Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-05-30 / 30. szám
öl iFiűsAe 1953 máius 30 Nyikolaj Tyihonov: ‘ A 250 ÉVES LENINGRAD' Pétervár, 1919 és 1941 Gály Olga: Hajnali őrségen című verseskötete Emlékszem az őszre, a fagyra, Barikádra omolt a sötét, Tűz fényei hulltak a habba, £j lepte a város egét. „Előre!” — Parancs szava kondult, S elnyelte a hőst a sötét. Se nóta, se bánat, — elindult A nagyszerű pityer-i nép. S az asszonyok ástak a réten. Készült a komor fedezék. Rozsdás kapa asszony! kézben Döngette a róna rögét. Vér-hólyagok ültek a markon, Feketéllett bőrön a seb. De sírni a pityer-i asszony Nem sírt, — sose sírnak ezek! És szóltak tétova nélkül: — Meghalni! — De Vissza — soha! Pétervár drága minekünk. Most drágább, mint valaha! Minden köve ázzon a vérben. De nincs megadás, soha nincs! — És büszke e nők örökére. Aki él. Ez a tett: csoda, kincs! S már leskel az ellen a tájon. Már dörren a puska megint. Augusztusi éji homályon A fegyverek új csöve int. És indul a harcba l.eningrád, Huszonkét éve is így ... — Minden fia elbukik inkább. De a város — áll örökig. S az asszonyok ásnak a réten. Éj s nap kopog a fedezék, ÄSÓ, kapa villan a kézben. És dönti a róna rögét. Ö földijeim, ti barátok! Ez igaz harc drága hírét Meg az ellen-ölő, komor árkot nem feledi már ez a nép. S a forrástól a torkolatáig Hadd zúgja a néva-i ár. Hogy senki se kapitulál itt, — Inkább a — halál! 1941. (Kardos László forditá.sa) ’ A csehszlovákiai magyar költészet kialakulásának jelentős állomására érkeztünk, amUtor Gály Olga „Hajnali őrségen” című verskötete dolgozóink és ifjúságunk kezébe került. A költőnő eddig Írott legjobb művei közül válogatva olyan írói müvekkel ismerteti meg dolgozó népünket, amelyek a szocialista munka, az áldozatos hazaszeretet és a béke megvédésére ösztönzi, neveli az olvasót. Éppen ezért Gály Olga verskötete jelentős eszköz hazánk dolgozóinak és ifjúságának nevelésében. Gály Olga bátran üti meg az emberi szív legbensöbb érzéseinek hangját s éppen ezért versei nagy hatást gyakorolnak az olva.sóra. Gály Olga szenvedélyesen keresi életünkben az útat, az élet új jelenségeit és ezeket pártosan igyekszik ábrázolni. Repül a körhinta, szabadon repül a lélek, gyerekek — hajrá — ma titeket semmi se fékez. Ma sorsotok így szárnyal egyre magasba. lendíti párturík és népünk szerető gondja. — írja az „Egyre feljebb” című versében. Habár a költőnek nem sikerült átfogó képet adni épülő új hazánkról, dolgozóink életéről, küzdelméről, munkájáról, felszínesen ábrázcája a falu, a munkások életét, mégis új hang az, amelyet megüt kibontakozó líöltészetéber. Gyerünk, pezsdülv« hajt a vér, testünkben lüktet minden ér, izom feszül. Ujjongva száll a nwnkadal, tavasz varázsa árad s ilyenkor minden sikerül. Gyönyörű ez a vers. Minden sorában az új élet lüktetését érezzük és mindezt művészien varázsolja elénk a költő. Gazdag ez a mi életünk, de csak az érezheti teljesen boldognak magát, akinek sikerült lerázni a múlt minden korlátját és szívével, képességeivel teljesen oda állnia az űj világ építőinek táborába. Tanulni, állandóan tanulni kell az építő embernek, hogy egyre szebbet és nagyobbat alkothasson és hogy alkotását megvédje a» külső és belső ellenséggel szemben. Csakis az eszme