Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-10-10 / 68. szám

Ol IFÍOSÁ& 1P53. oktf^ber 7. rmn Jogainkkal es lehelősé^einkkel élni kell! Loľinrz Gyula elvlárs beszámoló|a a Csenuulok IV, < rszájios közgyűlésén A Cseinadok Kultúregyesiiletének IV. országos közgyűlésén Lörincz Gyula elvtárs a díszemelvényen beszél ü gy ülés részvevőihez. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének IV. közgyűlése’ ab­ban az időben zajlik le, mikc^ orszá- prágai IJs gunk dolgozó népe a prágai IJssznem- zeti békekongresszusra készülődik, hogy hazánk bákeszeretó népe megvi­tassa a n^met kérdés békés rendezé­sét. M ikor 1917 novennberében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ura-.^ lomra juttatta a munkások és parasz­tok kormányát, törvénnyé emelte a béke ügyét, leszámolt a háborúval, de leszámolt a háború okozójával, a ka­pitalizmussal is. Üj tényezó született, a Szovjetunió, amely teljesen új hely­zetet teremtett abban a harcban is, amelyet a világ békeszeretö népei, a dolgozó tömegek folytattak is folytat­nak a tartós béke megtartásáért, meg­teremtéséért. A háborús imperialista világgal szemben áll ettől a naptól kezdve egy új nagyhatalom, a béke nagyhatalma. A szocializmus építése a Szovjetunió határán belül, ugyan úgy, mint a Szovjetunió küipolitikája, a Njgy Szociaiista Októberi Forradalom napján született lenini békedekrétum elfogadása, megjelentése óla, minden­kor a béke ügyét szolgálta és szolgál­ja ma is. Mi ismerjük a béketábor erejét, mi ismerjük a békeharc eddigi győzelmeit és szilárdan állunk a béketátxir olda­lán semmi nem zavarhatja meg biz­tonságérzetünket, azonban, ahogy a közmondás mondja: az ördög nem al­szik, és ezért nekünk is éberen kell figyelnünk az ördög szándékát. Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy a közeli napokban Prágában, ha­zánk legkiválóbb dolgozói,, a béke leg­kiválóbb harcosai, munkások, parasz­tok, értelmiségiek megvitatják a né­met kérdé.s békés rendezésének mód­ját, megvitatják hazánk minden béke­szerető polgárának teendőjét, köteles­ségét a tartós béke további biztosítá­sának útján. Hazánk minden becsületes polgárá­nak elsődleges és talán legfontosabb feladata, hazafias kötelessége a béke biztosítása, a békéért folytatandó harc, ami egy a szocializmus építésével, ha­zánk iparosításával, az államfegyélem betartásával, a szocialista falu megte- remté.sével, ami egyet jelent hazánk dolgozó népe egységének megszilárdí­tásával, hazánk nemzeti és nemzetisé­gei közötti barát,ság elmélyítésével. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete megalakulása első pillanatától kezdve egy.k legfontosabb céljául tűzte ki hazánk békéiének, ha­zánk nemzeti békés együttélésének biztosllását, elmélyítését. Ma az adott helyzet az, hogy erre, ennek megva­lósítására fokozottabb szükség és sok­kal nagyobb lehetőség nyílik hazánk rohamos és egyre örömtelibb fejlődé­se. élete következtében. Nem szabad megfeledkeznünk a múltról, a kapita­lista elnyomás, kizsákmányolás idejé­ről, a München előtti úri demokratikus köztársaság nyújtotta keserves éle­tünkről. Hogy kellőképpen értékelni tudjuk azt, amit számunkra az új, a népi demokratikus Csehszlovák Köz­társaság, a mi drága hazánk nyújt a szocializmus építésének útján. Široký e’vfárs 1937-es és a mai be­széde feltárja a valóságot Szlovákia múlt és mai életét. Örömmel látjuk ezt az óriási különbséget, örömmel élvezzük hazánk szocialista építésének, a gottwaldi ötéves tervnek áldásos gyümölcsét és szükségesnek tartjuk jjékeharcunk, békénk biztosításának, a gottwaldi ötéves tervnek sikeres befe­jezését, szükségesnek tartjuk, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul- túregyesületén keresztül még fokozot­tabb mértékben mozgósítsuk a cseh­szlovákiai magyar dolgozókat, munká­sokat, parasztokat, értelmiségieket szo­cialista hazánk még gyorsabb építésé­re, fejlesztésére. ■* Szocialista iparunk rohamos fejlődé­se, dolgozó népünk szorgalmas mun­kája segítette kormányunkat ahhoz, hogy célját, a dolgozó nép életszínvo­nalénak emelését megvalósítsa. így ke­rülhetett sor az élelmiszer és elsősor­ban az ipari árucikkek állami kiskeres­kedelmi árainak csökkentésére. Ez an­nál: a sikernek eredménye, melyet dol­gozó népünk országunkban a szocia­lizmus építésének útján elért, valamint anník, hogy a pénzreform végrehajtá­sával megszilárdítottuk a csehszlovák pénzt. Ezzel az árcsökkentéssel emelte kormányunk a munkások és hivatal­nokok reálbérét, földművesek jövedel­mét, valamint a c.s^szlovák korona vásárlóerejét. Ez az üj árcsökkentés több, mint 23 ezer fogyasztási áru­fajtára vonatkozik 5—lOO/g-os csök­kentéssel, amellyel évente Csehszlová­kia dolgozó népe 4 és fél milliárd ko­ronát nyer. Ha ezt az árcsöikkentést megfigyelji|<, meg kell á'lapítanunk, hogy túlnyomó többségben ipari áru­cikkek árának nagyfokú csökkentését látjuk, míg az élelmiszeráruk árinak csökkentése kisebb értékű. így első­sorban parasztságunk, az egyénileg dolgozó, a szövetkezeti, tehát nagy­részben az élelmiszer terén önellátó parasztságunk, lakosságunk számára jelent sokkal nagyobb kedvezményt. .A mezőgazdasági termékek, a gabona, hús és egyéb élelmiszeráruk termelé­sének lemaradását mutatja ez a kü­lönbség s figyelmeztet bennünket arra, hogy a mezőgazdasági termelés Kor­szerűsítésére, fejlesztésére fokozott-abb gondot kell fordítanunk a jövőben, hogy ezt a különbséget a rohamosan fejlődő ipari termelés és a még min­dig lemaradó, hátramaradt mezőgazda­sági termelés között kiegyenlítsük. Ez záloga és biztosítéka kell, hogy legyen és lesz a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának. A csehszlovákiai magyar dolgozók túlnyomó többsége a produktív délvidéken mezőgazdasággal foglalkozik és a csehszlovák hazafiság, a szocialista hazafiság tanujelét azzal adjuk, ha hazánk kormányának azt a ^ándékát, hogy a dolgozó nép élet- színvonalát áll'andóan emelje, azzal is segítjük, hogy nagyobb lendülettel a n.odern agrotechnika megismerésével és bevezetésével fokozzuk a föld ho­zamát, az éllemiszeráruk termelését. A Csemadok központi titkárságán, ahogy nevezni szokták, az „apparátus­ban” dolgozik Szépe elvtárs, egyik leg­kiválóbb munkatársunk. Jelentésében a következőket írja: „Tardoskedden az éles nemzetiségi ellentét megszünteté­séhez a Csemadok helyi csoportja az­zal is hozzájárult, hogy bemutatták a „Közös út" című színdarabot. A szín­darab hatá.sa megmutatkozott abban is, hogy akik eddig — a szlovák és magyar lakosság közül — szó nélkül mentek el egymás mellett éveken át, a színdarab bemutatása után találko­zásnál köszöntötték egymást”. Szép eredmény, ha az ember az embert annyira becsüli, hogy legalább köszön­ti egymást, szép az optimizmus is és mi feltétlenül optimisták vagyunk és lelietünk is, de ne essünk abba a hi­bába, hogy ezzel az eredménnyel meg­elégszünk. A köszönés rnögött még az ellentétek és surlódá.sivk meglehet­nek, megbújhatnak. Személyesen győ­ződtem meg Tardaskedeien arról, hogy jó néhánynapi vita a szlovák és magyar lakosság ' közti viszony rendezésére még nem volt elég, mert utána is elő­fordultak tettlegességig menő össze­tűzések ugyanakkor, amikor volt ura­dalmi főintézö, kulák, szlovák és rna- gyar, tehát „saját”, a „mi kulákunk” és az „ő kulákjuk", nagyon jól meg­értik egymá.st úgy a szövetkezetben, njjnt a gazdasági vezetésben. Ök nem veszekszenek, ök nem késeinek, hé- lyettUK ezt elvégzi két fiatalember is. Elég, ha ők a hajtóerőt, az alkoholt kifizetik. Ne kicsinyeljük le a ránkvá- I ó munkát, sok felelös.ség., türelem, oktatás, tanítás és tanulás szükséges ahhoz, hogy az emberből a régi, hi­bás Csökevényeket kiirtsuk, • hogy új embert kovécsoijunk, hogy szocialista embert faragjunk hazánk jóhiszemű, de esetleg még tévelygő polgáraiból. Ezen a téren nem elég eljátszani a „Közös út”-at, még ha ez segít is munkánkban, de feltétlenül végig kell járni és végig Ls járjuk azt a görön­gyös utat, amelyen, ha vannak is aka­dályok,' göröngyök, de elvezetnek a közös úthoz forradalmi hagyományok egész sorozata kapcsol össze bennünket a múltban és ellenségeink számára ha­lálos csapást jelent az, ha ezeken a forradalmi hagyományokon, kapcsola­tokon építjük föl, mélyítjük el do'go- zómk egységét, kiirtva a burzsoá ide­ológia csökevényeit, a burzsoá nacio­nalizmust, sovinizmust, mindazokat a káros befolyásokat, amelyekkel az el­lenség megpróbálja megállapítani, visz- szafordítani a haladás szekerét. Ezek­nek csak azt üzenhetjük, amit Malen­kov elvtárs mondott, hogy ,,ideje vol­na, hogy megértsék: a történelem fej­lődése nem azokhoz igazodik, skik konzerválni szeretnék a történelmet, akik szeretnék megállítani a népek haladását, ^ fejlődés útját, akik- sze­retnék rákényszeríteni az emberiség tegnapját az emberiség jövőjére”. Mi belekóstoltunk az emberiség jö­vőjébe és éppen ezért nem kívánjuk többé vissza az emberiség tegnapját. Nekünk nem kell többé a kozmopoliti- ka báró Kuffnerok világa, akik a cseh finánctőke csendőreivel lövettek a ko- suti magyar és szlovák földmunkások­ba. Nekünk nem kellenek többé a ma­gyar nacionalista urak, akik a magyar nép képviselőinek adták ki magukat, mint Szentivány, aki ugyanakkor, mi­kor a magyarság képviselőjének adta ki magát, a sztrájkoló magyar arató- munkások letörésére morva aratómun- káso'kat próbált hozni, csak ezek a morva munkások megtagadták a mun­ka felvételét, mikor látták, hogy mi­ről van szó. Ezek megtagadták, de ugyanakkor Benes elfogadta a nagy ,.magyar” meghívását és Szentivány birtokán vadászott. Az érdekük, az osztályhelyzetük azonos vo't, ugyan­úgy, mint azonos volt az aratómunká­sok osztályhelyzete, érdeke is. Csak míg az egyik osztály célja az elnyo­más, a kizsákmányolás volt, addig a másiké a közös szabadság, a kapita­lista kizsákmányolás, elnyomás lerázá­sa volt. Szentiványit követte Szüllö, Jaross, Esterházy, ugyanazzal a dema­góg, nemzetvédő jelszóval, ugyanúgy kiadva magukat a magyarság képvise­lőinek, de egyetlen céllal, visszanyom­ni 9 magyar dolgozókat a jobbágy­sorsba, megőrizni a grófi címet, a grófi vagyont, ha kell hazaárulás, nem­zetárulás, mindenek árán is. Tudtak kardot csörtetni, nemzeti jelszavakat hangoztatni, de ugyanakkor egy jottá­nyit sem tettek a magyar dolgozók érdekében. Ezek a magyar nacionalista urak; magyar dzsentrik, hogy lehetet­lent 'követeljenek a csehszlovák kor­mánytól, egy alkalommal Hodzsánál jártak és azt követelték, hogy a cseh városokban is — tudja isten minek — magyar hivatalok legyenek. Ugyanak­kor, mikor saját birtokaikon a magyar dolgozóknak a legparányibb szoc ális, kulturális jogokat sem biztosították. Ugyanakkor, mikor egy falat kenyér kérésénél a földmunkásokba lövettek.. Nem ök, ök nem harcoltak a magyar dolgozók jogaiért. Szlovák képviselő veti fel Szlovákia nemzetiségeinek gaz­dasági és kulturális egyenjogu.ságának kérdését, ö veti tel 1937-ben: „Hiány van magyar, szlovák és más- nyelvű iskolákban. Emellett leginkább szembeötlő, hogy kevés a népiskola is, ami egyenes megcsúfolása az európai civilizáció fogalmának. Kifogás van persze elég, különösen, ami a szlovák iskolákat illeti. Itt az Iskolapolitika mindig megnyugtatja lelkiismeretét, rámutatván a szlovák iskolák helyze­tére és a szlovák iskolai nevelés hát- ramaradottságára a télfeudális magyar monarchia idején — ahelyett, hogy párhuzamot vonna az adott helyzet és a nemzet tényleges kultúrszükséglete között”. Majd a továbbiakban így folytatta a szlovák képviselő, 'Široký elvtárs, a CsKP nevéb\n: „A magyar nemizeti kisebbséget a nemzeti kulcs aránya szerint 87 pol­gáriiskola illeVőé meg, de nincs nekik csak 11, tehát 76-fal kevesebb”. Ez volt „az emberiség tegnapja”, a mi tegnapunk és mi ezt a tegnapot nem kívánjuk vissza. Mert a mi hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köz­társaság nemzetiségi politikája óriási f'ejlödési lehetőségeket nyújt számunk­ra az iskola, a kultúra területén is. A csehszlovákiai magvar lakosság száma lényegesen kevesebb, mint 1937- ben volt. Az akkori nemzetiségi kulcs szerint szükségesnek mutatkozott 87 polgári iskola, volt csa.k 11. A polgári­iskola a mai iskolai rendszer szerint megfelel az alsóbb fokú középiskolá­nak, amelyből az 1952—53-as iskola­évben nem 11, de 119 volt 473 osz­tállyal, 16.348 hallgatóval. Az 1952— 53-as iskolaévben volt 215 óvodánk, 227 osztállyal, 6857 gyermekkel. Nem­zeti iskolánk volt 553, 1249 osztállyal, 44.033 hallgatóval. Magyarnyelvű óvo­dáinkon, nemzeti és alsófokú iskoláin­kon kívül van még ebben az iskolaév­ben 7 tizenegyéves. — a gimnáziumok megfelelő — középiskolánk. Tornaiján ú„abban magyarnyelvű párhuzamos osztályú, óvónőképző iskolánk Komá­romban, két magyarnyelvű, tanítókép­zőnk, magasabbfokú ipariskolánk, 6 egészségügyi iskola, 2 felsőibbfokú me­zőgazdasági Iskola, 2 alsóbbfokú, 7 földműves iskolánk, több alapfokú szakiskolánk. Magyar szak a pedagó­giai főiskolán és a bölcsészeti fakul­táson, egy kétéves pedagógiai felsőbb­iskolánk. Ezek az adatok legnagyobb részt a múlt iskola évből származnak, és nem mutatják a még fejlődésben levő terv végleges eredményét. Ennek ellenére visszatükrözik hazánk, a népi demo­kratikus Csehszlovák Köztársaság he­lyes nemzetiségi politikáját a magyar iskolák állandó fejlesztése terén. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális igényeinek kielégítésére, kul- írfvi turális színvönalának emelésére pár­tunk, a CsKP és kormányunk elhatá­rozásából megalakult a falujáró színi­csoport után a Csehszlovákiai Magyar Területi Színház is komáromi szék­hellyel. Ez itt az első magyar köszin- ház. És szükséges, hogy a Magyar Területi Színház a csehszlovákiai ma­gyar kultúra templomává váljék, ho.jy dolgozóink szocialista nevelését, szóra- koztatá.sát szolgálja. Ez a színház né­hány hivatásos színésszel és műked­velőkkel kezdte meg működését és ma már komoly, kvalitásos művészi telje­sítményeket mutat tel. Ez nagyrészben annak köszönhető, hogy a Szlovák Nemzeti Színház szakemberekkel, ta­nácsokkal sietett a színház tehetségei­ből toborzott színészeinek segítségére. .A Magyar Területi Színház komoly si­kereket aratott a „Tűzkeresztség” cí­mű darabbal a magyar dolgozók, de különösen a falusi, a szövetkezeti pa­rasztjaink között. Ugyancsak szép sikereket értek el Csehov ,,Háztüznézö”-jével, újabban átütő sikerük volt, meg kell jegyezni, hogy még Komáromban is, Moliérenek „A fösvény” című darabjával. A Terü­leti Színház további szép programmot készített elő, bemutatják Tajovsky „Szolgaságban”, Mňačko „Hidak” című drámáját, stb. Nemrégen alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Művészegyüt­tes is és néhány hónapja már rend­szeres próbákat, előkészületeket foly­tat ez az együttes, hogy a közeljövő­ben tánc- és énekszámaival szórakoz­tassa dolgozóinkat, hogy a csehszlová­kiai magyar népművészet hagyomá­nyait felelevenítse, átmentse a szocia­lista kultúra számára. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének „Fáklya” címmel képes havi kultúrpolitikai folyóirata jelenik meg, amely hivatva van a csehszlovákiai magyar dolgozók ideoló­giai színvonalát, tudását emelni. Hi­vatva van arra, hogy teret adjon az új szocialista kultúra kérdéseinek, problémáinak, hogy rendszeresen fog­lalkozzon a csehszlovákiai magyar dol­gozók kulturális életének problémáival, hogy megismertesse a csehszlovákiai magyar dolgozókkal a cseh, a szlovák és a szovjet kultúra legkiválóbbjait. Kulturális életünk fejlődésének tü­körképét adja a csehszlovákiai magyar könyvkiadás is. 1949-ben 6 könyv 30.000 példányban jelent meg, 1950- ben í-3 könyv 62.000 példányszámban l951-ben 25 könyv 188.000 példány­számmal. 1952-ben 31 könyv 236.000 példányszámban. 1953-ban .47 könyv 190.200 példányszámban. Ezek az ada­tok a csehszlovákiai magyar könyv­kiadó és elődje, a Magyar Könyvtár Kiadóvállalat kiadványait ölelik tel, ki­zárólag szépirodalmi és ifjúsági iro­dalmi művekkel. Emellett a többi szlovákiai könyvkiadó, a Pravda, Práca, Svet socializmu, Oráč és 1953 óta a Szlovákiai Politikai Kiadóvállalat, to­vábbá az Ifjúsági Kiadóvállalat is ad ki magyar könyveket. A csehszlnvákiai magyar dolgozók köny vszük.ségletet, e.zenkívül Magyarországról bf'hoznit könyvekkel elégítjük ki. A magyaror­szági könyvbeliozatal a következőkép­pen alakult: 1949-ben 5.300 példány, 1950-ben 88.000 példány, 19.51-t>en 360.000 példány, 1952-ben 275.000 pél­dány, 1953-ban előreláthatólag 250.000 példány. Az 1951 és 1952-es magas behozatali számok azt tükrözik, hogy ezekben az években több könyvesbol­tot rendeztek be. amelyek könyvkész­letét meg kellett teremteni. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkia­dó egyik legfőbb célja kell, hogy le­gyen, hogy az eredeti csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését elősegítse. Kiadásában 1949. óta 1950-ben két, szépirodalmi, két ifjúsági, 1951-b*'n egy szépirodalmi, egy ifjú-sági, 1952- ben három szípirodalmi, 1953-ban öt szépirodalmi, két ifjúsági mű jelent meg költői műfordításokat is beleért­ve. 1954-ben 3 terv az. hogy hét szép- irodalmi és három ifjúsági müvet je­lentessen meg. Ez a néhány felsorolt adat azt mu­tatja, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók gazdasági és kulturális fej­lődése a történelem folyamán első íz­ben a cseh és a szlovák munkásosz­tály, a cseh és a szlovák dolgozók se­gítsége által a lenini-sztálini nemzeti­ségi politika, pártunk, a CsKP és kor­mányunk megvalósításával biztosítva van. A csehszlovákiai magyar dolgo­zók hazánknak a dicső Szovjet Had­sereg által való felszabadítása óta el.sö ízben írzik, hogy szabadok lettek, hogy megszabadultak a kapitalista ki­zsákmányolástól, a gazdasági és nem­zeti elnyomástól. Első ízben érzik, hogy úgy gazdasági, mint kulturális téren teljes fejlődési lehetőséget biz­tosít. számukra a népi demokratik.-^ rendszer, drága hazánk, a népi demo­kratikus Csehszlovák Köztársaság. Jogainkkal, hazánknyujtotta 'ehető­ségekkel élnünk kell, éppen ezért be­fejezésül a jogaink, a hazánknyujtotta lehetőségeinken kívül még néhány szót kötelességeinkről is szeretnék szólni. Feladatunk és kötelességünk a béke biztosítása, harc a békéért, hazánk népeinek, nemzeteink békés együttélé­sének elmélyítésével, szocialista ipa­runk, mezőgazdaságunk építésével, a gottwaldi ötéves terv sikeres befeje- , zésével, feladatunk és kötelességünk az. hogy a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kultúregyesületének keretén belül ápoljuk a haladó magyar kultúr- hagyományokat. hogy fejlesszük az új, a szocialista magyar kultúrát, hogy gondoskodjunk a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális színvonalának eme­léséről, hogy ápoljuk és terjesszük a cfeehszlovákiai magyar dolgozók közötc a cseh és szlovák haladó kultürhagyo- mányokat, hogy szocialista kultúrán­kat gazdagítsuk a velünk együtt élő nemzetek haladó kulturális hagyomá­nyainak átvételével, megismerésével. Ezzel fejlesszük dolgozóinkban a szo­cialista hazafiságot, a csehszlovák ha- zafiságot. Feladatunk az, hogy megismertes­sük a csehszlovákiai magyar dolgozók­kal hazánk forradalmi hagyományait, szabadságunk kivívásának útján, hogy megismertessük a cseh és a szlovák nemzet hős harcosait, mártírjait ugyanúgy, mint a csehszlovákiai rtyi- gyar dolgozók soraiból kikerült, ha­zánk függetlenségéért harcoló hősök és mártírok életét. Feladatunk az, hogy megismertessük a csehszlovákiai magyar dolgozókkal ragyogó példaképünket és felszabadí­tónkét, a hatalmas Szovjetuniót, ahol számtalan nemzetiség a legnagyobb egyetértésben és barátságban építi ma már a kommunizmust. Feladatunk az, hogy elmélyítsük a magyar dolgozókban a Szovjetunió iránti hűség és szeretet, odaadás ér­zését, ahogy azt örökül hagyta rank szeretett Gottwald elvtársunk .felejt­hetetlen jelszavával: „örök időkre a Szovjetunióval”. Feladatunk az, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozókkal megszerettessük és megismertessük a jiépi demokrati­kus országokat, a velünk közös cél felé haladó nemzeteket, hogy ezáltal is megerősítsük a béke táborát, a béke ügyét. Feladatunk az, hogy a csohszíovakiai magyar dolgozókkal megszerettessük drága hazánkat, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot, hogy min­den csehszlovákiai magyar dolgozó büszke legyen arra, hogy olyan ország­nak az állampolgára, amelyben az em­beri jogok biztosítva vannal: minden nemzetiség számára, amelyben nrng- szüntetjük az embernek ember a tal való kizsákmányolását. Büszke légién arra, hogy olyan ország állampolgára, amelynek els^leges feladata a beke megvédése, á békéért folytatott harc! Célkitűzése a szocialista társadalom felépítése!

Next

/
Thumbnails
Contents