Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-08-05 / 49. szám
Jí- ■ •, ■fliipiűsác-T—T 1953. augusztus 5. OO HEHEra liEGIifflfflr J7 vIcT) Bukarest fe^é... ott voltunk a kongressztis termében, amikor ezen az egyszerű hétköznapnak induló hétfő reggelen egy halk szavú mosolygó arcú kínai ifjú Hu Yau pang ünnepélyesen bejelentette a várvavárt eseményt: Elhallgattak a fegyverek Koreában. Képzeljük magunk elé a júliu.si fényben fürdő termet száz nemzet összeforródott zászlajával, száz nemzet fiatal fiával. Ezen a reggelen is a megszokott módon induí az ülés. Már kilenc órakor megteltek a széksorok, eljöttek valamennyien a delegátusok, amikor az elnök bemondta a mikro- fónba: „Megnyitjuk a Kongresszus IV. ülését. Átadom a szót Hűi Yau pang kínai deleaátusnak.” Kistermetű, zömök, sárgá.sbarna arcú, kellemes megjelenésű, szürkeruhás kínai fiatalember' siet fel a szónoki emelvényre. Sokáig tapsolnak neki. . . A nagy békeharcos, felszabadult kínai népet éltetik. Vfgre szóhoz jutott, a flílhallgatón keresztül figyelik d hét nyelv egyikén. Az egész teremben csend van. csak a ventilátorok zümmögése hallatszik. Már jónéhány perce beszél, amikor egy tólekzeti szünetet tart Felvillant, körülöleli a termet és csengd hangon mondja: „. .. A pekingi rádió jelentése szerint július 27-én reggel Pan- mindzsonbnn aláírták a koreai fegyverszüneti egyezménrit.” Hirtelen elhatározással a hét nyelvű fülhallgatós fordító szerkezeten a román nyelvről átkapcsolok az oroszba:... Pobéjda mira — mondja ünnepélyesen egy mély férfihang. Most angolul hallgatóin a szöveget:... today in Pan- mundjon. Már a németet hallgatom: Heute früh um 10 Uhr ... Dallamosan zeng a francia szó, izzanak a spanyol mondatolf, diadalmas a kínai bemondó hangja... Nem tudok betelni velük. Ismét és ismét hallgatni akarom, hét nyelven, , minden nyelvén a világnak: fegyver- szünet Koreában! Mától kezdve nem száll halálthozó gép „A • csendes hajnalok országa” fölé. A teremben kitör az éljenzés, a ta^. Eleinte a középsor végefelé ülő koreai delegáció körül viharzik az ünneplés. Aztán átterjed az egész teremre. Felejthetetlen jelenetek. Ölelik. csókolják a koreaiakat, szoronaat- ják a kezüket, feldobják őket a magasba, viszik körül a termen. A kínai delegátus már nem áll egyedül a szónoki emelvényen. Az elnök.ség tagjai: franciák, angolok, oroszok, németek, szudániaiak. arabok, svédek, csehek, románok, magyarok, veszik körül, gratulálnak nekik, csókolják jobbtol, balról Egyik arab küldött ünnepélyesen leteszi burnoszát, szertartásosan felte.szi a kínai fejtre és nagy tisztelettel meghajol előtte. A többiek is azt ajándékozzák a koreaiaknak és kínaiaknak, ami szívüknek a legszebb. A németek odaadják díszes sáljaikat. a svédek jelvényeiket szedik le a szívük körül és ajándékozzák drága barátainknak. .áz angolok konfettivel szórják le' a koreai delegációt. Amott pedig a díszemeli'ény előtt egy szovjet küldött melegen szeretettel ölelkezik össze egy szálas angol fiúval, az. aki ös.szefogózva áll egy kinawal. franriáral: amerikai küldöttel íme a baráti ö.sszefogás élő példája! Fergetegesen száll a hurrá. Feltör a dal. az egész terem, kéz a kézben éneklik az ifjúság békehimnu.szát. Már csen- desedni látszik a több mint félórája tartó ünneplés, amikor a román küldöttek borába fognak. Percek alatt szélesedik, nő a tánc, míg át nem fogja az egész termet. Dalolnak, táncolnak, újjönganak az ifjak. S a szemekben könnyek c.sil- longanak meg. Az öröm. a boldogság, a győzelem szent könnyei. A filmesek, fényképészek lázasan dolgoznak. A rádióbemondák izgatottan közvetítik a világnak a felejthetetlen pillanatokat. Mo.st egyik koreai delegátus a koreai nép hőse nagy vörös zászlót vesz elő és meglobogtatja a fiatalok előtt. — Ajándékul hozták a Kongresszusnak és ebben az ünnepi percben adják at népek küldöttjeinek. Ismét magasba tör a lelkesedés hulláma. ..Bele!” — zeng az ifjúság szava. Most hol a terem egyik .sarkában, hol a másik felében, kezdődik ismét, újra meg újra a lelkesedés. Hol az egyik nép fia. hol a másik nemzet delegátusa kezdeményez. Megható kép nézni ezt a csodálatos jelenetet. És ebben a percben úgy érezzük, hogy beköltözött ide az egész válág. Mert Így történik ezekben az ünneppel teljes órákban az egész föld kerekségén: hol a világ egyik sarkában, hol a másik félteként lendülnek örömtáncba a népek fim, éljenzik a koreai fegyver- szünetet. Volt ember, aki otthonában tudta meg a hírt és örömmel tekintett szét házatája körül: a béke erői most biztosabban őrzik otthonát s mindent, ami neki oly drága ... Olyan is nőit nálunk, aki az üzemben a gép mellett szerzett tudomást erről s úgy érezte, jó dolog dolgozni, erősíteni vele a békét. Más a gazdag szérű búzaillata között hallotta meg a nagy eseményt és úgy csé'pelt, hogy több békegabonája legyen a béke országának. Sok fiatal anya a bölcső mellett tudta meg a hírt az első meleg mo.soly gyermeke felé ragyogott — biztosabb már az ő élete, az ö jövője. És Koreában voltak katonák, akiknek a lörészárkok mélyén, vagy a romok szcnnszédságában jutott fülükbe: elérkezett az építés ideje. És biztos ixAtak olyanok is a meggyötört országban, akik barátjuk, szüleik sírjánál hallották meg a fegyverszünet hírét és a gyász mellé beköltözött a reménység érzése: elég erős ma az emberiség, hogy lefogja a gyilkosok kezét és tartós békét teremtsen a világon. Mi néhányon abban a szerencsében részesültünk, hogy ebben a történelmi percben, a vűág ifjúságának nagy békeparlamentjében voltunk. Az erő az egység, bizakodás, a győzelemben vetett hit milyen megállíthatatlan ára dása volt ez! Ha van ünnep, amelyben szinte újjászületik az ember, hát akkor ez a délelőtt olyan volt. Ha van ünnep, amely felemel, megtölt erővel, bizakodá.s.sal. örömmel, fiatalsággal. akkor ezek az órák olyanok voltak. Milyen erősek vagyunk, milyen egyek a harcban. Éreztük a fiatalság mindet, erejét. És azt, hogy ebben a fiatalságban, ameh/ a jövő hordozója, soha nem fogunk csalódni. Válóra 'váltja legszebb, legmerészebb álmunkat is. Ma délelőtt, itt. .szabad hazánk szép fővárosának szívében száz és száz szemtanú jelenlétében, a világ négy tálának ifjú.sága szinte egy időben a panmindz.soni eseményekkel, szive minden melegével, szintén „aláírta” a fegyverszüneti szerződést. És ez az „aláírás" megerősíti az emberek hitét a jövőben, a békében. Dános Miklós, Az alig 18 éves dán fiú, diák, szol makalapján különféle jelvények díszelegnek. A ké'pen látható idősebb munkás kíváncsian szemléli a színes jelvényeket. Később fejére tette a kala pót s büszkén lépkedett a vendéglő felé, ahol eltűnt a uirka tömegben. A dán fiú meglepetten nézett utána. — Pár perc mr'dva azonban visszatért és a kalapot visszaadta tulajdimosának. Mindketten, sőt a körüláUók is jót kacagtak a jeleneten. így búcsúzott ifjúságunk a Bukarest f«lé tovább utazó küldöttektől Elszántarcú fiatalember, merésztekintetű leány. S a háttérben a messzeiengő zászlók alatt az ifjúság tömege. Kezükben táblát tartanak, mindegyik táblán egy-egy betű s ha ös.sze- olvasom a betűket, ez áll előttem: PAIX: BÉKE. De hiszen minek is részletesen leírni ezt a képet. Mindenki ismeri, ott pompázik fuízaink falán, a villamoskocsi üvegén, kirakatban, kerítésen mindenütt: A IV. Világifjúsági Találkozó plakátja ez. A lány és fiú tölcsért formál a tenyeréből. A világ fiataljaihoz kiáltanak, Bukarestbe hívják őket, a béke és a barátság nagy Találkozójára. Nem tudom ki festette ezt a plakátot. De én ismerem ezt a fiatalembert. Meg a lányt is. Találkoztunk, beszélgettünk már Igaz, hogy régen történt. De olyan elevenen él henem ennek a találkozásnak az emléke, hogy bátran nekiülhetek papírra vetni. Esküvés a Hősök Terén. A fiúval 1949-ben találkoztam Budapesten. Minden bizonnyal ott volt Újpesten is a Vi- lágifi'usági Találkozó megnyitó felvonulásán. Ott kellett lennie, bár akkor még nem láttam. Hisz," minden ország küldöttsége külön-külön zárt oszlopokban vonult fel a tribün előtt, majd felsorakozott a zöld mezőnyön. A Romon Nép- köztársaság ifjúságának küldött.sége tánccsoporttal az élén, haladt el a tribrin előtt. Az oszlop menetelt előtte pedig vidáman, tovalejtő fehér abroncsként pörgött, keringett nézeti táncunk, a hora. Aztán már mi is ott álltunk a stadion közepén és nyolcvanegy néhány nyelven énekeltük a világifjúság indulóját, miközben a rúdra büszkén kúszott fel a Demokratikus , If júság Világszövetségének hófehér zászlaja. Á levegőben pedig sűrű rajokban röpködött a galambok sokasága. Ezer galamb röppent fel a magasba a béke szimbólumakép. S ezzel megnrjílt a budapesti VIT. De hói i.s találkoztunk először? Hiszen annyi minden történt a pesti 15 nap alatt. Mennfii ország nyílt tekintetű, harcos fiával fogtunk kezet! Mennyi találkozás, mennyi közös Programm, mennyi tolmácsolt, rngy taglejtésekkel kísért beszélgetés! Emlékszem a margitszigeti Szabadtéri színpadra, ahol egy éjtszaka a pazar szovjet, majd hindu táncokban gyönyörködtünk. A román küldöttség egyik csoportja néhány spanyol ifjúval került ott össze. Hát csak annyit tudtunk „beszélgetni”, amennyit a román é* a spanyól nyelv ha.sonló.sága, no meg egyesek hézagos francia nyelvtudása megengedett. De milyen sok volt ez is! Hiszen két világ ifjúsága beszélt itt s ha csak néhány szóban, de megtudtunk sok mindent egymástól: az ibériai félsziget elnyomott ifjúsága a mi szabad és boldog ifjúfnunkásainkról, parasztjainkról, diákjainkról — és viszont. É.szak-Korea akkoriban még békés, virágzó ország ■volt. Nem dúlták fel váro.sait és falvait az ellenséges bombázók. Egy fiatal koreai diákra emlékszem, aki tudott valamicskét oroszul. A Városligetben épült nemzetközi kiállításon találkoztunk. Pontoson emlékszem, Laktionov, szovjet festőművész ..Levél a frontról” cimű képe előtt álltunk. Mint annyi más fiatal, mi is hosszan szemléltük ezt a gyönyörű alkotást. Ma is emlékszem a korlátjára könyöklő, élénk zöld szi:etteres, pirosszallagos leányra, a megsebesült katonára és a levelet felolvnsó fiúcskára. A koreai diák elbűvöl ten nézte a képet: Levél a frontról. Aztán épülő hazájáról mesélt. Ma. ki tudja, nem ír-e ő is levelet a frontról édesanyjának, piros karszalagos nővérének . .. Annyi az emlék, a kép. sttnte láncszerűen követi egyik a másikát. De most még c.sak egyre szeretnék emlékezni. Az esti hajózá.sra, a fényárban úszó Dunán. Itt, a „Leányfalu” fedélzetén, itt áll mellettem az az ifjú. akit keresek. Varsóból a vértanú-városból jött a Fesztiválra és Sztaniszlav Koumackynak hívják. Az ezer munkatelep városáról be.szélt a holnap Varsójáról, a szocialista fővárosról. Odébb, a fedélzet egyik zúgábon kínaiak, négerek állnak körben. S a kör közepén indám ukrán melódiát penget a balalajka. ... S amint nézem a plakátot, a tenyeréből tölc.sért formáló ifjú arcképe eszembe jut, hogy már egyszer találkoztunk. A Találkozó utolsó napján, a Hősök Terén, ahol számtalan nyelven harsant fel az e.skű szava: ....... és esküszünk, hogy győzelemre visszük a békéért és boldogságért vívott szent harcot!” Ifjak ezrei feleltek rá, minden nyelven, de egy szím'el egy lélekkel: — Esküszünk! S ott a Hősök Terén Wladiszlav• megrázta a kezemet: „Viszontlátjuk egymást .pajtás!” A TREPTOWI EMLÉKMŰ ELŐTT. A leányt pedig Jo.sette Richet-nek hívták, 19 éves páriz.si szövőnő volt és a berlini Trep- tow-emlékműnél találkoztunk. Ez 2 évvel később történt, ugyancsak augusztusban. Ismét megindultak a fellobogózott vonatok a vüág minden tájáról, ez alkalommal Berlin felé, a világ ifjúságának harmadik Béke Találkozójára. És ismét felcsendült a dal Sztálinváros, Arad, Békésc.saba, Budapest, Po^ zsony, Brno é? Drezda állomá.sain: „Egy a jelszónk: a béke. Harcba boldog jövőért megyünk! Egy nagy cél érdekében Tör előre ifjú seregünk!” Amikor a román küldöttség leszállott az Ost- bahnhof-fon, minden romániai delegátust egy- ^ egy kékkendős berlini -pionír leányka fogadott virágcsokorral. Az enyémre ma is emlékszem. 10 éves volt a kis Edith Kisselbach s az agyonbombázott Stralauer-Alleé-n lakott édesanyjával és 2 testvérével. Levelet is kaptam tőle Bukarestbe, a mi napig őrzöm. Egyszóiial megérkeztünk Berlinbe, 6 éve a világtörténelem egyik legnagyobb csatája után. Berlin negyedeiben még élénken éltek e harc szomorú emlékei. Keresve .sem lehetett volna éle.sebb ellentétet találni, mint egyrészt a második világháború okozta pusztítás maradványait, má.srészt pedig a békéért küzdő sok százezer if jú harcos tünteté.sét! Itt Berlinben, lépett a szovjet katona a fasi.szta horda nyakára, itt vívta ki a békét és annyi nép szabad.ságát. S a népek nem felejtenek. A világ ifjúsága hálatelt szívvel járult a győztes szovjet katona treptowi emlékműve elé. A kupalakú dombon állá, több emeletes magasságú szobor fenséges emlékműve a felszabadító szovjet katonának. A köpenyes katona egyik kezében leeresztett spá- da. a má.sik kezével apró gyermeket ölel magához: a jövő, a béke .szimbólumát! És jönnek sorra az ifjak, hogy koszorút helyezzenek el a hősök emlékművénél: Komszo- molisták, humuszos arabok, koreai partizánok, német egyetemi iňillgatók, görög menekültek, a népi demokráciák, a tőkés államok s a gyarmatok. fiataljai. Ott találkoztam Josettél, n szobor talpazatából épült mauzóleum lépcsőjén... Azután még láttam *egyszer az Ale.rander- Platzon kart karba öltve járt egy szőke thü- ringiai leánnyal. Sétáltak önfeledten a zászló- díszbe borult Berlinben. És ott volt Josette, a fiatal lányok napján is, ahol Raymonde Dien beszélt. Raymonde Dien, a hős francia leány, (aki .saját testével állta el egy katonai szerelvény útját) Brüsselből vis.szatoloncolták Párizsba. De Dien még egyszer repülőgépre üli s mo.st ott volt Berlinben, karjai közt nagy csokor inrággal. S amíg a francia üzletemberek hadosztályt-hadosztály után vezényeltek a rúet- nami nép szabadságharcának leverésére, Raymonde Dien kacagva szorított karjai közé egy vietnami leányt... Többé nem láttam Josettet, de biztos vagyok benne, hogy ö is ott volt az állomáson, amikor megindult a román küldöttség rxmnt.a. az ő kendője is lobogott a kendők ezrei között, s S is hangosan kiálthatta, hogy: .„VISZONTUÄTÄSRA BAJTÁRSAK! Ojra együtt. Emberek, fiatalok, akiket csak 2 hétig isméi - tünk, de akik annyira a szívünkhöz nőttek! — Vájjon merre vannak, megfeledkeznek rólunk? Hogy feledkezhettek volna meg? Hiszen ott látod őket a pialcáton, Josettet és Sztaniszla- wot, Miguelt, Ingeborgot, Wladimírt és Maryt, ezer, tízezer oékeharcos fiatalt. Tenyerükből I lőcsért formálnak úgy kiáltják észa'k, kelet, j dél és n'yugat felé Viszontlátjuk egymást! Azóta elkészült Bukarestben az „Augusztus 23”-stadion. Egyik napról a másikra virágoskertek születtek, az eddigi puszta telken. A Republice-i la.sorban már ott lobog számtalan ország zászlaja. állomást betötti a vidám, dobszó, egyre újabb küldöttségek érkeznek, fellobogózott. virágfüzéres vonatokon. És mindannyian viszontlátjuk egymást Bukarestben, a j kéke és a barátság öt földrészt átfogó nagyszerű ünnepén. Majtényi Erik, (A bukaresti ..EI0re"-b51.) Oj IFJCSAG — ■ CsISi Szlovákiai Központi BIzottsApának (apia Moglolonik hotenkOnt kétszer Kiadia a Smena, t CsIS? Szlováklal Központi Bizottságának klattóváliaiata. Bratislava. S«*l- HuincJ 2. — SzerkeaztI a szerkesztőbizottság Fftszerkes/tő Szőke József — Szerkes/iősóg és kiadóhivatal. Bratislava. SoltésoveJ 2 Telefon 545-51. 2. 5. 229-31, 3 Nyomja Merkantil n v ayowidő^ — Qőfizetéa e^ évre 40.— Kis, félévre 20.— Kis — A postatakarékpénztári befizetőlap száma 5-54001. — HIrlapbélyeg engedélyezve Bratislava 2 KertílétI Postahivatal Feladó és Irányító postahivatal Bratislava 2.
