Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-05-27 / 29. szám
úi iFiOsHe T553. míSii'« Büszkén íogom viselni a pionírkendöt Keľdô íróink mimkakózössége készül a párt X. kongresszusára ?? A kosuti széles utcát proli vérrel öntözik^" Kezdő íróink munkaközössége május 14-én tartott ülésén többek között megvitatta mindazokat a feladatokat, amelyek kezdő íróinkra pártunk X. kongresszusa alkalmából várnak. A Csehszlovák írószövetség szlovákiai tagozata mellett működő munkaközösség elhatározta, hogy a párt harcának jelentőségét kidomborító magas eszmei müvekkel köszönti szeretett pártunk X. kongresszusát. A X. pártkongresszus hazánkban történelmi jelentőségű eseménye lesz a boldogabb emberi életért, a szocializmusért és a békéért folyó harcnak, egyben a csehszlovákiai magyarság további felemelkedésének és kulturális életünk kibontakozásának jelentős állomása lesz. Kezdő íróink nap mint nap állandóan érzik pártunk gondoskodását a csehszlovákiai magyar nemzeti kultúra felvirágoztatása terén és éppen ezért a következő alkotásokkal köszöntik a párt X. kongresszusát: 1. Egri Viktor államdíjas, írój, a kezdő írók munkaközösségének vezetője vállalta, hogy „Sztálin és az irodalom” címmel előadást tart. 2. Bartha Tibor a „Pionírok lapja" számára elbeszéléseket és verseket fog- Imi. 3. Dénes György napi sajtónk számára a párt harcáról és a kongresszus jelentőségéről ír verseket. 4. Gály Olga egy részletet fordít le Vojtech Mihalik államdíjas költő „Daloló szív” ciklusából. 5. Horváth László két elbeszélést ír pártunknak a Szlovák Nemzeti Felkelés idején folytatott harcáról. 6. Kovács Gáspár elbeszélést ír az új arculatú szövetkezeti parasztságunkról. 7. Kovács István novellát ír az újtipusú szö^tkezeti elnökről. ^ 8. Mács József elbeszélést ír pártunk szerepéről az újító mozgalomban. 9. Méri Ferenc a Fáklya számára irodalmi riportot ír a gú- tai rizstermelőkről. 10. Mikus Sándor a kongresz- szus .tiszteletére a februári győzelem 1954-es évfordulójáig riportkönyvet ír. 11. Szőke József lerövidíti készülő regényének elkészítési határidejét és az első kötetet átadja a kiadónak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáig. 12. Szűcs Béla elbeszélést ír a pártkongresszus tiszteletére.^ 13. Tóth Tibor lefordítja brda „Vörös tortizak” című államdl- ■ jas elbeszélését. 14. Zsllka László ifjúsági elbeszélést ír. A felajánlott müvek nagy része még a kongresszusig elkészül és a sajtó hasábjain közlésre kerül. Kezdő íróink ezzel akarják elősegíteni pártunk harcát és meghálálni azt a gondoskodást, amellyel a csehszlovákiai magyar dolgozókat és ifjúságunkat körül veszi. 7Q o 7 Fojtogató pünkösdi meleg ereszke- dett a falcrrhbos Kosutira. A kis béres és zsellér falu ünnepre készülődött. Az apró cselédházak, a roskadozó zsellérkunyhójc előtt tisztára söpörték a poros utcákat, a tavaszi széltől és naptól lebarnult fiatalok, munkától görnyedt öregek kopott cipőjüket, festett csizmájukat vikszolták a zajos, keskeny zsellérudvarokon, arcukon a győzelem öröme ragyogott, ajkukra a vidám jókedv sziporkázó élceket csalogatott. A templomban már felzúgott a pünkösd hétfői orgona ünnepi hangja, de Kosut nincstelenjei ma nem mentek templomba, A pap dicsőítette az úr szent akaratát, amely kifürkészhetetlen okoknál fogva csendőrszakaszokat rendelt a falu határába, hogy elállják a faluban az utakat. Jánošík csendörfőhadnagy máskép vélekedett az úr akaratáról. Gúnyos, fölényes mosollyal vigyorgott embereire, a falu teljhatalmú urának érezte magát s titokban a pap is az ö akaratában látta az úr akaratának megnyilvánulását. Persze