Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-09-05 / 58. szám

ül IFIÜSÜG !9ü3 s^éptPinhrr 3. Somogyi Gyula műhelyvezető Mikloska Károly traktoristának az eke tár­csájának működését magyarázza. A kártevők A kulákok a dolgozók legnagyobb osztályellensége és különösen az EFSz tagja', között iparkodik befolyást sze­rezni, hogy ezzel megalapozza rom­boló munkáját. A kulák-kérdés tehát továbbra is fennáll és a kérdés lé­nyege abból áll, hogy harcolni kell a kulákság ellen a szövetkezet keretén belül még fokozni kell ellenük a har­cot. .A szövetkezetben sokszor látszó­lag jól dolgoznak," de csak azért, h.)gy ezzel megnyerjék a tagok bizalmát, céljuk mégis csak az, hogy a szövet­kezetét széjjelrombolják és a munkák elvégzését hátráüassák. Ez teljesen é“Lhetö, hiszen a kulák életszínvonala a szövetkezetek meg­erősödésével csökkent, ezért mindig a szö/etkezet ellensége marad. A letűnt rendszer neki mézespoharat jelentett és sohasem bocsájtie meg a dolgo­zóknak, hígy ezt a p_>harat kiütötték a kezéből. Izsa köz-ségben. Vas Ferenc kulák, akinek kocsmája és hentesüzlete is volt, sz'ntén belépett a szövetkezet­be. Munkája nem sokat ért, felesége is csak 30 munkaegységet dolgozott le. Aratás alatt azonban mégis mű­ködtek. A szövetkezet földjéről a ga­bonát a saját udvá“ukba hordták be, ahol azt ki is csépelték. így károsí­tották meg e közösséget. Káros tény­kedését azxiban idejében észrevették és megfelelően intézkedtek ellene. Kolumbus Gáspár, Német János, Chmura György spekulánsok szintén az izsai szövetkezetei károsítják. Mind. annyiuk külön kh. fél hektár kerttel rendelkez'k, ahol sok zöldségfélét ter­melnek, ezzel kereskednek és a szö­vetkezetben pedig keveset dolgoznak. A szövetkezetben a tagság előtt az általuk e'végzett kezes munkát nagy­nak tüntetik fel, de ezzel a tagok szemét nem lehet bekötni és ezek le is leplezték működé.süket. Más községekben is vannak hasonló esetek. Például Barton, a párkányi já- "ásban, vagy Kürtön, az Érseküjvári járásban. A százdi .szövetkezet az u- tóbbi klóben a kulákok mesterkedései miatt, komoly megrázkódtatáson esett keresztül. Ezekből a példákból láthatjuk, hogy a szövetkezet keretén belül folytatni kell az osztályharcot. Eblzen a harc­ban az ifjúságnak is meg kell állni a helyét. Általában véve a fiatalok, ha pontosan betartják a CsISz szervezeti szabályzatait és aszerint élnek, már ezzel is harcolnak a kulákok ellen. Az ifjúságnak ezen a téren mégis az a legfontosabb feladata, hjgy a kulá­kok propagandáját, amely főleg a sző. vetkezet ellen irányul, leleplezzék és ellensúlyozzák. Ha pedig észreveszik káros működésüket, azonnal hízják fel rá a közvélemény fig.yelmét. Például a kürti szövetkezetben Katkin Viktor kulák, aki befurakodott a szövetke­zetbe és a közös gazdaság könyvelője lett, kiszámíthatatlan károkat okozott. A tagság tudta, hogy a dolgok nem mennek rendjén, de jó ideig kellett küzdeni, míg a kártévő kulákot el­távolították helyéről. A fiatalok nem törődtek az egész üggyel, de ha a szövetkezet ügyét magukévá tászik, megakadályozhatták volna a kulák kár­tevését. Például egy erra megfelelő csasztuska eléneklése is a szövetke­zet tagsága előtt, siettette v jlna a dolog megoldását. Az izsai fiatalok nám hunytak szemet a kulákok lelep­lezésénél. Nagy szerepük van abban, hogy a községben a közvélemény a kártevők ellen fordult. Most pedig azt hangoztatják, hogy a kulákok kert­jeit is a szövetkezet földjéhez kell csatolni. Céljukat úgy érték el, hogy a kulákok mesterkedésére felhívták azok f gyeimét, akik azt még nem vették észre. A kulákság elleni harc­nak .sokfé'e módja van, de amint a példákból láthatjuk, a legnagyobb e- ! redményeket úgy érhetjük el, ha ü- ■ gyes propagandával felhívjuk a köz- ! vélemény figyelmét a kulákság álcá­zott mesterkedései"e, még fokozottab­ban kell megvilágítani, hogy olyan kártékon.yak, mint a mezei egerek, a hörcsögök, vagy mint az ürgék. Egyesek azt hitték, hogy a bajusz teszi a kulákot, de egyébként jó em­ber. A valóság az, hogy a földtulajdon tette a kulákot kulákká és a föld el­vesztésébe soha sem nyugszik bele é.s ezért örökké kártevő marad. Bagota István. Az új iskolalörvpiiy — felsőbb fokozat szocialista iskolareMcl'izeriitik fejJődésébea A Szövetségi Vasútvonalon kitüntetésben részesítették a CsISz-brigédmnnkásokat A tanulóifjúság és a CsISz-tagok nyári aktivitásának ■ végén kiemel­ték azokat a brigádmunkásokat, CsISz- tagokat, akik egy hónapig a Szövet­ségi Vasútvonalon dolgoztak. Az egész hónap alatt, a bratislavai főiskolások brigádja érte el a legjobb eredmé­nyeket, amely a bujanovi alagúton dolgozóit. Ez a brigád, a szocializmus építkezésén — mely minket a .Szov­jetunióval köt össze — eltöltött idő alatt lfi4-százalékos átlageredményt ért el. A második legjobb brigád a kassai J. V. Sztálin Felsöipariskola brigádja, amely 158 százalékra dol­gozott. A brigádmunkások közül a legjob­bakat kitüntetéssel, a Szövetségi Vasútvonal érdemrendjével tüntették ki. A kitüntetettek egyike. Mračna Alojz elvtárs, aki két hónapig dol­gozott a bujanovi alagúton. Főiskolás létére elhatározta, hogy még egy hó­napig, a szünidő végéig a Szövetségi Vasútvonalon marad. Ez a brigád- munkás, a bratislavai Szlovák Techni- ,kai Főiskola vegyészeti fakultásának hallgatója, az alagút betonázásánál két hónapon keresztül 256 százalékra teljesítette normáját, A kitüntetettek között van a revú­ca! brigád brigádmunkásnöje, Kečkan Darina is. Az ö csoportja, belépésük napjától kezdve 116-százaIékos ered­ményt ért el. A CsISz-brigádok második turnusa befejeződött. A sikeresen végzett munka után, a brigádmunkások haza­térnek otthonukba. A nyári szünidő már befejeződött. Diákjaink, pionírjaink és CslSz-tagjaink szocialista hazánk építkezésein végzett munkától felfnsülve és megedzödve, elkezdik az új iskolaévet, amely az 1953, április 24-én kelt — az új isko­lai rendről és a tanítók művelődéséről szóló — törvénnyel egy lépcsőfokkal közelebb került örök példaképünkhöz, a világ leghaladóbb iskoláihoz, a szov­jet iskolákhoz. Ha tel akarjuk fogni az iskolareform törvénybe iktatásának nagy jelentősé­gét, szükséges a közelmúltban vissza­tekintenünk, főleg arra az időre, ami azóta telt el, hogy a dicső Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat és ezzel, — a Szlovák Nemzeti Tanács 5/1944 1944 szeptember 6-án, tehát még a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés idejében, kiadott törvény alapján, — elősegítette iskolarendszerünk államo­sítását is. Az 1948 történelmi jelentőségű feb­ruári napok, amelyek határozott lépést jelentettek úgy hazánk útján, gyönyö­rű célja, a szocializmus építése felé, mint a politikai-gazdasági, ipari építés terén, kultúr téren is forradalmi lé­pést jelentettek és iskolarendszerünk magasabb fejlődési fokát is alaposan elősegítették. Az 1948 április 21-én kiadott isko­latörvény — ha nem is annyira, mint szükséges lett volna — példaképéhez, a szovjet iskolához közelebb hozta is­koláinkat, Miben nyilvánul meg az 1948-as iskolatörvény haladó jellege? Államosította az iskolákat, törvénybe iktatta ifjúságunk egyforma művelő­dését (a gimnázium alsóbb osztályai és a polgári iskolák diákjai közös közép­iskolákba kezdtek járni) és az — megerősítette addig szétbomlott — egységes iskola alapjait azzal, hogy azt szervezési téren egyesítette. Ez a tör­vény azzal, hogy alaposan megszilárdí­totta az észbeli nevelést és nagy mér­tékben eltávolította mindazt, ami az általános eszmei, és gyakorlati művelt­séget lealacsonyította, a nevelés; és a szocialista nevelés követelményeinek szellemében végzett, tanulás terén si­keres eredményeket ért el. Ezt abból is láthatjuk, hogy elsősorban a termé­szettudományi tantárgyak tanítására fordítottak nagyobb figyelmet. Ezek a tantárgyak elősegítik, hogy a tanítás összhangban legyen a tudományos megismeréssel, hogy ifjúságunk ne csak a világ megismeréséi tanulja meg. de azt jobbá is tudja változtatni. A CsKP Központi Bizottsága — a nemze­ti és középiskolák tankönyveiről szóló — határozatának nagy jelentősége van a februárutáni iskolarendszerünk neve­lésének megjavításában. Ez a határo­zat az iskola nevelő és müveltetd mun­kájának főbb irányelveit is tartalmaz­za. Az iskolarendszert nemcsak úgy emelte ki, mint köztársaságunk új ne­velő eszközét, de rámutatott arra is, hogy az új iskolának nagy szerepe van a tudományos világnézet — a dialek­tikus és történelmi materializmus — szellemében végzett következetes ne­velés megvalósításában "is. A 95/1948- as törvény kiadása nagy segítséget nyújtott a győzelmes február utáni iskolák számára, az iskolai CsISz-szer- vezet részéről. A pionírok és CsISz- tagok nemcsak azzal mutatták ki ha­zájuk iránt érzett szeretetüket, hogy. nemzetgazdaságunk számára többezer tonna értékes nyersanyagot gyűjtöt­tek, de főleg azzal, hogy a nevelés és tanítás terén végzett iskolai munká­ban a tanítók segítő társaivá váltak; és így az ö érdemük, hogy iskolánk egész sorozat oly CsISz-tagot és pio­nírt tudott kinevelni, akik a mély és tartós tudományok elsajátításában és a fegyelemben az első helyen állanak. Hogy az iskolai munka javítását kel­lőképpen ábrázolhassuk, még egy egész sor jelentős tényt sorolhatnánk ’ fel. Azonban ezekkel az eredményekkel még nem elégedhetünk meg. A fő hiá­nyokat a következőkben foglalhatjuk ö.ssze: a 45-T948-as iskolai törvény sze­rinti iskolarendszer szervezési összeté­telében nem volt megfelelő az általá­nos műveltség és szakműveltség ará­nya ami gátolta a politikai­lag öntudatos és szakmailag képesített káderek megfelelő számának kineve­lését. Iskolánk már nem vök képes arra, hogy teljestíse mindazokat a fe­ladatokat, amelyek hazánk szixtialista építésének fokozott fellendülésénél fel­léptek. Nem tudta kielégíteni szocia­lista iparunk és mezőgazdaságunk szükségleteit sem. Ez főleg a tanulmá­nyi anyag túlterheltségén és ennek gyakori elferdíté.sén látszott meg. A művelődés tartalmának főrészét ezi- dáig a humánus jellegű tantárgyak fog­lalták el. A matematiika és természet tudományok tanítását nem biztosítot­ták be kellőképpen és a politechnikai művelődés számára sem alakítottak ki az előfeltételeket. A legnagyobb hiba a- zonban az volt, hogy iskolarendsze­rünk összetétele nagyban különbözött a szovjet iskolarendszertől. Ez a kü­lönbség gátolt minket abban, hogy a tudományosan megindokolt és a gya­korlatban bebizonyosodott, szovjet pe- dagógika gazdag tapasztalatait étve- hessük. Ezeket a hiányokat távolítja el és új távlatokat nyit meg a Nem­zetgyűlés által 1953. április 24-én el- gadott új iskolai törvény. * Az új iskolai törvény, amely iskola­rendszerünk fejlődési szakaszában to­vábbi lépcsőfokot jelent, határkövet képez iskoláink történetében az ifjú­ság nevelése terén. Az átalakított is­kolarendszer, az állami tanulóotthonok, a gyakorlati foglalkozások és a kivá­logató iskolák számára, egy évvel, te­hát 14 éves korban, a főiskolái szá­mára pedig két évvel hamarabb, tehát 17 éves korban, ad jobban felkészült ifjúságot. A tananyag racionális és gazdaságos elrendezése, az általános műveltetö iskolában — ahol a szovjet iskola gazdag tapasztalatait használják fel — elősegíti a tanítás tartalmának jobb minőségét. E célból dolgozták ki az új tanterveket, amelyek a diákok­nak úgy eszmei, mint politikai előkép­zést adnak, tudásukat és kézügyessé­güket emelik, hogy kézségeiket a ké­sőbbi munkahelyeiken és tanulmányai­kon teljes mértékben érvényesíthessék. Milyen az 1953—54-es tanév iskola- rendszerének szervezete? Az alap ál­talános általános műveltséget adó nyolcéves iskolát elsősorban ott szer­vezik meg, ahol idáig másodfokú is­kolák voltak. A volt középiskolákat az öt osztályos nemzeti iskolák hozzáadá­sával nyolcéves iskolákká változtatták át. A nyolcéves iskolák látogatása a 6 —14 éves ifjúság Számára kötelező. Továbbá tizenegyéves középiskolákat is rendeztek, amelyeket a 6—17 éves ifjúság látogatja. Az iskola utolsó há­rom évfolyama kiválogató évfolyam, ebbe azok a tanulók léphetnek fel, akik vagy a tizenegyéves iskola nyolcadik évfolyamát, vagy a nyolcéves középis­kolát végezték el. Ez az iskola az if­júság számára általános műveltséget ad, és ezenkívül előkészíti a főiskolá­ra A tizenegyéves iskolákat az ötéves nemzeti iskolák, középiskolák és gim­náziumok egyesítésével szervezték. U- gyanabban a községben a tizenegyéves iskola mellett önálló nyolcéves közép­i.skola, esetleg önálló nemzeti iskola (1—5. évfolyam) is lehet, főleg ott, ahol a tizenegyéves i.skola helyszűke miatt, vagy nagy távolság miatt nem képes az összdiákság befogadására (külvárosok) és ahol a távolság miatt nem lehetséges a tizenegyéves iskola látogatása. Ahol a nyolcéves és tizen­egyéves iskola megszervezésének nin­csenek meg az előfeltételei ötéves nemzeti iskolát szerveznek. Az ötéves nemzeti iskola tanmenete és tanterve megegyeznek a nyolc és tizenegyéves középiskola alsó öt évfolyamának tan­terveivel. Ugyanígy a nyolc éves kö­zépiskola tantervei is megegyeznek a tizenegyéves középiskola első nyolcév- folyamának tanterveivel. A nyolcéves középiskola és a tizen­egyéves középiskola nyolcadik évfo­lyamának végzett növendékeit gyakor­lati foglalkozásba léphetnek, folytat­hatják tanulmányaikat a tizenegyéves iskola felsőbb három évfolyamán, vagy szakiskolákba léphetnek át. A tizen­egyéves középiskola végzett növendé­kei a főiskolákon folytathatják tanul­mányaikat. Ha meg akarjuk valósítani az 1953 április 24. kelt iskolai törvény határozata szerinti új iskolarendszert, nagy figyelmet kell fordítanunk tam- tókádereink nevelésére. Ezeknek a ká­dereknek már maga.sabb ptrlitikai es szakszinvonalat kell elérniük, a nevelő és a művelő munka terén új módszere­ket kell felhasználniuk. A tanítók mű­velődésére szolgáló, volt iskolarend­szer, nem volt képes az összes felada­tok teljesítésére, nem volt képes ar­ra, hogy idejében politikailag és szak­mailag művelt tanítókat neveljen ösz- szes fokozatú iskoláink egyre terjedő hálózata számára. Ennek az eredmé­nye az, hogy az óvódák tanítóinak 46 százalékát a nemzeti iskolák 30 szá­zalékát, a középiskolák tanítóinak 77 százalékát nem kvalifikált tanerők ké­pezik, Hogy ezt a nem kívánatos álla­potot eltávolítsa, az . új iskolarendszer, egyúttal a tanítók művelődésének rendszerezését is megszilárdította. Az óvodák tanítói számára három éves pe­dagógiai iskolákat szerveztek, ezekbe a nyolcéves középiskola, vagy a tizen- egvéves középiskola nyolcadik évfo­lyamának végzett növendékeit veszik fel. Ennek elvégzése után még egyéves gyakorlaton kell résztvenni az óvodák­ban. Ha itt is megállják a helyüket az óvodákban való tanításra kapnak ké­pesítést. A nemzeti iskola első és ötö­dik évfolyamának, a nyolcéves iskola első és ötödik évfolyamának és a ti­zenegyéves iskola első és ötödik év­folyamának, tanítói négyéves pedagó­giai iskolákon folytatják tanulmányai­kat, amelyekre a nyolcéves középisko­la, vagy a tizenegyéves középiskola nyolcadik évfolyamának, végzett nö­vendékeit veszik fel. Az általános iskola 6—8. évfolyamá­nak tanítói számára pedagógiai főisko­lákat szerveznek, amelyeknek időtar­tama két év. A kilenc—tizenegy osz­tály tanítói számára négyéves pedagó­giai főiskolákat szerveznek. Ezekbe az iskolákba a tizenegyéves középiskolát, esetleg a pedagógiai és szakiskolák végzett növendékeit veszik fel. Az ál­talános iskola új rendszere valóban t 'ységes iskolát segít kialakítani. Ez az iskola tartalmában, rendszerében és módszereiben, szoros összeköttPtésben van az éléttel, segít teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket államunk szo- c.alista építése tűz ki számunkra. Ha a feladatokat sikeresen karjuk telje- r-íteni, szem előtt kell tartanunk Gott- wald elvtárs üzenetét: „Mélyebben és szélesebb téren használjuk ki a szovjet tapasztalatokat és állandóan közeled­jünk a szovjet példaképhez, ez a népi demokratikus államok fejlődésének egyik főtörvénye.” A szovjet iskola- rendszer tapasztalatainak alkotó ki­használásával, a pionír-szervezet és a CsISz iskolai csoportjaival való állan­dó együttműködéssel, rövidebb idő a- latt készítjük elő ifjúságunkat, a gyö­nyörű feladatok számára. Mi, CsISz-tagok, pionírők, tanítók és mindnyájan, akik a nevelés és tanítás terén dolgozunk, hálánkat leginkább úgy fejezzük ki pártunk és kormá­nyunk iránt, ha a következetesen szo­cialista iskola számára, úgy alakítunk ki még további és megfelelőbb felté­teleket, hogy ebben az iskolaévben még jobban kezdjünk dolgozni és munkánk eredményeit oly fokozatra hozzuk, a- milyenre jutott példaképünk, a szovjet iskola. Jozef Horák, az iskolai és közoktatásügyi Megbízotti Hi­vatal dolgozója. Szabó Mihály technológus az eszterga pádon mutatja be Koleszova szovjet sztahanovista munkamódszerét a bratislavai Dimitrov-üzem esztergáiyosai- nak. Szabó eivtárs Koleszova gyorsvágási módszerét jnár széles körben el­terjesztette munkahelyén a bratislavai Elektrotechnikai üzemben.

Next

/
Thumbnails
Contents