Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-06-20 / 36. szám

ŰJ IFJÚSÁG A CSISZ SZLOVÁKIAI KOZPOJNTl BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1953 június 20. Ara 40 fillér II. évfolyam, 36 szám. CslSz-tagok, fiatalok! Pártunk X. kongresszusa után fokozzuk harcunkat a termelés gazdaságosságáért! Becsületes és önfeláldozó munkát Szlovákia Kommunista Párt­jának X. kongresszusa határo­zott szavakkal szólt életük va­lamennyi szakaszához és prob­lémájához. E szavak érin­tették a mezőgazdaságot is, ahol a fő feladat, — ahogy Široký elvtárs mondotta — tel­jesíteni a tervet és biztosítani az EFSz-ek politikai és közgaz­dasági megszilárdulását. A példás EFSz-ek égész sora, így például a ružindoli és má- ,s5k arról tanúskodnak, hogy ott, ahol az elvtársak rendsze­res harcot folytatnak az agro- és zootechnikai intézkedések betartásáért, a mintaszabályza­tok szerinti következetes gaz­dálkodásért, és a torzsalkodá­sok ellen, azokon a helyeken a szövetkezetek politikailag és gazdaságilag szilárdabbak és vagyonosabbak. A jó gazda nem lustálkodik, amikor a cukorré­pát kell egyelni, vagy a -szénát szárítani. Tudja, hogy a becsü­letes munka meghozza gyümöl­csét. Most a pénzreform vég­rehajtása és a jegyrendszer el­törlése után kétszeresen érvé­nyes ez^az elv. Ezek és más fontos intézkedések a szövet­kezeti tagokat és a kis- és kö­zépparasztokat meggyőzik mun­kájuk előnyéről. Munka nélkül nincs kalács — tartja a szlovák közmondás — nincs, sem az üzemben, sem pedig az EFSz-ben. Az új mun­kaviszony, a szövetkezeti tagok önfeláldozó munkája, képezik azokat az oszlopokat, amelye­ken az EFSz-ek tökéletesen felépülnek. A szövetkezetek po­litikai és gazdasági megszilár­dítását nem lehet elkülöníteni a munkafegyelemtől. Egyes EFSz-ekben még mindig talál­kozunk a munka és az EFSz-ek felépítése iránti lanyha maga­tartással, főleg azért, mert a szövetkezeti tagok a régi érte­lemben véve a szövetkezet al­kalmazottainak tekintik magu­kat és nem pedig társtulajdo­nosoknak, illetve a szövetkezet közös építőinek. Ebből követke­zik a tozsalkodásokon kívül a csúcsmunkák idején káros ha­tású nyolcórai munkanap elmé­lete is. Az eddigi tapasztalatok alapján azt észlelhetjük, hogy ebben is a kulákok és szocialis­ta építkezésünk más ellenségei­nek piszkos keze van. Az EFSz-ekben, állami gaz­daságokban, a gép- és traktor­állomásokon, továbbá a mező- gazdasági iskolákban a fiatal szakemberek egész sora neve­lődik. Közülük mindegyik, vala­mint az egész kollektív és a szervezetek sem nézhetik tét­lenül a munkafegyelem meg­szegését, amely csökkenti a munkaegység mértékét és vég­eredményben a szövetkezeti ta­gok esetleges elégedetlenségé­nek forrását képezik. Csak ter­mészetes, hogy a munka meg­javításában a CsISz-tagoknak kell jó példával előljárni, még­pedig úgy, ahogy azt a rima- szombati mezőgazdasági tech­nikai iskola tanulói tették, ami­kor iskolai gazdaságukról a közélelmezésre 430 kg sertés­húst adtak be. Szlovákia Kommunista Párt­jának X. kongresszusa után és a bukaresti IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó előtt állunk. A májusi és kongresszus előtti munkaverseny tapasztalatai ar­ra tanítanak, hogy a tempót, amellyel a gottwaldi ötéves terv ötödik évét megkezdtük, növel­ni lehet. Tehát így kell dolgozni EFSz-einkben a munkafegye­lem megszilárdításánál. A nyitrai járás ivánkai EFSz- ében az állattenyésztési cső- portba lelkiismeretlen dolgozó­kat osztottak be s gondjaikra bízták az etetést és a fejést. Ezek az emberek azonban meg­tagadták a vasárnapi és ünnep­napi munkát s emellett igényt tartottak mind a hét napi mun­kaegységre. Ján Pivarčík és .Tán Viacera, újonnan beválasz­tott tagok váltották fel a volt etetőket. Rögtön láthattuk mit jelent az, ha a munkahelyre olyan emberek kerülnek, akik­nek a munkához kommunista viszonyuk van. Pivarčík és Via­cera elvtársak ugyanabból a mennyiségű erőtakarmányból, amit elődeik egy nap alatt „etettek meg", egész héten etetik a gondozásukra bízott teheneket. Azelőtt az istálló­ban nem lehetett mást hallani, mint nagy lármát és civakodást. Most csend van, tisztaság és a munka megy, mint a karikacsa­pás. A királyfai EFSz-ben, hála a jó munkaerkölcsnek, a szövet­kezeti tagok a baromfitelepen egy tyúktól egy hónap alatt 23 tojást kaptak. Tudunk olyan esetekről is, hogy a szövetkezetekben, ame­lyek z.síros, jó földön gazdál­kodnak, nem érték el a munka­egység tervezett értékét, főleg azért, mert a rossz munkaer­kölcs elburjánzott s kiterjedt a szövetkezet valamennyi mun­kaszakaszára. Már megkezdődött az aratás. Az időjárási viszonyok és a telt kalászok bőséges aratást ígér­nek. Nem pocsékolunk el egy szemet sem, mert hiszen a szö­vetkezeti tagok jövedelmének fő forrása, minden izzadság s a traktorosok fáradságos munká­ja, a bőséges aratásban térül meg. Ott, ahol a CslSz-tag a szövetkezetben dolgozik, akár a mezőn, vagy a szövetkezeti istállóban, ott nincs helye a munkához való kapitalista vi­szonynak, ott az önfeláldozó munkának kell virulnia. Ha minden szövetkezeti tagunk lel­kesen fog dolgozni, akkor tel- je.sítjük Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának üze­netét és akkor Gottwald elvtárs szavainak jegyében szövetkeze­teink gazdagok és szövetkezeti tagjaink vagyonosak lesznek. Ebben a munkában a CsISz-ta- goknak jó példával kell előljár- niok s harcolniok az EFSz-ek­ben felmerülő minden hiány el­len. Az EFSz-ek közös ülésein élesen meg kell bírálniok min­denkit, aki nem teljesíti a kö­zösség által elfogadott szabá­lyokat és felületes munkát vé­gez. CsISz-tagok, fiatalok! Mutas­sunk példát az aratási és csép- lé.si munkálatokban, hogy ezál­tal állami gazdaságaink és EFSz-eink dolgozóit magunkkal ragadjuk a munkában. Pártunk X. kongresszusa után új győzelmekre fel a munka frontján ★ ★ Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa tisztelctrre tett kötelezett­ségvállalások teljesítésén a legjobb bá gervezetók dolgoztak. Képünkön balra Jozef Behro bágeres társával Bugán Gézával. Szovjet példa szerint fognak aratni A X. kongresszusnak az-EFSz-ek to­vábbi politikai és közgazdasági meg­szilárdítására vonatkozó irányelveit a kassai mezőgazdasági kutatóintézet dolgozói is magukévá tették. Hogy az aratás minél gyorsabb és gazdaságo-- sabb elvégzéséhez hozzájáruljanak, a szepsi gép- és traktorállomás ' kom­bájnistáival komplex gépesített aratást készítenek elő. és a szepsi. valamint a csécsi EFSz-ekben fognak dolgozni. A kombájnnal learatott-és kicsépelt gabonát mindjárt a mezőn kitisztít­ják és kiszárítják, hogy a szövetkezeti tagok a kombájntól teljesíthes.sék be- I adási kötelességüket az állam* iránt, j A szalmagyűjtésre a szovjet példa szerint vontatókat- készítettek, ame- * lyekkel egy helyre húzzák a szalma­csomókat, ahol aztán az elevátor se­gítségével kazalba rakják. Rögtön, hogy a szalmát feltakarítják, a her­nyótalpas traktorok megkezdik a tar­lóhántást. A komplex gépesítés ered­ménye az lesz, hogy^z aratással egy­idejűleg megtörténik a tarlóhántas is. hogy- teljes mértékben kihasználódjon a talaj nedvessége és szükség szerint elvethessék a másodnövényeket. A kassai mezőgazdasági kutatóinté­zet dolgozói Ludvigh Tibor mérnök vezetésével és a királyhelmeci gép- és traktorállomás kombájnistáival a komplex gépesített, aratáson kívül órarend szerinti aratást készítenek elő. Munkájukban így használják fel a szovjet gép- és traktorállomások és a kolhoztagok tapasztalatait. Pionírjaink írják ... Az Oldrichov na Opalsku-i n<;mzeti iskola pionírjai drága köztársa.sagi el­nökünknek küldött levelükben megem­lékeznek arról, hogyan kezdtek dol­gozni a pionírszervezetben. A pionír- szervezetet az* Iskolaév megkezdésekor alakították meg. — Csak hatan voltunk pionírok, — írják —. de jókedvvel fogtunk a mun­kához. Gyűjtöttük a gyógynövényeket, gesztenyét, csipkebogyót és különféle hulladék nyersanyagot. Télen játékokat készítettünk fiatalabb testvéreinknek, vagy közösen jártun-k szánkózni vagy korcsolyázni. Gyűléseinken a vezető elvtársnőnk beszélt nekünk Pavlik Mo ■ rozovovról, Zójáról, a szovjet pionírok­ról é.s komszomolistákró!. Gondot fordít ránk a CsISz falu*) szervezete is. Beszélgetéseinkre meg­hívtuk Blastik elvtárs, CsISz-tag, pél­dás dolgozót és ö az építészeti munká­ról beszélt nekünk. Az Ostroj-intemá- tus építésénél megnéztük a darukat, felvonókat, betonkeverőket és más korszerű gépeket. Ehhez hasonló szép levelet küldtek az opavai II. nemzeti iskola pionírjai is. — .A mi iskolánkban a tanulók 750/Q-a pionír. Gyűléseinkre a többi gyere­keket is meghívtuk, hogy megismerjek munkánkat pionírcsoportunkban. A Mi- csurin-körben rendbehozzuk, az iskola kertet, hogy mindenkinek tetszen ■ Az iskola épülete mögött földünk is van, ahol zöldséget termesztünk az iskolai konyha számára. Így gyümölcsöztetjük ismereteinket. A levél további részében a pionír- szervezet tevékenységének szép sike­réről írnak. Van még technikai kórük, ahol a fiúk repülömodellazéssel foglal­koznak. A közlekedési körökben a pio­nírok az iskola előtti forgalmat irá­nyítják és ezáltal megakadályozzék a karambolokat. A köztársasági elnöímek küldött levelük befejező részében ezt írják: „Hálásak vagyunk Önnek az új isko­lai törvényért, amely megkönnyíti munkánkat az iskolában és segít eltá­volítani a figyelmetlenséget. Mindnyá- ,jan azon leszünk, hogy az új iskola­törvényt betartsuk és példás tanulók legyünk”. ?5 En is ott fogok állni... ií A tribün közelében álltam. A Sztá- lin-téren gyülekező sokszínű tömeg szinte percről-percre nőtt. A külön­féle irányból közeledő, mindjobban hallható ütemes indulók dallama je­lezte. hogy állandóan újabb és újabb csoportok érkeznek. A szembeni évő torony órájának kisebb mutatój'’ a négyes felé köze­ledett. A várás izgalmában a percek is végtelen hosszúnak tűntek. Szeret­tem volna meggyorsítani az idő járá­sát. Szomszédjaimhoz hasonlóan néha- néha lábújhegyre álltam, hogy a fejek közt jobb kilátás nyíljon a tribün felé. Egyszer csak valaki meghúzza a kabátomat. Hátrafordultam és egy 6-7 év körüli szökehajú kislány tekinteté­vel találkoztam. — Tessék enfiem előre engedni — ■szólalt meg olyan kérő hangonr amely­nek nem lehetett ellenállni. — Hová igyekszel, hiszen elveszel a tömegben — kérdeztem, közben igyekeztem számára útat engedni. A kisláncy csodálkozva nézett rám. Furcsának tűnt a kérdésem. — Az elnök elvtársaX akarom látni! — válaszolta teljes határozottsággal Most már magam is csodálkoztam előbbi kérdésemen. Akaratlanul is el mosolyodtam. Hisz ez a sok ezer dol­gozó mind azért gyűlt itt össze, hogy megláthassa és meghallgassa köztársa­ságunk elnökét. Félöt előtt néhány perccel hirtelen felzúgott a töineg. Rövid pillanat múlva a tribünön megjelent köztár­sasági elnökünk, Zápotocký elvtárs, mögötte Široký, Bacílek elvtársak és á többiek. A sokezer jelenlévő éltető kiáltá.sai, jelszavhi egyetlen zúgó mo­rajjá folytak össze. Percekig tartott a szűnni nem akaró üdvözlés. Felcsen­dült a himnusz ünnepélyes dallama. Az ajkak elnémulnak, de itt-ott még mindig belerúgott egy-egy csoport üd­vözlő kiáhása. Nehéz a feltörő lelke­sedést visszafojtani! Az előbbi kislánr/t néhány lépésre előttem pillantottam meg. Fehéringes, vörös _ nyakkendös pionírok között ágasko'diát pgv pádon ahonnan jól lát- hrdto az emelvényt.» Piros kötényke- jével egészen kivált szomszédai közül. A himnusz hangjainak hallatára a mellette álló pionírok tisztelgésre emelték karjukat. 0 addig merően nézte a tribünt és Zápotocký elvtár­sat. akire két órától várt. Látva, hogy a pionírok tisztelegnek, először egyik, azután a másik oldalra tekintett s bizonytalanul ő is negemelte kezét, majd ismét visszaengedte. Ojból fi­gyelmesen körültekintett, végülis si- kerüh ellesnie a tisztelgés ed ötté ed­dig ismeretlen művészetét Most mó magabiztosan emelte kezét az arca elé. Később ismét a piroskötényes kis­lány közelébe kerültem a tömeg ál­landó hullámzása következtében. Az emelvényt nézte mereven, ahonnan Zápotocký elvtárs beszélt Bratislava dolgozóihoz. Megszóllitottam őt. — Mégis sikerült meglátnod az el­nök elvtórsat. Nem hiába vártál rá olyan sokáig. A kislány szeme felcsillant. • — Igen ... hangját azonban el­nyelte a körülállók orkánként feltörő tapsvihara és kiáltásai. Amikor a dol­gozók lelkesedése kissé lecsillapodott, újból felém fordult, kis újjávál z emelvény irányába mutatott s felnőt- tes komolysággal kérdezte: — Tetszik látni azokat a pionírokat, akik az elnök elvtárs mellett állnak? Amikor meggyőződött, hogy való­ban látom őket, tovább 'folytatta: _— Nekem is olyan túrös nyakken­dőm lesz s akkor majd én is ott fo­gok állni az elnök elvtárs mellett. ... A felvonulás után is még so­káig fülemben csengtek az ismeretlen kislány (akiről közben megtudtam, hogy Marikának hívják) őszinte, meg­győző szavai. Igen, Marikának és sok-sok társá­nak leghőbb vágya, hogy jólvégzett munkájuk jutalmául nyakukba kössék a proletárok vérével vörösre festett zászló egy darabkáját, — a pionir- riyakkendőt. S iövőnk ifjú serege ott áll melletted Zápotocký elvtárs _ a p órt mellett, hogy kövessen a nap­fényes holnap felé vezető úton. li* -------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents