Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-04 / 75. szám

tí' 01 inos&G no’'^omK='r 1 IRTA = LOVICSEK BELA Május volt, mégpedig vasárnap dél­előtt A levegő telítve az ak' bóditó illatával. A miUiónyi méh Z'lim ögése édes muzsikaszóként hatott. Bndoréknál az eresz alatt is vidáma.i csicseregtek a fecskék s az iblakoban, mintha mosolyogtak volna a zöld le­nesek ki.zöff i 'naoló muskátlik Friss üdeség és vidámság buzgóit mim i- felé. Csak bent Bodoréknál volt nyo­mott a hangulat napok, sőt hetek óta. Bodor Mihály a tükör előtt .'lit. bo­rotválkozott. A tükörből gondterhelt. ráncosodó arc nézett rá. Bajuszát, ha­ját mintha dér lepte volna, pedig csak januárban lépte át -z öydik x-et. — Aszondom kölyök ne száiaskodj. ne kozz ki a béketűrésből — rdult fia felé habos képpel. — Nem vaoyo'k már taknyos gye­rek. azt csinálok, amit akarc', oda megyek ahová akarok. — Ejnye Karcsi, hát szahail igy beszélni apáddal — korholta s 'id. .i Karcsit halk'-ai^z, firfp^n-r"-'a, aki ha­ját kendő alá szorítva, nyújtotta a tésrr'í* n vasárnarri leves alá. — Nem mondtam én stmmi rosszat — felelt Karcsi kissé meduhászkodva, de hangjában ott lapult a visszafoj­tott inďv'at. Nagtiokat szippantott ci­garettáiéból. s újjaival id ^sen do­bolt az asztalon. — Azzal csak nem mond ros.sz-t — ember ha szüleinek megmondja, hogy mi a szándéka Elmeavek kész — s az alig húsz tavaszt látott szeme úgy villogott. m.int a szurony hegye, ha r' üt a nap. Apja. m.iután vég.ett a tisztálko­dással tiszt'’ ingbe ’ ' f és rágyújtott. Látra hogy fia kifelé ta~* elije állt. Nevetségesen kicsinek tűnt jó', meg- termoff f-a mellett. — Várj ülj Ip! — mordult ellenve­tést nem tűrő hangon Karcsira. Karrsi leült. Bodor hosszan, összehúzott szem­mel nézte a fiát. azután iszólalt. — Sz.i. .1 elmész az iparba? — El. — felelt Karcsi határozottan. (Folytatás a 72. számból) Maguknak a választásoknak a .n<>g- rendezése lehetetlenné teszi a néptö- megek számára hogy kinyilvánítsák a- karatukat. A választók szavazatának meg vásariá.sa, vesztegetés, csalás, a sza­vazócédulák hamisítása és ellopása, az ijesztgetés és erőszak — ezek azok az eszközök, amelyeknek segítségével az amerikai <apitalisták biztosítják a nekik megfelelő jelölt m€Sí*nslasztását. Az USA kongresszusa — a monopol­töke érdekei felett örködö türvényhozó szervezet. A szenátus tagjai közül 1950-ben 66 jogász, 16 üzletember, 9 nagybirtokos,' 5 egyéb toglalkozásü; a képviselöház tagjai közül 235 jogász, 81 üzletember. 37 farmer. 21 újság­író 20 tanító és 41 egyéb foglalkozású. Ha számításba vesszük azt a körül­ményt, hogy a két házba került jogá­szok túlnyomó része különböző ipari, pénzügyi és kereskedelmi vállalatok szolgálatában áll, teljesen világossá vá-. Uk előttünk az USA kongresszusának népellenes 'ellege A? USA kongre.sszu- ,sa tagjainak többségét képező 301 jo­gász 97 üzletember és 46 gazdag far­mer dönti el. tehát a 150 milliós nép sv-sát. Az USA szenátusban egyet­len munkásképviselő sincs. A képvise- löházban csak egy ember van, akit az Amerikai Munkáspárt listája alapján választottak A többi 96 szenátort és 434 képviselőházi tagot a Demokrata és Republikánus Párt jegyzéke alap­ján választották Ezek a pártok. Két­féle elnevezé.sük ellenére, lényegében egv burzsoa pártot képeznek. Az USA egész lakosságának 10 szá­zalékát kitevő négereknek mindössze két képviselőjük van a képviselőházban a szenátusban egy sem. Bár az USA la­kosságának több mint fele nö, a«, ame­rikai szenátusban csak egy. a képvise- löházban pedig csak nyolc nő van. Az USA konqresszij.sálMn nincsenek fia­talok a szenátus tagjainak átlagos é- letkora 56 év. a képviselöház tagjaié pedig 51 év. VilHam Foster, av USA Kjimrmnis. — Ránk, fiatalokra, szüksége vatn «e iparnak. — És... és itthon ni .s rátok szükség? — kérdezte az öreg 'várat­lan szelídséggel. — A föld az a maguké, öregei Maguk jobban értenek hozzá. A: épí­tés, meg a gyártás a mi feladarunk. Ennyit mondott Karcsi, de valód álmairól, terveiről mélyen hallgatott. 1:’.csoda lehetőségek várnak egv jó­vágású, hüszesztendös fiatalí rnberre ilyen istenhátamögötti, sárba >■ .idt faluban? Mennyivel izg.i'masabh. so­kat igérőbb és szebb a vár i let. Es ugyanígy érzi Ilonka is. akinek képét már régóta a szívében hordja, s aki­vel együtt s-'övögetik, rendezni^tik u jövőjüket; hogy egy szép napon szárnyra kapnak, mint kalif, '.ból szabadult madarak és szállnak ki az életbe, a fényre . .. — Ügy, szóval a fiüd a miénk öre­geké, — komorult el az apja hangja. — Ügy hát — nyelvelt tovább Kar­csi. — Vilógéletében a í j d v It az istene, azért a rongyos három holdért gürcölt, amit szerzett, m dnem egy életen át. Az szíttá le testéről a ru­hát, csontjáról a húst. Most az egész határ a magáé, most csak elégedett lehet. Mintha kést fordítottak volna meg Bodor Mihály szívében, fájdalom szo- ron^tta a torkát. Most döbbent rá, am^az utóbbi időben csak sejteni mert, hogy az ő fia egészen más, mint amilyennek képzelte. Nagyon el­keseredett hangon s mélyről, nao- mélyről mondta a fia felé: — Igazad van, fiam. A föld az is­tenem. a jó. barna föld . .. Akkor is az volt. amikor más kufájaként ra­boltam raita, Amikor véres erejté- kemmel öntöztem. Amikor termését mer élvezte, mert a jótól mindig el­ütötték az orrom. én. aki gürcö'tem, még kenyérrel .sem lakhattam jól. Hát most ne szeretném, most. amikor ma­gunknak szántjuk, magunknak ara­tunk? Mo.st, amikor végre megvetet­tem rajta n 'ábam amikor •'•a lettem, mo.st ne szeretném? Szeretem.. — Érted? Szeretem! Mindez úgy tört ki az öreg oodor Mihályból. mint a gátját szakító fo­lyó a medréből. Azután kis.sé lecsillajaodva, csende­sebben folytatta: — Azt akartam, hogy te is szeresd, hogy boldogulj rajta. De te nem sze­reted a földet, menekülsz tőle. Csa­lódtam benned. Ha a szeretet nem köt a 'öldhöz en nem köthetlek hozzá, nem volna értelme az erő.szakoskodá,s- nak. Ha akarsz fiam... mehetsz, amp'' ■ ’ ' , Azzal megéorétM és Ummm. kü.ient a házból. « • « Alighogy megtöriüte a száját az apja ebéd után, ami nem igen esett neki jól. végigballagott az udvaron s hátul a kerten keresztül kiment c ha­tárba. Feje fölött felhőtlen kék volt az ég. s a pacsirták hol alac.sonyabbrhol maga-sabbra röppenve zengték csodá­latos dalukat. , Két oldalán a haragoszöld. sásos búz'^han susogva motozott az enyhe szél. s távolabb a Csákó-dűlő hajlatán a kalászbaszökött rozstáblán ringó hullámokat hajtott. fáskor büszkeséggel feszülő mellel járts a hat'irt. most mindnhh'i' ami körülötte volt, nem vett észre sem­mit. Csak ment földre izegezeit fej­jel, gondbamerülten, szívében a ■ fájdalommal. Eddig azt hitte balga fejjel, hogy fia az ő vérét örökö'te, de a mai nap megmutatta, hogti té­vedett ... Annyira belemerült ' nondola ba. hogy észre sem vette, hogy melléje szegődött a fia. Szó nélkül ballagtak egymás mellett. Az apja nem akart kérdezni, a fia meg nem tudta, hogy kezdeni a beszélgetést. Hosszú, enyhe kapaszkodón vitt, fel az út. Az öreg Bodor a dombháton — ahonnan nagy darabot be lehetett látni. — leült. A fiú úgyszintén. Mind a ketten lágyúj- tottak s nézelődtek körbe-körhe mint­ha nem is vennének egymásról tudo­mást. ’Aztán nagy sokára mégis meg­törte a csendet az öreg. — Az idén szépek ezek a k.lászo- sok, — szólt közönyös hangon. — Szépek, de csak a kalászc- k — kapott a szón a gyerek — hanem a kapások ugyancsak kérik a munkás­kezet. — Ahol-e a laposon a répa meg a kukorica- milyen sárga. — Hát az attól van. mert elf^jt'ja a fű. Nem kapálták, — hagyta rá az öreg. ^ — A, tosszúl megy itt minden édes­apám. — Hát nem megy valami fényesen, annyi, biztos. De miért? A kapások sem néznének olyan pocse'LJ, hi. ha az asszonyok is dolgoznának hec.sü- letesen. Dehát csak tere-ferélneh, meg aztán c városba futkosnak vásárolgat­ni, — Az még nem volna olyan rette­netes nagy baj, de még a tetejibe mindenki viszi ami kezeü^vébe a' d. Ez a baj éde.sapám. — Bajnak, baj. de annak is meg van az oka. Mink. akik rongyosak voltunk, azt hisszük, hogy még most is ura- ságot lopjuk, a „nagyobbak’’ meg kap­zsiságból te.szik. De hát ez is csak a vezetőség hibája. — Ha nem mer senki kőzbeszáini, rámutatni a hibákra — veti közbe Karcsi. — Az már igaz fiam. Rassz tulaj­donsága ez mifelénk az embereknek, velem össze. Látja jól a hibákat, de nem-szól. Hogy hát ..én lea^-k a rossz”. Meg oszt a fiatalok. A sok tetterős fiatal elfutott a városba, aki meg itthon van, úgy jár-kel köztünk, mint akinek .se inge. se gályája a szövetkezet. Karcsiba beleszorüít a s*á, erre nem tudott mit m<mdani. Apja meg csak folytatta, valahogry olyan hangon, mintha egy soha nem látott idegennek magyarázna. — Mer’ az olyan fiatal helyesen te­szi, hogy elmegy, aki tanulni szeret­ne, vagy akinek jobban tetszik a gyári munka, de akit csak a városi élet meg a könnyű élet csábít, az se itt. se ott nem lesz egykönnyen rendes em­ber. Az öreg fején találta a szöget. — Karcsi nyugtalanul fészkelődött. úgy érezte magát, mint akit tetten'- értek, mint akinek rejtett gondolatait valaki a 'ejére olvassa. Mélységes csend telepedett közéjük. Aztán az öreg felsóhajtott: — Hej. pedig de sok mindent és szépet lehetne itt csinálni! Látod, ott túl a falun u patakparton olyan ker­tészet lenne, hogy párját ritkítaná. Ott lejjebb a rétek felöl, megteremne a rizs is. Itt nem messze tőlünk, az Ördögoldalt be lehetne erdősíteui. alá- ja meg egy méhészetet... Egyre több tűzzel beszélt az ireg Bodor Mihály. Tervezgetett, mint aki előtt még csak most nyílik az élet kapuja. — Az utaic mentére a-oümölcsfédc.at ,i. Milyen szép lenne. Még a falu­ban is lehetne egy kis rendet csinálni. Látod, ott a hajdani szegénysort. — Mennyi üres telek van még ott Oda lehetne ) '.zakat építeni fiatal háza­soknak. A falu közepére meg kultúr- házat, mozit építeni, hiszen őszre már villany'unk is lesz. Hajaj, csak én len­nék még eg-íjszer húsz éves. majd tudnám én. mit kell itt csinálni Karcsi rettenetesen elszégyelte ma­gát. Sose hitte -Hblna. hogy neki ilijen derék édesapja van. Mo.st látja csak. hogy menmjire előttejár az öreg em­ber A városi élet utáni vágri teljesen elvakitotta és nem -vette észre, hogy otthon, falun is kell építeni. /1.9: ott még majdnem nagyobbak a feladótok. Apja felállt. Karcsi is és lassar. rn- dultak hazafelé. A fiatalember mellét kiüönös érzé­sek feszegették. Eddig valóban úgy járta a határt, mintha nem is isme­rőse lenne minden gyalogúit i.inden fa, minden tábla bú^a, minden tábla fSíd, Most egyre ismerősebb minden hajlat, minden hullám .. S csoi.áln- tos, mintha értené a föld szavát mint­ha hallaná a kukorica nesztelen s'rá- sát, a születő mag .sóhaját. Milyen eleven körülötte m’nden: lát hall, érzékel. Egyre jobban érzi magát, pgi/re vidámabb, leg.szívesebh^ bele kiáltaná a zöld búzatóbláha. fel eoó- szen az árnyékba boruló zö c.~dő­aljáig. Még nem tudja, mit fog csi­nálni, csak annyit érez, hogy vtt.hnn marad. Itthon marad Ilonka is, reb­bent át 9 gondolat rajta, mert ha sze­ret, akkor itthon marad. A mind lejjebb csúszó na-o ott iüt a távoli kék homályba burkolt hegy peremén. Onnan mosolygott, ak-'- ;ak az öreg Bodor, cdrí va'amit észrevett a fián. Nem .szólt semmit, akarta fia gondolatait megzavarni csak nézte oldalról s szemében ott ült apai szi­vének minden, melege ... VUONbZKlJ: „cÁ dMdt íLtm&kmeidf^ A nép politikai jogfositottsága ít ta Pártja Nemzeti Bizottságának elnö­ke „A világkapitalizmus törvénye” cí­mű könyvében ezt Írja: „Azok, akik ezt az idős, deresfejü kapitalistákból alakult kongresszust demokratikusnak nevezik, gúnyt űznek a demokrácia fo­galmából«. Az Egyesült Államokban évente kö­rülbelül 20 nagy választás történik. A vezető burzsoa pártok — a Republiká­nus és a Demokrata Párt — vesztege­téssel, terrorral, hamisítással, a válasz­tók becsapásával biztosítják jelötjeik győzelmét. A két párt „választógépe­zete” kormányzókat, szenátorokat, kép­viselőházi tagokat, bírókat, ügyészeket, városatyákat, állami törvényhozógyűlé­si tagokat, sherrifeket és egyéb „közé­leti személyiségeket” gyárt. A Wall Street érdekeit képviselő republikánu­sok és demokraták, amikor a hivatalok százezreit saját jelöltjeikkel töltik be, biztosítják maguknak az államappará­tus ellenőrzését és a maguk akaratát diktálják az amerikai népnek. A Demo­krata és Republikánus Párt, Fridricn Engels szavai szerint, a politikai spe­kulánsok két nagy bandája, azoké, akik „váltakozva ragadják kezükbe az ál­lamhatalmat és .haszziálják ki azt a leg- piszkosebb módon, a legpiszkosabb cé­lok érdekében.” A számos választás hű­hója fu"fanqosan ki-iszelt eszköze a tö­megek politikától való távoltartásának ás ilyen módon a monopólium karlát- !an hatalmának a nép felett. Az amerikai polgárok nélkülözik a p->!gáir: szabadság utolsó, szegényes maradványait is. Jogaikat szakadatla­nul támadja a sötét reakció Ez a tá­madás a háború utáni években rette­netes méreteket öltött. Az USA-ban va- lösággá vált a fasizmus veszélye. Ame­rika vezető körei kegyetlenül üldözik a kommunistákat és minden haladó au.id .ilkodásű embert, minden módon I támogatják a fasiszta elemek bügös tevékenységét és valóságos gyüjtőtá- borrá választják az országot. Truman parancsa az állami tisztviselők „lojali- ' tásának ellenőrzéséről” az államappa- j rátus megtisztításáról, az USA .igaz­ságügyminisztériuma által gyártott „fekete listák” a kormányhivatalok ha- ledószellemO tisztviselőinek tömeges elbocsátására vezettek és a demokra­tikus elemekkel való eröszakos leszá- i molás eszközei. A vállalatoknál messzeágazó kémhá­lózat működik, amelynek célja a mun­kások és tisztviselők szemmeltartá.sa. Az USA hedügymínisztériuma kidolgoz­ta a hadiipari dolgozók állandó meg­figyelésének rendszerét. A munkás é- letének minden részletét, az összeköt­tetéseiről szerzett értesüléseket — írja a „Daily Worker” Amerika Kommunista Pártjának lapja, — e „Pentagon” fa hadügyminisztérium épülete) közpon­ti biztonsági levéltárában őrzik. Azt a munkást vagy tisztviselőt, akivel kap­csolatban felmerül a gyanú, hogy egyik vagy másik haladó szervezethez tar­tozik, azonnal elbocsátják. A nyomozás, a haladó gondolkodású munkások tömeges elbocsátása, min­dennapi jelenséggé vák az ipar nem hadi ágaiban is. Még az olyan konzer­vatív szervezet is. mint a „Polgári Sza- Iwdságvédelmi Szövetség” szükséges­nek tartatta az USA-ban uralkodó ön­kény és terror elítélését. „A mai kom- munisteellenes hisztéria az USA-ban — írják a szervezet 1949 októberében kö­zök beszámolójában —, olyan antide­mokratikus légkört teremtett.' amely- iiek kegyetlensége, türelmetlensége és félelemkeltésének ereje túlszámyaija mindazt, amk a szövetség 29 éves te­vékenysége folyamán megfigyelt. Ez a helyzet szerfelett nagy veszéllyel fe­nyeget ...” Az USA-ban a „kommunista vesze­delem” elleni harc ürügye alatt intéz­ményessé vált minden haladó egyén és szervezet üldözése. A képviselöház „A- merikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizott.sága« és a Szövetség: .Nyomozó- iroda (amerikai kémszolgálat) korlátlan logokat élvez A Szövetségi Nyomozó Iroda birtokában több mint száztízmil- liő kartoték van, amire a gyanús sze­mélyek minden adatát feljegyzik. Nyil­vántartják minden mozdulatukat, bará­taikkal, ismerőseikkel való találkozá­saikat: telefonbeszélgetéseiket kihall­gatják és lejegyzik. A polgárt, aki „felforgató elemekkel” való kapcsolat gyanújába keveredik, elbocsátják mun­kahelyéről, vagy bíróság előtt vonják felelősségre. Egy amerikai bíró. Frank Olivér, a következőképpen jellemzi az USA-ban uralkodó mai helyzetet: „Az ember há­za — nem a vára”, mint ahogy az al­kotmány kimond.je. Csupán szemetes- láda. amelybe a nendörség beiekotor- hat. A rendeletnek csupán említése hahotára fakasztja a jogászokat 'ia látni akarják, hogyan gurul egy ren dörségi ember a nevetéstől, '>mlít.sék meg előtte az alkotmánynak a házki^- tatásról és vagyonelkobzásról szóló sza­bályzatát”. Kegyetlen terror alatt van ez USA i 35 millió főnyi külföldi származású la- I kossága. Ez az ország nepiességének j csaknem negyedrésze. Csupán az 1946! -48-ig terjedő idő Myamán 11 tör- ; vényjavaslatot terjesztettek s kon- : qresszus elé a lakosság e nagyszámú csoportja ellen. Az egyik Uyen tör­vényjavaslat az USA-ban idegen nyel-, ven megjelenő újságok postai szállí­tásának betiltá.sát javasolja. Más tör­vényjavaslatok a külföldi származású személyek évewkérrti lajstromozását, I sőt az USA területéről való kitiltását írják elő, tekintet nélkül ezek családi kötöttségeire és az országban töltött idő tartamára; megint mások gyújtó- táborok létesítését javasolják és en­gedélyt adnak, az igazságügyminiszté- riumnak, hogy azokban bizonyos kate­góriákhoz tartozó külföldi származású személyeket életfogytig fogva tartson. Az Ellis-sziget máris ilyentípusú gyúj- tötáborrá változott. Haladó tevékenységükért „nem- amerikaiak« ezreit fosztják meg ame­rikai állampolgáságuktól és utasítják ki az ország területéről, tekintet nél­kül arra. hogy ezek közül sokan még gyermekkorukban érkeztek az USA-ba. évtizedekig éltek ott és családot ala­pítottak. Most arra kényszerítik őket, hogy e+hagyják esaládjukat. Az amerikai nép mindinkább kezdi érteni, hogy a vezetókörök a pusztulá.s útjára viszik az országot. A reakció és a fasiszta szervezetek tobzódá.sa az Egyesült Államokban e- légedetlenséget és egyre erősödő el­lenszegülést vált ki Amerika demokra­tikus erőiből, köztük az ifjú.ságból. a- melynek jövőjét veszélyezteti a. fejét felütő fasizmus. „A növekvő fasizmus veszélye ma városunkat és az egész országot fe­nyegeti. .A gondolatok ellenörzé.sét. a dolgozók, négerek és zsidók elleni tá­madást figyelhetjük meg, ugyanúgy történik ez, mint a hkleri Németor­szágban történt, ahol ezek a tények u- gyancsak a háború ksrobbantása és a világ meghódítása tervének része vol­tak. Nem akarunk gyüjtótáborokat Chkľágóban. Nem akarunk g^ókat, a- hová vallási meggyőződésük. fajuK, nemzetiségük vagy politikai nézeteik miatt űzték ez embereket. Ma a nem­zeti kisebbségek minden csoportjának polgári szabadságáért vívott harr — minden demokraUkusan gondolk.idö ember harca”. A „Polgári Jogokért Harcoló Kon­gresszus” Chicago polgáraihoz intezen röpiratának e szavai világosan >ükrö- züc aá amerikai nép széles tömegeinek igezi hangulatát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents