Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-09-05 / 58. szám
ÚJ IFIÚSÄC 19S3 Š7pptPTTibpr S. Az Ú i iskolaév kezdetén. Boldogan gyülekeznek a felsőbb osztályos pionírok a tanév megnyitója előtt az újonnan felépített és modernül berendezett iskolaépület bejáratánál, a- melyet dolgozó népünk áldozatos munkája teremtett meg. Örömmel lépnek be ebbe a gyönyörű iskolába, amelyet ép úgy kormányunk ajándékának tekintenek, mint azokat a lehető-ségeket, amelyet az új iskolatörvénnyel nyújtott kormányunk az egész ifjúságnak. Nálunk mindenki megrendeli azUj Ifjúságot A múlt Iskolai évben sok helyen rosszul viszonyultak az Oj Ifjúság msgrendeléséhcz. A mi iskolánkban is megrendeltük, de az iskolai év végén senki sem törődött a kifizetésével. Ez a szervezetlenségből kifolyólag történt így. Ebben az iskolai évben másképen csináljuk. Minden CsISz-tag köte- le.sségének tartja megrendelni és rendszeresen olves;V. az ifjúsági sajtót. Kiszámítottuk, hogy , menynyibe kerül. Egy példányszám 40 fillérbe kerül, hetente két példány, szám 80 fillérbe, az egész iskolai évben egy tagnak egy példányszám 34.40 koronába. Már most a CsISz iskolai szervezete egész évi munkájának a kido'gozá.sánál betervezzük a brigádmunkát is. 34 ko-ona 40 fillért minden tag tíz óra' előre megszervezett brigádmunke a- latt megkereshet. Ezt így csináljuk és bizonyára a munka ilyen megszervezése mellett nem lesznek nehézségeink. Salma Imre, Pedag. iskola, Bratislava-. Felhívjuk á CsISz iskolai szervezeteinek vezetőségeit, hogy szervezzék meg az iskolákban a bra- tiszlavai Pedagógiai Iskola példa- mutatása nyomán az Oj Ifjáság tömeges megrendelését. A megrendelés az iskolán belül legyen egyé. ni, névre szóló, a kiadóhivatal felé pedig c.soportos megrendelés. Tartsa minden CsISz-tag kötelességének az ifjúsági sajtó rendszeres olvasását, amely nagy segítséget nyújt úgy a tanulmányi, mint az ifjúság eszmei nevelésében. A szerkesztőség. Apámra úgy emlékszem, mint jó emberre, aki nagyon szertett bennünket. Sötétfekete haja, nagy, barna szeme volt, akárcsak nekem. Mi még akkor kicsinyek voltunk, legkisebb testvérem pólyás. -Már nem is tudom, hogyan volt: katonaság, front, megszökés, fogság és utána a legkegyetlenebb — a betegség. 1947-ben meghalt. Pontosan emlékszem rá, még az e- lözó nap beszélgettem vele. Hosszan, komolyan beszélgettünk. Már tudtuk, hogy nem lesz jobban. Ő is tudta. Lihegve, gyorsan kapdo.sott a levegő u- tán. Köhögött... Mielőtt elmentem volna, lázbanégő, vértelen kezével megfogott. Hörgő, mélybőljövő hanggal azt susogta utoljára ..leányom, ember legyen belőled”. •Akkor hirtelen még nem is tudtam, mH akart mondani. Később már egyre világosabb lett előttem. Szavait úgy fogom fel, mint a hagyatékot. — Emberré lenni.. ! És én az is akarok lenni, igazi ember. Most itt vagyok a bratislavai Pedagógiai Iskolában. Tanító lesz belőlem. Édesanyám is beleegyezett. Örül neki. Nagy terveim vannak az új iskolaévEmberré lenni Cgy akarok tanulni, hogy CsISz-tag lehessen belőlem. ben .Először is CsISz-tag szeretnék lenni. Ki akarom érdemelni. Tanulni fogok. Tavaly hat kettesem volt, a többi egyes. Ebben az évben javítani akarok. Már ki is tűztem magam elé, 1.4 átlagos eredményt akarok elérni. Beosztom'majd az időmet is. Minden nap legalább má.sfél órát sportolásra fogok szentelni. No és az olvasást sem szeretném elhanyagolni. A Fucsfk-jelvény megszerzéséhez még két könyvet kell elolvasnom. És még valamit fogok csinálni — de azt nem árulom el. Vagy mégis? Néha-néha verset is szoktam írni. Igaz, még nem mutattam meg senkinek, még nem jók. Ezen a téren is akarok tanulni. Itt. ebben az új iskolában bizonyára sok verseskönyv van. Én eddig Petőfit meg Aranyt olvastam. Majakovszkvt szeretném megszerezni, nálunk Eperjesen nem volt meg senkinek. És irodalmikor lesz-e itt? Oda majd én is elmegyek. Egyszóval, ebben az iskolai évben jobb akarok lenni, mint azelőtt. Olyan ember, mint amilyenre apám gondolt az utolsó beszélgetésünknél. Elmondta Mórocz Viktória, a bratislavai Pedagógiai Iskola I. osztályának tanulója. Rozsnyó nicáin zson^ a diáksereg A .szünidő vécjet ért. A gyerekek ezrei már hetek óta titokban a zajo.‘~ szeptember elsejére gondoltak, amikor a hatvan nap szép. kediws élménye után ismét hozzákezdenek a tanuláshoz. A szorgalmas jó diák az iskolai dolgait már napokkal ezelőtt elkészítette. Ilyenkor minden város, vagy falu zajo.sabb a szokottnál. Ilyen volt Rozsnyó is, a kis diákváios, amelyet az idősebb bácsikák sajópar- ti Athénnak hívnak. A utcák minden részéről özönlött a diáksereg. A város reggeli csendjében élénk diákhangok vegyültek. Jönnek a fiatalok, a nyári nap melegétől barnára pirított arccal, tele tudásszomjjal. vággyal és kimondhatatlan akaraterővel. A félelem sunyi árnya már nem settenkedik a diákok dióbarna és kék szemei előtt. Nem kell félniök. hogy vájjon felve.szik-e őket az iskolába s az apiuk birja-e fizetni a tanitá.si költségeket, mert ma az állam gondoskodik a tanulók teljés ellátásáról. — Az agyunk sem mohosodon he — jegyzi meg tréfásan Révész Berci, a rozsnyói magyar pedagógiai iskola második osztályos tanulója — én legalább is ezt tapasztaltam, nem tu- aom, mások hogyan állnak vele. Mc>T szégyen, nem szégyen, kamasz létemre nem a bájo.slcépu kislányokba, hanem a könyvekbe vagyok szerelmes. Amíg barátaim a futbalt döngették és jóleső érzéssel rugdosták a fesie- dező futbalt én addig szemeimet a kopott, .sárga lapokra nyomtatott apró, fekete betűkön legeltettem. Amíg Bercivel így beszélgettünk, egy tizenöt főből álló csoport érkezett, nehéz bőröndöket cipelve az is- ko’a kedves, hűvös falai közé. Egyesek kék ingben, mások cifra népies b’úzokban, vagy fehér ingekben piros nyakkendővel jöttek. — Elvtársak, .ez az épület lesz az új Pedagógiai CAmnázium — kérdi kissé bátortalan hangon Piroska, akit tiszta egyes bizonyítvánnyal vettek fel az első osztályba. — Igen, ez lesz ... talán nem tetszik? — Tetszik, csak amikor kivW megláttam az állványokat, egy kissé megszeppentem, hogy ilyen öreg épületet kaptunk. — Amint látod, nem is öreg ez, belüi már egészen kedves és ne félj, rövide.sen kívülről is ilyen lesz. Már egész hangos a folyosó az V, nan érkezett diákok hangjától, öröm. nézni ezt a indám sereget. Sokan csak mo.st látják először egymást, és mégis úgy beszélgetnek, mintha már régi ismerősök lennének. Kisebb csoportokba verődve folyik a beszé'c.-tés. Minden csopintnál ott van két-három másodikos, akik kedvesen .szórakoznak a fiatal elsősökkel. Török Ilona középtermetű, barna, kedves megnyerő külsejU lányka, ezeket mondja az új iskoláról: „Amikor megtudtam, hogy ott kell hagyni Pozsonyt, őszintén megvallva, egy kissé fájt megválni Szlovákia fővárosától, de amikor mélyebben áttanulmányoztam az új iskolatörvényt, helyeseltem pártunk ezen határozatát. Hiszen Rozsnyó hazánk egyik legnagyobb iparvidékei közé tartozik s az, hogy itt is lesz magyar pedagógiai iskola, kitüntetés .számunkra. Hasonlóan gondolk''Jik Ripcsu Jo- lánka is, aki az első osztályt kitüntetéssel végezte és megfogadta, hogy ez évben is kiharcolja az éltanulói címet. Negyed, tíz. Felc.sendül a c.sehszlo- vák és a szovjet himnusz. Csend van. Száztíz fiatal boldog mosolya, bátor tekin' e örömet és erőt önt mind- annyiunkba. Az igazgató elvtárs lelkes üdvözlő szavai után Révész Berci üdvözli az elsős elvtársakat. Be.szédében a legfőbb feladatként a tanulást és a példás magatartást állítja a diákok elé. Most 40 kék-inges fiatal lép az ‘emelvényre. Szeretettel küldjük dalainkat az új elvtársaknak, hangzik egy '^ng Zúgva száll az ének, amely boldog ifjú szívekből fakad. Hatal- m t’psvihar közevetle vonulnak le az ifjak az emelvényről a máris kört alkotnak és roppják a kedves magyar néptáncokat. Táncolnak, énekelnek, örülnek, mert mindannyiokat egy vágy fűt, tanulni és dolgozni, hogy olyan tanítókká váljanak, akik méltók lesznek arra, hogy gyermekeinket neveljék. (te) Műszerekkel, berendezésekkel, könyvekkel megrakott teherautók százai özönlenek ezekben a napokban Moszkvába, a Leninhegyre. Költözik az egyetem, hogy elfolalja új otthonát, a a szovjet építészet remekművét, a világ legnagyobb és legszebb iskolaépületét, Érthető a nagy sürgés-forgás, hiszen még néhány nap és megkezdődik a tanítás az új egyetemen. A hatalmas szovjetország minden részéből várják a hallgatókat. Eljön ide az orosz SzSzK központi területeinek. Kö- zép-Azsiának, Dél-Szahalinnak, a balti köztársaságoknak ifjúsága, csakúgy mim délé és keleté, hr^gy a legkedvezőbb körülmények között sajátítsa el a leghaladóbb tudomány vívmányait és e tudás birtokában szolgálhassa kommunizmust építő hazája jólétét, népeinek egyre szebb, egyre gondtalanabb, bijidogabb életét. Minden diák külön szobát kap A felépült új egyetem, a csodálatos, nem kevesebb, mint 45 ezer helységből álló hatalmas alkotás minden zuga, minden téglája azt a célt szolgálja, hogy minél kényelmesebbé tegye az ifjúságnak a . tudomány elsajátítását. Nézzük mindenekelőtt a diákok és az aspiránsok sokezer lakószobáját, »amelyeket a 36 emeletes főépület mellett emelkedő, ugyancsak hatalmas, 18 és 9 emeletes szárnyépületekben helyeztek el. Minden diák külön lakószobába köl- tözi!’. Két-két szobához közös előszoba és mellékhelyiségek tartoznak — köztük zuhanyozó. A bútorokat, szőnyegeket, műszereket és könyveket szállító munkásokkal együtt menjünk be most a 36 e- meletes főépület bronzöntvényekkel díszített, szélesretárt, három hatalmas tölgyfakapujának egyikén. Velünk eA Lenin-hegyck ormán gyütt özönlenek be a geográfusok, ma- | tematikusok, geológusok és könyvtá- ! rosok. Azért jönnek, hogy részt ve- j gyenek a nagy munkában, a tanszékek, | múzeumok, kiállítások és a könyvtár : elhelyezésében. Az előcsarn<9<ok, lép- csöházak és termek falain már elhelyezték azokat a tudósarcképeket, tájképeket, amelyeket a legjobb festők készítettek az egyetem számára. A főépület első emeleteit a geológiai-kar foglalja el. A kar tanszékei sok értékes felszerelést kaptak, amelyekből egész sor új ‘ laboratóriumot létesítenek. így számos korszerű elektromos és rádióhullámokkal működő mérőeszközt, kísérletekhez szükséges univerzális gépeket és expedíciók számára felszereléseket is kapott az egyetem. A legmagasabbra azok mennek fel, akik a földrajzi múzeum kiállítási tárgyait viszik. A múzeumban kapnak majd helyet azok a maguk nemében egyedülálló új kiállítási tárgyak, amelyeket az elmúlt négy év folyamán különleges expedíciók tagjai szereztek, valamint azok az ajándékok, amelyeket a szövetséges köztársaságok akadémiái, vadaskertek, tudományos kutatóintézetek küldtek. 1.200.0000 könyv Nem messze a múzeumokat rendező geográfusoktól és geológusoktól működnek a könyvtárosok, akiknek mintegy 1,200.000 kötet könyvet kell „az új lakásban” elhelyezniök. Speciális felvonók és szállító szalagok segítségével a könyvtártól kért bármely könyvet néhány perc alatt az óriásépület bármely pontjára szállítják. A tanszékek közül pillantsunk még la a vegyészekhez. Ök is nagyon sok, értékes kísérleti eszközt kaptak abból a több mint 350 ezerből, amelyekkel az egyetemet felszerelték. Büszkék a vegyészek különleges kemencéikre. Ezek lehetővé teszik, hogy 2.500—3.000 fokos hőmérsékleten is végezzenek kísérleteket. Laboratóriumok, munkatermek százai Nincs mód rá, hogy most végigmenjünk valamenyi, oszlopokkal díszített, széles folyosón, hogy alaposabban szemügyre vehessük a technika minden vívmányával felszerelt 600—1.600 személyes ragyogó előadótermeket, a 350 tudományos laboratóriumot, a 350 nagy gyakorló és 1.000 kisebb munkatermet, amelyeknek legtöbbje már teljesen berendezve várja a hallgatókat. Menjünk fel még a klub márványlépcsöjén, a 800 személyes színházteremhez. A terem színpada a legbonyolultabb előadások megrendezésére is alkalmas Néhány hét múlva a diákműkedvelők mellett rendszeresen vendégszerepeinek majd itt kiváló, hivatásos művészek is. A másik, széles lépcsőn óriási tornacsarnokba érkezünk. A tornaszerek már várják az egyetem sportolóit. A tornaterem mellett készen áll a legnagyobb versenyek megrendezésére is alkalmas, hatalmas úszómedence. S ki győzné még felsorolni azt a sok-sok helyiséget, amely a különböző sportágak kedvelőit várja ? A moszkvai egyetem a tudomány valamennyi ága számára szakembereket képez. Volt hallgatói ott dolgoznak majd a tudományos intézetekben, ü- zemi laboratóriumokban, résztvesznek tudományos expedíciókban, sokan az ifjú szovjet polgárok nevelését választották élethivatásul. A moszkvai Lenin-hegyen magasodó tudomány palotáján gondos kezek elvégezték az utolsó simításokat is és szeptember elsején megnyitották. (Szabad Ifjúság) A szovjet tudományos élet egy új, gyönyörű alkotással gazdagodott; a Le- nin-hegyí moszkvai új egyetemmel, amely világméretben is páratlan alkotás. A tudományok eme csodás vára a leg haladóbb tudományon nevelkedett tudományos dolgozók tízezreit adja a m ind nagyobb arányokban szépülő szovjet életnek.