Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-12-12 / 86. szám
W5S. (tewnber 9. m 3 A titkár segített Emília Bukovinská a kiváló dolgozó — Megyek a tanácshoz! — kiáltott vissza a fiatal menyecske. Nem leszek többet ^gy konyhán, egy tűzhelynél más asszonyával! — Menj, no menj. Hat hetei voltak házasok és( 'sak most szólalkoztak össze először. Eddig jól voltak, hisz Demeter Jancsi ügyes, dolgos, vidám fiú, jó térj volt. Ott laktak a bátyjánál Hodoninban. Jancsi ott kapott munkát e tavasszal, amikor leszerelt. Igaz, mehetett volna haza is, haza Gömörbe, hívták is szerelőnek a gépállomásra, de csak visz- szajött Hodonirrba, ahol szolgált. Marka ragyogó kékszeme, csókja, szerete- te visszahívta. A gyárban, ahol bátyja is dolgozott, könnyen kapott munkát. Aztán hamar összeházasodtak. ' Jancsi bátyjánál kaptak egy kis szobát. De hát így is jó volt, mert a gyár lakást nem tudott adni, csupán „tervbe vették" őket, vagyis bejegyezték nevüket huszonkettediknek, az épülő lakások igénylőinek névsorába. Nem volt hiba ez sem. A két fiatal boldogsága pótolt mindent. Szűk szobácskájuka: „a boldogság kuckójának” nevezték. Elfértek szépen. Most azonban összeszólalkoztak. Marka sírva, lihegve szaladt végig az utcán. Legelőször egy véne.sszony állította meg. — Hová szaladsz, lányom? Talán bizony megvert az urad? A fiatalasszony meghökkenve nézett az öregre. — Ugyan, ugyan! Azt nem — felelte sértődötten. — De a bátyjához vitt lakni. És a sógornőmmel kell egy konyhán, egy tűzhelynél főzni. A vénasszony nevetett. — Bolond vagy lányom, látod, én már eltemettem az uram. Végig éltem vele az életet szépen, pedig mi még úgy sem kezdtük, mint ti. hisz az urada.lomban öten .. . érted ? ... öt vadidegen asszony jártunk egy tűzhelyre! — De az akkor volt — válaszolta és szaladt tovább. Még néhányan megszólították, de mér ezekkel szóba sem állott, hanem szaladt fel, a városrész tanácselnökének irodájába. Nem volt ott sem az elnök, sem a titkár, csak egy tisztviselőt talált, aki íróasztala mellett ülve éppen valamilyen vaskos könyvet forgatott. — Miben lehetek szolgálatára? — ^sBÓlt és forgatta tovább a könyvet. A hhegő, zokogó asszonyka Mtúlo hangon kezdte: — Demeter JSnos ... felesége vagyok . . . A tisztviaeló fel sem nézve b«^mtoittt — Igen, igen. — ... Hat Itete ... óseae... háaa- eodtunk ... és — Igen. igen. — ... de lakás ... nem voít. _s — Igen, igen. — ... a bétyjáhee... mentikik lak- fti... — Igen, igen. — ... az is nÓB és ... a feleségével egy konyhán keH ... fózni... — Igen, igen. — Igen, igen. Marka elhallgatott, könnyeit leküzd- te és csodálkozva nézte a hivatalnokot. De az bizony csak tovább forgatta a könyvet. Végül felnézett. — Válni akar? Marka csodálkozva is, meg egy kicsit dühösen is, így felelt: — Azt nem! — Hát akkor mit akar? — Lakást, kérem. Lakást! A hivatalnok újra a könyv forgatásához kezdett és úgy magyarázkodott. — Ha üzemi dolgozó ... — Igen, azck vagyunk mkidkettein. — ... akkor a gyár üzemi bizottságához adják be kérvényüket, mellékelve a házasságkötésről szóló anyakönyvi kivonatot. Marka nem szólt semmit, otthagyta a hivatalnokot. Mikor Idért az utcára, habozva állott meg. Las,san, bátortalanul ment végig az utcán. Vissza-vissza nézett, hátha utána jön Jancsi, a férje. De szép volna tőle, ha békítőszóvai, mosollyal elfelejtetni most mindent! Hanem a férje nem jött. A CsISz titkársága előtt megállott. Bemegy, gondolta. Elbeszélget egy kicsit, eltelik az idő, eztán majd hazamegy. Bekopogtatott az ajtón és benyitott. Zavartan állott meg az ajtó sarkában. Kerülj beljebb elvtársnő! — szólt rá a titkár. Leült. — Nos, hogy vagytok? Merre jártál? Lehajtotta a fejét. Hallgatott. De aztán erőt vett rajta valami és elmondott mindent. Elmondta, hogy müyen szépen megférnek ók Jancsival, még csak hat hete házasok, de már összegyűjtöttek egy rádióra valót. Csakhogy me délután, mikor hazajöttek és tojás- rántottát készített Jancsinak, akkor a sógornője szólt, hogy siessen, mert már 6 is főzni akar. Így aztán híg rántottál adott Jancsinak. De az meg nem- szereti úgy. Meg is mondta. Erre ô pedig azt mondta meg, hogy nem szeret így lakni, együtt a sógorával, sógorT nőjévé. Hát így összeszólalkoztak. Pedig szereti 6 Janc^ cssrit hét a lakás ... A titkár összeránci^te horr^okát, gondolkodott és egy kis idő mul-va megszólalt: — Vagy», he lenne lakásotok, akkor ... Marka közbecsapott: — Akkor igazán boldogok lennénk! A titkár felállt és az íróasztalán rendezve az iratokat, így beszélt a fiatalasszonyhoz: — Majd én megpróbálom rendbeten- ni dolgotokat... Beszélünk Jancsival... Lakás is lesz majd valahogy. Bár sajnálom, hogy éppen ti hagyjátok majd el a csoportot... De hát fiatal, bátor emberek kellenek a határszélre! És a titkár vísszHvitte férjéhez a menyecskét. A napokban ismerkedtem meg Demeter JancsiékkaL amfltor az igazgatóság megrendelését vittem el Žibri- dovicére ,e szerelőműhelybe. Az út<*i kegyetlenül átfújt a szél és így Jancsi behívott magukhoz egy teára Szép kis házban laknak, szemben a vasúti megállóval. Marka, a felesége fürgemozgású szőke fiatalasszony, dallamos cseh köszöntéssel fogadott: Buďte zdráv u nás! Aztán az apósa, az öreg Demeter bácsi is előkerült, aki éppen látogatóban volt náluk. Vendég- marasztalóan leültettek. A beszélgetés érdekesen indult, mert bizony a fiatal- asszony csak cs^ül tud, az öreg Demeter bácsi pedig inkább csak magyarul. így hát Jancsival közösen hol itt, hol ott tolmácskodtunk. Amikor a tea már sisteregve forrt, a fiatalasz- szony kiszaladt a konyhába. Visszakiáltott: készítek nektek elvtársak, egy kis tojásrántottát. Demeter Jancsi elmosolyodott: — Jó lesz, úgyis amiatt kerültünk ide! — Hogy-hogy — kíváncsiskocHam. Így ismerkedtem meg Demeter Jan- csiékkaJ. Hajdú András. A CslSz Központi HizoíUáya határozatát teljesitik szervezeteink. Fakóinkon., üzemeinkben és iskckáinkhan, naponként új fiatal tagokkal ggnrapoának, erősödnek szervezeteink. Vigh Erzsébet és Bernáth Sarolta, a nárkxtnyi npoicéves iskola tutUffatói még nemrégen pionírok voltak, s ma már boldog CslSz-tagok. A pkmir-szerin^et- hen továbbra is mint rajvezetők dolgoznak. A Vágmenti vegyészeti üzemek dolgozói az ötéves terv irtol.só évének harmadik negyedévében meg.szerezték a minisztérium Vörös Zászlaját. Ezt a magas kitüntetést azért kapták, mert az üzem össztermelésének tervét 109 százalékra teljesítették, s így a terv túlteljesítésével a munkatermelékenységnél 112.5 százalékot, a befektetési tervnél pedig 129 százalékot értek el. A tervezett feladatok idöelötti teljesítése, az egyes dolgozók, valamint munkahelyek közötti jól megszervezett szocialista munkaverseny eredménye. Ebből az alkalomból a dolgozók újabb kötelezettségvállalásokat tettek. A harmadik osztályon — ahol sikerrel használják a kilences-mozgalmot — december 12-ig teljesítik ezévi feladataikat. Képünkön Emília Bukovinská, kiváló dolgozó, a halászoknak .szükséges szikin hajszálfmialakat csavarja rá a tekercsekre. Két testvér, két újító A Kgetfahísi „Matador” üzemben vagyunk. Az épületek felé közeledve, a gépek zakatolásé mindig erősebbé válik. A kapuhoz legközelebb, a lakatosműhely van. Nézzük meg, mrt csinálnak itt a munkások. Amint a műhely félig üveg, félig vasajtaját kinyitjuk, orrunkat furcsa szag csipkedi. A szomszéd műhelyből átszivárgott gu- tniszag ez. Ezt nemsokáig érezzük. Figyelmünket lekötik a különböző gépek, esztergapadok és a körülöttük forgolódó emberek. A terem jobb oldalán esztergapadok sorakoznak. Minden pádhoz két-két ember van beosztva. Az elsőnél két fiatal szőke fiút láthatunk. A Kánter testvérek ezek. Két testvér, két újító, t^akatosok. Alig pár hónapja dolgoznak az üzemben. Szorgalmukkal már kezdetben felkeltették mesterük és többi murtkatá.rsa.lk figyelmét. Teltek-mühak a napok. A két teíávér megtsmerkedett a pépekkel, a mtBikásokkal. Erich a fiatalabb Kántor fM, meg- ieanerkedett a gumipréssel is. Javítás közben a gép kezelője többször panaszkodott neki. Elbeszélte, hogy a gumi ráragad a prés acéllemezére. Ez a termék minőségét rontja. A hiba az vob. hogy a gépet csak mmden két hónapban tieztltották. (minden héten kellett volna). A tísztitás két embernek két és fél napig tartott. Ez ezt jelenti, hogy a gép hatvan őre alatt nem termeH semmit. A va,slemez kezelésénS 40—50 drótkefe is’elkopott. Erich a panaszt meghallgatta. Alg telt el egy-két hét. A fiatal fhl rövid időn belül megváltoztatta a tisztítás módszerét. - A tisztitá.shoz nem kellett többé két munkaerő, 60 óra és a 40— 50 damb drótkefe. Egy reggel Erich elvitte ú.jltását a géphez, hogy felszerelje. Az újítás egyszerű és mégis hasznos. Az egész körülbelül 30 cm átmérőjű gramafon- lemezhez ha.sonló keményfa deszkából áll. A közepén lyuk van. A deszkára két darab 3 cm széles filc van felerősítve, amelyből acéldrót<x:skák állnak ki. Ez helyettesíti a drótkefét. A tisz- trtókészülék a prés tengelyén lévő két acéllemezre van felerősítve. Az acéllemez a tísztitókészülékkel együtt, egy viUanykapcsolással forgá.sba jön és keféli az alatta lévő vaslemezeket. Újítás után a tisztítást két és fél, három óra alatt mindössze egy kefe segítségével egy ember e! tudja végezni. Ezenkívül a gumi minősége jobb és többet is tudnak így termelni. Újításával az üzemnek havonta 6.948 koronát takarít meg. A két Kanttá testvér nagy hasznára van az üzemnek. Eddig már öt újítási javaslattal járultak hozzá az ötéves terv utolsó évének teljesítéséhez. Hazánkban a sswcializmus építésénél s<á{ Hyen testvérre van szük-ségünk. BÄN ZOLTÁN A múltkor vadászatra hívtak. Reggel hat múlt tízperccel, amikor megerkezlem A motor:.svonut tova- gördült, ■j&magam pedig csodálkozva néztem szét. Szürke iddiert lvuka.-<- tetejű fabódé eltltt álltam, melynek homlokzatán elmosódott irású táblácska hirdette hogy Brannára érkeztem. .4 i'nsúti m.POáVótn} halra keskenu köves utat villantottam meg. Eszembe jutott Benyó elv-tár: útbaigazítása. Elindultam a köves úton fel a domb felé Aztán eou patakhídhoz érsz. — Ott íobbra fordulva az ösvényen menj tovább Kamiargós az ösvény de eltalálsz rajta könnyen mert mindxQ a patnkíohiássnl szemben halad No meo ki vannak otnoálvn a fák Tudod olyan kék-fehér esíkok mutatják az utat .Aztán egxiszer csak meglátsz majd 'gy düledező erdészházat. Ott leszünk Meo ű találtam 'tket Magányos om Indo-é prdrs-lak ef'ltt tanxiáztnk Parázsló tűz vöröslött a ház üresen ásí tjozó ajtaja előtt. Ott topogtak körülötte. Kezüket melengették. Beszélgettek. Vadász volt ott mind ahány. De milyen érdekes vadászok! Benvó elvtárs zöld- színű. sörtével ékesített kalapban díszelgett. Kissé feslett, fakóbarna bőrkabát volt rajta. Karján kétcsövű m- dászfegyver. Alig ismertem meg, húz cly furcsa volt a szokott sapkája, gépészruhája után ilyen öltözetben látni. Bs a többiek is! V’rág bácsi kucsmában. Kuneš mérnök elvtárs lehajtott, fülvédős sapkában, háborútjárt vattá- zott ruhában. Konkoly elvtárs, a soffö'r kék munkaruhát húzott öltözetére s derekán szíjjal fogta át. Ügy nézett ki mint egy milicista. Haás Jaro, a 200- technikusunk síöltözetben ... Bartos bác.si, Vruhel elvtárs. Kallós Pista... mind-mind oly furcsák voltak. Nem is álltam me szónélkvl: — No maguk csak kiöltöztek! Rámcsodálkoztak Aztán nevettek. Haás elvtárs csípősen válaszolt: — Mégis vadászok vagyunk! Benyó elrfdrs rámhunyorgott. — Ez a fontos érted’’ Az hogy mvst mi vadászunk és nem az urak! — Igaz igaz — lelkesedtem De Virág bácsi csak legxiintett — Vadásztam en biz’ akkor is.' — .Akkor ugye maga már regi va- dasz’’ Elmosolyodvtt: — Igen ... régi orwadász!-7 Hogy is ttolt az? — kérdeztem. Rámnézett. Fegyverét a lábához eresztette s felvette a szót: — Hogy is volt? Hát úgyr-hogy vadásztam én, de csak titokban. Néhány erdész, kerülő, meg a magamfajta ern- berek tudtak is róla. No meg tudták azt az urak is, csak éppen rajtakapni nem tudtak. Mert én sohasem jártam fegyverrel. Aztán mégis sok szép vadat lőttem ... Fegyveréhez hajolt. Rámutatott és folytatta: — De nem ilyen puskám volt! Hanem csak úgy: a csövével elsétálgattam én akármelyik úr előtt, mert sétabotnak volt az mintázva. A többi részét pedig hol faoduban, hol kövek alatt, haraszt között dugdostam Ha kellett, hát gyorsan összeszereltem. — Vadászat után pedig szétszedtem. Valaki közbeszólt: — És ha meglátták magánál n lőtt vadat? De erre már nem tudott felelni Virág bácsi mert megérkezett az erdész. Rávártunk eddig. Gondosan kioltottuk a tüzet Megkezdődött a vadászat. Hajtással kezdtük Vagyh ez erdő- szélen még II ház előtt felálltunk egy hosszú sorba. Szinte katonásan rajvonalba feküdtünk. És úgy a sor közepén Benyó elvtárs mellé kerültem. Elsőknek a szélenlévők indultak. Benj/ó elvtárs mindjárt meo is magyarázta a vadászat módját. ^ — Ezelőtt az urak kutyádckal rxtdasz- tak, meg hajtókkal. A kutyák felhajtották a nyulat, meg felszedni is segítettek. A hajtők, akik filléres nap^ számért jöttek, szintén az urak elé hajtották a nyulat. Lövés után még cipelték is. Közben lassan elindult a sor közepe. Mi is. Benyó elvtárs pedig most már a vadászat új rendjét magyarázta: — Most magunk hajtunk is, lövünk is. De ésszel dolgozunk ám! A sor szélén indulnak először. Majdnem félkörbe alakúim magunk előtt hajtjuk a nyulakat. Persze a széleken sok a munka. A nyúl mind arra szökne. De nem engedik. Szorítják őket fel a dombnak. Tudod, úgy jobban lehet célozni is. Kiértünk az erdőszélre. Láttam, a sor szélén előbbre voltak. Egyszer csak durranás reszkettette meg a reggeli levegőt. Aztán újabb. A bal szélen már puskáztak. Benyó elvtárs töltényt tolt a fegyver agyába. Hirtelen megpillantottam egy nyulat. Futott az eszemadta és egy nagyot ugrott Közben Benyó elvtárs fegyvere eldörrent. — No, ez talált! — Ez? Csodálkoztam. — Hisz azért ugrott...! Odaszaladtam. Valóban talált. Fejlövés. örvendezve fel meltem. — No csak ne szaladgálj! A sorra ügyelni kell. Muta.sd csak!? Elégedetten nézegette a nyulat. Forgatta. Megtapogatta. — Jó^hú-slMn van. No gyere! A domhtetön túl már ott lesz a szekér. Hozd a nyulat. Ott majd szekérre tesz- sziik. — Jó, jó — felelgettem. — Onnan meg a Kálmria domb irányába hajtunk. Ott majd cserélünk. Odaadom a puskát. Délután háromra befejeztük a va- d^zatot. Aki rra igaá vadász lett belőlem. Négy szép, nagytestű nyúl, ^9 Bgy kisebb bizonyították lövéseim eredményét. A brannaí állami gazdaság üzemi konyhájának éttermében vadashúsból készített estebéddel befejeztük a vadászatot. Jó étvággyal ettünk, hisz a csípős friss'levegő, a sok járkálás és a mdászizgalom után igazán megéheztünk. Az Ízletes estebéd után pedig JÓI csúszott a bor is. Virág bácsi hozzámült: — Na, te új xxidász, haVga.sd csak meg, mi is történt, ha azelőtt valaki lőtt vadat látott nálam! — Bizony nem fejezte be reggel. — Úgy volt az, hogy nappal sohase hoztam el a vadult, csak este, vagy éjtszaka ... nagy titokban! Felszabadultam, örömmel nevetett: — Áfa pedig szabad vadászterületünk az egész határ! Erre mindnyájan koccintottunk. Virág bácsi pedig késő estig vadászadomákat mesélt. Hallottakat... átélt események'-t... eseteket... A régi és az új vadászéi étről. Nem bántam meg, hogy elmentem vadászatra. (haj)
