hogy a közös munka mennyivel elő­nyösebb az egyéni gazdálkodásnál. A természetbeni járulékon kívül a szö­vetkezet 20 koronát fizetett ki mim kaegységenként. Szépen haladtak elő­re. A jó eredményhez jó munkaerőre van szükség. Ebben bővelkedik a sza- lóci Egységes Földműves Szövetkezet. György János bácsi például, aki már 20—30 évvel ezelőtt is a gróf vagyo­nát gyarapította, ma a közös vagyont építi. Építi bizony, mégpedig nem is akárhogyan. Az évzáró közgyűlésen a legjobb munkások névsora között szerepelt. Ajándékul most nem bun­dapálinkát kapott, hanem szilvóriumot. Gyömbér Gizella 69 darab sertést etet. Jó munkájáért a Nemzetközi Nőnap alkalmából dicséretben része sítették és jutalmul könyvet is ka­pott. Ilyen munkások aztán megér­demlik, hogy az év végén tele zsákot kapjanak. A faluban ió néhányar. szíwel-Ié'ekkel a köz érdekéért fá­radoznak. Az Osváth család szintén odaadóan végzi munkáját. Meg is kapta érte a jutalmat Mint elmaradt jutalékot 14.000 koronát, a múlt év- ben pedig mint előleget szintén ugyanannyit fordíthatott családjára. A pénzösszegen kívül 36 mázsa sze­mes terményt, 30 mázsa burgonyát, 80 ki'ó diót és 20 kg mákot helyezhetett az éléskamrájába. A szalóciak dicséretet érdemelnek elért eredményükért. Jogosan birto kukban tarthatják a rozsnyói járás vándorzász'aját és a járás legjobb Egységes Földműves Szövetkezetének mondhatják magukat. Becsületes munka után vidám szó­rakozás jár. Erről a fiataloknak kell gondoskodni. Most, ahogy György István hazajött a katonaságtól, biztos kezekben van a fiatalság. Rövid ide­je, hogy megkezdte munkáját, de már látni is az eredményt. Farsangra kul­túrműsorral szórakoztatták a község lakóit. Népi táncokat mutattak be, utána mulatságot rendeztek. Május 10-ig a „Ludas Matyi" című színda­rabot mutatják be. Ezzel a színművel nemcsak a szalóciakat, de a környék falvait is meglátogatják. BÁN ZOLTÁN .......................■ ................... ..... Sőniűdi heJzámöLé A hegyek ormain, s a völgyek úr- nyas lankásain még mindig ma- kacskodik egy-két vakítóan fehéríti folt, de a levegőben már a melegen párolgó szántóföld lehelete. az első életretörő magvacska szaga árad. Süt a márciusi nap, ébred a természet, az emberi arcok megszépülnek, felvi­dulnak. A legkisebbek is érzik a tavasz kö­zeledtét. Szélesre tárják az iskola ab­lakait, levetik a télikabátot és elő­kerül a mindenes láda valamelyik zu­gából a fakóra nyűtt futball-labda is. A múltkoriban egy keleti fa'uban jártunk. Somodiban. Apró falucska a jzepsi járásban, kömyékszerte arról híres, hogy menyecskéi sütik a leg- ropogósabb és legiz1 etesebb vásári sósperecet. Ahogy kiszálltunk a vonatból, vi­dám zsivaj ütötte meg a fülünket. A hangok után a falu túlsó végén elte­rülő futballpályára értünk. Iskolások, voltak, a nyolcéves iskola negyedik és ötödik osztályának tanulói. Testneve­lési órájuk volt. A bemelegítés után két sorba áll­tak. a két élen lévő kapott egy-egy labdát és játszani kezdtek. A játék megkezdését jelző sípszó után nagy versengés alakult ki. Az oszlopban ál­lók hangos rivalgással serkentették versenyző játékosukat. Volt is nagy kacagás, ha valamelyiknek félre sza­ladt a labda, vagy ha megcsúszott, a még sikamlós pályán ... Szombati tanító elvtárstól tudtuk meg a két osztály legügyesebb ta­nulóinak neveit: Szabó Jóska, az a feketehajú nyurga gyerek, egyi­ke a legügyesebbeknek. — Sim- kó Laci és Novák Jancsi a futball- játéknál tűnnek ki. Novák Karcsi, az iskola egyik legpéldásabb tanulója. — Dicséretre méltó Szakács Miska, Gyű la Róza és Rapajkó Irén is. JV/T ég a munkába siető édesapák i’J- és édesanyák is megálltak egy pillanatra gyönyörködni, mikor haza­felé rázendítettek arra az ismert Kos. suth-nótára, hogy „Huszár gyerek, huszár gyerek szereti a táncot...” A mezőgazdasági számviteli iskola ha'lgatóinak egyik szobájában gyűl­tünk össze, hogy megismerkedjünk és elbeszélgessünk az Új Ifjúság levele­zőivel. Néhányat közü'ük már ismerünk, hiszen nem egyszer olvastuk Nagy Ilona, Molnár Irén és Pólyák Rózsa cikkét az újságban, de voltak ismeret­len fiatalok is közöttük. Palágyi Etel­ka. királyhelmeci szőke kislány ver­seket irkái, de még eddig nem mu­tatta senkinek. Szarka Mária, Farkas Irén, Liesák Erzsébet. Ulják Piroska és Kozsár Rózsa sem írtak eddig, de szeretnének írni. Éppen ezért jöttek most ide, hogy megkérdezzék miről írjanak és hogyan fogjanak hozzá. A hozraszcsot frontiáról Több mint 3.000 aláírás tanúskodik arról, hogy a „Kiállítás a ueiüzemi hozraszcsot bevezetésérdi" Szlovákia összes üzeme vezető dolgozója sza­mára a gazdálkodás iskoláját jelentette. A látogatók figyelemmel szemlélik a Tatrasvit, Stollwerck és más üze­mek kiállított tárgyait es ..építési sarkait.” Üi élet Harkácson A tornaijai járás erdőkkel koszo­rúzott részén terül el HarkácS köz­ség. A napi birtok felszámolásit, utón új úton halad a falu. A paplakásba most az ország minden tájáról fiata­lok jöttek, hogy elsajátítsák a szocia­lista mezőgazdaság tudományát. Az iskolában megalakították a Hadsereg­gel Együttműködő Szövetséget v, melyben az iskola hallgatói is részt­vesznek. Esztergályos Juditka volt az, aki a szövetség megalapításánál a fel­világosító munkát végezte. A tanulók szívesen résztvesznek a szervezeti munkában, mert jól tudják, hogy a hazát nem elég csak építeni, hanem meg is kell védeni. SÁSI GYULA, Tornaija Üi munkahelyem Az autóbusz gyorsan vitt új mun­kahelyem felé. Körülöttem erdős, dombos vidék, szétszórt házak. Most hogy így nézem a tájat, eszembe jut­nak az Üj Ifjúság november—decem­beri számai, melyekben minket fiata­lokat a határvidékre hív. Ennek a fel hívásnak akkor még nem tehettem eleget, mert az üzem ötéves tervét kellett teljesítenem. A terv befejezése után január 5-én én is jelentkeztem a határvidékre. Végre megkaptam a várva-várt levelet. A ceské-budejo- vicei kerületben Nővé Hrady traktor­állomására hívtak traktorjavítónak. Az autóbusz egy négyszögletes téren meg­állt és én elindultam új munkahelyem felé. Számomra valóban új. mert még sohasem dolgoztam traktorállomáson. A traktorállomás kint a falu végén, régi gazdasági épületekben van elhe­lyezve. Mikor bemutatkoztam a kapus elvtársnak, nagyon megörült és kö­zölte velem, hogy már nagyon vártak. Később megtudtam, hogy ő az itteni CsISz-szervezet elnöke, Nemecnek hívják és csak egy hete, hogy meg­választották. Sokat dolgozik, igyek­szik helyrehozni a régi vezetőség mu­lasztásait. Amint beszélgettünk, a mester is hozzánk jött és örömmel vál­lalta, hogy megmutatja az új mű­helyt. ahol majd dolgozni fogok. —• Körutat tettünk és így csakhamar megismerkedtem a traktorállomás leg­jobb traktorosával, Vokorka Bélával, aki az őszi munkáknál 288 százalékra teljesítette tervét. Itt tudtam meg, hogy a javítóműhely a téli gépjavítást 8 nappal a határidő előtt fejezte ne. Este, amint az igazgató elvtárs meg­érkezett, kijelölte számomra a szobát, ahol lakom: Étkezni az állami gazda­ságok étkezdéjébe járok. Másnap az­tán az új munkahelyen megkezdődött a harc a határvidék földjeinek meg­munkálásáért, az ország kenyeréért NEUMANN ERVIN, Nővé Hrady. Ifjúsági műhelyeket alakítanak A bratislavai Stollwerck nemzeti vállalatban eddig csupán négy mű­helyben vezették be a bélüzemi gaz­dálkodást. További négy műhelyben most próbálkoznak a hozraszcsot be­vezetésével. A tortalap- és drazsé- készítő műhelyekben, ahol 80 száza­lékban fiatalok dolgoznak, a CsISz- üzemi szervezete elhatározta, hogy március 22-tdl, a Tatrasvit nemzeti vállalat CslSz-tagjai példája nyomán ifjúsági műhelyeket vezet be. A tor­talap- és drazsé készítő műhelye«. CslSz alapszervezetei egyetértenek az üzemi szervezet vezetőségének javas­latával, mert a háromhetes iskolázás és a prémiumok kifizetése után, mind­annyian tudatában vannak a hozrasz­csot jelentőségének. Az csak természetes, hogy mind­egyiknek volt mondanivalója. Az írás körül azokról a nagy feladatokról esett szó. amelyek levelezőinkre most a választás előtti időszakban várnait A agy líona, a somodi mezőgazdasági számviteli iskola példás tanulója, az Üj Ifjúság szorgalmas levelezője. Beszélgettünk az újság „csinálásáró!” is. Fő1 eg az iránt érdek ödtek az elv- társnők, hogy a beküldött leveleket kik dolgozzák fel. hogyan fest a nyomda, hogy teszik be az újságba a fényképet, a színes képeket, mi az a rotációs gép. stb„ — mert hát ülik azt a levelezőknek is tudni. A beszélgetés végén azzal a meg­győződéssel köszöntünk el egymástól, hogy találkozásunk nem volt hiába­való. * * * U a már Somodiról van szó, mond- “ junk valamit a helyi ifjúsági szervezetről is. A fiatalság munkája eddig főkép­pen kultúrtevékenységre szorítkozott. Ami éppenséggel nem baj, hiszen csak alig néhány hónapja, hogy meg­alakult a szervezet. Azóta színdara­bot tanultak be, mulatságot rendez­tek, ping-pong-asztalt vettek, stb. A múltkoriban azonban egy kelle­metlen dolog történt. Ugyanis a szer­vezet egyes vezetői „dugiban elhatá­rozták”. hogy a szímelőadáson bevett pénzösszeg egy részének a nyakára hágnak és elisszák. Így is tettek. A tagság beleegyezése nélkül 220 koro­náért pálinkát vettek és mulattak. Így megszegték a Szövetsé­günkben érvényes közös vezetésnc-k az elvét. A pénz elpocsékolása annál helytelenebb volt, mert fontosabb cé­lokra is adhatták volna. Például a faluban még nem ismerik a magyar ifjúsági sajtót, az Üj Ifjúságot Már pedig a központi sajtó olvasása nél­kül a szervezet elszigetelődik a ha­zánk más területén élő fiatalokról, <v pedig helytelen. KARDOS ISTVÁJ» Jó munkáért, szép jutalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents