Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-02-24 / 15. szám
4 IWfaiWr 01 MIC 3Lfin—Sutjai: cÁz ember a jbőébe néz Holli Lajosban bízhatnak a fiatalok Bru.ió nem sokáig gyönyörködhet a hazai egben. Rosszul látni az eget a velencei Olombörtön kis ablakaiból. Kihallgatásra vezet k. Ott ül a pádon, hátán összekötözött kezekkel Az előtte lévő emelvényen ülnek a bírák, élükön az inkv>zitor atyával. Hej, ezek az „atják" és „testverek”! Mennyivel jobban élhetnének az emberek a világon. az ő „atyai” és .testvéri” szere- tetük nélkül! Mirden úgy megy, ahogy kell: először egyszerű kihallgatás, aztán kivallatás. Az inkvizíciónak éppen elég eszköze van ara, hogy az emberrel még _zt is bevallassa, am re még csak nem is gondolt egész életében. Tapasztalatból tudjak, hogyan lehet meqtörni az akaratot a test kínzásával Különleges művészet ez. Először kötéllel szorítják a kezét, a hurkon átsző-va eqv fadarabot. Felszólítják a foglyot, honv mondja meg az igazat Ha vonakodik, akkor csavarnak egyet a fadarabon hogy a kötél mélyebben vágjon a húsba. Ha a fogoly hallgat, akkor jön még egv csavarás, aztán még egy. tgy megy ez ötször, tízszer. Húszszor. A foglyot újra felszólítják, hogy Isten nevében mondia meg az igazat Ha tnakacskodik, akkor a vízzel és tűzzel va'ó túlzáshoz folyamodnak. Rehoznak a kamrába néhány vödör vizet és izzó parazsat. A fogoly torkába beöntenek egv vödör vizet: ha meghal, az az ő baja. Arcát izzó vassal égetik: „még mindig tagad, ezért nincs helye vele szemben irgalmassagn’k”. Egy'k kínzás a másikat követi. Az Inkvizítor atyák éjt és napot a börtönben töltenek, ott esznek és i'-'n-k. A kínzókamra az otthonuk, a kínzás a szórakozásuk . .. így kínozták B-unót is. E’telt nyolc hét. Hogy meg van kínozva a teste! Szinte nyomja, megfojtja az embert az j ólomtető! Bár csak már vége lenne az egésznek! Az inkvizitoroknak azonban nem e- lég, hogy megöljék a testet. Először a lelket akarják megölni. Brúnót elszállítják Rómába A római lnkvizito»-ok nem akarták ezt a csemegét átergedni a velencei ' inkvizíto- toroknak. Hat évig gyötrik az agyonkínzott, tönkretett embert. Tudják, hogy milyen nagy esze és milyen hatalmas tudása van. Olyan filozófus még nem született, aki a vitában le tudta volna győzni, így tehát hadd győzze le ő saját magát Gyilkolja meg a tani ísát, m előtt meghal Magasztalj) a tudományt és védi. Azt akarják, hogy mindenki előtt szerelmesének az arcaba köpjön, tagadja meg, átkozza el örökre. De nincs olyan kínzás, amivel Brúnót ennek megtételér' tudnák kényszeríteni Hiszm ő már régen elkészült erre az utolsó próbatételre. Nem egyszer mondotta, mikor önmagához fordult: Légy szilárd, ne veszítsd el bátorsár godat, ne fuss M akkor sem, ha a butaság bírósága fenyeget és arra törekszik, hogy megsemmisítse a te nemes munkádat. Létezik az észnek egy felső bírósága is, amely meg tudja különböztetni a világosságot a sötétségtől. A te ügye- dér kiáltanak az igaz és megvesztegethetetlen tanúk es védők. A te ellenségeid saját lelkismeretükben fogják megtalálni hóhérukat és azt, aki érte«' bosszút áll ” A folyosón ismét lépések hallatszanak. Kinyílik az ajtó. Brúnó előtt egy öreg szerzetes áll — a dominikánus rend generálisa. Üjra felszólítja j foglyot, ismerje el, hooy tanítása eretnekség és tagadja meg tévelygését. Brúnó újra és újra pompás bátorsággal csak azt feleli „Nem tagadhatok meg és ném is akarok megtagadni semmit, mert nincs mit." A bíróság utolsó tárgyalását tartja Brúnó a főinkvizitor palotájában van Arra kényszerítik, hogy térdet hajtson. Felolvassák neki az ítéletet. Jól tudja, milyen borzalmas az, amit a következő egyszerű szavak jelentenek: „Giordano testvért át kell adni a világi hatalomnak, hogy az lehetőség szerint enyhén, vérontás nélkül bánjék el vele”. Ö jól ismeri ennek az enyheségnek az árát. E c|- az emberek enyhén kínoznak, harag nélkül vernek és irgalmasui é- getnel láll, felszegi fejét. Szemében neg- vetés. igv szól: — ítéleteteket nagyobb rémüle,tel mindjátok ki, mint amilyennek én azt hallgatom”. Valiban nem fél annyira, mint bírái. Ö ugyan elpusziui, de az, amiért elpusztul, élni fog. Kínzói ugyan még néhány évvel tovább fognak élni, de szörnyű sötét U- gyük t a történelem pusztulásra fogja Ítélni. Brúnót halálraítéltek, az újabb küzdők azonban már csatasorba álltak. Galilei már készíti az új, megdönthetetlen bizonyítékokat a tudomány védelmére. Hozzáért^ emberek üvegdarabokat csiszolnak, amelyebből rövidesen teleszkópok készülnek. Vége lesz a találgatások és a babona világának. Jön az elvitathatatlan bizonyítékok korszaka. Nemsokára az emberek a saját szemükkel láthatják meg azt, ami azelőtt csak az ész látásával ihattak ... 1600. február 17 Sok százezer római siet a Virágok Terére. Rendkívüli látványban lesz részük Megégetnek egy híres eretneket. Ott lesz maga a oáoa is, ott lesz ötven kardinális, ott lesznek a zarándokok minden orszáqból, akik egy nagy egvház' ünnepre gyűltek össze. Nemcsak az egész tér, hanem a*férbe torkoló utcák is tele vannak emberekkel Még a háztetőkön is emberek üln k. Valamikor a r-maiak tömegesen tódultak, hogy megnézzék, hogyan égetik a keresztényeket. Ma más róma'ak szoronganak, nyomják és tökdösik eqvmást, hogv láthassák, hogyan fogják megégetni az új igazság apostolát. Ott halad a golgotája felé. Senki sem próféta a saját hazáiéban. A rómaiak gúnnyal és szidalmakkal á- rasztják el azt, akire büszkének kellene lenniük. Nagy köpeny van rajta, amelyre hosszúfarkú ördögöket és a pokol tüzének lángnyelveit festették. A fejére e- setlen kalpagot tefek. Mindezt azért tették, hogy az eretnek nevetséges és szánalmas legyen. A kacagás azonban elhallgat, amikor az emberek belenéznek ebbe a sápadt arcba, ezekbe a szemekbe, amelyek a fejek felett messze, a végtelenségbe tekintenek. Valaki megszólal a tömegben: — Bizonyára örül, mert átmegy abba a világba, amelyet 6 maga gondolt ki. De senki sem nevet a tréfán. Bruno nyugodtan felmegy a létrán f natalmas máglyára. A hóhér erősen odakötözi lánccal az oszlophoz. A hóhér fején csuklya van, amelye,. lyukak vannak vágva a szemek számára. Az aljzat bátran néz az emberek szemebe, a hóhérnak azonban álarc alá kell rejtenie arcat. Meggyujtották a máglyát. A szél é- leszti a lángot. Már felér a lábáig, már a ruháját nyaldossa. A közelben álló szerzetesek mohón várják, talán megtagadja magát ebben a pillanatban? Reménykedésük a- zonban hiábavaló. Hiaba várják a kegyelemért való könyörgést, az áldozat száját még csak tgy nyögés sem hagyja el. Bruno nem veszti el öntudatát. Milyen lehet az az erő, amely segít neki kiáltásai elfojtani ? Nem tudjuk, mire gondolhatott ezekben az utolsó pillanatokban. De ismerjük azokat a szavakat, amelyeket akkor írt, mikor már érezte elkerülhetetlen pusztulását: „Bátran harcoltam, mert azt gondoltam, hogy a győzelem elérhető. / test azonban nem volt olyan erós, mint a lélek... De meg volt bennem, amit a jövő századok nem fognak tőlem megtagadni.” „A halálfélelem idegen volt számára — mondjak az utódok — jellemének ereje nagyobb volt, mint bárkié, és az élet nv'nden élvezeténél többre 'ártotta az igazságért folytatott harcot”. A szerény, de ízlésesen berendezett terem lassan megtelik fiatal fiúkkal és lányokkal. Már csak hárman hiányoznak az előadásról. De rövidesen ők :s megérkeznek. S igy hét órakor meg is kezdhették a szemináriumot. A kör tagjai izgatottan és nagy érdeklődéssel várták Holli elvtárs meggyőző. őszinte szavait, aki egy könyvvel a kezében állt a kerek asztalka mellett A könyv lapjai között ;egy- zetfüzet volt. — Pompás egy könyv! csupa tűz és erő minden sora. Ez a propagandisták segítő társa, módszertani segédeszköze .. . Igen, mert csak ennek a segítségével érhetünk el valóban komoly, eredményeket. így kezdte előadását Holli Lajos a hdvégi fiatalok propagandistaja. Előadását ... I Dehogy is előadását, inkább lenyűgöző, értelmes beszélgetését, amely oly érthető és világos volt, mint az. hogy kétszer öt az tíz. — De persze az olvasás se «oly egyszerű — folytaija lassan, majdnem szótagolva mindé«- mondáiét. A könyv apró fekete betűit nem bemagolni kell. hanem mélyen átgondolva olvasni. A könyv cselekményéhez, fontos mondanivalójához, fűzzük hozzá saját tapaszr taJatainkat és véleményünket is. — Én, ha fáradtan is jövök haza a munkából, ha előveszem a könyvet, újra frissnek érzem magam. És miközben olvasok érzem, hogyan es szolödik ez agyam, gazdagodnak gondolataim és tisztábban látok, mint két órával annak előtte. S most megáll és kutatóan végignéz a keskeny padokon, amelyekben húsz fiatal ül és várja Holla elvtárs újaob, hasznos szavait. A gyűlés öreg este ért véget. A falucska már egészen csöndes volt, csak 1tt-ott hallatszott egy-egy házőrző kuvasz hosszas csaholása. De a hallgatóknak nem volt sietős a hazamenésük. Még hosszasan elbeszélgettek a kis szoba kedves melegében. Egyesek a mai est témájáról, mások a munkahelyükön felmerülő nehézségekről és prob'émákról beszélgettek. Richter Vilmos. Benyő Rozália és Csejkó István a propagandista körül csoportosulva a mai szemináriumról beszélgettek. Richter elvtársék a kör legaktívabb tagjai. A mai szemináriumon is több mint tiz hozzászólásuk volt a kör tananyagához. Hozzászólásaikból érezni, hogy komolyan készülnek a kerókt--; és a legbonyolultabb kérdésekhez is hozzá tudnak szólni. A körökön nincs olyan kérdés, amelyre ne tudnának talpraesett feleletet adni. És vájjon mi az oka annak, hogy a hidvép fiatalok kötött ily aktív, törekvő fiatalok vannak ? Mi az, ami va- lamennyriket munkára és tanulásra sarkalja? Ezekre a kérdésekre adott nekem választ Holli elvtárs, aki abból az elvből indul ki, hogy jő propagandista csak az lehet, aki állandóan tanul, aki a munkának nem a könnyebbik oldalát, hanem a nehezebbekét választja. Mit jelent ez? Azt, hogy nem elégszik meg csupán az előadandó anyaghoz kiadott brosúrák felületes átolvasásával, az egyes cikkek be- megolásával, a száraz és a szűk politikai frázisok puffogtatásával. Mtrt az a propagandista, aki ezekre szorítkozik, annak az előadása vérszegény és unalmas. A hallgatókat nem tudj« lángra gyújtani és nem tudja bennük felébreszteni a politika, az irodalom, a tudomány iránt való érdeklődést. Már pedig az a propagandista, aki ezeket nem tudja elérni, az rosz- szul, lélek nélkül dolgozik és csak sarára, nem pedig hasznára van a fiataloknak. Icijnos még ma sok olyan propaoan- dista van, aki munkájának nem a nehezebbik, hanem a könnyebbik oldalát vált szíja. Aki nem tudja, vagy pedig nem akarja megérteni azt. hogy e jó munkának az egyedüli feltétele az állandó tanulás, szorgos és a kitartó munka. A politikai kör vezetőjének jó munkáját az mutatja meg, hogy fel tudja e kelteni a hallgatókban a kör témája és az elm-leti kérdések iránt az érdeklődést. A propaganda fának ismernie kell nemcsak azokat az embereket, akik a csoportjához tartoznak, hanem azokat is. akikkel együtt él. akikkel dolgozik és állandó kapcsolatban van. A jő propagandista állandóan fejlessze magában a megfigyelő készséget és gondolkodjon a dolgok és az élet ;'e- lenségei felett. És nem utolsó sorban szükséges az, hogy az életet, a valóságot i.e szépítse és ne nagyolja el, hanem törekedjen annak a teljes megismerésére és megértésére. Az előadó ne mondjon el mindent az előadásában. Fontos, hogy felkeltse az érdeklődést a hallgatókban és utat mutasson nekik az adott kérdés alapos és mély tanulmányozására. És tegye lehetővé a hallgatóknak a vitában való széleskörű részvételüket. (te) Baji Anna olvasni fog D aji Anna ifjúmunkás, a po- zsunyi Beke-üzemben dolgozik. Kék szerelői nháját is, kendéje alól elitre szökő sötétbarna haját is apró hópehelyként borítják a fonal foszlányai. Egy két szemtelenebb ráült a szemöldöké; e is, süt még a szempillájába is megkapaszkodott. Ügyes, nyugodt mozdulatokkal dolgozik szövőgépén; nem kapkod, nem tesz egyetlen felesleges mozdulatot sem. Baji Anna 16 évvel ezelőtt született Pereden. Már öt hónapja a Béke-üzem dolgozója. Előtte Vág- újhelyen dolgozott három hónapig, majd Farské Mlynyben mezőgazdasági munkát végzett. Itt fiatal kora dacára, jó munkájáért brigádvezetővé választották. A múltra nem emlékszik, hisz még oly fiatal, csak annyit tud, hogy rossz vilig járta akkor. Édesapjának, édesanyjának sok szomorú emléke, életüknek jelentős része fűződik a múlthoz, de nem szeretnek róla beszélni. A jelenről pedig csak annyit tud: hogy jó. Hogy került a Béke-üzem be’ Otthon, Pereden Bencsik Erzsinkkel .aknak tőszomszédságban.' aki már hosszabb ideje itt dolgozott a Béke-üzemben. Szombatonként hazajárt szüleihez, s ilyenkor gyakran beszélt barátnőjének az üzemről, a munkáról, a gépekről, arról, hogy milyen jó Pozsonyban dolgozni a gyárban: egyszóval megváltozott új életéről. Tqy ébredt fel Anniban a vágy: felkerülni Pozsonyba, a Béke-üzembe. Vágya rövid idő alatt erős elhatározássá, akarattá érett. Szülei először hallani sem akir- tak Anni tervéről. Féltették a nagyvárostól, ahol — úgy vélték a legtöbb esetben — a faluról felkerült fiatalok rossz útra térnek. Anni nem tudott lemondani a gyárról. Addig magyarázott, érvelt, bizonyított, míg végül is elengedték. — Ha már annyira mehetnék je van. hát hadd menjen . . . minket ne okol ion. hoqy boldogságának útiéba álltunk — mondották beletörődve a változtathatottanba. Anni az elmúlt év októberében boldogan, ezer titkos érzéssel állt munkába a Béke üzem fonodájában Az első héten Takács Gizi volt a tan’tó la. Megmagyarázta neki a gép kezelésének csín iát - binját átadta munkamódszerét es munkatapasztalatát. A másik héten már egy mesternő önálló munkára tanította. Nála sem töltött sok időt, szorgalmas volt. csakha- ■ mar megtanulta az egész munka- folyamatot, s gépet kapott. Nem túlzás, ha azt mondom: ez volt eddigi életének legboldogabb pillanata. Saját gépe mellett dolgozni, felvenni a versenyt a többiekkel — ez volt álmainak netovábbja. Ma, öt hónap eltelte után. munkatervét átlag 120 %-ra teljesíti, s havonta több mint 800 koronát keres. A közelmúltban kisebb baleset éne: a leányinternátusban — ott lakik — egy rozsdás szögbe bevágta a kezét. A seb gennyezni kezdett és bepólyázott kezével nem dolgozhatott: nem engedte az orvos, munkaképtelennek nyílvánította. Hazautazott szüleihez. Otthon nem találta helyét. Fiatalkorától dologhoz szokott kezéből hiányzott a munka. Rosszul érezte magát tétlenül. Visszavágyott a gépe mellé de a seb nem engedte, még fájt. Tehetetlenségében sírással könnyített a lelkén. Pedig nem szokott s nem is szeret sírni. Az édesanyja nem is állta meg szó nélkül:^, — Láttál már ilyen bolond leányt. a gépe után sír ... — mondotta édesapja felé. de neki szánva, bántón. gúnyosan. Alig tudta kivárni a seb begyó- gyulását. hogy visszamehessen az üzembe, a géphez dolgozni. Anni nem elégszik meg az eddigi eredményeivel. Azt szeretne, ha tervtel lejtésének százaléka hó- napról-hónapra emelkedne. S miért ne érhetné el célját? Fiatal, erős, szereti munkáját, szemében akarat, vidámság és elégedettség csillog. Csak tanulni és olvasni kell . . . Sajnos Anni nem tanul, nem is olvas még csak újságot sem Nem mondta meg neki senki, hoqy tanuljon, olvasson. Mikor az olvasást hoztuk szót): s megkérdeztük tőle: szokott-e olvasni. határozott nemmel válaszolt. Nem akartuk elhinni. Olyan okos értelmes lány. hogy bizony senki sem hinné el. hogy nem olvas Hosszú pillanatokig meglepetten néz ránk . . . gondolkodik . . . i majd erősen kutat az emlékezetében. fi öv látszik talált valamit, megszólal — Jókai Mórtól a Kőszívű ember finit olvastam, Gorkijtól 4z anyát és még három más könyvet, de a címük nem jut eszembe. — Néhány verset is olvgstapi — teszi hozzá sietve, kissé büszkén A verseket Petőfi, Majakovszkij és József Attila kedveltette meg vele. Nem most, még iskolás korában. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ha nem olvas, mivel tölti el szabadidejét. Kérdésünkre nagyon röviden válaszolt: Kötök. Nem jár sehová; sem színházba, sem moziba. Mióta Pozsonyban van mindössze egyszer volt moziban. Könnyen belátta, hogy állandóan csak kötni unalmas dolog, s belátta azt is. hogy szabad idejét rósz- szül használja fel. Dehát mit tehetett volna mást? Barátnői és szobatársnöi sem olvasnak. esetleg táncolni járnak no de ott nincs rá nagy szükség mert udvarlóikkal mennek. Közöttük eszébe sem jutott, hogy olvasni is lehet. Miért lett volna“ ő különc . .? I\/J őst félig üresnek, tartalmat - ” fannak érzi életét. Eddig megelégedett azzal, hogy munkáját becsületesen végzi, ez a tudat kellemes érzéssel árasztotta el: elégedetté, boldoggá tette. Most úgy érzi: tanulnia, olvasnia kell, hogy munkáját megkönnyítse, hogy nagyobb eredményeket érhessen el. s hogy még jobb legyen a munkakedve, szórakozásra is szüksége van. Ami a munkakedvet illeti Anni nem érezheti hiányát, hisz olt/ nagy kedvvel és szorgalommal dolgozik, no, de azért egy kis szórakozás neki sem fog megártani. Olvasnivalót kér, tanulni akar Megértette, hogy hazánknak mii- veit, tanult emberekre van szüksége, akik képesek az előttük állá nagy feladatok megoldására. Anni alig néhány napja töltötte ki a jelentkezési ívet. mely ben a Cs/Sz-be való felvételét kéri. Becsületes ifjúmunkás, tudja, hogy itt a helye. Be akar kapcsolódni a szervezeti életbe, itt is dolgozni akar és seqítpni a közösségnek, hogy a helyes útra térítse azokat akik azon az úton .járnak, amelyen 5 is járt nem is olyan régen. Meg fogja nekik magyarázni miért kell olvasni és tanulni. Egész biztosra vehetjük, hogy tanulását és szervezeti munkáját .is évolyan sikeresen fogja végezni, mint a gépe mellett végzett munkáját. BARTHA TIBOR
