Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-12-23 / 89. szám
1953. d®cpmbf'r 19 Dl IFIÚS46 ........................................................................................................................................................ /FRÁZIS ANDOR ESETE 1 KODÁLY ZOLTÁN Frázis Andort ismered-e? Róla szól e csúfos mese. Csuda nagy a rokonsága mindenütt van nénje, bátyja. Sok-sok bárgyú követője: az unalom terjesztője. Beültél az irodába, mint a király Angliában és elvártad, hogy a „szamarak" helyetted is dolgozzanak. „Nem érttek a vezetéshez, szónoklathoz, jelentéshez." Hajtogattad egyre-másra s rá sem böktél a munkádra. No azért van több érdemed, mit eltitkolni nem lehet: meguntuk a tétlenséget, a szószátyár vezetőket, semmitmondó nagy szavakat, vezetői „bogarakat", a siralmas nyúléseket, besavanyodott képedet, sok hasonló „erényedet." /V Illa csak feláll a gyűlésen a sok CsISz-tag mind felszisszen. Soha be nem áll a szája mindig ugyanazt darálja, így megy ez már egy-kéf éve s úgy látszott, hogy nem lesz vége. Frázis koma meg nem únja Ha megakad, újra mondja. Kétszer, hatszor, tizenötször, locsog, locsog szüntelenül. Száz szónak is egy a vége ráúntak a sok beszédre. Tüske Tibor előállott s elmondta a kívánságot: — Hát ide süss. Frázis koma sok beszédnek, sok az alja, elég volt az üres szalma. Te mindig csak kritizáltál, tervre-tervet fabrikáltál. Nem úgy van az. Frázis koma, egész máskép szól a nóta. Mi diktáljuk az ütemet, a táncot majd arra lejted. Hallgattunk mi épp eleget, míg te irtottad a kedvet. — Elhallgatott Frázis koma, lett erre fel nagy hahota. — Tüske Tibor jól megmondta! — Elég .olt a süket duma! Lett is olyan pezsgő vita, amilyenre nem .íolt példa. És a vita eredménye: egészséges birálat.''a megindult a régvárt munka. tMIIMtMMMHMMMmiMUmimillll' ■ iiiimiimiii iimmmimiiMMMMMi iiiiiitzJMtimiimiiiimni mHimMtiMnmiiiitxmiMiMiiMmimimHiniMiiiif Crorbaiov: Lehet ilyen gépet feltalálni A világon egyaránt történnek nagy és kis cserriények. A Volga vidékén száraz-ság van, .Iftmi'ol alatt lefegyvereztek egy ötvenfőnyl- el len forradalmár csapatot, Olaszország eismerte az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaságot, Aljosát az Lskolai bizalmi-tanács elnökévé vála.sztották, Belokrinyicsnajában szá- ritiák a nagyolvasztót. Igen, végül megkezdődhetett a nagyolvasztó -sz.áritása. Itt egész télen lázas munka folyt, -y Abiam Pavlovics mester, mint a nyíl rohangá- szott ide-oda és kiáltozott: — Na, még egy kicsit! Fenegyerekek \-agytok! Na, még egy’ kicsit! Rrrajta! — Fogjátok meg' Na most egyszerre... Nahát, nagyszerűen haladunk! Könnyedén felfutott az állványokra, ottmá.sz- kált az olvasztó vöröses fémburkolatán, tapogatta a szegecselés vonalait, a rosszakat körülraj- zülta krétával és melléjük odaírta: „Kijavítani!" — „Bekalapálni!’’ — „Szegecselni'" — A szél meglebegtette hatalmas, hetyke bajuszát A mester menetközben felpödörte vagv szabad, lefelé hulló patakként hagyta elömleni ajkán. ! ént mintha billegett volna a föld. Az emberek ott nyüzsögtek rajta, Felülrül olypoknak látszottak, mintha valami erő a földhöz szorította volna és szinte szétterítette volna őket a rögön. — Nagyszerűen haladunk! — kiáltott- a mű- ,,ezptö. Ez aztán a munka! Pompásan csináljuk' De esténként, alighogy lecsendesedett a munka a nagyolvasztó körül. így szólt Ps'likhoz: — Na. te pedig eriggy' Eriggy, szaladgálj, neked szaladgálnod kell! Mert a te szamodra vége a munkanapnak. De ô maga ott maradt az olvasztónál. Pavlik felvette tiszta ingét és a város szélére mdu t Baglij bácsi rozzant házikójához Zavartan kopogott az ablakán. — Ki van ott? — kérdezősködött egy leany- hang. — Én! — Ismerte be. A házbeliek ajtót nyitottak, Pavlik i.elépctt 4 fiú a küszöbön sokáig vesződött a sarat letisztogatva csizmájáról. Aztán oeh'-fiett a szor,A művésznek érezni kell, hogy része a tömegnek, de azt is át kell éreznie, hogy tehetsége a tömeg érzésének kifejezésére kötelezi. Érzi, hogy népéből kiemelkedve, mnak egyben teremtő része, a mai idők muzsikusa prófétája és szószólója, népe törekvéseinek, ábrándjainak es tehetségeinek kifejezője... Ezeket a szavakat mondotta 1946-ban a nagyszerű magyai zeneszerző. Kodály Zoltán. Mint ánglelktí hazafi, egész életét népe szolgálatália állította és az igazi nemzeti kultúra fejlődésének szentelte. Kodály egy új magyar zenei nyelv, valóságos új anvanvelv megteremtését tűzte legtöbb célul maga elé. Felismeri, hogy ez az új kultúra éltető forrását csak a magyar népi zenében találhatja meg s megkezdi korszakos lelentöségü népdalgyűjtő munkásságát, melyhez a magyar népzene legősibb és legtisztább rétegének felfedezése. feltárá.sa fűződik. Az anyag egyre nő, több ezer dallam sorakozik egymás rnellé s ebből a hatalmas kincsből mint eg\’ctlen parancsoló és felhívó szó csendül ki az ősi, egyetemes magyar kultúra hangja, mely összefoglalóra, megteljesitöre, felépítőre vár. Kodály megérti ennek a százai' ak rojipant jelentőségét. Első eposz’:' az „Éneitszó", ebben már világosan megrajzolja egy új zenei b-;cdalom körvonalait ez az új zene, magyar népi muzsikában gyökerezik. A népdal egyetemes, összefoglaló világából itt bontakozik ki az új magyar .műzene hangja Ez az ősi új hang most üti meg először az emberek fülét; n°m csoda, ha meglepődve, sokan idegenkedve fogadják. A Kodály-zene körül támad, küzdelmek, viták ezidőben érik el tetőpontjukat. Kodály győzelmére a Háry János” című népies daijátél, teszi fel a koronát. Ez a dalmű, mely először szólaltaja meg operai szinp-vdon £ tiszta, ősi magvar n'-rlalt és először foglalja ifléltó zenei keretbe a magyar nép hősies, derűs mese-álmait. A hang, melyet Kodály már ifjúkori műveiben megütött, lényegében különbözött az egykorú magyar műzene nargjáťl. Már a „Nyári este”-ben elvetette a korszal minden magyaros sablonját; ösztönös, mindig lényegit kereső éleslátá.sa intuitív módon kiragadta a még virágzó népies muzsikálás .ceverék stilusábó azokat az elemeket, melyek az ősi. nagyvonalí népzene világához legközelebb álltak Ezéit Kodály zenéje sem magyaros zene többé, ha nem magyar zene. Kodálv magyarsága a mű vében kibontakozó '-öltői világának természetes középjiontja, m' dent bera^ogó s éltető beLsŐ napfény, de sohasem kc.~lát, vagy mesterséges sorompó. Művész' ösztöne csalh-statlai biztnnsf.ggal mutatta meg Kodálynak a feledés be merül t ősi magyar zenei lugyományhoz vezető utat. Akik a magyarság álmait csak a cigányzene illúzió birodalmából ismerik, azok Kodály ze néjén kere.s-ztül betekintést nyelhetnek abba a hasonlíthatatlanul értékesebb és m.igyar álom világba, melyből végeredménylien az ország leg- jelentö-sebb kulturális alkotásai nemzeti és szociális küzdelmei fakadtak. Kodály műalkotá.sa — tisztán történeti szempontból — ös-szefoglalása s tiete<6/ése azcknat; a zenei kezdeménvezéseknck melyek Magyar- országon tragikus évszázadok viharaiban újra me^ újra elakadtak és töredék.ségükben végző művészi beteljesülésre vártak. Kodály zenéje nemcsak részletező s aprólékosan tagoló, hanem egyúttal hatalma." művé szies-séggel fogant nagy formákat építő művészet Felmerülnek benne a magy’ar múlt ragyogó és sötét képei ■ a török idők felperzselt falvai és feldúlt mezői, a kóbor lantos, a fog Ságban sínylődő, a diadalmas, vagy szenvedi kuruc katona, a mulatozó cimborák s a magá. nyos bujdosók alakjai. Meg van minden hang nak a maga helye térben és időben, minder énekszólam megnyitja az emberi szíveket, min den dallamban az emberi sors ölt alakot. Kodály alkntá.sa a magyar nép lelki gazdag ságáról s a szabadságáért és fUgget'enségééir folytatott kitartó és hosszú harcáról tesz tanúságot. MOLNÁR ANDRÁS A nyitrai kerületi kultűrmunkásolc értekezlete A Csemadok nyitrai kerületi titkársága nagy örömet szerzett a kerület kultúrmunkásainak. Megren ’?í,ték a kultúrmunká- sok kerüle * munkaértekezletét. A kultúrmunkások beszámoltak eredményeikről és indítványaikkal a még f.nná'ló hibákat igyekeztek kikü-szöbölni. Kár. hogy az illetékes kerületi köz- igazgatási szervek közül senki se jelent meg a munkaértekezleten és így nem nyertek tiszta képet arról, hogy a falvakon milyen hiányosságok fordulnak elő. A felszólaló ' Isösorban arra a hibára mutatott rá, hogy a kul- túrházakat a Jednota vagy a Földműves Raktárszövetkezct foglalj: le és így a kultúregyüt- teseket kiszorítják a kultúrház- ból. Nem győzzük kihangsúlyozni, hogy a kultúrházakat hagyjuk meg a kultúrcsoportok- nak. Felsőkirályon is gabonát raktároztak el a kultúrházban és csak nagy nehezen engedték meg, hogy a fiatalok brigádmunkával hordják ki a kultúrházból azt a néhány mázsa gabonát. A kultúrmunkások azt is kifogásolták, hogy a kultúrmunka hova tovább idényjellegct vesz fel, főleg azért, mert nem rendelkeznek megfelelő kultúr- anyaggal. A Cemadok minden évben egy néjr-szerű színművet bocsát a színjátszó csoportok rendelkezésére. Ezidén például a Csíkos cimü színmüvet. Ezt a színmüvet mutatják be minden községben Bratislavától egész Kassáig. Fzen a színdarabon kívül több értékes kultúranyag már nem is áll a rendel kezé- s'ükre. A munkaértekezlet résztvevői azt is kifogásolták, hogy amikor kultúrténykedésről van szó, mindig csak a sz'njátszó csojiortjainkat tartjuk szem előtt. Pedig a kultúrténykedés- hez tartozik a könyvtárak helyreállítása, az olvasókör mozgalom és a tudón ányos előadások rendezése is. Panasz hangzott el arról is, hogy nem tudják, hol étkezzenek a tanítók. Kecs kés elvtárs. aki Kőhídgvarmaton tanít, szintén megemlítette, hogy a kőhidgyarmati tanítók sem tudják, hogy hol étkezze nek. Ugyanez a helyzet a többi községben is. Ezt a kérdést is meg kell oldani. A községi nemzeti bizottságok igyekezzenek megoldani a tanítók ellátásának kérdését is. A zselizi járási ki küldöttek kritizálták a járás; előadót hogy miért nem rendezik meg a járási kuli úrversenyt. A munkaértekezleten jelen volt Gerlei elvtárs. a nép; alkotó művészet kerületi bízott- - ságának kiküldötte is. A leg messzebbmenő támogatást Ígér te a kultúrcsoportoknak. Többek kö,mtt hangoztatta, hogy a kultúrmunkásokat is iskoláztatni fogják. A nyitrai kerületben ez majd nagyban előmozdítja a ku'túrmozgalmat és a kultú- rális fejlődést. bába. Baglij bácsi még a na^olvasztónál dolgozott. Galja varrt: két kislány — Okszána és Nasztyenka — a padlón játszadoz tt. — Már a nagyolvasztó garatját le e-,-.,k be — mondta Pavlik és leült a székre, az asztal mellé. — Három nap múlva be is fejezik. A lány hallgatta és tovább dolgozott — Igaz-e, hogy itt nálunk most nappal van, de Amerikában éjszaka? — kérdezte hirtelen. — Azt mondják, igaz ... — Hát az igaz-e, hogy olyan gé’.iet is lehet szerkeszteni, amelyik mindent nuga csinál, ruhát, meg padlót is mos, és fehérneműt fo'- toz? Én azt hiszem, nem lehet. — Mindenféle gépet lehet szerke-szleni — élénkült fel Pavlik — olyan gépet is hoj^ olyan legyen, mint az ember. Ha tudós volnék, kigondolnék ilyent. Hengert kell -s’ná'ni, motort beleszerelni, hogy mindent mozgasson. Két dugattyú a lába. kettő a keze. Általában az ilyet ki lehet gondolni. Aztán arról beszélt, amiről legjohbao szeretett: a bácsi tegnap azt ígérte, .hogv amint befejezik a nagyolvasztó építését, a szerszám- géphez állítja Pavlikot. — Szavát adta ... — Abram Pavlovics megtartja a szavát! Ezt tudom. — Ahhoz, hogy esztergályos legyen az ember, két évig kell tanulnia. Két év múlva segéd leszek. Aztán esztergályos. Aztán idehozatom az anyámat... Galja némán bólogatott. Egy óra hosszat ült így, aztán felkelt, fogta a sapkáját és így szólt: — Hát most már megyek. Galja elkísérte a kiskapuig. — Okszankának láza van — mondta gond- terhesen — esak nem betegedett meg? Mikor Pavlik elment, utána kiáltott — Gyere majd el, Pavlik! Pavlik pedig lassan ment a sötétben, csizmája cuppogott a sárten. „Lehet ilyen gépet feltalálni?” — gondolkozott — „majd ha időm lesz, nekilátok én a dolognak...” AZ OLVASMÁNY MEGBESZELESE Az olvasmány értékét nagyon elmélyíti, ha az elolvasott művet megbeszéljük társainkkal. A megbeszélés rengeteg új szempontot vet fel előttünk. — Egyikük ezt látja meg a műben, a másik azt figveli meg, a különböző vélemények összecsapnak, közben a mi véleményünk is tudatosodik, világosodik, s a vélemények súrlódásából egyre közeledünk a helyes eredményhez. A beszélgetésre, olvasmányok megbeszélésére számtalan alkalom nyílik fiatalok körében. Hiszen amúgyis ki szoktuk cserélni nézeteinket egy-egy olvasott könyvre vonatkozóan, amely tetszett (vagy nem tetszett) nekünk. „Olvastad?” — „Igen” — „Ml a véleményed róla”? — — s megindul a vita. Az ember szívesen beszél arról, ami megragadta érdeklődését. Persze, az ilyen megbeszéléseket tervszerűen is meg lehet (és kell) rendezni, mert nagyon hasznosak. Erre szolgál a CsISz és a Pionir-szervezet k( rétében működő olvasó-mozgalom, amely időről-időre közös megvitatásra, ankétra tűz ki egy- egy értékes ■ müvet. Az ilyen megvitatá.sokat alaposan készítsétek elő' Jóelöli' vál-ijszátok ki a vitára kerülő müvet, hogy minél többen előre elolvashassák. Csináljátok propagandát az elolvasása érdekében, meit a vita akkor lesz gyümölcsöző termékeny, ha a müvet sokan olvasták Ji', ha egy-egy szempont előzetes megadásával már ráirányítjátok a figyelmet a mű legfőbb problémáira, értékeire. (Ilyen szemiiontokért az iskolában az irodalom-szakos nevelőhöz fordulhattok, az üzemben, vagy a CsISz-s„ervezetben a könyvtároshoz, vagy egy-egy fejlett olvasóhoz, aki jól ismeri a vitára kitűzött müvet.) Bevezetőül általános kérdéseket vethettek fel: Miről van szó a könyvben? (Röviden!) Mi tetszett meg Lenne különösképiren és miért? Mi a véleményünk az alakokról? stb. A vita szempontjai mindig a regény legfőbb sajátosságaira mutassanak rá. — Osztrovszkij Az acélt megedzik című regényével kapcsolatban például a következő témákat vitathatjátok meg; Pavel Korcsagin és Zsuhraj alakja hogyan tükrözi a kommunista ember legfőbb tulajdonságait? A főhős és az iró összefüggései. A Párt szerepe a regényben és Korcsagin életében. Miért szocialista. — mű ez a regény? A szerelem szerepe a regényben. Milyennek találjuk a regény előadását: mi tetszett benne, mi nem? Végy részt ezeken a könyvvitákon! O vasd el előzetesen a kitűzött könyvet! .Szólj hozzá a vitához, mondd el .ueglátásai- dat, véleményedet! És figyelj a mások véleményére is, mert sokat tanulhatsz belőlük. Olvasmánynapló Az olvasmány-élmény elmélyítésének és marandósága biztosításának kitűnő eszköze az olvasmánynapló is. Már az általános iskolában is megszoktuk, hogy je zeteket készítünk a tanítási órákon vagy az ott- him olvasottakról. A középiskolában is rendszerint írásban sza. mólunk be az olvasott háziolvasmányról. Az igazi, komolj olvasó később is megtartja ezt a jó szokást: jegyzeteket készít olvasmányairól. Mi legyen az olvasmánynapló- ban? Legyen meg benne az olvasott mű címe, írójának a neve, lehetőleg az elöl',., .ás ideje is. (Milyen szép é: éitékcs az, ha eg" felnőtt embernek megvan a jegyzéke arról, hogv .mit,olvasott egé.z eddig' eletm keresztül!) Aztán következnek az egyéni jegyzetek; Miről szól a könyv? Mi a főprüblémája" Kik az alakjai? Mi ragadott meg benne kü'önösf b'D! -i ' t/f tetszett benne, mi nem? Érdemes volt — elolvasni? stb. Az olvasmánynapi 'nak először is az a haszna, hogy meg őrzj számunkra az elbivasoť mű élményét. Mennyire elme sódik bennünk olyk r egy-eg mű, amelyet néhány évvel az előtt olvasnunk! Az olvasmánv- napló ezenkívül tudatos olvasásra nevel. Dallas György — Makkay Gusztáv.
