Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-12-09 / 85. szám
UI IFIÜSÁG 1953. v december 6. — Szóval elrtiírsak — nézett korul (liadíilmasan Pertli Barnabás, az elnök a kék csnmaQolórmwrassal bevont recsegő asztal felett a vezetőség tagjain — minden irat rendben van és ti is felkészii'tetetek a kérdésekkel. Egyet ne feleilselek el. Csak azt vehetjük fel a cséeszembe, aki munkáskáder és minden kérdésünkre kitünően megfelel. Mert hisz a mi példaképünk a Komsznmol is és a pártunk is... de hát ezt már tudjátok. Bólogattak a vezetőségi tagok, hogy ük értenek mindent. Madár Flórián is Törköly Döme is és Tarka Manci is — Te Peitli elvtárs — tesz egy fontnskodo ellenvetést összeráncolt homlokkal Törköly. — Nem l< 't volna jó mégis meghívni valakit a járásról? Az elnök gőgösen nézett végig Törkölyön. aki különben kultúr- és agi- tációsfelelös. — Törköly elvtárs, te keveset szólsz, de akkoris bután. -4 járásról a próba fel vételre senkit sem hívunk ' Értetted? Csak az ünnepélyes taga- vatóra. amit jól előkészítünk a tömegszerre- elkel karöltve — és különben többet ne tegyél ilyen avantgardista megiegi/zést! Törköly megszeppentse hallgatott el — Hát akkor elvtársak, küldjétek be az első jelöltet. — intézkedett Partii az elnök szigorú arccal. — Foglal! helyett, elvtárs —.mutatott az előre odakészített székre Pertli amikor belépett az első jelölt. — Mi a neved? — Csótányos Róbert... — Nahát... — sillabizálgafta az előtte fekvő k^rdüivet az elnök. — Szóval Csótáni/os elvtárs,' neked Róbert a neved? — Igen... — húzódott halvány mo sdlyra a Hú szála — ... de a barátaim Öcsinek is^hívnak. — No jó.... dehát ez nincs itt a kérdőiven ... vagy mi? öcsi? Kik a barátaid? — Az iskolába... a többiek. — Hm. Öcsi.. Egészen kispolgári név. Öcsi... De a Róbert is az. No nem baj, nem fontos egyelőre. Na, szóltál Csótányos elvtárs, mikor is születtél ? Ezerkilencszázharmincnyolc .., december négti ... Hát. baj van az életrajzoddal. Hm. Mit gondolsz miért? Csótányosnak tágranyílt a szeme, csodálkozva, vegyes érzelmekkel néze'Xatpglai cé fij^ékaldú getett hol az elnökre, hol a vezetőség többi tagjára. — Mit csináltál te negyvennégyben? Hm? ... — fordult vésztjóslóra Pertli hangja. Süket csend borult a vezetőségi szobára. Az elavult feliratok, plakátok és a vezetőségi tagok egyre zordabbul néztek a lehajtott fejű fiúra. Csak egy-egy szék reccsent meg a kínos csendben. Az elnök szuggerálva nézett a verejtékezni kezdő Csótányosra — Hát... én nem is tudom ... — törte meg a botrányosnak induló csendet remegő hangon a fiatal fiú. — Nem emlékszem rá ... — Hogy-hogy^ — Hát, mert csak hatéves voltam akkor. — Elég Csótányos elvtárs... elég El akartad titkolni, ez az igazság. És te cséeszem-tag akarsz lenni? No, de gyerünk tovább. Szü'eid? — Apám mintaasztalos. Most a szta- vebni závodiban dolgozik. — Micsoda? Mintaasztalos? Az nem munkás, mert csak az esztergályosok lakatosok, kovácsok, bányászok tagoznak a munkásnsáályhoz. Mit gondolsz a te apád hova tartozik? _ ? ? — Ha nem munkás és nem is paraszt, akkor mi? No, hát tudod te azt' — Munkás... úgy tudom. Apám munkás. — Nem! Tudod mi? Kispolgár. Na de hagytuk Ügy látszik, önkritikád sincs. Két testvéred is van?... Biztosan azok is ilyen úrigyerekek, mint te. Talán még fogat is mosnak. Gyerünk tovább! Van-e politikai fejlett séged? Mert ha nincs . .. Szóval mondd meg hol irta Lenin az Anti- Düh ringet? — Az Anti-Dühringet nem Lenin írta . . . — Hanem apád, mi? — Nem. .. — Elég Csátánucu- elvtárs. Ezt nem tudod. Hát elárulhatom neked, hogy a londoni száműzetésében. — De.... — Semmi de, Csótányoskám! Nincs önkritikád. Nem tudod és még te erős- ködsz, ahelyett, hogy beismernéd. hogy nem tanulsz. Na. de ne/io(j?/ azt hidd. hág- mi el akarunk ásni. Mondd meg mi van az Ifjú Gárda 187. oldalán a harmadik bekezdésben? — Az Ifjú Gárda? Olvastam. Az oldalakat nem tudom ... de olvastam Oleg Kosevojékről... — Szóyal. ez* .sem tudod. — dörren! Madár Flórián ’langja. — No. még egy menu'lkérdés .. Hány oldalas Mar.r Tőkéjének másod*k fejezete? — Nem tudom — hajtotta le bánatosan a fejét c tár "- Látod, látod. Csótányos elvtárs — csicsergett közbe Tarka Manci a pénztárnak — ezt sem tudod. N"m vagy te fejlett tec — Né így Tarka elvtársi^ — vibrált idegesen Pertli I ingja. —_ ÉP’tő- kritikát kell gyakorolni. Olvasod a napi .sajtót Csótányos elvtárs? — Olvasom. Igaz. hogy van úgy néha. hogy nem osztják szét mindig faníf-ís után úgyhogy akkrr csak másnap I m meg. — Nahát akkor ... mondj nekem öt jelszót a Nagy Októberi .Szocialista Forradnioi i je'szavaiból. Megjelent az Üj Szóban is. meg az Üj Ifjúságban is. No? Sokáig hallgatott a Hú. — Csak négt/et Csótányos elvtárs Csótányos hallgat, hangtalanul mozog a szája. — Csak kettőt Csótányos elvtárs. Csótányos suttog. — No akkor egyet. Csótányos hangosabban .suttog. — Na, de most már elég! — rikoltott felindu’tan Pertli. az elnök, hogy meg'ibhentek a falrn öreg. fakult plakátok és a vezetőségi tagok ijedten rezzentek meg. — Csótányos elvtárs' Te nagyon jól tudó ’ hogy kispolgári családból származói. De ennek ellenére .sem tanulsz. Jegyezd meg. hogy az Ifjúsági *'-0 ztsígbe csak komoly tagokat lehet felvenni. Egyelőre csak tagjelölt lehetsz Adunk két hónap próbaidőt... s akkor majd meglátjuk. ' — De én szerettet , volna ... — Jó, jó. Csótányos elvtárs, majd ha letelik a próbaidő. — De ez nekem már a harmadik próbaidő... — Éppen azért! Még mostan sem felelt,' meg. Ne felejtsd el, tanulni tanulni, tanulni! Ahogy Zsdanov elvtárs mondta. (mikus) ASKENAZY; Német kikelet Ez a könyv riportregény. Aki már I olvasta nagy riportregényeinket, Egon Erwin Kisch és Július Fucsík színes, életteli riportjait, jogos kíváncsisággal lapozza fel Askenazy könyvét. De nem fog csalódni! Ez a riportregény arról tesz tanúságot, hogy írója, a prágai Askenazy nagy .szellemi elődeinek nyomán haladva tollával a sok-sok előítélettel, felülete.sséggel szemben az új szellem győzelméért harcol. Könyvében a Német Demokratikus Köztársaság életének problémáit tárja elénk. Leírja a német dolgozók küzdelmét a régi porosz szellemmel szemben. Megeleveníti előttünk az egyszerű német emberek, fiatak>k, a.sszonyo’k. nénikék egyéni életét, sorsát, hog« bemutassa a szocializmus, új emberformáló küz.delmét. Merész, de öntudatos módon elvezet bennünket a