Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-02-11 / 6. szám

Ol IPIOSAC 1953 február 11 1940 TELE VOLT. Odakünn nagy pelyhekben hullott a hó. Az iskolá­ba igyekvő gyermekek hangos vi- dámságrgal, örömkiáltások között szaladtak ki az utcára. Futás közben bele-belemarkolt némelyik a jól ta­padó, frissen esett hóba és hangos kacagás közben dobálták meg egy­mást. Az első hóesést minden gyer­mek kitörő örömmel fogadja. Még azok is, akik a legalacsonyobb mo­hával berakott parányi ablak* há­zikókból bújtak elő. A vidám han­cúrozás közben könnyű megfeled­kezni a széttaposott cipőbe alatto­mosan befurakodó nedvességről, a vékony kabátról, amelyben ha kis­sé megcsikordul az idő, fogvacogva, kékrevált ajakkal lohol az iskolába a oselédgyermek. A pajkos gyer­meksereg nagyokat nevetett, ami­kor egy-egy kipirult arcú, foncsi- kos kislány a hógolyöktól üldözve táskájába botolva belep'Jttyant a pehelypuhaságű vastag hótakaróba A falu közepén fekvő iskola tá­gas udvarán mind több gyermek gyűlik össze. Egy csoport az udvar közepén serényen dolgozik a hó­ember elkésszitésén. Akik nem fér­nek hozzá, meg a legkisebbek, kö- rülállják őket és áhitatos szemme’ nézik, hogy a nagy összetapadt hó- tömbből mint készül el a hóember teste. Már csak a feje hiányzik, amikor megszólal az osztálybahivó csengő éles hangja. A csengő hang­jára, mint egy varázsütésre elné­mul a lárma, egymás hegyén-hátán tódulnak a gyerekek az iskolába. Senki se akar utolsónak maradni, mert azokat sokszor már a tanító úr nádpálcája kiséri, amiről köz­tudomású, hogy sokáig sajgó hur­kák maradnak a nyomában. BENT AZ osztályban lázas gyorsasággal készítik elő a rajz­lapokat Rajzóra következik. Most a tanító magas alakja tűnt fel az ajtóban. Szúrós tekintetét néhány­szor végigfuttatta a halálos csend­ben ülő gyermekfejek fölött. A tanító negyven év körüli, széles- vállú férfi volt. Járásközben kissé kacsázott, ami gyakran akaratla­nul feltörő nevetésre ingerelte a gyerekeket, de csak olyankor, ami­kor szúrós szemét nem érezték ma­gukon. A tanulók nem szerették rideg tanítójukat, akinek arcán soha nem engedett fel a szigorú arckifejezés, sőt mondhatnánk úgy is, hogy egyenesen rettegtek tőle Kiváltképpen a szegényebbek, akik­nek szülei nem fordíthatták aján­dékokkal a tanító úr jóindulatát gyermekeik felé. Nem vetette meg az ajándékokat, fásúlt arca mosoly­góssá vált, amikor felesége hízott libát, vagy kacsát hozott be a konyhára, amely a mézesmázos szó­val belépő kulákné gondosan beta­kart kosarából került elő. Arra ugyan ügyelt a tanító, hogy az Ilyen ügyletek titokban maradja­nak. Élppen ezért az ajándékot ho­zó szülök fiait sem dédelgette túl­ságosan, az osztáüy előtt. De meg­nyilvánult a jóindulata abban, hogy a nehezebb feladatoknál nem félel- itett» az''kpt a g'/erm^í'^ket és a n' ' '’T is csak a legutolsó ese*^ ben csattant el a hátukon. A bizo­nyítványban persze Jelentős nyo­mot hagyott a gazdagabb szülők bőkezűsége ^ vájAni;kor ezek közül a tanulók közül önként jelentkezett felelésre valamelyik, azt tüntetőleg nagyra értékelte a többiek előtt. Az osztályban teljes a csend. A tanulók némán ülnek a padokban. A tanító úr méltóságteljesen leül a katedrán és recsegő hangon szólt a tanulókhoz. — Egyenként hozzátok ki az asztalhoz a házi rajzfeladatot. Aki esetleg nem készítette el — és itt fenyegetővé vált a hangja, — az egyenesen a szekrény mellé álljon Az egész osztály megrebbent szemmel pillantott a sarokban lévő .széles szekrény felé, amelynek te­tején a régi fajtájú népiskola leg­fontosabb nevelői módszerének jel­képeként öt nádpálca sorakozott. ISKOIABA menet útközben üzletet kötöttem egyik osztálytár­sammal, egy gazdag kereskedő lá­nyával. Nem készítette él a rajz­leckét. Abban állapodtunk meg. hogy amikor a tanító úr megnézi az én rajzomat, utána titokban át­adom neki, ö lehadirozza nevemet és az osztályzatot és a sajátjaként mutatja azt be. Gazdag jutalmat ígért, egy vérbélü narancsot és egy egész koszorú fügét. Elérhetetlen kincs volt az akkoiiban a cseléd­ember gyermeke előtt. Csak ál­modhatott róla, vagy esetleg a ki­rakatüvegen át nézhette. Boldog voltam, hogy fügét és narancsot fogok enni, mert ilyesmihez nagyon ritka esetben jutottam. Hányszor álldogáltam a gazdag kirakatok előtt. Sápadt, sovány arcomat az ablaküveghez szorítva és vágyódva arra gfondoltam, h(^ ha v^amlkor sok pénzem lesz, a kirakatokban lévő összes narancsot és fügét megveszem. A dús viszontszolgáltatás ellené­re IS az üzletkötés nagy nyugtalan­sággal töltött el. Izgatottan vár­tam, hogy rám kerüljö.n a sor. Amikor kivittem a rajzlapot a ta­nító sokáig nézegette, forgatta majd szárazon a következőket mondotta; — Jobban is elkészíthetted volna. Elég gyenge, de azért kettest adok rá. Kissé tétovázva mentem a he­lyemre. Nem voltam megelégedve az osztályzattal, fájt a kettes. Töprengés közben egyszercsak meg­löki a karomat a szomszédom, igy adva jdt arra, hogy adjam át neki a rajzlapomat. Pár pillanatig gondolkoztam ... de a kilátásba helyezett gyümölcs, melynek ínycsiklandozó ízét már a számban éreztem, ellenállhatatlanul csábított. Atcsúsztattam a rajzot és ö hidegvérrel kivitte a katedrá­hoz. A tanító nézi, nézi — én pe­dig úgy éreztem, hogy lassan meg­fagy bennem a vér. Leleplezést vártam, de nem ez történt. Egé­szen más valami, amire még most is dgy gondolok vissza, mint életem legkeserübb emlékére. Olyan visz- szataszitő dolog volt ez a szemem­ben, hogy örökre elvette az étvá­gyam a déllgyümölcstöl. A tanító felállt és az ^ész osztály *'or '^uiva azt mondotta; — Ha egyesnél jobbat lehetne o-'T’ tályoani erre a rajzra jobbat adnék AZTAN SZÓRNYtl DOl.Oí .TÖRTÉNT. A padok között végig­hordta a rajzlapot, az én annyira lebecsült rajzlapomat, ami a gaz­dag kereskedő lányának a kezében kitűnővé változott át. Minden ta­nulónak megmutatta és ezt mon­dotta: — így rajzolj! Ez már munka! Tudjátok meg, hogy ö az osztály legjobb rajzolója. Bennem egy világ omlott össze. Ereztem, hogy elssötétedik körülöt­tem minden. Torkom kiszáradt, egész testem remegni kezdett. Csak néztem magam elé bambán, érthe­tetlenül, mintha fejbevágtak volna, Harag, elkeseredés és gyűlölet tombolt bennem olyan hevesen, hogy majdnem kitörtem. Csaknem ellenóllhataUan vágyat éreztem ar­ra. hogy kikiabáljam az igazságot. De leküzdöttem önmagamat. Ben­sőmet á bánat és keserűség ördö­gei marták. Szerencsétlennek, ki- fosztottnak éreztem magamat, meg­gyűlöltem mindent és mindenkit, aki körülöttem volt. Elsősorban sa- látmagamat, hogy a csábító gyü­mölcsre vágytam, amikor az másé volt és hogy eladtam érte a saját munkámat, tehetségemet a gazdag lánynak. De legjobban meggyülöl- tem az Iskolát és a benne uralkodó önző. hitvány tanítót, aki arra né­zett. hogy ki milyen ruhába jár és a szüleinek meimyi pénze van. Ez volt szemében az a mérték, amivel a tudományt mérte. LELKISZEMEIM ELŐTT MEG­JELENT a cselédlakás szegényesen berendezett egyetlen szobája, a rozogaiábú a.sztallal, amelyre a füstös petróleumlámpa csak hal­vány fényt vetett ügy, hogy rajzo­lás közben egész közel kellett ha­jolnom a rajzlaphoz. Eszembe ju­tott, hogy a hatkilométer hosszú úton, a tanyától egészen az isko­láig hSmes tojásként hoztam a lajzlapot, hogy össze ne gyürödjön, amig az iskolába érek vele. Kez- tyüUen kezemben hányszor át kel­lett cserélgetnem a csikorgó hideg­ben. És mégis »ilyen igazságtalanul elintézte a »tanító úr«. Amig az én kezemben volt, addig gyenge volt a minősége. A gazdag lány kezében pedig jelessé változott át. Az iskolából hazafelé jövet na­gyon lehangolt voltam. Gyermeki lelkemben gyógyíthatatlan sebet ütött ez az akkor előttem még ért­hetetlen igazságtalanság. Odahaza édesanyám észrevette rajtam, hogy valami bánt. Levert voltam, étvágytalan. Odasúgfta apámnak: — Nagyon bágyadt ez a gyerek, olyan, mintha beteg len­ne. Valami baja van, nem szokott ilyen lenni. Ha tudták volna, hogy mi megy bennem végbe, jóságos magyarázó szavukkal talán győgjútó Irt cse­peghettek volna a bennem dúló fáj­dalomra. De nem mertem nekik szólni. Ezért aztán valósággal lel­kibeteg lettem a rajtam esett igaz­ságtalanság miatt. SOH.YSEM FELEJTEM EL azt a napot, amikor ráébredtem arra, hogy egy iskolaosztályban is két osztály van: egy a szegényeké, akik foltos ruhákban és cipőkben járnak, egj' pedig a gfazdag gyer­mekeké, akik hétköznap is ünneplő ruhákban jönnek iskolába. Erre éb­resztett rá a tanító úr igazságosán osztáljhizásával. Azon az éjtszakán nem tudtam elaludni. Ide-oda do­báltam magam és az álom messze elkerülte a szememet. Másnap reg­gel fáradtan, karikás szemmel in­dultam el az iskola felé. Künn most is havazott, de észre sem vettem. Nem tudott gyönyörködtetni a tél szépsége. Türelmetlenül fújtam le az orromiól a rászálló hi^clyheket. Nehéz gondjaim voltak, bántóak, olyanok, mint a felnőtteknek szo­kott lenni, amikor rossz Ü2áetet csinálnak és ráfizetnek a boltra. Bármilyen keserűséget is okozott gyermeki szívemnek ez a történet mégis sokat jelentett számonua mert ezek voltak az első lépések amelyek a fejlődé» útjára vezettek á gyűlöletet osztályöntudatra éh L (Küiytatás a 7. oldalon). Miérf gyűlöljük a jampeckodósf? Az imperialista hatalmak mind v'eszetebbé váló háborús bújtogatá- sa, köztársaságunk minden becsü­letes dolgrozóját nagyobb munkatel- ie.sitmények elvégzésére kötelezi. Napról napra többet kell termel­nünk az iparban, a mezőgazdaság­ban, hogy ki tudjuk elégíteni dolgo­zóink megnövekedett igényeit s hogy hazánk állandóan növekvő ere. je bástyaként szegezödjék a hábo­rú gazemiber kovácsolóivaii szemben. A nyugati hatalmak háborús hisz- tériája arra serkent berniünket, hogy' ideológiai életünkben is még könyörteleneöbül vegyük fel a har­cot a burzsoa ideológia minden ma­radványa ellen, ami káros hatással van békés építésünkre, ami fékezi szocialista társadtulmunk erkölcsé­nek. kultúrájának kialakulását és gyengíti békemozgalmunk erejét. Az imperialista hatalmak háborús tá­madó politikája megheremti terveik számára ideológiai fogásait is. Amit a viszonyoknak megfelelően egyik helyen durván alkalmaz a másik helyen szépen, burkolt formába próbálja becsempészni az emberek tudatába. Az amerikai dollárkirályok egyik ilyen ártatlannak látszó ideológiai fogása a kozmopolitlzmus „világpol- gárság^' jelszavának a hirdetése is. Mit rejt maga mögött ez a jelszó? A haza, a szülőföld, az anyanyelv, a nemzeti kultúra szeretetének ta­gadásai. Továbbmenve, hogy a ma­gyar tagadja meg azt, hogy ma­gyar, tagadja meg azt, hogy magyar az anyanyelve, tagadja meg azt, hogy neki a magyar nóta, a magyar szó a legked-vesebh és a legdrágább. S hogy értik ezt Amerika századá­nak apostolai? Úgy, hogy minden nemzet, minden nép felejtse el nyel­vét, kultúráját, hazáját, „de hir­desse és vegye át az amerikai élet­módot". Ne legyünk magyaiok, sdovákok, csehek, hanem legyünk világpolgá­rok. Ezt rejt^ maga mögött az ame- rikadajc által olyan melegen propa­gált kozmopolitizmus. A kozmopolitizmusnak Ifjúsági Szövetségünkben egyik élesen meg- nyUvánvaló formája « jaanpecság. Nagyobb váiosaink utcáüi, mint Po­zsony, Besterecbánya, Kassa, Losonc nagyon sok fiatalt látunk, akik fantasztikus színű és szabású ruha­darabokban tüntetnek. Hogy néznek ki ezek az emberek kül.söleg? Szűk, bokánfelül érő nadrág, amit csak azért nem csinálnak szükebbre, mert nem tudnák magjukra húzni. Idétlenül csaipottvállú zakó, madár­ijesztőnek is beillő kabát, a szivár­vány minden színét játszó ökölnagy- ságü nyakkendő, a kisebb ruhda- rabek (kalap, zokni, cipő) már az említett ruhadarabokhoz igazodik. De a nők sem maradnak el. ők kü­lönösen nevetségesen szűkre szabott és ízléstelenül felhasitott szoknyá­jukkal tűnnek fél. A jainpecságot Icezdetben a vá­rosi ifjúság kispolgári rétegei kap­ták fel s ma már nagyon sok mun- kásifjöt is találunk soraiban. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy CaáSz-csoportjaink, különösen az üzemekben és a városokban nem- tartják fontosnak a jampecság el­leni harcot, vagy azért, mert a oso- poirt vezetőségében is vannak a jarapecsággat szrmpatizálők, vagy pe<hg azért, mert, a jampecságban egyszerűen divathőbortot látnak. A pampecság, — mint a kozmopolitiz­mus egyik formája. Ifjúsági Szö­vetségünk csoportjaitól és minden tagjától, kemény, mindennapi har­cot követel. Hogy ez a harc ered­ményes legyen, tisztáznunk ken a Jampecság f(%almát. Sok fiatalnak tettem már fel a kérdést (jampecoknak), hogy mi­ért hordják ezeket az esztelen ru­hadarabokat? Egyesek úgy vála­szoltak: azért, mert ez nekem tét- szik. Mások viszont azt felelték, azért' L':­hatjuk, vannak akik tudatosan ák- rastóUnak a jampecság mellett, má­sok viszont tudatlanul. másoktól vezetve tüntetnek vele. A Jampec ktg elleni harcban tudnunk kell ezt, hogy kivel állunk szemben, az ame­rikai életforma tudatos propagáló­jával-e, vagy pedig divat majmoló- c'al. A jampecok és a velük szimpati. zálók azzal szoktak védekezni, hogy a jampecság divatáramlat, vagv hogy lehet még az öltözködésbe s politikát keverni. És hasonló szóia- mokkai próbálnak kibúvót találni. Sokan bedőlnek annak az érve'és nek, hogy a jampecság semmi má.-. mint divatáramlat. (Ezt csak a jampecok magyarázhatják be sa- játmaguknak.) A jampeco'k kül-i öltözéke csak kifejezője, belső fel- fogásuknak. Figyeljük csak meg, hogy szokott kezdődni. Először csak tetszik nekik a csőnadrág, meg a csapottvállú zakó, később felveszi s már csak abban érzi jó magát. A következő lépés az, hogy védi ma­gát, már halljuk az annyira isme­rős szólamokat, hogy még az öl- tözködésbe Is politikát visznek, stb. S ennél a szólamnál már a ru'ha el­válik a véleménytől. Már nemcsak védekezik, hanem propagálója, szó­csöve is a jampecok által annyira imádott amerikai életformának. Va­laki azt mondhatná, mégris csak túl. kapás ilyesmivel vádolnia a jampe- cokat. Azt hiszem, sokan láttak már jam- pecokat táncolni. Nem is táncolnak akármilyen táncokat, (csak srvinget, rumbát, szambát, stb.). A legvadabb amerikai táncformáikat. Vájjon nem tökéletes hasonmása-e a jampecok báli rikoltozása és esztelen rángató- záaa az amerikai pizsama-bálok ki. gyószerü érzéki vonaglásainaik. Vagy nézzük meg ilyen fiatal olvasmá­nyait. érdeklődési körét? Cowboy- regények, rémtörténetek, szerelmi drámák, ba'nkrablások, fantasztikus gangszterhistóriák, nyugat felé irá­nyuló kalandok, a nyugati világ előtt való mániákus hajTjőkolás. Ezek nagyvonalakban jellemzik az amerikai életforma' hü szócsöveit. Már attól sem riadnak vissza, hogy útonállást hajtsanak végre. Egyál­talán nem véletlen, hogy amerikai buzgalmukban államellene.s összees- küvésben végzik pályafutásukat. A felsorolt példák talán nem hajbóko- lást, térdrehullást, továbbmenve, nyüt kiállást, egyenes propagá­lását jelenti az amerikai életfor­mák? Láthatjuk, hogy mennyire helytelen az a felfogás, amely a jampecságban csak divathóbortot lát. Ezek az emberi körülbelül igy vélekednek. A 26 cm-es nadrág még az nem jampec, a 24 <an-esi, az már jampec. Eszerint a jampecságot centiméterre lehet mérni. Vagy ves­sed le a csönadrágot és megszűnsz jampec lenni. Helytelen a jampea elleni harcnak az a módja, ha az csak a csönadrág és a csíkos zokni ellen irányul. Fentebb már rámutat­tam, hogy a jampecságnak sokkal mélyebb gyökerei vannak. S ezt kell először kitépnünk, megsemmisíte­nünk. Miért gyülöljiac és miért kell, hogy gyűlöljük a Janq>ecságot? Az­ért, mert a jempecok hazánkban egyenes szócsövei annak az ameri­kai ifjúságnak, akiknek i»aztolylö- véseitöl, részeg énekeitől visszhang­zanak Nyugat-Németország, Fran­ciaország, Olaszország s Japán vá­rosainak utcái és korcsmái. Akik állati vigyofral dobálják bombáikat Korea ártatlan gyermekeinek és asszonyainak ezreire, akik már csak pizsamában tudnak jól mulatni, akik mohó kalandorvágytól fütve új há­ború kitörését várják, akik szemte­lenül jogot formálnak a föld min­den szépiségébez és gazdagságához. Mi ezeknek az embereknek a köve­tőire csak megvetéssel tudunk néz­ni. Ezek a fiatalok végtelenül távol- állnak az Ifjúsági Duzzasztőgát, az Ifjúsági Vasútvonal és az épülő Szövetségi Vasút ápítöinek tüzes, szocialista lendületétől. Ifjúsági Szövetségünk oaoportjal- ra és tagjaira ezen a téren még nagy munka vár. Az elmondottakat felhaazDäJvn gyűlésein, öSBi szejövetelen, ha kell munkahelyün., kön is a legélesebben vegyük fel 4 harcot a jampecek. a rothadó rikai burzsoa ifjúság szolgá' elfc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents