Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-05-23 / 28. szám
ÚI1FIÚSA6 1953. má^ius 23. Hétfőn, május 18-án négy brazil művész érkezett Szlovákiába Miéco lati író és az A. B. D. E. a haladó brazil írószövetség al- clr.öke, Alima Paim írónő, Joao Batista, az Imprensa Popular című folyóirat szerkesztője és James Amado író. 1. A kedves brazil vendégek a szlovák írókkal Pozsonyban tartott megbeszélésen elbeszélgettek az irodalom aktuális művészi és eszmei problémáiról. Főképpen a szlovák irodalom mostani helyzete, az írói munka feltételei, a mindennapi élet ábrázolásánál felmerülő művészi és eszmei problémák és az új szlovák szocialista irodalom sikerei érdekelték őket. V. Haladó brazil írók (balról) Alima Paim, James Amado, Joao Barista és Miécio Táti, a fuvola népihangszerrel ismerkednek meg. JAMPEC A jampec egy emberfajta. Megismerni nem nehéz: A khlapja nagy, s alatta egyáltalán nincsen ész. Haja csupa hullám, mert a vízfejhez ülik ez; S reménytelen remény, hogy a víz e fejből majd kivesz. Jampec arcán mulya jelleg. A szemében halk homály Jelzi, hogy ő műveletlen, mert a tudás neki fáj. Nem olvas, nem művelődik, mert az neki. jaj, megárt! De azért büszkesége nem ismeri a határt. Mire büszke? Arra, hogy a nyakkendője mily remek! Rajta ügyes tálalásban strandoló nők díszlenek. Inge színe oly ritkító, le .se lehet festeni. Ordít, ha a világítás nappali, vagy esteli. Csönadrágban van a láb, de „tüledálló" a kabát: Lezseren kel! lütyögtetni jobbra át, meg balra át. Divatzokni tarkacsíkos, fehér-sárga-hupikék, S mutogatja a bokát, bár ezt a bokát dugni kék! A jampecet naggyá csak a cipőtalpa emeli. A jampec, ha jampecnőt lát, dülednek a szemei. Ö a nőben is azt szereti, némi pénzt csak arra kőit. Akinek a szája lila, körme vörös, haja zöld. ■ A jampecnek kedves tánca mi lehet? — A szamba csak! Rá.ngatózva járja, mintha csipkednék a darazsak. Kezét, lábát hajigálja, mint kölöncöt elveti. Aztán mégis visszahúzza, — rájön, hogy még kell neki. Táncosnőiét löki, rántja, a hajába beletép, Hja, ugyebár, ez a szamba, — és ez nékik meseszép! Szép nyugati életformát ez mutálja semmi más! Benne van a marakodás, tépés, rúgás, taposás ... Néha azért a jampec is önkritikát gyakorol, Teszem fel egy másik jampec szembejön rá valahol. Jól megnézi, s szól, miközben hajaszála meredez: — Mért hord ilyet föld a hátán? Esküszöm, hogy hülye ez!. .-------------- K. Tóth Lenke. I Amikor Csehszflovákia legnagyobb ipari központja felé vitt Prágából a vonat, csak annyit tudtam a városról, amely felé igyekeztem, hogy lakói ,,fekete Ostravának” nevezik. Már kilométerekkel az állomás előtt sejtettem, hogy Ostrava következik, mert sötét füstfelleg vonta be az eget, amelyen távoli tűzvész fényeként izzott át a kohók vöröses lobogása. Messziről úgy tűnt, mintha egy óriás lélegzett volna. A csehszlovák ötéves terv legfontosabb célja a nehézipar fejleszté.se. A legjelentősebb nehézipari bázis Csehszlovákiában a Morva-medence, és a Morva-medencében a legnagyobb kincs: Ostrava zsíros, fekete szene, hatalmas kohászati üzemei. Ostravát 194,5. április 30.-án szabadították fel a dicsőséges Szovjet Hadsereg csapatai. Kilenc napra rá, amikor a szovjet páncé'o- sok Prága utcáinak kövein dübörögtek, Ostrava már szenet és va.sat adott a szabad Csehszlovákiának. Hatszázöt- venhárom szovjet katona áldozta é'etét az ostravai medence felszabadításáért, hat- százötvenhárom katona sírját ájxjlják azóta is kegyelettel az ostravaiak. Soha nem lüktetett az élet úgy Ostravában, mint a fel- szabadulás óta — az egész ország nagy építkezéseinek egy ötödé itt folyik. Ezt a medencét tréfásan „a köztársaság fűtőjének” nevezik és méltán. Az ostravai medence adja Csehszlovákia csaknem egész kokszszükségletét, a kőszén- szükséglet 80 százalékát, ő szállítja a nyersvas 80 és az acél 66 százalékát. Az ostravai üzemek közül is különösen jelentős az ötéves terv egyik legnagyobb szülötte, a „Klement. Gottwald” kohászati kombinát, amelynek építéséhez 1949-ben fogtak hozzá. Az építkezés méretein és ütemén egyaránt a szocializmust építő ember öntudatos alkotó szelleme tűk röződik. A kohómű megteremtésében résztvett az egész ország Csehszlovákia minden részéből szállították ide az üzemek a szükséges anyagokat, eépalkatrészeket és Cseh- sz’ovákiai minden részéből özönlöttek ide az önkéntes építők zai, ezrei. A fürge Tátra-kocsi csaknem egy óra hosszat vitt körbe minket az óriási bá- gerektől fel szaggatott, egyenlőtlen ‘erepen, már a diadalmasan álló kohókombinát területén. Míg a kéményekből vastagon dőlt a füst. míg a hatalmas adagolódaru ott szor- g skodott a mind feljebb törő harmadik nagyolvasztó körül, míg a betonkeverőgépek dübörögtek, az anyagszállító A „Fekete város“ új fényei Részlet: Sós Magda csehszlovákiai útijegyzetéből vagonok mozdonyai sípoltak és a nap megcsillant az erőmű üvegfalán, Bilan elvtárs történeteket mesélt a kohókombinát alkotóiról. Az ötéves terv negyedik évének első napjaira tűzték ki az első nagyolvasztó üzembehelyezését. A határidőt megelőző hetekben és hónapokban az emlékezetes és dicső tettek egész sorát vitték véghez a kohó építői. Kegyetlen télben, hóban, fagyban, szélben harcoltak a határidő betartásáért. És 1952 január 1-én a Klement Gottwald kohómü ontani kezdte a vasat és az acélt a szocializmus építéséhez. Az ország legnagyobb szénbányászati. kohászati vidékének a szemefénye, az ,.ostravai Donyec-mü” — ahogy büszke építői a kohókombinátot elnevezték — azóta is nő fejlődik,' terebélyesedik. ♦ ♦ ♦ Délután leszállunk a bányába, a 600 méteres mélységbe, amely felett az imént a város utcáin autónk tovasuhant. Amíg a lift recsegve zuhant velünk lefelé. Bezrucs verssorai jártak az eszemben erről a bányáról, amelyben „kenyerét szénporra! falta” s amely körül ,,vérétől tapad a fa'ban a tégla minden palotán”, Csakhogy akkor, amikor BezrucS ,,Ostrava” című köl- teménvét írta, akkor ez a ,.Barbora” és ,,Honegger” bánya volt, vérszívó bányabárók tulajdona. Ma — „Május 1” a bánya neve. A műszak vezető] 'Vladimír Faikus, fiatal mérnök. Apja 13 éves korában már a bányában dolgozott. Az első világháború után a cseh intervenciós csapatokkal Oroszországba került, de átszökött a bolsevikokhoz és ott, közöttük szívta magába azt a forradalmi erőt, amelyet később 'Vladimír fiának is átadott. Az öreg Faikus visszatért hazájába és mint igaz kommunista harcolt tovább. A német "megszállás idején bebörtönözték, de fiából már mérnököt nevelhetett. Faikus elvtárs elmondta, hogy — hála a Szovjetunió segítségének r— már az egész bányát gépesítették, mindenütt szállítószalagok, réselő- gépek, fejtőkombájnok segítik az embereket. Egyes sza- ka.szokon elérték a 100 százalékos gépesítést. Beszélt új munkamódszereikről, amelyek rohamosan meggyorsítják a termelés iramát. Ilyen új módszer például, hogy köpye- nyegbe burkolt metanittal közvetlenül a szénben robbantanak és ezzel lényegesen csőkké .tik a munkafolyamat idejét. Az egé.sz termelés menetét ütemesebbé, lendületesebbé te.szik a ciklusos grafikon szerinti munkával, a folyosók gyorsított kiépítésével, a munka egyszemélyi felelősség alapján történő megszervezésével. Faikus elvtárs nem hallgatta el a nehézségeket sem. Ostrava, határvidéken fekszik, s a múltban az imperialista ragadozók újra és újra szemet vetettek föld alatti gazdagságára. Sokféle kormány gyeplőjét próbálta itt a dolgozók inas nyaka, hol a cseh, hol a lengyel, a német töke urai igázták le őket. De megérték az időt, amelyről Bezrucs így énekel: „Hé, Szilézia bányászai, mi bánt? E völgyek urai mi vagyunk. Egy nap a tárnákból kicsap a láng. Egy nap majd leszámolunk!” Megérték ezt az időt, megtörtént a leszámolás a nép külső és belső ellenségeivel. A felvonó bejárata előtt emlékmű áll a kivégzett bányászpartizánok neveivel. De a felvonó tetején kigyullad a vörös csillag, amely -az aznapi terv teljesítését hirdeti. Ma- tusek elvtárs, a legjobb vájár — 18.000 koronát keres havonta — a liftbe lépve, azt számítgatja, hogy jövőre családi házat építtet. * ♦ ♦ Az ostravai városháza nehéz tölgyfapadsorokkal zsúfolt sima márvánnyal és fénylő csillárokkal dí.szí tett nagy tanácstermében különös térkép függ Ez a térkép akkora, hogy a teremnek a padsorokkal szemközt húzódó egész főfalát befedi. Ez az óriási tarka tábla: a jövő térképe. Ostrava kék és piros vonalakká, barna és zöld foltokká rögzített jövőjének a képe. A megyei tanács elnöke — szikár, ősz férfi, egykor maga is bányamunkás — kedvtelve zárta széles tenyerébe a karcsú, sárga pálcát, amellyel az új város világ . reális tervét mutogatta, magyarázta: Csehszlovákia úi, szocialista városa, 'Üj-OstravI, a régi várostól és az üzemktől mint- egv tíz kilométernyire nyugatra fekszik majd. így az uralkodó széljárás megóvja az új város százhetvenezer lakosát a temérdek kémény füstjétől. 'Üj-Ostravát a kopár és kietlen régivel ellentétben, zöldlombú erdők és virágzó parkok övezete öleli körül. A régi városban sűrű barna tajtékkal kanyargóit a salak'il iszapos, örökké ki.száradás.sal fenyegető Ostravica. Az új várost friss hömpölygéssel szeli majd át a Duna-Odera-csa- torna tiszta, bő vize. A százhúsz méter széles csatorna építése hamarosan megindul. Az új város lakói azok a dolgozók lesznek, akik az angol, francia, német és belga k. pi- talisták jóvoltából a karwinai- miszteki negyed sötét, szűk utcáiban éltek, azok a dolgozók, akik már húsz-harminc évvel ezelőtt itt verítékeztsk a régi üzemekben, itt harcoltak a bányában a tulajdonosok vérszívó önkénye ellen es azok a fiatalok, fiúk., lányok, háziasszonyok, orvosok, tanítók. hivata'nokok. akik a párt hívó szavára önként jöttek Csehszlovákia első szocialista városába. A tanácselnök pálcájának vidáman koppanó hegye nyomán a csatorna kék sávja az erdők és terek zöld foltjai közül hirtelen plasztikusan és tömören váltak ki az új lakóháztömbök, egyszerű, kellemes arányaikkal, szé'es csillogó ablaktáblákkal. A tágas főúton, ahol a pálca végigv.ik- lott, egymásután szökkent talpra három remek színház, képtár és múzeum. Szinte láttam, amint a pálca könnyű érintésére iskolák, kultúrpaloták, filmszínházak, árúházak, kórházak, sportcsarnokok és uszodák emelkednek fel a térkép sima lapjáról. Bilan elvtárs elmondta, hogy a tervek szerint két, három és négyszobás lakásokat építenek, mindegyikbe, központi fűtést, me'egvizet vezetnek be. De ezek a lakóházak nemcsak körezerűek lesznek, hanem szép>ek, szemet-lelket i'dítőek is. Az új Ostrava tervezői sziorgalmasan tanulmányozták Csehszlovákiában a megmaradt legszebb reneszánsz-korabeli épületeket. A leglobb építészeti hagyományokra támaszkodva, munkájukban igyekeznek a nemzeti formát a szocialista eszmével, az embert szolgáló célszerűség tartalmával megtölteni. De négyszáz szakemberen kívül az új város tervezésében Ostrava egész lakossága is résztvett, Á tervet Ostrava dolgozóinak nyilvánossága elé tárták és a terv tökéletesítését kohómunkások, bányászok, értelmiségiek. háziasszonyok egész sora segítette bírálatával. tanácsaival. A megyei tanács elnöke nehezen vált meg a számára oly kedves térképtől, amelynek vázlatos jelzéseiben ő már az eleven, lüktető új várost látta Csak azért hagyta abba előadását — amelyet minden bizonnyal órákon át tudott volna folytatni — hogy még közvetlenebb, még elevenebb valósággá varázsolja számomra a jövendőt. Felmentünk a városháza 90 métc.’ magas tornyába, ahonnan elénk tárult egész Ostrava látképe. — Kitárult előttünk, sűrű házsoraival a régi város és valamivel távolabb, elszórt épülettömbjei- 1, a most születő Üj-Ostrava. A tanácselnök most ezen az élő térkép>en kezdte hévvel magyarázni, hogy mi merre lesz. A téli este hamarosan ráborult a vidékre, de Ostravát csodálatos fény világította meg. ItiďuJkxy Qi^Avta,-. iJób, Cuidhás ^cgif^ete) (XV. folytatás). — Nem is kérdeztem feleségemtől lánykorában, hogy milyen vaUású. — Ez a baj, tanító úr, egyházi tör-ényeink értelmében ugyanis ... Ügy mondja, hogy ..egyházi törvényeink”, nem hogy az egyházi törvények, hanem mintha a királyok és csriszárok beszéltek, amikor azt mondták, hogy „Mi isten kegyelméből^ való l. Lipót és így tovább”'. Nézem a papot: ádámcsutkája nyugtalanul mozog. A téren most rakodnak ki a parasztok, a lovak hátára és fejére vastag pokrócokat hajítanak, az asszonyok fejükre emeliksílingát. amelyben ahnát visznek a piacra. Megropogtatják derekukat, szinte hallom az asszonyderekak nyújtózásának hangját. — Egy másik paraszt szénát vet a lovak elé. Szinte érzem a széna édes illatát ebben a hideg szobában, ahol ez a cson- tosújjú ember halkan beszél és egyre azt hajtogatja, hogy egyházi törvényeink érteh, é- be- egyházi törvényeink értelmében .. . A sovány ember kezét nyújtotta. kezet fogtam vele, de a csókot várta.. Sötéten nézett rám. Otthon mondom feleségemnek, hogy át kell térned, gyónd meg halálos vétkeidet, bár micsoda vétkei lehetnek ilyen fiatal leányasszonynak? Nagt, nehezen összeszedte, hogy pénteken húst evett, egy tojást elfelejtett megadni, előttem két kérő megkérte a kezét. Mindezek vétkek, meg kell gyónni... « Ehh! Keserves és rongy élet az. ilyen .. et! A katonák meg egyre áradnak haza. Bénán, betegen, bénán, megint betegen. Parca Paliék házának ablakait be- deszkázták, mert az ember meghalt a fronton, felesége itthon került a temetőbe, a gyerekekről nem tudni, a rokonok is elvesztek, nem maradt más hátra, mint bedesz- kázni az ablakokat. Az udvart felverte a gaz, tetején magas gyomok nőttek. Nagysokára kiadták a házat idegennek. — Hát mi lesz? Megnyerjük? Ezerszer ezt kérdezték az emberek és ezerszer azt felelték, hogy soha se nyerjük meg, mert a katonáknak pa- piro.sbakancsot adnak. Frigyes Főherceg maga hamisítja a tejet a fronton, a napszámosoknak nincs munkájuk, nincs ennivaló, minden drága, semmit .sem lehet kapni, a jegyző húsért, menyecskefalatért fel- rnenti a protekciós nagygaz- iák fiait, a főszolgabíró ugyanígy tesz, csak sokkal többet lop a falusiaktól, egyre több a halott, sebesült, — elvesztettük a háborúit. — Bronzérmeket osztogatnak, ahelyett, hogy kenyeret, meg munkát adnának, a cselédeknek, munkásoknak. — Ez a hangulat iz ott a levegőben. A jómódúak azért csak jobban éltek, a nagygazdák tolla- sodtak, mert sót, bőrt, élelmiszert á.stak el és azzal feke- téztek. — No csők jöjjenek haza az emberek! mondták a falu, ban. Bátonyi Gergő hazajött. — Betegen, sárgán, mint a többi. Hat holdja széthullva, mint a többié. Családja rongyos, mint sok dolgozó paraszté a faluban. Kint ül a kispadon és beszéli a front borzalmait. — A másik oldalon már feketék is harcolnak — mondja. — De mink is fogtunk el feketéket — mondja Ormos István. — Fogtunk, fogtunk, de a háborút kellene befejezni, mert céltalan ez a vérontás. Bátonyi nem szívesen beszél a front rettenetességeiröl; de a fi talabbja kéri, hogy csak meséljen. Bátonyi elmond egy-ké‘ esetet, a körülállók hallgatják és csendben elfordulnak, otthagyják Bátonyit: nem bír'lk végighallgatni a szörnyűségeket. Egy fiatal legényke — Szügyi Dénes fia — fél rész 'ad és hányni kezd. — Hát mégha végigcsináltad volna — mondja Bátonyi és abbahagyja a beszédet. — Megtörni pipáját és rászól a harmoni' isra, hogy vidámít- sa meg a legényeket, lányokat, húzzon talp alá valót. — Másnap történt, hogy a községháza elé nagy c. oport hadifoglyot kísértek, a falusiak vál oaathattak bennük munkára való anyagot. Fekete foglyok is voltak. Vastag pokrócokba burkolóztak. (Folytatása köv.) Sötéten nézett rám. (Dubovsky rajza)
