Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-25 / 46. szám

2 Ül IFIÜSÄC lí>53 jliliu-s 25. A csehszlovák Artyekben Gyönyört vidéken fekszik a tébor. Szép fö'd is az a cseh főid. Nem rrvesz- sze ott ragyog a tó, partjain őrt áll- .nak a fenyvesek. Benn a tisztásokon ki-ki villan egy villa piros teteje. — Azok építették, akik a mások verejté­ke árán járták hűsíteni testüket a nyári tikkadt melegben a tó vízébe. A domb tetején ott büszkélkedik a lílmr P7t hirdeti hncv eltfínt a rossz ge. — Minden évben szebb Csillebérc, minden évben új megleijetés várja az úttörőket, — mondja Maigit. Nag.yon szereti ez a két leány ha­záját. Boldogan beszél annak szépsé- gérUl. gazdagságáról. Nem egy Cseh­szlovákiában éli) pionír tanulhatna tű­lük forró, odaadó hazaszeretetei. * * * A vidékre ránehezedett az este. Lan­A megnyitás Ünnepén Pardubicéröl Sze csre érkezett a VIT ifjúsági stafétája. és szép a fiatalság élete. Sok munkás­kéz szorgalmasan dolgozott, hogy min- nél elűbb elkészüljön a pionírok sze- csi nemzetközi tátera. Többen éjsza­káikat is feláldozták, mint például Pribyl elvtárs, a villanyszerelő. * * * Szabad foglalkozás,' van. Vidám gyermekhangoktól visszhangzik a vi­dék. Cseh, magyar és szlovák pionirok barátkoznak. Az udvaron repül a hin­ta, két pionír lelkesen asztalteniszezik, egy csoport dalolva vonul végig a me­zőn. Nyüzsi^ az-élet. Benn a klubteremben két magyar úttörő beszélget. Hozzájuk csatlako­zunk. Szabó Margit és Lajkó Ilona, akiket barátokká kovácsoltak az együtt töltött napok. Meglepő a két kisleány szerénysége, öntudatossága és tudása. Elragadtatva beszélnek a tá­borról, a cseh és szlovák pionírokról. Sohasem fogjuk elfelejteni azt a szí­ves fogadtatást, amiben részesültünk, — mondja Szabó Margit. Késő este ér­keztünk. Habár a többiek is éppen olyan fáradtak voltak az utazástól mint mi, felsorakozva várt az egesz tábor és nemcsak kedves szóval, ha­nem virággal is elhalmoztak minket — A legnagyobb baj, — panaszko­dik a két leány, — hogy nem tudhik egymást a legtökéletesebben megérten Orosz tudásunkat sokszor a mi nem­zetközi nyelvünkkel a „kézzel-lábbaľ' való magyarázással kell kiegészíteni. No, de se baj. Fonódik a beszéd fo­nala lassan mi i€ Budapesten. Lajkó Ilona kémiai köréb'n képzeljük ma­gunkat. • A kerületi Ütti^ö Ház kémai kö­rének a tagja — tudjuk meg tűle. Ki­váló tudással bír a kör vezetője. Na­gyon sokat lehet tűle tanulni. Érde­kessé teszi a kör munkáját. Olyan szerc?tettel beszél ez a magyar leány tanárjáról és körének, iskolájának munkájáról, hogy minket is felhevíte­nek szavai. Budapestről nemsokára Csillebércre visznek a szavak és a képzelet. Szabó Margit elbeszélésében megelevenedik előttünk a magyar úttörők büszkesé­gyos nyári szél simogatta a pionírok borzas haját. A tó felé igyekszik va­lamennyi. Lábuk alatt engedelmesen símül a földhöz a fű. Tábortűz lesz a parton. Igen, már ropognak is a gallyak, a lángnyelvek be'e-bele marnak a sötétségbe. Műsor- számok váltakoznak. Magyar, cseh, szlovák népdalok, népitáncok moz­galmi dalok és tornaszámok. Külön­böző nemzetek bánata, öröme, élni és építeni akarása zú3 fel a pionírok aj­káról. Egyszerre csendül fel cseh es magyar nyelven a „Májusi Dal.” Ezt sem hallotta itt még a vidék, soha­sem volt tanúja a barátság ilyen ko­vácsolásának. Az est szépsége tűzijátékban csú­csosodik ki. Kék, piros és zö'd rakéták szelik át a sötétséget. Majd vibrálva zuhannak alá. hogy a kiváncsi szemek elöl elnyelje őket a viz ragyogó tükre. Lassan eltönik a fény, a pionírok a tábor felé veszik útjukat, hogy az éj­szakai alvás után egy új, szép napra ébredjenek. P. V. Citrom a Dunántúl napsütötte lejtőin A szepsi járás fiataljai így készülnek a VlT-re .A VIT híre megrázta a szepsi járás fiataljait is. Sokkal nagyobb tevékeny­séget fejtenek ki mint eddig. A járás­ban sok hegy van, néha felhők meg­pihennek rajtuk. Ezért később érik a gabona mint a Csallóközben, mert a ga- t>>na és a hegy ne.i, szereti egymást. A késóbbérés m'^g nem jelent rossz termést, csak gyors munkát igényel, mert az idő rosszra változhat és ak­kor kárt csinál a termésben. Már pe­dig ennek elejét kell venni. A makranci ifjúság nagyrésze az i- Darban dolgozik, estefelé ér haza. A termés kitűnő, gazdaggá teheti a szö­vetkezetét. Neki is mennek a termés betakarítási munkálatoknak, ezért a vállalások szerint 400 órát dolgoznak te az aratásnál. Persze, ha többet kell, akkor többet is dolgoznak. A kultúr- héz építésénél pedig 200 órát dolgoz­nak le. így emlékeznek meg a VIT- rol, Lueffiebényáíi negyoíi hiányzik egy A haza építésében új emberek nőnek ki a magyar síkságokon, akik m.ár nem elégszenek meg a természet adottságaival, hanem a szovjet micsurini tudomány alapján a természet uraiva válnak. Pár évvel ezelőtt Magyarország népe még álmodni sem mert arról, hogy valaha is saját termesztésű citromot adhatnak a fogyasztók számára. A szovjet nép önzetlen támogatásával a magyar gyümölcstermesztők fáradhatatlan kísérletezésével, a természettel vívott kemény harc közepette, Magyarországon is meghonosodott a citrom. Ezzel, kapcsolatban közö^Jk Mada rász-Andor, a budapesti Szabad Ifjúság munkatársának riportját. Akaii sziklás hegyi ej tűjén kapta­tunk felfelé. Mezőgazdasági tntívelé.sie alig alkalmas, köves, kopár talajon haladunk. Bármilyen rossz is a talaj, Akaii ma mégis híres mezőgazdasá­gunk világában. Állami növényneme­sítű telep működik itt — a látogatók sokaságát vonzza magához. Mi tette híressé a telepet? Gyű- mölcsnemesítői, nagyszerű vállalkozá­sa, a citrom meghonosítása. A citrom délszaki növény A Földközi tenger kéklO partján bó- longatnak lombjai. Egész éven át vi­rít és terem. A délvidéknek ezt a gyermekét — testvéreivel, a naranccsal é§ mandarinnal együtt — a Szovjet­unió déli részében már meghonosítot­ták. A szovjet példát követve, a mi növénynemesítőink is vállalkoztak a citrom meghonosítására. Két évvel ez- eK'tt hatalmas szovjet repülőgépen több ezer, gondosan vattába csomagolt citromoltványt hoztak hazánkba. Azok virítanak most Akaii napsütötte lej­tőin. A fiatal oltványok csakhamar meg­barátkoztak a Dunántúl napjával, a bakonyi széllel, a balatoni párával. — Megkedvelték, megszerették űket a te­lep dolgozói is. különösen a fiatalok. Valahogy úgy érezték felelősek azért, hogy a gondiaikra bízott citrom meg­érjen, meghonosodjék hazánkban is. Eljött az első ősz. A telep fiataljait. Horváth Kálmánt, Kondor Józsefet. Kocsor Terézt, a citrom átteleltetésé- nek gondja foglalkoztatta. Nyáron a Balatonon versenyre kelhet a Föld­közi tengerrel, de talán kihuny a fény. fagyos szelek süvöltenek. Méter­nyi mély árkokat ástak tehát. Hogy be ne omoljanak falukat termésköve] kibélelték. Ide. az árkok menedéket nyújtó mélyébe ültették féltő gonddal a citromfácskákat. Hiába csapott le már a Bakony kemény, gonosz szele — nem tett kárt a növényekben. Lel­kes gondozók 10 cm vastag nádpalló­val fedték be az árkoka', — azalatt te­leltek át a növények. Azóta még egy tél múlt el és most újból a nyári nap tüzes sugarai éltetik az akali citromfákat. Mivé lettek azóta és mit csinálnak fiatal ápolóik? Üj fajta ü vés ház Kocsor Terézt elvitte az érdeklődés Keszthelyre, egy hetes citromtermesz­tési tanfolyamra. Horváth Kálmánnak ma már 10 sz,akkönyve van. Együtt nőnek, együtt fejlődnek a gondjukra bízott fácskákkal. Az árokban nevelés a citn>m ter­mesztésnek c.sak egyik módszere. Má­tal János ifjú agronómus tanácsára a fiatalok más módszerrel is kísérletez­nek. Szovjet és bolgár tapasztalatok alapján nyeregtető alatt is termesz­tenek majd. Ez a módszer az üveg­házi termesztésnek és az árkos ter­mesztésnek összepárosítása. Az árko­kat szélesebbre építik, hogy jól hozzá­férhessenek a csemetékhez. Az árkok fölé nyereg alakú tetű kerül. Egyik fele üvegből, mási': fele nádból ké­szül. Az ÚJ módszer kiküszöböli majd az árkok téli takarásának azt a hát­rányát. hogy a vastag nádpalló nem­csak a hideget rekeszti ki, hanem a téli napfényt és világosságot is. Horváth Kálmán más módon kép zeli el a citrom termesztés jövfjjét Ismeri jól Micsurin ‘anítását sokat be­szélgettek róla a telep vezetőiével. — Olyan citromot szeretne Akaiiban ki- nemesfteni. amelyet télen sem kellene óvni. takargatni. Fagyálló citrom Aki lelkesen dolgozik, az nem is­mer akadályt Az akali fiataloknak ma már birtokában ''an a hazánkban is található vadcitrom cserjének jó né­hány hajtása. Ez a növény jól bírja á kemény magyar telet, ám gyümöl­csei alig húsosak, inkább, csak zöld bogyók. A fagyálló magyar citrom cserjére ráoltják majd a szovjet citromfa csi­rahajtását és az új növény kibírja a kemény magyar telet. Kondor Józs^'f, Horváth Kálmán rendszeresen tanulnak, képezik ma­gukat. ősztől fogva résztvesznek a kertészeti főiskola levelező tanfolya­mán. Még többet akarnak tudni a citromról és a kert dús gyümölcsű nö­vényeiről. Újfajta növények nőnek az akali napsütötte lejtűin. Újfajta parasztfia­talok gondozzák e növényeket, A sze­retettel ápolt növények kitágítják lá­tókörüket: a Földközi-tengertől a Szovjetunióig szárnyal pillantásuk. — Szinte azt mondhatnánk, nemcsak Ok nevelik a növényeket, hanem azok ^s ..nevelik”, alakítják fejlődésre, to­vábbtanulásra késztetik parasztfiatal­ságunk legjobbjait. A magyar úttörők nagy lelkesedéssel fogadják Guszta Fucsíkovát a szecsi nemzetközi táborben összekötő út, amely a lakóteleptől a bányatelepre vezetne. Esős időben nya­kig sárban kell megközelíteni a mun­kahelyet. Ezen segíteni kell. Az ifjú­ság vállalta, hogy az útépítésnél 500 órát akar ledolgozni. Az útat a VIT emlékére akarják megvalósítani. Tornán az aratásnál 100 órát dol­goznak le a fiatalok. A VIT tiszteleté­re a torna-i alagútépítésnél három mű­szak alatt ledolgozott munkaértéket dolgoznak le. Jászon van a járás egyik legjobb CsISz-szervezete. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz jobb é.s nem dolgozik még jobban mint eddig. Itt is az ara­tási munkák képezik a falu legnagyobb problémáit. A szervezet segít megol­dani a kérdést, mert 380 órát dolgoz­nak le a gabonafölrteken. \ VIT nagyobb munkára serkenti a fiaUljainkat és a nagyobb munka biz- tosít.ia azt, hogy a Maratott búzából sült kenyeret békében ehessük meg. A s7omolnol<i bányásztanulók teljesítették vállalása'kat A szomolnoki bányásztanulóotthon­ban lelkesen készülnek a tanulók a VIT örömteljes napjaira. A vállalásai­kat, melyeket a VIT tiszteletére tet­tek, megvalósították. Vállalták, hogy a 102-es munkahelyen 149 százalékra tel,jesítik a normát. A normateljesí­tésben elóljártak Hoffmann, Blazsek, Hottinger, Schust, Bodnár, Cserven és Szopka elsőéves fiatal bányásztanulok. Azok a tanulók, akik jól teljesítet­ték normájukat, példát mutattak a töb­bi tanulónak is. és kedvet adtak nekik a munkához. Így történhetett, hogy a 102 számú munkahelyen a végleges , kiértékelésnél 212 százalékra teljesl- I tették végeredményben a vállalások I teljesítését. Jgy felülmúlták vállalá- ' saikat. A tanulók általánosan 190.3 száza­lékra teljesítik a tervet. A verseny­ben Szopko Géza a legjobb. Vállalták még, hogy a helybeli EFSz-nek 11 hek­tár szénát lekaszálnak, amit már szin­tén teljesítettek. Az ipolyviski fiatalok még jobban segítsék a szövetkezetei Az ipolyviski CsISz-szervezet elha­tározta, hogy július 12-én brigádmun- kával segít az aratási munkálatoknál. Nagyon szép lett volna, minden tag részvéte’e a brigádmunkába, de mégis csak pár CsISz-tag vonult ki a szö­vetkezet földjeire, pedig a községben sok fiatal van. A szervezetlen fiatalok pedig nem dolgoznak jól, ha a szerve­zettek nem mutatnak nekik példát. A szövetkezet az országos verseny­zászlót kapta meg jó munkájáért. Most a fiatalokon a sor. hogy a zászló minél tovább a szövetkezet birtokában ma­radjon. De ha az ifjúság nem segít a szövetkezetnek mindennemű munka el­végzésénél, akkor a zászló nem sokáig lehet a birtokukban. Necsak brigád- munkát végezzenek, hanem a munká­ban állják meg jól a helyüket, a hi­bákat vegyék észre és távolítsák el, a munkahelyükön járjanak jó példával elől. Szervezzék meg maguk körül leg­jobban a munkát, irányítsák a szerve­zeten kívül álló fiatalokat is, mert ez­által elősegítik a szövetkezet fejlődé­sét. A kecerlipóci ifjúság dolgozik, míg a kassai járási titkárság alszik Július 18-án Kecerlipócon arattak és más munka is volt a mezőn. Az itteni fiatalok sokat dolgoztak, de azért egy szóval se mondta senki, hogy nem megy el a CsISz-gyülésre, amelyén az okta­tási év eredményeit értékelték ki. A fiatalok a nagy munka ideje alatt sem feledkeztek meg a- kötelessógiikrö!. Az oktatási év alatt öt témát adtak elő. tehát volt miről beszélni és tudtak mit kiértékelni. Kalnyák elvtárs, aki a kiértékelő gyűlést megnyitotta, helyes megjegv- zést tett a politikai oktatás fontossá­gára. Bátran dicsérhette az ifjúságot, amiért elősegítik az EFSz működését. Kovács elvtárs, aki traktoros és részt- vett a politikai iskolázáson, éppen az iskolán szerzett politikai ismerete alap­ján győződött meg róla, milyen fontos az ő munkája is a termelésben. Nem szégyenkezett az utolsó traktorosok közt ezelőtt sem, de az iskolázás hatá­sa alatt, mint ahogy ezt ő maga is elismeri, minta-traktoros lett. Ha a községben már van egy minta-traK- toros, akkor az annak a jele, hogy ott nemsokára több is lesz. Szabó! elvtárs is traktoros lett és minta-traktoros lesz. Már pedig a minta-traktorosok szeretnek dolgozni, ezért a köz­ség egész biztosan nem marad el, sem a tarlóhántásban, sem pe­dig a mélyszántásban. Minden ifjú bol­dogan rájött arra, hogy az iskolázáson megtanult ismeretek segítségével e- lőbb viszik a községet a fejlődés út­ján. Ezért a következő iskolázást még jobban megszervezik. Csulk elvtársnő a szervezet elnöke, beszámolójában rámutatott arra, hogy milyen nagy munkát végeztek a szer­vezés terén. A siker gyümölcse nem hullik megérve a kalapba, még Kecer­lipócon sem. Ezért szerveztek, agitál­tak. úton-útfélen, hogy az iskolázás sikerüljön és sikerült is. A CsLSz kassai járási bizottsága a füle hegyét se mozgatta meg, nem hogy segített volna a politikai iskolá­zás megszervezésénél. A járási vezető­ség nem látogatja a községeket és tel­jesen elszigetelődött az ifjúságtól. Az itteni alapszervezet tagjainak eszükbe sincs azt kívánni, hogy a járási bizott­ságból valaki állandóan őrizze őket. Rájuk nem kell yigyázni. amint lát­juk, nem vesznek el. Néha azonban mégis csak szükséges, hogy egy-egy taggyűlésre ellátogassanak a járási ve­zetőség dolgozói. Például a politikai is­kolázás megszervezésénél sokat segít­hettek volna azzal, ha a fiataloknak legalább eg.vszer megmagyarázták vol­na a politikai oktatás fontosságát. Ha a járástól jön valaki a községbe, a sza­vának nagyobb súlya van, mint annak, ki állandóan a községben lakik. Azon­kívül a járási vezetőségnek közvetlenül meg kel! győződni arról, hogy milye­nek az eredmények, milyen hibák for­dulnak elő az alapszervezeteknél, mert e nélkül nem lehet az alapszervezete- ket irányítani. A kassai járási bizott­ság és a járási titkárság dolgozói úgy- látszik erről megfeledkeztek. Inkább az irodában üldögélnek, semhogy t falvakat látogatnák. Az irodában Is nagy rendetlenség uralkodik, az aszta­lok tele vannak papírhulladékkal és ceruzaforgáccsal. Az irodában könnyű ülni, de ezzel semmiképpen se mutatnak példát az alapszervezeieknek. A kecerlipóci szer­vezet vezetősége és tagjai sem elé­gedtek meg ezzel a tevékenységgel és ezért az oktatási év kiértékeléséről írt jegyzőkönyvükben hanyagság miatt megkritizáiták a járási titkárságot, kü­lönösen azért, mert nem iátogat.iák és nem irányítják az alapszerveztteket Úgy a vezetőség, mint a tagok elvár­ják, hogy erre vonatkozólag válasz' kapnak a járási titkárság dolgozóite és feltétlenül megjavítják munkájuk i Bagota IsIvmi

Next

/
Thumbnails
Contents