Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)

1953-05-16 / 26. szám

Ú) ifiűsag 1953 május lo. A fiatalok a tőke igája alatt A Pravda válasza után. A mi ifjúságunk a szabadság éltető napja alatt növekszik, hazánkban ismeretlen fogalom a munkanélküliség, a válság, a tbmegnyomor. A kapitalizmus poklára, minden átkára legtöbbünk csak idősebb testvérei, apái, nagyapái elbeszélésein át emlékezik. De határainktól nyugatra, a másik oldalon, ahol száz és száz­milliók görnyednek a tőkés és gyarmati rabiga alatt — a mun­kanélküliség, a válság élő valóság. A másik oldalon, ahol a kor­mányok a háború és a nyomor politikáját folytatják .,. A kapitalista országokban is ábrándoznak a fiatalok a jövő­ről, ott is szőnek titkos álmokat. De a vágy és az álom a tehet­ség és az alkotókészség elhervad, mielőtt kivirágozhatna. A munkásifjú, aki szakmunkára vágvik, vagy éppen mérnök sze­retne lenni — gépalkatrésszé válik, kisajtolják minden csepp erejét. A parasztlánynak, aki tanítónőnek készül, ki keli marad­nia az elemi iskolából, s néha még az írás-olvasásig sem juthat el. .A végzett orvostanhallgató munka után futkos és örül, ha diplomás hordár vagy éjjeliőr lehet. A fiatalokat, akik igaz, nagy tettekért lelkesednek — ágyútölteléknek szánják szennyes, rabló háborúkban. A maximális profitért folyó kegyetlen hajsza egyre sívárabbá nehezebbé, örömtelenebbé teszi ez országok ifjú nem­zedékének életét. Ifjú népnevelő! Amikor társaidnak napsugaras életünkről, .lövőnk széles távlatairól beszélsz, ne feledkezz meg a másik oldalról. Mutasd meg a fiatalok számára kézellfoghatóan, hogy mint világos nappal a sötét éjszakától, ügy különbözik helyze­tünk a nyugati fiatalok nehéz sorsától. Újságolvasás közben — Minden héten lebé­lyegeztetem munkanélküli laporr.at — mutatja a ké­pen Kurt W’ -kiér, osztrák ifjúmunkás, egy az ország 61 OOó nunkát kereső pa­taija közül. — De hiába. Nem ' tdok elhelyezkedni. Meddig tart ez? Mi lesz V ‘3m? Hányán mondogatják el ugyanezt nap mint nap a kapitalista világban! Tiz- mii 'ónvi és tizmil'iónyi a munkanélküli, akiknek leg­nagyobb része fiatal 25— 30 éven aluli. Íme egy tá'r’ázat néhány kapitalista ország hivata'osan elismert teljes és részleges munka­nélküliséeé-"'­Olaszország 5 és félmilHő, Nyugat-Nsmetország 3 mil- liő. Angiin 600 ezren felül. Be'ghim 330 ezer, India 50 millió. Japán 10 millió, Irán I millió, Tunisz '00 ezer, Ausztrália 200 ezer. » • * Az Egyesült Államokban 3millió a teljes munkanél­küli :s 10 millió ember hetente 18—20 órát. v-gy ennél kevesebbet dolgozik. A 16—19 évesek között négyszer nagyobb a mun- kané'küliek arányszáma, mint a felnőttek között. Ezenkivül az ifjúmunkások 24 éves korig a felnőtt bér 75 százalékát, a lányok 54 százalékát kapják csupán m * Olaszországban a mező gazdaságban dolgozó fiata­lok északon egy esztendő ben 90—100 napot, délen csupán 17—20 napwt dol- ,,/znak. FIATALOK SORSA Bob Ferrier számvetése A hosszú .próablakps te­rembe közel félszáz varrógép durúz.sol; az egyik sarokban villanykések szabják a ki.n- fekciós férfiruhákat. A futó­szalag kérlelhetetlen ütemben viszi a munkadarabokat a gé­pekhez. melyeknél öregek és fiatalok sajgó de-'’'’'-al gör­nyednek a vágtató tű fölé. Moz-’nlataik i^i ■'esek, haj' a őket a felügyelő, azt pedig Dupuis úr hajtja. Dupuis úr a sajátmagáról elnevezett árúházak tulajdonosa és fő- részvényes- a kanadai Mo. t- real-ban. S öt mi hajtja? A haszon, a nyerészkedés oltha- tatian éhe-szomja! Emiatt kapott Bob Ferrier 22 esztendős ifjúmunkás egé­szen az elmúlt hétig 80 cent