Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-02-11 / 6. szám

0nn0$:A6 1953 február 11 A kanadai ifjúmunkások keserves sorsa G yorsan halad a futószalag. A mellette dolgozó ifjümun. alig győzi becsavarni az anyacsavarokat a motorokba, amelyeket a futószalag visz eléje szédítő sebességgel. A lázas, gyors mozdulatoktól meggémberedik a keze, a mű­helyt betöltő óriási zajtól megfájdul a feje. EUtelik egy óra, kettő, három... Azután elérkezik az a perc, amikor el szeretné hajítani a csavarkulcsot, egy pillatnatra meg­lazítani fáradt izmait és becsukni a szemét, hogy ne lássa a nagy sebességgel mozgó átkozott szalagot. De próbálná csak meg! A főnök azonnal kidobná. Ted itt dolgozott, ennél a futószalagnál. Nem volt semmi bűne, mégis egy szép napon egyszerűen behívatták a gyár irodájába és minden magyarázat nélkül elbocsátották. Vele együtt több mint száz munkást küldtek el. Ted öt hónapig bolyongott állás nélkül. Végén sikerült — felvették az egyik gyárba. De alig telt el néhány hónap: ismét az utcá­ra került. Ezután hét hónapig hiába keresett ismét mim- kát. Pedig kész volt bármilyen munkát elvállalni, csak­hogy megmeneküljön az éhhaJáltól. Ekkor úgy látszott, hogy ismét rámosolyog a szerencse; munkát kapott egy mezőgazdasági gépgyárban. De ez a »szerencse« nem tar­tott sokáig. Hamarosan bezárták a gyárat: nem tudott versenyezni az amerikai üzemekkel. Ted kiszámította, hogy nyolc évi »munkástevékenységéböl« több mint két és fél évet azz£il töltött, hogy munkát keresett. M indezt a ,,Champion” című kanadai ifjúsági lap. a kanadai dolgozó ifjúság nemzeti szövetségének lapja írta le. »Lehet-e Tednek valamiféle terve a jövőre nézve? — kérdi a lap. — Egész jövőjét az a gond tölti be: mikor bocsátják el, s ha kikerül az utcára, talál-e újból munkát. Ted nincs egyedül. Sonsa sokezer fiatal kanadai sorsa is.« Nem öröm ma Kanadában fiatalnak lenni. Az ifjúmun­kásokat legelőször teszik ki az utcára, ha elbocsátásra ke­rül sor. Ottawa és Toronto, Vancouver és Hamilton, Mon­treal és Winnipeg, s Kanada más nagyvárosainak utcáin mindenütt találkozhatunk munkanélküli fiatalok nagy tö­megével, akik ott ácsorognak a mmikaközvetitö irodák ajtajában. Soknak közülük nincs lakása sem, mert nem nincs munka, több ember megy el katonának.« Az ifjak sokhelyütt találkoznak a kővetkező felírással: »Munka­erőre nincs szükség«, s mindjárt mellette óriási plakáton tudják megfizetni a lakbért, ezért a menhelyre kerülnek s a puszta földön alszanak. A kanadai hatóságokat egyáltalán nem nyugtalanítja ez a helyzet. Ellenkezőleg: a munkanélküliséget kitűnő esz­köznek tekintik ahhoz, hogy a hadseregbe toborozzák a fiatalokat, Douglas Ebbot, Kanada pénzügyminisztere nem­régiben szemérmetlen cinizmussal még ki is jelentette: »Ha öles betűk hirdetik; »Lépjetek be a kanadai hadseregbe«. A »Champion« így ír erről: »Bárhonnan is származik ez a felszólítás: »Lépjetek be a kanadai hadseregbe«, tudjuk, hogy a felhívás végső sorban Washingtonból ered, ahon­nan rendszeresen küldözgetik az utasításokat a kanadai kormánynak«. Az Egyesült Államok elárasztják a kanadai piacot a raktáron maradt rosszminöségű árúval. Ennek következté­ben a kanadai ipar sok ága teljesen megbénult. Egyes üzemek hetenként két-három napot dolgoznak caupán, mA sok teljesen abbahagyták a