Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-10-21 / 71. szám

lOSi-í 17.

1ÖI IFIÚSÄf

S

Két vers

Uenes György:

Bölcsőm se volt, dajkám se volt

tlölcsöm se uolt. dajkam se volt mikor a- elet rnmhajoíl.

Két karján ringatott anyam egy szegényszagú kis tanyan.

Ha sírtam, ő Us sírt velem maid égő szemmel csendesen, hogy meg ne hallja senki más, dúdolt egy régi szép danát.

Es elcsitu’tam a’-i'or én, ringtam a mese kék vizén, bolyongtam Ofiereneíán, kezemet fogta jó anyám.

Azóta is érzem kezét, ölének lész. K-meleget és időn és téren által felsír a régi dal is lágyan.

Csak dúdol n, csak dúdolom, zengetem néma húrokon, amelyek itt a szív alatt régi emléket zsonganak:

Bölcsőm se volt, dajkám se volt mikor az élet rámhajolt.

Két karján ringatott anyám egy szegényszagú kis tanyán.

Tözsí Arpád:

ft

Ősz a Duna-parton

Lágy keblű szél simogatja képem, anyaskodó. puha őszi szél.

Fenyes hajó tut a koraöszben

— alatta a Duna gögicsél.

Éretten ül a napfény a vízen, paras meleget oryat az ég.

Fejem lölé nyers ökömijal libben,

— Ősz van, a nyár lassan elalél.

A Duna még most lágyan ringatja a tejfehér felhők százait, de holna- már égre mordul habja mert a szélvé.z hátába hasít.

Elszundít a föld. A növényekben megáll a vér: a nedv elpihen — Nekem mégis most lobban víg kedvem most gyújt dalra^ bolondos szitxm.

Flár c.sak napraforgók kacérkodnak telt fejjel a Aapette kertekben kukoricacsövek bajsza (ebben.

S — hogyha kedvük támad a szeleknek.

A teremni-akarás megbékül útra moccan száz bágyadt levél — a nyár lassan fakó őszbe szédül de — bennem még most is nyár zenél.

A jó propagandista

A koreai brigád...

Szombat dél felé járt, amikor az iskolában elterjedt a híre annak, hogy a balázsfalvi szövetkezet a dohány második törésére brigádot kér a szerdahelyi 11-éves iskolától. Mikóczi elv- tarsnó, a CslSz iskolai szervezetének elnöke tel és alá szaladgált, de későn volt már, a szervezés sehogy sem akart sikerülni. Az egyik azt mondta, hogy nem hozott ebédet, a másik haza ígérkezett a korai vonattal, a harmadik, — nem is tudom már mit mondott. Egyszóval, mindegyik mondott valamit. Szombat délután ez így szokott ienni. A szerdahelyi középiskola diákságának 80 százaléka be.járó, mindenki a vonatra szalad. Itt a megszokott módszerek nem segítettek. Valahogy másképen kellene csinálni, — törte a fejét Mikóczi Erzsi, de hirtelen nem jutott eszébe semmi. Kétségbe esve tért vtsz- sza osztályába, a kilencedik A-ba, és megállt az ajtóban.

Az osztályban forrott a hangulat. — Barát Mária, az osztály elnöke, a katedrán állva hadonászott, és megpróbálta túlklabálni a zsivajt. — Figyeljetek ide! Te is Konkoly elvtársi Az osztály elcsendesült.

— Nézzétek csak! Szép világos tanteremben vagyunk. Az ablakunkon besüt a parkon álszürődö őszi napfény. Egyik-másik annyi tízórait hoz magával, hogy meg sem birja enni és itthagyja száradni a padok között. Vannak könyveink, füzeteink. Nyugexitan békésen tanulhatunk. Nem zavar bennünket semmi.

A kilencedik, visszafojtot lélegzettel várja, hová akar kilyukadni a máskor csendes, halkszavú Barát Mari.

— Elhiszed-e László Eta, hogy Fen- janban vagy Vonszanban is ugyanígy szeretnének tanulni a koreai gyerekek. De egyelőre nincsen iskola, nincsen pad, nincsen könyv, csak romok vannak, mindenütt romok és közeledik a tél, a romok között hideg szél fúj. Még a fák is csonkán, kiégetten merednek az ég felé.

A balázsfai szövetkezet brigádot kér. Nehezen áll össze a brigád. Jelentkezzünk mi, a kilencedik A-ból. Menjünk ma délután koreai brigádra. Amit keresünk, azt leadjuk az országos gyüj- tőa lapra.

Krascsenics Kató elővette noteszét, ceruzáját. Neki nagy gyakorlata volt a nevek felírásában, hiszen ő volt az osztály pénztárosa. Egy szónak is száz a vége, pár másodperc múlva 18 fiú és leány neve sorakozott a papíron. Az egyik fürge kislány fogta a színes krétát, kiszaladt a nagy hirdető-táblához és egy székre felállva gyönyörű rajzolt betűkkel irta piros és kék krétával:

Jelentkezzetek önként a koreai brigádra. Alig rajzolta ki az utolsó betűket, máris a felirat alatt díszelgett a kilencedik A-osztály fehér papírra irt névsora, amelyen Így feleltek a felhívásra, jelentkezünk' A IcHencedik A- osztály békeőrségre megy.

Éppen csengettek. A szemfüles Csik- mák a 11. osztályból rögtön észrevette, hogy valami szokatlan készül, ösz- szesúgott osztálytársaival és pár perc múlva a 9. A jelentkezése mellé felragasztotta a 11. osztályét. 70 ember kellett, csaknem harmincán voltak már. Egy szőke, lobogó hajú fiú színes krétával körülrajzolta a jelentkező lapokat, hogy még feltűnőbb legyen. Csoportosulás támadt körülötte.

Kár hosszúra nyújtani a történetet. 12 óra 10 perckor az igazgató asztalán volt a 70 név, pontosan annyi, a- mennyit a balázsfai szövetkezet kért.

És ha tudnátok, hogyan dolgoztak? A szövetkezet vezetősége a brigádmunka befejezése után Adám Jóska, CsISz-felelős előtt kijelentette, hogy még ilyen brigádjuk nem volt. Mázsaszámra halmozódott fel a letört dohánylevél és amellett még 20 lécet Is felfűztek a lányok.

S a koreai gyűjtés kasszájába a du- naszerdahelyi 11-éves iskola növendékei szerény, de értékes ajándékot tettek. HL.

Megjelent a „Természet és Technika^ 11. száma

Az 1953/54-es tanév során új tormában kerül a „Természet és Technika” olvasói elé. Az eddigi 20 olda! helyett 32 oldal terjedelemben és belső színes képesmelléklettel -zolgálja tanulóifjúságunk, ifjúmukásaink és minden tanulnivágyó ember tejlődé.sét.

Az új szám tartalmából;

A szinpompás képesmelléklet az ejtőernyős sport történetét és elért eredményeit, technikai eszközeit mutatja be. Természetesen minderről részletesen szól a képekhez kapcsolódó cikk.

Hazánk gazdasági életében jelentős helyet foglal el az építőipar A „Mész és cement” c. cikk a mész felhasználásával. kémiai tula.idonságaival. valamint a cementgyártással foglalkozik.

Eg.v másik ciVek a hazai rizaterme- lé, ol szól. Különösen ifjúmunkásain!<

olvassák majd érdeklődéssel az „Önműködő házi vízellátó készülék” leírását. Oj folytatásos cikksorozatot találunk a folyóiratban „Kémiai alapismeretek” címmel. Ez a cikk tréfás képsorozattal magyarázza meg az egyébként nehéz kémiai fogalmakat.

Sok érdekességet találunk a „Házi műhely” c. rovatban. Az itt közölt leírások alapján készíthetjük el a gőzturbina modell.iét, stb. Micsurin-körünk ebben a számban a növénygyű.tté.ssel és 8 melegágy-készítéssel foglalkozik.

A „Természet és Technika” egyes példányainak ára 2.— Kés. Előfizetési díj egy évre (10 szám): 20.— Kés. Megrendelhető: „Természet és Technika” szerkesztősége, Bratislava, Solté- sovej 2

lesek István a pelsőci vasútállomáson dolgozik, mint géplakatos. Az ott végzett munkájáról nem sokat beszél.

— Arról beszélnek az eredmények, no meg ez a passzus, — mondja s egy Írást nyújt felém. Az írás nem más. mint egy elismerés, űletve kitüntetés. Erre a levélre büszke lesek elv- társ és joggal lehet rá büszke, hiszen a levélből kitűnik, hogy lesek elvtársat a pelsőci vasútállomás legjobb dolgozójává tüntették ki. Ugyancsak felém nyújt egy másik „passzust” is, amely- bon a CslSz rozsnyői járási szervezete, a járás legjobb propagandistájává ismerte el.

Sokáig beszélgettem lesek elvtárssal, minden szavában a harcos kommunistát láttam magam előtt, amikor a múlt • ról kezdett beszélni, hangja a szokottnál is erősebb lett, a szeme meg tüzesebb. Kegyetlenül gyűlöli a múltat. Nem is csoda, mert mint régi pártharcos sokat szenvedett a múltban, különösen a Horthy pribékjeitől, akik a legbrutálisabb eszközökkel ütlegelték a becsületes, bátor kommunistákat.

— De az ütlegek nem törtek meg. sőt még keményebbé edzettek — mondja lesek elvtárs. Igen, lesek elvtársat sem mint a többi száz és száz kommunistát nem törte meg a múlt, mert lesek elvtárs ma még sokkal fia- talabbnak érzi magát, mint valaha, pedig már a 40-hez is közel jár. Amikor a párt helyi szervezete az ifjáság vezetésével bízta meg, szíve minden melegével örült ennek a megbízatásnak.

— Megfogadtam, hogy olyan propagandista leszek, akitől sokat tanulhatnak majd a fiatalok. Azzal az elhatá- rozás.sal kezdtem meg munkámat, hogy minden körre alaposan elökészülök és

magamat is állandóan képezni fogom, mert tudatéban vagyok annak, hogy adni csak akkor adhatok, ha a tarsolyomból van bőven miből adni.

így lett lesek elvtárs, a géplakatos az ifjúság nevelője.

— Meg kell jegyeznem, hogy a kezdet elég nehéz volt. De munkám folyamán egyre inkább megtaláltam a közvetlen hangot az ifjúság felé. S így elértem, hogy minden kör érdekes és színvonalas volt.

— Ahhoz, hogy valaki jó propagandista legyen, szuksége.s, hogy szivvel- lélekkel végezze munkáját — mondja lesek elvtárs. s állandóan olvasson, mert ha az előadó csak kizárólag arra az anyagra támaszkodik, amit a kerület adott ki, sohase fog jó eredményt elérni. Nekem a könyv, az olvasás ma már nélkülözhetetlen. Ha a munkába megyek, akkor is magammal viszem a könyvet s az utazás közben is azt böngészem.

lesek elvtárs elmondja, hogyan készül tel egy körre és hogyan vezeti a kört.

— A tananyag kézbevétele után áttanulmányozom az anyagot s utána a tananyag mélyebb és tartósabb elsajátítása céljából forrásmunkát keresek az anyaghoz s azt áttanulmányozom s közben jegyzeteket is készítek. Ha ezzel kész vagyok, az előadást megelőző este mégegyszer átgondolom mindazt, amit a körön mondani fogok. Az előadás megkezdé.se előtt mégegyszer átnézem a jegyzetet és így biztos vagyok az előadásom eredményében.

— Hogyan vezeted le a kört?

— Az előadásom 30—40 percnél sohasem tart tovább. Az előadás után rövid pontokban összefoglalom a tananyag lényegét s azt, hogy a vita milyen téma körül folyjon. így elértem, hogy a kör részvevői aktívan belekapcsolódtak a vitába. A kör 15 részvevője közül egy elvtárs sem volt, aki há- romszor-négyszer ne szólt volna hozzá a témához. Mondhatom, a hozzászólások mmdig a legjobbak voltak. .Az elvtársak igyekeztek a leglényegesebb kérdést megfogni s a vitát akörül kialakítani. Még azt is meg kell jegyeznem, hogy a kör minden tagja tudja, mUtor milyen témát veszünk át s az anyaghoz a forrásmunkát hol lehet beszerezni. így a körben átvett anyagot már mindenki elsajátítja. Ennek tudható be az, hugy az elmúlt oktatási évben a rozsnyói járásban a mi körünk érte el a legjobb eredményt. Bátrán mondhatom, hogy az oktatási év kereteben a kör minden tagja alapos és mély ismeretet szerzett.

így lett lesek elvtársból nemcsak a pelsőci vasútállomás legjobb dolgozója, hanem a rozsnyói járás legjobb propagandistája is. Fáradtságot és nehézséget nem ismerve csak azon igyekezett, hogy Ígéretét valóra váltsa. lesek elvtárs a párt szervezetében is mint propagandista* működik s ott is kiváló e- redményeket ért el.

Az elvtárs még elmondotta azt is, hogy hogyan készült fel az idei oktatási évre.

A tananyaghoz szükséges könyveket már beszereztem. Két témát már át is vettem és ki Is jegyzeteltem. Az a célom, hogy ebben az évben még nagyobb eredményt érjek el. És biztos, vagyok benne, hogy a körömbe tartozó elvtársakkal együtt ez évben olyan eredményt érünk el, ami méltón visz- szatükrözi majd munkánkat. (te)

Uj tartalékok felsorako- zása pártunk köré

Verőfényes októberi reggel van. A galántai magyar tizenegyéves iskola kapuja sűrűn csapódik az előadásokra siető fiatal fiúk, lányok mögött. Magabiztos, katonás léptekkel, ünnepélyes arccal sietnek egymásután a környező falvak fiataljai az iskolapadok közé. Ogylátszik, már a vonat is bejött, .mert egy nagy csoport CsISz-inges fiú és leány tódul be a kapun, a kilencedik évfolyam hallgatói. Kisebb társaik kissé csodálkozó és irigykedő pillan- tás-sal követik a „nagyokat”. De ezen nem is lehet csodálkozni és senki sem veheti rossznéven a kicsi emberkéktől, mert hisz a kilencedikeseknek ma lesz az ünnepélyes tagfelvételük a CslSz-szervezetbe.

Végre! Délután félhárom van. A járási bizottság tanácstermében 48 lia- tal ajkán csendül tel üdén a DlVSz himnusza. Kissé megilletodve foglalják el helyeiket a bőrüléseken s figyelő tekintettel néznek az asztal felé, ahol Simko elvtárs, a CslSz járási titkára, Vasák elvtárs. az iskolai szervezet elnöke, Farkas elvtárs. az iskola igazgatója, Holló tanító elvtársnő, CsISz-fe- lelős és a tanítói kar foglalnak helyet. Vasák elvtárs nyitja meg az ülést. Ismerteti a gyűlés tárgysorozatát. Utána Holló elvtársnő beszél az alakuló gyűlés jelentőségéről. Meleg, közvetlen hangon szól a tanulókhoz, hisz maga is CsISz-tag. Végre azután elérkezik a nagy pillanat, a fogadalomtétel. Sohasem éreztem még ezt a furcsa, szorongató, de mégis oly nagyszerű érzést, mint ekkor. Vannak az ember életében olyan percek, olyan események, melyek hosszú évek során át is frissen, üdén maradnak meg emlékezetében. Ahogy itt nézem a kékinges. egyenesderekú fiatalokat, amint csengő gyerek hangon mondják az esküt, hirtelen az a gondolatom támad, mi is lett volna ezekből a gyerekekből, abban a másik, nekünk már oly messze tűnő rendszerben. Mert úgy van az ember, hogy ma már mindez olyan természetesnek látszik, hogy itt ülünk a tanácsteremben és hogy sorsunkat, jövőnket bízzuk majd a mi érdekeinkért harcoló, sorainkból származó fiatalokra, hogy sokszor bizony nem is tudjuk értékelni a nagy változást, amelyen keresztül mentünk. Annyira elmerülök gondolataimban, hogy észre sem veszem, amikor kiosztják a tagsági könyvecskéket és megválasztják az új vezetőséget. Ajtónyilásra rezzenek fel gondolataimból. Két pirosken- dös kislány lép a terembe és kedvesen, gyermeki közvetlenséggel üdvöz- lik a soraikból most kilépő új CslSz- tagokat. Láttam a gyermekek arcán, hogy őszintén megilletődtek. örömmel ígérnek segítséget fiatalabb osztálytársaiknak.

A tanteremben újra csendül a dal, a Munka dala. Utána negyvennyolc új fiatal békekatona lép ki az udvarra a lenyugvó nap aranyos fényözónében. vidáman, hogy fogadalmukhoz híven, erős akai-attal lássanak feladataik elvég zéséhez.

ívanics István

Borisz Polevoj:

Az arany

Egyszerű szovjet emberek hősies harcát mutatja be a jól ismert író ebben a köniivében, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó jelentetett meg a közelmúltban a magyar olvasó közönség számára.

R Pilléré : mindnn' nn íimerá'ik már az „Egy igaz ember” című munkáján keresztül, s ez a másik műve mind stílusának érdekességével és meglepő fordulataival, mind nyelvének gazdagságával és kifejező erejével amelyet Gergely Viola kitűnő fordításán keresztül érzékelhetünk, mind pedig mondanivalójái'al méltán sorakozik a szocialista realizmus alkotásai és írójának előbbi világsikert aratott rc'-'nye mellé.

A regény a második világháború ki- lört.iét mutatja be egészen addig, míg „az összenyomott rúgó kipattan”. Szereplői egyszerű, mindennapi szovjet emberek, akik semmiben sem különbőz'ek a többie'Hől. s éppen ezért legyőzhetetlenek. A háború napjaiban mindannyian hősökké, bátor, önfeláldozó, igaz harcosokká válnak, s épp oly természetesen, magútól értetődően végzik el életveszélyes feladataikat, épp úgy gond "'kodás nélkül adják életüket a hazáért, mint ahogyan a békés étiekben ierm'''tek és építették a szebb boldogabb szocialista életet. — Meglevő és megható az a határtalan bizalom, ame'y nem engedi, hogy akárcsik egy pillanatra is meginogjon hitük a háború kimenetelét ületően; tudják, hogy az a nép. amely annyira egységesen áll a hódítókkal szemben, legyőzhetetlen.

A történet hősnője Mu.szja Volkova, az Állami Bank gépírónője, aki csak azzal tűnt ki a többiek közül, hogy gyorsabban gépelt és nem engedett beleszólást az üaveibe. Kollégái „bogáncs”-nak csúfolták a kislányt, könnyelműnek tartották, mert mun- kuján kívül nem vett részt szakmai tanfolyamokon előadásokon. Egy álma volt. amelynek megvalósításáért makacsul küzdött: énekesnő akart lenni. Tehetsegét korán felismerték, és később zeneiskolai tanulmányai folytán komol sikerei is voltak, sőt a Moszkvai Népművészetek Színházában is fellépett.

Muszja alig volt 15 éves, mikor kitört a háború Hitler rablóbandája elől kiürítették a kisvárost, de Muszját az öreg pénztárossal. Mitrofan lljics ľo- reckijjaJ ''‘‘“'’'ejtették. A megszállás előtti utolsó órábar azonban két vasutas óriást értékű aranyat és drágaköve' :t, ékszereket adott át nekik a Bank részére. S most itt állt előttük a feladat, hogy a több mint 17 kg aranyat a fasiszták által elfoglalt terü'pten keresztül átszállítsák a szovjet hatalomnak, megmentsék a rabló betolakodók elől és a győzelem szolgálatába állítsák. S az öreg pénztáros és a még szinte gyerek gépírónő, gondolkodás nélkül nekivágnak az embertelen útnak, mert tudják, hogy mit követel to'-’k a haza.

Az út rengeteg veszélyen, szenvedésen és nélkülözésen keresztül több mint 600 km volt, míg Moszkva alatt, a híres JÚsszaütésnél Muszja átadhatta a kincseket.

Az író mesteri tollal ábrázolja az ideiglenesen megszállt területen uralkodó viszonyokat, a fasiszták állati kegyetlenségét. „Az egyik faluban hosszú sor akasztófát láttak, természetesen, megnyúlva, oldalra billent fejjél, csendesen himbálóztak rajta a kivégzettek.” K’halt, elnéptelenedett tájakon mentek keresztül, ahol minden arról tanúskodott, hogy itt rövid idővel ezelőtt virágzó élet volt.

Muszja időközben elveszíti kísérőjét, — az öreg pénztáros régi betegségében meghal. A kislányt ekkor Mairjona Nyikiticsna, az országszerte ismert állattenyésztönő kíséri tovább, majd pedig a partizánokhoz kerül. Itt ismeri meg a partizánok igazi életét, amelyről eddig csak regényekből vett homályos, romantikus elképzelései voltak. Szivvel-lélekkel kapcsolódik bele az életükbe mint ápolónő, s vidám, kedves dalainak hallgatása közben a leg.súlyosabb sebestíliek is ^ elfelejtik fájdalmukat. Itt ismerte és szerette meg Nyikolájt, az egyik legbátrabb harcost, majd vele és egy fiatal ipari tanuló”ni Toljával kelnek útra, hogy a kincseket rendeltetési, helyükre szál- litsák.

A fasiszták óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy a „kommunizmus országát” tönkretegyék, úgynevezett „holt zónát” létesítenek, amelyből minden élőlényt kiirtanak, a partizánokat pedig hatalmas erdőtűzzel akarják kiperzselni telepeikről. A három ember azonban az égő tőzegen is keresztül igyekszik célja felé.

Végül azonban teljesen kimerültek, de fülükben még cseng és erősiti őket Rudakov szava „a bolseviknek addig nincs joga meghalni, amíg meg nem tett mindent, '•mi tőle telt...”

A moszkvai ellentámadás közben találnak rá végül Tyeplov tábornok katonái a három félig megfagyott, alig élő emberre, akiknek egyetlen kívánságuk, hogy felépülésük után visszamehessenek partizántársaikhoz, s a végső győzelemig harcolhassanak hazájukért.

A fiatalság üyen óriási erejét, kitartását és önfeláldozását látva, kételkedés nélkül mondhatjuk a Haditanács egyik tagjával együtt: ,%yen néppA feltétlenül meg kell nyernünk a háborút. és nernesak ezt, akármilyet ránkkényszerített háborút...” Hideghéthp