Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-04 / 40. szám

r­ŰIIFIDSÁG MIb 1953 iilliiiR 4. Egy olvasókör tap'iszlalataiból Egy szép napsütéses délután benyitottam az Ízlésesen beren­dezett tanulószobába. Az asztal körül vidámarcú fiúk és lányuk ültek, szorgalmasan olvastak, mások sakkoztak. ■Az - egyik asztalnál Ferepcz flvtárs lelkesen magyaráz a kö­rébe csoportosuló kékinges fia­taloknak. Észre sem vették, hogy be­léptem, csak a köszönésem után áll;'^ meg egy pillanatra, majd tovább folytatták a beszélgetést. ,zLz c'vtársak előtt jegyzetfü­zetek voltak. Kiváncsi voltam, hogy miről folyik oly lelkesen a beszélgetés. S meg is tudtam. — Olvasókörünk van — mond­ja Ferencz elvtars. — Hogyan szerveztétek meg ez évi olvasókörötöket? — Már a múlt iskolaévbei megszerveztük. Igaz tavaly még voltak nehézségek a körök mun­kájában. Egyik legnagyobb hiba az volt, hogy rosszul szerveztük. Nem propagáltuk eléggé az if­júság közt, milyen nagy jelentő­sége van az olvasóköröknek a tudomány és a politika elsajá­tításában. — .A hibák ellenére is szép eredményeket értünk el, — kap­csolódik a vitába. Heringes elv- társnö. Ifjúságunk 800/o-a meg­szerezte a Fucsík-jelvényt. — Hogyan biztosítottátok ez évben a körök jó munkáját? — Ez iskolaévben tanulva a múlt év hibáiból, ^másként szer­veztük meg a köröket. Már ez év elején agitációs kampányt indítottunk az olvasókörök je­lentőségéről. Meggyőztük az if­júságot arról, mennyire szüksé­ges, hogy minden tanuló meg­szerezze a Fucsík-jelvényt. Az ifjúság lelkesen és egyhangúi ig elfogadta azt a javaslatot, hogy intézetünk tanulói száz Száza­lékban megszerzik a Fucsík-jei- vényt. Hogy a körök jól működjenek, tervet dolgoztunk ki arra, hogy melyik hótiapban, melyik köny­vet vesszük át. A t((rv összeál­lításánál szem előtt tartottuk az ifjúság politikai fejlettséget. Mert nem elég az, hogy csak elolvassuk a könyveket, és nem értünk belőlük semmit. — Kik vezetik a köröket? — AZbk az elvtársak, akik tavaly a legjobb eredményeket érték el a körök munkájában. Az olvasóköröket tizes csopor­tokra osztottuk be. Így elértük azt a körben, hogy minden tag hozzászólt az átvett anyaghoz' .A hozzászólásokból láthattuk, hogy minden egyes elvtársnö és elvtárs lelkesen készült a kö­rökre. Ezt bizonyltja a mai ol­vasókör is, amelyen a „Acélt megedzik" című regényt vettük át. Koncz Irén, aki mint mun­káskáder jött a gimnázium első osztályába, örömtől ragyogó arc­cal várja, hogy ő is hozzászól­hasson a vitához, ö a harmadik hozzászóló. — Nem véletlen, hogy ezt a könyvet választottuk jp a ViT előtt körünk témájául. Ebben a könyvben megismertük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom időszakát, melyben a világ leg­demokratikusabb állama, a Szov­jetunió és a hős lenini Komszo- mol születik, amelytől mi is oly sokat tanultunk. Majd Révész elvtárs szólt a vitához, aki a kör egyik legak­tívabb tagja. Kitüntetett tanuló. Plavkáról igyekszik helyes képet alkotni. — Plavkában látjuk az egy- .szerü, igaz szovjet ifjút, aki már gyermekkorában tudatosan harcol a cári önkényuralom el­len. Plavka Korcsegin már gyer­mekkorában sokat robotolt Plav- kát a nehéz, kitartó munka acélkemény emberré edzette, aki méltó volt arra, hogy 1918- ban felvegyék a Komszomolba. Ferencz elvtárs, a kör veze­tője így próbálja jellemezni Plavkát és a könyv jelentőségét: — Plavkát a Komszomol va­lódi harcossá edzette. Sokat ta­nult és dolgozott. A falusi ifjú­ság körében aktív meggyőző munkát végzett. Munkájával ki­érdemelte, hogy 1924-ben tagja legyen a lenini-sztálini kommu­nista pártnak. Ezek a fiatalok bü.szkén fog­ják hordani a Fucsík-jelvényt, amelyet becsületes és kitartó munkával szereztek meg. (te) Gondolatok a IV. VIT küszöbén Szép hazánkban hol értelmed ágyaz a Holnapnak langy-puha helyet, hol mindennap új esodákat látnak a kommunizmusba látó szemek, hol szántóföld, gyár, kohó és bánya rejti a nép acélos hitét, napjainkban egy érzés hevíti lángra az ifjak szívét’ A barátság lotogó lángja most máglyává dagad s beragyogja a föld ifját, legyen az svéd, szovjet, vagy arab. Egy vágy, egy cél küldi Bukarestbe az angolt, a dánt, a franciát: a béke, szabad élet vágya. Egy gyűlölet füti Németország és Korea hőslelky fiát, ha látja tépett hazáját. E vágy és e gyűlölet tör a Föld minden ifjának szívéből Románia felé utat, s hiába von erősített kordont határára százszor is Nugat. Mert Bukarestben kigyúl a hajnal a VIT százszínú hajnala .A friss fényben fürdő város ormán kibomlik a béke zászlaja. Tőzsér Árpád Ján Hús \ A legjobbak között A XV. század hajnalán az osztály­ellentétek annyira élesek, hogy a gon­dolkodó emberek nyílt bírálattal lép­nek fel a rendszer ellen. A tömegek­ben egyre fokozódó gyűlölet elsö.soi- ban az egyház ellen irányul, amely a hűbériség támasza, eszméinek hordo­zója és maga is nagyban űzi a kizsák­mányolást. Ján Hús mondanivalóit így fogalmaz­za meg: Ha az úr (nemes, püspök, ki­rály, császár stb.) bűnt követ el, akkor alattvalóinak már nem kötelességük engedelmeskedni. Természetesen ezen gondolatait., konkrét példákkal fűsze­rezte. Az új ig& Ján Húsnak halha­tatlan népszerűséget szereztek. A tö­meg tódult az aranyszájú prédikátor igehirdetéseire. Az egyház azonnal fel­ismerte a veszélyt. Először beszüntet­ték a prédikációkat. Hús mester nem adta fel a harcot. Sőt, amikor a fő­papság pénzért kezdte árúsítani a bűn­bocsánatot, fokozta és kipellengérezte ezt az aljasságot. Átokkal sújtottak, és Prágában betiltották mindennemű egyházi szertartást mindaddig, amíg az „eretnek”, vagyis Ján Hús falai között tartózkodik. A |XV. század má­sodik évtizedében Hús a falvakat jár­ja és szítja az elégedetlenség tüzét. Az egyház körül mindenütt veszedel­mesen lobog az osztályharc tüze. Ezért összehívják a konstanzi zsinatot, amely­nek célja, megerősíteni az egyház te­kintélyét. Zsigmond császár meghívja Húst is. A mester, nem fél. Elmegy és elhízott, éltes és gyűlölködő kardiná­lisoktól körülvéve ismételi tanait és bár jól tudja, mi vár rá, egyetlen lé­pést sem hátrál. A császár és a bíbor- köntösü arisztokrácia megérti: ha!áli:s ellenséggel áll szemben. Világosan lát­ja: Hús szavai a rothadó társadalom alapjait rengetik és a széles néptömr- gcket gyújtják harcra ellenük. Végle­gesen eretneknek nyilvánítják, börtön­be vetik, embertelenül megkínozzák. Hús nem enged. A sínylődő cseh pa­rasztságra gondol, összeszorítja fogait és állja a csapásokat. Átadják a világi hatóságokna'k. Máglyára Ítélik. 1415 július 6-án elégetik. Hús meghalt, de tanai továbbra is éltek a népek között. Mártírhalála for­radalmi örök.séggé válik. Egyetemi tu­dományos tevékenysége meghozza gyü­mölcsét. A prágai egyetem önálló cseh egyetemmé válik és a nemzeti megúj-*' hódás bölcsője lesz. Hús munkássága gazdagította a cseh irodalmi nyelvet is, szónoklataíNlevélei és írásai lángra- gyújtották a fiatálság szivét. A cseh történelem évszázadaira, mint a hala­dás vörös vonala nyomja rá bélyegét, és ai huszita forradalmi hagyományok, a csJh nép leghaladóbb, legszebb fe­jezetévé válnak. Ma Hús halálának évfordulóján, min­den elnyomástól mentes szabad hazá­ban, Gottwald elvtárs szavaival em­lékezünk a haladás nagy mártírjára: „Ha nemzetünk valaha közeljutott a dicsőséges huszita korszakhoz, akko*- az ma van.” Népünk, amely virágzó hazáját építi, büszkén tekint a aseh testvér-nemzet haladó hősi hagyomá­nyaira, amely megnyitotta az utat és ú^öröjévé vált a szabadságnak. H. L. Vájjon van-e a győzelem mosolyától szebb mosoly a világon? Aligha van. Olyan édes. az, olyan valódi, mint az élet, mint maga a győzelem. És most. ahogy elnézem ezeket a kis harcoso­kat, kis hősöket, az jut az eszembe, hogy milyen szép is az élet. Az én ar­comon is mosoly fakad. Csupa öröm. Nevetés, vidámság. Velük örülök én is. Látom nekik is jól esik, hogy én is örülök, az ö győzelmüknek. Közős győzelem ez. Az öröm is közös. Csil­logó szemekkel mutogatják a gondosan összehajtogatott bizonyítványokat. „Ki­tűnő, két kettes, egy kettes”. Vannak, akik tiszta egyessel .végeztek. Misik Mária, pionír, tiszta egyessel végezte a dunaszerdallelyi középiskola IV. osz­tályát. Nem is tud örömében mit mon­dani. Csak annyit mond, „érdemes volt tanulni”. Mindent értünk ebből a pár szerény szóból. Tudjuk, hogy ke­mény munka volt. Misik elvtársijő a- zonban keményebb, még keményebb. Alföldi Laci két kettessel lett ki­tüntetett. Szőke, sovány fiúcska. Na­gyon szorgalmas tanuló. A (jövő isko­lai évben a Pedagógiai Gimnáziumba megy tanulni. Tanító akar lenni. Mindenkinek van itt már terve. Ko­moly tervek. Ravasz Laci, mezőgaz­dasági szakiskolára megy.f Gazdasági szakértő lesz belőle. Novácsek Gyuszi gépészmérnöknek akar tanulni. Sokan vasipari iskolába mennek. De egyelőre még nem. Most szünet­re... vannak, akUt üdülésre mennek. Sokan az aratási munkálatoknál fog­nak segédkezni a szövetkezetekben. A leányok az édesanyjukat váltják fel a házi munkáknál. És természetesen pihenni is fognak. Sokat pihenni, hogy két hónap múlva egészségesért, meg- erősödve térhessenek vissza aí isko­lába. Oj erővel, új győzelmek felé. A bolgár népi együttes Bratislavábaii Georgij .Dimitrov, a bolgár nép ve­zére és tanítója felszólította a bolgár alkotó művészeket, hogy fejlesszék az új bolgár zenekultúrát oly irányban, hogy „megismerjék és felhasználják a bol­gár nép gazdag zenei, népi alkotó kész­ségét.” A bolgár Állami ének- és táncegyüttes megalakítása azt jelenti, hogy Dimitrov elvtárs szavai érvénye­sültek. A fiatal, alig egy éve működő együt­tes, amelyet Filip Kutev érdemes mű­vész, a Dimitrov-díj nyertese vezet, június 29-én a bratislavai téli stadion­ban, bemutatta T.rákia dallambőségét. Rodopus mélabús líraiságát, a pirini. vidék eredeti diafóniáját és Sop kü­lönleges ritmusát és zengzetes hang­ját, amivel egyszeriben megnyerte az egész közönség szivét. A bolgár énekesek eredetisége ab­ban rejlik, hogy az együttes teljes nyíltsággal és a népi énekesnők ter­mészetes hangkultúrájával énekelne!', ami nem hagy. semmi kétséget az iránt, hogy az együttes tagjait köz­vetlenül a falv^ikon toborozták, és hogy az együttes műsorát is ugyanezekből a forrásokból merítették. Igen nagy hatást gyakorolt minden­kire a „Dalolni kezdett két pacsirta” című dal, amely a bolgár nép szere­tett vezéreinek Sztálin és Cservenkov elvtársnak a tartós békéért folytatott küzdelmét énekli meg. Az együttes tánccsoportja, amely rendkívül mély hatást tett mindenkire, csupa fiatal táncosból alakult. Az együttesnek főerőssége éppen a népviseletek eszmei kifejező ereje, gazdasága és szépsége, valamint a ko­reográfia lelményessége, amely köz­vetlenségével és szépségével elbűvöl. \ CundHňs XXII. jnlyiaiás — A te úijad c.sníc picike, te kin lurkó, mondják az emberek. Az enyém tövetö’őt meg eke- aznrj-at szőrit, kévét köt, meg nadat vág — mondják. Megy a lapozi.s is. Szemük ráe.sik a sorokra, las­san megy rajtuk, mint traktor a feketehantó földeken. Szinte hallom, hogy sz.mük végig- dübörgi a sorokat. Sokáig né­zegetik, forgatják a könyveket, pipáznak, beszélgetnek, rňajd elmennek. Hónuk alatt az új könyvi Oj.heve.slejű pap jött a faluba és azt prédikálta, hogy a tudo­mányra nincs szükséa. Az em­berek kitalálták az injekciós tűt. meg mindenféle szerszá­mot. — Nincs rájuk szükség! Nem kell tudomány! — prédikálta. Untig elég, kedves keresztény híveim, ha hisztek a másvilág- bem. Másfélprás prédikáció volt, a tejek lelforrösodtak, az embe­rek ö.sszezavarodtak és aznap estefelé néhány éretlen suhanc betörte az ‘iskola kis szekrényét és az abban lévő fizikai szere­ket. üvegeket, szerszámokat ô^z- szetörte. Nézem a törmeléket. Lábam alatt ropog az üveytörmelék. A drótok ö.sszekunkorodva hever­nek nz udi'aron. .Mi ez:' Mi­csoda erő ez? A legsötétebb erő. amely c.sak butítani és vadítani tud. Mondom néhány elvtárs­nak. mi történt Hallgatnak tanakodnak és mondják, hogy majd megtanítják a tetteseket és megtanítják a papot is. A tettesek biró.ság elé kerül­tek. Hátra volt a pap, akinek az egyik késő őszi e.stén kigyul­ladt a kazalja. Valami,^ csavargó járt arra. részegen a kazal tö­vében' feküdt és remegő keze elhajította a cigarettát. Égett a kazal. A pap idegesen kap­kodott, rimánkodott, de Béli Já­nos. Pazár György nyugodtak voltak. — Fecskendőt! — kiáltotta a pap. , — Minek? Azt a tudomány c.sinálta — vágott oda rettene­tes erővel Béli. Minek az plé­bános úr? Azt is ember csi­nálta. A tudomány atkos szer­száma össze kell töretni, mint maga öss-^töretle az iskola tu­dományos szereit. — Kérem, kérem... — ide- geskedett a pap. —A kazal ro­pogott. — Kérepi, vagy nem kérem, így van. Azért odaadjuk a fecs­kendőt. Lássa meg, hogy a kommunisták kü'ömb emberek másoknál. Mondjuk ... magá­nál! , Azzal otthagyta a papot. » * * Két hónhp múlt el. A pap ní'egint prédikált. Ezeket mond­ta — Uyyebá'i igaz az, hogy az őszi pásztortüzeket valaki meg­gyújtja a mezőn? hgaz bizony. Valaki odamegy és sorra fel­lobbantja a tüzeket, tgaz-e ked­ves keresztény híveim? Csakhogy nem mondta han­gosan a templomban ülők se­rege, hogy ez bizony igaz.. Majd ^9y folytatta a pap: Folytatjuki Lássa meg, hogy a kommunisták külömb emberek másoknál. Mondjuk.. magánál! (Dubovský rajza) N r.l» .-.W '«S, 0

Next

/
Thumbnails
Contents