Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-07-11 / 42. szám

BI IFJÚSÁG wrmmm i 953. Jňíiiisll. Lenin imperializmus, mini a kapitalizmus legfelsőbb foka'' című munkájának történelmi jelentősége Lenin elvtárs „Az Imperializmus, mint a kapilalizmüs legfelsőbb foka” cimu müvében rámutalott arra, hogy a kapitalista rendszer fejlődő szaka­szából, hanyatló szakaszba érkezett. Haladó jellege teljesen élósdi és rot­hadó jelleget öltött, már nem vitte elő­re, ellenkezőleg, gúzsba kötötte a fej­lődést és pusztulásra érett. A kiéle­ződő osztálvellentétek élet-halál harc­cá csúcsosodtak* a munkásosztály és a kizsáknianyolók között, ahogyan a munka egyre társadalmibb, a kisajáti- tás egyre egyénibb lett, A kapitalista időszakos válságok, általános válsággá mélyültek, aimlybol nincs menekvés. Nincsenek mar új piacok, nincsenek új nyersanyaglorrások és ezért megkisér- lik liaboruk világháborúk útján meg- kaparinta«! mások piacait, gyarmatait. Próbáljuk most elemezni a műben felvetett kérdéseket, Lenin elvtárs gon­dolatmenete szerint, hogy tisztán lás­suk a munka jelentőségét. 1. A tizenkilencedik század közeperi a szabad verseny divott a tőkések kö­zött. Ádáz harc fejlődött ki a pia­cokért. A versenyben csak az tudott helytállni a nagyüzemek korában, aki fejlettebb termelési módszereket alkal­mazott. Ehhez azonban egyre nagyobb tőkebefektetés kellett. A tőke összpon­tosítása meggyorsul, a vállalatok egy­re nagyobb méretűek. A nagyvállala­tok a haszon biztosítása érdekében megegyezésre jutnak a termelés, a pi­ac, az árak kérdésében. Így most mái az Sgész ország, vagy egy egész vi­lágrész felett Is kezüket tartják, fel­osztják a piacokat egymás között, bir­tokukba veszik a közlekedési eszközö­ket. hogy olcsóbban tudjanak szállíta­ni és kiszorítják a piacról azokat, akik nincsenek a monopóliumban. Növekszik a haszon, ugyanakkor fokozódik a dol­gozók kizsákmányolása, növekszik a munkanélküliség 2. A bankok eredeti szerepe az volt, hogy összegyűjtötték a parlagon he­verő pénztőkéket, pénzt adtak kölc-sön­be és pénzt vettek fel, ami számuk­ra jól jövedelmező üzlet volt. Az ipa­ri vállalatok egyre nagyobbodtak, az egyre hatalmasabb banktőke egyre na­gyobb hiteleket nyújtott az ipariiHK. Az iparvállalatok kénytelenek voltak alávetni magukat a bank' -i ellenőr­zésének, mert különben u ni kaptak hitelt. A bankok egyre ■./.ir,)sabhra vonták az ellenőrzést. Később már maguk IS vállalatot alapítottak, felvá­sárolták más vállalatok részvényeit. A banktőke összefonódott az ipari tő­kével és ebből az egyesülésből kelet­kezett az ú. n. financtoke. A burzsoa C ehszlovák’lában népünk szorgalmá­nak gyümölcsét Petschekék, Eeieraben- dék. a Skodák és a Rotschildok állat irányitott mintegy 2(X) nagyvállalat tette zsebre. A financtoke urai lettek az államok igazi urai és a burzsoa állam az ő hatalmi eszközükké vált, 3. A szabadverseny idején virágzott az árukivitel. Adtak-vettek, cseréltek. Attól vettek, aki olcsóbban adott, azt vettek amit akartak. A monopoltoke világuralmi törekvése idején ez nem lehetséges, nem vehetnek attól, akitol akarnak, nem vehetnek sem olcsóbban, sem drágábban, mint ahogyan a mo­nopóliumok akarják. A íinanctőke a- zonban a helyzetet még lobban sú­lyosbítja. Nagy tőkefeleslegek jönnek létre, amit gyümölc.söztetni akarnak. „Amíg a kapitalizmus kapitalizmus marad — állapitia meg Lenin elvtárs — addig a tőkefelesleget nem arra fordítják, hogy a tömegek életszínvo­nalát az illető országokban emeljék, mert ez a kapitalisták profitjának csökkenését vonná maga után, hanem a profit növelésére, a tökének kül­földre, az elmaradt országokba való kivitele útján." Kezdetben, igen így nézett ki a dolog a töke kivitelével, az elmaradt országok felé irányult, mert ott nagyobb volt a profitszerzé­si lehetőség, ma azonban a tőkekivitel az amerikai monopóliumok világural­mának eszköze, amely minden más or­szág gazdasági és politikai leigázásá­ra irányul. (Marshall-terv.) 4. A tőkekivitel oda vezetett, hogy a monopóliumok telosztották egymás között a kapitalista világpiacot. Ahogy nőtt a tőkekivitel a gyarmatokon úgy nőtt a monopóliumok befolyása is. Nemzetközi monopóliumok jöttek létre. Azt gondolnánk, hogy a nemzetközi monopóliumok létrejötte enyhíti az el­lentéteket a kapitalizmus táborában. Lenin elvtárs rámutat arra, hogy ez nem igy van. Ellenkezőleg, Az egyes monopóliumok mögött álló tőkés ál­lamok között hatalmas harc alakul ki. Erre legszebb példa a két világháborK 5. A világ felosztása befejeződött, ennek következtében napirendre kerül a világ újrafelosztása, mint az impe- rializmus velejáró tünete. Itt van pt. az első világháború. A központi ha­talmak és az ánfánt hatalmai is egy­aránt rabló célkitűzésekkel inditották a háborút. Ugyancsak a világ újra­felosztásáért robbantották ki a máso­dik világháborút is, amely azonban a .Szovjetunió győzelmével végződött és széttörte az egységes kapitalista vr- lágpiacot. Lenin elvtárs műve a napnál is vi­lágosabban bizonvítja. hogy az impe­rializmus élősdi és rothadó kapita­lizmus, nem hozza létre a termelő­erők újabb fejlődését, sőt bilincsbevert azt, pusztulási hoz az emlieri társa­dalomra és a béke legnagyobb etten- sége. Ezért az Imperializmus korszat<a új korszakot jelent a munkásmozga­lom történetében is. Végsőkig kiéle­ződnek a kapitalizmus ellentmondásai és ezek a szocialista forradalomhoz vezetnek. Az imperializmus a szocia­lista forradalom előestéje — tanítja Lenin — a munkásosztálynak forradal­mi úton kell megdönteni a tőkések hatalmát Ehhez a küzdelemhez pedig harci vezérkar, forradalmi Párt kelt. Igy vértezi fel Lenin elvtárs műve a proletariátust. Így ébreszti fel ben­ne a gvözelembe vetett hitet. H. L Michail Sadoveanu: Hosszú az elkárhozatlak sora A szegéiiysorsból származó írók és művészeknek életűk folyamán olyan erőkifejtésre volt szükségük, hogy mi­re elérték al,kotó erejük fénypontját, a sok nélkülözés következtében idő e- lőtl megöregedtek. A mostoha társa­dalom érzéketlensége, amely nem ér­tékelte munkájukat és nem volt érzéke a művészei fellendítéséhez, annyira el­keserítette őket, hogy Idő előtt tönk­rementek, lüdövészben elpusztultak vagy pedig lelkileg megzavarodtak. Csak néhányat akarok megnevezni, de hány művészi pályafutás szakadt ketté és hányán maradlak ismeretle­nek! Itt van például Eminescu, Crean- gí és Caragiale esete: népünk csak a legutóbbi emrékünnepélyek alkalmával ismerkedett meg rendkívül nehéz élet- körülményeikkel. Előttük voltak azon­ban még mások Is. Balcescu, Paler- moban halt meg és holttestét a kol­dusok tömegsírjába dobták. Vagy pe­dig D. Bolintineanu. egy kórház sze­gényei között halt meg. Továbbá Qri- gore Ale.vendrescu. aki élete felét el­hagyatva, lelkileg megzavarodva és mindenkitől elfeledve tengődte végig. Milyen akadályokkal kellett megküz­deni a nép fiainak. Magánórákat kel­lett adni, éhesen, mezítláb és rongyok­ba burkoltan kellett szolgálniok. A ne­héz küzdelem kimerítette életerejüket és átokként kísérte őket egész életü­kön keresztül. Habár megváltozott kö­rülmények között, de mégis igen ta­lálóan jellemzi őket Alexandri ismert költeménye. „Hosizú az elkárhozottak sora ...” Értelmiségünk jónéhány kimagasló alakjának életét gyilkosság és agyon- kínzás veszélyeztette. Ilyen áldozat volt Nicolae lorga. Az agg tudós tes­tét szitává .lőtték csizmákkal össze­taposták, szakállát lépték és végül az útszéli árokba hajították. Éppen .lassy- han voltam, amikor ez a gyalázatos­ság megtörtént, kora reggel a tejes- asszony ezt a tragédiát irtózottal re­megve közölte családommal. „Jaj nekünk”, siránkozott, .hová jut ez az ország, ha az ifjúság legyilkolja az agg tudósokat. Váljon porrá a gyilkosok feje és az emlékük átkozot­tá. mint a pestis!” Amikor falvaink a szovjetellenes há­borúba kényszerített fiaikat gyászol­ták. felszólitolták az Írókat, tiogy a harcvonal előtt dicsőítsék a kommu­nizmus felett aratott győzelmeket. Az események azonban más Irányt vettek, mint alingy azt a hazaárulók tervez­ték A szocialista állam csodáiról szó­ló híreket azok a katonák terjesztet­ték, akik a fasiszta hadseregek által megszállt területekről tértek vissza A természetes emberi ész felfedezte az igazságot. A Vtörös Hadsereg győzel­mét már nem lehetett kéfségbevonnl Rövid időre még fel lehetett tartani, azonban kitöriilhetelenül be votr már iktatva a történelem könyvébe. Komá- nia tegnapi urai azonban nem értet­tek meg semmit. A régi rómaiak — egy politikailag magas fokon álló nép — közmimdása igen találóan igy jel­lemezte az ilyen és ha.sonló helyzete­ket: ,,Ha Jupiter meg akar valakit rontani, annak először az eszét ve­szi el.” Az évek komor sötétsége szertefosz­lott, amikor 1944 augusztus 23-án ü- tütt a szabadság órája. A burzsoa és a nagybirtokosok bű­nös nagy rendjének korhadt deszka­bódéja összeomlott és minden rothad- ságával együtt a múlt szemétdombjára került. Az új államrend a romlás ve­szélyétől mentette meg a nehéz meg­próbáltatásoknak kitett népet. A polgári-nagybirtokos rend — a félelem és az elnyomatás rendje — a nép széles rétegeit a tudatlanság és a miszticizmus sötétségében tar­totta. Ez a rend egy népidegen és ál­kultúrát fejlesztett ki és megakadá­lyozta a jellegzetes nemzeti és haladó kultúra kialakulását. Hála országunk a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadulásá­nak. dolgozóink a párt vezetése alatt saját kezükbe vehették sorsuk Irányí­tását. Harcban a kenyérért — Szabadság. — — Szabádsag — — A titkai elvtársat keresem. — Vidékén van mindjárt jön. Az arató brigádokat szervezi, szegény gyerek egész nap csak tót-fut, de meg is van az eredménye. — Szabadság elvtárs, már regen vársz? — Nem. éppen ebben a pillanatban jöttem, — No, akkor nincs semmi baj. — mondja mosolyogva — kezdhetjük, njxirtot akarsz írni? — ../t... — Éppen jókor Jöttél, ma futottak, be az ö.sszes jelentések a helyi szer­vezetekből. Leül, előveszi jegyzetét, gondosan átnézi s a fontosabb adatokat alá­húzza. Gyurcsik elvtars, olyan 23 év körüli, határozott jellemű s nyilt te­kintető ember. Ha beszél, szeme min­dig mosolyog. Szivén viseli a járás ifjúságának az ügyét. Mindenütt ott van. ahol segíteni kell. — Még alig szökött szárba a búza. amikor kidolgoztunk egy részleges aratasí tervet. A terv kidolgozásánál figyelembe vettük a helyi viszonyo­kat is — No és CsISz helyi szervezetei a tervet hogyan valósítják meg’ — .A helyi szervezetekben a CslSz- tagok önkéntes arató-brigádokat szer­veztek Konkrét javaslatokat hoztak az aratá.ssal kapcsolatban s az eredmé- nyekrfil minden héten beszámolnak Az egész járásnak van egy közjjonti szervezete, mely szervezi és irányítja a CsISz tagok munkáját. Az egyes brigádcsojiortok versenyben állanak egymá.ssal. A versenyt minden nap kiértékeljük és az elért eredmények­ről értesítjük a szervezeteket. A já­rás vezetősége három versenyzászlót készített amelyeket a három legjobb csoport fog megkapni. , — Jelenleg melyik a legjobb cso­port? — A felsC-patonyi. a bősi és a ba- lázsfalvi. — Például a CsISz felsil­w^­Gyurcsik elvtárs patonyi szervezete három csoportot szervezett s a csoportok versenyre hív­ták ki egymást. — És ezek a CsíSz-tagok állandó munkások az EFSz-ben? — Csak részben. A brigádosok több­sége ipari munkás, diák. vagy pedig hivatalnok. — Miért így szerveztétek meg a brigádokat? — Azért, hogy az aratás fennakadás nélkül menjen s ha netalán túlérne a termés, a brigádosok éjjel is arat­nának s igy megakadályoznák a ter­més kipergését — Kultúrtéren hogyan segítitek az aratást? — A járásnak van külön kultúrbn gádja is. amely állan n látogatja az aratókat. A kultúrbrigád többnyire pionírokból áll. A dunaszerdahelyi já­rás idejében gondoskodott a cséplés- ről Például Dunas/erdahelyen három csépiő-csojioi tot szerveztek, amelyek állandóan éjjel csépelnek A brigádo­sok elvállalták a kombájn által kiese- jielt termény tisztítását és szántását amit Dunaszerdahely egyik aszfaltos utcáján végeznek. A CsISz járási munkáját nagyban eifisegitette a párt járási szervezete, amely a legmesszebbmenően támogat­ta és támogatja a CsISz munkáját — Bármilyen kérdés.sel fordultak a párt­hoz, a párt mindig kész volt támogat­ni a CslSz-szervezet munkáját. Jáii Nenida Bozsena Nemeová és Jirásek alakjai mellett kétségtelenül Neruda jelenti a -cseh nemzeti irodalom leghaladóbb ha­gyományait, erre támaszkodhat a szo­cializmust teremtő tár.sadalom kultúrá- lis felépítménye, a szocialista realiz­mu.« útján haladó hazai költészet és széppróza, valamint az újságírás iro­dalmi művelői is. Neruda a prágai Ma­lá .Strana (városrész) proletárkörnye- zetének hatása alatt egész fejlődése alatt határozottan szembefordult a fej­lődő burzsoáziával és reális életszem­léletének ösztönzésére a szegény em­berek dalosává vált. Természetesen a biírzsoá irodalomtörténet ktifárjai nem nézhették jó szemmel a külváros köl­tőjét és arra törekedtek, hogv** jelen­tőségét és hatását az utókorra, kor­látozzák. Csak Nejedlý és Encsik ta­nulmányai emelték NIerudát arra a helyre, amelyet nagyszerű művével megérdemelt. Ki volt Neruda, hogyan tudnánk legjobban bemutatni a magyar ifjú­ságnak? Talán úgy, ahogy „1890 má­jus elseje” cím fejtónjában lelkesen ünnepli és köszönti a prágai utcákon hömpölygő áradatot, amely új kort hirdet? V'agy úgy, ahogy a „Világ­mindenség dalai” című ciklusában cso­dálattal adózik az élet anyagi érdekei iránt? Mi más ez, mint határozott ma­terialista állásfoglalás? Bár Neruda csak a kritikai realiz­mus plattforniájáig dolgozta fel ma­gát, mégis teljesen aktívan álláspontot foglal a munkásosztály és kérdései iránt, s a tisztán személyi problémák­tól eljut a szociális és hazafias köl­tészet alkotásáig. Például „Pénteki ria- lok"-ban. Prózájában csakúgy, mini lírájában, a prágai periféria környeze­téből meríti témáit, a cseh irodalom­ban úgyszólván először. Az egyszerű kis emberek nézőpontjából látja az é- letet, mélyről fakadó páratlan szere­tettel fordul a nyomorultak, a kizsák­mányoltak és az elesettek felé. A szegénységgel tart, és a szegény­ségről ir. Ez Neruda politikai állásfog­lalása. Érthető tehát, hogy Eucsik a legnagyobb nyomatékkai ajánlja műveit HZ irodalomtörténészek figyel­mébe. De Neruda nemcsak ennyit je­lent, a cseh irodalomtörténet legszebb lapjaira azzal is maradandóan irta be nevét, hogy megteremtette és az első komoly lépéseket tette a cseh trodalm' kritika terén. Mint újságíró a cseh fejlőn megalapítója. Látjuk, hogy mun­kája, érdeklődése nagyon sokoldalú gazdag tevékenysége mindenre kiter­jed és változatos. Neruda nyomdokain bátran haladhat kultúrforradalmunk minden harcosa H L QÁjAA;ía­ľflTĎ^ ÍJ ( ÜJidhÁs jcgi^^ete.) XXIII. Mutatás — Amint valaki meggyújtja as őszi pasztortüzeket. éppen úgy a jó isten is minden es‘e mc 'gyújtja a csillagokat. Száz gyerek ment széjjel a lalnhan és minden háznál meg­mondták. hogy az Mennek nem lehet akkora lába. Nem tud millió kilométert lépni. A tanító úr jtedig ma azt magyarázza, hr-gy nappal is az égen vannak r-siliagok, csak a nap.sütéstöl nem lehet azokat látni. A plé­bános úr nem tudja mit beszél. Nevetett a lain. Ktncurfic a papot, aki a jó istennel (fyújlatta meg thinden este a csillagokat. Már nem tdrrek lisszr a szereket, már pei,ertek a pap együgyüségén. Kzen a oasdrnapr’n a falu egyetlen, óriáti lépéssel haladt előre, mert a templomajtóban óUó papnak, aki kétfelé tar­totta két k^zét, már nem csó­koltak kezet. Orrszívással men­tek el zsíros és rötszörű keze mellett. Hivatott a pap, de nem men­tem el. Elküldte a szolgálót: nem mentem, elküldte gazdasszo­nyát, nem mentem el. — Csak ö-sze nem akaszkod- ni vele — mondtam magam­nak. Csak nem vitatkozni vele. mert akkor azt hiszi, hogy fon­tos az ö hazugsága. Hem fontos az ő hazug.sága. Ez a falu, ahol villanyfétiy lett a sötétben, majd az asztal­ra csapta a tromlot Élesen é.s a.'Ztalrercsentően- a tudemány- nuk van igaza! Ez a falu, ahol többszáz új csemete sarjad, ahol az em­berek szabadok, ahol nincs cse­léd. jobbagy é.s kizsákmányolt. — ez a lallt soha többé nem hisz a babonának butaságnak Semmiféle csodákra nincs szükségünk! • * * Vér Vica. a kis cserebogár ligy hívják, mert mindég sza­ladgált. röpködött) ma nem jött iskolába, tegnap, tegnapelőtt sem volt. Mi van vele? Elme­gyek hozzájuk, megnézem any­ja beteg, mellette a báhaasz- szony. — Szegényes a szoba, szegényes a levegő is. Nem le­het tisztaság, mert tegnap még cseléd volt az ura. Ma szaba­dok. de még tart a jobhágysors átka. Szalad a gyereksereg, hívják a szülőket. Maguk írták a meg­hívót. összejönnek az emberek asz- szonyok. minden gyerek hoz egy felnőttet, tido az iekoiaud unrro, Jci a trékt*el, Wr az 't*r- tuMtnl a kőzet i VvaVGif. e'fi a karstékekkei z So/nirwií, ntco a templomi rt:d,-kIM is jai az í.ykolaudvarra. Mondom hogy szülőotthon, egészség-ház kellene. Vér Vica anyja van előttem. Vicü nem jöhetett iskolába, mert a bába­asszonynak egész nap melegí­tette a vizet. Mondom, hogy ház. tető falak, minden készén van, csak egy kis munkával rendbe kell tenni. — Csak kezük ..simítása” kell, semmi más — mondom a nép­nek az udvaron. — Halljuk! — Átadom a szót a titkár elvtár.snak. Eeláll a titkár. Mondja, hogy ott a kastély. Tegyük rendbe. A tanító elvtárs majd kifejti hogyan. — Ott áll a ka.stély. Ki kell takarítani, két ajtót megjavíta­ni, a .szobákba ágyakat kell vinni lepedőket adjanak össze, taka­rókat hozzanak magukkal, a többire majd az állam is gon­dol. Elmegyünk a kastélyhoz. Sz Itt hat .szoba, de csak egyikbe lakott a földesúr. Itt a rruisik szárnyon kilenc szoba, de egyikben sem lakott. A másik részben megint 9 szoba, de a lölde.súr egyszer azt mondta a tna.jorgazdának. hogy képzel )e el, Márton bácsi Becsben is, Svájcban i.s van hazam, Ma­gyarországon is van egy-két kastélyom, van őlyari is, ame­lyikben 160 szoba van de baj­ban vagyok, mert ha a fiam megházasodik, nem tudok neki lakást adni — Elképzelem — mondta a majorgazda és- nagyon mélyen egy hatalmasat káromkodott a fö'de.súrra. Ez a terrasz. Itt szólt a zene holdas éjjeleken, itt részeges- kedtek, ezeken a márványfa- ragásokon ültek a selyemruhás nők, akik hos.szúszárú cigarct- taszipkáhól .szívták a cigarettá­kat, észre sem vették a gyö­nyörű vén Iákat, nem hallották a tücskök cirpelését. Nem érez­tek a bokrok mézédes illatát mert a cigaretta büdös füstje mindent bebüdösített. Ott volt a szökőkút. Víz szikrázott be­lőle. de a faluban egyetlen ar­tézi kút sem volt. A kutak me­szes vizét itták az emberek. — Soknak félrenőtt a feje, mert meckáskosárnyi golvája volt. Az egé.sz fejét le kellett volna operálni. A parkban százféle la volt. de ha egy terhes asszony alájn ült volna, elkergették vol­na. Parasztasszony mit keres az urasági park fenyőfái alatt? - Terhes? Akkor sincs keresni­valója — Ezek itt a .szobák mindegyik ablakon vasrács egyenesen, görbén, cirádásan hogy valaki jobinísr?/ rabló Le ne törjön, be ne surranjon. Ifi kongnak a szobák airelyekhm a könyvek eljxirladtak. mert év­tizedek óta nem o’va.sták őket ahol unatkoztak, ásítoztak a földesurak és a vendégek. ez itt a verenda. innen nézte a földbirtokos, hogy a szérűn - ott messze — hogyan dolgoz­nak az aratók. Luc.skos nz in­gük, szennyes a gatyájuk, sze­mük villan, mint a nyári vil­lám. Lázadók. — Éhesek, f.m berek, akiknek itt az ezerből, dák árntjékában nincs emberi sorsuk. Ez hát az a kastély amelyből még 53 darab volt eb ben az országban. C.sak néha lakott itt a földesúr. Most vak- sin bámul ez a sötét háztömetj Mi lesz vele? — Rendbe hozzuk. — Egész­ségi! áz lesz! — m'ir.diu a páll LÍtkár elvtárs. (Folytatása

Next

/
Thumbnails
Contents