Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-10-31 / 74. szám

1953. oWňb^r 28. IFIOSAG s Nagyot koppant a ceruza, amikor a gazdaság vezetője a számítás végered­ményét papírra Irta... 98 dekagramm naponta ... Szinte hihetetlen! Elgondolkozott. Szeptember hónapban ez volna a sleglovi állami gazdaság 14. számú hizlaldájában a sertések egyen­kénti, napi hízási eredménye. Szép e- redmény! Közben néhányan kételkedve újra a számítások fölé hajolnak. Ellenőrizték a számítást. Helyes. A 14. számú hiz­laldában Falusi Zita sertésetetönő szep­tember elején 50 darab süldőt kapott. Ezek összsúlya 20 mázsa volt, tehát egyenként átlagban, 40 kg-os süldőik voltak. Szeptember végén, amikor újra lemázsálták őket, súlyuk már 34 mázsa 70 kilogramm volt. Tehát egyenként 69.4 kg-ot nyomtak. Ez annyit jelent, hogy a havi súlygyarapodásuk egyen­ként 29.4 kilót tett ki. Naponta tehát 98 dekát. Pesl elvtárs, a hizlalda csoportveze­tője, eddig csak szótlanul figyelte a számításokat, most örömében izgatot­tan cigarettára gyújtott. — Szép ered­mény, mi? kérdezte és a füstöt a ké­telkedők felé fújva ennyit mondott: Ez azután a Surikova-féle módszer ered­ménye! Falusi Zita fiatal, barna lány. Alig 18 éves. Néhány hónappal ezelőtt még ez egyik papírgyárban dolgozott, ott jelentkezett az állami gazdaságok ál­lattenyésztésébe, hiszen Ifjúsági Szö­vetségünk „ezer fiatal az állattenyész­tésbe!” jelszóval öt is erre a munka- szakaszra szólította. Lassacskán meg­ismerkedett a mezőgazdasági élettel. Először a tehenészetben dolgozott, a cséplés-nél is segített, majd azután a hizlaldába került. Itt Pesl elvtárs, a c.soportvezető addig irányítgatte a lom­hán röfögő, rózsaszínű hízók kutricái. között és nagy lelkesen addig beszélt valami új hizlalás! módszerről, addig bíztatgatta, míg végül elhatározta, hogy önálló munkát kért a hizlaldában, így hát gondjaira bízták az újonnan szervezett 14. sz. hizlaldát, ahol ma már önállóén dolgozik. Szeptember elején két teherautóval megrakott süldószállítmányt kapott. Pesl elvtárs segítségével az 50 süldőt tizes csoportokba osztották. Külön az ártányokat, külön a kimiskárolt kocá­kat. Száraz, tiszta, puha és meleg fek­vőhelyeket készítettek nekik. Az etetö- vályukat külön a kifutóba helyezték el. A tizes csoportokról külön-külön súly­szerinti kimutatásokat készítettek. Su- riková módszere szerint összeállították a takarmányozási tervet és megkezd­ték a hizlalást... A 14. sz. hizlalda előtt néhány lé­pés szélességű deszkából tákolt bódé all. Ez Falusi Zita „irodája". A falon az öt hízócsoport kimutatása fehérük. Az asztalon füzetecske hever, „Takar­mányozási terv” felírással. Lapozunk benne — „1 mázsa Surikova-féle ta­karmánykenyér összeállítása: 45 kg ár­padara, 15 kg takarmányliszt, 3 kg só, és fél kg élesztő”. Hogy-hogy? „Takarmánykenyér”. Fa­lusi elvtársnö leemel a polcról egy kb. 4 kg-os sárgás-barna, szögletes alakú „takarmánykenyeret”. Ez ez. — Hisz ez olyan, mint a kenyér! A héja bar­nára sült... megtörjük. A belseje o- lyan, mint valami „hadi”-kenyér tész­tája. Tovább lapozgat a füzetben majd így folytatja: Ebből naponta csak egy­szer etetek. A napi takarmányozás ilyen: reggel 5 órakor etetek először. Egy hízóra számítva 50 dekagramm árpából és 10 deka rozskorpából készí­tett moslékot adok. Ezt még előző es­te elkészítem, reggel már csak a meg­felelő mennyiségű takarmánymeszet és sót keverem hozzá. Természetesen a kifutóban etetek. A hízók a reggeli e- tetés után a kifutóban maradnak a kö­vetkező etetésig, ezalatt pedig kitaka­rítom a helyüket. Délelőtt 10 órakor etetek másodszor. Fejenként egy kiló „takarmánykenyeret” kapnak és fél li­ter írót, vagy fölözött tejet. Harmad­szor délután 3 órakor etetek. Ekkor 50 deka zabdara moslékot kapnak, 5—10 dekagramm fehérje-keverékkel, búza­liszttel, vagy olajpogácsával. Ha c.vak tehetem, savanyított silózotit lucernával és más zöldtakarmánnyal helyettesí­tem. Este 8 órakor etetek negyedszer. Ilyenkor rendszerint a reggeli minta szerint kapják vacsorájukat. Ez hát a Surikova-módszer? ... Ez is. Meg még sok apró dolog. így pél­dául az, hogy legyen állendóan friss az ivóvizük, az etetés idejét pontosan Latin-amerikai és indonéziai szakszervezeti dolgozók Bratislavában betartsuk, a moslék ne legyen túl híg, időközönként fertőtleníteni kell az ete- tövályukat és igyekezni kell, hogy a hízók minden alkalommal jó étvággyal fogyasszák a .takarmányt. — És egészen a hizlalás végéig ezzel a módszerrel kell takarmányozni ? — Nem. Néhány hét múlva elmarad majd az író és a fölözött tej itatása, mert ezek vizenyőssé, szivacsossá te­szik a húst. A húsliszt etetését is el­hagyom lassanként, mert az később meg rontja a hús izét. Ezek helyett felemelem az átpadara-adagot és főtt burgonyával etetem őket. Jő kemény sžalonnájuk lesz és ízletes lesz a hú­suk. — És ... és ... ? Most semmi és ... 1 — mondja mosolyogva Falusi elvtárs­nö — most pedig nézzük meg a hízó­kat! Fürgén lépked, kezes-lábas ruhájá­ban a takarmányos helyiségen keresz­tül, a kutricák közé vezet bennünket. A gömbölyödő hízók csendesen szu­szognak. Némelyik rövideket röfög ál­mában. Az egyik kutricábó! egy tompaorrú hízó pislogva néz felénk. Falusi elvtárs­nö hozzá hajol és fülénél vakargatva Így szólítja: cacó... cacó ... Majd fel­egyenesedik és míg egyik kezével a fejkendője alól kimerészkedett hajfürt- ,jét igazítja, e másikkal végigmutat a hízók sokaságán és elkomolyodva kér­di: — Hát nem szépek? ♦ Visszatérünk az „irodába”, ahol Haas Artur elvtársat, a gazdaság zoo- technikusát találjuk éppen. Falusi elv­társnő kimutatásait nézegeti. — Most gazdasági szempontból ellenőrizzük a hizlalást — mondja és jegyzetfüzetében számolgat. — Hogyan? — A két ellenőrző má- zsálás időpontja között feletetett ta­karmány súlyából és az elért hízási e- redményből kiszámítjuk a daraértéke­sítési százalékot. — Vagyis? Súlygya­rapodás 29.40 kilő. Ezt megszorozzuk százzal. Az annyit mint 2.940. Ezt a számot elosztjuk a feletetett dara sú­lyának kilóival, vagyis 77-el. Az ké­rem ... 38.27 százalék. Szép eredmény, nem? Szép! — Most aztán megszervezzük, hogy a többi hizlaldában is így dolgozzanak. Sok-sok ezer kilóval több jó'zű szalon­nát és -húst akarunk népünknek adni... Hajdú András A komáromi iárásban várják a Csehszlovák- Szovjet Barátság Hónapjának kezdetét A komáromi járás dolgozói is fel­készültek a Szovjet Barátság hónepjá- ra. Várják már a szovjet könyvkiállí­tásokat és az értékes előadásokat, ame­lyeket a barátsági hónap folyamán tar­tanak. Az állami gazdaságok dolgozói pedig a szovjet munkamódszereket fogják elsajátítani, hogy a mezőgaz­daságunkat szovjet minta szerint len­dítsék előre. Gluch elvtárs, a járási bizottság ki­lencedik ügyosztály dolgozója kitűnően érti Malinyinova fejési módszerét. Ezért a negyléri állami gazdaságban fejési tan­folyamot rendeznek a járás dolgozói­nak. Továbbá minden állami gazdaság­ban és faluban a barátsági hónap alatt három előadást tartanak, mégpedig szak- és politikai, vagy társadalomtu­dományi előadásokat. Az üzemekben is tartanak előadáso­kat, azonban nehezebben lehet megfe­lelő előadókat biztosítani. Ezen a té­ren az egyes üzemek kisegíthetik a Szovjet Barátok járási titkárságát, mint például a hajógyár is tudna előadókat biztosítani a barátsághőnap időtarta­mára. A Népi Orosz Nyelvtanfolyamokra a járásban eddig 384 hallgató jelentke­zett. Ez a szám azonban még nem elég­séges ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy a járás területén nagy az érdek­lődés a nyelvtanfolyam iránt. 20.000 pár gyermekcipővel többet Hála a szocialista versenynek, a Zru­čí nad Sázavou-ban lévő Sazaván-üzem mint első cipőipari üzem fejezte be a köztársaságban október 17-én az öté­ves terv feladatait. Szeptember végéig az üzem összes műhelyei több mint 252.000 koronát takarítottak meg és ezzel teljesítették azt a kötelezettség­vállalást, hogy a költségmegtakarítás­ban 107 százalékot érnek el. Abból a megtakarításból, melyet az üzemi kia­dások és az anyagfogyasztás terén ér­tek el, az év végéig 20.000 pár cipővel többet fognak gyártani. A hamvai Bzövelkezethen jól végzik az őszi munkát Az 1953. év nem a legjobb gazdasági eredményeket hozta a hanvai EFSz-nek. A szövetkezeti tagok nem dolgoztak szorgalmasan és különösen elhanyagol­ták az ájlattenyésztést, ennek meglett e szomorú következménye. Hibás volt a vezetőség, mert nem szervezte meg jól a munkát, a tagok pedig nem sokat törődtek a munka menetével, ide-oda kapkodtak és sehol nem végeztek ren­des munkát. A szövetkezeti tagoknak ez jó iskola volt. Saját bőrükön tanulták meg, mit jelent a munka helyes megszervezésé­nek hiánya. Ezért az idei őszi munkák eivégzéséhez már szervezetten, egyre nagyobb kedvvei és szorgalommai fog­tak. Átszervezték a csoportokat, két csoport helyett hat csoportot állítot­tak fel, megszervezték a csoportok köz­ti munkeversenyt. Az őszi munkák el­végzése meggyorsult és biztosították annak időben történt elvégzését. A munka jó megszervezésével elérték, hogy az őszi vetést eddig már 45 szá­zalékra elvégezték s így a járásban az elsők közé kerültek. Hiányos egészségvédelem a losonci Kaukaz bútorgyárban „Vagy alusznak, vagy nem hallják,... ... vagy talán nem is akarják. Ne­héz lenne így hamarjában eldönteni, hogy mi az igazság .De hogy az akarat körül is baj van, — az biztos! Hiszen hogy is ne ... Pedig nem nehéz észrevenni a hibát. Az emberek arcáról is le lehet olvas­ni. Nap mint nap avégett duruzsolnak, panaszkodnak, káromkodnak. Ez sem használ. ­Aki először vetődik be a gépműhely­be, az már az első pillanatban észreve­szi, hogy itt nincs valami rendjén. Sű­rű átláthatatlan por. Egész sötét a műhely. A faforgácsot szanaszét do­bálják a gépek. A munkások egyre csak a szemüket törülgetik, ha egyál­talán van még hozzá türelmük. Mert hát az is kifogy egyszer ... — Hej, a betyáros.., megissza még ennek a levét — mondogatják az em­berek. — Mondogatják, de hát mit használ az — mondja a műhely egyik legjobb munkása, Zsidely elvtárs is. Időbe telik, míg teljesen’ megértjük egymást, míg elmondják részletesen bajukat, fájdalmukat. Körülbelül már egy féléve, hogy fel­szerelték az összes gépekhez a por­szívó készülékeket. Nagy hűhót csi­náltak beiőle. Belefektettek egy cso­mó pénzt, csakhogy — amint mondo­gatták — védjék a munkás egészségét. De csak olyan szalmalángféle volt az egész. Ellángolt. A helyzet ugyanis az, hogy még a mai napig sem adták ál I porszívókészülékeket. Ott állnak haszpálatlanul. Minden kibeszélés nélkül, az üzem vezetősége a hibás. Az üzem vezetősége felelős azért, hogy a munkások a mai napig olyan egészségtelen környezet­ben dolgoznak. Egy másik nemkevésbbé súlyos hi­bával is találkoztunk az üzemben. Latin-amerikai és indonéziai szak szervezeti dolgozók érkeztek Bratlsla- vába. A külföldi vendégeket a Carlton -szálló előtt a Szlovák Szakszervezeti Tanács és a dolgozók nevében a taná cs titkára, Timotej Skalický fogadta. A vendégek részéről Intina Villagomez k öszönte meg a szives fogadtatást. Az élet nevében... A szekrényekbe szükséges gömbölyű fapálcikákat szeletelő gép mellett két munkásnő szórakozott. A fiatalabbik Svozsenová Mária valami érdekes do­logról mesélt munkatársának, Poliák Rózsinak. A mese érdekességére arról következtetünk, hogy közbe-közbe jó­ízűen nevettek. Teljesen úgy nézett ki. mintha a munkaidő lopásáról lenne szó. Nem tetszett valami. Hozzájuk men­tünk és a munkájuk után érdeklőd­tünk, egyszeriben világossá vált előt­tünk minden. Ugyanis e munkásnők a- karatukon kívül szakították meg mun­kájukat. A gépük, amelynél dolgoznak, régi és rossz. Minden félórában beme­legedik, 15—20 percig használhatatlan­ná, válik. Mit tegyenek, kénytelenek várni. Kényszerpihenés. Nincsen benne semmi köszönet, mert a kényszerpihe­nés nyoma a fizetésükön is meglát­szik. Kardos István A történelmi prágai Vysehradon egy nagy sárga épület áll, amelyet hazánk fővárosának lakói „Jedličkárna" néven ismernek. Nagy, nemes gondolat és cselekedet szimbóluma ez az épület. Falai között immár évtizedek óta se­gítik vissza a nemesszívű emberek társadalmunk hasznos tagjainak soraba a nyomorék gyermekeket. Jedlička projesszornak, a nagy em­berbarátnak az alapítványa, valamint az adakozó, jószívű embereknek az adományai a nyomorék gyermekek számára, azonban, mint édesvizű csep­pek szívódtak fel a kapitalista köztár­saság keserű nyomortengerében. A nyomorék gyermekeknek csupán kis töredéke nyerhetett speciális szakmai kiképzést, és ezzel módot, jogot a nor­mális életre. A szocializmus felé haladó hazánk ezen is gyökeresen változtatóit. Vala­mennyi kórház és egészségügyi intéz­ménnyel együtt 1950-ben államosította ‘a nyomorék gyermekek szakmai ne­velését szolgáló Jedlicka-alapitványt; ezzel népi demokratikus államunk ma­gára vállalta az ebből eredő anyagi kötelezettségeket is. Rövidesen meg is mutatkozott ennek az eredménye mert az ezideig könyöradományokból tengődő intézet falai között élénk, nagyvonalú ncvelömnnka vette kez­detét. A nyomorék gyermekek, az in­tézet keretén belül működő ortopé­diai műszereket készítő, rádiótechni­kai és asztalosm'dhelyekben, valamint szőnyegszövő, könjivkötö és cipőkészí­tő osztályokon nyertek tökéletes szak­mai kiképzést. Népi demokratikus államunk gon- dosk'dása a nyomorék gyermekekről azonban nem állt meg ezen a ponton, mert miniszterelnökünk, Väiam Široký szavai szerint: „Minden törekvésünk végső célja az ember és jóléte.” A haladásnak, a társadalmi és tu­dományos haladásnak — az élén zá.sz- lóvivők járnak. Olyan férfiak és nők. akik nem riadnak vissza a nehézségek­től, akik akadályokat nem ismerve, önzetlenül és önfeláldozóan törnek nagy céljuk megvalósítása felé. Egy ilyen zászlóvivője a nyomorékok hat­hatós megsegítése gondolatának dr. František KHvánek, a prágai II. orto- .pédiai klinika asszisztense. Hazánk orvostár­sadalma, — méltó hagyományosa né­pünk nagymultú orvostudományá­nak, — a naladó szovjet orvostudo­mány példáját kö­vetve, jelentős si­kereket ért el egy­részt a születésük­től fogva nyomo­rék gyermekek, másrészt a baleset következtihen tes­ti épségüket vesz­tett betegek gyógy­kezelésében. Az orvostudomány fej­lődésével párhuza­mosan azonban nem fejlődött az ortopédiai segéd­eszközök készítése. Igen gyakran a munkaképtelenné vált dolgozók csak azért nem voltak képesek újra beil- ■ leszkedni a normális munkafolyamat­ba, mert az ortopédiai ipar képtelen­nek mutatkozott számukra megfelelő ..segédeszközt készíteni. Ezt hazánk or­voskörei állandóan érezték és hiá­nyolták. Az orvosok és a segítséget váró nno- morékok ezreinek nevében szállt sík­ra dr. František KHvánek, az ortopé­diai kutatóintézet megteremtéséért. S az, ami a kapitalista Csehszlováki thnn vágynak, hiú ábrándnak tűnt. szocia­lizmus felé hazánkban megvalósult. — Nagyvonalú állami támogatással meg­született az ortopédiai kutató osztály; A humánus hagyományokban gaz­dag „Jedličkárna” új, éltető tartalmat nyert. Dr. KHvánek, a kutatóintézet igazgatója, az intézet céljairól így nyi­latkozik: — Tekintve, hogy az ortopédiai se­gédeszközök készítése terén hazánk­ban bizonyosfokú visszamaradás mu­tatkozott, — új anyagok alkalmazása, új munkamódszerek bevezetése, újsze­rű szerkezetű ortopédiai segédzszkö- zök készítése terén, — kutatóintéze­tünk szorgalmazni fogja az új anya­gok, találmányok és technikai eljárá­sok bevezetését, valamint széles ipari alkalmazásukat. Ezenkívül a kutató- intézet műhelyében az egyes ortopé­diai és egyéb eszközök prototípusait fogjuk készíteni, amelyek ismételt kísérletek és jóváhagyás után minta­ként szolgálnak majd az ipari sorozat- gyártáshoz. A mesterek és ifjúmunká­sok, — akik egyébként nagyrészt a nyomorékok soraiból kerülnek-- ki, — gondos kiképzéséről és specializálásá- ról sem feledkezünk meg. . Mindezen tevékenységüket hazánk­ban egyedülálló ortopédiai dokumen­tációs osztály létesítésével egészítjük^ ki, amelynek keretében ortopédiai se­gédeszközök modelljeit, konstrukciós terveit, fénykép és filmanyagot, vala­mint szakirodalmat gyűjtünk össze. Az intézet munkamódszeréről érdek­lődünk, amelyről dr. KHvánek így nyilatkozik: A betegnek orvosok által való töké­letes kivizsgálása után az úgynevezett „mozgá.st vizsgáló terembe” ícerük Itt az egyes mozdulatokat fényképe:., vagy filmen rögzítik le, majd a test­alkat anatómiai elemzése alapján a konstruktőr tervet készít az ortopé­diai segédeszközre. A kémiai-techno­lógiai laboratóriumban, ahol egyébként új kwáló tulajdonságú mii- és egyéb anyagok alkálrnazá.sának kísérlete is folyik — megállapítják az ortopédiai segédeszköz anyagának fajtáját, majd kezdetét veszi a munka, a protitipus készítésén. Ha számos kísérlet és ja­vítás után a prototípus minden téren megfelelőnek és hibátlannak mutatko­zott, átadjuk az iparnak sorozatgyár- tásr-'. Különös figyelmet kívánunk szentelni éppen az ipar- és a tudomány szoros együttműködésé­nek, mert a tudo­mány csak olymó­don képeá .Hasznos munkát kifejteni, ha figyelemmel ki­séri a mindennapi élet követelp-Jnyeit és segíti megoldani a felmerülő prob­lémákat. Az ortopédiai ku­tatóintézetnek kü­lönösen nagy je­lentősége van az ifjúság szempontjá­ból. Nincs ugyanis nagyobb tragédia, mint ifjú korban morékká válni és egy életen át mun­kára képtelenül., a társadalomnak hasz­not nem szolgálva, élni. A kutatóin­tézet dr. KHvánek vezetésével kettős célt szolgál: megteremti az invalidu­sok legtökéletesebb ortopédiai segéd­eszközét és egyben megtanítja jól, hasznosan dolgozni a nyomorék ifjú­munkásokat. Így valósulnak meg hazánkban va­lóban pőntről-pontra miniszterelnö­künk szavai, mely szerint „minden törekvésünk végső célja az ember, java és jóléte.” Sas Ferenc. dr. František Krivánek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents