Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-15 / 52. szám

■CT p*«t mintsius FRIEDE UND FREUNDSCHAFT An Sónchi, a békegalamb Vannak az életben olyan pillanatok, mikor a barátok szétoszlanak, útjaik szétválnak. De vannak pillanatok, mikor a jobb életért folytatott harcban, megacélo- sodott barátok évek múltán ismét ösz- •szetalálkoznak. Ezek a találkozások el­távolítanak közülük minden különb­séget Ilyen találkozások játszódnak le most- Bukarestijén. Mielíitt az egyik- ifj| beszélnénk, térjünk vissza két évvel a múltba. Tériünk vissza abba az időbe, amikor elOször találkoztunk, amikor megi.smerkedtünk. 1951-ben történt. Akkor történt, amikor még ádáz harcok dúltak a koreai fronton, gyilkos ellenséges kéz bombázta Korea békés városait és falvait. Akkor tán­colta An Son-chi koreai hOsnő, a fia. férje és kisgyermeke elvesztését sirató koreai anya táncát, akit fájdalmában is erősíti az igazságban, az ellenség le­győzésében való hit: és a koreai nép­hadsereg segitségére siet. Ezekben a napokban ismét találkoz­tunk .An Son-chivel Bukarestben An Son-chit fellépésekor a nézőközönség üdvözlete fogadta. íme, mit fejez ki An Son-chi tánca? Kendőt varrt ki egy kislány. Vájjon mit hímzett ki rajta? Szántóföldeket és mezüket ékesítő, törékeny virágo­kat — a kedvese számára? Nem A béke hófehér galambja tundöklik a kendi) égkék színében. A kendő sely­mébe a kislány hazája békéjét hímezte. Azt az édes. drága békét. Forrón aj­kaihoz szorította, megsimogatta és úgy tekintett szét tágranyilt szemeivel, mintha látni akarná az egész világot. Igaz, Koreában már béke van. De kis fehér galamb Vietnamra, Malájra. Indonéziára! Ott még dörög­nek az ágyúk és az emberi alkotá.sok romjai felett füstfelhők gomolyognak. Szállj tehát, gyorsan repülj! Hadd le­gyen már ott is elég tej a gyerekek számára és a bambusztetejű kuny- hócskákat hadd vegye körül a szabad emberek boldog légköre. Ezt súgta a lányka, megsimogatta a béke fehér küldöttjét, és már csak ke­zével integet szerencsés hosszú utat. Szállj fehér galambocska, gyorsan rej'ülj! An Son-chi bevégezte táncát. Szí­vünkben végtelenül nagy örömet ére’<­tünk. Azért, mert gyOzött a jószán­dék, mert An Son-chi hazájának bé­ketáncát táncolhatja, mert Korea már mosolyog, mert azok, kiknek jószivét annyiszor hívta harcba, már győztek. Gyönyörűen fejezted ki magad Dzsen-Ben-u — koreai barátom, mikor életednek a fronton eltöltött három évérül beszéltél. Helyesen feleltél a belga fiú szavaira: „Belgium népe a békét csak akarja, de keveset tesz érte.” „Mondja meg nekik, hogy a béke a világ élete. Nélküle élnünk lehetetlen. Mondja meg, ne ingadoz­zanak, és segitsék elő közös mun­kánkat ■■ És mi saját hazánkban is tolmácsol­juk szavait. Munkánkat még nem fe­jeztük be. An Son-chi nehéz próbát kiállt hazájának béketáncát táncolja, de táncolnia kell az egész világnak. Száll a békegalamb, röptét úgy véd­jük és Őrizzük, hogy pillanatra se si­kerüljön öt senkinek megállítani, őriz­zük öt mindnyájan, akik magunkat embereknek akarjuk nevezni. Zdenek Houhicek, Bukarest. A TALÁLKOZÓ NAPLÓJÁBÓL A moszkvai diákok énekkara ,,A kalapács” cimü angol népdalt énekli. A szerepKiV egy része, ritmikus láb- dobogás.sal kiséri a dalt. A dal egy ifjú kovács gondolatát fejezi ki, aki az emberek számán boldogságot akar kovácsolni. Az utolsó szakaszt az ének­kar angol nyelven énekli; a közönség feláll és a terem zúg a tapstól. ,.Druzsba, mir!” — ..Peace — friends­hip!” —- hangzik mindenfelől. Barát­ságban és szeretetben telt el a szov­jet és angol fiatalok augusztus 8.-iki találko-zója, A vendégek nagy lelke­sedéssel tap.soltak Ariev azerbejdzsáni hegedűművésznek. Babajeva üzbég táncosnőnek, Misik ukrán énekesnő­nek Erkibaiev Kazah énekesnek. Indriszov és Chudairdina ba-skir tán­cosoknak. A londoni ifjúsági együttes lép a színre. Nagy lelkesedéssel adják elő G. Szkita angol zeneszerző ,,A kis ga­lamb” című dalát, amely a Találkozó zenei versenyén második díjat nyert. A szerző a dalt gitáron kiséri. A szov­jet fiúk és lányok a szerzőnek és az énekkar tagjainak virágcsokrot nyúj­tanak át. — Ti nekünk angol dalt énekelte­tek — így szól az énekkar vezetője a szovjet küldöttséghez — és mi most nektek -szovjet szerzőtől fogunk éne­kelni — és az énekkar szólóénekes- nője angol nyelven Dunajevszkij „Ku- báni kozákok” című filmjébül egy dalt énekel. Az angol fiúk és lányok a béke da­lával fejezték be hangversenyüket. Az énekkar London terein és utcáin már több mint százszor lépett fel ezzel a dallal. A londoni vendégek a moszkvai diákénekkarnak egy angol népdal- gyűjteményt ajándékoztak. A Találko'zó ,,Diák Napja” a köze­ledő Világ Diákkongresszus jegyében telt el. A pionírpalotában, Bukarest egyetemein és intézeteiben a világ minden részéből pedagógusok, orvos­tanhallgatók, építészek, történészek ! és bölcsészek jöttek, össze. I A szovjet fiúk és lányok Finnország küldöttségét a Sztálin-parkban fogad- | ták. A finn fiúk és lányok nagy i örömmel fogadták a Komszomol Köz- I ponti Bizottsága titkárának azt a ki- , jelentését, hogy a finn küldöttséget látogatá.sra hívja a Szovjetunióba, ; hogy ott megismerkedhessen a szovjet ifjú.ság életével. A pionírok bemutatták művészetüket A pionírpalotát körülvevő park sétá­nyain csoportokba verődve kínai,, né­met, dán és belga küldöttek járkálnak. Távolból hallani az autók tülkölését, amelyeken a pionírokat hozzák ide. Az autók most érkeztek a pionírpalotához és elhozták a legfiatalabb művészein­ket, a pionírjainkat. Ezen az estén bolgár, német, román pionírok léptek fel. Először a bolgár pionírok adták elő műsorukat. A fiatal gyerekhangok meg­hatották a hallgatóságot. A pionírok dalaikban a békegalambról, hazájuk szépségéről, boldog életükről beszéltek. Nyikolaj Jevorov, zongorajátékával a- ratott nagy sikert. A zongora- és he­gedűversenyen a második dijat nyerte. Ezután szökehajű gyerekek léptek a színre. Ez a német pioníregyüttes Alt- | mügelnben alakult. Maga Altmügél'n j nem nagy falu. körülbelül 800 lakosa j van. Az együttest a gyermekek tánc- ' és ének utáni vágya alakította meg. Műsorukban német népdalokat és vidám ifjúsági dalokat adtak elő, mandolin, balalajka, gitár és harmonika kísére­tével. Különösen nagy sikert arattak az iskoláikról szóló dallal. Ez a dal a német gyerekek tanulási vágyáról szól. Tanulni, tanulni, tanulni, mondja a dal szövege, mert csak így lehet jjoídog és vidám életünk. A programmot a ro­mán pionírok tánc- és énekegyüttese felléptével fejezték be. A kassai kerület fiataljai így ünnepük a Vll-et A kassai kerületben az ifjúság a VIT napjai alatt nagy munkát fejt ki. Ezáltal bizonyítják be, hogy a nagy Találkozó a termelésre 'is kihatással van. A gálszécsi Járásban, ahol ké­sőbben érik a gabona, mint a Csalló­közben, az ifjúság járási viszonylatban az aratási és cséplési munkálatoknál, 2.750 órát dolgozik le. A janikí alap­szervezet eddig 100 órát dolgozott le. A poprádi járásban az Ifjúság az ara­tási munkálatuknál 1.555 órát dolgo­zott le. A kassai Polio-szappangyár- han a fiatalok a VIT tartama alatt 630 órát dolgoztak le. A vasúti teher­kocsikból a szállítmányt vasárjiap is kirakják és ezzel a vasúton meggyor­sítják a kocsifordulót. Ezzel a mun­kával a forgalmi költségeket 1.500 koronával csökkentik. Kassán az Odcva-ruhaelárusító üzemnél 250 ó'rát dolgoznak le a fiatalok, hogy ezáltal elősegítsék a dolgozók ruhaellátását. A kassai pekipari tanulootthon fFa- laljaí 1 ,560 urát dolgoznak le a .Szö­vetségi Vasútvonalon, hogy ezzel is kifejezzek a VIT iránt érzett tisztele­tüket. A kassai építészeti üzem CslSz- szervezetének tagjai a különféle épít­kezéseken egyénenként száz órát dol­goznak le. Mint látjuk, a kassai kerület fiatal­jai munkával Unnepllk a VIT-et. CHARLES — MARIE Két olyan pillanat volt életemben, mikor nyugodt természetem ellenére — bár nem i'agyok szentimentálii em­ber — inkább az ellenkezője — mély megindulást éreztem — mondja a pi­roskockás ingű francia ifjú. Az első. amikor a fasiszta megszállás alól fel­szabadították hazámat: szinte hihetet­len érzés lett úrrá rajtam, mikor az elnyomás és Le,szély hosszú évei után ismét szabad levegőt szívhattunk. Ez 1944-ben történt. Hasonló érzés ha­tott át most, mikor a koreai béke­kötést kihirdették. Mintha mázsányi súlyként hullott vo na lé rólunk az. ami szírünket ösz- szeszorította, álmunkat megzavarta. Olyan örömtelje,'; boldog pűlanatokat éltem át, hogy ezt írásban szinte le­hetetlen kifejezni. Nem vagyok kommunista, de nem vagyok tagja egyetlen egy francia if­júsági szervezetnek sem. De mint békemozgalmunk részvevője gyakran volt alkalmam az ifjúság közt dolgoz­ni. így az Ain körzet republikánus fia­taljai döntő szavazattöbb.séggel koreai képviselőjüknek választottak. írjam le a nevemet? Szívesen meg- teszem. de kö.csönöznie kell a töltíJ- tollát. Rouvarg Charles — Marié lyreé Lalnnde departement Ain, »»«iSsSiSsr Korea demokratikus ifjú.sága a fegyve rsziineti egyezmény örömére gyönyörű zászlót kapott a III. Világifjúsági Kon gresszustól! A Találkozó részvevői új- jongva örvendeznek együtt a koreai ifjúság küldötteivel. Michal Micha|!ovic8 Tyjapkin“ a kig medve A szovjet küldöttek találkozásánál nagy feltűnést keltett egy „kis aján­dék" — mégpedig egy barátságos ki­nézésű nagy fehér medve. — Küldöt­teink ajándékozták a moszkvai egye­tem hatlgatónőinek. Ezeknek úgy meg­tetszett a kis medve, hagy mindegyik fényképészkedni akart vele. Végül el­határozták, hogy minden koncertjükre magukkal viszik — .szerencsehozónak. A medvét Michail Michajlovics Tyjap- kinnak nevezték el A zenekar egyik hcopAiH-p búcsúzásunknál megnyugta­tott bennünket, hogy majd törődni fog a kis medve zenei neveléséről. Román pionírok | A fiatal Román Népköztársaság iga- , zán büszke lehet fiatal pionírjaira. Megtörténik például, hogy valamelyik külföldi küldött reménytelenül tanul­mányozza Bukarest térképét, sehogy I sem tud rajta eligazodni. Akkor ott I terem egy kis úttörő és elvezeti az; idegent oda, ahová menni akar. Egy másik eset. Valamelyik népi­együttes programmjára érkezel a szín­házba. A színház természetesen zsú­folásig tele. Kénytelen vagy állni. Né­hány percig álldogálsz, egyszer csak valaki meghúzza a kabátodat és hely- lyel kínál. Ha pedig szerénykedsz és nem akarsz leülni, akkor a kis pionír a zászlódra mutat, mintha csak mon­daná: vendégünk vagy és minálunk jól kell, hogy. érezzék magukat vendé­geink. A román fiatalok nagy lelkesedéssel fogadták a Vll-re érkező fiatalokat a világ minden részéből Kéz a kézben, egységeset^, vimul fel az ifjúság" a nagy találkozón. A magyar leányküldöttek örömmel élil át a boldog bukaresti fesztivál­napokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents