Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-27 / 29. szám

úi iFiOsHe T553. míSii'« Büszkén íogom viselni a pionírkendöt Keľdô íróink mimkakózössége készül a párt X. kongresszusára ?? A kosuti széles utcát proli vérrel öntözik^" Kezdő íróink munkaközössége május 14-én tartott ülésén töb­bek között megvitatta mindazo­kat a feladatokat, amelyek kez­dő íróinkra pártunk X. kon­gresszusa alkalmából várnak. A Csehszlovák írószövetség szlová­kiai tagozata mellett működő munkaközösség elhatározta, hogy a párt harcának jelentőségét ki­domborító magas eszmei müvek­kel köszönti szeretett pártunk X. kongresszusát. A X. pártkon­gresszus hazánkban történelmi jelentőségű eseménye lesz a boldogabb emberi életért, a szo­cializmusért és a békéért folyó harcnak, egyben a csehszlovákiai magyarság további felemelkedé­sének és kulturális életünk ki­bontakozásának jelentős állomá­sa lesz. Kezdő íróink nap mint nap állandóan érzik pártunk gondos­kodását a csehszlovákiai magyar nemzeti kultúra felvirágoztatása terén és éppen ezért a követ­kező alkotásokkal köszöntik a párt X. kongresszusát: 1. Egri Viktor államdíjas, írój, a kezdő írók munkaközösségé­nek vezetője vállalta, hogy „Sztálin és az irodalom” címmel előadást tart. 2. Bartha Tibor a „Pionírok lapja" számára elbeszéléseket és verseket fog- Imi. 3. Dénes György napi sajtónk számára a párt harcáról és a kongresszus jelentőségéről ír verseket. 4. Gály Olga egy részletet for­dít le Vojtech Mihalik állam­díjas költő „Daloló szív” ciklu­sából. 5. Horváth László két elbe­szélést ír pártunknak a Szlovák Nemzeti Felkelés idején folyta­tott harcáról. 6. Kovács Gáspár elbeszélést ír az új arculatú szövetkezeti parasztságunkról. 7. Kovács István novellát ír az újtipusú szö^tkezeti elnök­ről. ^ 8. Mács József elbeszélést ír pártunk szerepéről az újító moz­galomban. 9. Méri Ferenc a Fáklya szá­mára irodalmi riportot ír a gú- tai rizstermelőkről. 10. Mikus Sándor a kongresz- szus .tiszteletére a februári győ­zelem 1954-es évfordulójáig ri­portkönyvet ír. 11. Szőke József lerövidíti ké­szülő regényének elkészítési ha­táridejét és az első kötetet át­adja a kiadónak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom év­fordulójáig. 12. Szűcs Béla elbeszélést ír a pártkongresszus tiszteletére.^ 13. Tóth Tibor lefordítja brda „Vörös tortizak” című államdl- ■ jas elbeszélését. 14. Zsllka László ifjúsági el­beszélést ír. A felajánlott müvek nagy ré­sze még a kongresszusig elké­szül és a sajtó hasábjain köz­lésre kerül. Kezdő íróink ezzel akarják elősegíteni pártunk har­cát és meghálálni azt a gondos­kodást, amellyel a csehszlovákiai magyar dolgozókat és ifjúságun­kat körül veszi. 7Q o 7 Fojtogató pünkösdi meleg ereszke- dett a falcrrhbos Kosutira. A kis béres és zsellér falu ünnepre készülődött. Az apró cselédházak, a roskadozó zsellérkunyhójc előtt tisztára söpörték a poros utcákat, a tavaszi széltől és naptól lebarnult fiatalok, munkától görnyedt öregek kopott cipőjüket, festett csizmájukat vikszolták a zajos, keskeny zsel­lérudvarokon, arcukon a győzelem öröme ra­gyogott, ajkukra a vidám jókedv sziporkázó élceket csalogatott. A templomban már felzúgott a pünkösd hétfői orgona ünnepi hangja, de Kosut nincs­telenjei ma nem mentek templomba, A pap dicsőítette az úr szent akaratát, amely ki­fürkészhetetlen okoknál fogva csendőrszaka­szokat rendelt a falu határába, hogy elállják a faluban az utakat. Jánošík csendörfőhadnagy máskép vélekedett az úr akaratáról. Gúnyos, fölényes mosollyal vigyorgott embereire, a falu teljhatalmú urának érezte magát s ti­tokban a pap is az ö akaratában látta az úr akaratának megnyilvánulását. Persze nem véletlenül. Együtt főzték ki tervüket a dió­szegi cukorgyár igazgatósági gyűlésén, együtt készültek fel a nagy napra, a vörös vértől pirosló pünkösd hétfőre, jy érre szomjaztak Diószeg urai, Kosut el­^ nyomói, mert pár garassal magasabb bért sikerült kicsikarnia a kommunisták ve­zette nincsteleneknek, a gazdag földön éh­ségtől szédelgő proliknak, a hulló vakolatú, penészes, béresházak lakóinak. Szomjaztak a vérre, a prolik vérere, amely ezen a napon gyorsabban csörgedezett a vérszegény kék erekben és örömpírt csalt a halvány zsellér- gyerekek izgalomtól sugárzó arcára. Az urak terve sikerült. Beözönlöttek a fa­luba Csallóköz nincstelen tömegei, nóta csen­dült az ajkukon, de nyomukban ott som- fordáltak, sunyin, levett fegyverrel Jánošík csendrfőhadnagy emberei. Kerülték a mun­kától edzett szikár tömeg tekintetét, aljasul a hátuk mögé lopóztak, hogy ne lássák áldo­zataik vádló tekintetét. Csendült a harang, az ünnepi mise befeje­ződött, a templom előtti főtér zsúfolásig meg­telt fehéringes. feketébe öltözött emberekkel, asszonyokkal, mezítlábas gyerekekkel. Ott voltak Bratislava építőmunkásai, Kosut, Hegy, Szimő nincstelenjei. Major elvtárs, a kommunista képviselő, az elszánt Kugler- testvérek, Zsabka Sándor, a boldog vőle­gény, Gyevát János az örömtől ragyogó ifjú­munkás, Turzó István, a higgadt, magabiztos kommunista munkás. Várták a párt szavát, annak az erőnek a szavát, amely győzelemre Vitte sztrájkukat és így sikerült megnyir- bálniok Diószeg urainak bú.<!á,s jövedelmét. lOTorajlott a tömeg és mögöttük ott álltak ^'-^levett fegyverrel a szuronyos csendőrök, fenyegetően, vérszomjasán. Jánošík csendőr­főhadnagy parancsoló hangon rendelkezett: — A gyűlést betiltom, mert az engedélyt vis,szavonták! — Tiltakozom, mert ez az eljárás törvény­telen! — emelte fel hangját Major István, a kommunista képviselő^ A párt leghűbb har­cosai felsorakoztak Major elvtárs mögé, a dühtől elvakult Jánošík csendőfőhadnagy- gyal szemben. Csak pár percig tartott az egész. Jánošík csendőrfőhadnagy felemelte kardját és mar­kolatával Major elvtárs fejére sújtott. Az el­szánt Kugler-testvérek, Turzó elvtárs és a többiek védelmére siettek Major elvtársnak. A tömeg felhördült/. Gyűlölettől izzó szitkok repültek a csendőrök felé. Jánošík hátrált. A tömeg megmozdult. Valahol puska pukkant. S utána feldörögtek a fegyverek. A megriadt tömeg hátrált és menekült. Üjabb sortűz dör- rent. Bele a menekülő tömegbe. A tér, az apró kis tér megtelt rémült si­kolyokkal. jajgatással, porral és puskapor füsttel. Az elszánt Kugler-testvérek Major elvtárs segítségére siették, de a csendőrbanda golyózáporral fogadta. Ott roskadtak össze a helyszínen a párt legjobb harcosai, ott a helyszínen dobbant utolsót lelkes szívük, utolsó sóhaj szállt el öntudatos, becsületes arcukról,‘de a Kugler-testvéreknek sikerült Major elvtársat egy védett udvarba vonszol- niok, j)res lett a tér, csak a sebesültek nyögtek ^ a véres porban és a halottak meredtek vádlóan Jánosikra. Ott feküdt Zsabka Sán­dor a fatal vőlegény, aki pár perccel az­előtt bíztató jókedvvel mosolygott meny­asszonyára ott feküdt a porban véresen, szí­vét csendőrszurony járta át. Még élni akart, futott, ágaskodott benne az élet, aztán c.'^en- desen összerogyott Ott feküdt a jókedvű, vi­dám Gyevát János ifjúmunkás, szívében csendőrgolyóval, ajkáról örökre letörölték a vidám jókedvet, a buzgó lelkesedést. Hiába vártak már rá ifjúmunkás barátai szülei, hangját többé nem hallották. Nem hallották többé lángoló, a szocializmus ügyét hirdető szavait. Ott feküdt a porban véresen Turzó István, a higgadt, nyugodt kosuti kommunis­ta, körü'öttük sebesültek és dühtől elvakult csendörpribékek. Az elszánt harcos elvtársak kizúdultak á faluból, orvosért futottak, de az orvosokat nem engedték a faluba. Csak a pap, o károgó vészmadár járta végig a sebesülteket, hogy feladja az utolsó kenetet. De az elvtársak nem kértek ebből á segítségből. A tizenhat sebbői vérző izmos, de most halvány Kug- ler elvtárs megadta a feleletet a titokban ka­jánul örülő papnak. — Nem kell az ön utolsó kenetje, takarod­jon, én élni fogok, mert élnem kell, hogy mindezt visszafizessük! A pap elsomfordált. Hosszú jdő kellett ah­hoz, amíg Kosut utcáin ismét felzendültek a nincstelen, kisemmizett falusi szegények bá­tor dalai Búsak voltak ezek a nóták, de egy egész piszkos rendszerre mondták ki az Íté­letet. A kosuti széles utcát Proli vérrel öntözik ... * ^Ta Kosut zsíros földjein nem a cukor- ■tr-i mágnások az urak, a felszabadult földön ott élnek a hős elődök utódai, ddgoznák, al­kotnak, örülnek az életnek és nem keü töb­bé rettegniök a múlttól, a csendőrszuronyok­tól. A széles határt csatorna szeli át és két oldalán öntözőgépek ontják széles sugárban az életetadó, .serkentő vizet, a gazdag föl­dekre. Eltűntek d hulló vakolatú béres házak, piros tető került a világo.sfalú új házakra és kinn a határban új nóták születnek a munka bátor harcosainak ajkán. Bizakodó, vidám dalok. Esténként kékinges vidám fiatalok ropják a táncot a kastély termeiben. Kosut újarcú népe ez, bölcs öregek és vidám fiata­lok, az úri földek új urai új korszak új har­cosai. Szőke József. Ma^j^yar ifjúsági könyvek široký V.: Szlovákia ifjúsága a köztársaság építésében. Ez a gyűjtemény Široký elv­társ 50. születésnapja alkalmá-j ból jelent meg. Široký elvtárs 1948—1951-ig tartott beszédeit és idézeteit tartalmazz!, ame­lyek mindenekelőtt az ifjúság iránti nagy szeretetét és goo- djs.ságát bizonyítják Ezen be­szédek a jö/őben sem ve.szítik el aktualitásukat. Široký elvtárs beszédei ifjú nemzedékünk ha­talmas lehstöségeire, gyönyörű s amellett k>moly történelmi jelentőségű küldetésére hívják fel a figyelmet. 130 oldal. Ara 36.— Kős. Murasov S.: J. V. Sztálin beszéde a Komszo- mol VIII. kongresszusári. Sztálin elvtá's történeim; je­lentőségű beszédén'k kivonatát tartalmazza, amelyben Sztálin elvtárs rámutatott és rézslete- sen elemezte az állam belső é- pftésén;k azon három legfjnto- sabb felidatát, amelyek előtt akkoriban a part, az egész or­szág és a Komszomol állt. Még­pedig növelni a munkásosztály osztályellenségeivel szembeni harci készenlétét, hatalomba venni a tudományt és minden szakmában új, bnlsevik-szakká- dereket nevein'.. 42 oldal. Ara fűzve 12.— Kčs, Lyubimov S.: V. I. Lenin beszéde a Komszo­mol III. kongresszusán. ' Lyubimov itt részletes ma­gyarázatot ad Lanin elvtárs a Kontszomol III. ■ kongresszusán «Az ifjúsági szövetségek fela­datai« címen tartott beszédéhez, amely a Komszomol tevékeny­ségének alapvető eszmei irány­elvét képezi. 38 oldal. Ara fűz­ve 12.— Kčs. Megrendelhetők a Smena kia­dóvállalatnál, Bratislava, Šolté- sovej 2. iiMimiiiiiiiiiNiiiMMiiiiiiMmmiiMMmmimiiUHii Szántó György: Valami hiányzik (...A 218., 221. és a 224. sz. «Joumal«-ból.] Kassán vagyok. Szabadságom töltöm Itt a Hemád" partján. Napsugáron és uiságon élek, pihenőket tartván. Kioszkokban újság, szaklap, orosz, magyar, cseh és német — Akárhányat elémraknak, nem találom az enyémet. Kedves ujságárus-nénik furcsálkodó arcot vágnak: «Hírét sem hallottuk még itt ennek az ... «Oj Ifjúságnak!« A Csehszlovákiai Írószövetség még ebben az évben ünnepélye­sen felavatja Pozsonyban Petőfi Sándor, Rimaszombaton Tompa Mihály szobrát. '•k Q\jAÁ;tCi: (J&h ŰJidhásjegif^ete) (XV. folytatás.) — Hiszen meleg van, h ill- játok! — kiáltja nekik Doh íny Jánosné. de a néger csak m- gyorgotf. Cukorfehér foga megcsillant a napban. — Adják nekem ezt a sze- recsent — mondja Dohányáé és kézenfogva elvezette a bennszülöttet, aki egyre di- dergett. „Mi baja l uan, hiszen me’eg van! Mit dideregsz? Ne hát még egy po’-’óc. Ne egy paplan, ha ez se elég". A vé­gén dunyha volt a négeren, úgy járt, de nem dolgozott, aymál többet mosolygott s mutogatta fehér fogsorát. No aztán meglett a nagy baj. — Megtörtént a szerelembaj — mondta Dohány Jánosné, akinek barnabőrű kicsinye született, de egy hét múlva tiszta szerecsen lett. Ormosék- nál szerb gyerek. Szügyiék­nél kis belga született, Cseger Jánosék 'ortáján pedig orosz csecsemő sírt a bölcsőben. A falu népe nyugtalankodott, hogy micsodás idők ezek! A hírek egymást érték és ezek a hírek rosszról adtak jelen­tést. Most azt beszélték, hogy a szomszéd községben a pa­rasztok eladják földjeiket. — Igaz volt. Azt mondták, hogy­ha nyerünk, ha vesztünk, ku­tya idők jönnek, eladni a föl­det, ez lesz a legjobb. Aztán azt beszélték, hogy nem úgy kell mondani hogyha nye­rünk, ha vesztünk, hanem csak azt mondhatjuk, hogy vesztünk, tehát ezért el kell adni a földet, jön a világ vé­ge — a forradalom. — A forradalommal kezdő­dik az új világ — mondták a majori cselédek. Többet aztán nem is mondtak. Minden nap történt valami a faluban. Ezek a „hadigyerekek” meg­haltak. mert „nem bírták ki ezt a vidéket”, csupán Csege- réknél az orosz kisbaba ma­radt éltben,, az kibírta ezt a Ic-egöt és ezt a vidéket. An­dris lett a neve és nagyon szép erős gyerkőc volt. A má­sik nap arról suttogtak, hogy sok katona fegyverét is haza­hozta, bár a csendőrség erő­sen figyelte: hoznak-e fegy­vert a katonák? — Majd ar­ról állt a szó, hogy mifrt jön­nek ilyen sokan haza, hiszen még nem győztünk? Készakarva jönnek haza, forradalmat akarnak csinálni — mondták többen. — Ideje — mondták a ma­jori cselédek, akik az ezer holdak között éhinségesen él­tek. Megvolt <jz eredménye an­nak, hogy késő éjjeleken át tanultam. Megszereztem a ta­nári viz.'’gát: nagyobbat nyúj­tózhatom. mes.szebbre is néz­hetek. talán sorsom is jobb lesz. Kérvény ment, hogy el innen, el erről a helyről, ahol a pap fekete árnyéka lidérc­nyomásként Ül a falun, ahol az uszonyok a reggeli misére való beharangozáskor ész nél­kül szaladtak az utcára és gyerekük reggel fél kilenckor jött Iskolába, orruk taknyos volt. mezítláb tipegtek, éhe­sek és rongyosak voltak. — Hát édesanyád? — Csak most jött haza templomból. Így ment ez esztendők óta. De mo.st megjött a kineve­zés és áthelyezés, megyek egy alföldi városkába. Éppen má­jus van elmegyek az új hely­re- Minden idegen ezen a he­lyen. Hatalmas kúriák ter­peszkednek a városkában, ősi fák a kertekben, a város­széli házak összedőlve, a sar­ki kis, vendéglőben délelőtt 11 órakor az egyik földesúr 21 tojásból rántotlát eszik, mert évek óta ez a mániája. A vendéglő fölött a kis szálloda, ahonnan még hallom az éjjeli táncolók lábzaját. ,JCivilágot kivirradtig", hát akkor délig tárcolnak. A lépcsőkről lecsu­rog a büdös sör, a folyosón szemét, a kocsmáros gyulladt szemével rámnéz, azt sem tudja, kivel beszél: mintha egy újabb züllővel állna szemközt, hesseget, — nem akar italt mérni és hiába mondom, hogy egy kis harap- nivalót kérek, azt mondja — nincs, ő csak italt mér, de egyelőre azt sem^ mert a ne-, gyedik éjjel nem aludt. (Folytatása következik.) Ideje mondták a majori cselédek, akik az ezer holdak között éhinségesen éltek. (Dubovsky rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents