Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-11-25 / 81. szám
01IFJDSAG tgy könyvtár munkájáról Déíutňn van. A nap enphen tííi át a könyvtár előtt bőbirkodó hárslak hűro. gallyain. A kopaszodó fák s a táj, meg a szomorúan ziz.gö levelek árulják el, hogy itt az ősz s nyomában a zord. hideg tél. A ház előtt kiváncsi arcú emberek állnak, zsebbedugott kézzel s egy plakátot olvasnak. Az épületbfH halk zene s vidám hang foszlányok szűrödnek ki, melyek egybeolvadnak az őszi délután ■ idus levegőjével. A plakátról ez a Szó rajzolódik ki — az apró fekete betűk közül „Könyvkiállitás”. Nagy valami ez a vidéki városkában lakó emberek számára, mert hát Fülek mégsem Pozsony, ahol ehhez hasonlóknak gyakran szemtanúja az ember. No meg aztán 'itt nem úgy van, mint Fővárosunkban, aho minden negyedik kirakatban könyveket látsz. Füleken csak a Városi Könyvtárban láthatsz könyveket, vagy az egyedüli „Slovenská kniha"-ban, amely az igazat megvallva, elég szegény a magyar könyvek dolgában. Szóval a könyvkiállitás valami nagy dolgot jelent Fülek dolgozóinak. így nem is csoda, ha a könyveket s az irodalmat kedvelő emberek már napok óta egyébről sem beszélnek, mint a ■ könyvkiállitásról. Egyesek a- gyarázatokat is fűznek hozzá. Párhuzamot vonnak a régi és a mai könyvkiállitás között, ami a múltban csak minden szökőévben volt. Sokan még emlékeznek azokra uz évekre, amikor a könyvpiacon s a könyvkiállitásokon — csak oly könyvek voltak, amelyek a burzsoa dz. -niri irók káros müveit népszerüsneVék. Kivéve azon irók műveit, akik a tollúkat s az írói mesterségüket az úrivilág ostorozására, a nép emberibb életének megva- lósnására. s az íllati so-^ból m- ló felemelésére használták. A vörös Fülek harcos dolgozói hacsak szerét tehettek, fejlesztették tudásukat Móricz, Mikszáth. Petőfi, Ady és József Attila mltveih'’" szerették olvasni és mindig magukénak vallották azokat az írókat, ef-ik a népből nőttek fel és az ő életüket, harcukat írták meg művészi, egyszerű világos szavakkal. Már bent raovok én is az Ízlésesen berendezett teremben, ahol a könyvek koszorúalakban vannak elhelye<.je, vörös posztóval borí+"*í asztalokon. A látogatókat, Cibulová elvtársnő, a ■ fcr lyvtár vezetője, (o- gadja. O ajánlja, hogy ki milyen könvvet vegyen, mert ahogy 6 mondja — már ismerem az emberek kedvenc íróját, s hogy ki milyen könyv u .1 érdeklődik. Az öreg Püspüki Feri bácsi Veres, M ' m és Szabó Pál rejé- nyeit szereti a legjobban -~ jegyzi meg az eh-*ársnő. S talán azért, mert ő is paraszt ember, a föld orvosa. De Feri bácsi nemcsak a föld művelésében szakember és nemc.sak ahhoz ért, hogy egy 1 ektá- fö’dbe mennyi búza szűk les, ha az ember kézzel szórja a .t el, vagy ha géppel veti be, hanem ő a köni/vekhez is ér,. Megbírál ö bizony minden könyvet, amit már egyszer elolvasott. A minap például a „Pályamnnkások" című regényt értékelte ki. S azt mondja: „ez igen, ez könyv az árgyélusát neki". Szent igaz annak minden sora. olt kérem, ahogy abban meg van Írva. Mintha csak magam 'át- nám a regény hősének n személyében." Órák hosszat eldi kúrál egy-egy cin' soi könyvről. Érdekes, a fiataldk meg a szovjet regényeket szerétik jobban. Feliér Éva, a kis feketehajú, barnaszemű l :ányka, aki a Kovosmaltba dolgozik, valósággal ng szovjet regényekért. Amikor eloL^sta a a „Komszomol becsület"-et, meg a „Távol Moszkvától"-t, napokig ezekről beszélt bárdijainak. — Nem tudott betelni az örömtől, amit a „Komszomol becsülete" című könyv olvasása közben szerzett. Gecse Anna, a fiatal esztergályos tanuló a történelmi tárgyú könyveket szereti. Egyszóval minden embernek más az ízlése és mas-más történetek iránt érdeklődik. Füleken e könyvkiállUást a Szovjet Barátok Hórutpjának a tiszteletére rendezték. A könyv- kiállításon a szovjet írók és a régi orosz klasszikusok milvei szebbnél-szebb kötetekben kaphatók. Az elvtársnö még sok érdekes és tanulságos dolgot mondott el a járási könyvtár munkájáról. Arra a kérdésemre-^hogy miben nyilvánul meg a könyvtár vezetőségének a munkája és a jelentősége, az elvtársnő a következőket válaszolta: — A könyvtár vezetősége minden negyedévben irodalmi estet rendez, ahol megvitatjuk az egyes könyvek tartalmát. S minaen negyedévben egy könyv, kiállítást rendezünk. A napokban tartjuk meg az irodalmi estünket az „Aratás" című regényről. A könyvtárunknak három olvasóköre van, amelyet ebben az évben szerveztünk meg. És mi a i~élja az olvasóköröknek? — Az olvasókör tagjai minden heten összejönnek, ahol megbeszélik a már élőre kiadott könyvek tartalmát. A körök keretén belül átvesszük azokat a könyveket is, amelyek .szükségesek a Fucsik jelvény megszerzéséhez. A füleki könyvtár szép eredményeket ért el az emberek kulturális nevelésének, s az irodalom terjesztésének terén. Naponta 70—100 ember lépi át a könyvtár küszöbét, akik egy- egy vaskos könyvvel térnek vissza. Havonta 600—700 a kikölcsönzött könyvek száma. — -A könyvtár az elmúlt év júniusában kezdte meg munkáját — mondja az elvtársnő. S mégis júniustól január elsejéig több mint 9.000 volt a kikölcsönzött könyvek száma. Ezek a számok és eredmények fényesen igazolják, hogy dolgozóink szeretik és magukénak vallják az új szocialista irodalmat, amelyből erőt é: gazdag tapasztalatokat szereznek. Török Elemér. ^LíXEJBV fokig felelőtlenek a t unkájukban. „Könnyű nekik" gondolja ebéd alatt, „nincs a nyakukon iga, mint nekünk v..t..." A telepről '^-'sszajövet behúzódik a liftesek bódéjába. Leül egy deszkára, j ..-"akarimájú, habarc.sfolttal teli kalapját feljebb tálja homlokán, hakravi- páját teletömdösi dohánnyal és két s^ufaszálat 's eléget, mig kedvére mélyeket szívhat belő- 'e ... Várakozik. A fiatalokra. Van még egy félóra szabadidejük. Kálmán bácsi egyszerre hangoskodásra, kneugásra lesz figyelmes. A liftesfiúk és a két téglának' nő jön. Eszrevehették, hogy „idegen van a házban", mert úgy elhallgatnak, mintha , elvágták volna a nyelvüket. — Na, gyertek csak beljebb! — kiált rájuk Kálmán oác i. — Nem imaházba jöttök, hogy á/tatosan halhgassntok. Idebent vidáman elter'eferélhettek ... Kint az eső már csak szemerkél. — Inkább idekint maradunk, — buggyan ki feltaitóztatha- tatlanul a kacagás Manci torkából. — Megfogadjuk Kálmán bácsi tanácsát, hogy szép rózsák lehessünk. — Szépek vagytok fhost anél- rjcül is, csak gyertek!... Most már nem volt kibúvó. A fiatalok akarva — nemakarva kénytelenek bemenni az öreg kőműveshez. A nyitrai fiúk cigarettára gyújtanak. — Ebéd előtt jól ránk pirított, Kálmá- bácsi, — kezdi Zsuzsa: — Meg volt rá az bkom, — csillan fel a pipázó ember szeme, — voltam én is fiatal és boldog akartam lenni. Felér kn’ácsra. szép ruhára fájt a fogam " bizony örültem, ha friss ’ mieret ehettem. Olyan volt az mint a niez.a — De most már erre nb.-s gondunk... — Veti közbe az egyik nyit-ai. — Épp ez 0 ’ -1 nálatok, — kap a szón Kálmán bácsi, — nem látjátok a muHat 's nehezen értitek meg, hogy mit jelent ez a... — akad meg a szava és mélyet lélekzik. De így sem tud érői venni felinduUsá- gán — Mit jelent az, — vágja ki hirtelen, — hogy ilyen szép lakásokat építünk a munkásoknak, akik itt fognak d( Igozni a gyárban ... Erő ez, gyerekek! A szabad nép ereje! Látjátok, én már túl vagyok az ötvenen, de a lene ész meg, iu nem megy a munka ... — Mondja csak tovább, Kálmán bácsi, — kérleli Zsuzsa. Es szeme csücskében harmat- c.sepp jelenik meg mintha kintről hozta volna és elfelejtette volna az arcáról letörölni. A maga, a szülei életére gondolt. A z.sellér-család életében bizony nem sok öröm akadt... Az öreg kőműves ráemeli Zsuzsára a szemét. Tekintete nyugodt, mint a tó tükre és tiszta, mint nyáron a felhőtlen ég. Sok tapasztalatot gyűjtött össze világéletében, könnyen adhat belőle ezeknek a fiataloknak is.. — Már több mint húsz éve dolgozom a szakmában, — ‘ojy. tatja Kálmán bácsi, kialudt pipáját a szája előtt tartva. — Azaz dolgoztam volna, mert munka csak áprilistól őszig volt. Az sem mindig. Sztrájkoltunk is, a kutyafáját. Csak párfilléres béremelést kértünk és néhányszor be is csuktak érte. Nemcsak azért, hogy benne voltam a sztrájkbizottságban, hanem mert komrnunista voltam. És hiába verteic, hiába tépték a hajamat, a hitemet mégsem tudták meotörni. * * * álmán bácsi tömködi a pipáját és tovább mesél: Ha nem volt munka tíz húsz' meg száz ' fiméteri is gunlo- goltunk utána. És bizony nem Sűrű erdő mélye, egyszer odatévedt GyUléseztek északi táj — egy Papagáj, az állatok éppen: laktunk ilyen szép fürdőkkel, központi fűtéssel felszerelt barakkokban, mint most. Istállókban, fapajtákban • húzódtunk meg. Bakancsunkból sokszor kilógott a lábunk újjá, dróttal kötöztük össze n talpát... És amikor nem rakhattam a falakat, elszegődtem más munkára. Voltam útkaparó, zsákoló, favágó ... Mondjátok, kellene nektek ilyen élet? A fiatalok tűnődve néznek Kálmán bácsira. Nehezen jön a szó az ajkukra. Az egyik nyitrai fiú megmozdul. — Te, Feri, — szól a társához, — én itt maradok, megírom a szüleimnek, hogy nem fogok brigádoskodni. Meglesz már az üzemi k’ub... — Meg bizon-" — áll fel Kálmán bácsi és mosolyogva a nyitrai fiú vállára csap, — gyorson felépítjük az új házakat, az új várost! S nem mesz- sze innen, mint erdőben a fák, úgy emelkednek majd magasba az üzemek kéményei,.. Az lesz aztán az élet! — Ha te maradsz — mondja Feri, — maradok én is! Talán még olvasztár is leszek!... — Tudtam, hogy derék fiúk vagytok! — mosólyodik el Kálmán bácsi. Csak Manci rrtarctd szomorú. Az elmenésre gondol.. 5 • « • M ásnav reggel valamivel előbb jöttek ki az építkezésre. A tegnapi esőnek már alig maradt nyoma. Csak imitt- amott csillogta^- a tócsák. -.. Pista a darujához tó- aszkod- va beszélget Zsuzsával és Manóival. Manci leveszi kendőjét. A gyenge szél szelíden játszik hajfürtjei el. Zsuzsa zsebretett kézzel figyeli a darust. — Olvastátok az üzemi újság szombati számát? — kérdezi tőlük Pista. írta: Petrőci Bálint (Folytatása következik) Közel a tél, nőtt a gond sokféleképpen. És a Papagáj, bár késve csak 0 jött, az elnökség közé be f észkel ödßtt. Bevezetőt a Medve mondott. „Végezetül csak annyit morgok: keressünk télre mindnyájan barlangot. Az a fő: legyen fűthető, kell falevél bélés, fenyőgally tető, s jó kiútat ásni: megeshet akármi! Torlaszolja rözse a bejáratot s rá nem lel az eb se — egy se!" így morgott a Medve. Aztán a Harkály kért szót, kopogott: „Hogy vájjuk ki a fa odúját? Válasszunk vastag korhadt, puha fát." És a Pinty, ámbár cérnahangú, cingár: termett a fejében ■ fürge gondolat: „Kukacokat és tobzokat gyűjtsünk, mennél többet! sokat!" Röviden: mindegyik indítvány komoly. Ez a vita célja: vitass, javasolj. De most valamennyi kíváncsian fe'áő. szólni fog a híres Papagáj! Fatörzsre röppen és így kezdi fennen: „Hm! Közéig a tél! A tél ideér! A cidri már küszöbön áll! Miként a Medve helyesen mondta, sürgős szükségünk van barlangokra ez közös érdek! A Pinttyel okvetlen egyetértek, hogy is mondjam: kell kukac és toboz is, sajtkukac sajt nélkül is .. S a faodúval kapcsolatban!’ mennél vastagabb a fa, annál jobb az odúja ..." Így ismételte mind, mit hallhatott. Mikor az idézetekből kifogyott, önálló ötlet után kutatott. Taraját felborzolta kackiásan,' végül kibökte, oly harsányan, ahogy tudta: „Lóri — buta!" Egyik gyűlésre, nem is rég, jött egy „magas személyiség", egy „vezető egyéniség"; magas lovon ült szerfelett s hasznos utasítás helyett sok ismert szólamöt darált. De még sem főzte le a Papagáj, mert a Papagáj bírálta magát. Fordította: Weöres Sándor. MIKULKA GYULA rajza.
