Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-03-04 / 9. szám
Ol ipiosag 1953 márcTUfi 4 A Szovjetunió és a mi nemzetgazdaságunk további fellendülése Az alapfokú politikai kör 4. leckéjének vázlata A munká«>osztály győzelme a dolgozók boldog életének biztosítéka A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi XIX. kongresszusa értékelte a Szovjetunió győzelmes útját és bebizonyította a szocialista rendszer legyőzhetetlen erejét és életképességét, a kapitalista rendszerrel szembeni előnyeit. J. V. Sztálin zseniális müve: „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" alapján az SzKP XIX. kongresszusa kitűzte a szovjet nép számára a kommunizmus felé vezető út további programmját. A szocialista rendszer főcélja a dolgozó emberről való törődés, gondoskodás élete megjavításáról. Ezzel ellenkezőleg a kapitalista termelés célja az, hogy a kapitalisták számára maximális profitot biztosítson. E cél elérésének eszköze a kapitalizmusban saját országa, valamint a gyarmati és függő országok lakossága többségének kizsákmányolása, kizsarolása. Bizo- njdtja ezt egész sor tény a gyarmati és függő országok lakossága nyomorúságos életéről, tények a kapitalista országokban uralkodó munkanélküliségről. Ezekben az országokban a helyzet hasonló ahhoz az állapothoz, amely néhány évtizeddel ezelőtt a cári Oroszországban létezett. Oroszországban, ahol 1917-ig a cár uralkodott, a földbirtokosok, kapitalisták, kereskedők, csendőrök, és pópák segítségére támaszkodva a dolgozó nép kimondhatatlan nyomorban élt. A cári Oroszország a földbirtokosok és kapitalisták állama, a legnagyobb elnyomás és elmaradottság országa volt. A történelembe a „népek börtöne" név alatt került, mert a többféle nemzetiséget elnyomták. A nemesség és a kapitalisták közös elnyomása Oroszország nemzetiségeit kibirha- tiitlart nyomorban, ínségben és mü- veletlenségben tartotta. Gazdasági téren Oroszország elmaradt agrárállam volt, kevésbbé fejlett iparral, amelynek jórésze a nyugati imperialisták kezében és befolyása körében volt. Lenin és Sztálin a Szovjetunió Kommunista Pártjának élén Marx és Engels forradalmi tanítására támaszkodva megmutatták, hogy a dolgozó nép felszabadításának egyetlen útja a proletárforradalom, a kapitalizmus erőszakos megdöntése s a munkásosztály kormányának felállítása, mert egyedül csak az képes a népeket a szocializmushoz és a kommunizmushoz elvezetni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óriási fordulatot jelentett * az emberiség történetében. A világon először alakították meg tartósan a munkásosztály kormányát, a proletárdiktatúrát. A Nagy Októberi Szpcialista Forradalom kiszakította Oroszországot a kapitalista rendszerből s rávezette a szocializmus építésének útjára. A csaknem nehézipar nélküli, a háború és az intei-venció által kimerült ország, a lemaradt mezőgazdaság, az élelmiszer- és iparcikkek, modem fegsrverek hiánya — ez volt az a hagyaték, amely a cárizmus, a kapitalista uralkodóosztály után megmaradt. Az országot minden oldalról ellenséges imperialista államok láncolata fogta körül, amelyek a forradalom elfojtására törekedtek. Az ellenségnek az volt a feladata, hogy belülről bomlassza szét a pártot és a fiatal szovjet államot, elvesse a kétség magvát, a szocializmus felépítése lehetőségében, az országot az Imperialisták kénye-kedvére juttassa s azt a nyugati imperialisták jelentéktelen agrár függvényévé változtassa. Lenin és Sztálin teljesen szétzúzták ezt az ellenséges elméletet és leleplezték áruló hordozóit. Megmutatták, hogy a munkásosztály előtt, a párt előtt nagy és történelmi feladat áll, felhasználni a munkásosztály hatalmát, mint átvitelt a kapitalista közgazdaság fokozatos felszámolására és az új szocialista gazdaság felépítésére, továbbá betetőzni a munkásosztály győzelmét a kapitalizmus feletti gazdasági győzelmével. „A proletárforradalom fő feladata, hogy a hatalom átvétele után ÚJ szorialista közgazdaság alakuljon“ — tanítja Sztálin elvtárs. Az iparosításnak és a mezögíiz- daság kollektivizálásának leninisztálini politikája, az a politika, amely még jobban megszilárdította a munkásosztály és a dolgozó parasztság elválaszthatatlan szövetségét és megteremtette a Szovjetunió nemzetiségi viszonyai megszilárdításának előfeltételeit, a Szovjetimiót a szocializmus győzelméhez vezette. Sztálin elvtárs már 19c9-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának XVin. kongresszusán arról beszélt, hogy a Szovjetunió nemcsak, hogy gyökerestől felszámolta a kizsákmányoló osztályokat, de ami a termelési technikát, a mezőgazdaság és az ipar felszerelésének fokát, az új technikai berendezést illeti, megelőzte az összes kapitalista államokat. Előttünk áll a feladat — utolérni és megelőzni a kapitalista államokat a termelésben. Hála a lenini-sztálini politika helyességének. a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háborúban le tudta győzni az ellenséget. A szovjet győzelem mindenekelőtt a szcAfjet társadalmi rendszer, a szovjet államrendszer és a szovjet fegyveres erők győzelmét jelenti. A második világháború után, hála a Szovjetunió felszabadításának, hazánkban is kezükbe vették a dolgozók a hatalmat. A Gottwald elvtárs által vezetett Csehszlovákia Kommunista Pártja a Szovjetimió és a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatait felhasználva és azáltal vezérelve, népünkkel együtt kiharcolta a szocializmushoz vezető utat a népi demokratikus Csehszlovákiában. Pártunk vezetésével egész dolgozó népünk visszaverte a két ellenséges ügynökség — a benesi ügynökség támadását, amelyet 1948 februárjában teljesen szétzúzott, szétzúzta továbbá 1952-ben a pár- tonbelüli másik ügynökséget is. Az ellenség, ha különféle károkat is okozott nemzetgazdaságunkban s igyekezett azt tökre tenni, nem tudta megállítani iparunk, főleg nehéziparunk állandó fejlődését, mint ahogy az ötéves terv egyes feladataiban ez megtörtént, A CsKP IX. kongresszusa és Gottwald elvtárs vezérfonala helyesnek bizonyult. Ma minden előfeltételünk megvan a szocializmus felépítéséhez. További előrehaladásunk biztosítéka a Szovjetunió gazdag tapasztalataiból való tanulás, és haladni _ azon az úton, amelyen a Szovjetunió halad. Egyedül csak ez az út helyes. A Szovjetíinió szocialista iparának kiépitése példaképül szolgál számunkra A szocializmus építésénél, hogy biztosíthassuk az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítését, szükséges biztosítani a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedését és tökéletesítését. El kell érni a legmagasabb munkatermelékenységet, mert ahogy Lenin elvtárs tanít bennünket: „A munkatermelékenység végül is a legfontosabb és fő tényező az új társadalmi rend győzelmében“. A Szovjetunió nemzetgazdaságának fejlődése megkövetelte a szocialista iparosítás megvalósítását. Sztálinnak az országot iparoi^tó politikája a Szovjetuniót a lemaradt agrár országból, hatalmas ipari nagyhatalommá változtatta. Sztálin elvtárs bebizonyította, hogy az ország iparosításának kulcsa a nehézipar fejlesztése. A nehézipar alatt értjük a berendezéseket, a többi ipari ágak számára való gépeket, valamint a mezőgazdaság és a szállításra szükséges gépeket. A nehézipar jelenti a kőszenet, ércet, a kőolajat, a tőzeget, gázt és villamos áramot. A Szovjetuniónak a nehéziparra azért volt szüksége, hogy függetlenítse magát a kapitalista államoktól, hogy a nemzetgazdaságát ellássa nyersanyaggal és gépekkel. A hazai termelés és hazai nehézipar nélkül akárcsak a múltban, idegenben kellett volna a gépeket és gép- berendezéseket megvásárolniok. Ezáltal a Szovjetunió az iparilag fejlett kapitalista államok függvényévé vált volna és nem védhette volna meg önállóságát. A Szovjetunió a nehézipar nélkül a falvakat nem tudta volna ellátni traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel. Enélkül lehetetlen lett volna az Apró és elmaradt mezőgazdaságot nagy, haladó szocialista mezőgazdasággá fejleszteni. Nehézipar és elsöosztályú technika nélkül lehetetlen a munkatermelékenységet magasabb fokra emelni, mint a kapitalizmus alatt volt. Magas munkatermelékenység nélkül viszont lehetetlen elérni a közszükségleti árucikkek bőségét. Nehézipar nélkül lehetetlen lett volna felszerelni a Szovjet Hadsereget elsöosztályú fegyverekkel, megszilárdítani az ország katonai erejét úgy, hogy képes legyen az imperialisták támadásait visszaverni. A Szovjetunió egészen másképpen hajtotta végre az ország iparosítását. mint a kapitalista államokban, A szovjet iparosítás módszere alapvetően különbözik a kapitalista iparosítás módszerétől. A kapitalista országokban az iparosítást a könnyűipar kiépítésével kezdték. A könnyűipar kiépítése kevesebb költséggel jár és a befektetett összeg hamarabb megtérül. Sok évtized múlt el, míg a könnyfiipar- ból összegyűlt a nyereség és csak azután kezdődött a nehézipar kifejlődése, A Szovjetunió Kommunista Pártja nem választhatta ezt az utat. A szovjet népnek gyors tempóban kellett kiépíteni a nehézipart. A Szovjetunió győzedelmes útja szemléltető példa szocialista országépítésünk számára is. Nálunk, habár volt is fejlett iparunk, főleg köny- nyüipanmk, ez az ipar azonban függő helyzetben volt a kapitalista államoktól. Ugyanez volt a helyzet a könnyűipar termékeinek piacaiban, amelyeknek túlnyomó részét a kapitalista államokba szállítottuk. Szocialista építésünk útja szocialista iparosítá.sunk útján halad, akárcsak a Szovjetunióban, Szocialista épitésünk során jelentős sikereket értünk el, ahogj' arról Gottwald elvtárs újévi beszédében is megemlékezett: „Szocialista épitésünk mái olyan hatalmas erő, hogy az összeesküvő árulók áltíil okozott minden kór és szabó tálás ellenére nem sikerült nekik felforgalniok és mcgtör- niök gazda.ságunk fejlődési vonalát." Termelésünk az 1937-es háború- előtti termelésnek csaknem a kétszeresét teszi ki, habár a lakosság száma kevesebb. Iparosításunk során, főleg nagy jelentőséggel bír Osztra- va felépítése és Szlovákia iparosítása. Szlovákia népi demokratikus köztársaságunk szilárd ipari részévé válik s ezáltal megszűnik a cseh országrészek és Szlovákia közötti régebbi különbség. Ránk is vonatkozik az iparosításnak az a szovjet tapasztalata, hogy a nehézipari termelésnek sokkal gyorsabban kell növekednie, mint a könnyű és az élelmiszeripari termelésben. A nehézipar a szocialista iparosítás alapja, az látja el gépekkel mezőgazdaságunkat s lehetővé teszi azáltal a szocialista nagytermelésbe való átmenetet. A nehézipar fejlődése biztosítja hazánk védelmi képességét. A Szovjetunió felbecsülhetetlen támogatást nyújt nekülík főleg a s2álkséges nyersanyagok, gépek szállításával, továbbá tapasztalataik önzetlen átadásával nemzetgazdaságunk minden vonalán. Termékeink számára * a Szovjetunió és a népi demokratikus államokkal kötött hosz- szúlejáratú szerződések alapján állandó piacot biztositottimk. Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című munkájában ez áll: „Ennek az együttmOködésnek a tapasztalata matatja, hogy egyetlen kapitalista ország sem tudna a népi demokratikus országoknak olyan Igazi és magas műszaki színvonalú Két látogatás margójára Irta: Nagy Jenó Amikor Északnyugat-Európa partjait az utóbbi évtizedek legsúlyosabb katasztrófája pusztította, amikor a holland parasztok a nyugat felöl földjeikre zúduló tenger hullámainak pusztító csapásai elöl menekültek, hogy maguk és családtagjaik puszta életét megmentsék, a holland kormány lázas izgalommal készülődött az amerikai trösztök és hadimilliomosok dédelgetett kedvencének fogadtatására. Dulles úr, Eisenhower külügyminisztere, Stas- sen az amerikai segélyakció igazgatójának társaságában érkezett a holland fővárosba. — Térjünk a tárgyra, — utasította Dulles gúnyos mosollyal kimérten Willem Dreest, Hollandia miniszterelnökét. Bennünket amerikaiakat az' ilyen apróságok, mint ez az árvíz, nem nagyon érdekelnek. — Mister Dulles, de ilyen körülmények között a fegryverkezési Programm további fokozása csak elmérgesítené helyzetünket... A nép haragja úgy elsöpörhet bennünket, mint a tenger áradata most a házakat, vagyonkákat és emberi életeket. Vegye tekintetbe a sokszázezer hajléktalan helyzetét, a tömegek hangulatát. Az Önök követelése — legalábbis ezekben a percekben — időszerűtlen . .. W. Drees maga is megijedt a nagynehezen kinyögött szavaktól és éppen ezért alázatosan hozzátette; — Kérem, én nem a magam és ko>r- mányom véleményét, hanem a lakosság hangulatát tolmácsoltam hogy excelenciád tiszta képet nyer hessen. Tiszta kó{>et. azt láttam idejövet. a magasból. A pilótának megparanosoltam. szálljon aJa csonyabbra Érdekes volt, felette érdekes 32 a versenyfutás — mi Stas- sen? fordult most társához Dulles, majd így folytatta: A rohanó ár előtt megrémült emberek, futó gyermekek. asszonyok, öregek. Nagyszerű film-téma lenne ez Hollófwood számára. Príma üzlet — és csettin- tett nyelvével, — de ha már üzletről van szó, hallja Drees, nem s2jeretem, ha így elérzékenykedik. Elvégre maga a mi emberünk. Azt fogja tenni, amit mi akarunk. — Kérem, én hangsúlyoztam Exce- lenciádnak, hogy én nem saját és kormányom véleményét tolmácsoltam, hanem... — Hanem?! Vegye egyszersmin- denkorra tudomásul a holland kormány, hogy a „hanem“ mögött álló emberek véleményére fütyülünk. Az Atlanti Egyezményből eredő kötelezettségeiket minden körülmények között teljesíteniök kell. Igen, igen, fokozni a hadiipar termelését, a békeipar róvására. — És a lakosság közellátása?, az árvízsújtottak segélyezése? — Ne hozzon ki a türelmemből és hagyjon fel ezekkel a szentimentális mesékkel. Vegyen inkább példát Adenauertöl. Nem a 700.000 árvlz- sujtotta a fontos! S az ezemégyszáz halott? Mondja már. És arról se feledkezzék meg miniszterelnök, hogy addig van csak ebben a kellemesen párnázott fotelben, amíg a Wall Street és a Fehér ház hozzájárulását élvezi. Elvégre a mi emberünk, nem? — Teljes mértékben — hajolt meg alázatosan Willem Drees most Dulles és Stassen előtt. Pár órával Dulles látogatása után W. Drees személyi titkára halkan besuhant a miniszterelnök dolgozó- szobájába. — Kegyelmes uram Zajcev van itt, a SzovjetuTlió nagykövete. A holland miniszterelnök arca idegesen megrándult, nem szeretett ezzel a kommunistával találkozni Valahányszor összejött vele. az volt az érzése, hogy a szovjet nagykövei előtt még a legtitkoltabb gondolatai sem ismeretlenek Kelletlenül tört hát elő belőle a szó. — Kéretem. Az ajtó kinyílt, s a szovjet diplomata belépett. — Miniszterelnök úr — törte meg a csendet Zajcev — hazám kormánya és a szovjet nép mélységes együttérzését szeretném tolmácsolni Önön keresztül a holland dolgozóknak, az árvizsújtotta népnek, az elpusztultak hozzátartozóinak. Egyben engedje meg, hogy átnyújtsam a szov. jet nép ajándékát, melyet a nagy Szovjetunió munkásai, a kolhozparasztok és az. értelmiségi dolgozók küldenek a kártszenvedettek támogatására. Az összeg 1 millié holland aranyforintot tesz ki. Az öasz-szövet- ségi gzakszerv'ezeti tanács 500.000, a szövetkezetek kosspontd szövetsége 250.000, a szovjet nők antifasiszta bizottsága 100.000, a szovjet Vörös Kereszt végrehajtó bizottsága pedig 150.000 holland arannyal kíván a szerencsétlenül jártak megsegitésére sietni... Amint látja, Excelenciád, hazám széles tömegeit képviselő szervezeteink eg,yöntetü óhajának megnyilvánulását jöttem tolmácsolni. Egyben biztosítani a holland népet, hogy a Szovjetunió és nagy vezére, Joszlf Visszarionovlcs Sztálin, a népek közötti igaz barátság fen- költ gondolatát fogja mindenkor szolgálni. W. Drees, Hollandia miniszterelnöke, elsápadt, remegő kézzel vette át az 1 holland aranyról azoló ajándékozási okiratot, a szovjet nép ajándékát. Dullesre és Stassenra gondolt s az azokkal való legutóbbi beszélgetésére. Majd egyszerre a szégyen hulláma verte ki arcát. Hátán hideg borzongás futott végig. ★ Késő este volt. A hárlemi iskolában, ahol a hajléktalanok egy maroknyi csoportját elhelyezték, a férfiak és asszonyok a rádiót hallgatták. A holland rádió bemondója szűkszavú hírben beszámolt az amerikai Dulles és a szovjet Zajcev látogatásáról. Az emberek arcán először a sötét harag fénye gyűlt ki, majd a hála forró érzése töltötte el a szíveket. Elsőnek Houden, egy vontatóhajő matróza szólalt meg. — Sztálin, Sztálin, látjátok, nem feledkezett meg rólunk sem. Aztán kirobbant a taps. Hosszú, hosszú perceken át dübörgőit, betöltve a szobát és a kis város csendes utcáit. A holland nép fiai Sztálint ünnepelték, a népek szeretett vezérét. segítséget nyújtani. amilyent a Szovjetunió nyújt nekik. Nemcsak arról van szó, hogy ez a segíts^ a lehető legolcsóbb és műszakilag elsőrendű. Elsősorban arról van sző, hogy ennek az együttműködésnek alapjíi az egymást segítésnek és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte \’ág>’a.“ Ma nemzetgazdaságunk nincs ráutalva a kapitalista államokra. Az ötéves terv ötödik évének feladataiban a párt és a kormány a fö súlyt a nehézipar, az energetika, továbbá k bányák és kohók kifejlesztésére helyezi. Pontos az, hogy végetvessünk a munkamegszervezésben felmerülő hiányosságoknak, és jobban kihasználjuk a gyárak termelőképességét a második éshazr madik műszakok kihasználása álltai Könnyüipanmkat nem korlátozzuk egryáltalán, de arról van sző, hogy teljes mértékben fedezze a lakosság szükségletét. éspedig jéminöaégű árukkal. Az üzemek, gép- és traktorállomások, állami gazdaságok, állami tanulóotihonok CsISz-szerveinek feladata, hogy széles körben kifejlesz- szék a szocialista munkaversenyt úgy, hogy május elsejére minden CsISz-tag tegyen vállalást. ACsISz- tagok álljanak élen az új munka- módszerek kiszélesítésében, a szovjet tapasztalatok felhasználásában, a munkafegyelem betartásában, a gazdaságosság és a szaktudás fokozásában. A termelés ifjú újítóinak célja kell, hog^y az leg^n, hogy sztahanovistává váljon. Az Ifj. Szövetségben minden feltétel megrvan ahhoz, hogy május elseje és 9-e tiszteletére minden CsISz-tag szocialista kötelezettségvállalást tegyen és azt teljesítse is. Arról van szó, hogy minden ifjú és főleg minden CsISz-tag naponta teljesítse és túlteljesítse normáját. A Zárubek-bá- nya ifjú bányászainak felhívása és más példák, ahol a CsISz-tagok felhívják az ifjúsájfot a saocialiata mimkaverseny május elseje tiszteletére való kiszélesítésére, kell, hogy példaképül szolgáljon ifjúságunknak.
