Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-01-07 / 1. szám
OlIFlOSAG 1953 jáMtté»' 7. Vtaxás as atomok világában A tüdősöknek ilymődon sikerült behatolni az atommagba, és megtudni, milyen a felépítése. Már volt egy megbízható eszköz kezük között az atom széthasítására — a neutron. De az atomenergia birtokbavételétől meg most is távol voltait. A neutron berepült az atom. magba. Az atommag kilökte va. lamelyik részecskéjét vagy lead. ta energia feleslegét atommagfény alakjában. Ezzel azonban az ügy be is fejeződött. Üjabb neutronra volt szükség, hogy hozHatalmas összetartó erők tartják egymás mellett az összes részecskéket az atommagban. Ha egy kilogramm héliumban a protonokat és neutronokat szét akamók választani, annyi energiát kellene fogyasztanunk, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy százwattos égöt 211.000 évig ellássunk áraimnak záj'ussanak a következő energia adaghoz. Hogy azonban újabb neutronhoz jussanak, ismét csak energiát kellett fogyasztani, miközben az anyagot az atomágyú. vad bombázták. Egyszerű számL tás megmutatja, hogy az ener. gdafogyasztás az ilyen módszer mellett a bevétel sokszorosa. A tüdősök ismét zsákutcába kerültek. Megvalósították az al- chimisták álmát és rájöttek, hogyan kell az elemekei átalakítani. Megtalálták a módját, hogy aknázhatják ki azt, ami az arany, nál is drágább; az atomenergiát. Csak éppen olyan drága árat kell fizetni érte, hogy kiaknázásának nem volt értelme. Kijárat n zsákutcából Különös világban jártunk, ahol semmi sem olyan, mint nálunk, ahol az év egy másodperc biUiomod részéig tart. Még Verne Gyula sem volt képes Uyent kigondolni. A tudósok képzelete messze maga mögött hagyta a regényíró képzeletét. De amikor elérkeztünk az utazás céljához, amikor a titokzatos kincseskamrát sikerült feltörni, Icisült, hogyl a kincs kicsúszott kezünk közül. A kamra kinjütá- sa túlságosan nagy erőfeszítésbe került, többe, mint amennyit a kincs megér. Az atomkutatók zsákutcába kerültek. De van-e a világon egyáltalában olyan zsákutca, melyből az ember kiutat ne találna? Ha a hajó a zajlő jég közé szorul, meg kell próbálni, hogy keresztülhatoljon a zajló jégen, vagy pedig ki kell várni, amíg a jég szétoszlik. Gyakran va.n ez így a tudományban is. Ahol ma zsákutca van holnap váratlanul kiutat találhatunk. A tudósok tekintet nélkül erőfeszítéseik látszólagos reménytelenségére. nem hagyták abba próbálkozásaikat az atomenergia ■birtokba vételével. A neutronokkal tovább bombázták az atomok magját És Íme, amikor az uránt választották a bombázás céltáblájául, kiderült, hogy ez az elem nem úgry viselkedik, mint a többi. Az urán atommagja sokkal ke- vésbbé bizonyult szilárdnak, mint más elemek atommagja. Az uránban nagyobb a taszítóerö. Időről Időre hol egyik, hol másik uránatommag önmagától alfa-részecskéket lök ki és egy másik könnyebb elemmé — egyessel jelölt urán — x-szé (XJXi) alakult át. Ez azonban nem szokott gyakran megtörténni. Ahhoz, hogy egy gp'amm urán ilyen természetes, szétesés mellett felére csökkenjen, milliárd évnek kell eltelnie. K. A. Pjotrzsák és G. N. Flje- rov atommagja egy másik, még lassúbb hasadásnaic is alá van vetve. Az atommag önmagától két nagy darabra oszlik. Ez azonban olysin ritkán fordul elő, hogy ha más hasadás nem következne be, egy gramm 238 — urán csak 40.000.000.000.000.000 (negyvenezer billió) év letelte után csökkennék a felére. De bármilyen lassan folyik le az ilyen szétesés, mégps arra utal, hogy az urán az a kamra, amely magától is igyekszik kinyílni. Tehát könnyebben nódt- ható, mint valamelyik állhatato- sabb atommag. Ideig-óráig az uránatommag egészben marad. De sünikor be- léhatol a neutron, két majdnem egyenlő szilánkra, például bárium és kripton atommagra hasad. Ezek a szilánkok óriási sebességgel repülnek szét különböző irányban. j A leglényegesebb azonban, hogy a széthasadt atommagból még két vagy három neutrőn repül ki. Mi az oka ennek? Az, hogy az ilyen nehéz atommagban sokkal több neutron van, mint amennyi két kisebb, elég szilárd atommag felépítéséhez szükséges. A felépítéshez szükséges anyag túlságosan sok, tehát az atommagnak meg kell szabadulnia tőle. A két vagy három felesleges neutron egyszerre csak kirepül a katasztrófánál. Azonban az uránatommag szilánkjaiban — a bárium és a kripton atommagokban — ezek- után Is vannak szükségtelen, felesleges neutronok. Az atommag fokozatosan szabadul meg tőlük. Az atommag mélyén titokzatos munka folyik: A neutron átváltozik két részecskévé — protonná és elektronná. A proton az A tudósok rögtön feltették magruknak a kérdést: mi történik hát később ezekkel a neutronokkal, amelyek a felbomló atommagból kirepülnek ? Kirepülhetnek az urándarab- ből. Megakadhatnak valamilyen szennyeződésben. Ha azonban a szennyeződés kevés és az urándarab elég nagy, a neutronok ^z urándarabon belül más atommagokkal fognak találkozni és azokat széthasítják. Ezekből az atommagokból ismét kilökődnek a neutronok s azok újra atommagveikat fognak széthasítani. Az atommagrobbanások mind gyakrabban követik egymást, lavinaszerűen növekedve. És hamarosan — elenyészően csekély másodperc tliredéken belül — az egész urándarab felrobban, milliószorta nagyobb energiát szabadítva fel, mint egy kazánban izzó hasonló nagyságú szén- darab. Ebben az esetben egyetlen neutron elég lesz ahhoz, hogy az atommagok milliárdjait felrobbantsa. Az esemény olyan lefolyást mutat, mintha egy lövedék nem közönségei épületbe, hanem lőszerraktárba találna bele. Ha a lövedék közönséges épületet talál el, lerombolja. A kővetkező épület lerombolásához azonban újabb lövedék szükséges. Egészen más dolog történik akkor, amikor a lövedék lőszerraktárba csap bele. Az egyik raktá.r robbanása a kővetkező raktár robbanását vonja maga után. Ha pedig a raktárak láncszerűen helyezkednek el, egyetlen lövedék elég, hogy az összes raktárakat egymás után felrobbantsa. Nem ehhez hasonló láncszerű robbanás megy végbe vájjon az urándarabhan is? Láncszerű robbanás, láncreakció! A tudósok beszéltek róla már azelőtt is. N. N. Szemjenov akadémikus megalkotta a kémiai láncreakció tanát és megmagyarázta, mi történik az anyag molekuláival, amikor az anyag felrobban. De akkor csak a molekulákról és nem az atomimagokről volt sző. J. B. Harjiton és J. B. Zjeldovics szovjet tudósok voltak az elsők, akik feltételezték, hogy az atomoknál is lehetséges a láncreakció. Még az A neutron behatol a* atom magjába és az atommag a legerősebb izgalomba kerül. atommagban marad, az elektron pedig kilökődik. De térjünk vissza magához a katasztrófa pillanatához. A széthasadt urán atommagból kirepülnek a líeutromok.) Kinyitjuk a kamrát és két vágj’ három kulcsot találunk benne, melyekkel a kővetkező kamrát nyithatjuk Hiszen a neutron az atommag kulcsa. 1939. évben megkísérelték kiszámítani, mekkora urándarabra van szükség, hogy abban láncreakció Induljon meg. Ez azt jelentette, hogy sikerült nyomra bukkan! — megtalálni az utat az atomenergia birtokba, vételére. De még sok akadály volt az úton. (Folyt, köv.) Ahogy a szuszból nem futotta to. vább, megállt, ebből a megállni (■sto«) szótőből alakult ki a stadium, sta. dión sző, mely egyúttal a verseny helyét és a távot is jelöli. Ez a táv 192 méter 27 centiméter az olimpia stadionjának távolsága Hát egy szuszra bizony egy kicsit sok! A mondának mégis van valami alapja, de az egykori magyarázatot úgy egészítenénk ki, hogy Herakles addig futott teljes irövel, — közben természetesen lélekzetet is véve — míg a futást sebességcsökkenés nélkül bírta. És ha számításba vesszük, hogy Herakles kisportolt edzett fér. fi volt, akkor ez a magyarázat ma is megállja a helyét. Ma is ez a távolság az, amelyet a legjobb futók teljes eröbedobással végig tudnak futni, anélkül, hogy a sebesség:ük csökkenne A 200 méteres világrekord nem egészen a Hétszerese a 100 méteres időnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy 200 méteren gyorsabban fut a futó, mint 100 méteren. Ez e látszólagos . ellentét onnan származik, hogy a táv első felében a felgyorsulás idejében lassabban fut a futó, mint később. Viszont 200 méteren csak az elején kell felgyorsulni, míg a második százméternek már teljes lendülettel, illetve sebességgel indu! neki a ver. senyzö. Az ókori olimpiák története néhány olyan kiváló futóról Is megemlékezik. akinek neve századokon ‘át fennmaradt. A leghíresebbek ezek közül a spártai Chionis, aki a 668—656 között rendezett 4 olimpián 7 győzelmet aratott, négyszer a stadion-futásban, háromszor ©n- riek kétszeres távjában: a diaulos futásban. De még rajta is túltett a chodosi Leonidas, aki négy olimpián (164—152) győzött a stadion, dioulos- és fegyveres futásban. Így tizenkétszerea olimpiai győztes lett. Abban az időben még ismeretlen volt a stopperóra, így időt nem mértek s a gyorsaság értékelésének csak kőitől hasonlatai, vagy na- gyotmondásai maradtak alapul. Az egyik korabeli költő így dicsőit! a tasosi Ariest egy epigrammában; ,, 01y szárnyasak a gyermek lábai, hogy ... vagy az indulóvonalon, vagy a .célban lehetett látni az ifjút, a stadion közepén .sohasem." Az ókor egyik legtöbbet emlegetett hosszútávfutőja a spártai Ladas. Az egykori epigrammaírók egész sereg feljegyzése maradt ránk, az egyik így magasztalja: „A lábai gyorsaságával felülmúlta kortársait.“ A másik; szellőnél gyorsabb futásúnak nevezik, ki lábujján hordja lelke egész erejét. A harmadik: „Ügy futott a puszta homokon. hogy a süppedékes talajon lábnyomainak semmi jele nem maradt." Alakját az ókor egyik legsport első hőse. Több jtíes ttüaj- dons^fa mellett Mheifeetien gyorsaságra tett saert a ÍMtiáisiban. Mikor felserdült, a Méparcú, sz^feeetti leányért egyre-mésra jelentkeztek a kérők. Ö azonban csak ahhoz haij- landó feleségül menni, lüti le tudja győzni a futásban. A verseny életre-haiálra ment, a vesztes ifjú az életét is vesztette. A szép leányzóért így is egyre-másra jelentkeztek a kérők. De sikertelenül. Egyik sem tudta legyőzni a gyovs- lábú királylányt. Már sok kérő elvérzett, végül is egy cseles eszü ifjú, bizonyos Maianion fortélyhoz folyamodott. Vénustól, a szépség isten- asiaaonyától aranyalmákat kapott. Ezeket az aranyalmákat magával vitte a futóverseny indulásához is. S mikor megindultak, gyorsan Ata- lante elé szórta az almákat. Ata- lante hiába volt kitűnő sportoló és királylány, elsősorban nő volt és a csillogó holminak nem tudott ellenállni. Előbb is összeszedte őket és csak azután iramodott a közben tért nyert ellenfele után. De hiába, az annyira elszaladt már, hogy a szél- vészláhú királylány nem tudta utolérni. így lett felesége a fondorlatos Melanionnak. A futóversenyek nyomait a germán mondavilágban is fellelhetjük. A Ndebelung-monda hősnője, Brun- hilda. aki mindenkit legyőz a kö- és dárdahajításban és a gyorsfutásban, ugyancsak annak hajlandó felesége lenni, aki le tudja győzni öt a ver- sen,yben. Slegrfried, a monda hőse, — akár&sak az ókori Melanion _ fortély, egy láthatatlanná tevő bühlresebb szobrásza Myron mintázta meg. Még ogy királylány szépséges arca bukkan fel a múlt köréből: Ata- lante árkádial királylányé. Ha hin ni lehet a mondának, ö a női futóvös sapka segítségével győzi le, bár végén nem veszi feleségül. Hát bizony Melanion és Siegfried tette, a mai sporterkölcs mértékén mérve rút turpisság volt, de úgy látszik a régiek a férfias erő mellett nagyrabecsülték a fortélyos, csavaros észt is. Többet ésszel, mint erővel mondja a magyar közmondás is. A magyar Őstörténetben kutatva, kevés nyomát találjuk a futásnak, őseink lovas nép voltak, lovon harcoltak, lovon ettek, ittak, vándoroltak és mint egy egykori nyugati Író feljegyezte; lovuk fejére hajolva a nyeregben aludtak. S ha már gyorsaságról volt szó, ezt inkább a lovak lábára bízták. Legrégibb futóemlékünk női versenyfutásról számol be. Egykori feljegyzésünk szerint „István, ifjabb magyar király 1263-ban Jolan- tánok, a solymászispán leányának három fertót és egy darab finom posztót ajándékozott, mert az ő leányát versensifutásban és táncban felülhaladta.’’ A másik ilyen híres regeszerü futás Hunyadi Jánosnak, s későbbi törökverö hadvezérnek Ifjúkori vadászkalandjához fűződik. Ennek a történetét Arany János írja meg a Szibinyáni Tán gyönyörű balladájában. Az ifjú Hunyadi ekkor még apród Zsigmond király udvarában. Egy farkasvadászaton lóháton űzi a vadat, majd amikor a sűrűhöz ér, leugrik parinájáról és úgy keríti meg. ,,Le a völgynek, fel a hegyre, vad csapáson vízomléson ...", (Folyt, köv.).