fegyvere teszi arra képessé az alkotó «nbert, hogy megállja a helyét az élet küzdelmében. Tavaszi földből ,ha buggyan a vetés, szárat hajt és kalászba szökik, csak addig, mig üres s ntagtalan, fúrja hiún magasba fejét. így az ember, kiben nincs tartalom, fejét fenn hordja, mint üres kalász, hiún csapong, a köznek mit sem ád míg meg nem érti Marx-Lenln tanát. A „Hajnali őrségen" minden verssora szenvedélyes hazaszeretetre neveli dolgozóinkat és az ifjúságot. A kötetben megjelennek előttünk a hazai táj szépségei, kitárul előttük az új haza gazdag gyönyörűsége. Szabad ország hullámzó búzatábláiról, ég felé törő bérceiről, boldog gyerek kacajról dalol a költő. De nem hiányzik a verskötetből a múlt ábrázolása sem, a lélekölő robot, az észsorvasztó elnyomás. Megtaláljuk a verskötetben a kapitalista országok szenvedő, megalázott dolgozóinak, a Koreába kényszerített amerikai katonának az ábrázolását is. A kötetben különösen jelentős helyet foglalnak el a békeharcra buzdító versek. A költőnő a békebarcot, mint egyéni életének egyik legfontosabb problémáját ábrázolja. Ez az ábrázolási módszer lehetővé teszi, hogy teljesen közelébe férkőzzön az olvasók szívéhez, de ugyai^akkor ae a hátránya is megvan, hogy verseiben a béke ügye a költő elszigetelt egyéni ügyének tűnik. A kötet nem egy verse nem eléggé csiszol tan fejezi ki a költő mondanivalóját. Néhol eszmei zavarosságokat is találunk a kötetben. így például teljesen kilógnak a verskötetben a „Húsvéti harangok” és az „Oj emberek karácsonya” című versek. Teljesen téves a költőnek az a törekvése, hogy a vallást és a vallási szertartásokat új színben .demokratikus színben igyekszik feltüntetni. A vallás ilyen tolsztojánus ábrázolása ártalmas dolgozóink világnézetére és új erkölcsi nézetei kialakulására. \z új megtisztított vallás vagy egyház senuni egyéb, mint a dolgozóknak szánt új megtisztított, raffinált méreg terjesztése. Ez ellen a tendencia ellen igen határozottan lépett fel Lenin, amikor Tolsztojt bírálta. Máshol viszont Gály Olga elvtársnö helytelen költői képeket alkalmazva úgy tünteti fel a békevágyat, mintha az indította volna el a szocializmust diadalmas útjára. Mindeme hiányosságok ellenére Gály Olga elvtársnő verskötete jelentős e- redménye új, kibontakozó költészetünknek és bittatő jele annak, hogy a néppel összeforrott, dolgozó népünk harcában aktívan részt vevő költő túl képes lépni fogyatékosságait és tiszta, szívhez szóló, érzésekben gazdag költészetével még hathatósabban előrehaladásunkat fogja segíteni a szocializmus útján. NÍnn Mtr Mvn -ko ti o — röm tár p —do A vi^n tzall a fist . l»nn írj o gép ét forrva forr az vst ■ Jómro méhfén izxó fin^ lámpa. Lilái ke-rts új új aknábo. Apró felhők joijianak ai égen 2 Nem volt ilí/en jő kedvünk mór róoet) ' Hájus {ínyben minden újra éled ^ l>j rwnkától szépül meg az elef. iJó^ ündhás jegj^^ete) XVI. folvtatd.^ A földesúr mellett egy aféle szegény ember áll és az uraság elé tartja a kisvároska hetilapját, amelynek széle kunkorodott, lapjai pedig piszkosak. Ezért kap egy kis napszámot. A kocsik vígan kattognak, az egyik kúria előtt két ökör a mély kátyúba süllyedt: térdig állnak a sárban. a béres veri őket, már vér freccsen orrukból, de moccanni sem bírnak. A kúriák bent vannak a park közepén, csend van körülöttük, hogy senki és semmi ne háborgassa őket. ötezer, hatezer holdak tartoznak ezekhez az ódon házakhoz, — Végtelenül örülök, kedves kollégám, hogy eljött — mondta az igazgató. Kérem, nálunk ebédel. Szúrós szeme végigszalad rajtam. Az ápo- rodott szagú irodában egy vénséges és ijesztően csúnya arcú vénasszony ül. — Ez az egyik ismerősünk — mondja az igazgató. Délben az ebédnél az igazgató felesége felkapta ura elől a kenyeres kosárkát, majd nem adott neki feketekávét. Hiába volt minden: az asszony jéghideg tekintéUd mérte végig urát és kiment. Az igazgató tréfára fogta a dolgot és valahogyan elütötte azt a kínos jelenetet. Láttam, hogy baj van közöttük. Munkába álltam és az' irodában valamit le kellett gépelni az öreg, ismeretlen gyártmányú gépen. Alig találtam meg h'.r- telenjében a betűket. — Álljon meg kérem. Ezt o szót, hogy „szóval” hosszú óval kell írni. — Tudom, — Nahát akkor? Oda nézzen. — Kérem, hirtelenjében nem találtam a különálló hosszú ó-t. — Ne feleseljen. Különben is ezek után nem kell a munkája. Jegyzőkönyvet veszünk, fel a dologról. — Kérem ... — Elég. Hagyja abba. Jelenteni fogom az esetet. így kezdődött a dolog ennél a fenevadnál, akinek Galamb Árpád volt a neve. A testület hallgatott, mukkani .sem mert. Az altiszt legyintett: „bolond”, ezt mondta. Az egyik reggel részegen jelent meg a folyosón és ké-'t, hogy két osztályban helyettesítsek, majd bejött és arra kért, hogy egy harmadik osztályban is helyettesítsek. — Egy órán három osztályban nehéz tanítani. — Ne feleseljen. Hol van a tanmenete? — Most vagyok e!ő,ször ebben az osztályban — mondtam. — Jelentem fogom az ügyet — mondta hidegen. Mondom feleségemnek, hogy mibe csöppentünk. összetetté kezét, amely hul- lottan esett ölébe. Gyorsan peregünk az események. — Az egyik osztályt megtizedelte ez a Gala; ' Arpád igazgató úr, aki nem is tudta leimi neu annyira alkoholista volt. Az asztalon egy fikarcnyi ceruzahúzás volt. Ráordított az osztályra, hogy ki volt az, ki tette? Nem állt fel senki, mert a leányok közül senki sem tette. Minden tizedikét megrótta és utána azonnal hazaküldte az iskolából. — Vegyétek magatokat kicsapottak- nak. A f 'bbit majd je’entem. Kisült, hoay az altiszt a szenes kutáccsal véletlenül az asztal papirosához ért és az húzta a szenes vonalat. No aztál, uj kolléga jött, akit büntetésből helyeztek ide. Együtt részegeskedtek az igazgatóval és' az egyik este. mikor a sötét utcán az igazgató kollégáji leroskadt így szólt hozzá: — Kolléga úr, ezért felelni fog — és melléje roskadt, mert ő is részeg volt. Reggel ott találták meg őket az árokban. Vizsgálat jött: hiába jött. Az igazgató felesége egész esztendőben gyúrta a tarhonyát, ami az illetékeseknek enyszeres fegyelmije Galamb Arpád ' azgató úrnak ... Mondtam ezt az ismerős és ismeretlen embereknek. Azt mondták: hiszen ez nem is igaz, ilyen rémségeket el sem követhet egy ember, aki az iskola falai között van. Talán csak nagyítás, Talárx csak túlzó rosszakarat. Mikoi aztán a szülők az egyik hétfő reggel bejöttek és látták, hogy- a folyosón felsorakoznak a tanuasi gyerekek és jobbrC- balról kapják a pofonokat, s kettőn'„k elered az orra vére, amiért vasárnap nem voltak templomban, holott Galamb Arpád igazgató úr éppen tejaap részegen.tántorgott a templom előtt, éppen akkor, mikor a miséről jött ki az ifjúság, akkor látták, hogy ez nem túlzás. Az egyik cselédember odaugrott ehhez a bestiához és lefogta kezét. — De aki istene van magának, hozzá ne nyúljon ahhó a gyerekhő, mert maga tegnap részeg volt, de ez a OVe- rek tanyasi, tudja e? lg, volt ez. Szóról-szóra így volt ez, amint c.ekeí a sorokat írom ebben az í.ásb'm. És úgy volt, hogy a testület három tagjáról feketekönyvet vezetett Galamb Arpád részeges iskolaigazgató és „kommunista csürhének nevezte őket”. Így volt ez, amint ezt írom. £s megint, megint azt gondoltam, hogy ennek a világnak el kell mti'nia. Jöjjön egy másik, egy tisztességes, ahol nincsenek Galamb Árpádok és olyan papok, mint amilyen ott maradt abban a faluban, ahonnan jöttem. — Tavasz van — mondom feleségemnek. — Az — Barkafakadás van — mondja. Barkafakadás, Minden megújul és új élet borítódik. a tegnapi téli, őszi időre. Forradalmi meleg, viharos ez a megújulás. Jöjjön ez az új élet. Százszor is elmondtam magamban, f'dhan- gosaii és hangosan az urasági c.se'édek között, akikkel most ismerkedem. — Kazalszóró orkán kell ide — mondta ezen az estén az egyik cseléd, kinek kabátján még rajta volt a szalmaszál, amely az ökrök etetésénél akadt rá. •Bólintottam. Igen, kazalszóró orkán kell ide! * * • A faluban gőgösen járkálnak a németek ellopják a lószerszámok f eladják egy másik gazdának, de attól is visz- szálopják. Érezni ezt a visz- szataszító ,.német” szagot a faluban. Konzeri'szag. messze frontok véres, tetves szaga ez. Ma valami nyugtalanság van a faluban: készülődnek ezek a bestiák, akik egy egész földrészt kiraboltak, meggyilkoltak és lelégettek. Reggelre eltűntek. Meneteltek. mert a Szovjet Hadser j ágyúi morogtak keleten. Kormos csajkuk, büdös rongy- dar bok maradtok a németek után. Vigye őket a halál. Hajnalban keltem, öt óra van. Látom, hogy az utcán a tavaszi párában egy szovjet katona lépked. Frissen, nagy erővel, bátran, piros és mosolygó arccal. Hosszú bajonet- jén megcsillan a koratavaszi nap. sapkája piros ötágú csillaga melegen villan. Utána száz és sz íz szovjet katona, mögöttük ág' ük, kocsik, tankok dübörögnek. Porzik az út, csereg az acél. A katonaarcok izzadtak, de nyugodtak és erő van rajtuk. Szétáradnak a faluban, integetnek az embereknek, akik a kapuk mögött állnak, kezükben a kis batyu, amelyet hoztak magukkal. Ri dtak. félénkek, mert a németek elöl a kertben ásott fedezékből a föld alá kellett menekülni. Az egyik szovjet katona bal kezébe fogja puskáját, sapkáját félrecsapja és nevetve mondja: — Pápa, Pápa! Zdrávsztvuj! Szvabóda! Szvabóda! Mondja neveti, hogy jó egészséget és hoay szabadság, szabadság! Széles tenyerét nyújtja BéH Jánosnak és helecsap, megrázza, megveregeti a szovjet katona karját és hátát. Ür falusiasán, tjy- szerű-v^ esen. , — Gyere komám, gyere, — kanyarttja be Béli a katonát a szobába. — Állítsd ide azt a puskát — m 'ja Béli és nyíl a ka tona puskaj''rt de az nem adja. — Hű társam. Nem szakadhatunk el. Szovjet fegyver — a szovjet győzelem, mondja a katona. Béli asztalt készít, felesége csattogva ter'*i az ás-ini *eri tőt, ételek sokasodnak, a katonát kínálják, kocintanak, élteti Béli János a Szovjet Hadsereget:
