Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-06-06 / 32. szám
Ol IFI0SÄ6 1953 június 8. V. V. Hujbvsev, a kiváló forradalmi dolgozó Kujbysev a bolsevik párt nagy hazafia és kiváló forradalmára a lenini sztálini tervek munkatársa és megvalósítója volt. Valerián Vladimirovics Kujbysev 1888 június 8-án, Omszkban szü'e- tett, katona fia volt. A nyomorgó és elnyomott nép iránti szeretete már kora if'űsága óta odavezette hogy a cárizmus e'leni igazságos harc oldalára álljon és hogy hőstettekre buzdítson. 1904-ben, 16 éves korában belépett Oroszország szociáldemokrata pártjába és egész éle. tét a munkásosztály fe'szabadításá- nak szentelte. Pártmunkájában nagyszerűen megállta et helyét, amit az bizonyít a legjobban, hogy alig volt még egyéves párttag és máris nagyon fontos megbizatást kapott. Az első forradalom idején i'legális irodalmat terjesztett és a forradalmi Pétervár fegyvere'látá- sát szervezte. Nagyban segítette azokat a moszkvai csapatokat, amelyek a felfegyverzett decemberi felkelésre a cárizmus ellen készülődtek. 1905-ben az első orosz forradalom leverése után a sztoHpini reak- ló idején Omszkban, Ton)szkban és Péterváron vezeti a forradalmi munkát. Ugyanezt végzi az első. világháború ' tt is. Igazi bolsevik és esküdt ellensége az abszo'utizmus- nak. A cári kormány, amely létük veszélyeztetését látta bennük, állandóan üldözte és gyakran letartóztatta É eténsk 1906—1916-ig terjedő korszakában nyolcszor volt letartóztatva és négyszer küldték Szibériába száműzetésbe. Az üldözések e'lenére a leninizmus zászlaja alatt szenvedélyesen és fáradhatatlanul a cárizmus ledöntéséért harcolt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején Szamara városi szervezetének é'én állott (most Kujbysev). Vezetése mellett Szamara, mint az első városok egyike a pétervári proletariátus oldalára állott. A külföldi intervenció és a polgárháború idején álladóan harcvo- na'ban állt, a vörös hadseregben fontos szerepet töltött be és az e’- lenforradalmárok és az intervenciós hadsereg legyőzésében nagy érdemei vannak. A vörös hadsereg harcterein szerzett dicső győzedelmei után Ku,jb>- sev sikeresen bekapcsolódott a szó. cializmus harcába a párt és az állammunka főszakaszain. Fő'eg azonban a lenini sztálini szocialista gazdasági tervek megvalósításában. — 1921—22-ben mint a Legfelső Nemzetgazdasági Tanács Elnökségének tagja Oroszország zseniális villamosításának tervét vezeti keresztü', Sztálin elvtárs irányelvei szerint. Kujbysev irányította az első és második ötéves terv kidolgozását és biztosította annak a megvalósítását. Mint g szovjet gazdaság kiváló ismerője és szervezője a szovjet if júságot is magával ragadta, hogy gokat tanuljon és megszerezze az új szocialista technika ismereteit. A nagy építkezések százezer 'építőit és a szocia'ista ipar építőit munkahősiességre serkentette, állandóan ösztönözte az é'munkás mozgalmat és a szocialista munkaversenyzést. Az útjában álló akadályokat kö- nyört.-í'enül, szétzúzta. Mega'kuvás nélkül áht a nép árulóival, az osz- tél.vellenség ügynökeivel, a szabó- törökkel szembe és rendületlenül harcolt a párt egységéért és tisztaságáért. A megalkuvás nélküli magatartásával P-ovjetoroszország ellenségeivel szemben maga ellen irányította az áruló bucharinisták é^ trockisták ellenszenvét Gyógyítás leple alatt o'yan orvosok, akik Trockij és Bucharin hívei voltak e lelkes harcosnak bűnös módon 'meg rövidítették életét. V 'V. Kujbysev halálával a szovjet nép és az egész vi’ág munkás- osztálya nagy kárt szenvedett. Kujbysev é'ete és halála állandóan szemünk előtt legyen. Ez a nagy forradalmár legyen mintaképünk. Kiválóan ismerte a marx-leninizmus teóriáját és azt a gyakorlatban alap- vet"en felhasználta. Kujbysev elvtárj. személyisége példája legyen az igazi bolsevista tiszta jellemének. É'ete az elviség mintaképe volt.— Kknéletlenül harcolt minden el'en, ami a szocializmu^ felépítésében a mui.kásosztály-haladás útjában á' t. Halála szolgáljon tanulságul, hogy az ellenséget ne tévesszük szem e'őtt és hogy fokozni kell a fórra, dalmi éberséget, hogy kivédjük a cselszövök ármányait. Kujbysev elvtárstól tanuljunk büszkeséget, szeretetet a dolgozó nép és a kommunista párt hűségéhez. Tanuij’mk tőle lelkesen hinni a szocialista jövőben. Kujbysev elvtárs müve nagy iskola számunkra, mert megmutatta nekünk a bol.se- viki stílusú munkát, és megmutat ta, hogyan kell leküzdeni az akadályokat, amelyek, utunkat állják és megmutatta az utat, amely a szocializmus győzedelméhez vezet. Dr P i o V a r č í Ha a vendég elmarad Sokhelyütt* nem tartják meg a gyűlést, ha a felsőbb szerv küldötte nem érkezik meg, mert a bizottsági tagok „nem tudnak” szónokolni. (A sajtóból) összejött az egész tagság, nem hiányzik senki már. Mért nem nyitják meg a gyűlést, elnökünk még mire vár! Fut az idő, hív a munka, fogytán már a türelem. Kezdjük végre, elnök elvtárs! — zúg, morajlik a terem. Az elnök még meg se mukkan, a távolba meredez; • vizsgálódva nézik arcát, mért oly méla — beteg ez? Semmi baja, hisz élénken szól most: hékás, hová mész? Már kivülról jő a válasz: kis időm is kárba vész! És az elnök zavarában rendezi a székeket. Mire várnék? — kérdi más is, s yiz ajtóhoz lépeget. MeggyérUlt a hallgatóság, öt-hat elvtárs, ha maradt... Frissen tölti meg az elnök a szónoki poharat. Gondolkodik, mit tegyen most, felhörpinti a vizet s kife.jti az elvtársaknak: az instruktor nem siet, gyűlésünket elhalasztjuk, hogy tartsuk meg nélküle ... ? — S e pár szótól izgalmában vörösen ég a füle. * * é Jól jegyezd meg, elnök elvtárs, tanulságos szavamat: gyűléstekról az instruktor még ezerszer elmarad. Ne gondolj a lámpalázra, tedd félre a zavarod, szónokolj te, állj ki bátran, elvtársaid a tagok. Add elő a munka tervét, meglásd, szavad, mint lesik: a mag, amit szerte hintesz, termő talajra esik! Szántó György Május 2-án a csehszlovákiai fiatal Írók Komárom dolgozóinak mutatkoztak be. Az irodalmi estnek jelentős sikere volt. Képünkön Bábi Tibor elvtári (katonaruhában) fiatal költőnk és Mács József fiatal novella iró Teleki (közepén) elvtárssal a komáromi Magyar Gimnázium tanulójával beszélget az Irodalmi est szünetében A komáromi Dunamenti Múzeum megnyitójáról Május elején a komáromi kuUúr- ház termében megnyílt a komáromi Dunamenti Múzeum. A megnyitó igazán méltó volt. A megnyitáson több mint ötszáz látogató vett részt. Ez azt bizon'át- ja, hogy manapság már sokkal nagyobb az érdeklődés a tydományos élet iránt, mint valamikor az elmúlt rendszer alatt. A múzeumot 1886-ban alapították, azonban helység hiányában ideiglenesen a kollégiumban halmozták fel a környékbeli leleteket és a muzeális anyagot. Az államtól csak huszonhét év múlva, 1913-ban kapott 125.000 korona csekély állami támogatást és néhány rajongó ada^ kozásából épült fel a múzeum mai épü’ete is. amely egyben ku’túrház volt. Habár a múzeumban értékes és érdekes gyűjtemények voltak, mégse szolgálták a dolgozók tudományos nevelését. A második világháború idején a múzeumból katonai szá'lást csináltak s a gyűjteményeket — nem törődve műértékükkel — a szemben lévő bencés rendház pincéjébe szállították. A múzeumot csak a felszabadulás utáni években rendezték. A februári győzelem utáni népi kormányunk államosította a múzeumot. Az Állami Archeológiái Intézet Dr. Dusek Miklóst nevezte ki a múzeum igazgatójává. Dr. Dusek 1945. óta fáradhatatlamil a múzeum rend- behozatalán dolgozik. A szemlélődő szeme elé tárul az ember őskora. Legelőször a kőkor- szakbeli leletekkel találkozunk. A vitrinekben láthatjuk az ember fejlődésének fontos fejlődésfokait, a neandervölgyi és cro-magnoni majomember fejének rekonstrukcióját és hazónfcbeli leleteket a kőkorszakból; kezdetleges szerszámokat és a Duna hordalékában talált hatalmas mamutí ábszárcsontot és fogakat. Pár lépéssel tovább látjuk az Ogyallán feltárt neolit-korszakbeli leleteket. Ezen a fokon, a barbárság fokán kezdődik a földművelés. A következő kiállítási részben az izsai és hetényi ásatások nyomán feltárt leletek — a társadalmi fejlődés fontos állomását — a bronzkor bizonyítékait szolgáltatják. Primitiv földművelési eszközöket látunk az állattenyésztés világából és a föld megműveléséhez való áttérés bizonyítékát. A hetényi ásatások gazdag anya. got szolgálnak. A vaskori maradványok főként Hetényből származnak. A barbárság lelső fokán, a vaskorszakban ment véghez hazánk területén a népvándorlás. Itt már fejlettebb munkaeszközökkel találkozunk. A falakon nagy térképek láthatók — amelyeket dr. Dusek az itteni leletek és a saját ásatásai alapján szerkesztett Itt találhatjuk a római császárság idejéből a Szlovákiai területén lévő legnagyobb sánccal körülvett tábornak a Clenantiának (Leányvár) alaprajzát. A vitrinek tovább a keltái katonai demokrácia idejéből való leleteket tartalmazzák. Az utolsó három kiállítási rész a szlávokkal, avarokkal és magyarokkal foglalkozik, komáromi, keszeafalvi és rnegyercsi leletekkel. Itt már a feudalizmus csírái mutatkoznak. A közelmúltban dr. Dusek az Archeológiái Intézet megbízásából a komáromi magyar gimnázium hat tanulójának segítségével egy avar települést tárt fel. A múzeum a jövőben több új osztállyal bővül, t %&VJ<Xá^ QHjAÁtCi: {Jó*h ündhásjegyZ^^ XVII. folytatás. Meg is mutatják, — mondom az egyiknek. — Ehe, — mondja és nevet, majd nagyot köp. — — Ne köpködjön, mondom neki. Most t l.aritunk, maga meg össz köpködi. — Felvágták a nyelvét, tanító uracska mondja gőgösen. — Fel. A szabadság hozta, hogy szabadon beszélhetek. — Szabadság, szabadság, — legyintget, azzal továbblom- hul. I Takarítunk, sipekedü„k. — Tisztul az iskola környéke, Háro,n nap múlva minden készei lett: tetőjavítás meszelés, ablakok, ajtók, csak még a padok vannak hátra, de V ír az asztalos szabja, méri, mekkorák kellenek majd idi. ebbe a megszépült tejembe. Hat kislány zöld fonatot 'ké szit. hárman virágokat szarkáinak b ’ tízen is kapják, hogy az is olajaira erősítik. Föléje Sztálin és Rákosi kép jön. Hajladozik a füzér, hátrább sö "'jetik n i.irdát, az iskolaudvart, Vida Rózka öregasszony két cserép virágot hoz hóna a'att. leteszi az ablakra és a nap felé fordítja virágjukat. — Hadd süssön rájuk a napocska. — r:Rózka néni még az is melegebben süt — mondom neki. — Gyérekem, húz félre Rózka néni, hoztam valamit. Susog, félrehúz, magyaráz, bólintgatok neki, de meg is hökkenel— Gyerekem, 73 esztendős vagyok. Elhoztam az unokám könyvét. Tanítson meg a bö- tűkre! Ránézek. Nézem ráncos arcát, tiszta szerv •íf kicsit reszkető i'íét és ősz haját. 0 is visszanéz, szeme a nappal együtt ragyog. — Mert '’■^lig nem akarok meghalni! — mondja és szemét elönti a könny. — Ne ríj jón — mondom neki. — Megtanítom, holnap eljöhet. Megfogja kezemet, megszorítom kezét és elválunk. Itthagyta - a két virágcserepet, hóna alatt viszi az ábécés könyvet. Megy. megy az utcán, egyszer csak megáll, visz- szaiordvl és hozzámjön. Félrehúz, val :.LÍt susog. Bólintok, hogy rendben van. — Szemüveg is kell ne — mondja. Nincs okuláré. Nincs mivel látnom. — Ingyen kap — mondom neki, de mintha nem hinné. — Ingyen elmegy az orvoshoz. Ingyen megvizsgálják magát. Ingyen írnak egy megfelelő szemüveget és ingyen megkapja — mondom neki nevetve. — Ne tegyen bolonddá — mondja nekem. — Itt a kezem, hogy igazat mondok, — felelem neki. Megnyugszik és most már nyugodtan távozik. Vörös zászló csattog a tavaszi szélben, rúdja nekifeszül a messzeségnek, nyele rezeg, de nem kor - ni le. Béli János erősen tartja. Kis osapat megy a zászló mögött. Jobbról szőlődombok, fölöttük lustán kóvályognak a felhők. Sár van, nemrégen esett. Az emberek csizmája élesen lefetyel a sárban. Hátul egy új gazda dúdolni kezdi: „Fel, fel, ti rabjai a földnek...” a többiek egyre erősebben dalolják, úgy, hogy egyszer csak minden zeng, mintha ezer ember dalolna. Béli i..egy elől, fejét nekiszegi a szélnek. Nézi a zászlót, amely több helyen berepedt, de színe tüzesen c 'íllog, mint a parázsé. Be kell menniök, tovább nem várhatnak. Mi lesz hát a földekkel? Mi lesz hát a kiosztott földekkel? Egyikük derekán madzaggal van átkötve a, kabát, a másik bakancsa elfesült és fci- látszik belőle a szalmabélés. Csegöldi Mihályé ez a bakancs. Valahányszor lenéz rá, elmosolyodik és azt mondja: — Nem baj. Lesz jobb is. Van jobb is. Ilyen sáros útra nem érdemes mást húzni. — Megkínzott a pénzromlás, de már helyrejövök, — mondja Bélinek. — Gyerekem, 73 esztendős vagyok. Elhoztam az onokám könyvét. Tanítson meg a bö- tükre! (Dubovsky rajza) — Mit most a bakancs, — feleli Béli. A föld sorsa most a fontos. Az lenne a fontos: hogyan van begombolva a kabát? Talán azzal is bíbelődjünk, milyen a gomb? Vörös zászló c.sattog a tavaszi szélben. Mögötte húsznyi ember, forradalmi dal zeng aj ajkukon a dombok elhalóri verik vissza a dalt. Béli markában megmelegszik a zászlónyél. Vargán a gazdag paraszton gondolkozik: ott jöttek el háza előtt. A kulák házán a ró pléhtornyocskák, udvarán két galambház, hátul nagy kazlak, kukoricafüzérek a szederfán, a kapuban a nagyhasú Varga pöfékel. Néha böffent. 75 hold földje van, megteheti, hogy szájtátva él. Tegnap este le- kódisozta ezeket az embereket. A kocsmában ki is köpött, mikor a kommunista szót hallotta. A milliárdos bankókat az udvaron égette el s mintha disznót pörzsölt volna, piszkafával meg is kotorta, piszkálta a tüzet. Kormos zsarátnok csapott fel. — Hehh. Ez a kommunisták pénze, ni! — Dehogy is a kommunistáké! — szólt oda a palánkról Ferkei, az újgazda. — A kommunisták jó pénze csak jön — mondta. —' Honnan tudod, te? — Megmondta Rákosi elvtárs. — Mit locsogsz itt, te! Eredj a kemencéd mellé! (Folytatása következik.)
