Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-30 / 92. szám

1953. december 30

ÚIIFIÚSÁG

II

ics sugara

II

ŠztalInStôl körülbelül 45 kilométerre terülni el a Micsurin-kolhoz földjei, gyümö'csösei és állattenyésztő farmjai A kolhoz évente 4 ezer hektár földet vet be különböző gaboneneművel, gyümölcsöse 200 hektárt foglal el, állatállománya meghaladja a 4 ezer darabot.

A kolhoz jövedelme a múlt évben több mint 2 millió 750 ezer rubel volt s Jövedelmi forrása csupán a múlt év alatt 550 ezer rubellel emelkedett. A kolhoztagok minden munkaegységért

2.5 kg gabonát, zöldséget, burgonyát, napraforqftmagot és körülbelül 4 rubel készpénzt kaptak.

A szereket annak köszönhetik, hogy a pártszervezet tartja kezében mun- ketermékeik kiszélesítésére irányuló Igyekezetüket. A kolhoztagok felvilágosításánál nagy szerep Jut a pártszervezet egyik legfőbb eszközének, az „II- Jics sugara” című. naponta megjelenő faliújságnak. Ez az újság nagyban hozzájárul a kolhoztegok munkatevékenységéhez. a hiányok leleplezéséhez és megblrálá.sához. közli a legjobb dolgozók munkatapasztalatait s ezzel a többi kolhoztag Jő munkáját is elősegíti.

Lássuk c,sak, mivel foglalkozik az egybefűzött kolhozújságok egyik példánya? Például a július 13-i számban a vecércikk '-íme: „időben és veszteség nélkül takarítsuk be a termést.” Az újság foglalkozik az egyes kombájn- apregátok magas munkatermelékenységével és megállapítja, hogy az elért Jő eredmény elsősorban az egyes agre- gátok dolgozói között kiszéle.sített .szocialista munkaver.senvnek köszönhető. Normájuk — 12 hektár — mindJ>gyi- kük 17—20 hektár gabonát takarított be.

Érdekes ArszentlJ Radcsenko, agro- nőmus cikke, Alekszander Malik kom- bájnagregátvezétő tapasztalatairól. Ez a kombaJnista szeretettel gondozza gépét, a munkaidő minden percét alaposan ki- ha.sználja.

Az új-ság néhány cikke kritikailag foglalkozik az egyes kolhoztagok munkájában előfordulő hiányosságokkal. A

6. mezei munkacsoport tagjai elítélik Ivan Papeta kombájnista munkáját, aki magas tarlót hagy maga után és sok lekaszálatlan kalász is marad a mezőn.

A „Megvalősltott Indítványok” című rovatban a lap közli a kolhoz vezetőségének. VasziliJ Szterik munkásleve- lező figyelmerteté.sével kapcsolatos írását. VasziliJ Sztarlk az újság útján azt indítványozta, hogy a gabonát a teherautókban elhelyezett nagy mázsákon mérjék. Indítványát a kolhoz vezetősége megvalósította. Ugyancsak elfogadták a mag tisztítására vonatkozó Indítványát.

Hasonlóan célszerű és hasznos a faliújság többi száma is.

Például az újság április 20-1 számában Kuzma Jefroszinin, munkáslevelező azt ajánlotta, hogy a vozsnyeszen- szkl udvarnál hidat létesítsenek. Ha átlapozzuk az ö.sszefűzött újságszámokat, már az április 27-i számában olvashatjuk. hogy a híd építését sUteresen befejezték.

Vagy Íme, egy másik példa. A május 27-i szám közölte Alekszandra Koval- csukova, kolhozi fejönő cikkét, amelyben rámutatott arra, hogy Filip Jerosnak, a kolhoz tejform vezetőjének rossz munkája következtében csökkent a tehenek fejőképessége.

A kolhoz vezetősége gond')san átvizsgálta a kritikai cikkben említett tényeket s miután bebizonyosodott, .hogy megfelelnek a valóságnak, a június 6-i szám már közölte a tejfarm új vezetőjének kinevezését.

Az újság ismét foglelkozott a lej- farmmal, Ezúttal arról számolt be. hogy mióta az új vezető átvette a tejfarm irányítását, a munka lényegesen megjavult és a tehenek fejőképessége je- lenfő.sen emelkedett.

Az új.ság valóságos tekintélynek örvend a kolhoztagok között, tanitja őket a kommunista munkeviszonvra A faliújság sikere nem véletlen Sikerét annak köszönheti, hogy helyesen választották meg a szerkesztőbizi ttság tagjait. Az „Iljics sugara” már henna- dik éve jelenik meg. A szerkesztőbizottság tagjait a kolhoztaggk az évzáró taggyűlésen választják A szerkesztőbizottságot általában a felusi értelmiség legaktívabb dolgozói, orvosok és tanítók képezik. Annak érdekében, hogy az olva.sők előtt a kolhozéletet híven és ré.szlete.sen tud iák vázolni, '■ szerkesztőhizottságba a földművelés minden áqánai’- képviselőjét is beválasztják Ha.sonlőképen választják meg a mimkáslevelpzőlret Is.

Erre az évre 30 tagú szerkeszt.lbl- zotusápot választottak. Az újság felelős szerkesztője, a kolhoz-klub vezetője, Iljics Pavlenko lett.

Az újság — va.sámap kivételével — minden a nap megjelenik, ezért a szerkesztőbizottság tagjait hat csoportra osztották. Miden' c.soport vezetésével egy vezető szerkesztőt bíznék meg. aki egy szám kiadásáért felelős.

A felelős szerkesztő terv szerint Ö6szeállft,ja a mezőgazda.sáql szakemberek és munkáslevelezők cikkeit, átnézi I beérkezett leveleket s az elintézésre •várókat átedja a kolhoz vezető-ségének, hogy az megtegye a szükséges htéz- kedéseket.

A szerkesztőségbe érkezett írások irodalmi értékelését a szerkesztőbizottság tagjai intézik. A közlésre kerülő cikkeket — kézzel vagy gépen — gondosén lemá.solják. A szerkesztőbizottság tagjai kétszer-háromszor havonta összejönnek a kolhoz klubjáben. hogy a következő újságok tervét kidolgozzák és megbeszéljék. Ezenkívül, minden fő mezőgazdaság kampányt megelőzően gyűlést tartanak és közösen kidolgozzák a tavaszi vetés, az aratás, vagy az őszi munkák ideje alatt megjelenő újságok tervét. A szerkesztőbizottság ezen ülé.sein a munkáslevelezök is részt vesznek.

A szerkesztőbizottságnak sikerült a kolhoztagok rragy részét levelezőnek megnyerni, úgyhogy már 60 kolhoztag járul hozzá írásaival az újság szerkesztéséhez.

Az „Iljics sugara” jelenleg két példányban jelenik meg. A szerkesztő- bizottság azonban már elhatározta, hogy a legrövidebb időn beiül hét példányban adják ki, egy-egy példányban a kolhoz minden munkacsoportja részére.

Télapó Kassán

Tamási Áron:

M

indenüti szép a május, de a püspöki udvarban a legszebb Külön ‘■'■‘’n ilyen jókor napielkelés idején A harrnat mentkve cHlloq mintha siüzmária drnga gyöngyöket hintett iX'lna széjjel az éjszaka. A JÁrág- agyak kórusban éneklik a sokjete színt s körül a kerítés mellett fehéren és lilán orgonóznak a Iák. Fent pedig és kereken a háromszárnyú ixi- l( ta tetején, a friss tém/ben piros szájjal dalolnak a hazajött fecskék: olyanok éppen mint az apró kicsi papok, kik az első miséjüket éneklik. Emberféle sokáig nem zakatol. Aztán egy kicsi csizmás alak jön be a boltíves kam alatt Piros, bajuszos arca jxin é.<t' tollas vörge kalapja. — Fütyül és nádpálcájával csapkodja csizmája szárát.

Ez az intéző — a neve Demeter. Kétfajta lakik benne: ha káromkodik, akkor magyar he patvarkodik, román.

Gj/orsan és aprókat lépve a gazdasági udvarba tart egyenesen, az istálló eint megáll és katonásan kiált: — Rnekes bácsi'

Vár néhány pillanatig, aztán újra kiált

— Énekes'

Az istállóból egjj öreg ember fut elé. Középtermetji, sovány, falusias és rongyos A haja hosszú, gyér rs fehér. A szemöldöke és a bajusza is fehér s bozontos is mind a kettő Eoy kónj/rct tart a kezében, s ügyetlenül dugja.

— Tessék jaarancsolnl! — mondja.

— Miféle könyv az? — Int rá Demeter.

Az öreg hátranéz, mintha ott keresné valahol n könj/veti — Ott a kezében! — szól rá Demeter.

I

Télapó hosszú útja után, melyet a Szovjetunión keresztül tett meg, elérkezett Szlovákiába. A kassai állom ásón pénteken, december 25-én, száz meg száz pionír várta és a csehszlovák iái Télapó is.

Télapó kíséretével a Nemzeti Színházba sietett hogy a csehszlovák gyermekek számára tolmácsolja e szovje* gyerekek meleg üdvözletét. Azután résztvett a gyermekelőadáson és a példás pionírok között ajándékokat

osztogatott szét.

— ..Sefizmária virágos kertje” — jelenti Énekes bácsi.

Az intéző felmJitat az orgonafákra— Hát ez a virágos kert nem elég magának?

— Nekem elég de ebből az enyim- hől imádkozni szoktam.

— Nagyon jó ...! — kacag Demeter. — Hát itt a palotában nincsenek elegen akik imádkozzanak?

— A jóra soha sincsenek elegen^ — mondja ’jámhorjö az öreg

— A trágya ki j-an-é takarítva?

— Ki van. hngiine.

— Hát a lovak ki vannak-e kefélve?

— Éppen most fogék vala neki.

— Evvel a könj/vvel?

— Nerá ejwel. hanem a vakarájoal.

Az intéző elve.szi Uüe a „virág is

kert”-et és megkérdi:

— Van-e méo efféle könyve?

— Mely célból?

— Nem mely célból, hanem ide csak aj-rial a töhhwel! Itt nem lehet elimádkozni azt a sok drága időt/ — Egy keltő!

Tj elhők szánják meg az öreg kék ^ szemeit s szelíd arcát félelem nyomorítja el. Mit tudjon csinálni? Hazudni nem való az 5 igaz lelkének de a könyvei neki többek, mint a kenyér. Legjobb volna összegömbölyödni. mint a sün. de semmi tüske nincs a természetében.

— Na mit tojóskodik itt?! — íctúlí rá Demeter.

— Hát mit cselekedjen, hogy jó legyen ?

— Adja elő a többi könyvet isi

Énekes bácsi kerülgeti a hazugságot:

— Ebből szoktam a legtöbbet imádkozni. amit el tetszett venni.

— S a többit miből szoktak

— Innen egy kicsit s onnan egy kícňt.

— De könyvből?

— Legtöbbet kitalálásból s emlékezésből.

■ Két galamb röppent eléjük a földre. Búgnak és puhán lépkednek.

— Van még efféle könyve? Arra feleljen! — folytatja Demeter.

Azt kell mondanom, hogy nincs — ktnlódja ki az öreg, de mintha menekülne .saját maga elöl, rögtön rámutat a galambokra és így szól: — Minő kedves teremtmények! a szelídséget és a szeretetet példázzák nekünk.

— Tojást példázzanak! — mondja Demeter és feléjük suhint a nádpálcájával.

A galambok félrehbennek és szól a szárnyuk mint az orgona.

— Hopp repüljön utánuk! — szól megint Demeter.

Az öreg a madarak után néz boldog

A két igazság

szemekkel majd csendesen így felel

— Lélekben megtettem.

Demeter hetykén és ízetlenül inti le

— Menjen a nj/aval-yába atmal az örökös lélekkel Énekes bácsi! Lélekben már én is rég püsjoök vagj/ok de azért a négy fehér után mégsem én ülők fel hanem a kegyelmes úr.

— öh, kérem, nem a négy fehér számiti

— Hát mi számít?

— Az üdvözülés s'a túlvüági jólét.

Demeter kacag:

— Hát arra spekulál maga?

Énekes bácsi felemelintí a kezeit.

mintha sárkánynak intene;

— Csak az ördögöt tetszik táplálni az ilyen szavakkal!

— Maga meg van zavarodva!

— Én?!

— Maga t, maga)

Az öregnek mosolj/ra vonul a szája és gyermeki huncútság csillog a szemében

— Nem az az okos aki itt akar jól élni a földön hanev. az az okos. oki az örök életben akar boldogan élni..

Az intéző nevetJ'p keresi a választ de mielőtt szóViatna valamit egjj legényke ugrik elő a tehénistállóhól és örvendezve kiáltja:

Édes ap. .1 — egyszerre bedugul. mert meglátja az intézőt az apja mellett. A fejét héhúzza, egy kicsit kuncog és vissza akar sompolyogni az istállóba.

— Gvere csak! — szól "és int feléje Demeter,

A fiú odajön és az apja mellé ^ áll -családi vonalba Eleven és nyurga kamasz. Az apja formáját nem hozza pgyóltalán. A szemei sem kékek hanem feketék kicsikék és egy percig futkosni meg nem szűnnek A homloka előre iiü és hamar-beszédje qjjoTsan esik.

— Te Is imádkoztál? — kérdi az intéző.

— Én nem. s hát ki igen?

— Hát apád.

— Neki kell is. mert ő a püspök úr mellett van.

— S hát te ki mellett vagy?

— Én a tehem/ek mellett.

Demeter harsogva mulat a legényke

gj/ors eszén— Látja, milyen fia van. Énekes bácsi!

Az öreg magához Öleli a szemfüles legénvkét.

— A jó apának nincs rossz gyermeke — mondja

— Vagy a gazdagnak rossz pénze ~ szál belé a gvermek.

Az intéző ezen is mulat

— Mondj még valami jót, lássuk! — biztatja kedvesen.

Az örea ösztökéli:

— No. mondj ügj/esen Péterke fiam! A pap sem prédikál ingyen •—

jelenti ki Péter,

— Hát kéri valamit!

A gyermek jó’ megnézi Demetert, hogy mit kérhetne tőle.

— Lám. a milyen könyvi? — mutat a kezére.

— Nesze, neked adonu

Péter ‘elveszi a könyvet s megnézi a címirást rajta.

— Ez a mű könyvünk — mondja és a háta mögé dugja. Aztán felnéz az intézőre és huncút szemekkel jegyzi meg: — a tudatlannak kell a könyv s nem az olyan nagy tudós embernek, mint maga.

— Hát te enger?. Uidósnak tartasz?

— Mindenki- tudós magáhozléve.

— Mit jelent ez. hogy magáhozléve?

— Az azt jelenti, hogy a szamár bőgni tud s a ló futni tud.

— S hát én mit tudok?

— BOgetni a szamarat s futtatni a lovat.

— S hát te mit tudsz?

— Én azt tudom, hogy minden szamárnak van legalább két lábai

— S hát apád?

— Apám azt tudja, hogy mű most nem hárman vagyunk ehelyt, hanem négyen.

Az intéző körülnéz, de csak Hármukat látja.

— S ki a negyedik? ~ kérdi.

— Az isten — feleli Péter, ri^metert meglepi nagjjtin a fele- ^ let. Azt sem tudja, hogy mit

mondjon hamarjában. Egy kicsit nevet, egv kicsit szorcnc. és egv kk.-it restelkedik Vénre megcsapja pálcájával a csizmája szárát és barátságta'o- nul veti oda:

i— Slussz!

Tovább me^-'’ _ nlzi a földei. Hd egv pgy fadnrnhoi vagy kövecskét '-át, azt berzi nkedj-e rúgja tovább.

— Valóságos szemétdomb ez az udvar' — fordul euvszerre vissza és meggyűlve -pattog a szó a száján: — ez így tovább nem megy Énekes bácrí! Nekem még jó jx>lt akárhogy de máma jön az jij jószágjgazgató. s az pedig a maga orrát a mocsokba veri. ha meglátja ezt a szeméfdcmh<,t Itt nem lehet foh/ton imádkozni, sem tudás- kodni. hanem dolgozni keli! Érti?!

Péterke híztntólna nézi az apját, de látván hngj/ az öreg nem szól, maga felel meg Demeter úrnak'— Münköt nem kell tanítania

— Mit beszélsz? — közeledik szúrósan az intéző.

— Péterke még gyermek, menti az apja.

A legényke bzonhan odaáll bátran Demeter ríf {qu szól;

— Azt mondtam hogy münköt nem . kell oly mérgesen tanítani mert ebben az udtrirhan eddig is mű dolgoztunk s nem más.

— fíogjj mersz te Így beszélni?!

— Merhetek mert én seprem meg

— mondja Péter és szót sem márva, rögtön elindul a tehénistáVó feléi

Demeter sárgán néz utána majd az öregre mordul, mint a kutya:

— Takarodjék maga isi

Énekes bácsi nem felesel, hanem vén fejét lehajtja, és úgy kullog él a színről.

— Tizenegyre ragj/ogjov minden! — szól utána Demeter, aztán eltűnik ő is.

Egv ideig csend van.

Elszáll a ház széléről egy fecske. Vtána eqye-nként és guors körökkel a többi is tilágha röppen.

A nap kikerekedik az égre és á palota faránál mint tplsönes z?ihatag egésze-n betör Elönti az udj-art á szemét forgár.sokat és a kavicsokat arannyá .j'áltoztafia s a harmatgyöngyöt csiszolni kezdi

Aztán Péterke is kibúvik seprűsen az istállóból. Rögtön megáll és széjjeltekint. Az intézőt nem látja sehol és derűs lesz. Felcsapja a seprőt a jobb rálléra és elindul a lotxik istállója felé, az ajtóban megáll és látja, hogy az apja vagy buzgalommal keféli az egyik fehérei.

— Beh kár. hogy ez a szegén ló nem tud beszélni — mondíai

'■— Miért? — kérdi az öreg.

— Azért, mert akkor megkérné édesnpámot hogy ne kefélje.

Az öreg tovább íhi a- dnlijrit.

— Eredj szé~ seperni — mondja végrei

— Akkor -por lesz.

— Eredj szépen' Nem hallód, mit mondott az intéző tlrV

— Ha intéző volnék, én is sokat beszélnék.

— Nó. ha így fogad szót. itt az ud- varbrn nem lesz jövendőd.

rrre leveszi Péter a j'álláról n ^ seprőt és maga elé támasztja, mint a pásztor a botot. Az eszét ösz- szeszedi komoli; oreof ván s mintha a népnek beszélne. így szól:

— i4z egv szikrát sem úgy van, ahogy édesapám mondja, 'fért ebben az udi-arban s ejszen máshol is. csak úgy lehet valamire menni, ahogy én csinálom, s nem úgy. ahogy édesapám csinálja. Ezt c ’ Knyvet is ki j'pvé -vv-'Z- sza az előbb? 'igy-e, hogy én?

Vgj/es voltál' — mondja az öreg — csak eredi söjwr.ji szépen-.

Péterke rögtön ráfelel:

— Abból ma nem eszik ez az udvar, hogy én őf menseperjem.

— Erősen fellázadtál!

— Én fel. s édesapámnak is fel Icé- ne. mert örökké sikeresebben dolgozik egy száj, mint Két szorgalmas kéz. A ■példa bizonuftia, ' ippen legjobban az édesapám péld íja. Mert itt vénült meg^ ebben az udixirban s mit haladott eléfelé? Nem igen sokat, mert örölőré csak hallgatott és örökké csak dolgozott.

~ Itt (7 földön ve keress igazságot

— jegyzi meg szomort'tan az öreg.

— Hát miért ne keressek?

— Azért, mert nincs-.

— Nincs a nr/avalyát! Ellenkezik Péter. — Van itt igazság s nem is egy hanem kettő. Mert -van egy gazdag — igazság amit a gazdag ember pénzzel vészén meg; s van egy szegény ■— igazság, amit az okos ésszel kerít magának-.