Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-03-18 / 11. szám

Ssívünkben örökké élni fog»»

„„ T-'

' ,¥i>r'X:,;,'r4;^í. •

í;r"

............................

'a;,'{ ,.-: ', ”’ . 'i

" -’ 1«. ' '»(’,> ' '

tv C" ''!^-' '# ' ”^' cr'>

)í*''^^ 'u'' -'%íf s^''' S^^'“ ^ í

^ é'.'^ ■•

í'X-»«í!"v, ’”\«' '^.li^***;f''Äi'' ' ''”

Sztálin elvtárs temetésén. A Lenin—Sztálin-mauzóleum mellvédjén Malenkov elvtárs beszédet mond. A képen balról: Gheorghiu-Dej, Bolesiaw Blenit, Pák Den Aj, Walter Ulbricht, Dolores Ibarmri. Otto Grotewohl, Vlko Cser\enkov, Rákosi Mátyás, Pietro Nernil, Palmlro Togliatti, Jacques Duclos, Klement Gottwald, N. A. Bulganyin, V. M. Molotov, K J. Vorosilov, G. M. Malenkov, N. Sz. Hruscsov, L. P. Berija, M. Z. Szaburov, Csou En-Laj, M. G. Pervuhin, L. M, Kaganovics, N. M. Svernyik és A. I. Mlkojan eH-társak.

Sztálin elvtárs hűséges harcostársiil kísérik utolsó útjára a nagy halottat. Elöl Malenkov, Molotov, Bulganyin, Kagano^dcs és Svemyik elvtársak. Jobbra Berlja elvtárs.

Moszkva. A Szakszervezetek Szövetségének Háza... V'égeláthatatlan emberáradat. A nyitott ajtókon keresztül csöndesen, szomorúan hömpölyög a tömeg s a szeretett apának, vezérnek, tanítónak és barátnak a gyermeki szive szeretedét és hűségét viszik.

UyászUnnepség március 9-én a pekingi Tyanyanyminy - téren.

Alekszej Szurkov:

J. V. SZTÁLIN RAVATALÁNÁL

Moszkva szokatlanul csendes, gijászba mélyedt, mindenütt fekete zászlók lengenek. Mennyi mély gyász fátyolozta emberi szem! Ha az utcán járó honfitársaink szemébe nézünk, bánatuk mélységből felmerül annak az embernek ragyogó alakja, aki előtt a félár- bócra eresztett zászlók csendjével, gyászha- borultan tiszteleg ez a nagy város. Sztálin elvtárs alakja.

M'r a délelőtti órákban összesereglik az emberáradat, amely a Szakszervezetek Házánál kezdődik és hosszan elnyúlik utcáról utcára, térröl-térre.

Az emberek ünnepélyesen, fegyelmezetten, türelmesen várakoznak. Délután négy órakor egyszerre feltárulnák a Szakszervezetek Házának kapui és a gyászoló nép csendben vonul a folyosókon és a lépcsőkön az oszlop- csarnok irányába, ahol a nagy nép elbúcsúzik nagy vezérétől.

A szovjet főváros ezer meg ezer dolgozója, ha.zánk minden sarkából érkezett küldöttek ezrei lépik át az oszlopcsarnok küszöbét, hogy elbúcsúzzanak lángeszű vezérüktől, barátjuktól, bölcs tanítójuktól, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökétől és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárától: Joszif Visszárionovics Sztálintól.

A fehér oszlopokkal ékesített csarnok a gyász pompájába öltözött. Átlátszó fekete fátyol takarja a csillárok égőit a vakítóan fehér oszlopok között. A terem magas boltíveiről széles, gyászszegéllyel körülvett vörös drapériák omlanak le, a Szovjetunió testvéri köztársaságainak címereivel díszítve. A zenekar emelvénye felett fekete fátyollal átkötött hatalmas bíborvörös zászló. A zenekar gyászdalokat játszik. A terem középét élő virág- őzön borította, zászlóktól beárnyékolt magas emelvényen koszorúk és pálmák között fekszik vörös selyemmel bevont koporsóban az, akinek a neve a mi boldogságunk, örömünk volt, akiről elneveztük váratlanul gyönyörű nagy korszakunkat Szt&in elvtárs.

I tt fekszik a koporsóban, közel a fehérfalú Kremlhez, ahol a történelem hajójának parancsnoki hidján állva dicső és munkában gazdag életének három és fél évtizedét töltötte.

A generalisszimuszi egyenruha és a koporsót borító vörös selyem árnyékot vet a jólismert, e végtelen szeretett arc hófehér halványságára. Mintha koraőszi dér érintette volna bajúszát és enyhén hullámos hajfürtjeit. A hálál hidegétől megkövült szemhéjak elfedik azt a tekintetet, amely oly messzire behatolt a jövendőbe. A vezér és a katona erős karja, amely remegést nem ismerve irányította az emberiség történelmének kormánykeretét, mozdulatlanul o végső nyugalomban.

Ez a drága, forrón szeretett ember, aki örökre részesévé lett a mostani és a jövő nemzedékek életének, a számára oly idegen pihenés mozdulatlanságában fekszik, ö aki éjjel, nappal lankadatlanul dolgozott és gondoskodott valamennyiünkről, az egész emberiségről. A dolgozók iránt mennyi figyelem, gondoskodás, a dolgozóknak mennyi bánata és öröme fért bele ebbe a szívbe, amelynek minden dobbanását a dolgozók százmilliói figyelték Moszkvában és Leningrádban, az Uraiban és Szibériában, a Volga és Dnyepr, az Amur és a Kúra, a Jangcecsiang és a Tumencsiang, a Viszla és a Duna, a Tisza és a Marka folyók mentén.

^ ztálin elvtárs koporsójánál diszörsé- get állnak az SzKP Központi Bizottságának tagjai, a kormány tagjai: G. M. Malenkov,

L. P. Berija, V. M. Molotov, K. Vorosilov,

N. S. Hruscsov JV; A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan.

A szovjet dolgozók büszke tisztelettel néznek a nagy vezér dicsőséges harcostársaira, akik gyászörséget állnak nagy tanítójuk koporsójánál.

A párt és az állam élén Sztálin elvtárs hűséges küzdőtársai és tanítványai állnak, akik biztósítják, hogy következetesen megvalósul a szovjet államnak a párt által kidolgozott politikája, a kommunizmus építésének programmja.

Az ő hibiéges, hatalmas munkában meg- edzett kezükbe adta át drága vezérünk a harci zászlót, Lenin—Sztálin ragyogó eszméinek zászlaját. Az ö bátor szívükbe öntötte át a nép sorsáért, a kommunizmus megvalósításának nagyszerű ügyéért való felelősség értékes érzését. Mennek, mennek a szovjet dolgozók, szemük a zseniális Sztálin harcostársainak szemébe néz és szemükben ezt a szilárd meggyőződést olvassák: minden felépül, amit a bölcs építőmester épülőfélben hagyott, minden megvalósul, gyarapodni fog. amit a nagy építőmester megvalósítani kijelölt. Nincs a földön olyan erő, amely meg tudná akadályozni győzelmes menetünket a kommunizmus felé.

A lengyel népköztársaság dolgozói osztoznak a szovjet nép nagy fájdalmában. ^Március 9-én, Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának, a népek nag>- vezérének és tanítójának temetése napján Varsóban gyászünnepeéget tartottak, amelyen több mint .3.50 ezer dolgozó vett részt.

Prága népe gyászol. ,A prágai Václav-tend már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg foglalta el, ahol Zápotocky elvtárs mondott gyászbeszédet és Slroky elvtárs mondta el Csehszlovákia dolgozó népének esküjét.

Némán állnak az eml>erek Budapest iitcátn.

A Vörös-téren utojsé ütjár a íjjsérüs SJstáüa elvtáijjat.

A témet^ Rá^n kojca reg[gettöl érke^itigk aAöígözók a Vörös-térre.