Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-08-29 / 56. szám

• , ^ UI IFinSAG IPS*, augusztus JP. Pol evő j: A Földi Így néaett ki az a merikai segítség a felkelés alatt. Amíg a Szovjet Hadsereg katona <i és tisztje i tényleges harco­sai és szervezői vo Itak a felkelésnek, ugyanakkor az ame­rikaiak barbárul megbombázzák a dubovai olajfinomitot, amely különben ko moly erőforrása lehetett volna a fel­kelésnek. A csehszlovák had sereg felkelő egy.ségei harcban a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben. I’artizánönkéntesek lövészgyakorlat közben Maluzsinán. Így képezték az önként jelentkezőket a Nemzeti Felkelés idején. Ezen a napon ügyeim intézése so­káig visszatartott a partizán vezér­karnál, amely a gótstilusú városháza épületében székeit. Éjszaka lett, mire elindultam szállásomra. Banska íiy- strieának, ennek a szép hegyi fürdő­helynek, amelyet a hadisors a szlovák felkelők fővárosává változtatott át, sö­tét és szűk utcái ezekben az órákban teljesen néptelenek voltak. A sötét­ség beálltával megszűnt a nappal sok­féle zaja, a motorkerékpárok robaja, a katonai gépkocsik dörgése, az egész ideges, fenyegető hangzavar, amely ennek a máskor békés kis városnak komor katonai tábor képét kölcsö­nözte. Csak a felkelők őrjáratainak ritka és kissé idegenszerű kiáltásai, meg a kávéházakból és vendéglőkből a lesötétitett ablakokon át a fénycsí­kokkal együtt kiszűrődő, elnyújtott ének- és muzsü-nsTÓ zai'arta meg a most mú'^ végtelenül nyugalmasnak tűnő lüroslca csendjét. A rc.gncyó félhvld ielkelt az erdős h'-r-yck ger-.ryn mőcüi. Hideg és kö­zömbös fényének áttetsző fátyolával bor'toíta he a házte'ők éles t^onalait. A páradús szé'.rokam a hegyi ősz il­latát hozta magával. Végigszáguldott a s~űk, kanyargó utcákon és úgy fü­tyült, mint a .szamoránban a gőz. — Juharfa'eve'ekk.el szórta tele a téglá­val kirakott úttestet, a vaágcszteiiye- fák érett gyümö cse c.sattogva hülcít a manskaköves járdára. Ügy éreztem, mintha hátulról kavicso'tckal hajigál- nórnk. Ebben a világos, fagyasztóan hideg éjszakában valahogyan kü önős élén­ken éreztem, hogy ehhrri az idegen városban nem esuoán szülőföldemtől vagyok távol, hanem a drága had­seregtől is, tárol a megszokott em­berektől. Nappal ez az érzé.sem ke- vésbbé volt erős. Ez a kis felke'őszi- get — amelyet minden oldwról táma­dó német csávátok vetlek körű' — elénk tábori életet élt A bátor szláv nép fellelkesülve a támadó Szovjet Hadsereg sikereitől, felkelt a megszál­lók ellen és most hevc.sen harcolt, visszaverve a minden oldaról támadó német csapatokat. Az önfeláldozó, heves harcnak ez az atmo.szférája hasonlított arra. ami­lyenben mi éltünk a háborús evek a'ntt. De éjszaka, amikor minden el- csöndesedett és a felkelők városa bé­kés a ómba m.erü't, biztonságút az őr­járatokra bízta, akik hársfalevelekkel díszített pu.skáiml a vállukon, gond- ta'anul fecsegtek a lányokkal a sötét mellékutcákban — ilyenkor teljes erő­vel éreztem magányomat, honvágy fogott el és egészen hatalmába keríl- tett a hazai emberek utáni vágy. Az őrjáratok, amikor a Szovjet Hadsereg egyenruhájába öltözve meg­láttak, ehigrottak a lányoktól, barát­ságosan mosolyogtak és puskájukkal katonásan tisztelegtek. A ritka éjsza­kai járókelők tisztelettel emelték meg sapkájukat és jóéjszakát kívántak. — Néha vkláman felhangzott: ,,Nazdar, Rudá armáda!” Négy zömök paraszt pedig festőién kihímzett ingben és kalapban, kezükben fokossal — úgy látszik azért jöttek le a hegyekből, hogy jelentkezzenek az önkéntes to- borzóhelyen — meglátva a szovjet tisztet, megálltak, egymás vállára tet­ték kezüket és üdvözlés helyett kar­ban kiál tották: — Sztá-lin, Sztá-lin! Sokáig hallatszott még üteme.sen is­métlődve a hűvös éjszakában, a vá­roska csendes utcáin ez a drága név. Hirtelen valaki jó hangosan és tiszta orosz nyelven kiáltotta mögöt­tem: — Őrnagy elvtárs! Megrezzentem, de ugyanakkor őrül­tem is. hogy anyanye vemet hallom. Megörültem, de nem néztem hátra. Vájjon ki lehet ez? Fehérgárdista emigráns nem üdvözölne ily módon. Szovjet tiszt pedig mindössze egyné­hány volt itt a városban és jól ismer­téül hangjukat. De hát akkor ki le­het? A lépések keményen kopogtak a hátam mögött. Úgy látszik — gondol­tam — katonaember lehet. Válaszolni? Nem! A fe’kelök fővá­rosa nydviín tele van német kémek­kel. Lehet, hogi/ provokáció. Nem, várrá kell, nem .szabad. visszanézni, sem válaszo'ni és el kell jutnom va- I lamiiyen népesebb helyig. Meggyorsí­tottam lépteimet. Az ismeretlen nem maradt le, de nem is ért utói. — őrnagy elvtárs, egy percre... — ez igen hocsánatkéröen. remény­kedően, sőt kicsit sértődötten hang­zott. Nem, romboló így nem be.szélne. — Megálltam. Egy alacsony ember tűnt fel előttem a Szovjet Hadsereg ör- me.steri egyenruhájában. Csak a sap­kájára csitlag helyeit két sza'ag volt felvarrva: egy vörös, meg egy kék, a csehszlovák zászló színei. Fe.stöien volt fel fegyverezve. A ne­met gépíosztály úgy lógott a nyakán, mintha szaksz^afon lenne, oldalán fémtokban nehéz parabe lum-pisztolyt viselt és övéről — amellyel .szorosra húzta zubbonyát — kapcsokon olasz kézigránátok lógtak, amelyeket ná’unk „kis szamovár”-nak hívnak. Egy tör markolata látszott ki fényesre tisztí­tott csizmája szárából. Partizánjaink voltak néha így fel­fegyverkezve. De honnan kerülne ide. a Kárpátok kellős közepébe, mes.sze a szüiöföldtőh egy szovjet partizán? — Megengedi, hogy jelentkezzem, őrnagy elvtárs? Konsztantyin Gord­^ kin, a Vörö.s' Hadsereg őrmestere. Je­lenleg, ahogy látja, — és széles kéz- mozdulatlal fegyvertárára mutatott csehszlovák partizán. Kicsiny, de erős kezével megszori- totta kezemet. ■ - .rniHsim- ■ Halál a közös ellenségre! F'rancia partizánok együtt har­coltak a szlovák felkelőkkel a nácízm us fekete légiója- ellen a Sztrecsno és Ruttka környéki összecsapásoknál. A Szlovák Nemzeti Felkelés központjában Besztercebá­nyán, a felkelés vezérkarának épülete előtt. A felkelés segítség éré siető szovjet katonák vidáman be­szélgetnek a besztercebányai lakosokk al és a szlovák par­tizánokkal Beszterc ebányán. A nagy történelmi események visz- szatükrözödése az irodalmi munká­ban. a költészet és széppróza terén, valamint eszmei pnlitikai munkákban, igen sokszor értékmérőié is egyúttal ama esemény vi.sszaliatásának a tár­sadalomra. így van ez a Szlovák Nem­zeti Felke'és tanaságtételeivei is. ame­lyek minél távolabb kerülnek időben a Nemzeti Felkelés történésétől, annál előbb visszhangként toborozódnak Íróink és kötőink munkáiban. Az íin ti fasiszta Harcos Szövetség évről- évre megü.iuló pályázatot hirdet a felkelés-öl szóló munkák uitalmazasá- ra és a beérkezett pályaművekből .azt lát.iuk. hogy •’z idő távlatában készü­lő ú.j munkák minőségileg eredmé­nyesebben tükrözik vissza e nagy kor­szak eseményeit és nevelő hatásuk egyre erőteljesebben hat az utókorra. A szlovák nép felkelése, amely a proletárnemzetköziség szellemében igen sok haladó nép történelméhez kaiifsolódik. háború utáni irodalmi fejlődésünk egyik legfontosabb .