termelést. A 23 éves A1 Cau- vioh, aki három évig dolgozott a newwestminsteri bútor­gyárban, most áz utcára került. A gyár bezárt. »Mindenki munkanélküli lett, aki csak a gyárban dolgozott« — írta Al. Cauvich, a »Champion«-hoz intézett levelében. Nincsenek azonban sokkal jobb helyzetben azok a kana­dai fiatalok sem, akiknek az a szerencse jutott osztályré­szül, hogy ma még dolgozhatnak. Nyomorúságos munka­bérükért allg-alig vásárolhatnak valamit. Egy fiatal tex- tllmunkás a kővetkező szavakkal jellemezte a kanadai ifjú­munkások helyzetét: »Nem elég a pénzünk ahhoz, hogy éljünk, de még csak a temetésünkre se futná.« K anada Ifjúsága nem törődik bele abba, hogy ágyú­töltelékké változtassák az amerikai háborús tervek érde­kében. A »Champion« beszámol arról is, hogy különböző meggyőződésű és vallású kanadai ifjak nagy serege kap­csolódott be az ország militarizálása elleni harcba. Az utóbbi időben a kanadai gyárakban, a szén- és ércbányák­ban, a közlekedésben az ifjúmunkások nagy tömege lépett sztrájkba. A kanadai ifjúmunkások tiltakozó tüntetésekkel fogadták a Kanadába érkező amerikai tábornokokat, akik ■ zsoldosokat akarnak toborozni a koreai agresszió számára. A kanadai ifjúmunkások állásfoglalását a »Champion« című lap a kővetkezőkben foglalta össze: »A kanadai ifjú­ság nem fog harcolni azért, hogy Washington és a Wall­street világuralmi tervei megvalósuljanak«. ★ ★ ★ Tomboló szélvihar és pusztító áradások Nyugat-Európában N yugat-Európában szombat óta orkán pusztít, amely több orsz^ban hatalmas áradásokat idéz elő. Hollandiában vasárnapra virradó éjtszaka példátlan erejű vihar zúdult az országra. A szél óránkéoti sebessége meg­haladta a 150 km-t. A szárazföldet a tenger áradása ellen védő gátrendszer sokhelyütt erősen megrongálódott. A vi­har olyan pusztítást okozott a távíró- és telefonhálózatban, hogy Hollandia elárasztott vld^eiröl csak hiányos jelenté­sek érkeznek. Sok villamoserömü — köztük a rotterdami is — beszün­tette a munkát. Amsterdamban az orkán ezer számra csa­varta ki a fákat ős súlyos károkat okozott a lakóházak­ban. Hollandiában — mint az »AFP« jelenti, IjSdrdették a rendkívüli állapotot. , / V asámap a tengerről sok hajó adott SOS-jeleket. Angliában, Lincolshire partvidékén a vasárnapra virradó éjtszaka a tenger vize egész sor kikötőt árasztott el. A tengemagyi hivatal közölte, hogy az elárasztott Mablet- horpe közelében lévő Humber rádióállomásával nem lehet összeköttetést teremteni. Norfolk grófságban Kings Lynben és Great Jarmouth- ban az éjtszaka folyamán nyolc halálos áldozatot követelt az árvíz. Clacton-on Sea közelében a tenger áttörte a gá­tat és a bezúdult víztömeg mintegy ezer ember áJteü lakott területet zárt el a külvilágtól. Sheemess kikötőjében elsüllyedt egy tengeralattjáró ás egy fregat. A halálos áldozatok száma vasárnap estig 108-ra emelkedett. Nyugat-Németországhan a Rajna-vidékén és Westfáliá- ban szombat este óta hatalmas orkán tombol. Düsseldorf­ban sok romház beomlott. Több halálos áldozatról érke­zett Jelentés. A Ruhr-vidéken többhelyen teljesen megszakadt a vas­úti közlekedés. Sokhelyütt hatalmas vihai; tombol, a hó- tóteg helyenként eléri a három métert. A békéért, nemzeti függetlenségért és az ifjú nemzedék boldog életéért! Prágában megkezdődött a DIVSz Tanácsának ülése Csütörtököa 15 órakor megkezdődött a Demokratikus K- júsági Világszövetség Tanácsának ülése Prágában a Nem- zetgyűlés üléstermében. Az ifjúság a világ minden részé­ről elküldte képviselőit, hogy Itt meg^tárgyalják az ifjúság részvételének legégetőbb kérdéseit a békeharcban. A megnyitó ülésen megjelentek: dr. Oldrich John, a Nemzetgyűlés elnöke, dr. Václav Vacek, Prága főpolgár­mestere, A. Hodinová-Spumá, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának elnöke, a Béjte Vllágtanács tagjai, a Nem­zetközi Diákszövetség és más szervezetek képviselői is. Az ülést a Dívsz főtitkára, Jacques Denis nyitotta meg. J. Denis javaslatára a részvevők jóváhagyták az ülés következő progp-ammját: 1. a III. Ifjúság Világkongresszus összehívása, 2. a rv. Világifjűsági Találkozó megszervezése, 3. a Békekongresszus eredményei é$ az ifjúság feladata a béke.mozgalomban. A program első pontjával kapcsolatos beszámolót a DIVSz főtitkára, Jacques Denis tartotta. A beszámolóhoz hozzászóltak a különféle országok küldöttel is. Az ifjúsági mozgalom nagyméretű fellendüléséért az egész világon ratlkus ifjúság azonban a legembertelenebb fasiszta el­nyomás, terror ellenére is folytatja igazságos harcát a békéért. A kapitalista és gyarmati elnyomás még na­gyobb ellenállásra, harcra készteti az Ifjúságot. A dán ifjúság a dolgozók tömegei­vel együtt sikeres harcot in­dított a katoíiEid szolgálat meghosszabbítása ellen. Né­metországban, Japánban és a többi kapitalista államokban is az ifjúság a háborús politi­kát folytató koi-mányok ellen foglal állást. J. Denis több példával vázolta az ifjúság el­szánt harcát. J Denis beszámolójának to­vábbi részében az ifjúsági mozgalom megerősödéséről és sikereiről beszélt. „A demokratikus ifjúság szervezett erőinek növekedé­séről a Demokratikus Ifjúsá­gi Világszövetség növekedése tanúskodik, amelynek 56 ov- szágban képviselt 30 müliós tagsága 1945-ben a II. kon­gresszus idején 70 országban 60 ihiilillőra emelkedett. Ma közö^etjűk, hogy a DIVSz 85 ország 75 millió fiatalját egyesíti. Ez olyan szám, amely páratlan az Ifjúsági mozgalom történetében.. J. Denis ezután rámutatott a felmerülő hiányokra és a DIVSz legközelebbi feladatai­ra. Ajánlotta a Hl. Ifjúsági VUágkongresizus összehívását ez év folyamán Bukarestbe. Végűi is foglalkozott a IV. Világifjúsági Találkozó kér­déseivel is, amelyet közvetle­nül a III. Ifjúsági Világkon­gresszus előz meg. Jacques Denis, a DIVSz főtitkárának beszámolójából. J. Denis beszámolója első felében rámutatott az 1949- ben Budapesten megtartott Ifjúsági Világikongresszus ha­talmas jelentőségére, amely egyhangúlag jóváhagyta a DIVSz és vezető szerveinek munkáját a békéért, demo. krácláért, nemzeti független­ségéért és a boldogabb jövő­jéért vívott harcban. „Ebben az időszakban mind világosabbá vált, hogy a bé­ke ellenségei nem hagytak fel a fegyverkezéssel, ellenkező­leg, mindjobban kiszélesítik háborús politikájukat....“ Erre az időre mégis a leg­jellemzőbb a béke erőinek hatalmas növekedése, ame­lyek az elmúlt három év fo­lyamán egyik győzelmet a másik után aratták. A béke védelmi arcvonala ma az em­berek százmillióit tömöríti az egész világon, hatalmas gá­tat emel a háborús gyújtoga- tője mesterkedéseivé! szemben és készül ezeket elszigetelni és ártalmatlanná tenni. A mi, feladatunk, hogy a nemzetek, nek a béke és a függetlenség védelmére alakult frontjához korunk ifjú nemzedékének minden erejével csatlakoz­zunk.“ J. Denis ezután a kapitalis­ta országok ifjúságának har­cáról be.szélt. Vázolta a nem­zetközi feszültséget, a hábo. nls politika káros hatását, amely fokozza a kapitalista országok ifjúságának nyomo­rúságos helyzetét. A demok­A pima8Z8á^ teteje Truman: Tudja mennyire fáj nekem, hogy most már semmit sem tehetek a munkanélküliek érdekében? KÉZ KEZET MOS Charles Wilsonnak, a General Motors elnöki székéből haá’ ügyminiszterré kinevezett amerikai multimilliomosnak — mint az ,,AFP“ jelenti — első hivatalos lépése azt a célt szolgálta, hogy néhány „alkotmányjogi" nehézséggel küzdő tőkéstársát a miniszteri székbe segítse. Végtére még a Wall-Síreeten is van szolidaritás! Kifejezést adott annak az óhajának, hogy tegyék lehetővé két tőkésnek, Robert Stevensnek hadseregügyi és Ha­rold Talbottnak légügyi miniszterré való kinevezését anélkül} hogy — mint ezt a törvények „elvileg“ megkövetelik — likvid dálnák a tulajdonukban levő egyes ingóságokat. Fellépése nem is maradt eredménytelen. A Reuter hirügy- nökség jelentése szerint a szenátus hadügyi bizottsága ióoá- hagyta Stevensnek hadsereg-ügyi, Talbottnak pedig légügyi miniszterré történt kinevezését annak ellenére, hogy a két sze­mélyiség birtokában éppen olyan társaságok részvényei vannak, amelyek szállítási szerződést kötöttek a hadügyminisztériummal. ★ Akiket E’senhower csodál A londoni „The Economist" írja: ..Nincs abban semmi er­kölcstelen, hogy milliomosok kapnak helyet a kormányban. Roo­sevelt nem egy milliomost nevezett ki kormányába és Truman — aki a választási ..kampány alajt azt állította, hogy a demo­krata párt az egész nép pártja — ugyanezt tette, ßs most, ami­kor Truman megválóit a Fehér Háztól, nagyobb hálát kell, hogy érezzen azok odaadása és eredményes munkáin iránt, ak'k nem voltak vagyontalanok, mielőtt Washingtonba érkeztek volna, mint azok irányában, akik a kormányban eltöltött idejük alait igyekeztek orvosolni ezt a hibát. Eisenhower kormányában nem az az érdekes, hogy lagjainak mennyi pénze van, hanem az, hogy honnan Származik ez a pénz.“ A lap ezzel kapcsolatban kifejti, hogy Eisenhower inkább az „új ipari vezetőosztályra", sem mint a „régi pénzügyi cso­portokra“ támaszkodik. „Lehetséges, hogy az elhatározás oka nem egyéb, mint katonai paracsnokok természetszerű tisztelete azok irányában, akik oly szemméUátható sikerrel állították elő a második világháborúban használt harckoeslkat, ágyukat és repülőgépeket, — írja a lap. Az árvíz áldozatai A sajtójelentések beszámol­nak arról, hogy Délnyugat- Hollandia jelentős része víz alá került. Hollandia egyha- todát árvíz borítja, amely sok helyen eléri a tizenkét méter mélységet is. Az árvíz súj­totta vidékein egyraillió ember élt. Naigyon sokan napokat várnak a vízben álló házak, fáik tetején megmentésUlkre. Ez eddigi jelentések szerint IDélnyugat-HoUandia tenger­parti gátjatn körülbelül 80 helyen történt gátszakadás. Hollanddal jelentések szerint eddig 1400 ember elpusztult és ezer ember eltűnt. Ez a szám azonban még nem vég­leges. 300.000 nagyob részt egyszerű emberek az árvíz következtében elvesztették mindenüket. A vihar tovább tombol a tengeren és veszé­lyezteti a mentömunkálato- kat. Az anglia: árvízkatasztrófa halálos áldozatainak száma körülbelül 500, többszáz el­tüntet pedig keresnek. Az an­gol földművelésügyi miniszter jelentése szerint az árvíz An­glia keleti partján körülbelül 110.000 hektár termőföldet borított el. A súlyos árviitítatasztrófa azért következhetett be, mert' a gátak rendben tartását és javítását elhanyagolták. A ho*lland kormány, amely a há­borús elökés 2íiletekre hatal­mas összegeket ad ki, a gá­tak építésére nevetségesen kevés pénzt irányoz elő. A gátak megrongált állapotban voltak, az illetékes szervek ezt a tényt azonban figyel­men kívül hagyták. Az árvíz sújtotta vidéket meglátogatta az Atlanti Szö­vetség erőinek parancsnoka, a pestisgenerális Ridgway Is. A pusztításban szakértő ameri­kaiak már évekkel ezelőtt ki- dolgozták a nyugat.európai gátak felrobbantásának ter­vét, ezért számukra az árvíz­katasztrófa „tanulságos" és „szemléltető" látvány. Adenauernek nem hisznek Február 5-én megérkezett Bonnba John Foster DuUes az amerikai külügyminiszter, aki szemleútra jött Nyugat- Európába. Foster Dullessel jött az úgynevezett kölcsönös Biztonsági Hivatal vezetője. Harold Stassen is DuUes bon­ni útjának célja támogatni Adenauert a bonni és a pá­rizsi háborús különszerződés ratifikálásában. Amint isme­retes Adenauer minden eddigi cselszövése ellenére sem volt képes véghez vinni a háborús szerződések ratifikálását. Ma­ga Adenauer fordult segítsé­gért az amerikai külügymi­niszterhez. akit megkért, hogy tárgyaljon a nyugat-német politikusokkal és vesse föl a szőbanforgó szerződések „va­lamilyen formában történő megváltoztatásának lehetősé­gét". „Nekem már nem akar­nak hinni, talán DuUes úrnak fognak hinni" jelentette ki nyíltan Adenauer. Egy bu­kott polltlkue keserű vallo­mása eíz, akit a dolgozók szé. les tömegeiktől való félelmük­ben már legközelebbi csatló­sai sem támogatnak. A „politikusok", akiket Dullesnek meg kellett győznie arról, hogy Németország szá mára nincs máé út, mint el­fogadni a háborús szerződé­seket, résztvettfek az erre a célra rendezett banketten DuUes beszédében többek közt rámutatott arra, hogy Ade­nauer a háború utáni Időszak legjobb áilamférfiai közé tar­tozik, mert. meglátta a jö­vő lehetőségeit és kész ezeket me.'rva'ósitnní” Ezek a lehe tőségek az amerikai és nyu­gat-német imperialisták szó­tárában a már Hitler által hirdetett rabló keleti hadjá­ratot jelentik. Az amerikai külügyminisz­tert azonban nemcsak Ade- nauerék fogadták. A nyugat­német is kifejezésre juttatta gyűlöletét a háborús gyujto- gatók iránt. A fasiszta ifjú­sági szövetség tagjai áltid felírt üdvözlő Jelszavakat a német hazafiak ■ reggelre el­tüntették. A falakon más Jel­szavak jelentek meg: „DuUes takarodjon haza!" és hason­lóak. Ez a német nép aka­rata, amelytől rettegnek az áruló Adenauerék. Azért erő­sítették meg az őrséget Ade­nauer lakása körül, mert fél a néptől. Attól a néptől, amelynek érdekelt dollárért hajlandó feláldozni és eladni tengerentúli kenyéradóinak. A végső szó azonban a népé, amely eddig is eredményesen harcol árulói ellen. fiisUUyedt egy aBgol utasszállító hajó Skócia partjai közelében el­süllyedt a „Princess Victoria“ nevű angol utasszálító hajó — Jelenti a Reuter. A hajén 183 Utas tartózkodotit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents