Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-02-11 / 6. szám

Ol inosiic 1953 február 11 J. bZMIKNOVA; A KEZDET Komsaomol-szervezetünk igen fia­tal; ez év áprilisában jelentkeztek a faluban az első koinszomolisták. Ek­kor engem választottak titkárrá. Összejöttünk, emlékszem rá, öten (ma húszán vagyunk), leültünk és azon kezdtünk gondolkozni, mivel is foglalkozzunk. Magam brigádvezetö vagyok, sok a gond, tudom a gazdálkodás c^- ját-bínját — de Komszomol-szerve- zetet vezetni, bizony nem tudtam. Azt tanácsolták nekünk a kerületi bizottságban, — és úgy döntöttünk mi magunk is — hogy mindenben a vezetőség segítségére legyünk és vonjuk magrunkhoz a fiatalságot. Ahol nehézség merül fel, oda össz­pontosítsuk erőinket. Munkánk tervét maga az élet szabta meg. Már olvadt a hó és megkezdődött a tavaszi vetés. Mi mindjárt jelt adtunk magunkról. Ellenőrző szervet állítottunk fel, amely a vetés minőség;! munkáját figyelte. Í3s jaj volt a vetőknek, ha hibát követtek el, vagy nem telje­sítették a vetési normát. A komszomolisták számára ke­mény törvényt állítottunk fel. Aki nem teljesítette a normát, nem hagyhatja ott a szántóföldet. És példát mutattak a többiek. A ta­vaszi vetés után, amely tíz nappal előbb ért véget, mint a tavalyi, két komszomolistát a kerület prémium mai jutalmazott. Ez volt az első nagy örömünk: tudnak rólunk. A Komszomol-szervezet a kolhozban már kezdett kialakulni. A mezőgazdasági munka minden új állomása előtt összehívtuk a komszomolisták gyűlését, amelyre meghívtuk az elnököt, meghallgat­tuk. mit vár töljnk. Eljött az ugar- szántás ideje. Tanácskozásra gyűl­tünk: mennyiben segíthetnek a kom­szomolisták? És ismét megtaláltuk a helyünket. Javasoltuk az elnök­nek, hogy hordjuk éjjelente a trá­gyát. Nappal már Iger^ meleg van. a lovak elfáradnak. De éjtszaka a hűvösben sokkal gyorsabban meg\' a dolog. Beleegyeztünk. És mi meg­értjük, hogy — hála a mi szerény javaslatunknak — az ugar sokkal gyorsabban lett felszántva, mint gondolták. Dátjuk, nő a vetés, de sekni sem készül trágyázással erősíteni. Agro- nómus nincs a kolhozban. A kom­szomolisták magukra vállalták sze­repét és javasloták a vetések trá­gyázást. Ez az ötletünk is tetszett és megvalósították. Nehéz lenne most megállapítani, mennyivel lett nagyobb a termés. Bizonyos azon­ban, hogy nemcsak pár mázsa több- letmagot jelentett a vetések trágyá­zása. Amikor szervezetünket már biz­tosabbnak éreztük, merészebb célo­kat is tűztünk magunk elé. Kaszá. lás idején így szöltunk az elnökhöz: „Úgy akarjuk intézni a dolgot, hogy a keiületben a s2:énabeadásnál mi kapjuk az első elismervényt, s ugyancsak mi kapjuk az első elis­mervényt a teljes mennyiség be­adásáról. Ezt a kezdem^iyezésün- ket is támogatták. Minden eszközt igénybe vettünk, hogy a szénát gyorsabban lekaszáljuk. A komszo­molisták keze nem pihent. A leg­jobbak nevét a faliújságban közöl­tük. Mindenkit Igyekeztünk a ke­rületi első hely gondolatával lelkesí­teni. Ez sokat jelentett: elértük a célt, szénaszállitmányaink elsőnek fu­tottak be a kerületben és a teljes szénamennyiség szállításában is megelőztük a többieket. Megszoktuk, hogy ha a gazdaság­ban rendetlenséget tapasztaltunk, ne nyugodjunk bele, hanem haladék nélkül utánajárjimk, nehogy kolho­zunknak ebből valami kára legyen. Valamilyen különös megfigyelő- képesség alakult ki a komszomolis- tákban: semmi mulasztás előtt nem hánytak szemet. Megérett a rozs. Mindnyájan na­gyon türelmetlenül vártuk már. Ez érthető is: a múlt evben földjein­ket aszály pusztította. És látjuk, hogy az út mellett tapossák a ro­zsot. Egyszerre gépek tipornak rá. másszor a kocsikerekek nyomják a fölbe. Fájt a szívünk a rozsért. Mi­lyen régen várunk rá, mennyi mun­kát fektetünk bele és most meg így megy’tönkre. Tanác.skoztunk magunk között és azt az ajánlatot tettük a kolhoz el­nökének, hogy learatjuk a rozsot hétméteres sávon az út mellett és elszállítjuk a cséplőgéphez. így is tettünk és megdicsértek minket, amiért jó gazda módjára sáfárkod­tunk. A rozsot learattuk, néhány napig feküdt, aztán elcsépeltük és ismét elsőként kaptuk meg a kerü­letiben az elismervényt az államnak beadott gabonáért. így aztán sike­rült a magot megóvni és a gabona- besidást elsőnek kezdeni, elsőnek be­fejezni. Ez már a mi érdemünk volt és mindenki elismerte. Megtanultunk gyorsan határozni. Látjuk, lassítja a cséplés a gyors beadást. Azonnal Komszomolgyülést Mívűnk össze Nem sokat beszéltünk. A kérdés világos, javaslatot kérünk. Valaki azt mond­ta, jó lenne bevezet«! az éjtszakai cséplést: nappal aratni, éjjel csépel­ni. Ez az intézkedés hozzáseg;itett, hogy szeptember 10-re teljesítsük a gabonabetakaritás tervét és meg­tudjuk, milyen eredményt értünk el. Bebizonyosodott, hogy az őszi ve­tés ápolása körül végzett munkánk nem volt hiábavaló. Bö termést ho­zott. Brigádom 26 q-t termelt hek­táronként 20.5 hektárnyi területen. Hyen termés még nem volt ezen a vidéken. Magunk g;yözödtiink meg róla és bebizonyítottuk az egész kol­hoznak, mily hatalmas jelentőségű a vetés póttrágyázása. Keményen harcolunk a kolhoz­ban a lopások ellen is. Különös gond­dal őriztük a gabonát érés és csép­lés Idején. A kalászoso){ körül tör­tént minden egyes lopást nyilvános­ságra hozott a faliújság és a kol- hozvezetöség elé vittük az ügyet Még nem eléggé érti meg minden­ki, mily kárt ökoznak azok az em­berek, akik a kolhoz vagyonára tör­nek. A fiatalok között is akadnak ilyenek. Valaki arról akart engem meggyőzni, hogy nem keU nagy fe­neket keríteni egy nyaláb levágott kalásznak. Ugyan minek a szeny- nyest kiteregetni és kellemetlensé­get okozni a koihoztagoknak ? Azt hiszem, most már mindnyá­jan látják hibájukat és a komszo- molistákkal együtt minden lopást lelepleznek. Számunkra minden ilyen eset arra szolgál, hogy komoly be­szélgetést folytassunk az igazi, el­vi alapokon álló barátságról, pajtá- siasságról amely nem nyugszik be­le a másik fogyatékosságába, ha­nem nyíltan és bátran törekszik an­nak kiküszöbölésére. Mind világosabbá válik valameny- nyi kolhoztag előtt az az igazság, hogy az állam és a kolhoz érdekei — első helyen állnak. É.s ha valaki kolhoztiilajdonhoz merészkedik nyúlni szigorúan felelősségre kell venni, legyen az akármUyen jóba- rát, vagy rokon. Ezeknek az ügyeknek a tárgyalá­sából én, mint titkár, megértettem, hogy nekünk, komszomolistáknak. nemcsak a kolhoz tulajdonát kell gondosan őriznünk, de meg kell ta­nulnunk azt is, hogy mindig, ele­jétől végig elvhü, bátor bolsevikok legyünk. A kolhoz vezetősége köszönetéből fejezte ki a Komszomol-szervezet^»! nek az elért eredményekért, a ke- rületi KomszomoHbizottiság pedig díszoklevéllel tüntetett ki bennünket. Fiatalok jelentkezzetek a Központi Maj^yar Népművészeti Együttes jelvételi vizsgáira Az Üj Ifjúság előző számában számoltunk be a Komáromi Terü- lels Magyar Színház meg;nyltásár6l és mai számunkban kulturális életünk újabb ragyogó eseményéről kell írnunk, A sztálini nemzeti­ségi politika újabb nagyszerű g,vőzelméröl, Csehszlovákia népeinek egyre mélyülő, tartalmasodö barátságának újabb bizonyítékáról. Meg. alakul a Központi Magyar Népművészeti Együttes, ének- és tánc­csoporttal, népi zenekarral. A népi kultúránk ápolása szempontjából óriási jelentősége van en­nek. Az együttes munkájával a szocialista-realista nemzeti ének- és táncművészet megteremtésével, népi hagyományaink értékeinek fel­tárásával és továbbfejlesztésével, a művészi színvonal igényességével példaként fog ragyogni hazánkban működő száz és száz magyar kul- túrcsoport előtt. Ezek a hatalmas feladatok lelkesedést, tehetséget és szívós kitartó munkát követelnek meg az alakuló együttes tagjaitól. Épp ezért műkedvelő csoportjaink legjobbjainak kell az együttesbe kerülni. Csak úgy számíthatunk arra, hogy a szocialista kultúra olyan magas fokát éri majd el a magyar népművészeti együttes, mint a Szovjetunié nemzetiségeinek művészei. GsISz.tagO'k! Fiatalok! Jelentkezzetek minél többen felvételi vizsgára az alakuló köz]>ontl együttes tánccsoportjába, énekkarába. Ha tehetséget éreztek maga- tokban, ha úgy gondoljátok, hogy szívvel lélekkel tudnátok szolgálni a szocialista kultúrát, itt a lehetőség. A művészi pálya ma a legszeb­bek közé tartozik. Dolgozóinlc ragyogó szeretettel veszik körül új életünk szépségeiről, gazdagságáról, derűségéről daloló művészeiket, csak úgy, nünt azokat, akik táncban mondják el érzéseiket. Fiataljaink között sok a tehetséges táncos, a jóhangú énekes. Há­nyán álmodoztak arról, hogy egyszer ha igazán alkalmuk lenne, hogy tudnának dalolni, táncolni. Itt az alkalom. Ha felvételi vizsgára jelentkeztek, az nem jelenti azt, hogy olyan követelményeket támaszt a bíráló bizottság veletek szemben, mintha évek óta egyebet sem csináltatok volna, csak táncot roptok és a hangotokat iskolázzátok. A legfontosabb szempont a rátermettség, a tehetség lesz. Fiatalok! Vegyétek fel a kapcsolatot a Csemadok járási titkársá­gával, ahol jelentkezési ívet kaptok a f*lvéteU vizsgára. Részletes felvilágosítást ad a Csenaadok járási, kerületi titkársága és a köz­pont kultúrosztólya, (Bratislava, LeSkova 14). Néhány megjegyzést a jelentkezéssel kapcsolatban: Táncra 17—25 évig jelentkezzenek a fiatalok, mert ezen a téren ebben a korban nyújthatják a legszebb teljesítményt, érhetnek el legnagyobb sikert. £hiek terén viszont 20 évtől lehet számolni a hang megállapodását. Zenészeknél nincs korhatár, de alapos kottaismeret a feltétel. Jelentkezési határidő 1953. március 31. Felhívjuk az Ifjúsági Szövetség járási és helyi szervezeteit, nyújt, sanak a legmesszebbmenő támogatást abban, hogy a tehetséges fia­talok ndnél többen jelentkezzenek a felvételi vizsgákra. Büszkék le­hetnek azok a szervezetek, melyek olyan knltúrmunkásokat nevelte, aMk bekerülnek majd a Központi Magyar Népművészeti Együttesbe. Előre elvtársak! Előre fiatalok, a szervezés sikeréért. llö^ ündhásj^gi^Zst^ ) A pajtában fekszünk apám­mal, alattunk egy kis sűrűkóró, rajta pokróc Érezni a kóró fül­ledtségét. mert átsüti a vastag darócot. Esteledik, a csillagok akkorák, mint a krizantémfejek és fényük fehér fénnyel szóródik szét, a szérűk agácosfái súgnak, egymásnak koccintják sötét iombfukat. A kis osztagot őrizzük, amely a szérűn áll Apám megsziopantja pipáját, melynek parazsa feloillan és szétszórja a dohányszemecskék zsarátnokát. Egy szippantás — egy szó Nagy hallgatás, majd megint Szippantás és most ar­ról beszél, hogy valami nagy nyugtalanság bujkál a világban, az emberek ezt is. azt is beszé­lik. Azt gondolom, hogy a pa­rasztok gabonáról, az őszi szán­tásról. sorsukról beszélgetnek és Morvay Gyula az első Cseh­szlovák Köztársaság idején a szegényparasztok és zsellérek életéről írt elbeszéléseket, ver­seket. Fenti hosszabb elbeszé­lését, amelyet folytatásokban közlünk, az Cj Ifjúságnak ír­ta. feküsznek és hajnali kettőkor kelnek. Ez volt az első szerelem. a palánkra figyelek, ahonnan kis koccintás üti meg fülemet „Ez csak Julika tehet“ gon­dolom, aki ma délután benézett palánkunk hasítékán s'én is ki­néztem rá a hasítékon. Csak az egyik szemét láthattam, azt a ragyogó szép szemét és meg­beszéltük, hogy ma este eljön. A csarintos szőrű óén kutya, a Sajó. éktelen ugatásba kezd, apám nógat, keljek fel. nézzem meg, hogy kijár arra, mert ugat a kutya — Senki — kiáltom a pajta felé. én meg ott maradok a pa­lánknál. felmászok, lehajolok, a susogó lányt felhúzom, beeme­lem és a barackja alá vezetem. Éreztem, hogy fenn a palánkon melegebb volt a levegő, lent hű- vösödik. lábnál már ereszkedik a harmat, mert érezni, amint rá- csavarodik az ember bokájára. Kemény és meleg volt Julika szája és még apám is érezte számon a málna illatát és meg is kérdezte, hogy mt az, te is ebben a sötétben málnázol A fekete szérű súgott, a bok­rok aludtak, ^valahol messze egy narasztkocsi kattogott, biztosan jószágért ■ ment, mert nyár van, ilifenftor. az epíberek gMH. ÍhÍJ°í Másnap ülünk a kocsin, apám nógatja a gebéket, nézzük a ha­tárt, melynek gabonája fölött rebeg q napfény. A szellő néha felénk hozza a közelben arató emberek izzadtságszagát, a lo­vak csülke felveri a mély port: látszik, hogy öreg jószágok. Hallgatás ül velünk a kocsi­deszkán és egyszeresek a nagy vadalmafánál megszólal apám: — Te, hallom, hogy Juíikának udvarolsz. Letöröm a derekadat. Hirtelen orromba csap a mál­naillat és látom Julika szemét a palánk nyitásában, érzem meleg száját a barackja alatt. — Maga meg Julika anyjának udvarol. így hallottam Oldalvást ránéz, az ostor megáll a kezében, majd a ló fa­rára csap vele, egy kövér bög­lyöt vág agyon a szíj, a bögöly sokáig görög, majd leesik a por­ba. nézem aratópapucsát, ö meg a messzeségbe néz. — Legjobb lesz, ha anyád felé mind a ketten hallgatunk — mondja csendesen. Nekiered a kocsi, az egész alkotmány re­cseg. ugrálunk a hantokon. Ez legalább elnyomja szivünk hánykolódását. ★ Másnap délután félreverték a harangokat. Mt lehet ez? Az utca népe kiszaladt. Az aiSjSoaypk té.sztás áüfiaky a menyecskék karján szopós gyerek, az öregasszonyok ősz haja tompán fénylik a délutáni napsütésben. — Ki halt meg? Hol van tűz? Amikor félreverik a harangot, akkor vagy tűz, vagy halál van. — Egyik se, — mondja egy parasztember. — Hát akkor? — Háború. Ennyit mond, azzal befordul házába és sokáig veszködik a kis ajtóval. Négy léc ez a kis ajtó fűzfával befonva, de a kecs­ke már még a száraz fűzfaága- kat is ki-ki marta. Egy félóra és a falu dong, mondják a nagy szót, hogy há­ború. Boros János házában ül. Oda­szól feleségének, hogy adj tisz­tát, azzal f elránt ja vászonga­tyáját, szedi katonaládáját Vita Gergő a tükör mögül szedi elő Iratait és síró feleségére rá sem néz, valamiért összevesztek és az ember haragos. — Uram, békülj ki velem, ne haragudj rám. Háborúba mécc. Az ember egyet mófoi és — megvan a béke. A határból kocsik robognak a harangszóra és messziről kiál­toznak, hogy hol ég? No aztán a marhacsorda jön, nagy a ka­varodás, zaj, nagy a por, nagy az ijedtség a faluban, de még nagyobb a halálfélelem. — Ki ellen megyünk? — kér- dezik az utcán. — Szerbiát keit ütni — mond­ják és sokan megkérdezik, hogy merre van Szerbia, hány lakosa van és mit csinált nekünk, hogy ütni kell őt. Senki sem tud sem­mit, mindenki azt várja, hogy a másik mond majd valamit, de a másik is csak annyit tud, mint az első. A jegyző irodájádan ül. Nagy papiroskötegek állnak előtte: plakátfélék, iratok. A kis­bíró nyugodt, pipáját piszkálja, a jegyző ingujjban kapkod és ráförmed a kisbíróra: — Ne ácsorogjon. Tegye a dolgát. — Mi a dolgom? — kérdezi a kisbiró szemöldökét felhúzva. — Mii? Nem látja tán, hogy háború van? (Folytatjuk.) lEfe HaUajft bogg iulikómk BámLoIsfi MöíM. ß ámkítífd* nijizia;^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents