Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-01-27 / 4. szám

Ol IFlOSiC

■: ■ -f.m 7- ~ .1

1953 janár 27. «

Midőn Belgiumban voltam, kaptam egy nagyon értékes ajándékot, a Légion, cimü újság 1942, szeptember 16-i korrektúra-levonatát. Az első oldal tetején nagy batüjc hir- dették; „külön kiadás;'. Óriási betűkkel szedték a következőt is: ..Sztalingi-ád elesett. Több hétig tartó elkeseredett küzdelem után. az európai csapatok megtörve a szovjet .seregek dühös ellenállását, ma elfoglalták az orosz védelem egyik utolsó fellegvárát is.“

Valami René Letaisson ebben a külön kiadásban a következőket írta: „Sztálingrád elesett. A szovjet védelem eme fontos csomópontjának kikerülhetetlen elestét már tegnap reggel óta várták. Külön tudósitó telefonon közli BerUnböl, hogy a német főváros katonai és politikai köreiben szokatlan élénkség figyelhető meg, pedig ezek a körök rendszerint meg szokták őrizni nyugalmukat és hidegvérüket. Jól informált körök értésére adták a külföldi újságíróknak, hogy fontos közlések várhatók. Éppen most tették közzé a Sztálingrád elestéröl szóló rendkívüli hirt. s azt olvasóink megtalálják ezen az oldalon."

Valóban a Légion első ol dalán hagytak is egy üres helyet a rendkívüli hir számára. Az újságszámot összeállították, kiszedték, a levonaton ott láthatjuk a korrektor javításait is. A rendkívüli hirt azonban nem közölték és a rendkívüli kiadás sem jelent meg, mei't a szovjet katonáknak nem tetszett a Légion korrektorának munkája és a hitleristák hencegő híradásába ők is belejavítottak — Sztálingrád az idegen ors2ág- ból jött rablók temetője lett.

A Légion című napilap már régóta nem jelenik meg. Ha René Letaisson és társai még ma is foglalkoznak újságírással, akkor ezt valószínűleg álnév alatt teszik, sőt még valószínűbb, hogy most már nem újságba írnak, hanem kapuk alól lövöldöznek. Az örült örvezetö terve, aki magát führernek neveztette, és aki le akarta igázni az egész világot, már régen szörnyű katasztrófával végződött.

Sztálingrád és a Volga most nem véres harcokkal terelik magukra a gondolkodó emberiség figyelmét, hanem a I szovjet nép megfeszített, alkotó munkájával. Ha elhatároztam, hogy írok egy már nem létező újság meg nem .jelent számáról, ezt azért tettem. mert vannak emlékek, amelyek úgy hangzanak, mint a figyelmeztetés.

A Légion című napilap a következőket irta: ,,Az európai civilizáció védelmezői döntő csapást mértek a bolsevikokra. " Ez az újság a németek megszállta Belgiumban jelent meg, René Le- taison és cimborái pedig franciául fejtették ki német gazdájuk gondolatait, érzéseit és reményeit. Az örült ..gefreiter“ nemcsak ahhoz értett, hogyan kell gyermekeket gázban megfojtani, hanem tu doLt hazudni és nagy kép.muta- tó volt, rablóbandáit ,,európai hadseregnek" idegen földek elfogia)8.sának kí.sérletét pedig „Európa megvédelmezé- sének" nevezte. Ezeket a hazug és képmutató szavakat a ,,führerrel" egj'ütt nem te mették el a kancel'äri palota romjai, mert ugyanezeket a szavakat ismétli most Churchill, Schuman. Adenauer. Pforza. akik különféle nyelvekre fordítják le amerika' gazdáik gondolatait, érzéseit é.s icményeit.

,,Tetteinket az Európa előtt érzett felelősség diktálja“ irtn dr. Göbbels. ,,A mi kö- te'>e.ss3günk .az, hogy megvéd- jük a szabadságot itt és má- országokban is. Az Egyesült Államok más szabad nemze tekkel együtt nagy ügybe fo gott" — ezt már 'Trumai- mondia. ,,EI kell határolnunk a koinmunistiik elöl a n.yuga ti keresztény civillizációt" — irta 1942 . ben a Légion. Nyolc esztendővel később a Libre

Belgique a következőket írta: ,,A vörösök ellen védelmezzük a Nyugat civilizációját, keresztény szellemét."

Göbbels jóval a második világháború kitörése előtt a következőket írta: ,,A civilizáció vörös ellenségei ott nyüzsögnek mindenütt. Gyors ütemben fel kell fegyverkeznünk, hogy vissza tudjuk utasítani a vörös Kelet fenyegetését. Németország, az európai civilizációnak ez az elööise. kész visszaverni a támadást." Különféle országok, különféle mini.szterelnökei most igazolni akarják az állandóan növekvő fegyverkezést, a hadseregek létszámának növelését, a hatalmas katonai gyakorlatokat és mindnj'ájan megismét lik Göbbels szavait. Természetesen mindnyájan csak védekezésről beszélnek. De vájjon másról beszélt-e Göbbels, Göring és a ,,führer“? Göbbels állandóan azt hajtogatta, hogy a náci Németország ..szomjúhozza a békét és csak a saját biztonságára gondol", eleinte csak honfitársait, ké söbb pedig az elfoglalt országok lakóit is a „vörös veszedelemmel", ,,az ázsiai expanzióval", ,,a kommunista tűzfészekkel" ijesztgette. Vájjon nem ugyanezzel foglalkozik-e most Truman és eruópai sheriff jei ?

A hitleristák azt bizonyítgatták, hogy a kommunista pártok az országok egész sorában fenyegetik a békét. Göbbels ,.A jövendő Németországa" című könyvében a következőket írta: ,,A kommunista pártok az oroszok idegenlégiója." Most Acheson, utána Moch és néhány labourists azt erösítgeti, hogy a „kommunisták Franciaországban és Olaszországban azt az ötödik hadoszlopot alkotják, amely a békét fenyegeti."

Ugyan mit remélhetett az az örült gefreiter, aki magát „führernek" neveztette, mikor a szavakról áttért a véres tettekre ? Naponta jelentést tettek neki a német technika fölényéről, az emberek kiirtásának új módjairól és az úgynevezett ,,titkos fegyverről" Megfeledkezett arról, hogy találmányokon kívül vannak emberek is és hogy a háború kimenetele nem a bombáktól, hanem az embertől függ. Ideje lenne, hogy azok az örültek is gondoljanak erre, akik mo- solyogva számolgatják atombomba-készletüket és akik előadást tartanak az úgynevezett titkos fegyverről, máris győztesnek érzik magukat. Ideje lenne, ha ezek az örültek arra is gondolnának, hogy a ,,führer“ hadjárata a távoli Sztálingrád ellen a nürnbergi bírói tárgyalással végződött.

Mikor Hitler ..Európa meg- védelmezéséröl" és a ,,nyugati civilizáció 0rtekeir*öl“ beszélt, hazudott és képmutató szavakkal akarta takargatni világhódító terveit. Gyűlölt ö mindenféle civilizációt — a ..keletit" és a ,.nyugatit", a ,,délit" é.s az ..északit" egyaránt. Könnyű szívvel vetette oda Európát a tűz és a kard martalékául. Tudjuk hogy egy bizonyos időre sikerült neki becsapni a németek egy részét. Azok az emberek, akik most megismétlik Hitler hazug és képmutató beszédeit, minden ország embereit, a világ minden részét be akarják csapni. Ez nemcsak bűnös, hanem buta eljárás is, mert nagyon rövid idő választja el Churchil. Renau. .lohnson, l'el- hívás.nt Hitler, Göring. Göb bels szózataitól. Ugyan akad- 0 már olyan ember, aki hisz .MacArthur emberszereteté- ben. az atombomba humánus tulajdonságaiban és a pes tises bolhák nemes mivoltában, amel>ok arra hivatottak, hogy a nyugati civiliz.4ció ér ' .'keit megvédelmezzék.

Bárminek nevezzék is ■ az ■ünerikai úiságok azoka* az embereket, akik férfiak, asz szonyok és gyermekek gyilkolásával foglalkoznak Koreában, senkinek sem leszmek kételyei .az iránt, hogy k.k ezek a gyilkosok, sem pedig az iránt, hogy mik a szándékaik. Megengedem, hogy néhány tucatnyi René Letaisson-féle ember és cimborái a Légion című újságtól beiratjcozott azokba a hordákba, amelyeket szentségtörö módon az ,,Egyesült Nemzetek Seregének" neveznek. Am az, hc^y Koreában van néhány európai kalandor, aki annakidején együttműködött a hitleristákkal vagy pedig csak egyszerűen kedvelői . a rablásnak, nem változtat az amerikai támadás jellegén, mint ahogyan a ..irancia légió", „Vallónia" csapattestei és a ,,Vikingek“, az ola.sz, magyar és román hado.sztályok részvétele sem változtatott a Szovjetunió ellen intézett német támadás jellegén. Nem tudom, hogy Amerika diplomatái, miniszterei és tábornokai fel tudják-e ezt fogni, mert hiszen túlságosan leköti őket a veszélyes és gonosz játék és nincs idejük arra, hogy a közelmúlt tanulságain okuljanak. Ari-ól azonban meg vagyok győződve, hogy ezt minden becsíTetes ember megérti Amerikában is.

Hitler különösen gyakran és rendkí\TÍl mániákus módon tartott beszédeket a spanyol háború éveiben, ami az ö szemében a második világháború próbája volt. E.gyesek elragadtatással. mások borzalommal hallgatták, s voltak olyanok is, akik c.sak gúnyosan mosolyogtak. Akkor azonban nem akadt senki, aki megpróbálta volna megállítani ezt az örült gefreitert. Most folyik az a háboiú, amely egyqf atlantioceánontúli örültek

elképzelésében a hai inadik világháború próbája, a koreai háború kezdete óta Truman és európai sheriff jei szüntelenül beszédeket tartanak. Beszélnek a „vörös veszedelemről", a fegyverkezés szükségességéről, a „nyugati civilizáció megvédelmezéséröl". Annak ellenére, hogy képmutató módon ismételgetik a ,,béke" szót. mégis mindig az új háborúra való készülődésről beszélnek. Most még meg lehet őket állítani. Ez kötelessége minden becsületes embernek, bárhol legyen is és bármi legyen is a meggyőződése.

Két hónap múlva Angliában megtartják a Béke Híveinek

II. Világkongresszusát. A becsületes embereknek azok a képviselői, akik itt ötven országból összegyűlnek, kötelesek le-sznek megtárgyalni, hogy miként harcoljunk az ellen a tűzvész ellen, amely át akarja fogni az egész világot. A stockholmi békefelhívás azokat az embereket, akik el-sönek merészelnek al- alkalmazni az atomfegyvert, bűnösöknek nyilvánította. Ez igazságos, azonban nem elég. Nürnbergben a többi gonosztevő között ítélkeztek Pritsche felett is. Neki nem volt része a katonai hadjáratok terveiben. Neki semmi köze .siem volt Auschwitzhoz, Azonban ö is háborúra uszított, gyűlöletre nevelte az embereket má.sfajtájú, más nyelven be.szélö és más életmódot folytató embertársaik ellen. Vájjon nem köletessége- e az egész világ becsületes embereinek az, hogy bűnösnek nyilvánítsa' mindazokat a politikusokat, tábornokokat és újságírókat, akik az új háborúra uszítanak ? Vájjon nem lonne-e ideje annak, hogy minden országban ö.sz. •szeállítsák azoknak a lelki ismeretlen é.s veszedelmes őrülteknek a listáját, akik az új katasztrófa előkészítésével foglalkoznak? Mmden beteg .ségnek v’an olyan fázisa, ami kor a beteget ki lehet gyó gyitani, a fontos csak az, hogy ezt a fázist el ne szalasszuk. Most itt van az ideje annak, hog>' határozottan fellépjünk az új háború előkészítői ellen. Meg kel] őket nevezni. Fel kell őket sorolni. Sztálingrádra kell őket emlékeztetni. De Nürnbergre is.

A Szovjetunió vezetői és egyszerű polgárai már nem egy Ízben tettek tanúságot komoly békeszere te tükrúl. Nincsen a világon olyan kérdés, amit megegyezéssel el ne lehetne intézni. Mi sohasem gondoltunk és nem is gondolunk arra, hogy eszméink hel.yes voltát, a fegyverek erejével bizonyítsuk be. Azok hel.vességét mi munkával, alkotással. az élettel akarjuk bebizonyítani. A sztalin.grádi vizierömü nem fenyegeti sem Chicago üzletembereit, sem Louis an a farmereit, sőt még magát Tru- man urat sem. A Turkmén Főcsatorna nem jelent veszedelmet a toryknak, sem pedig a wigheknek Angliában. A mezövédö erdösávoktól nem rendül meg még olyan ingatag kormány sem. mint Fran- ciaor.szágé. Mi megbecsüljük bármely ciivilizáció éirtéke-it, legyen az „keleti" vagy ,.nyugati“, ,,északi" vagy „déli". Mi békét ajánlottunk és ajánlunk most is, nemcsak barátainknak, hanem azoknak is, akik nem szeretnek ben- nünket, mert hiszen minden- kinek jut hely a Nap alatt, azt pedig hogy kinek van igaza, majd eldönti a jövő.

Az örüítek ne számítsanak se a „titkos fegyverek", se a véletlenre, sem pedig a történelem szeszélyeire. Papíron győzni könnyű ezt bizonyítja a Légion cimü napilapnak soha meg nem jelent száma is. Amerikai papíroson megsemmiteni az egész Szovjetuniót csak öt percbe és néhányszáz dollárba kerül. Arra azonban ne gondoljanak, hogy aljas szavakról áttérjenek aljas tettekre, mert nevüket nyilvánosságra hozzák és a béke hívei kellő időben fenntartanak számukra helyet a vádlottak padján, mert oda kerül a szörnyű háború minden előkészítője.

EJzt a cikket, amelyet Sztálingrádról való megemlékezésemmel kezdtem, nem akarom őrültekhez intézett szavakkal befejezni, mert minden szovjet ember szivében túlságosan sok bánat és büszkeség fűződik ennek a volgai városnak a nevéhez. Azok az ifjak, gyermekek és családapák, akik 1942 szeptember havában átkeltek a Volgán és megvéd ték egy talpalatnyi földet a folyó jobbpartján, azok, akik meghaltak a hazáért. az övéikért, az igazságért, amely olyan erős, mint az acél. bátorságukkal megmentették népünket és az egész emberiséget, minden gyermeket, minden könyvet, a jövőt.

Gondoljanak eire azok a sztálingrádi hősök is, akik visszatértek a háborúból, s akik most serényen dolgoznak: gondoljanak erre az elesettek hozzátartozói, anyák, feleségek és menyasszonyok, mindig tartsák szem előtt, hogy Sztálingrád, annak hő si mivulta és fénye megret- tonti azokat az őrülteket, akik új hábomt terveznek és lelkesíti a béke minden védelmezőiét a Volgán és a Szajnán, az Óceánon túl és a koreai romok között is — min. denütt, ahol csak emberi ■SZÍV dobog.

1950. szeptemberében.

Csujkov, Sztálingrád védője

Csokonai A'itéz, Mihály:

Jövendölés az első oskoláról a Somogybán

Hát Múzsáknak szentelt Kies tartomány! üly számkivetve volt Nálad minden tudomány ? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt?

Hát csak kanászmik termett A somogyságri paraszt? Istenem!

Senki sem Vette észbe,

Hogy a részbe Árva még Somogy!

Hány jó és lett vaddá,

Hog>’ nem mívelték ?

Hán, polgár biinylkká?4) Hogy jóba nem nevelték! Diidva lenne a diidvák Közt az ananász:

Kanász marad, akinek A nevelője kanász.

Hát már, hogy A Somogy Illy tudatlan,

B'ormálatlan,

Kié a hiba?

/Jebreeen és Patak .Messze estenek

ide, hol a Múzsák Aem is esmértettenek, .\m| kevés pénz bejött, Két-három póra'^), Nagyobb dologra ment el Borra vagy disznóra.

szegény Pór legény . Vágj’ bodnárnak,

Vágj’ betyárnak.

Vágj’ zslványnak állt.

Oh, .szomorú sorsa Egy szép megj’ének! Hogy a magyar lelkek Megvetv’e heverének.

Oh, nem fáj-é a szíve Minden magyarnak.

Hogy a magyar fiákkal Gondolni nem akarnak?

De tán jó',

Olly idő.

Mellj’ben nékünk A vidékünk Üj Helikon lesz.

1) Rablóvá

2) Póra vagy poltura; kia pénzdarab.

Csokonai Viféz Mihály

A XVIIl. század végén a haladó magyar értelmiség, mely csak a polgári forradalom útján látta lehetségesnek a feudalizmus megdöntését, világosan felismerte, hogy a polgári átalakulás előfeltétele az ország önállóságának kivívása, a Habsburgok uralmának megdöntése. Ezért a Martinovics és Hajnóczy által vezetett forradalmi mozgalom a független magyar polgári köztársaság jelszavával lépett fel.

A bécsi reakciónak azonban sikeiült felszámo’lnia a magyar haladó értelmiségnek ezt a megmozdulását. A magyar jakobinusok bukása s az I. Ferencz-féle reakció győzelme megtörte a szellemi élet forradalmi lendületét. Az írók jelentős többsége a mozgedomhoz tartozo’tt. .á.kit nem büntettek halállal, az börtönbe jutott, s ha megélte a ki- szabadulást, a külföldi tájékozódástól elzárva, a szigorú cenzúra miatt nem folytathatta útját ott ahol elhagyta. 179.5 után haladőszellemti íróink pártfogó és közönség nélkül maradtak, s valósággal elszigetelődtek a társadalomtól. Az irodalom fejlődésének ez a mély sz.akadéka kettévágta azoknak az íróknak az útját is, akik közvetlenül nem vettek részt a Martinovics-mozgalomban de korábban a felvilágosodás eszméinek harcosaként indultak. Ezek közé tartozott a századforduló nagy magyar költője: Csokonai Vitéz Mihály.

Csokonai egé.sz életében következetesen harcolt a feudális, elnyomás, a bécsi reakció ellen. Ezért gáncsolták el költői pályáját. Legnagyobb müvén, a Dorottyán kivül, amely a feudalizmus éles karikatúrája több ver.=ében a francia felvilágo.sodás hatása alatt áll. (Konstantinápoly, Az e.stve — Béka egér harc, A bagoly és kócsag. 1 Szerelmi köl- té.szetében a Lilla-dalokban a szerelem és az emberi érzések mély. őszinte világát tárja fel, Népiessége már nem a nemesi népiesség, hanem egy komoly lépés a plebejus népies.ség felé, amely Petőfi és Arany János költészetében élte el tetőfokát. (Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Sze- relcmda) a csikósbörös kulacshoz.)

Csokonai meg.sejtette, hogy a XX. század új életet hoz a dolgo.’íóknak, akik megbecsülne majd az ö költészetét is. ..Nem fogja többé még csak munkámat is látni ez az cgyrészrö! irigy és ször.s2áihasogató s a mellett korhely ■dőszak, másrÁszt Obskurant é.« üldözni szerető világ. Ha írók is, aminthogy már én anélkül nem tartón fenn létemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a XX század vagy a XIX .századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem ...“