Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-11-11 / 77. szám
Iws. novKTiber í. OiifiűsAc \ ..t A Béke és Barátság stafétája Hazánk dolgozó népe szombaton kezdte meg a Csehszlovák-Szovjet barátsági hónap és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának az ünneplését. Népünk a Szovjetunió iránti szeretetének egyik jele a Béke és Barátság stafétájának forró üdvözlete. Képünk Lhotka Bohuslav elvtársat a Kolinl Friger üzem dolgozóját ábrázolja, amint a járási staféta-botot átadja a helyi CsISz-tagoknak. Megérkeztek kedves vendégeink a szovjet sportolók. A Dinamo kapusa, Jerkin védés közben. SPORT A csehszlovák labdarúgók előkészületei a világbajnoki döntőre Válogatott labdarúgó csapatunk Bukarestben a Románia fölött aratott győzelmével már kiharcolta a világbajnokság döntőjébe való jutást. Ezért az Állami Testnevelési és Sportbizottság labdarúgó azakosztálya különösen annak edzői tanácsa azonnal megkezdte az előkészületeket, amelyeket a jövő tavasszal annyira fognak fokozni, hogy ’ Svájcba tökéletesen felkészült csehszlovák válogatott csapat mehessen. A központi edzőtenács pontos előkészületi tervet készít, amelyben egyebek között kitűzik azon sportszakosz- táiyok feladatait is, ameJyeknek játékosai számitásiba jöhetnek a válogatott keretbe való beosztásnál. A válogatott előkészítés tehát a szakosztályok következetes és rendszeres munkáján alapul, kiváltképpen az edzők munkáján, a kerületi testnevelési és sportbizottságok labdarúgó szakosztályainak edzőtanácsain és az egyes önkéntes Sportszervezetek közreműködésén. BrUnn—Csehszlovákia 2:13 (0:3, 0:3, 2:7) Válogatott jégkorongcsapatunk szorgalmasan készül a november 5-én Prágában, 9-én Osztravában és 12-én Bratislavában sorra kerülő Csehszlovák —Szovjetunió nemzetközi jégkorong mérkőzé.sekre. Az utolsó edzőmérkö- zésen válogatotümk Brünn válogatott csapatával találkozott, amely felett 10.000 nézó elótt 13:2 arányú fölényes győzelmet aratott. Válopatottaink biztatóan mozogtak, de hitayos volt még a kombináció. óriási érdeklődés az angol- magyar nemzetközi labdarúgó mérkőzés iránt Az angol sport történetében még egyetlen mérkőzést sem előzött meg ilyen nagy érdeklődés, mint most az angol—magyart. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy már két hónappal ezelőtt minden jegy elfogyott. Az angol válogatott csapat különösen odahaza félelmetes ellenfél. Otthonában még sohasem — tehát 90 esztendeje! — nem szenvedett vereséget! 1952 6ta számos külföldi válogatott mérkőzés közül csak egyet vesztett el az angol válogatott. Tavaly téli délamerikai útján öt mérkőzése közül a világbajnok Uruguaytől 2:1 arányban szenvedett vereséget, az argentinok ellen döntetlenül végzett, a többi mérN. Cserkasov: Pavlik Morozov című festménye Pavlik Morozov 1918-ban született az uráli körzet Geraszi- movka nevű falujában. Mikor Ceraszimovkában megalakult a pionírszervezet, Pavlik pionír és a csapattanács elnöke lett. Ebben az időben kezdődött a Szovjetunióban a kolhozmozgalom. A geraszimovkai szegény és középparasztok is elhatározták, hogy kolhozt alakítanak. Pavlik minden erejével segített idősebb elvtársainak a kolhoz megalapításában és leleplezte a kulákok gazemberségeít. Pavlik a népbl- róság előtt leleplezte saját apját is, aki a kulákok segítőjének bizonyult. Nem lehetett mcgfé- iemliteni, szilárdan harcolt a dolgozó parasztok érdekeiért. 1932 augusztus 3-án megölték a kulákok. Halála után pionirhőssé nyilvánították. Elbúcsúztak a bevonulóktóí A rmrcpTházai Szokol, amely felett a helyi EFSz vállalt védnökséget, múlt hó 26-án búcsúestét rendezett, hagy a falu dolgozóinak alkalmuk legyen elbúcsúzni a fiatal bevonulóktóí. Ez volt az első eset Mancelházán, hogy a néphadseregünk kötelékeibe bevonuló ifjúság együttesen elbúcsúzott a falu dolgozóitól. A falu dolgozói nagyon szép számban jelentek meg a búcsúestén. Tudják azt, hogy milyen fontos és becsületes feladat teljesítésére indulnak el a fiatalok, s ezért a legtöbben ott akartak lenni a búcsúestén, hogy még egy utolsó kézfogást szorítsanak, s egy utolsó bíztatá.st adjanak a bevonuló ifjaknak. A biztatás a „példás katona"-jelvény megszerzésére vonatkozik. Innen is, onnan is, más-más formában mondva, ezt hallotta az ember: „Remélem, mint példás katona jössz vissza.” A Szokol sportegyesület tagjai nevében a Szokol elnöke búcsúztatta el a bevonuló ifjúságot. Beszédében kiemelte azokat a feladatokat, amelyek a bevonuló ifjúságra várnak, majd befejezésül annak a reményének adott kifejezést, hogy a marcel házai ifjúság a néphadseregünk kötelékeiben nagy odaadással fogja elsajátítani a katonai tudományt és ezzel védeni a békét. — Utána a helyi Csehuszlovált—Szovjet Barátság Szövetségének elnöke búcsúztatta a bevonulókat. Beszédében méltatta a dicső Vörös Hadsereg győzelmeit, a szovjet katona felejthetetlen hőstetteit, bátor, céltudatos munkáját. Beszéde záró részében arra kérte a bevonuló ifjúságot, hogy kövessék a szovjet katona példáját, váljanak a béke megvédésének hőseivé. Végül rámutatott arra, hogy a hazaszeretet segítségére lesz. minden bevonuló ifjúnak a nehéz feladatok teljesítésében. A beszédek annyira meghatották a. búcsúzó szülők, hozzátartozók, barátok és a bevonuló ifjak szívét, hogy' sokan nem tudták visszaparancsolni a könnyeiket. Valamennyien tudatában voltak annak, hogy a bevonuló ifjak a legbecsületesebb állampolgári kötelességüknek indulnak el eleget tenni, a béke ügyét szolgálni, őrködni a béke felett, hogy mi zavartalanul dolgozhassunk és építhessük boldog jövőnket. M. A., Marcelháza. közését megnyerte, ami igen szép teljesítmény. Európában legyőzte 3:2 arányban Bécsben az osztrákokat, 3:0-ra a svájciakat, 5:0-ra a belgákat, s csak egyetlen mérkőzésen — az olaszok ellen Olaszországban — kellett döntetlennel megelégednie. A magyar válogatott nagy gonddal készül az év legnagyobb mérkőzésére, amely az angol lapok szerint „az évszázad legnagyobb mérkőzése lesz”. M iért van. hogy a szűz sztyeppék felszántott talaján, az öreg ugaron rendszerinit bő termést hoz a vetés? Miért gyengébb néhány évi megmunkálás után ezeken a földeken évröl- évre a termés? E kérdések tudományos megoldásának szentelte Pavel Andrejevics Koszticsev majdnem egész életét. „Falusi professzor”-nak — nevezték egyesek gúnyosan, mások tisztelettel. Ebben az időben, a cári önkényuralom korában, csak kevés egyszerű származású embernek sikerült valamilyen tudományos pályafutást elérni. Koszti- csevnek nemcsak azért mondták, hogy „falusi professzor”, mert jobbágyfiú volt. Volt min töprengenie annak a tudósnak, aki a népből származott, népét szerette, ebben a reformkorszak utáni időben, mikor sokaknak, a parasztok nyomorát, nehéz és szomorú életét látva, ügy tűnt, hogy elegendő megtanítani a parasztot a talaj helyes megművelésére és — mindannyian bő termést aratnak majd, enyhítik e nép nyomorát és orosz földön jólétet teremtenek. A bolsevikok megmagyarázták a népnek, hogy a falusi segény nép földjén, a gyenge és rossz termés nem oka, hanem következménye nyomorának, hogy az egyszerű, dolgozó paraszt éppen azért nem tudja fokozni a gazdaságos talajművelés hozamát, mert szegény, mert kevés a földje. A földet kényszeríteni lehet arra, hogy bő termést adjon, de csak olyen feltétellel, ha a birtokos a földtulajdon jogát és ezzel együtt a cári Oroszország egész földbirtokos-kapitalista kizsákmányoló rendszerét is megszüntetik. Koszticsev azonban ezt az egyszerű és világos igazságot nem ismerte. Nem volt forradalmár. Szerette népét és szenvedélyes vágya volt, hogy segítsen rajta. Igyekezett felfedezni a föld termékenységének titkát, mert mélységesen meg volt győződve arról, hogyha ezt a titkot felfedezi, megmenti s t4 ^nUrtmUA,,,.,! m. ................... J ..................... dolgozó parasztot. Nem az 6 hibája volt, inkább balsikere volt, hogy óhaját nem teljesíthette, mint abban az időben sok más (kutató) férfiú, akiknek nevét ma is hálával emlegetjük. Koszticsev annakidején semmivel sem könnyített a parasztok terhén, munkája mégsem volt hiábavaló: világos elgondolásainak tapasztalataiból most mi, a győzelmes szocializmus országát építő szovjet emberek merítünk. Kosrticsev a XIX. század végén élt, abban az időben, amikor V. R. Viljamsz akadémikus szavai szerint „a gazdálkodás megszokott régimódi formája halálán volt". A gazdálkodási mód előbbi módja az „ugarolás" volt, a teirnőföldnek csak egy csekély részét használták ki, a talaj többi része megmunkálatlan maradt és benőtte a fű. Vetésre általában szüzföldet szántottak fel, vagypedig tizenöt-húsz év 6- ta felszántatlan ugart. Néhány év múlva a bevetett földek hozadéka asökkeni kezdett, a „kiszántott” „kiélt” földön nem vetettek, parlagon hagyták és a vetésre új, „pihent” ugarföldeket szántottak fel. A parlagon hagyott földet benőtte a dudva és a gyom. Később a különféle dudvát kiszorították a kúszó és ágas kalászosok és más szívós, évelő, gyökeres növények. Később ezek az évelő füvek kénytelenek voltak helyüket átengedni új, ritka és sűrűfürtű fűfajtáknak. Ez a természetes növényosere rendszerint tizenöt-húsz év alatt meni végbe. Ee a mődszeír megkövetelte, hogy minden bevetett hektárra tizenöt-húsz hektárnyi „henye", „pihent” föld essék. Évről évre azonban több bevetett földre volt szükség. Már nem húsz, hanem csak tizenöt évre hagyták a földet parlagon. Később ezt az időt is tíz, majd öt évre rövidítették. Az ugart tehát akkor vetették be, mikor a gyepnek még nem volt elég ideje a gyökeres növények kiszorítására, amikor még a kalászos-félék voltak többségben. Ha azonban az ugart tizenöt-húsz évnél hamarabb felszántották, a vetést felverte a gyom. A termés nagyon rossz volt.’ He az ugart akkor szántották fel, mikor kalászosokkal volt benőve, a vetés annyira elgyomosodott, hogy jó termésről szó sem lehetett. Vájjon lehetett-e — ahogyan Koszticsev idején mondták — „pihentnek” nevezni azt a földet, amely három-négy évig dud- vával volt benőve s újra felszántva? Az ilyen földnek nem volt ideje rá, hogy újra termékennyé váljék és még szénát sem adott a dolgozó parasztnak. Természetesen legrosszabb helyzete a birtokosoktól és kulákoktól kifosztott kisparasztoknak volt. Ezért kénytelenek voltak majdnem minden földjüket felszántani, hogy valahogyan eltengődjenek. Nem volt mit parlagon hagyniok és helyzetük így évröl-évre rosszabbodott. Hamarosan azonban odáig fejlődött a dolog, hogy a földet egyik szántástól a másikig egyáltalán nem pihentették. A sztyeppékét teljesen felszántották Az ekevas lehántotta róluk a védő füréteget. A megolvadt hóié nem tudott a szántással porrátördelt földbe beszivódni és elemi erővel a sztyeppét keresztül-kasul barázdáló omladé- kokba ömlött. A mezőgazdaság számára oly fontos nedvesség elfolyt a mezőkről és magával ragadta a táplálóanyfi- gokban gazdag, felső földréteget is. Koszticsev kémikus volt ugyan, de sohasem becsülte túl a kémia fontosságát a mezőgazdaságban. „A kémiai elemzés sok esetben hamis következtetésekre vezethetne; ez olyan emberek, akik keveset értenek a kémiai elemzéshez, nagy fontosságot tulajdonítanák neki termőföldek összehasonlító értékelésében” — írta Koszticsev. Igaza volt, ezt állított, hog/ a termes nemcsak a talajban lévő táplálóanyagok mennyiségétől függ, hanem a nedves-ség mennyiségétől és fizikai tulajdonságaitól is. Ezeknek a kérdésknek a tanulmányozására fordította teljes figyelmét Koszticsev is. Nagyszámú és sokoldalú kísérletet végzett. Azok a könyvei, melyekben figyeléseit és kísérletei ered- ménvét feltárja, ma, egy fél évszázad múltán sem vesztettek még értékükből. Sohasem zárkózott be laboratóriuma négy fala közé. Sokszor ment ki a „fekete föld” területeire, hogy a talajt természetes körülmények között tanulmányozhassa. Személye.sen vizsgált meg több mint 50 ezer desiatin szán- tatlan sztyeppét, ugart és megművelt szántóföldet. Gyakran többször is visz- szetért ugyanarra a helyre, hogy aprólékosabban összehasonlítsa más földekkel, a távolabbiakkal. S mindezt azért tette, hogy megfejtse a talaj termékenységének titkát, és választ kapjon arra, a számára legfontosabb kérdésre, hogyan kell megművelni a földet, hogy jó termést adjon. Közben más kérdésekre is feleletet kellett találnia, elsősorban arra, miért termékeny a hosszú időn át parlagon hagyott föld. Több olyan okot fel lehetett tételezni, amelynek alapján meg lehetne magyarázni, miért termékenyek a régi u- garok. bben az időben már ismert volt, hogy a pillangósnövények (lóhere, baltadm, kékhere, stb.) a talajt nitrogénnel gazdagítják. Ha a mezőt pülan- gős növényekkel vetik be és két-három év múlva felszántják, az ilyen mezőn nagyobb a termés. Ez a megállapítás nem azt jelenti-e, hogy a talaj termékenységét meg lehet növelni azzal is, hogy pillangós növényekkel vetik be? Ez a vélemény valóban sokáig fennmaradt a tudósok körében. Mivel a nitrogének rendkívül nagy fontossága van a növények táplálásában, sokan azt hitték, hogy elég a vetés menetébe be- ^rolni a pillangósnövényeket és a talaj termékenység megjavításának feladata meg is van oldva. Azonban már Koszticsev is tudta, hogy ez a feltevés helytelé. „Természetes,” mondta „hogy a növények nitrogén nélkül nem élhetnek, azonban az ugarok és szűzföldek termékenysége sem feltétlenül a pülan- gósnövények mennyiségétől függ. Hiszen az ugarokon átlagosan nagyon kevés pillangós növény terem. Az ugaron jórészt inkább füvek és mezei virágok vannak többségben, s ezek nem termelnek nitrogént, sőt elhasználják. , S az öreg ugarok mégis termékenyek. Ez azt jelenti, hogy a termékenységet nem a pillangósnövények okozzák”. (Folytatás következik)