órabért, s így — leszámítva a levonások ,t és a sűrűn hu'- ló bírságok ' — hét’ 20--2" kanadai dollárt, amikor a hi­vatalosan megállapított lét­minimum szemé'venként és hetenként 30 dollár ... Az elmúlt héten aztán Bob Ferrier egyszerű felmondással egyik oercről a másikra az utcára kerüH. Helyette most fiatal lány varrja a zakóra a zsebeket, mindig csak a zse­beket, kettőt felülre, kettőt ai’ ' d, kettőt felülre, kettőt alulra . .. Ennek a lánynak az órabére azonban már csak 65 cent. Bob Ferrier nyolc eszten­deié dolgozik. Volt ideje alkalma megszokni a munka- nélküliséget. Kiszámította, hogy közel három esztendőt töltött el eddigi életéből mun­kakereséssel. Most is munka­közvetítőbe megy. De ott már ezrek várakoznak előtte. Néhány hét múlva talán kap)ok valami munkát — re­ménykedik Bob Ferrier — persze nem a szakmában, s csak 60 cent órabérrel. De ne vá" Íjam eí? Növeljem a bé lyegzők hadát?... Mi lesz akkor a családdal? Nővérem, aki ápolónő 15 dollárt, öcsém, aki kifutó 18 dollárt ad haza hetente. Ennyi jut a család megélhetésére, mert apám féléve súlyos beteg. Kényte­len leszek hát elszegődni 60 vagy akár 50 centért, élni kell, ha nyomorúságban is, de élni! ... (A Champion című if'úsági lap nyomán^ Életemben nem láttam még traktort... ... Raffaela Pratesti 17 esztendős olasz parasztlány vagyok. Firenze környékéről. Egyetlen vágyam az volt, hogy tanulhassak és tanítónő váljék belőlem. De hogyan, amikor kicsi koromtól kezdve segítenem keVett szüleimnek a házkörüH munkákban és a mezőn? Keservesen tengőd­tünk tenyérnyi „birtokunkon”: 16 órát robotoltunk napjá­ban, a vizet is messziről kel- le** hordanunk. Villanyt, me­zőgazdasági gépeket hír' "l, ha ismertük. Jómagam nem láttam még életemben f, 'c- tort. csak nemrégen az újság­ban fényképen .. Bátyám el akart menni a torinói FIAT-művekhez ta- noncnak. Ebben a hatalmas autógyárban 60.000 munkás dolgozik, de csak 57 tanonc van közöttük. Bátyámat ne­vetve penderítették ki a FIAT kapuján. Tavalyelőtt olyan tarthatat­lanná vált a helyzetünk, hogy elszegődtem sum,másnak Lu- cániába. Dél-Olaszországba. — Gondoltam, három hónap alatt összekup,,rgatok néhány lírát, segítek magunkon. De 25 nap múlva kikoptunk a munká­ból, elküldték az egész csapa­tot. Sajnálkozás nélkül hagy­tuk ott a penészes, rothadt szalmájú istállórekeszeket, amelyekben húszasával, har­mincasával ..laktunk”, viszont a 150 lírás napi keresetből vajmi keveset tudtunk haza­vinni. Hiszen ez a kereset három újság árának felel meg 1.. Azóta helyzetünk egyre romlott. Okr lnk elhullt, már szántanunk se volt mivel. — Mo.s’t tavasszal eladtuk a földet és a kunyhót... (Felszólalás egy olasz ifjús 'gi konferencián.) * * * Így születnek a mesés nye­reségek, így jön létre a ma­ximális profit, amelyet a vi­lág maroknyi tőkése millió és millió fiatal véres verejtékén, tönkretett boldogságán, meg- rövir'ítet éleién sajtol ki i,in­gának. • Mi a legnagyobb vágyad? — Ezzel a kérdéssel fordult a l'Humanité című lap a fran­cia fiatalokhoz. Íme néhány a válaszok közül: Jeannie D. huszonkét esz­tendős kiszolgálói ány egy di­vatüzletben: „Nincs semmi kívánságom, mivel úgysem teljesedhet az, amit szeretnék. Így hát jobb, ha már semmit sem kíván az ember”. Josette M. szabónö”. Az a kívánságom, hogy barátaim­mal együtt sportolhassak. — Mégpedig eLsősorban az úszást és röplabdát kedvelem. Ez azonban nem lehetséges szá~ munkra. Abból a kevésből., amit ma keres az ember, le­hetetlen még ilyesmire is köl­teni.” Danielle D. tizenkilenc éves fodrásznő: „Szeretnék férjhez menni, hogy saját