Nyugat- és Kelet-Németország közötti különbségek vizsgálgatásához. Nem fél a Cseh.szlovákiából kitelepítettek gond- jal-bajai közé sem elvezetni bennünket, már csak azért is, hogy az ellentétekből fakadó feszültség közben megszülető új német kikeletet elénk tárja Bevezetés után „A riporter félrehúzza a függönyt” című riportjában még történelmi szemléltetéssel ábrázolja Berlint. Felidézi Dimitrov alakját, hogy még szembetűnőbben érzékeltesse azt a történelmi pillanatot, amikor Jegorov és Kantarija őrmesterek kitűzték a vörös zászlót a Reichs- tagra. Utána magabiztos hangon, mint tapasztalt író szinte életre kelti előttünk e németek életét. Csípős szatírájával telt homoros módján ír az „Elbeszélés az éneklő kancellárról” című riportjában Adenauerról, a civillé vedlett SS-Gruppenführerről és a nyugati „félfasiszta" megszállókról. Később Glaser Lujza szomorú sorsát mutatja be, aki áldozata az „éneklő kari^ cellár”, Adenauer politikájának. Ham Deckmann esetéhez egy tépelödő volt Wehrmacht katonával ismertet meg bennünket, aki éhezik, amíg *az amerikaiak meg nem vásárolják e „nyugatnémet rendőrség” számára. A ..Kék autóbuszban” című riportjában már bizalommal ír a Német Demokratikus Köztársaság megszületéséről. Majd Adolf Hennecke bányász új életéről. Az „Áttelepítettek” című részt olvasve megismerkedünk Johann Eber- le Liberecből származó fodrásszal, aki már megtalálta új, igazi életét és egy karisbadi nénikével, akt a találkozáskor még „legazemberezte" ez írót, de utána megbékélve teát kínálgatva, unokáiról, azok főiskolai életéről beszélt. A „Cltran W” című riportjában még egyszer felidézi a múltat, hogy vázolja előttünk a „gázosítő” hitleristák álla- tiasságát, Ernst Thälmann és sok-sok más vértanú hősiességét. Nem feledkezik meg azonban arról sem, hogy leleplezze a „Citran” gáz monopol tulajdonosát a ma is élő amerikai politikust, Forster Dullest. Az utolsó fejezet a német ifjúságé. Bemutatja a hitlerjugendista Helmuth Vogel önmarcangoló lelki küzdelmét. Henni Franke útját, mely a hitlerju- gendisták közül egyre feljebb és feljebb ívelve az új, a szocialista eszményképek felé vezet. Annival és Francival is megismerkedünk, akik már a boldogabb jövő Ígéretei. Askenazy könyve harcos kiállás » szocializmust építő német nép mellett. Félresöpri a sok-sok előítéletet és új szellemnek tör utat: a proletámemzet- köziség eszméjének. Hajdú András A szovjet zeneművészek búcsú‘eüépése Prágában Az idei Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap ünnepségein hazánk sok vidékén orosz, szovjet és más világhírű szerzemények hangjai csendüllek fel a szovjet művészek előadásában. A kedves vendégek megnyerték a hallgatóság szeretetét és csodálatát. December elsején, kedden a prágai dolgozók ,i búcsú-hangversenyen hálájuknak adtak kifejezést a felejthetetlen élményekért és azért a művészetért, amely meggazdagította a hagyományos barátsági ünnepségek' műsorát. Az Örmény SzSzK állami Komitasz- négyesének tagjai hatalmas taps közepette nyitották meg az est műsorát Példátlan tökéletességgel előadták Grieg E-moll vonósnégyesét, ezt a kellemes, északi dallamú művet. Jevgenyi Szmo- lenszkaja, az ÖSzSzK érdemes művésznője, a moszkvai Nagy Színház szólistája elénekelte Vjera Seloga áriáját Rimszkij Korzakov „Pszkovityanka” című operájából, tóvábbá Santuzza áriáját Mascagni „Parasztbecsület” című operájából és Aida áriáját Verdi operájából. A műsor befejezése után a szovjet zeneművészeti küldöttség tagja felsorakoztak a hangversenydobogón, ahol Lumir Civmý közművelödésügyi miniszterhelyettes beszédet intézett hozzájuk. A. Vlaszov, a szovjet zeneszerzők szövetségének titkára válaszolt az üdvözlöbeszédekre. Ha á-t mondtunk, mondjunk b-ét is. Ha a költé.szet fejliJdésével kapcsolatban megpend'Mtük az irodalom segíts.'ííének kéidését, a hiányok kiküszöbölésében és fiatal költészetünket elmarasztaltunk ebben a kérdésben, akkor a széppróza taglalásánál bevezetőképpen foglalkozzunk egv kicsit ezzel is A kérdést így tehetnénk fel: Mennyiben segítették írói: k a Pártot, a hiánvo.sságok leküzdésében, mennyiben jelezték a veszélyt, a hibákat a szocialista építés napjaiban? Bizony, csak igen kis mértékben. Serdülő irodalmunk abba a súlyos hibába esett, hogy többé-kevésbé művészi formában tükrözte ugyan az előre lépő életet, de annak csak a napos ol- da'át yilágította meg. a nagy eredmények , dalosává szegődött, miközben ébersége elszunnyadt és csekély kiyé- telekti.Ii eltekintve, nem hívta fel a figyelmet arra. amit a falyakon mindenki tudott, amirül az üzemekben a munkások beszéltek és amelyek feltá- rá.sa segítette volna a Pártot abban, hogy hamarább ismerje fel és jayitsa meg a helvzttet. La.ssan odajutottunk hogy a tómegi k előtt az yolt a látszat, nem az a probléma, amiről ml írunk, vagy csak azt a szemünket tartjuk nyitya. amelyen a szépet látjuk, a .jót, ugyanakkor másik szemünket behuny- ya, könnyed lépé.ssel elmegyünk a nyilvánvaló helytelen mellett, bízva abban, hdgy a Párt ezt úgyis tudja. Úgyis látja, segíteni fog ezen a helyzeten. l‘zen. de ki a Párt? Kónya Lajos, az új magyarországi kormányprogrammal kapcsolatos Költő'' önyizsgálatában, — igv ír: A Párt nem egyes személyek nem is csupán a vezetők — én is a Párt va.gyok. — Majd később állandóan megújuló ellenvetésekre felelve, így válaszol: „Ne mentegessük magunkat azzal, hogy jelzéseink gyakorlatilag nem voltak lehetségesek, mert elakadtak volna a lektorok, szerkesztők és diamaturgok szűrőjében. Ez igaz is — félig Nyomtatott müvekben nem igen tűrték volna meg a kemény szatmkat és az író ezt tudván jóéi őre bizonyos öncenzu rával élt gyakrgn mert azt akarta hogy az írás megjelenjen. De az írói Az ifjúság hozzájárulása a csehszlovákiai magyar irodalmi élet újjászületéséhez Irta: HORVÄTH LÄSZLÖ. nem csupán a nyomtatott betft teszi íróvá, hanem az élesebb szem és a nagyobb felelősség is. Leírtuk e megfigyeléseinket, ha máskép nem, levélben? írtunk-e Párt vezetőinek, beszéltünk-e velük? Figyelmeztettük-e őket?”... így idézhetnénk végig ezt a költői önvizsgálatot. Azonban ismét kiszakítva, összefüggések nélkül vizsgálnánk a jelenségeket és nem dialektikusán, ha az születő - magyar irodalommal szemben olyan igényeket támasztanának hazánkban, mint amint!- két az izmos, erős. kiváló magyarországi irodalommal szemben rónak fel Nem, ezt nem lehet! De ... segíteni feljebb, tovább”! — ez a gyakorlatban aláhúzza az író felelősségét a társadalmi haladásban. És ezt szem előtt kell tartanunk nekünk is a jövőben! Annál is inkább, mert kísérlet történt erre nézve. Egri Viktor „Közös út” ... című drámájában, egy ilyen problémát fölvetett és megoldott. Bátran nyúlt hozzá és tipizá’ta egv falu kérdését, úgv hogy az minden délszlovákiai magyar falu megoldásává válhatott. Sőt, amint azt a „közös út” sikere bizonyítja, a magyarországi falvakban, közöttük a nemzetiségi vidékeken is, a „Szél fuvatian. nem indul" ... — sikere mellett, hivatást teljesít, e szó írói felelősségének értelmezésében Egri egv problémával foglalkozott és teljesen megérdemelten államdíjat kapott Hol marad azonban a magvar falu. a magyar városok ezer meg ezer problémája? Keveset pendítettünk meg belőlük és azt sem az irodalmi j^ifejezésimód eszközeivel. Sőt a ..Közös út” sem jutott el elégségesen a vegves nemzetiségű falvakba. Csak a Nemzeti Színház adta elő Bratislavában és a Csemadok szervezetek kultúrpsopnrtjai néhánv faluban de a Dedinské Divadlo, a Faluszinház nem tűzte műsorára, sem szlovák, sem II. rész. magyar nyelven. Nem ismerték fel azt az óriási segítséget, amit ez a mű nyújt népeink alkotó együttélésének elmélyítésében, a burzsoá nacionalizmus maradványainak leküzdésében. Ifjúságunkban becsületes segiteni- akarás volt, de sok, sok, gonddal megformált sorban, csak hurrá-optimizmus lett belőle. -A sokrétű bonyolult, tninden percben újabb és újabb oldalával felénk forduló élet ábrázolása helyett, sokszor séma, plakát, nem művészi eszközökkel való valóságtükröz- tetés. Hányszor beszéltem, fiatal kezdő íróinkkal, mindig azt pana.szolták nem megy, nem tudnak jellemeket formálni, ellaposodik a konfliktus, nem jön ki a mondanivaló. Nem ebben volt a legfőbb hibái Ez mind, mind csak következménye volt annak, hogy sohasem foglalkoztunk a teljes igazsággal. Csak a részleteket próbáltuk kihozni, ami szép volt, hősies, lelkesítő, Rosszúl tanultunk a szovjet irodalomból! Rosszúl értelmeztük az ..Acél és salak” tanítását, a „Cement-et”, a „Bányászok”-at és még sok más nagyszerű munkát, amely a teljes életét tárta elénk. Sokáig tűnődtünk azon. miért kapott Acél Tamás Sztálin-dí- jat? Nem jelent volna meg, ennél jobb magyar regény a háború után? Nem jelent meg. Acél Tamás könyve a háborút követő hónapok hiteles, megindító története. Bárki, aki átélte ezeket a hónapokat, tudta, igen így történt, ez történt. Az alakok? — mindegyikre ráismertem, mindegyik ott éH bennem is, csak éppen nem tudtam őket megformálni. Néhány héttel Sirokv elvtárs kormánynyilatkozata előtt, egyik fiatal Írónk, Szőke József elvtárs, hosszabb vidéki útjáról tért vi.s,sza Bratislavába. Megállított 8/ utcán és szinte kirobbant belőle a szó: Más kérdések izgatják a parasztot, mint amiről mi írunk. Mi azt hisszük, hogy megy minden mint a karikacsapás! Jobban kell odafi“velni arra. mit mondanak az emberek! És persze arra is, amit nem mondanak az emberek! Mert a m-'^ar paraszt igen sokszor, keveset beszél és néha csak hosszú, hosszú gondolkodás után szólal meg. Mindez nem azt jelenti hogy defenzívába menjünk át. Sőt a szocialista embernevelés nem képzelhető el más módon, mint a hibák, hiánvok feltárásának útján. Bátran rámutatni a hibákra, ez a segítség útja! Nem az agyonhallgatás. « « « Most azonban azt hiszem, ahelyett, hogy tovább sorolnánk azt, amit nem tettünk, foglalkozzunk azzal, amit tettünk. Hogyan mutatkoztak be fiatal íróink, hogyan mutatkoznak be olvasóközönségüknek, hogvan segítik és ne- vélik hazánk szocialista építőit. Kezdjük csak el szépen sorjában, úgy, ahogyan a napokban megjelenő Antológia bemutatja őket. NACy IRÉN Péter bácsi háza és Adósság című elbeszéléseivel mutatkozik be. Lássuk csak kissé közelebbről ezt a két írást. Az elsőben a falusi ember mentalitásának , változásáról van szó. A magántulajdon és a közös, — ez az a probléma, amely felettébb aktuális ma. lassan átalakuló, la-ssan előrehaladó falvainkban. Nagy Irén gördülékenyen, ügyesen viszi a történetet, egy-két rövid esztendő forgásában. Helyesebben így lehetne megfogalmazni: Jól jelzi a történet eleién a problémát, fölveti, megindokolia. A novella befejezésében bemutatja azt a Lengyel Pétert, aki az elmúlt idő alatt, az első találkozás óta kifejlődőtl. Nem mondja el azonban: Hogyan, miként? Megértjük, roppant igényes, nehéz feladat ez, talán bele se férne, az elbeszélés keretébe. De éppen erre volna szükség. Az írás igv is segít, maga a fordulat valósága is nevel. De menynyivel nagyobb lehetne a hatás, ha a fejlődés menetét, okait, lefolyását is végigkísérhetné az olvasó? Nagy Irén jó elbeszélő, érdekesen, ízesen viszi a történetet, a párbeszédet, ért ahhoz, hogyan lehet néhány megjegyzéssel embert formálni. Hisszük, hogy a jövőben igényesebb lesz önmagával szemben és irodalmunkat sok jó elbeszéléssel vagy éppen hosszabb írásművei gazdagitja. MIKUS SANDOR elbeszélései fekszenek előttem. Két nagy temetés, amely megrázott bennünket, két temetés, amely igen mélyen érintette népünket. Erről ír Mikus Sándor. Elbeszélése teli van szebbnél-szebb gondolatokkal, emlékekkel, a közvetlen átélés forró momentumaival. Ha ezeket a momentumokat, csupán ezeket írta volna meg, — mondjuk csilla,gok között, — nagyszerű művészi gondolatsort kapnánk. Ö azonban nem elégszik meg ezzel, többet akar, egységes formába akarja önteni a mélyről fakadó őszinte átélés tükrözésének folyamatát, sorozatát. És éppen ezért esik abba a hibába, hogy túlmagyarázza a dolgokat, nem hagyja együtt alkotni az olvasót és mivel többet akar mondani, kevesebbet mipnd. Az a kevesebb, ami a forró átélés haiiguiatá- ban született, több lett volna. Hogy a magam életéből vett példával világítsam ezt meg: Én is könyvtárra valót olvastam Sztálinról. Soha nem láttam, soha nem hallottam közelről a hangját, mégis jó hányszor beszélgettem vele életem nehéz pillanataiban. De soha. annyira megkapó- an nem jutott közel hozzám, ez a különös emberi élet mint akkor, amikor Rozsnyón az öreg Zetyák. hetven esztendős bányász, szobája falán függő Sztálin képre mutatva, hiitelen teljesen váratlanul azt mondta: — Olyan mint egy igazi magyar ember! Bizonyos vagyok benne, ha Mikus elvtárs tömöritette vo'na mondanivalóját, elbeszélése sokkal gazdagabb lett
