Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-09-09 / 59. szám

M-..­••'■■>'f, 10M. 5zpptpmíii*r 9. Ol IFJÚSÁG T^ucsik i/ádôí Az 1930-as radotini és az 1931 'is duľhfovi Ľ.sendôľsoi tťiz utan a kusú ti joľtúz következett. Ezek az esetek a cseltszlüvak burzsoázia véiláz;to gaztettei voltak a ingáiért Küzdő munka.sosztály ellen. A masaryki Csehszlovák köztársaságban 13 lónap rövid ide.ie alatt hároraszor lőttek a nrinkasok köze E/t elliallgatni már nem lehetett, de [léldátlan az a ci­nizmus, ahogy a kiömlött murika.svért érteke'tek a prágai parlament búr- zsoá cézárjai. Encsik tanúja volt a knsúti esetet követő pimasz aktus­nak. ami a parlamentben látszodott le. Szólá.sra emelkedett Mikul löek kommunista szenátor s a koaiiti esetről beszélt. Fuc.sik ezt jegyezte le az utána következőkiöl; ,.Felháborodva és felíndultan be­szélt. A szenátus pedig? Válaszol. A fél üres padokból nehezen fellá- ma.szkodik valami hú'^tömeg: „No, önöknek már megint van anyaguk demagógiára!" R.s nevet! Nevet, amikor a szenátor a négy agyonlőtt munkásról beszél. Nevet és kollégái testületileg vele nevetnek, amik\ir a kommunista szenátor vádol a négy munkás haláláért. A szenátus nevet! És ebben a pillanatban filmfelve- vögépet szerettem volna, hogy meg­örökítsem ezt a jelenetet, hogy meg- tirökíí'ím a m.egindultság szavait és a félig üres padsorok nevetését, hogy a film igazmondó szalagján abban a pillanatban örökítsem meg a Cseh­szlovák Köztársasóg szenátusát, ami­kor egyik tagja jelentést nyújt be arról, hogy ennek a demokráciának négy polgára a törvény őreinek go­lyóitól esett el. Olyan film volna ez, amelyet a munkásnegyedekben és a talusi sze­gények előtt egy szó aláírás, egyetlen szó magyarázat nélkül vetítenék le. Csak a pontos, száraz lilm, a demo­krácia legfőbb tényezője illésezésének fényképe. Semmivel sem több Olyan film volna ez, amely a társadalmi ne­veléshez tartozna. Es lehetséges, hogy ezután sohasem kellene többször tollat ragadnom, hogy mt. magyarázzam azt, mi a de­mokrácia ...” Igen. A Csehszlovák Köztársaság szenátusa nem az emberi .jogok vé­delmére alakult, hiszen amikor a kommunista képviselő az emberi jo­gok védelméről beszél; kinevetik. Fucsík nyílt levélben fordul az érte­lem és tudomány képviselői — Dr. Tille, Dr. Saldov. Dr Macharov, Dr. Krejči felé — azok felé. akik valami­kor a történelmi hagyomán.vok szel­lemében és az emberi méltóság ne­vében öt tanították az emberi jogok védelmére az egyetemen. Kéri őket. ne hallgassanak most, írjanak és be­széljenek, mert most tiporják az em­beri jogokat, azokat is, amelyeket ők valamikor annyira hangoztattak ka­tedrájukról, S ebben a nyílt levélben lerántja a leplet a burzsoá állam jog­viszonyairól; „így hangzott Slávik miniszter be­széde, ily öntudatosan, önbizalommal és nyugalommal beszélt. És miről beszélt az a komoly és felelősségtel­jes ember. Azt mondta, hogy jogosan folyt a kosuti földmunkások vére. Jogo.san folyt, mert bebizonyosrdott az, hogy ez k a földmunkások Major elv* < vezetése alatt pünkösdhétfőn Kosuton forradalmat akartak kikiál­tani. Es mindezt a miniszter úr ko­moly hangon adta elő. Vájjon, hogy bizonyosodtak meg arról, hogy ebbmi a kis szlovákiai faluban forradalmat akartak előidézni? Állítólag a kom­munista ifjúsági központ körlevele alapján, amely az ifjúságot nyílt köz­gyűlésre és menetek megszervezésére hívta fel egész Csehszlovákia terüle­tén a ^ ös ifm.sági nyaralókban. A ■demokratikus köztársa.ság minisztere ebben a pillanatban is megőrizte ko­molyságát, amikor azt bizonygatta a képvisel öháznak, hogy az ifjúság hí- vatalo.san bejelentett gyűlé.se forra­dalmi kísérlet. Nem akarok itt a tör­vény által bebiztosított gyülekezési szabadságról beszélni, nem kell iróni- kusnak. lennem, itt többről van szó. Logikáról, amely halálra Ítél. Es a miniszter úr tovább beszélt. Arról beszélt, hogy valaki, valamikor vala­hol ezt mondta: '„ha valamilyen fegy­verünk, vagy ágyunk lenne más ren­det csinálnánk”, arról beszólt, hogy í: .............. :ľ- 'A -rf-r-- • . s-y *1..^ (Képünkön a Tvorba — parlamenti riportot tartalmazó — 19.31. június 4-1 és a nyílt levelet tartalmazó 1931. június 11-i számai. A felvételen jól lát­hatók a eenzúraablakok.) valamelyik gyűlésen azt mondták, hogy a munkásoknak géppuskára és más dolgokra lenne szükségük, ezek a szlovák földmunkások nyugalmát, a szabad hazában élő munkások han­gulatát tükrözik vissza. De a minisz­ter úr ezzel azt akarja bizonyítani, hogy a három embert jogosan végez­ték ki és még többet. Ezért Major elvtárs kommunista képviselőt vonta felelősségre, akit gyávának tüntetett fél. De én Major elvtársat ismerem. A szlovák földmunkások vezetője volt, vezette életük megjavítására irányuló sztrájkjaikat, vezette azt a sztrájkot, amelyben győztek, a mun­kások szerették öt. hittek neki. ezért vált veszélyessé. Most elhallgattattak őt, maguk is hallgatni akarnak er- ' ről?” Dohnal elvtárs Küldöttségünkben résztvett Dohnal elvtars, morvaországi földműves is. Azt mondtam: elvtárs. Elárultam az elbeszélés örömleljes végét: Dohnal elvtárs! Mikor először, találkoztunk Prágá­ban. elutazásunk nyugtalan é.s' öröm­teljes előestéjén, még nem volt az. Nem oolt az, amikor először léptünk szovjet földre és okos mosolya bi­zalmatlanná vált: mondhatnák nyug­talanító volt a‘ mosoly, amely a kü­lönböző sikerek és fogyatékosságok magyarazgatása hallat un ült az ar­con. Kicsi, tömz.si szélescsontú, göm- bö'.yded ember és végtelenül csökö­nyös! Ilyen volt Dohnal elvtárs. Ha vitatkozott, hatalmas lapátkezével előhúzta zsebéből jegyzetfüzetét, az­tán olyan kino‘s szabatossággal, ami sehogysem illett hozzá, agyonbeszélt bennünket a .számokkal. Helyes ada­tok voltak, ördög tudja, honnan szedte őket. Tanulmányútokra járt saját szakállára és mindég ezerféle gyanakvó kérdéssel tért vissza. Min­dig készenlétben tartott néhány mi- éi'tt. akt.rcsak egy kivánc.si gyermek és sohasem látszott rajta, hogy meg lenne elégedve a válasszal. A gyárak­ban tartózkodóan viselkedett, mintegy kiváncsi személyről, aki nem akarja megmondani mit gondol. Ha bírála­tot kértek tőle, szemmell áthat ólag kitért a válasz elől. Nem szakember. Szép, szép, de nem érti. És aztán, különben is — majd meglátjuk. Ipari munkásokhoz először Szel- masztrojban, a rosztovi mezőgazda­sági gépgyárban beszélt. Végigmen­tünk valamennyi osztályon. Dél volt. Az étteremben vártak ránk a Szel- mas munká.sai. Üdvözöltek bennün­ket. Arról beszéltek, amit c.sináltak, arról, hogy mit akarnak csinálni és arról is, hogy mit imrnak tőlük. Va­lamelyikünknek válaszolnia kellett. O jelentkezett. „Elvtársak" — mondta ujjait tör­delve, mintha gyónni készülne — „elvtársak, nem tudtam elképzelni, hogyan is gondoljátok: a város és a falu szövetségét. Mi para.sztok, nem sze: jük a várost. Jobban él, mint mi, mindig úgy érezzük, hogy belő­lünk él, mintha csak a gyarmata i öl­nénk. És hogy élnek ott az emberek! Világosság! van éjjel is, az aszfalt megvédi őket a sártól, este ott van nekik a sok színház, mozi — mi pe­dig? Egyre rosszabbul élünk, roboto­lunk, ugyanúgy mint évtizedekkel Bulgária—Csehszlovákia 1:2 (0:2) Válogatottunk kitűnő taktikája döntött a mérkőzés sorsa felett Az újonnan felépült gyönyönű „Va- szil Levszki"-stadionban vasárnap, szeptember 6-án került sorra váloga­tottunk ezidei negyedik nemzetközi mérkőzésére, amelyen ellenfele Bulgá­ria válogatottja volt. A mérkőzés hoz­zájárult a két testvéri nemzet barát­ságának megszilárdításához és eldön­tötte a világbajnokságért folytatott küzdelmekbe való továbbjutást. A kö­zönség, amely nagy lelkeseciéssel buz­dította válogatott csapatát, tárgyilago­san viselkedett és értékelni tudta vá­logatottunk gyönyörű játékát. Az új stadion további bizonyítéka a Bolgár Kommunista Párt gondoskodásának, amelyet a sport terén nyújt a dolgo­zók széles tömegei számára. Rögtön az elején meáJ kell állapíta­nunk, hogy válogatott csapatunk egy gólkülönbségű győzelme nem véletlen és a jó előkészítő munka eredménye. A csapat taktikája, amelyet Borhy ál­lami edző dolgozott ki, teljesen be­váltotta a hozzáfűzött reményeket. A csapat győzelme valamennyi játékos érdeme. Nem lenne azonban helyes, ha nem tárnánk fel azokat a hiányos­ságokat, amelyeket a mérkőzésen ta- pasztalttenk. Elsősorban a csatársor összjá tékát kell még csiszolni, amely­nek ugyan most nagyon nehéz felada­ta volt a kemény b>lgár védelemmel szemben. Több hibát követtek el a védelemben játszó válogatottaink is, gvakran nem fedezték az éllenfél csa­tárait. A bolgár válogatott, mint gyors, kemény és harcos kollektív mutatko- zoti be. amely az utóbbi időben sokat fejlődött technikai téren is. Csatárso­ra azonban gőlképtelen maradt. Leg­jobb játékosa Boskov volt, aki egyben a mezőny legjobbja volt. A második félidőben a bolgár válogatott jelentős mezönyfölényt harcolt ki, védelmünket azonban nem tudták áttörni. Védel­münk a bolgár támadások idején jó taktikával vissza tudta verni a bolgár támadósor rohamait. Alexandrowicz játékvezető a mérkőzés fontosságának tudatában, izgatottságában több hibát követett el. Ennek ellenére a mérkő­zést elejétől végig kezében tartotta. A csapatok a következő felállításban játszottak: Bulgária; Gerenszki — Rakarov, Ma- nolov. Apostolov — Boskov, Sztajanov — Janev, Kolev, Panajetov, Blageov, Taskov. A második félidőben Szokolov Gerenszkit váltotta fel, a csatársorba pedig Kolev helyére Dimitrov lépett. Csehszlovákia: Etacho — Safránek, Karel, Novák — Trnka, Kraus — Hertl, Pažický, Kačáni, Crha, Vlk. A mérkőzés bolgár támadásokkal kezdődött. De az első támadásaikat védelmünk visszaverte. A védelem többször pontatlanul rúgta el a labdát, csakhogy elhárítsa a kapunkat fenye­gető veszélyt. A pontatlan leadásokat a szél is befolyásolta. A bolgár kapura az első lövést Pažický lőtte a 3. perc­ben, de az elkerülte a kaput. Játéko­saink hamar rájöttek arra, hogy ered­ményesen csak rövid és pontos leadá­sokkal támadhatnak. .A taktika siker­rel járt. A játékot kiegyensúlyozottá tették, ma.ld az első félidő végéig me- zőnyfölényre is tettek szert. A 8. percben Pažický partdobása után Ka- fánihoz került a labda ö a szabadon álló Vlkhoz továbbított, aki előszöi- küldte a labdát a bitigár kapuba. A bolgárok azonban nem csüggedtek, el­ezelC't és mégis egyre szegényedünk mellette, pedig látjuk, hogyan fejlő­dik körülöttünk a világ. Miből? Biz­tosan belőlünk! Visszafelé szeretnénk haladni. Ezért nem szeretjük a vá­rost. A szegényei kimaradnak számí­tásainkból, de segítségükkel nem szá­molunk. Egyszóiml: nem szeretjük a várost. Érth ttetlen számunkra. El­lenségünk. És egyszerre csak azt halljuk: a város és a falu szövetsé­ge. Hát ez már megint mi a szösz? Mit agyaltak ki már megint elle­nünk? Nem tudtam elképzelni. Bol­dog voltam, amikor megválasztottak küldöttnek. Megnézed, mondtam ma­gamnak és meglátod! Láttam itt ná­latok kolhozokat. Láttam szovhozo- kat, voltam Sztálingrádban és láttam a traktorgyárat. Ma megismertem a ti Szelmas-tokat. Mindezt láttam, jól megnéztem és most már értem, és megértem. Nem lesz különbség vá­ros és falu között, mert csak városok lesznek, felépülnek a mi földműves- városaink, amelyekben mi fogunk él­ni, minden knltilra közepette és olyan víimiányok birtokában, amelyek ma' még elérhetetlenek számunkra. Nem lesz robot látástól vakulásig, mert gépek dolgoznak majd a földeken. Nem lesznek apró földécskéink, mert nagy gabonagyárak lesznek helyet­tük. Igaz ugyan, hogy nem leszünk többé önálló urak, munkások le­szünk, a munkásközösség egyszerű tag ai. De annyit mondok: fütyülök az olyan önálló.ságra, amely melleit nem élhetek embermódra, fütyülök az olyan önállóságra, amely meglop, fütyülök az olyan önállóságra, amely mellett a végrehajtó sorjában min­dent elvesz tőlem, amim még megma­radt. Kétféle várost tanultam r -g meglátni: a ti városiakat és a gaz­dagok városát. De csak az utóbbit is­mert'’m és azt gyűlöltem. Most már benneteket is ismerlek és veletek tartok. Ti szabadságot adtatok az or­szág parasztjainak. Gépeket adtok ne' ik és másodszor szabadítjátok fel őket, felszabadítjátok őket a robot és az elmaradottság alól, amely belőlünk igásbarmokat csinál. Saját szemem­mel. elvtár.sak, saját szememmel győ­ződtem meg róla, hogy értünk dol­goztok. Megyek és megmondom ott­hon mindenkinek: értünk dolgoznak és ha élni akarnak, velük kell tarta­nunk". Lelkes beszéd volt. Soha.sem hal­lottuk őt így beszélni. Alaposan el- ! mondta a mondókáját. Cseppet sém I hasonlított ez a beszéd régebbi, hosz- ! szú számokkal tarkított előadásaira, I sem pedig kínosan szabatos vitatko- I, zásaira, a notesz mindig ott '■ volt a keze ügyében, most t'alósággal felragyogott, ünnepélyes lett úgy be­szélt, mintha ebben a pülanatbán is­merte volna fel a rég sejtett igazsá­got és azonnal elhatározta volna, hogy apostolává le.sz, hirtelen magasra nyúlt tömzsi, paraszti alakja, amely mindig szélesen támaszkodott a talaj­ra. felfe'é nőtt, szinte az álmok vilá­gába és elnézett valahová messze, messze .. . Nem lehetett másként. Nem is voltunk meglepve. Okos mosolyából már régen elo.szlott e bi­zalmatlanság felhője. Már régen nem volt az az óvatos szemlélő aki taka­rékoskodik a birálattu.. Már régen nem adott fel gyanakvó kérdéseket. A harmadik hónapot töltöttük a Szovjetunióban. Elhagytuk Közép- Ázsia gyapot szovhozait, a volgamen- ti kollektívákat és Észnk-Kaukázus kommunáit. Ott, a mezsgyék nélkiüi földeken, a búza, rozs és a gyapot végtelen táb­lái között hullott a földbe és érett be a parasztküldött lelkesedésének magva. „Majd meglátjuk”-jnból elveszett a tartózkodó és fenyegetőhangú jövő- idő. Már látott. Látott és meglátott és a megisme­rés győzelmet aratott felette. (Fuc.sik: Ahol a ma már a múlté.) lentámadásokba mentek át, de lövéseik vagy a kapu mellé, vagy pedig a kapu fölé kerültek. Csapatunk ötletes hely- cserés támadásokat vezetett, jól kom­binált és így minden támadásunk nagy veszélyt jelentett a bolgárok számára. A második gólt a 40. percben érte el válogatottunk. Kačáni a jobbszélen le­futott, Apostolov szabálytalanul igye­kezte szerelni, amiért a játékvezető büntetörugást rendelt el. A szabadrú­gásnak Vlk állt neki és nem várt éles lövéssel a hálóba küldte a labdát. A második félidő bolgár fölény jegyében zajlott le. Válogatottunk ekkor tak1»­kát változtatott, mégpedig úgy, hogy j mindkét szélső a baloldalon játszott és a jobboldalra felváltva Trnka vagy ' Pažický futott be. Ez a taktika a 8. ' percig eredményes volt. Ekkor azon- i ban a játékvezető szabadrúgást Ítélt ellenünk, amelyből Boskov 2:l-re c.sök- tette az előnyünket és ezzel beállítot- I ta a végeredményt. Ettől kezdve a bolgárok gyakran szorongatták kapun- ^ kát. A közönségtől fellelkesítve gyors j támadásokkal meg akarták szerezni a! kiegyenlítést .jelentő gólt. Válogatót- ; tunk ezután csak hosszú leadásokkal I ját, amel.yek azonban pontatlanok é« rosszul kombináltak voltak. "A bolgá­rok a mérkőzés végéig fölényben ma­radtak, míg válogatottunk csak elszór­tan kísérletezett támadásokkal. A bol­gárok vesaélyes támadásait védelmünk Stacho kapussal az élen, aaonban el tudta hárítani. A mérkézés után a sele.jtező tabefiája a következő; 1. Csehszlovákia 1. Románia 2 2 9 6 2 10 1 4:1 3:3 tudta megközelíteni a bolgárck: kapu- I 3. Bulgária 2 0 0 2 2;6 6 ki-', A dolgozók tömegei gyönyörködve nézték a prágai Repülőnapon pilótáink lök- hajtásos repülőgépeinken végzett kitünően sikerült akrobatikus gyakorlatait | -

Next

/
Thumbnails
Contents