családom legyen. De a fiatal emberek mind félnek a jövőtől, retteg­nek a háborútól. Mi mind­annyian életszükségleteink­hez képest, igen keveset ke­resünk, így tehát, ha házas­ságra gondolunk, nem sok re­ménnyel nézhetünk e kíván­ságunk el é.” Raymond J. építőmunkás: , Hogy mit kívánnék? Öh, egy ’egész sereg dolgot. Így például nem volna rossz jó ruhákat venni. Pillanatnyilag nincs semmim és a következő évben pedig már be kell vo­nulnom. Jelenleg a szó szoros értein zben egyetlen sou-m sincs. Szeretnék szakmámban munkát találni. Szívesen mennék vasúthoz is. Mivel azonban egyik szememre vak vagyok, nem vesznek fel. En­nek ellenére a katonai szol­gálatra teljesen alkalmasnak találtak. Lehet, hogy elkül­denek majd Vietnamba, éppen ezért semmit sem kívánok jobban, mint azt, hogy ne le­gyen háború”. Elsenhower: Valóban! Mit U tettünk ml a béke érdekében? DULLES AMERIKAI KÜLÜGY­MINISZTER kozelkeleti útja el­ső állomásán Egyiptomban meg­kezdte a tárgyalásokat. Dulles már néhány hónapos külügymi­niszteri működése alatt úgy vált ismeretessé a világ békeszeretö emberei előtt, mint a háborús uszítás legnyíltabb hirdetője. Dulles külügyminiszter magya­rázta meg a világ békeszeretö népeinek, milyen igazi szándékok húzódnak meg Eisenhower el­nök, nemrégen elhangzott béke­szólamai mögött. Dulles közel- keleti útjára is háborús tervek­kel indult. Szinte jelképes, hogy Na gib egyiptomi miniszterelnök­nek Dulles egy revolvert nyúj­tott át Eisenhower elnök nevé­ben. Dulles a nagylelkű ajándék ellenére is tartózkodó, sőt mi több, rideg hivatalos fogadta­tásban részesült, félreérthetet­lenül ellenséges sajtó és feszült politikai légkör várta. Dulles hétfőn tárgyalt először az egyiptomi kormány tagjaival. .A tárgyalások megkezdése előtt több sajtónyilatkozatot tett, amelyben kijelentette: „Eisen­hower elnök úgy vélte, nagyon fontos ez az utam" és utalt ar­ra. látogatásának célja elsősor­ban az, „hogy első kézből sze­rezzen információt az Egyesült Államokat érdeklő kérdésekről”. Dulles Nagibbal való tanácsko­zása titán az újságíró kérdései­re válaszolva kijelentette, h'jgy a Közép-Kelet védelme nagy érdekük az Egyesült Államok­nak és hogy ez a kérdés nagyon foglalkoztatja az Egyesült .Álla­mok kormányát”. Á tárgyalások után Na gib egyiptomi miniszter- elnök is nyilatkozott az újság­íróknak s félreérthetetlenül ki­jelentette: „Egyiptom nem fo­gadna el semmiféle olyan aján­latot, hogy az Egyesült Államok harmadik félként résztvegyenek az angol-egyiptomi tárgyalások­ban. AZ AMERIKAI LÉGIERŐ az utóbbi időben erősen fokozta tá­madásait Phenjan és Észak-Ko- rea más lakott helyei ellen. Má­jus 4-ére virradó éjjel amerikai légierödök ismét heves tömeg­támadást intéztek Phenjan ellen. A támadásban körülbelül 20 bombavető vett részt. A bombá­zókat lökhajtásos éjszakai va­dászgépek kisérték. A bombatá­madás több mint félórán át tar­tott. Phenjan lakónegyedeire kö­rülbelül 350 különböző ürmére tű bombát dobtak. Az amerikai légierő repülőgé­pei a köztársaság mezőgazdasá­gi vidékei fölött a repeszbom­bák tömegét szórják le és gép­puska tűzet zúdítanak a tavasz vetési munkálatokat végző pa­rasztokra. A „Koreai Központi Távirat Iroda” közlése szerint az ame­rikai repülőgépek Dél-Hamg°r tartományában csupán az április 20-tóI 30-ig terjedő 10 nap alatt, több mint kettöezerhét- szaz különböző nagyságú bom­bát dobtak le, falusi lak<itt helységekre. Az amerikai légierő május hő 10-én és 11-én — miközben a koreai fegyverszüneti tárgyalá­sok fontos szakaszukba léptek és az egész világ népeiben a közeli fegyverszünet reményét keltették — ismét megsértette Kína légiterét és bombázta La- kusao és Antung északkelet kí­nai városokat. A bombázások következtében 257 ember vesz­tette életét vagy sebesült meg és több mint 1.100 épület dőlt romba. Május 10-én délelőtt 17 ame­rikai repülőgép hatolt be az Északkelet-Kínában lévő Laku- sao fölé és 20 bombát dobott le. A támadás során 1 ember megsebesült. Az amerikai légi­erő 8 bombavetö repülőgépe kü­lön bevetésekben május 10-en este és május 11-én délelőtt Antung fölé hatolt be. Az ame­rikai repülőgépek röpíratokat szórtak le, majd fedélzeti fegy­verekkel lőtték a várost és 34 bombát dobtak le. A támadás során 44 polgári személy meg- hait, 41 súlyosan megsebesült, további 171 pedig könnyebb sé­rüléseket szenvedett. A „JUSTICIA” CiMÜ LAP té­nyeket közöl arról, hogy az amerikai Egyesült Államok mon- tevideói nagykövetsége beavat­kozik Uruguay belső ügyeibe. Az amerikai nagykövetség, hogy kierőszakolja az Egyesült Államok és Uruguay közötti ka­tonai egyezmény uruguay-i par­lamenti ratifikálását, május 5-én a kommunista képviselők kivé­telével minden uruguay-i parla­menti képviselőnek levelet kül­dött, amelyben ajánlja, hogy szavazzon a Uruguay és Egyp- sült Államok közötti katonai egyezményre. Keszon, május 11. (Uj Kína). A koreai-kínai fegyverszüneti kül­döttség május 11-én hétfőn a követ­kező közleményt bocsátotta ki: A teljes küldöttségek május 11-i ü- lésén Nam ír tábornok, a koreai-kínai küldöttség vezetője a következő nyi­latkozatot tette a másik félnek a má­jus 10-i ülésen elhangzott nyilatkoza­tával és kérdéseivel kapcsolatban: „Küldöttségünk úgy véli, hogy, a- mennyiben egy bizonyos határidő eltel­te után — amelyen belül az érdekelt fél felvilágosító munkát végzett — még mindig lesznek hadifoglyok a sem­leges nemzetek képviselőiből álló haza- telepitési bizottság őrizetében, akkor a hadifoglyok ügye rendezésének kérdé­sét — tanácskozások útján elérendő rendezés céljából — a magasabb szín­vonalú politikai értekezlet elé kellene terjeszteni. Az önök küldöttségének sz az érvelése, amely határozottan azt ál­lítja. hogy a politikai értekezlet kép­telen a kérdés észszerű rendezésére, tarthatatlan. Küldöttségünk ismételten rámutatott, hogy az erőszakkal törté­nő hazaielepitésre vonatkozó állítás tel­jesen tarthatatlan és hogy küldöttsé­günk egyáltalán nem ismeri el, hogy vannak hadifoglyok, akik megtagad­ják a hazatelepülést. Teljesen tartha­A koreai fegyverszüneti tárgyalások tatlan az az álláspont, hogy a politikai értekezlet képtelen rendezni azt a kér­dést, amelyet megoldás céljából eléje terjesztenek Küldöttségünknek szilárd az a véleménye, hogy ezt a kérdést a politikai értekezlet elé kellene vinni. A május 10-én megtartott ülésen az önök küldöttsége ismét felvetett egy sor kérdést a konkrét részletekkel kap­csolatban. Nyilvánvaló, hogy ezek kö­zül némelyek tanácskozások útján könnyen megoldhatók, miután a két fél megegyezésre jutott a főbb kérdések tekintetében. Ami ezeket a konkrét részletekkel kapcsolatos kérdéseket il­leti. küldöttségünk világosan kifeje­zésre juttatta, hogy miután a két fél megegyezésre jutott a főbb kérdések­ben, ezek mindkét fél számára kielégí­tő módon, észszerű és gyakorlati ala­pon könnyen megoldhatók. Küldöttsé­günk úgy véli, hogy a két fél küldött­ségeinek nem kellene most ezeknek a részletkérdéseknek a megfontolására pazarolni erejüket Ellenkezőleg a két küldöttségnek mihamarabb megegye­zésre kellene jutnia a főbb kérdések tekintetében, hogy tanácskozásokba kezdhessenek a konkrét részletek ú­gyében és megteremthessék a koreai fegyverszünetet. Rá kell mutatni, hogy a teljes kül­döttségek ülésezésének újból való meg­kezdésekor, április 26-án, küldöttsé­günk — megvalósítás céljából — elő­terjesztett egy hat pontból álló javas­latot és mi továbbra is ezt a javasla­tot tekintjük észszerűbbnek. Tekintet­tel azonban arra a körülményre, hogy az önök küldöttsége ragaszkodik a nem közvetlenül hazatelepítendő hadi­foglyok Koreában tartásához, küldött­ségünk — túlmenően azon. hogy fenn­tartja április 26-án előterjesztett ja­vaslatát — igyekezett helytadni az ö- nök ama nézetének, hogy ezek a hadi* foglyok maradjanak Koreában és ke­rüljenek a semleges nemzetek képvise­lőiből álló hazatelepítési bizottság őri­zete alá. Ezért május 7-én előterjesz­tette a nyolc pontból álló új javasla­tot, Továbbá, küldöttségünk teljesen megfelelő magyarázatokat szolgáltatott az önök által új javaslatunkkal kap­csolatban felvetett kérdésekre. Mi úgy véljük, hogy most már semmi sem in­dokolja az egyezmény létrehozását ha­logatni a küldöttségünk javaslatában szereplő főbb kérdésekkel összefüg­gésben ” A május 11-i ülésen a másik fél. eltekintve attól, hogy megismételte azt az alaptalan állítást, hogy a magasabb színvonalú politikai értekezlet képtelen megoldani azoknak a hadifoglyoknak a kérdését, akik esetleg visszamaradhat­nak, ismét felvetette azt a kérdést, hogy az a négyhónapos határidő, amely alatt az a fél, amjelyhez a hadifog­lyok tartoznak, felvilágosító munkát folytatna a nem közvetlenül hazatele­pítendő hadifoglyok körében, túlságo­san hosszú. A másik fél küldöttsége más részletkérdéseket is felvetett. Nam ír tábornok ismételten leszö­gezte a koreai-kínai küldöttség szi­lárd álláspontját és rámutatott, hogy a másik fél nézetének megfontolás tár­gyává tétele után a koreai-kínai fél (e fél április 26-i javaslatában feltünte­tett) hat hónapról (a koreai-kínai fél május 7-én előterjesztett új javasla­tában említett) négy hónapra csökken­tette az időt, amely alatt felvilágosí­tó munkát végeznek a nem közvetlenül hazatelepítendő foglyok közül azoknak a körében, akik hozzája tartoznak. A koreai-kínai küldöttség a négy hóna­pos határidőt teljesen észszerűnek te­kinti. Nam ír tábornok továbbiakban rá­mutatott, hogy a teljes küldöttségek ülésezésének újból való megkezdése ó- ta a koreai-kínai fél újra, meg újra nagy erőfeszítéseket tett a koreai fegy­verszünet mielőbbi létrehozása érdeké­ben. A koreai-kínai fél ismételten ki­jelentette, hogy mihelyt létrejön a megegyezés a főbb kérdésekben, nem fog nehézségekbe ütközni, hogy a rész­letkérdéseket mindkét fél számára i- gazságos módon, észszerűen és reális alapon megoldják. Egyáltalán semmi ok sincs arra, hogy a részletkérdéseket a főbb kérdésekben történő megegyezés elnyujtására használják fel. Nam Ír tábornok végezetül ismét ja­vasolta, hogy a két fél mihamarabb jusson megegyezésre, a koreai-kínai javaslatban feltüntetett főbb kérdések tekintetében, hogy haladéktalanul hoz­záláthassanak a konkrét részletek meg­vitatásához. Oj IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena, a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóvallalata. Bratislava, Sol- tésovej 2. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Soltésovej 2 Telefon 345-.51, 2, 3, 229-31, 3. Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 200.— Kés, félévre 100.— Kés. — A postatakarékpénztárt befizetőlap száma S-54001 — Hirlapbélyeg engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitö postahivatal Bratislava 2.

Next

/
Thumbnails
Contents