Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-21 / 80. szám

SI

•3(Btp9a6uTi-Bjzs B ‘gAOjpf Aoqnfi ‘ipqfp jppopzoH jsoiu ;a[9 zy ‘spagjiy

iJioqeaBpujzs

•SPIBJB ZV ‘JOJJBJQ

XT Buipa 'spdBsa jppBuiJBq V uipag ‘ßpspjjq-iainsoag

•JESinCpZBq BZSSIA >lOX?rpV ‘>iO>I?ZO}l 1JÍU-?qriM ‘i9;?A>[zsow joApi ‘jgAu nza>jqq v ‘D>isa 'ouoauBi isniBj v 'BfßBq Aupuajo>i v 'b-ib V ‘P9JB uniUB zv ‘ijBzeq ABbu y

:>iaiui!a

(zsaj nujj

•pjuiiyizs pa :uuBumaM •zoquipps :eJxso>i •pjíujuiaxipjj iWBßopA :f[>lzsAO>iBfBpj

iJiaAupuiaxipji

•p]pj uaixajpx :X>io!Uujai!r •XXBiB pipj B jjBxgiAasioa :AOJopoCj •bCBbaoi ßBipsDÄUBJV : CiJtzsAaCfiqea •I9qß?SBsa?}zp>i Boszjnq b ^Jodia iJüsona •BUB.ioj pusBf—pBjßuiuaa—BAjjzsojAi :o>isoaH •>[a[>iau9 ;z9aA s? XJaAÄßaa

•ßjXsadBpna ipapAjjzsopj :B[ag ®?I1I •pBjßuiuai :?AOJBZBio •Bznaox spjoA :BpjQ

•ßpsßopiog :A03iiua]ABd

•3{OAJA9[ZS?Z V :J0QUOH

•JBqjA ;ßjnquajg •upjapo ZB ZETBABX :SO!Aa>(BZ0M •jíujiuqjpoja untuB zv :BCg>jzsii!i}aa uaquja zbBi ABg ;foAaioa

•Bpjpß nCj! zv lAafaiißBg

•uopipj qqaxajazs v :>l!9ng

•p51>(eiai pAAizs :AaoiBiAi

•lajaquia ijapiqjzoqioii v iBuqaßuv •aJta ZB qu§zs qppzpjBq Cq ;Aoqo[OS' •iua}i9 ;uiJi;gnuiO!S

•^jizpaßaiu xpoB zv : CiJizsAOjqzso •Bißjaug

•iuauia;ji :AO>tqBio •ajpia ‘opi ZB xa :AafBjBa pxinm B jptu BUI B joqv :>I!3ng T •ajuiuag >[asaza>(anuaBzss!A :eAou!>[xaz ’M •zsaa ’n 99 ’I :uiuag ;ArpaCa[q 'pz lauJiuoi SBZ0>n?tB}) WB[aj pupBiM sojoa :A>[DOxód?z ’V liiJipA'ľ j nuujj „ipapiunjaCAOzs b >IoAu?iubbaio'‘

■>[OiAit9tugBA[0 919ZS ipjpiunjafAOzs v

:uioiEpoJuJ9ZS

:>{n[lU9C8 5E>ioqBaBpu!zs 99 qaJi -Mitp} ‘iBUippoji gzajpaApii e UE9DXB[osadBJi [BAguípT ^pospm y

c) A Szovjetunió nemzeteinek gazdag együttműködése a teljes egyenjogúság alapján fejlődött ki. A kizsákmányolás felszámolása következtében megszűnt az idegen nemzetiségek elnyomásé is. A Szovjetunió nemzeteinek kölcsönös testvéri viszonya jelenti azt a hatalmas erőt, amely megszilárdítja a Szovjet állam biztonságát.

Az előadás bevezető része tulajdonképpen az előző két előedás összefoglalása. Nem szabad túl hosszúra nyújtani.

Az előadás második részének is általános jellege legyen. A második rész Wyamán a propagandista magyarázza meg, hogy a Szovjetunió történetében beállt változások az 1936-os Sztálini alkotmány által lettek törvénybe iktatva. Az alkotmány jelentőségét Sztálin elvtárs, a szovjetek Vlll-ik rendkívüli össz- szövetségi kongresszusán tartott beszámolójában a következőkben méltatta: „Olyan bizonyíték lesz ez, amely világosan megmutatja, hogy az, ami a kapitalista államokban becsületes dolgozóink örök vágyát képezi, a Szovjetunióban már megvalósult. Olyan bizonyíték lesz ez, amelyből világosan kitűnik, hogy mindazt, amit a Szovjetunióban már megvalósítottak, a többi országban is teljes mértékben meg lehet valósítani”.

Ezek után áttér az előadás fő részére, amelyben a hallgatóknak megmagyarázza, hogy a Szovjetunió a világ legfejlettebb demokratikus állama. A propagandista feladata, hogy rámutasson a szovjet és burzsoa demokrácia között fennálló különbségre.

A burzsoa demokrácia a kisebbség, az uralkodó osztály, a kapitalisták és nagybirtokosok demokráciája. Habár egyes kapitalista alkotmányok a dolgozók jogait hirdetik, a jogot mégis korlátok közé szorítják és feltételekhez szabják, például a szavazati jogot is a tartózkodás ideje, a műveltségi fok és az anyagi körülmények szerint korlátozzák. Sok kapitalista államban a nőknek nincs is szavazati joguk. A szavazások terrorista légkörben folynak le, mesterkedések közepette. Ezzel szemben a szovjet alkotmány semminemű korlátozást nem ismer. Minden polgárnak egyformán van szavazati joga, minden tekintet nélkül az anyagi körülményeire, műveltségre, nemre és nemzetiségre. A Szovjetunióban a szavazás, a szavazók és képviselők között uralkodó bizalmas légkörben minden erőszak és megfélemlítés nélkül folyik le. A szovjet demokrácia a Szovjetunió minden polgára számára igazi demokráciát jelent.

A burzsoa és a szovjet demokrácia közti különbséget legjobban a munkához való jog kérdésénél világíthatjuk meg. A burzsoázia gyakorlatban képtelen munkához való jogot biztosítani, mivel a kapitalista termelési mói törvényszerűen a gazdasági válságokhoz és munkanélküliséghez vezet. A Szovjetunióban a szocialista gazdasági rendszer tökéletesen biztosítja a munkához való jogot. Ez a rendszer gyökeresen eltávolította a gazdasági válságok keletkezésének lehetőségét és ezzel együtt a munkanélküliséget is.

A propagandista magyarázza meg a burzsoa és a szovjet demokrácia között fennálló többi különbséget is (a művelődésre való jog, sajtószabadság, gyülekezési szabadság). Minden egyes összehasonlításnál meg kell jegyezni, hogy a szovjet polgárok jogait a szocialista gazdasági rend biztosítja és az, hogy a termelőeszközök szocialista tulajdont képeznek.

A szovjet polgároknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak (az alkotmány és törvények betartása, a szocialista tulajdon védelme, a munkafegyelem betartása, a haza védelmére való felkészültség és veszély esetén a haza védelme). Ezeket a kötelességeket a szovjet emberek szívesen teljesítik, hiszen létérdekük, hogy az államot megszilárdítsák, amely boldog életük biztosítéka.

Ezzel szemben a kapitalista országok dolgozóit nehéz meggyőzni arról, hogy tartsák be például az olyan törvényeket, amelyek a kapitalisták vagyonát és uralmát védik. Gottwald elvtárs 1929-ben tartott parlamenti beszédében joggal szemére vetette a burzsoáziának: „Mi megsértjük és meg fog10

szocializmus Sztálin elvtárs által meghatározott gazdasági törvényének. Ez a törvény rámutet arra, hogy az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek bebiztosítását, a szocialista termelés fejlesztését, csakis a magas technika alapján érhetjük el.

Míg a kapitalizmusban, ez iparba csak akkor vezetnek be új technikát, ha ezáltal a kapitalistának nagyobb hasznot nyer. A szocialista technika a nép életszínvonalának emelését szolgálja. A kapitalista technUra ezzel szemben csakis a dolgozók nagyobb kizsákmányolására irányuló eszközt jelent.

Az előadásnak ezt a részét a propagandista Sztálin elvtárs azon szavaival végezheti be, amelyeket a SzKP XVIll. kongresszusán mondott. A helyzet az, hogy amikor a termelési technikáról és az ipari termelés új technikával való felszerelésének méreteiről van sző, farunk első helyet foglal el a világon. —

Ezután a propagandista a szovjet mezőgazdaság kérdésére tér át. Kihangsúlyozza, hogy úgy a Szovjetunió ipara, mint a mezőgazdaság a leghaladóbb a világon. Ezt az első helyet az által érte el, hogy bevezette a gépesítést. Ez a kapitalista államokban teljesen elérhetetlen. A földeken végzett embertelen robotot — amely a cári Oroszország parasztjainak osztályrésze volt, gépekkel végzett munka cseréli fel, amely nagyban megkönnyíti a földművesek munkáját és egyben elősegíti a munkatermelékenység emelését is. A szovjet tudósok segítségével állandóan emelkedik a kolhozok és szovhozok gabonahektárhozama és az állattenyésztés. A falusi nép szipolyozőitól, a ku- lákoktől megszabadított mezőgazdaság, hatalmas virágzásnak indult.

A propagandista példákat hozhat tel Chruscsev elvtárs — a SzKP KB ez év szeptemberében tartott beszámolójából. A Szovjetunió térképén (beszerezhető a „Szovjet könyv” elárusítóhelyein, vagy az CsSzBSz központokban) megmutatja azokat a vidékeket, ahol gabonát, gyapotot termesztenek, állatokat nevelnek, stb. Az előadásnak ezt a részét a propagandista úgy fejezi be, hogy kihangsúlyozza Malenkov elvtárs, a SzKP XIX. kongresz- szusán elhangzott beszédét. MalenkoV beszámolójában kifejezte, hogy hála a fejlett gazdasági rendszernek a Szovjetunióban már véglegesen felszámoltak a gabona kérdéssel. Az előadás mindkét része — amely a szovjet ipar és mezőgazdaság fejlettségéről szól — általános képet kell, hogy adjon a mostani állapotról. A propagandistáknak az a feladata, hogy megmagyarázza, hogyan érte el a Szovjetunió ezt a hatalmas eredményt.

Ezt az eredményt a Szovjetunió elsősorban a föld szocialista iparosításával érte el. A szocialista iparosítás politikáját a Párt XV. kongresszusán, Lenin elvtárs által meghagyott irányelvek szerint tűzték ki. Sztálin elvtárs a XV. kongresszuson tartott beszámolójában a következőket mondotta: „Fő irányelvünk az, hogy országunkat agrár államból olyan ipari állammá változtassuk, amely képes arra, hogy a szükséges gépeket saját erejéből állíthassa elő”. A szocialista iparosítás bebiztosította az ország gazdasági önállóságát, bebiztosította annak védelmi képességét és kialakította azokat a teltételeket, amelyek a Szovjetunióban elkerülhetetlenül szükségest voltak a szocializmus győzelme számára. Ezt a politikát keresztül kellett vezetni azokkal szemben, akik a szocialista iparosítás ellen harcoltak és azt akarták, hogy a Szovjetunió továbbra is a nyugati kapitalista államoktól függjön.

A propagandista magyarázza meg a hallgatóknak azt, hogy az iparosításban milyen nagy jelentősége van a nehézipar fejlesztésének. Használja fel Sztálin elvtárs szavait: „Nem minden ipari termelés fejlesztése jelent még iparosítást. Az iparosítás súlypontja és alapja a nehézipar fejlesztése (tüzelőanyag, fémek, stb.), mert az elősegíti a termelőeszközök termelésének fejlesztését és ezáltal gépiparunk fejlődését is”.

A nehézipar kiépítésére azonban sok pénzre van szükség. Kiépítése hosz- szabb időt vesz igénybe, mint a könnyű iparé. Ezért a kapitalisták inkább a. könnyű iparba fektetik tőkéjüket, mert ez hamarább hoz hasznot. A befektetési eszközöket a burzsoázia a gyarmatok kirablásával, katonai kontribuz