nem véletlenül. Együtt főzték ki tervüket a diószegi cukorgyár igazgatósági gyűlésén, együtt készültek fel a nagy napra, a vörös vértől pirosló pünkösd hétfőre, jy érre szomjaztak Diószeg urai, Kosut el^ nyomói, mert pár garassal magasabb bért sikerült kicsikarnia a kommunisták vezette nincsteleneknek, a gazdag földön éhségtől szédelgő proliknak, a hulló vakolatú, penészes, béresházak lakóinak. Szomjaztak a vérre, a prolik vérere, amely ezen a napon gyorsabban csörgedezett a vérszegény kék erekben és örömpírt csalt a halvány zsellér- gyerekek izgalomtól sugárzó arcára. Az urak terve sikerült. Beözönlöttek a faluba Csallóköz nincstelen tömegei, nóta csendült az ajkukon, de nyomukban ott som- fordáltak, sunyin, levett fegyverrel Jánošík csendrfőhadnagy emberei. Kerülték a munkától edzett szikár tömeg tekintetét, aljasul a hátuk mögé lopóztak, hogy ne lássák áldozataik vádló tekintetét. Csendült a harang, az ünnepi mise befejeződött, a templom előtti főtér zsúfolásig megtelt fehéringes. feketébe öltözött emberekkel, asszonyokkal, mezítlábas gyerekekkel. Ott voltak Bratislava építőmunkásai, Kosut, Hegy, Szimő nincstelenjei. Major elvtárs, a kommunista képviselő, az elszánt Kugler- testvérek, Zsabka Sándor, a boldog vőlegény, Gyevát János az örömtől ragyogó ifjúmunkás, Turzó István, a higgadt, magabiztos kommunista munkás. Várták a párt szavát, annak az erőnek a szavát, amely győzelemre Vitte sztrájkukat és így sikerült megnyir- bálniok Diószeg urainak bú.<!á,s jövedelmét. lOTorajlott a tömeg és mögöttük ott álltak ^'-^levett fegyverrel a szuronyos csendőrök, fenyegetően, vérszomjasán. Jánošík csendőrfőhadnagy parancsoló hangon rendelkezett: — A gyűlést betiltom, mert az engedélyt vis,szavonták! — Tiltakozom, mert ez az eljárás törvénytelen! — emelte fel hangját Major István, a kommunista képviselő^ A párt leghűbb harcosai felsorakoztak Major elvtárs mögé, a dühtől elvakult Jánošík csendőfőhadnagy- gyal szemben. Csak pár percig tartott az egész. Jánošík csendőrfőhadnagy felemelte kardját és markolatával Major elvtárs fejére sújtott. Az elszánt Kugler-testvérek, Turzó elvtárs és a többiek védelmére siettek Major elvtársnak. A tömeg felhördült/. Gyűlölettől izzó szitkok repültek a csendőrök felé. Jánošík hátrált. A tömeg megmozdult. Valahol puska pukkant. S utána feldörögtek a fegyverek. A megriadt tömeg hátrált és menekült. Üjabb sortűz dör- rent. Bele a menekülő tömegbe. A tér, az apró kis tér megtelt rémült sikolyokkal. jajgatással, porral és puskapor füsttel. Az elszánt Kugler-testvérek Major elvtárs segítségére siették, de a csendőrbanda golyózáporral fogadta. Ott roskadtak össze a helyszínen a párt legjobb harcosai, ott a helyszínen dobbant utolsót lelkes szívük, utolsó sóhaj szállt el öntudatos, becsületes arcukról,‘de a Kugler-testvéreknek sikerült Major elvtársat egy védett udvarba vonszol- niok, j)res lett a tér, csak a sebesültek nyögtek ^ a véres porban és a halottak meredtek vádlóan Jánosikra. Ott feküdt Zsabka Sándor a fatal vőlegény, aki pár perccel azelőtt bíztató jókedvvel mosolygott menyasszonyára ott feküdt a porban véresen, szívét csendőrszurony járta át. Még élni akart, futott, ágaskodott benne az élet, aztán c.'^en- desen összerogyott Ott feküdt a jókedvű, vidám Gyevát János ifjúmunkás, szívében csendőrgolyóval, ajkáról örökre letörölték a vidám jókedvet, a buzgó lelkesedést. Hiába vártak már rá ifjúmunkás barátai szülei, hangját többé nem hallották. Nem hallották többé lángoló, a szocializmus ügyét hirdető szavait. Ott feküdt a porban véresen Turzó István, a higgadt, nyugodt kosuti kommunista, körü'öttük sebesültek és dühtől elvakult csendörpribékek. Az elszánt harcos elvtársak kizúdultak á faluból, orvosért futottak, de az orvosokat nem engedték a faluba. Csak a pap, o károgó vészmadár járta végig a sebesülteket, hogy feladja az utolsó kenetet. De az elvtársak nem kértek ebből á segítségből. A tizenhat sebbői vérző izmos, de most halvány Kug- ler elvtárs megadta a feleletet a titokban kajánul örülő papnak. — Nem kell az ön utolsó kenetje, takarodjon, én élni fogok, mert élnem kell, hogy mindezt visszafizessük! A pap elsomfordált. Hosszú jdő kellett ahhoz, amíg Kosut utcáin ismét felzendültek a nincstelen, kisemmizett falusi szegények bátor dalai Búsak voltak ezek a nóták, de egy egész piszkos rendszerre mondták ki az Ítéletet. A kosuti széles utcát Proli vérrel öntözik ... * ^Ta Kosut zsíros földjein nem a cukor- ■tr-i mágnások az urak, a felszabadult földön ott élnek a hős elődök utódai, ddgoznák, alkotnak, örülnek az életnek és nem keü többé rettegniök a múlttól, a csendőrszuronyoktól. A széles határt csatorna szeli át és két oldalán öntözőgépek ontják széles sugárban az életetadó, .serkentő vizet, a gazdag földekre. Eltűntek d hulló vakolatú béres házak, piros tető került a világo.sfalú új házakra és kinn a határban új nóták születnek a munka bátor harcosainak ajkán. Bizakodó, vidám dalok. Esténként kékinges vidám fiatalok ropják a táncot a kastély termeiben. Kosut újarcú népe ez, bölcs öregek és vidám fiatalok, az úri földek új urai új korszak új harcosai. Szőke József. Ma^j^yar ifjúsági könyvek široký V.: Szlovákia ifjúsága a köztársaság építésében. Ez a gyűjtemény Široký elvtárs 50. születésnapja alkalmá-j ból jelent meg. Široký elvtárs 1948—1951-ig tartott beszédeit és idézeteit tartalmazz!, amelyek mindenekelőtt az ifjúság iránti nagy szeretetét és goo- djs.ságát bizonyítják Ezen beszédek a jö/őben sem ve.szítik el aktualitásukat. Široký elvtárs beszédei ifjú nemzedékünk hatalmas lehstöségeire, gyönyörű s amellett k>moly történelmi jelentőségű küldetésére hívják fel a figyelmet. 130 oldal. Ara 36.— Kős. Murasov S.: J. V. Sztálin beszéde a Komszo- mol VIII. kongresszusári. Sztálin elvtá's történeim; jelentőségű beszédén'k kivonatát tartalmazza, amelyben Sztálin elvtárs rámutatott és rézslete- sen elemezte az állam belső é- pftésén;k azon három legfjnto- sabb felidatát, amelyek előtt akkoriban a part, az egész ország és a Komszomol állt. Mégpedig növelni a munkásosztály osztályellenségeivel szembeni harci készenlétét, hatalomba venni a tudományt és minden szakmában új, bnlsevik-szakká- dereket nevein'.. 42 oldal. Ara fűzve 12.— Kčs, Lyubimov S.: V. I. Lenin beszéde a Komszomol III. kongresszusán. ' Lyubimov itt részletes magyarázatot ad Lanin elvtárs a Kontszomol III. ■ kongresszusán «Az ifjúsági szövetségek feladatai« címen tartott beszédéhez, amely a Komszomol tevékenységének alapvető eszmei irányelvét képezi. 38 oldal. Ara fűzve 12.— Kčs. Megrendelhetők a Smena kiadóvállalatnál, Bratislava, Šolté- sovej 2. iiMimiiiiiiiiiNiiiMMiiiiiiMmmiiMMmmimiiUHii Szántó György: Valami hiányzik (...A 218., 221. és a 224. sz. «Joumal«-ból.] Kassán vagyok. Szabadságom töltöm Itt a Hemád" partján. Napsugáron és uiságon élek, pihenőket tartván. Kioszkokban újság, szaklap, orosz, magyar, cseh és német — Akárhányat elémraknak, nem találom az enyémet. Kedves ujságárus-nénik furcsálkodó arcot vágnak: «Hírét sem hallottuk még itt ennek az ... «Oj Ifjúságnak!« A Csehszlovákiai Írószövetség még ebben az évben ünnepélyesen felavatja Pozsonyban Petőfi Sándor, Rimaszombaton Tompa Mihály szobrát. '•k Q\jAÁ;tCi: (J&h ŰJidhásjegif^ete) (XV. folytatás.) — Hiszen meleg van, h ill- játok! — kiáltja nekik Doh íny Jánosné. de a néger csak m- gyorgotf. Cukorfehér foga megcsillant a napban. — Adják nekem ezt a sze- recsent — mondja Dohányáé és kézenfogva elvezette a bennszülöttet, aki egyre di- dergett. „Mi baja l uan, hiszen me’eg van! Mit dideregsz? Ne hát még egy po’-’óc. Ne egy paplan, ha ez se elég". A végén dunyha volt a négeren, úgy járt, de nem dolgozott, aymál többet mosolygott s mutogatta fehér fogsorát. No aztán meglett a nagy baj. — Megtörtént a szerelembaj — mondta Dohány Jánosné, akinek barnabőrű kicsinye született, de egy hét múlva tiszta szerecsen lett. Ormosék- nál szerb gyerek. Szügyiéknél kis belga született, Cseger Jánosék 'ortáján pedig orosz csecsemő sírt a bölcsőben. A falu népe nyugtalankodott, hogy micsodás idők ezek! A hírek egymást érték és ezek a hírek rosszról adtak jelentést. Most azt beszélték, hogy a szomszéd községben a parasztok eladják földjeiket. — Igaz volt. Azt mondták, hogyha nyerünk, ha vesztünk, kutya idők jönnek, eladni a földet, ez lesz a legjobb. Aztán azt beszélték, hogy nem úgy kell mondani hogyha nyerünk, ha vesztünk, hanem csak azt mondhatjuk, hogy vesztünk, tehát ezért el kell adni a földet, jön a világ vége — a forradalom. — A forradalommal kezdődik az új világ — mondták a majori cselédek. Többet aztán nem is mondtak. Minden nap történt valami a faluban. Ezek a „hadigyerekek” meghaltak. mert „nem bírták ki ezt a vidéket”, csupán Csege- réknél az orosz kisbaba maradt éltben,, az kibírta ezt a Ic-egöt és ezt a vidéket. Andris lett a neve és nagyon szép erős gyerkőc volt. A másik nap arról suttogtak, hogy sok katona fegyverét is hazahozta, bár a csendőrség erősen figyelte: hoznak-e fegyvert a katonák? — Majd arról állt a szó, hogy mifrt jönnek ilyen sokan haza, hiszen még nem győztünk? Készakarva jönnek haza, forradalmat akarnak csinálni — mondták többen. — Ideje — mondták a majori cselédek, akik az ezer holdak között éhinségesen éltek. Megvolt <jz eredménye annak, hogy késő éjjeleken át tanultam. Megszereztem a tanári viz.'’gát: nagyobbat nyújtózhatom. mes.szebbre is nézhetek. talán sorsom is jobb lesz. Kérvény ment, hogy el innen, el erről a helyről, ahol a pap fekete árnyéka lidércnyomásként Ül a falun, ahol az uszonyok a reggeli misére való beharangozáskor ész nélkül szaladtak az utcára és gyerekük reggel fél kilenckor jött Iskolába, orruk taknyos volt. mezítláb tipegtek, éhesek és rongyosak voltak. — Hát édesanyád? — Csak most jött haza templomból. Így ment ez esztendők óta. De mo.st megjött a kinevezés és áthelyezés, megyek egy alföldi városkába. Éppen május van elmegyek az új helyre- Minden idegen ezen a helyen. Hatalmas kúriák terpeszkednek a városkában, ősi fák a kertekben, a városszéli házak összedőlve, a sarki kis, vendéglőben délelőtt 11 órakor az egyik földesúr 21 tojásból rántotlát eszik, mert évek óta ez a mániája. A vendéglő fölött a kis szálloda, ahonnan még hallom az éjjeli táncolók lábzaját. ,JCivilágot kivirradtig", hát akkor délig tárcolnak. A lépcsőkről lecsurog a büdös sör, a folyosón szemét, a kocsmáros gyulladt szemével rámnéz, azt sem tudja, kivel beszél: mintha egy újabb züllővel állna szemközt, hesseget, — nem akar italt mérni és hiába mondom, hogy egy kis harap- nivalót kérek, azt mondja — nincs, ő csak italt mér, de egyelőre azt sem^ mert a ne-, gyedik éjjel nem aludt. (Folytatása következik.) Ideje mondták a majori cselédek, akik az ezer holdak között éhinségesen éltek. (Dubovsky rajza)