-er- kentö momentuma. — írja a felkeié:; iroda'máról Ján Ro-zner szlovák kri­tikus. £s valóban, a Szlovák Nemzeti Felkelés, általában a Szovjet Hadse­reg nagyszerű fegyvertényei nyomán létrejött szabádsághanok hosszú időkig irodalmi és történelmi alkotá­saink kiindulópontjává, serkentőjévé és ihletövé válnak. 9 A felkelés utáni években az iroda'mi alkotások jellege több­nyire emlékezés és önéletraj-zszerú'. rerme.szetes ez, hiszen az i.rói meg­nyilvánulások még a pnlitikai és esz­mei tisztázódás légkörétől távol van­nak, és ezért az írók sem meré.szelnek távolabbra nyúlni, rhint szemiélyes él • A felkelés irodalma menyeik, és emlékezéseik kincses- zacskójába. Ebből az időszakból megemlíthetjük Kovaiská könyvét, a „Holtak visszatérnek”, amelyben öm maga által átélt, történéseket karcol á szerző. Ez a könyv a harc reális ké­pét mutatja. Nem több, mint befeje­zett életek, harcban elesett hősök em­léke. Hasonló jeliegű Kotoulek köny­ve: Tizennyolcán voltunk, azonban ennél gyengébb, mert nem képes el­gondolásának főirányában haladni, és mellékes útvesztököa adja ki erejét. Katarina Lazarová könyve, a ..Bajlár- sak”, hasonló jellegű és mégis egészen más. Bizonyos szempontból a fentebb említetteknél jobban megfogja az em­bert, mert a történet a harcok köz­vetlen színhelyén játszódik le, és sok­helyütt élménye annyira megrázó, hogy szinte vérrel íródnak a sorok. Katari­na Lazarová az első azok közül, akik meg merik mondani: a Nemzeti Felke­lésben resztvettek a magyar nép ha­ladó fiai is. „Magyarok testvérharca’' című elbeszélésrészletében megrajzolja azt a drámai feszültségű összecsapá.st, amely egy kis szlovák falu határában játszódik le „fehér” magyarok és „vö­rös" magyarok között, vagyis a horthy- fasiszla magyar csapatok és a felkelők oldalára átpártolt magyar partizánok között. Katarina Lazarová könyvének nagy érdeme az, hogy élethűen érzé­kelteti a szovjet partizánok szervező munkáját, harci tapasztalatait és irá­nyító szerepét, bajtársiasságát és igaz- ságszeretetét a front nehéz körülmé­nyei között. Említést tesz müvében a cigányokról is, akik életjogaikéri har­colva a szabadságharc részeseivé lesz­nek. Az antifasiszta harcosok „Forra­dalom Hangja” című lapjában megje­lent kritikai méltatás megemlékezik ar­ról, hogy igen sok hasonló jellegű írás érlelődött meg a szemtanukban, ame­lyeknek nagyrésze kéziratban maradt csupán. Fő hibájuk az volt, hogy az átélt eseményeket anélkül formázták, hogy rámutattak volna azok társadal­mi, tipikus jelentőségére. A fejlődés szempontjából jelentősebb az ezután következő korszak, amely­ről igen érdekesen emlékezett meg ■luraj Spitzer, szlovák kritikus, az An­tifasiszta Harcos Szövetség szlovákiai bizottságának és az iró.szövetségnek kö­zös ülésén. Visszatekintő irodalmi ér­tékelésében kiemelte a fejlődő irodalmi munkák forradalmi elemeinek élő tar­talmát és egyúttal elemezte a szlová­kiai irodalom jelenlegi helyzetét. Átmenetként megjelennek bizonyos formalisztikus és naturalisztikus írások is. hogy helyet adjanak később a fel­kelésről írt ei.ső nagy realisztikus mun­kának. Ilyen formalisztikus írások kö­zé számíthatók B:)donek novellái, ,,Kar- ka.snapok”, amely véres szörnyüségei- btm ecseteli a történést és a háború örjöngé.sében csupán egy vonás csúcso­sodik ki. az ember elállatiasodása. Bő­dének novellái éppen ezért hazugak és igazi főszereplői nem is az antifasisz­ta hósök, hanem a nácik. Ez a natura­lista áb'-ázolás nem világítja meg az egymás ellen horcoló két világ igazi képét. Az átmeneti tévelygéseki ek egyik megjelenési formája Ján Horák regénye; Hallgatnak a hegyek, amely viszont idilizálja a történést. Nem megy mozgatóerőinek mélyére. Emberei, a­lakjai, típusai ezért távolállnak az é- lettöl és „a hegyek, amelyben a szlo­vák partizánok szörnyű nélkülözések közben harcoltak a fasiszta rablók el­len ... kiagyalt hegyi epizódok szín­helyévé válnak.” (Ján Rozner). Azonlaan nem érdemes időzni e mű­veknél sokáig, térjünk át inkább a nagy szlovák realista író, Jilemnicky felkelésről szóló müvére a Garam- menti króniká-ra, amely egyébként is a szocialista realizmus egyik első és legkiválóbb megnyilvánulása a szlovák irodalomban. Nem véletlen, hogy Ji­lemnicky ezt a címet adta könyvének. 1945-ben, Lehotský tanítónak, aki hű­séges segítője volt a könyv anyagának gyűjtésében, ezeket mondotta: „Olyan könyvet akarok írni, amelyből nem az író beszél, de mindenki, a férfiak, az asszonyok, az egész falu." A falu. Fe­ketebalog partizánközség, amely so­kat harcolt és sokat szenvedett a fel­kelés alatt. Matuska, szlovák kritikus ezt írja a Garammenti króniká-ról: „A mű nem öleli fel a felkelés egészét, de jelképezi azt... s a történéseket úgy nyújtja felénk, hogy azok az egész benyomását adják...” A Garammenti krónika mindmáig a felkelés legigazabb képe. Magas eszmeiségü munka, amely bemutatja, hogyan határozza el a nép, hogy változtat sorsán. A párt vezető és szervező szerepe ott él a tömegek hősi cselekedetei mögött, egyszerűen, frá/ismentesen. igazian. Jilemnicky müve ösztönzés, erő és forrás a felkelc.s minden további harsonása számára. Nem is csoda, hogy utána megváltozott a hang. a tormálókeszség, megváltozott a felkelés egész irodalmi szemlélete. Olyan művek jelennek meg, mint a ,.Plébános köztársasága”. Tatárkától, és „Halál jár a hegyek­ben”, Vlado Minácstól, Tatarka, az ú. n. „szlovák állam” fojtogató kispolgári levegőjét rajzolja és hiteles kéjset nyújt ifjabb nemzedékünknek ezen é- vek eseményeiről. Minács regénye a felkelés egyik legszenvedélyesebb visz- szatükrözödése. Ocsmány az emberies­ségből kivetkőzött arculatával lép elénk az ellen-ség és szent gyűlöletével a szabadságharcos, a holnap embere. Mi­náč regénye sok vitára adott alkalmat, különösen egyik kispolgári, értelmiségi, antifisiszta típusa, amelynek megrajzo­lása ingadozása, következetlenséget, kissé egyoldalú benyomást tett. .A prózai munkák egész .sóra jelent meg, amelyek közül meg kell említe­nünk Karvas elbeszéléseit: „Velünk, vagy ellenünk”, amelyekben a felkelést több nézójxmtból vetíti elénk. Bemu­tatja. hogyan látja a dolgokat az ön­tudatos kommunista, a fasizmust gyű­lölő egyszerű ember, a karriérista és az osztályellenság is. Karvas könyvé­nek olvasója jó kéf>et szerez a politi­kai erőviszonyok széttagoltságáról. Igen érdekes irodalmi alkotás Hela Volanská- Erdei találkozás-a, amely­ben sok nemzetiségű partizán-brigádról mesél, akik a szlovák hegyek ölelésé­ben tanulták meg tisztelni és becsülni egymást és gyülöln: a közös ellenséget. A személyi élmény teszi igazzá a tör­ténetek sokrétűségét, amelyben a mű írója elkíséri alakjait a szabadság pil­lanatáig. (Folytatás a következő számban)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents